Görgessen tovább

Vaisnava ismeretelmélet
Mikor keletkeztek a purāṇák?
Az indológia tudományos berkeiben mind a mai napig vitatják a védikus hagyomány azon állítását, miszerint a purāṇákötezer évvel ezelőtt – vagy még korábban – keletkeztek volna. Ezen belül pedig a Śrīmad-Bhāgavatamlejegyzésének idejét az i.e. 1200-tól az i.sz. 1300-ig terjedőidőintervallumra teszik. Ezt mutatja az alábbi felsorolás, balra a feltételezett keletkezési időkkel, jobbra az azokat támogató tudósok nevével:
 
i.e. 1200–1000S. D. Gyani
i.e. 900–800                 Vyas
i.sz. 200–300               Ramachandra Dikshitar
300–400                      Tagare
400–500                      Krishnamurti Sarma, Rukmani
500–550                      Hazra, Sharma
500–600                      Majumdar, Sharma
550–600                      Ray
750                              Gail
pre 800–900                Kane
800–850                      Shastri
800–900                      Pargiter, Eliot
800–1000                    Ingalls
850                              Hopkins
850–1000                    R.K. Mukerjee
900                              Farquhar, Radhakrishnan, O’Flaherty
900+                           Sharma, Nilakantha Shastri
900–1000                    Vaidya, Winternitz
1000                            Dasgupta, Bhandarkar
1200–1300                  Colebrook, Wilson, Burnouf, Lassen, Macdonell stb.[1]
 
Még ha valaki előszörre nem is fogadná el a védikus hagyomány javaslatát, akkor is be kell ismernie, hogy a mai tudomány e 2500 évet átölelődatálási kísérlete túlságosan széles skálán mozog. Nézzük meg, hogy általában milyen módszerekkel próbálják meghatározni a purāṇákkeletkezési idejét, s hogy mit mond ezzel szemben a védikus tradíció!
 
 
1. Akétfajta szanszkrit
 
Ismert tény, hogy a Védák bonyolultabb szanszkrit nyelvet (vaidika) használnak, mint a purāṇák. Ez utóbbiak egy egyszerűbb, prāktszanszkrit nyelven íródtak. Az indológia egyik feltételezése azon alapul, hogy a bonyolultabb szanszkritnak korábban kellet léteznie, s emiatt a Védák régebbiek, mint a purāṇák.[2] Ez a gondolatmenet azonban nem nevezhetőeléggé megalapozottnak, hiszen legalább ugyanekkora eséllyel eshet a latba az az elképzelés, miszerint egyidőben írták le ezeket a műveket, csak a Védákat egy irodalmibb, míg a purāṇákategy hétköznapibb nyelven. Ez utóbbi gondolatmenetet erősíti meg az a tény is, hogy a Védákat legfőképpen a brāhmaákhasználták, míg a purāṇákataz egyszerűbb rétegek, s nekik ehhez egy könnyebb nyelvezet szolgált segítségül. Hasonló helyzettel találkozhatunk például Rūpa GosvāmīVidagdha-mādhavacíműművében is, amikor Kṛṣṇa brāhmaabarátjával, Madhumaṅgalával szanszkritul társalog, míg a gopīkkala sokkal egyszerűbb vraja nyelven. De ugyanezt a kettősséget láthatjuk manapság is, mivel jelentős különbségek fedezhetők fel egy irodalmi értékeket felvonultató költői műés a hétköznapi írott (pl. újságok) vagy beszélt nyelv stílusa között, jóllehet egy időben vannak jelen.
A védikus hagyomány pedig kifejezetten azt mondja, hogy a Védák és a purāṇák az univerzum megteremtése után együtt keletkeztek. Így ír erről a Bhāgavatam:
„Brahmāelőre nézőarcánál kezdve sorra megnyilvánult a négy Véda – a k,a Yajur, a Sāmaés az Atharva.”[3]
Két verssel később pedig ezt olvashatjuk:
„Akkor szájaiból megteremtette az ötödik Védát – a purāṇákatés a történelmi leírásokat [itihāsákat] –, mert látta a múltat, a jelent és a jövőt.”[4]
Tehát Védákat és a purāṇákatközvetlenül egymás után nyilvánította meg az Úr Brahmā. Ezek után mintegy ötezer évvel ezelőtt Śrīla Vyāsadeva lejegyezte a négy Védát, valamint a purāṇákat,a Vedānta-sūtrátés a Mahābhāratát. Ezekkel kapcsolatban az alábbi részleteket tárja fel Śrīla Jīva Gosvāmī:
„A Skanda-purāṇaPrabhāsa-khaṇḍája(2.3.5) azt mondja: »Régen az Úr Brahmā, a félistenek nagyatyja hatalmas lemondásokat végzett, melynek eredményeként megnyilvánultak a Védák hat kiegészítőírásukkal, valamint a pada illetve a krama szövegekkel együtt. Aztán az összes purāṇamegjelent Brahmāszájából, melyek örök hangokból állnak, és egymilliárd verset tartalmaznak. Ezek minden írás változatlan, szent megtestülései.«[…] Az eredeti purāṇaa félistenek bolygóján még jelenleg is egymilliárd versből áll. Annak a purāṇánaka lényegi mondanivalóját tartalmazza a négyszázezer versből álló rövidített változat. […] A Vāyu-purāṇában(60.16–18, 21–22) Sūta Gosvāmīkifejti, hogy az itihāsákatés a purāṇákatmiért nevezik ötödik Védának: »Śrīla Vyāsadeva, a Legfelsőbb Úr az itihāsákés a purāṇákképzett elbeszélőjévé avatott engem. Kezdetben csak egy Véda volt, a Yajur-veda, amit Śrīla Vyāsadeva négy részre osztott…«
Sūta Gosvāmīkésőbb így folytatta: »Ó, kétszer születettek legkiválóbbja, ezután Śrīla Vyāsa, aki a legtökéletesebben ismeri a purāṇákjelentését, összeállította a purāṇákatés az itihāsákata különbözőākhyānák, upākhyānákés gāthākkombinációjaként. Ami azután maradt, hogy Vyāsa felosztotta négy részre a Védákat, az mind a Yajur-veda része lett. Ez az írások végkövetkeztetése.«
Sūta azon állítása, hogy »ami azután maradt, hogy Vyāsa felosztotta négy részre a Védákat, az mind a Yajur-veda része lett« jelzi, hogy az eredeti purāṇalényege – ami a Yajur-veda maradék része lett – alkotta a négyszázezer versből álló rövidített változatot a halandók világában.”
 
A fenti idézetek alapján a következőkép bontakozik ki: A teremtés kezdetén Brahmāszájából a négy Védával együtt megnyilvánultak a purāṇákés az itihāsákis. A jelenlegi Kali-kor kezdetén Śrīla Vyāsadeva összeállította az eredeti Yajur-vedából a négy Védát, ám maradt még egymilliárd vers. Ez az egymilliárd vers képezi az eredeti purāṇát, amely teljességében a mennyei bolygókon található meg. A Kali-yuga emberei számára ebből az eredeti purāṇábólVyāsadeva kiemelt ötszázezer lényeges verset. Ezekből négyszázezer alkotja a tizennyolcpurāṇát, a fennmaradó százezer pedig a Mahābhāratát.
Ezek alapján tehát azt kell mondanunk, hogy ha maguk a védikus írások azt állítják, hogy a Védák és a purāṇákegyidőben jöttek létre, akkor el kell gondolkoznunk azon, hogy van-e jogunk egy vélt, és kellőképpen meg nem alapozott elképzelésre hivatkozva kétségbe vonni a szentírások kijelentéseinek valódiságát.
Ezek után pedig nézzük meg a modern tudomány egy másik módszerét!
 
 
2. Akirályi dinasztiák bemutatása a purāṇákban
 
A filológia bevett gyakorlata szerint, ha egy – a mai történészek által is – ismert király neve megtalálható valamelyik védikus írásban, akkor e műnem keletkezhetett előbb, mint az illetőuralkodásának kezdete. Ez a teljesen logikusnak tűnőelképzelés azon a következtetésen alapul, hogy mivel az emberek általában még azt sem képesek megmondani, hogy mi fog velük történni holnap, nyilván a jövőt sem tudják leírni évezredekkel korábban.
A purāṇákesetében azonban nehézségekbe ütközünk e gondolatmenettel. Ennek megértéséhez vegyük szemügyre a bennük található királyi dinasztiák bemutatását!
A purāṇákjellemzően öt főtémakörről írnak: teremtés (sarga), másodlagos teremtés és pusztítás (pratisarga), a Manuk váltakozása (manvantara), a királyi dinaszták (vaṁśa) és kiemelkedőszemélyiségeik dicsőtetteinek leírása (vaṁśānucarita).
Ez azt is jelenti, hogy minden purāṇamegemlíti a Brahmātól alászálló családfa jeles tagjait, de esetenként nem mindegyik írás teszi ezt ugyanolyan részletességgel.
Fordítsuk most figyelmünket a Hold-dinasztia (soma-vaṁśa) azon tagjaira, akik már a közel ötezer éve tartó Kali-yuga időszakára esnek. A Bhāgavata-, a Viṣṇu-, a Brahmāṇḍa-, a Matsya- és a Vāyu-purāṇanagyon aprólékos adatokkal szolgál róluk, megadva az egyes dinasztiák királyainak számát, pontos neveiket, uralkodási éveiket és egyéb jellemzőiket. Az alábbiakban az e purāṇákbantalálható részletes felsorolás összegzését láthatjuk:
 
Dinasztia neve                                    uralkodási idő(év)     
Bṛhadratha-dinasztia                                                   1000
Pradyota-dinasztia                                                         138
Śiśunāga dinasztiája:                                                     360
Nanda dinasztiája:                                                         100
Maurya-dinasztia                                                          137               
Śuṅga-dinasztia:                                                            112               
Kāṇva-dinasztia                                                            345
            Andhra-dinasztia:                                                          456
7 ābhīra, 10 gardabhī, 16 kaka, 8 yavana,
14 turuka, 10 guruṇḍa,                                               1099
11 maula                                                                       300
Kilakilā-dinasztia:                                                         106
13 Bāhlika
7 Andhra
7 Kauśala
Vidūra tartomány királyai
Niṣadha tartomány királyai
            Viśvasphūrji
 
A Maurya-dinasztia királyai közül a két legismertebb, Candragupta (i.e. 321 – i.e. 297) és Aśoka (i.e. 273 – i.e. 232) minden történelemkönyvben szerepelnek. Az utánuk következőŚuṅga-, Kāṅva- és Andhra-dinasztia uralkodói közül a legtöbbet említik a korabeli görög, buddhista és dzsainista történetírók, s az e királyokhoz kapcsolódó történelmi adatok jól egybeesnek a purāṇákbantalálhatókkal. Emiatt e purāṇákkeletkezési idejét a legtöbb indológus e királyok uralkodási ideje utáni időszakra helyezi. Van azonban némi probléma ezzel a következtetéssel.
Az uralkodók listáján továbbhaladva a következőismert dinasztia az Indiát lerohanó ābhīráké, akiket Mohamed Ghori vezetett.[5] A gardabhīelnevezés az alacsony termetű– s ezért az indiaiak számára szamarakhoz (gardabhi) hasonlatos – lovaik hátán érkezőhódító tatárokra vonatkozik. A yavanák[6] és a turukákpedig a muszlimokra utalnak, akik szintén hosszú időn át uralták India jelentős részeit. A guruṇḍákelnevezés úgy tűnik, hogy az angolokra utal,[7] míg a maulák az India függetlenségének kivívása óta kormányon lévőmlecchákat[8] jelenti.
Itt azonban egy meglepőhelyzettel szembesülünk. Ha összeadjuk a történészek által is jól ismert Maurya- és az utána következőtöbbi királyi dinasztia uralkodásainak idejét a maulákig bezárólag, akkor a mai napot jócskán meghaladó dátumot, 2128-t kapunk![9] Ez azt jelenti, hogy a purāṇáka napjainkig terjedőidőszakot, valamint az azon túlit is megemlítik! A történészek korábban említett logikája szerint azonban a purāṇákatakkor most kellene folyamatosan írnia valakinek, aki ráadásul minden könyvtárban és minden számítógépben egyidejűleg képes módosítani a meglévőmásolatokat! E kiáltó ellentmondás arra vezet, hogy alaposan felül kell vizsgálnunk a történettudomány e megközelítési módszerét, valamint a purāṇákkeletkezési időpontjával kapcsolatos találgatásokat is.
Mindezek alapján, még ha nehéz is elsőre elhinni, de a purāṇáktényleg képesek leírni nemcsak az ősi és a közeli múltat, hanem még a távoli jövőt is. Azért, mert a mai emberek legtöbbje nem rendelkezik a jövőleírásának képességével, még nem szabad elhamarkodottan levonni azt a logikusnak tűnőkövetkeztetést, hogy ezt korábban sem tudta megtenni senki.
A fenti két példa jól szemlélteti, hogy a védikus írások autentikus szavait kétségbe vonó elméletek homályos eredményekre vezetnek. Ha valóban meg akarjuk érteni e transzcendentális művek eredetét és üzenetét, akkor változtatás nélkül el kell fogadnunk azokat úgy, ahogyan vannak.
 

Felhasznált irodalom:
Bhaktivedanta Swami, A. C.: Śrīmad-Bhāgavatam. Második ének, Bhaktivedanta Book Trust, Stockholm, 1993.
 
Bhaktivedanta Swami, A. C.: Śrīmad-Bhāgavatam. Harmadik ének elsőkötet, Bhaktivedanta Book Trust, Stockholm, 1993.
 
Hridayananda dāsa Goswami – Gopīparāṇadhana dāsa Adhikārī: Śrīmad-Bhāgavatam.Twelfth Canto, Bhaktivedanta Book Trust, Los Angeles, 1984.
 
Jīva Gosvāmī: Tattva-sandarbha (with commentaries of Satyanāṛāyaṇa dāsa). Jivas, Vṛndāvana, 1995.
 
Rocher, Ludo: The purāṇas. Otto Harrassowitz, Wiesbaden, 1986.
 
Verma, O. P.: The Reconstructed History of the Ancient World. Human Evolution Research, Vrindavan, 1997.
 
The Viṣṇu-purāṇam (A system of Hindu Mythology and Tradition).Sanskrit text and English translation with various notes derived from other texts by H. H. Wilson, edited and revised by K. L. Joshi, Parimal Publications, Delhi, 2005.
 
 


[1]Rocher, Ludo: The pur§£as, 147.
[2]Dev§m¥ta Sv§m¦: Elõadás, Bhaktivedanta Hittudományi Fõiskola, 2006. szeptember 13.
[3]Bh§g. 3.12.37, 426.
[4]Bh§g. 3.12.39, 427–428.
[5]„Muhammad Ghori pedig az §bh¦rák élén hódította meg Indiát. Az §bh¦rák korábban a bráhmanikus kultúrában szintén k¢atriyák voltak, de szakítottak a hagyományokkal. Azok a k¢atriyák, akik Paraªur§mától rettegve a Kaukázus hegyei között rejtõztek el, lettek késõbb az §bh¦rák, s a területet, ahol éltek, Ýbh¦radeªának nevezték” (Bh§g. 2.4.18, magyarázat).
[6]„A törökök tehát yavanák, lévén Yavana Mah§r§ja leszármazottjai.” Uo.
[7]O. P. Verma: The Reconstructed History of the Ancient World, 207.
[8]Lásd Vi¢£u-pur§£a, 405.
[9]137 + 112 + 345 + 456 + 1399 = 2449. Ha ebbõl levonjuk az i.e. eltelt 321 évet (Maurya-dinasztia kezdete), akkor a 2128-as évszámot kapjuk. Tehát a pur§£ák alapján eddig az idõpontig fognak a mleccha kormányok uralkodni.



ISKCON Alapitó Acarya - A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola | Kapcsolat

A www.tattva.hu weboldalon található minden tartalom a Bhaktivedanta Hittudományi Fősikola tulajdona, vagy felhasználói joga alá esik.
Az oldalról minden tartalom átvételéhez az oldal üzemeltetőjének írásos engedélye szükséges. Tartalom átvételének igénylése: [email protected]
© 2019 Bhaktivedanta Hittudományi Fősikola
© 2019 Bhaktivedanta Kulturális és Tudományos Intézet Alapítvány
Minden jog fenntartva!

Hare Kṛṣṇa Hare Kṛṣṇa Kṛṣṇa Kṛṣṇa Hare Hare
Hare Rāma Hare Rāma Rāma Rāma Hare Hare