Görgessen tovább

Bhāgavatam és episztemológia
A kalpāvatārák – Kṛṣṇa különböző formáinak megjelenései Brahmā egy napjában

Előszó

Magyar nyelven ezidáig alig jelent meg részletes tanulmány a gauḍīya-vaiṣṇava iskola avatāra-tanáról. Noha kisebb-nagyobb tanulmányok születtek a témában, legtöbbjük csak átfogó képet ad a tárgykörrÅ‘l, szinte felsorolásszerűen.

Rendszerbe foglalás, a Åšrīmad-Bhāga­va­tamban, és egyéb – fÅ‘leg olyan gauḍīya írásokban, mint például a Laghu-Bhāga­va­tāmṛta – található információk összegyűjtése mostanáig nem történt meg, holott erre nagy szükség lenne, több szempontból is.

A fentebb említett műben – művekben – sokszor elsÅ‘ olvasatra nem egyértelműek a különbözÅ‘ kategóriák, és az azokba besorolt avatārāk. Ezért, a rendszerezés és az esetleges félreértések tisztázása miatt idÅ‘szerű, hogy megjelenjen egy tanulmány a témában.

Az avatāra-tan rendkívül sokrétű és szerteágazó, egy minden területét átfogó tanulmány nagyon nagy terjedelmű lenne, ezért jelen írásomban csak egy kis részét tekintem majd át.

Írásom célja egy összefoglaló áttekin­tés bemutatása a téma iránt érdeklő­dők, illetve a témát kutatók számára. Re­fe­re­nciaalapként egy kiindulási pontot szeretnék biztosítani a további kutatásokhoz. E cél megvalósulásának tudható be az írásomban található nagy számú lábjegyzet is, melyekben sokszor a forrásokban található hiányos hivatkozásokat pontosítottam.

Feltételezem, hogy olvasóim tisztában vannak az avatāra, valamint a gauḍīya szó eredetével és fogalmával, így ezek meghatározására külön nem térek majd ki.

Tanulmányomban legfÅ‘bb forrásaim a már említett Åšrīmad-Bhāgavatam, illetve Rūpa Gosvāmī Laghu-Bhāgavatāmṛtája voltak. Ez utóbbi mű specifikusan az elÅ‘bbiben elszórtan található avatāra-témát hivatott feldolgozni.

Az elÅ‘bbi mű feldolgozásához A. C. Bhak­tivedanta Swami Prabhupāda – a gauḍīya-vaiṣṇava iskola hiteles képviselÅ‘jének – fordításait és magyarázatait, míg az utóbbihoz Bhānu Swami – Bhaktivedanta Swami Prabhupāda tanítványának – fordítását használtam, mely magában foglalta  Baladeva Vidyābhūṣana a műhöz írt, Lag­hu-bhāgavatāmṛta-ṭīkā magyarázata­it is.

Egyes történetek más purāṇákban fellelhetÅ‘ változataihoz – hiteles gauḍīya fordításuk nem lévén – kénytelen voltam nem a sampradāyához tartozó fordítók műveit felhasználni.

Kalpa, mint időegység

Kṛṣṇa a Bhagavad-gītāban azt mondja, hogy ebben az anyagi világban, az ismétlÅ‘dÅ‘ születés és halál az úr.[1] Ez alól a törvény alól az univerzum elsÅ‘ – legÅ‘sibb – teremtménye Brahmā sem kivétel. Csak úgy, mint minden élÅ‘lény, Å‘ is keresztülmegy a lét hatféle állapotán,[2] így, mikor eltelik egy mahā-kalpa,[3] s az ideje lejár, Å‘ is meghal.[4]

Brahmā tehát együtt születik az univerzummal, és halálakor az univerzum is megsemmisül.[5] Noha – majd látni fogjuk

–, élete emberi mértékkel nézve szinte végtelennek tűnik, számára viszont ez a „végtelen idő” csupán száz év. Ugyanez az idÅ‘ az Istenség LegfelsÅ‘bb Személyisége számára mindössze egy nimeṣának,[6] egy pillanatnak felel meg.[7]

Brahmā életének száz éve két részre (parārdhára) osztható: az elsÅ‘ és a második félre. Az elsÅ‘ fele már letelt, jelenleg a második fele tart.[8] Brahmā elsÅ‘ napját Brāhma-kalpának, jelenlegi napját pedig Åšveta-varāha-kalpának hívják.[9] Azért hívják így, mert amikor Brahmā, aki a Viṣṇu köldökébÅ‘l kihajtó lótuszvirágon (padma) megszületett, megteremtette az univerzumot, az Úr megjelent  Varāha avatāra formájában.[10]

A kalpa szó Brahmā egy nappalára vagy éjszakájára utal, ennek a hosszát a Bha­gavad-gītā is megadja: „Ezer földi korszak Brahmā egy napja, másik ezer egy éjszakája.”[11]

Egy kalpa hosszát a következÅ‘képpen számolhatjuk ki: egy catur-yuga – amire az elÅ‘bb idézett vers is utal – hossza: 4.320.000 emberi év.[12] EbbÅ‘l a ciklusból 1.000 tesz ki Brahmā egy napját, ami így ez összesen 4.320.000.000 napévnek felel meg.

Mint már említettem, Brahmā 100 évig él, minden évében 12 hónap van, és minden hónapban 30 nap. Ezeket figyelembe véve kiszámolhatjuk az életének teljes hosszát, ami 100×12×30×2×4.320.000.000 év, azaz 72.000 kalpa, ami  311.040.000.000.000, azaz 311,04 billió év.[13]

Amikor Brahmānak nappal van, az események történnek az univerzumban, amikor viszont beköszönt Brahmā éjszakája, a három világ[14] eltűnik szem elÅ‘l. Az univerzumra éj köszönt, a Nap és a Hold nem ragyog tovább.[15] Ilyenkor elkezdÅ‘dik egy részleges megsemmisülés.

Az elsÅ‘ részét e pusztulásnak a Saṅ­kar­ṣaṇa szájából áradó tűz okozza. Ez a tűz oly elviselhetetlen hÅ‘vel perzsel, hogy mindent elpusztít az alsóbb boly­górendszerekben, egészen Mahar-lokáig.[16] Azonban a hÅ‘je még itt is elviselhetetlen, ezért az itt élÅ‘ nagy bölcsek – például Bṛghu és Sanaka

– a Jana-lokára távoznak,[17] és itt lemondásokat végeznek, valamint az Úr Ananta-Å›eṣán fekvÅ‘ formáján meditálnak.[18] Ez a tűz harminchatezer emberi évig tombol, majd utána másik harminchatezer évig esÅ‘ ömlik. Szélviharral és vad hullámokkal kísérve, a tengerek és óceánok mind kiöntenek, és a három világot víz árasztja el.[19] Ilyenkor a nagy hegyeken kívül – mint például a Himalája – minden elpusztul a földön.[20]

Mikor a három világ ebbe az univerzumot elárasztó vízbe merül, az itt élÅ‘ élÅ‘lényeik finomfizikai testeikben maradtak, az Úr kāla elnevezésű energiának köszönhetÅ‘en. Tehát a részleges megsemmisüléskor a durva anyagi testek megnyilvánulatlanná válnak, de a finom fizikai testek léte megmarad, ahogyan az anyagi teremtés vize is. Az anyagi energia tehát nem vonul vissza teljesen, mint az anyagi világ teljes megsemmisülésekor.[21]

Kétféle megsemmisülés van tehát: az egyik az Úr Brahmā éjszakája alatt, a másik pedig az Úr Brahmā életének végén következik be. Amikor tehát az Úr Brahmā élete véget ér, a kozmikus megnyilvánulás megsemmisül. A megsemmisülés utolsó fázisában a bolygókat víz önti el, s ezt az özönvizet az Úr Åšiva tánca idézi elÅ‘.[22] Táncát pralaya-táncnak, a megsemmisítés táncának nevezik.

Ekkor az öt elem – a föld, a tűz, a víz, a levegÅ‘ és az éter – a mahat-tattvába merül. A mahat-tattva aztán az idÅ‘ hatására a megnyilvánulatlan teljes anyagi energiába olvad, a teljes anyagi energia elmerül az energiaforrásban, a pradhānában, a pradhāna pedig Mahā-viṣṇuban.[23]

Azok a személyek, akik az odaadás (bhakti) folyamatát gyakorolták, és megfelelÅ‘ szintig jutottak, ilyenkor Brahmāval együtt felszabadulnak.[24]

A kalpāvatárák

Kṛṣṇa különbözÅ‘ korszakokban – kalpa, manvantara, yuga, stb. – különbözÅ‘ célból különbözÅ‘ formáiban kiterjeszti magát, és alászáll a lelki világból, hogy itt

– az anyagi világban â€“ különféle kedvteléseket végezzen. Az elsÅ‘ személyes kiterjedése Saṅkarṣaṇa, a többiek pedig az Ő kiterjedései. A Matsyához, a hal-inkarnációhoz hasonló inkarnációk bizonyos jellemzÅ‘ kedvtelések érdekében jelennek meg a különbözÅ‘ korszakokban.[25]

Rūpa Gosvāmī Laghu-bhāgavatāmṛtája leírja, hogy azokat az avatārákat, melyek

– legtöbbször – csak egyszer jelennek meg egy kalpában kalpa-avatāráknak vagy līlā-avatāráknak nevezzük.[26] A következÅ‘ oldalakon lévÅ‘ táblázatban ezen avatārák és megjelenési idejük található, a fent említett mű alapján.[27]

A Kumārák[28] és Nārada Brahmā életének elsÅ‘ kalpájában jelennek meg, és az élete végéig jelen vannak.[29]

A vaddisznó formájú Varāha avatāra kétszer is megjelenik, elÅ‘ször a Svāyam­bhuva-­manvantarában,[30] Brahmā orrlyukából,[31] hogy kiemelje a Föld bolygót a Garbhodaka-óceánból.[32] Ilyenkor a színe fehér (Åšveta-varāha). Majd másodjára a Cākṣuṣa-manvantarában jelenik meg – a Garbhodaka-óceánból –, fekete színben (Nīla-varāha), hogy ismét kiemelje az – ismételten – elsüllyedt Földet,[33] valamint, hogy végezzen Hiraṇyākṣa démonnal.[34]

E szokatlan – „manvantara-közi” – rész­le­ges megsemmisülések mellett, minden Manu élete végén eljön egy hasonló részleges megsemmisülés, mikor a Garbodhaka-óceán feltölti az univerzumot, egészen Mahar-lokáig, s a félistenek ide kénysze­rülnek, hogy átvészeljék ezt az idÅ‘szakot.[35] Ezzel a kijelentéssel azonban Åšrīdhara Svāmī – a Åšrīmad-Bhāgavatam híres magyarázója, kinek a hitelességét Caitanya Mahāprabhu is elismeri –,[36] nem ért egyet. Szerinte a manvantarák végén nincs mindig részleges megsemmisülés. Cākṣuṣa Manu idején, csupán Viṣṇu illuzórikus energiája hatására történt egy ilyen.[37] Ugyanakkor Åšrīla Viṣvanātha Cakravartī szintén alátámasztotta Rūpa Gosvāmī állítását, s a Viṣṇudharmottara-purāṇát[38] idézi, amelyben az áll, hogy minden Manu uralkodásának végén bekövetkezik a vízözön.[39]

Mindenesetre Cākṣuṣa Manu uralkodása alatt történt egy ilyen részleges megsemmisülés, melyben az egész föld mélyen a víz alá került.[40] Ennek okán jelenik meg a következÅ‘ avatāra: Matsya, aki a soron következÅ‘ Manut, Satyavratát – más néven Vaivasvatát –, az Å‘ korszakához tartozó hét ṛṣit és egy hajó alakját felvevÅ‘ Bhūmī-devīt menti meg egy hal formáját magára öltve.[41] Ő is, csak úgy, mint Varāha, kétszer jelenik meg a kalpában, egyszer Svāyambhuva Manu[42] és egyszer Cākṣuṣa Manu idején,[43] igaz a Viṣṇudharmottara-purāṇa szerint minden manvantarában megjelenik.[44]

Matsya után Svāyambhuva Manu unokája, Yajña következik, akit, annak okán, hogy felszabadította a három világot egy nagy szenvedés alól Harinak is szoktak nevezni. Mivel nem volt erre alkalmas élÅ‘lény ebben az idÅ‘ben, Ő foglalta el Indra posztját az elsÅ‘ manvantarában.[45]

A soron következÅ‘ kalpāvatāra szintén két személy, Nara és Nārāyaṇa, akiket csakúgy, mint a Kumārákat egy ava­tārának szoktak számítani. Külön érde­kesség még, hogy míg Nara egy siddha-jīva, azaz felhatalmazott lélek (jīva), addig Nārāyaṇa a viṣṇu-tattva kategóriába tartozik, tehát Kṛṣṇa kiterjedése.[46]

Devahūti és Kardama Muni fiaként megszületett Kapila, a hatodik kalpāvatára, és, aki – csakúgy, mint Nārada és a Ku­mārāk–, a tizenkét mahājana egyike.[47] Ő a sāṅkhya-filozófiát[48] magyarázta el az Āsuri nevű brāhmaṇának. Nem keverendÅ‘ össze egy másik Kapilával, aki szintén a sāṅkhya-filozófiát magyarázta, egy hasonló nevű brāhmaṇának, azonban a Védákkal ellenkezÅ‘, ateista módon.

Atri Ṛṣi,[49] mivel elégedetté tette a Leg­felsÅ‘bb Urat, megjelent a családjában fiaként, akit Dattātreyának (Datta, Atri fia), hívtak. A Datta név arra utal, hogy odaadta magát Atrinak (datto mayāham).[50] A Brahmāṇḍa-purāṇában található történet szerint: „Anasūyā, Atri Ṛṣi felesége a következÅ‘képpen imádkozott az Úr Brahmāhoz, az Úr Viṣṇuhoz és az Úr Åšivához: »Kedves Uraim! Ha elégedettek vagytok velem, s ha azt kívánjátok, hogy áldást kérjek tÅ‘letek, akkor azért könyörgöm, hogy egyesüljetek, s legyetek fiammá!«”[51]

A lófejű Hayagrīva kétszer is megjelent, hogy a védikus irodalmat átadja az Úr Brahmānak. ElÅ‘ször a Védák megtestesüléseként. Amikor lélegzett, orrából életre kelt a védikus himnuszok édes hangja.[52] Másodjára, Madhu és Kaiṭabha elpusztításáért,[53] akik ellopták a Védákat Brah­mā elméjébÅ‘l.[54]

Egy hattyú formájában Haṁsaként meg­jelenÅ‘ avatāra Nārada Muṇit tanította az IstenrÅ‘l és transzcendentális szeretÅ‘ szolgálatáról (bhakti) szóló tudományt.[55] A védikus hagyomány szerint a hattyú képes arra, hogy a tejjel összekevert vízbÅ‘l kiszűrje a tejet. Ugyanígy, azt a személyt, aki képes az anyagi világból kiszűrni azt, ami lelki, s képes egyedül élni, és független maradni ettÅ‘l a világtól paramahaṁsának hívják.

Uttānapāda fiát, Dhruvát megáldó ava­tāra a következÅ‘ a sorban. Két néven is említést tesz róla Rūpa Gosvāmī, mint Dhruva-priya és mint PṛÅ›ni-garbha.[56] A Åšrīmad-Bhāgavatam így ír ez utóbbiról:

„Az Istenség LegfelsÅ‘bb Személyisége így válaszolt: Kedves anyám, óh, legerényesebb! ElÅ‘zÅ‘ életedben, a Svāyambhuva-korszakban PṛÅ›ni voltál, Vasudevát pedig, aki a legjámborabb prajāpati volt, Sutapānak hívták. […] úgy váltam híressé, mint aki PṛÅ›nitÅ‘l született.”[57] Mivel PṛÅ›ni-garbha cselekedeteit nem említi a Tizedik ÉnekbÅ‘l vett idézet, ugyanakkor a Második Ének leírása nem tartalmazza az avatāra nevét, egyként tekinthetünk rájuk, mivel szükségszerű egy avatāra leírásánál mind a nevét, mind a tevékenységét megadni.[58]

Mint már említettem, Brahmā életének végén néhány személy visszatérhet a lelki világba. Dhruva Mahārāja egyike ezeknek a személyiségeknek. Dhruva élete folytatódik az univerzum fentebb említett részleges megsemmisülése után is, a teljes megsemmisülés végén pedig közvetlenül Vaikuṇṭha-lokára kerül, egy lelki világban lévÅ‘ lelki bolygóra.[59]

Ṛṣabha[60] (a legkiválóbb) Nābhi király és Merudevī fiaként jelent meg, és bevezette a paramahaṁsa-āÅ›ramát, a lemondott életrend (sannyāsa) legfelsÅ‘bb szintjét.[61] Egy Arhat nevű király, aki Koṅkában, Veṅkában uralkodott, Ṛṣabhadeva cselekedeteit utánozva bevezetett egy új vallási rendszert – a jainizmust –, amely ellenkezik a Védákkal.[62]

A démonikus és ateista Vena király trón­fosztását – és halálát – követÅ‘en a brāh­maṇák a király jobb karját kiköpülték, s ebbÅ‘l született meg Pṛthu király, és felesége, Arci.[63] Pṛthu a földműveléssel termÅ‘vé varázsolta a Földet, ezért a Föld – csakúgy, mint Å‘ maga – csodálatos és vonzó volt.[64]

A Kumāráktól Pṛthuig terjedÅ‘ tizenhárom avatāra a Svāyambhuva-man­van­tarában jelent meg, jóllehet Varāha és Matsya a Cākṣuṣa-manvantarában szintén megjelenik. Érdekes, hogy Pṛthut követÅ‘en, négy manvantarán keresztül nem jelenik meg egy līlā-avatāra sem.

A legelsÅ‘ forma, aki a Cākṣuṣa-man­van­tarában megjelenik, Nṛsiṁha, a félig ember, félig oroszlán, hogy megszabadítsa az univerzumot – és kedves bhaktáját, Prahlādát

– HiraṇyakaÅ›iputól a szörnyű démontól, kinek öccsével Hiraṇyākṣával elÅ‘zÅ‘leg Nīla-varāha formában már végzett.[65] Nṛsiṁha a tejóceán kiköpülése elÅ‘tt jelent meg, Kūrma megjelenése elÅ‘tt. Több formája is létezik melyek a Jana-lokán és örök Vaikuṇṭha-bolygóikon egyaránt megtalálhatók.

Az alábbi kilenc (nava-narasiṁha) a legfÅ‘bb ilyen forma:

Ugra-narasiṁha

Krodha-narasiṁha

Vīra-narasiṁha

Vilamba-narasiṁha

Kopa-narasiṁha

Yoga-narasiṁha

Aghora-narasiṁha

SudarÅ›ana-narasiṁha

Lakṣmī-narasiṁha

Prahlāda Mahārāja történetében a következÅ‘ formák szerepelnek:

Stambha-narasiṁha (elÅ‘jön az oszlop­ból)

Svayam-narasiṁha (önmagában megnyilvánul)

Grahaṇa-narasiṁha (HiraṇyakaÅ›ipu koronáját elkapja)

Vidāraṇa-narasiṁha (kitépi Hiraṇya­kaÅ›ipu beleit)

Saṁhāra-narasiṁha (megöli Hiraṇya­kaÅ›iput)

A már említett tejóceán kiköpülésekor az Úr Kūrmaként egy teknÅ‘s alakjában jelent meg, akinek páncélja a Mandarācala-hegy tengelyeként szolgált, melyet az univerzum félistenei és démonai köpülÅ‘rúdként használtak.[66] Érdekes, hogy az Úr ebben a kedvtelésben több személyként is megjelenik. ElÅ‘ször Ajitaként, majd a teknÅ‘s alakot felöltve Kūrmaként. Még érdekesebbé teszi a dolgot, hogy ez a két forma végig megmarad, sÅ‘t, továbbiakká terjed ki, akik egyszerre vannak jelen a Mandara-hegyen ezer és ezer kézzel, a félistenekben (a jóság kötÅ‘erejeként), a démonokban (a szenvedély kötÅ‘erejeként) és Vāsukiban a kígyóban, akit kötélként használtak (a tudatlanság kötÅ‘erejeként), sÅ‘t még magában a Mandara-hegyben is. Mi több, mikor minden próbálkozásuk ellenére sem jelenik meg a hÅ‘n áhított nektár az óceánból, önmaga kezd el köpülni.[67]

EbbÅ‘l a köpülésbÅ‘l születik meg Dhan­vantari is aki a nektárt tartalmazó kancsót hozta. Kétkezű formájának színe feketés volt, és megismertette az emberekkel az āyurveda tudományát. Hasonló alakban késÅ‘bb Dīrghatama fiaként jelent meg.[68]

A kedvteléshez kapcsolódik még egy avatāra, Mohinī, aki egy gönyörű nÅ‘ alak­ját vette fel, és  aki szintén kétszer jelenik meg. Egyszer, hogy kicsalja a démonoktól a nektárt,[69] másodjára pedig, hogy elcsábítsa az Úr Åšivát.[70]

Rūpa Gosvāmī megjegyzi, és Baladeva Vidyābhūṣaṇa megerÅ‘síti, hogy Kūrma, Dhanvantari és Mohinī mind Ajita kiterjedései voltak.[71]

Vāmana – a törpe brāhmaṇa – három­szor is megjelenik Brahmā egy napjában, háromszor – szinte – ugyanazt a kedvtelést bemutatva. ElÅ‘ször a Svāyambuva-manvantarában Vāṣkali[72] démon az, aki (Yajña) Indrát taszítja le a trónról. Vāmana három lépés földet kér tÅ‘le, hatalmasra megnövesztve magát átlépi a teljes univerzumot. ElsÅ‘ lépésével fellép a Napra, másodikkal Dhruva-lokára, nagylábujjával kilyukasztva az univerzum burkát. Vāṣkali meghódol elÅ‘tte, és mivel, hogy nem tudta teljesíteni a kérését, kéri, hogy ölje meg Å‘t, hogy Åšvetadvīpára kerülhessen. Vāmana megtagadja a kérését, de megígéri, hogy késÅ‘bb, egy másik formában eljön majd, és megöli Å‘t.[73]

A második eset már a Vaivasvata-man­van­tarában esett meg. Itt KaÅ›yapa fiának, Dhundunak az áldozatán jelent meg, aki lemondásai következtében Brahmā hatalmára tett szert. Letaszította a félisteneket Svarga-lokáról és Åšukrācārya[74] tanácsára fejébe vette, hogy elvégez annyi áldozatot, amennyivel lehetÅ‘sége nyílik a Brahma-lokára való belépésre, ahol is majd átveheti az univerzum irányítását. Vāmanadeva azonban megjelenésével az Å‘ terveit is keresztülhúzta, szintén három lépés földet kérve tÅ‘le.[75]

Harmadjára ugyancsak a Vaivasvata-manvantarában jelenik meg a hetedik catur-yuga ciklusban, Aditi és KaÅ›yapa fiaként.[76] A történetben Bali – Prahlāda unokája – foglalja el Indra trónját, és Vāmana tÅ‘le kér három lépés földet.[77] Még érdekesebbé teszi Vāmanadeva alakját, hogy a „három lépés” motívum már a Ṛg-vedában is elég világosan megjelenik,[78] valamint a csodálatos alakú fiatal hÅ‘s is szintén elÅ‘kerül Yuvā-kumāraként, aki felvette Virāt-viṣṇu hatalmas formáját.[79]

ParaÅ›urāma a következÅ‘ avatāra, aki a Vaivasvata-manvantara tizenhetedik[80] vagy mások szerint huszonkettedik[81] catur-yugájában jelent meg. Bhṛgu­patinak[82] vagy Reṇukāsutának (Reṇukā fia) is szokták nevezni. SaktyāveÅ›a-avatāra, egy brāhmaṇa, aki huszonegy alkalommal kiirtotta a kṣatriya közösséget, az egész Földet elvette tÅ‘lük, és azt KaÅ›yapa Muninak adományozta.[83] ParaÅ›urāma a Dhanur-vedát, a harcművészet tudományát átadta Droṇ­ācāryának, és jelen volt Yudhiṣṭhira Mahā­rāja koronázásakor is. A Åšrīmad-Bhā­ga­vatam szerint ma is él Mahendra-parvatánál, és a következÅ‘ manvantarában a sapta-ṛṣi egyike lesz.[84] Rāghavendra vagy Rā­ma­candra a következÅ‘ avatāra, akinek a történetét részletesen Vālmīki Rā­mā­yaṇája meséli el. Egy hatalmas, isteni királyként (nara-devatam) jelent meg a Vaivasvata-manvantara huszonnegyedik catur-yugájának treta-yugájában,[85] testvérei Lakṣmaṇa, Åšatrughna és Bharata társaságában. Rāma testszíne zöld volt, Bharata feketés, Lakṣmaṇa és Åšatrughna pedig arany színű. A Skanda-purāṇa szerint a négy testvér a catur-vyūha kiterjedései.[86] A Padma-purāṇa állítása szerint pedig Rāma Nārāyaṇa, Bharata a kagylókürtje, Åšatrughna a cakra, és Lakṣmaṇa pedig Åšeṣa.[87]

Őket követi a sorban Bādarāyaṇa (Vyā­sa­­deva), akit Kṛṣṇa-dvai­pāyana-vyāsa, Satya­vatī-suta, PārāÅ›arya, ParāÅ›arātmaja, Bādarāyaṇa, Vedavyāsa és ezenkívül sok más néven is ismernek. Ő az, aki le­je­gyez­te a védikus irodalmat, többek közt a Mahābhāratát, a Vedānta-sūtrát, és a Åšrīmad-Bhāgavatamot. Kṛṣṇa a Bha­ga­vad-gītāban kijelenti, hogy Ő Vyāsa,[88] a Åšrīmad-Bhāgavatamban pedig azt mondja magáról, hogy Ő maga Dvai­pāyana – a vyāsák közt – ,[89]A Viṣṇu-purāṇában ParāÅ›ara elmondja, hogy ebben a – huszonnyolcadik – catur-yugában Dvaipāyana az, aki felosztja a védikus irodalmat négy részre, csakúgy mint ahogyan az elÅ‘zÅ‘ korokban más Vyāsák is tették.[90] Azonban kijelenti, hogy ez a mostani Vyāsa nem lehet más, mint Nārāyaṇa, hiszen ki más írhatta volna meg a Mahābhāratát, mint az Istenség Leg­felsÅ‘bb Személyisége maga.[91]

Rūpa Gosvāmī egy, a Mahābhāratában található történetre hivatkozva elmondja, hogy egy Apāntaratamā nevű szent, aki kiirtotta magából a tudatlanságot, Dvai­pāyanává vált. Megjegyzi azonban azt is, hogy mivel a hagyomány úgy tekint Bādar­āyaṇára, mint egy viṣṇu-tattvára, ez azt jelenti, hogy Apāntaratamā beleolvadt Dvaipāyana īÅ›vara formájába, vagy pedig azt, hogy Å‘ Viṣṇu egy aṁÅ›a kiterjedése volt eredetileg is.[92]

Kṛṣṇa és Balarāma a következÅ‘k, akik amellett, hogy līlā-avatārák, a svecchamaya-samaya-avatārák speciális csoportjába is tartoznak, akiknek az a jellegzetességük, hogy akkor jelennek meg, amikor akarnak.[93] Tehetik ezt azért is, mivel Ők az Eredeti Forrás és annak ElsÅ‘ Kiterjedése. Az Úr svayam-rūpája, vagy elsÅ‘dleges formája Åšrī Kṛṣṇa (svayam-bhagavān) Maga.[94] Balarāma a catur-vyūha második személye, Saṅkarṣaṇa, Å‘ az aki kiterjed a már említett Åšeṣává, és lesz az Úr fekvÅ‘helye, és egyéb más parafernáliája.[95]

A két utolsó avatāra ebben a csoportban, csak úgy, mint a két elsÅ‘, jīva-tattva, saktyāveÅ›a-avatāra, tehát felhatalmazott lélek. ElÅ‘ször Buddha jelenik meg, a kali-yugában, – Dharmāraṇya falujában – , amikor abból már kétezer év eltelt. Az Úr Buddha azért jelent meg, hogy véget vessen a védikus elveket figyelmen kívül hagyó állatáldozatoknak, s megalapozza az erÅ‘szakmentesség (ahiṁsā) elvét.

Kalki egy Viṣṇu-yaÅ›ā[96] nevű brāhmaṇa fiaként születik meg, elpusztítja a démonokat, megmenti bhaktáit, s elkezdi a következÅ‘ satya-yugát. Így folytatódik tovább a yugák körforgása.

Az eddig említett avatārák négy csoportra oszthatók: 1) āveÅ›a, 2) prābhava, 3) vaibhava, 4) parāvastha. Az āveÅ›a-formák kivétel nélkül mind jīva-tattvák, közéjük tartoznak a Kumārák, Nārada, Pṛthu, ParaÅ›urāma, Buddha és Kalki. A Ku­mārákat az Úr tudással (jñāna), Nāradát odaadással (bhakti), Pṛthut, ParaÅ›urāmát és Kalkit az erejével hatalmazza fel. Rūpa Gosvāmī megjegyzi, hogy az Úr āveÅ›a-formáit avatāráknak hívni csupán egy másodlagos megnevezés, mivel Å‘k történetesen mind jīvák, így az Úrral nem egylényegűek.[97]

A prābhava-formáknak két típusuk van. Az elsÅ‘be tartoznak azok, akik csupán kis idÅ‘re jelennek meg, és nem annyira ismertek. Ide tartozik Mohīni, Haṁsa, és a fehér, vörös, feketés (Å›yāma) és fekete színű yugāvatārák. A második csoportba tartozik Dhanvantari, Ṛṣabha, Vyāsa, Dattātreya, és Kapila. Ők nagy szentekként nyilvánulnak meg, és szentírásokat nyilvánítanak meg. Ezek a formák hosszabb ideig maradnak az anyagi világban. Így tehát összesen tizenegy prābhava forma van.[98]

A vaibhava-formák hasonlóak a prābhava-formákhoz, azonban Å‘k nagyobb hatalmat nyilvánítanak meg. Huszonegy van belÅ‘lük: Kūrma, Matsya, Nara-Nārāyaṇa, Va­rā­ha, Hayagrīva, PṛÅ›ni-­garbha, Baladeva és a tizennégy manvantara-avatāra. Hat közülük egy újabb csoportot alkot, melyet nava-vyūhának neveznek. Ide tartozik Varāha, Hayagrīva, Hari, Vaikuṇṭha, Ajita és Vāmana. Ezek a formák azért különlegesek, mert a prābhava-formákon belül még nagyobb hatalmat nyilvánítanak meg.[99]

A negyedik csoportba, a parāvastha-for­mák közé Nṛsiṁha, Rāmacandra és Kṛṣṇa tartozik.[100]

Ezek a formák csupán egy töredékei annak a száz és száz formának, melyekben az Úr Kṛṣṇa kiterjed, hogy különbözÅ‘ kedvteléseket végezzen. A téma végtelen, ezzel az írásommal csupán bepillantást nyújtottam a sok-sok avatāra csoportjainak egyikébe.

Felhasznált irodalom:

Bhaktivedanta Swami Prabhupāda, A. C.: A Bhagavad-gītā, úgy, ahogy van. The Bhaktivedanta Book Trust, 2008.

Bhaktivedanta Swami Prabhupāda, A. C.: Åšrīmad-Bhāgavatam (ElsÅ‘ – Ki­len­ce­dik Ének). The Bhaktivedanta Book Trust, 1992-1995.

Bhānu Swami (trans.): Åšrīmad-Bhā­gavatam with the Åšārārtha-darÅ›inī Com­mentary of ViÅ›vanātha Cakravartī Ṭhakkura (Vol.I-II.). Sri Vaikuntha Enterprises, Chennai, 2008–2009.

Deshpande, N. A. (trans.): The Padma-purāṇa (Part I.). Motilal Banarsidass, Delhi, 1988.

Elkman, Mark Stuart: Jīva Gosvā­min’s Tattvasandarbha: A Study on the Philosophical and Sectarian Deve­lopment of the Gauḍīya Vaiṣṇava Movement. Motilal Banarsidass, Delhi, 1986.

Gupta, Ravi M.: The Caitanya Vaiṣṇava Vedānta Of Jīva Gosvāmī – When know­ledge meets devotion. Routledge, New York, 2007.

Hridayānanda dāsa Goswami (ed., trans.) – Gopiparāṇadhana dāsa (ed., trans.): Åšrīmad-Bhāgavatam (Eleventh Canto). The Bhaktivedanta Book Trust, 1999.

Jīva Gosvāmī: Åšrī Kṛṣṇa Sandarbha (Vol I.). Rasbihari Lal & Sons, Vrindaban, 2006.

Monier-Williams Sanskrit-English Dic­ti­onary. 1899. (http://www.sanskrit-lexicon.uni-koeln.de/scans/MWScan/2014/web/webtc2/index.php)

Priyalabha Shah (trans.): Viṣṇu­dhar­mot­tara Purāṇa (Vol. I.). Parimal Publi­cations, Delhi, 2005.

Rūpa Gosvāmī (Bhānu Swami, trans.): Åšrī Laghu-Bhāgavatāmṛta. Sri Vaikuntha Enterprises, Chennai, 2007.

Rūpa Gosvāmī (Kuṣakratha Dāsa, trans.): Åšrī Laghu-Bhāgavatāmṛta. Rasbihari Lal & Sons, Vrindaban, 2007.

Vasudeva, S. Agrawala: Vāmana Purāṇa – a study. Prithivi Prakashana, Vanarasi, 1983.

ViÅ›vanātha Cakravartī Ṭhākura: Bha­ga­vatāmṛta Kanika. Åšrī Narasingha Cai­tanya Maṭha.

Wilson, H. H. (trans.): The Viṣṇu-pu­rāṇam. Parimal Publications, Delhi, 2005.

Wilson, Horace Hayman (trans.): The Matsyamahāpurāṇam. Nag Publishers, Delhi, 1997.



[1]  Bhagavad-gītā [késÅ‘bb: Bhg.] 8.16.

 

[2]  Születés, létezés, növekedés, átalakulás, sorvadás, majd halál. (Åšrīmad-Bhāgavatam [késÅ‘bb: Bhāg.] 7.7.18)

 

[3]  A mahā-kalpa szó Åšrīla Madhvācārya magyarázata szerint atīta-brahma-kalpe. Brahmā millió és millió évig tartó élete végén meghal. (Bhāg. 7.15.69, magy.)

 

[4]  Brahmā két parārdha elteltével hal meg, amikor az egész anyagi univerzum megsemmisül. (Bhāg. 3.9.18)

 

[5]  A teremtésrÅ‘l és a kozmológiáról bÅ‘vebben: Åšrīmad-Bhāgavatam (ének. fejezet) 2.4–5, 2.10,3.6–17, 5–16.26.

 

[6]  Egy nimeṣa nagyjából 8/15 másodpercnek felel meg. (Bhāg. 3.11.14, magy.)

 

[7]  Bhāg. 3.11.38.

 

[8]  Bhāg. 3.11.34.

 

[9]  Laghu-Bhāgavatāmṛta [késÅ‘bb: LBh.] 4.28.

 

[10] Ezt a kalpát ezért Pādma-kalpának is nevezik. (Bhāg. 2.10.47, magy.)

Brahmá napjainak neve: 1) Åšveta-varāha, 2) Nīla-lohita, 3) Vāmadeva, 4) Gāthāntara, 5) Raurava, 6) Prāṇa, 7) Bṛhat, 8) Kandarpa, 9) Savya,
10) Īṣāna, 11) Dhyāna, 12) Sārasvata, 13) Udāna, 14) Garuḍa, 15) Kaurma (Brahmā teliholdja), 16) Nārasiṁha, 17) Samādhi, 18) Āgneya,
19) Viṣṇuja, 20) Saura, 21) Soma, 22) Bhāvana, 23) Supumān, 24) Vaikuṇṭha, 25) Arcīṣa,
26) Vallī, 27) Vairāja, 28) Gaurī, 29) MāheÅ›vara (ebben a kalpában pusztítja el Åšiva Tripurát),
30) Pitṛ (a Skanda-purāṇára hivatkozva, LBh. 3.96, magy; ezt a felsorolást Bhaktivedanta Swa­mi Prabhupāda is megerÅ‘síti, lásd: Bhāg. 2.10.46, magy.)

 

[11] Bhg. 8.17.

 

[12] A satya-yuga 1.728.000 évig, a tretā-yuga 1.296.000 évig, a dvāpara-yuga 864.000, a kali-yuga pedig 432.000 évig tart. Így összesen a fent említett yuga-ciklus 4.320.000 évig tart. Mivel a magasabb bolygórendszerekben – a félistenek bolygóin – relatíve máshogy telik az idÅ‘, ez számukra 12.000 évnek felel meg. (Bhāg. 3.11.18 + magy.)

 

[13] Bhāg. 11.10.30.

 

[14] A Bhagavad-gītā kijelenti, hogy az anyagi szférát három felé oszthatjuk: ūrdhva-loka (felsÅ‘ bolygók), madhya-loka (középsÅ‘ bolygók) és adho-loka (alsó bolygók). (Bhg. 14.14–15)

 

[15] Bhāg. 3.11.29.

 

[16] Itt a megtisztult szentek â€“ köztük Bhṛgu â€“ Ã©lvezik 4.300.000.000 napévig tartó életüket. (Bhāg. 2.2.25)

 

[17] Bhāg. 3.11.30 + magy.

 

[18] Bhāg. 4.7.43.

 

[19] Bhāg. 3.11.31 + magy.

 

[20] LBh. 3.24.

 

[21] Bhāg. 3.8.11 + magy.

 

[22] Åšivának ezt a formáját Natarājának hívják.

 

[23] Lejátszódik a teremtés, csak visszafelé, lásd Bhāg. Harmadik Ének, 26. fejezet.

 

[24] Kūrma-purāṇa 1.11.284, idézi: LBh. 3.22, magy.

 

[25] Cc. Madhya-līlā 20.244.

 

[26] LBh. 3.96.

 

[27] Jelölések: jīva-tattva, viṣṇu-tattva. A dÅ‘lt betűs információk forrása: Bhāg. 5.18 fejezet, a többinek a LBh.. *: Cc., Ādi-līlā 3.10.

 

[28] Ténylegesen négy személy, erre utal a nevük is catuḥsana, azaz catur (négy), sana (Å‘si). (LBh. 3.3)

 

[29] LBh. 3.7.

 

[30] A manvantara szintén egy időegység, nagyjából 1.000 catur-yuga hosszú. Remélhetően egy későbbi cikkben lehetőségem lesz írni a manvantarákban megjelenő formákról.

 

[31] Bhāg. 3.3.18.

 

[32] Bhāg. 1.3.7. A Laghu-Bhāgavatāmṛtához fűzött magyarázatában Baladeva Vidyābhūṣaṇa leír egy, a Matsya-purāṇából származó történetet, melyben kiderül, hogy Agastya Muni átkának köszönhetÅ‘en  Svāyambhuva Manu uralkodása idején egy részleges megsemmisülés következtében a Föld bolygó a Garbhodaka-óceánba süllyedt. (LBh. 3.18, magy.)

 

[33] Ez a történet a Laghu-Bhāgavatāmṛta és Baladeva Vidyābhūṣaṇa szerint a Viṣṇudharmottara-purā­ṇában (ElsÅ‘ Ének, 53. fejezet –a szerzÅ‘) található.

 

[34] Bhāg. 2.7.1, LBh. 3.13.

 

[35] LBh. 3.22-21 utal a Viṣṇudharmottarára. 

 

[36] Caitanya-Caritāmṛta, Antya-līlā 7.115.

 

[37] LBh. 3.30 + magy. Megj.: Jīva Gosvāmī a Tattva-sandharbában kijelenti, hogy Åšrīdhara Svāmī egy tiszta vaiṣṇava volt, és hogy kommentárjai hitelesnek fogadhatók el. (Tattva-sandarbha 27) Ugyanakkor utal arra a tényre, hogy magyarázataiban sokszor elÅ‘fordulnak – látszólagos – advaita-vādī nézetek. Hangsúlyozza azt is, hogy ez nem jelenti azt, hogy Åšrīdhara Svāmī maga ennek az iskolának a híve lett volna, kizárólag azért „csempészett be” ilyesfajta elméleteket a tanításaiba, hogy az ehhez a filozófiához vonzódó személyeket a dvaita-vādī megközelítéshez terelje. Jīva Gosvāmī kijelentését Baladeva Vidyābhūṣana is alátámasztja, aki azt a szemléletes példát hozza fel Åšrīdhara Svāmī módszerére, hogy, olyan, „mint a hús a horog hegyén, amivel halat akarnak fogni.” (Elkman 1986: 119–120) Åšrīdhara Svāmī módszerérÅ‘l bÅ‘vebben: Gupta 2007:65-84.

 

[38] Viṣṇudharmottara 1.75.1–9.

 

[39] Åšārārtha DarÅ›inī 1.3.15. Ezt a kijelentést Jīva Gosvāmī is megerÅ‘síti. (Kṛṣṇa-sandarbha Anuccheda 15.2–3)

 

[40] Bhāg. 1.3.15.

 

[41] Bhāg. 2.7.12 és LBh. 3.25–33.

 

[42] Bhāg. 2.24.8–9. Hayagrīva démon története.

 

[43] Matsya-purāṇa 2. fejezet, melyben Sūta a Åšaunaka vezette bölcseknek magyarázza el a Cākṣuṣa-manvantarában történt részleges megsemmisülést.

 

[44] LBh. 3.34–36. (nem si­ke­rült eddig megtalálni a történetet a Viṣṇudharmottara-purāṇában)

 

[45] Bhāg. 1.3.12 + magy.

 

[46] Bhāg. 1.3.9, és LBh. 3.39–40.

 

[47] Bhāg. 6.3.20–21. A mahājanák, a nagy személyiségek a következÅ‘k: Brahmā, az Úr Åšiva, Nārada Muni, Manu, a Kumārák, Prahlāda Mahārāja, Bali Mahārāja, Yamarāja, Bhīṣma, Janaka, Åšukadeva Gosvāmī és Kapila Muni. Az általuk végezett tettek paramparā-rendszerét követve az ember fejlett szintet érhet el a lelki tudatban.

 

[48] „Az európai tudósok a sāṅkhya-filozófiát általában metafizikának nevezik. A sāṅkhya etimológiai jelentése: »ami az anyagi elemek analízise által nagyon világos magyarázattal szolgál«”. (Bhāg. 1.3.10, magy.)

 

[49] Egyike Brahmā tíz – az elméjébÅ‘l született – mānasa-putrájának (Bhāg. 3.12.21), valamint a Vaivasvata-manvantarában a hét nagy bölcs egyike (Bhāg. 8.13.5). Családjában születtek meg a nagy Pracetāk is (Bhāg. 4.30–31 fej.).

 

[50] Bhāg. 2.7.4.

 

[51] Bhāg. 1.3.11 magy.

 

[52] Bhāg. 2.7.11.

 

[53] Emiatt madhu-kaiṭabha-hantṛnak is nevezik.

 

[54] Bhāg. 7.9.37.

 

[55] Bhāg. 2.7.19.

 

[56] LBh. 3.54.

 

[57] Bhāg. 10.3.32 és 41.

 

[58] Lásd: LBh. 3.56.

 

[59] Bhāg. 4.9.20–21, magy.

 

[60] Általában, mint viṣṇu-tattva szoktak utalni Ṛṣabhára, ám Jīva Gosvāmī megemlíti a Kṣṇa-­sandarbhában, hogy vannak, akik mint āveÅ›a-avatāra tartják szá­mon. (Anuccheda14 – Sarva-samvādinī kommentár)

 

[61] A sannyāsa rendnek négy szintje van az elért tökéletesség szerint: kuṭīcaka, bahūdaka, pariv­rājakācārya és paramahaṁsa. (Bhāg. 1.3.13 + magy.)

 

[62] Bhāg. 5.6.9.

 

[63] Bhāg. 4.15.1. Vena király történetét lásd: Bhāg. 4. 13–14 fejezet.

 

[64] Bhāg. 1.3.14, történetét a Åšrīmad-Bhāgavatam Negyedik Énekének 14-23. fejezete írja le részletesen.

 

[65] A történetét a Åšrīmad-Bhāgavatam Hetedik Énekének 2–9. fejezete írja le részletesen.

 

[66] Bhāg. 1.3.16. Megj: A Padma-purāṇa szerint Kūrma már Brahmā napjának kezdetén is megjelent, hogy a félistenek kérésére fenntartsa a Földet. Ezt a kijelentést a Viṣṇudharmottara-purāṇa is megerÅ‘síti. (forrás: LBh. 3.66 + magy) Jīva Gosvāmī is megemlíti, hogy vannak olyanok, akik Kūrma megjelenését a Pādma-kalpa elejére teszik, mások pedig a azt mondják, hogy a kalpában. (Kṛṣṇa-sandarbha, Anuccheda 16 – Sarva-samvādinī kommentár)

 

[67] Bhāg. 8.7.6–16.

 

[68] Bhāg. 9.17.4, Kṛṣṇa-sandarbha, Anuccheda 17 – Sarva-samvādinī kommentár.

 

[69] Bhāg. Nyolcadik Ének, kilencedik fejezet.

 

[70] Bhāg. Nyolcadik Ének, tizenkettedik fejezet.

 

[71] LBh. 3.70-71.

 

[72] Deshpande Padma-purāṇájában Bāṣkali-nak írja.

 

[73] Padma-purāṇa 1.30.100-197.

 

[74] Érdekes, hogy bár Åšukrācārya a démonok guruja, a Åšrīmad-Bhāgavatamban Kṛṣṇa azt mondja magáról, hogy Ő Åšukrācārya: „… a tanult tudósok közül én vagyok Åšukrācārya, a lelki tudomány ismerÅ‘je:” (Bhāg. 11.16.28)

 

[75] A történetet a Vāmana-purāna írja le. Forrás: LBh. 3.73, 33. lábjegyzet. és 3.74 magy. A hatalmas alakot felöltÅ‘ és három lépésével az egész univerzumot meghódító Vāmanát hívják még Trivikramának is.

 

[76] Nagyjából 91.000.000 évvel ezelőtt.

 

[77] Bhāg. Nyolcadik Ének, 18–22. fejezet fejezet.

 

[78] Ṛg-veda 1.22.17–18, 1.154.2–4, 1.155.4. Forrás: Vasudeva 1983: 81.

 

[79] Ṛg-veda 1.155.6. Forrás: Vasudeva 1983: 83–84.

 

[80] Nagyjából 48.000.000 évvel ezelőtt.

 

[81] Nagyjából 30.000.000 évvel ezelőtt.

 

[82] Azért hívják így, mert Bhṛgu dinasztiájában szállt alá.

 

[83] Történetét a Bhāg. Kilencedik Énekének 15–16. fejezete meséli el.

 

[84] Bhāg. 9.16.24-26.

 

[85] LBh. 3.77. Ez nagyjából 18.000.000 évvel ezelőtt volt.

 

[86] Rāma Vāsudeva, Lakṣmaṇa Saṅkarṣana, Bharata Pradyumna és Åšatrughna Aniruddha. (LBh. 3.78 magy.)

 

[87] LBh. 3.79 + magy.

 

[88] Bhg. 10.37.

 

[89] Bhāg.11.16.28.

 

[90] Ti. minden Dvāpara-yugában van egy Vyā­sa. A Viṣṇu-purāṇa megadja az eddigi – hu­szon­hét – Vyāsa nevét is: 1) Svāyambhu (Brahmā), 2) Prajāpati (Svāyambhuva Manu), 3) UÅ›anas, 4) Bṛhaspati, 5) Sāvitrī, 6) Mṛtyu (Yama), 7) Indra(?), 8) Vasiṣṭha, 9) Sārasvata,
10) Tridhāman, 11) Truvṛṣan, 12) Bhara­dvāja, 13) Antarikṣa, 14) Vapra, 15) Tray­yāruṇa, 16) Dhanañjaya, 17) Kritañjaya, 18) Riṇa, 19) Bharadvāja, 20) Gautama,
21) Utta­ma (Haryātmā), 22) Veṇa (Rāja­śravas), 23) SomaÅ›uṣmāpaṇa (Triṇavindu), 24) Ṛkṣa (Vālmīki), 25) Åšakti, 26) ParāÅ›ara, 27) Jaratkāru, 28) Kṛṣṇa-dvaipāyana, a következÅ‘ – 29. – Vyāsa pedig Drauṇi, Dro­ṇa fia lesz
. (Viṣṇu-purāṇa 3.3.9–20)

 

[91] Viṣṇu-purāṇa 3.4.1-5.

 

[92] LBh. 3.83 + magy. Megj.: Rūpa Gosvāmī úgy veszi Vyāsát, mint az Úr egyik formáját, aki talán úgy jelenik meg, mint egy āveÅ›a-avatāra, mivel egy  jīva veszi fel a szerepét. Mindenesetre ebben az esetben egy jīva olvad az Úr testébe, és játssza el Vyāsa szerepét, vagy a másik lehetÅ‘ség szerint az Úr egy aṁśája, – aki egy jīvaként viselkedik –, játssza el ezt a szerepet. (Bhānu Svāmi magyarázata alapján.) Ez a téma késÅ‘bb Balarāma és Åšeṣa történeténél is elÅ‘kerül.

 

[93] Kṛṣṇa-sandarbha Anuccheda 17.6. Kṛṣṇa megjelenése i.e. 3228 július 18-án (Janmāṣṭamī napján) vol.t

 

[94] Cc. Ādi-līlā 2.105.

 

[95] Baladeva Vidyābhuṣaṇa megjegyzi, hogy ez a Åšeṣa nem az a Åšeṣa, aki a Földet tartja fenn, mivel az egy jīva. Åšeṣának két formája van: az elsÅ‘ egy jīva akibe behatol Saṅkarṣaṇa és felhatalmazza Å‘t, a második pedig Viṣṇu ágya, aki viṣṇu-tattva. (LBh. 3.85–87 magy.)

 

[96] Rūpa Gosvāmī a Padma-purāṇára hivatkozva megjegyzi, hogy az az személy, aki korábban Manu, DaÅ›aratha és Vasudeva volt, Å‘ lesz Viṣṇu-yaÅ›ā. Baladeva megjegyzi, hogy ez a kijelentés azért fontos, hogy megmutassa, hogy Vasudeva az Úr eredeti apja, és a többi apa az Å‘ kiterjedései. (LBh. 3.93 + magy.)

 

[97] LBh. 4.44.

 

[98] LBh. 4.46-47 + magy.

 

[99] LBh. 4.48-51 + magy.

 

[100]            Bhagavatāmṛta Kanika.

 



ISKCON Alapitó Acarya - A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola | Kapcsolat

A www.tattva.hu weboldalon található minden tartalom a Bhaktivedanta Hittudományi Fősikola tulajdona, vagy felhasználói joga alá esik.
Az oldalról minden tartalom átvételéhez az oldal üzemeltetőjének írásos engedélye szükséges. Tartalom átvételének igénylése: [email protected]
© 2019 Bhaktivedanta Hittudományi Fősikola
© 2019 Bhaktivedanta Kulturális és Tudományos Intézet Alapítvány
Minden jog fenntartva!

Hare Kṛṣṇa Hare Kṛṣṇa Kṛṣṇa Kṛṣṇa Hare Hare
Hare Rāma Hare Rāma Rāma Rāma Hare Hare