Görgessen tovább

Bhāgavatam és episztemológia
A kalpāvatārák – Kṛṣṇa különböző formáinak megjelenései Brahmā egy napjában
04_Ratkai

Előszó

Magyar nyelven ezidáig alig jelent meg részletes tanulmány a gauḍīya-vaiṣṇava iskola avatāra-tanáról. Noha kisebb-nagyobb tanulmányok születtek a témában, legtöbbjük csak átfogó képet ad a tárgykörről, szinte felsorolásszerűen.

Rendszerbe foglalás, a Śrīmad-Bhāga­va­tamban, és egyéb – főleg olyan gauḍīya írásokban, mint például a Laghu-Bhāga­va­tāmṛta – található információk összegyűjtése mostanáig nem történt meg, holott erre nagy szükség lenne, több szempontból is.

A fentebb említett műben – művekben – sokszor első olvasatra nem egyértelműek a különböző kategóriák, és az azokba besorolt avatārāk. Ezért, a rendszerezés és az esetleges félreértések tisztázása miatt időszerű, hogy megjelenjen egy tanulmány a témában.

Az avatāra-tan rendkívül sokrétű és szerteágazó, egy minden területét átfogó tanulmány nagyon nagy terjedelmű lenne, ezért jelen írásomban csak egy kis részét tekintem majd át.

Írásom célja egy összefoglaló áttekin­tés bemutatása a téma iránt érdeklő­dők, illetve a témát kutatók számára. Re­fe­re­nciaalapként egy kiindulási pontot szeretnék biztosítani a további kutatásokhoz. E cél megvalósulásának tudható be az írásomban található nagy számú lábjegyzet is, melyekben sokszor a forrásokban található hiányos hivatkozásokat pontosítottam.

Feltételezem, hogy olvasóim tisztában vannak az avatāra, valamint a gauḍīya szó eredetével és fogalmával, így ezek meghatározására külön nem térek majd ki.

Tanulmányomban legfőbb forrásaim a már említett Śrīmad-Bhāgavatam, illetve Rūpa Gosvāmī Laghu-Bhāgavatāmṛtája voltak. Ez utóbbi mű specifikusan az előbbiben elszórtan található avatāra-témát hivatott feldolgozni.

Az előbbi mű feldolgozásához A. C. Bhak­tivedanta Swami Prabhupāda – a gauḍīya-vaiṣṇava iskola hiteles képviselőjének – fordításait és magyarázatait, míg az utóbbihoz Bhānu Swami – Bhaktivedanta Swami Prabhupāda tanítványának – fordítását használtam, mely magában foglalta Baladeva Vidyābhūṣana a műhöz írt, Lag­hu-bhāgavatāmṛta-ṭīkā magyarázata­it is.

Egyes történetek más purāṇákban fellelhető változataihoz – hiteles gauḍīya fordításuk nem lévén – kénytelen voltam nem a sampradāyához tartozó fordítók műveit felhasználni.

Kalpa, mint időegység

Kṛṣṇa a Bhagavad-gītāban azt mondja, hogy ebben az anyagi világban, az ismétlődő születés és halál az úr.1 Ez alól a törvény alól az univerzum első – legősibb – teremtménye Brahmā sem kivétel. Csak úgy, mint minden élőlény, ő is keresztülmegy a lét hatféle állapotán,2 így, mikor eltelik egy mahā-kalpa,3 s az ideje lejár, ő is meghal.4

Brahmā tehát együtt születik az univerzummal, és halálakor az univerzum is megsemmisül.5 Noha – majd látni fogjuk

–, élete emberi mértékkel nézve szinte végtelennek tűnik, számára viszont ez a „végtelen idő” csupán száz év. Ugyanez az idő az Istenség Legfelsőbb Személyisége számára mindössze egy nimeṣának,6 egy pillanatnak felel meg.7

Brahmā életének száz éve két részre (parārdhára) osztható: az első és a második félre. Az első fele már letelt, jelenleg a második fele tart.8 Brahmā első napját Brāhma-kalpának, jelenlegi napját pedig Śveta-varāha-kalpának hívják.9 Azért hívják így, mert amikor Brahmā, aki a Viṣṇu köldökéből kihajtó lótuszvirágon (padma) megszületett, megteremtette az univerzumot, az Úr megjelent Varāha avatāra formájában.10

A kalpa szó Brahmā egy nappalára vagy éjszakájára utal, ennek a hosszát a Bha­gavad-gītā is megadja: „Ezer földi korszak Brahmā egy napja, másik ezer egy éjszakája.”11

Egy kalpa hosszát a következőképpen számolhatjuk ki: egy catur-yuga – amire az előbb idézett vers is utal – hossza: 4.320.000 emberi év.12 Ebből a ciklusból 1.000 tesz ki Brahmā egy napját, ami így ez összesen 4.320.000.000 napévnek felel meg.

Mint már említettem, Brahmā 100 évig él, minden évében 12 hónap van, és minden hónapban 30 nap. Ezeket figyelembe véve kiszámolhatjuk az életének teljes hosszát, ami 100×12×30×2×4.320.000.000 év, azaz 72.000 kalpa, ami 311.040.000.000.000, azaz 311,04 billió év.13

Amikor Brahmānak nappal van, az események történnek az univerzumban, amikor viszont beköszönt Brahmā éjszakája, a három világ14 eltűnik szem elől. Az univerzumra éj köszönt, a Nap és a Hold nem ragyog tovább.15 Ilyenkor elkezdődik egy részleges megsemmisülés.

Az első részét e pusztulásnak a Saṅ­kar­ṣaṇa szájából áradó tűz okozza. Ez a tűz oly elviselhetetlen hővel perzsel, hogy mindent elpusztít az alsóbb boly­górendszerekben, egészen Mahar-lokáig.16 Azonban a hője még itt is elviselhetetlen, ezért az itt élő nagy bölcsek – például Bṛghu és Sanaka

– a Jana-lokára távoznak,17 és itt lemondásokat végeznek, valamint az Úr Ananta-śeṣán fekvő formáján meditálnak.18 Ez a tűz harminchatezer emberi évig tombol, majd utána másik harminchatezer évig eső ömlik. Szélviharral és vad hullámokkal kísérve, a tengerek és óceánok mind kiöntenek, és a három világot víz árasztja el.19 Ilyenkor a nagy hegyeken kívül – mint például a Himalája – minden elpusztul a földön.20

Mikor a három világ ebbe az univerzumot elárasztó vízbe merül, az itt élő élőlényeik finomfizikai testeikben maradtak, az Úr kāla elnevezésű energiának köszönhetően. Tehát a részleges megsemmisüléskor a durva anyagi testek megnyilvánulatlanná válnak, de a finom fizikai testek léte megmarad, ahogyan az anyagi teremtés vize is. Az anyagi energia tehát nem vonul vissza teljesen, mint az anyagi világ teljes megsemmisülésekor.21

Kétféle megsemmisülés van tehát: az egyik az Úr Brahmā éjszakája alatt, a másik pedig az Úr Brahmā életének végén következik be. Amikor tehát az Úr Brahmā élete véget ér, a kozmikus megnyilvánulás megsemmisül. A megsemmisülés utolsó fázisában a bolygókat víz önti el, s ezt az özönvizet az Úr Śiva tánca idézi elő.22 Táncát pralaya-táncnak, a megsemmisítés táncának nevezik.

Ekkor az öt elem – a föld, a tűz, a víz, a levegő és az éter – a mahat-tattvába merül. A mahat-tattva aztán az idő hatására a megnyilvánulatlan teljes anyagi energiába olvad, a teljes anyagi energia elmerül az energiaforrásban, a pradhānában, a pradhāna pedig Mahā-viṣṇuban.23

Azok a személyek, akik az odaadás (bhakti) folyamatát gyakorolták, és megfelelő szintig jutottak, ilyenkor Brahmāval együtt felszabadulnak.24

A kalpāvatárák

Név

Megjelenés

Referencia

Lakhely

Manvantara

Catur-yuga

Laghu-bhāg..

1.

(Catuḥsana) Kumārák

Svāyambhuva

-

3.2-4

-

2.

Nārada

Svāyambhuva

-

3.5-7

Nincs

3.

Varāha

Svāyambhuva

-

3.10

Mahar-loka, Uttarakuru-varṣa

Cākṣuṣa

4.

Matsya

Svāyambhuva

-

3.34

Talātala és Rasātala, Ramyaka-varṣa

Cākṣuṣa

3.32

mind a 14?

3.36 + 3.96 magy.

5.

Yajña (Hari)

Svāyambhuva

-

3.37-38

Brahmā
bolygója felett

6.

Nara és Nārāyaṇa

Svāyambhuva

-

3.39

Badarikāśrama

7.

Kapila

Svāyambhuva

-

3.41

-

8.

Dattātreya

Svāyambhuva

-

3.45

-

9.

Hayagrīva (Hayaṣīrṣa)

Svāyambhuva

-

3.49-50

Gabhisti-tala, Bhadrāśva-varṣa

10.

Haṁsa

Svāyambhuva

-

3.51

-

11.

Dhruva-priya (Pṛśnigarbha)

Svāyambhuva

-

3.53-55

Brahmā
bolygója felett

12.

Ṛṣabhadeva

Svāyambhuva

-

3.58-59

-

13.

Pṛthu

Svāyambhuva

-

3.60-61

-

14.

Nṛsiṁha

Cākṣuṣa

-

3.63-64

Jana-loka, Hari-varṣa

15.

Kūrma

Cākṣuṣa

-

3.65-66

Mahātala, Hiraṇmaya-varṣa

16.

Dhanvantari

Cākṣuṣa

-

3.68-69

-

Vaivasvata

17.

Mohinī

Cākṣuṣa

-

3.71-72

-

18.

Vāmana (Trivikrama)

Svāyambhuva

-

3.72-74

Bhuvar-loka, Tapo-loka, Brahma-loka

Vaivasvata

-

Vaivasvata

7.

19.

Paraśurāma (Bhṛgupati, Reṇukāsuta)

Vaivasvata

17. vagy 22.

3.74-75

-

20.

Rāmacandra (Rāghavendra)

Vaivasvata

24.
(tretā-yuga)

3.78

-

21.

Kṛṣṇa Dvaipāyana Vyāsa

Vaivasvata

28.
(dvāpara-yuga)

3.81-84

Badarikāśrama

22.

Kṛṣṇa és Balarāma

Vaivasvata

28.
(dvāpara-yuga)*

3.85

Goloka-vṛndāvana

23.

Buddha

Vaivasvata

28?
(kali-yuga)

3.90-92

-

24.

Kalki

Vaivasvata

minden kali-yuga

3.95

-

Kṛṣṇa különböző korszakokban – kalpa, manvantara, yuga, stb. – különböző célból különböző formáiban kiterjeszti magát, és alászáll a lelki világból, hogy itt

– az anyagi világban – különféle kedvteléseket végezzen. Az első személyes kiterjedése Saṅkarṣaṇa, a többiek pedig az Ő kiterjedései. A Matsyához, a hal-inkarnációhoz hasonló inkarnációk bizonyos jellemző kedvtelések érdekében jelennek meg a különböző korszakokban.25

Rūpa Gosvāmī Laghu-bhāgavatāmṛtája leírja, hogy azokat az avatārákat, melyek

– legtöbbször – csak egyszer jelennek meg egy kalpában kalpa-avatāráknak vagy līlā-avatāráknak nevezzük.26 A következő oldalakon lévő táblázatban ezen avatārák és megjelenési idejük található, a fent említett mű alapján.27

A Kumārák28 és Nārada Brahmā életének első kalpájában jelennek meg, és az élete végéig jelen vannak.29

A vaddisznó formájú Varāha avatāra kétszer is megjelenik, először a Svāyam­bhuva-­manvantarában,30 Brahmā orrlyukából,31 hogy kiemelje a Föld bolygót a Garbhodaka-óceánból.32 Ilyenkor a színe fehér (Śveta-varāha). Majd másodjára a Cākṣuṣa-manvantarában jelenik meg – a Garbhodaka-óceánból –, fekete színben (Nīla-varāha), hogy ismét kiemelje az – ismételten – elsüllyedt Földet,33 valamint, hogy végezzen Hiraṇyākṣa démonnal.34

E szokatlan – „manvantara-közi” – rész­le­ges megsemmisülések mellett, minden Manu élete végén eljön egy hasonló részleges megsemmisülés, mikor a Garbodhaka-óceán feltölti az univerzumot, egészen Mahar-lokáig, s a félistenek ide kénysze­rülnek, hogy átvészeljék ezt az időszakot.35 Ezzel a kijelentéssel azonban Śrīdhara Svāmī – a Śrīmad-Bhāgavatam híres magyarázója, kinek a hitelességét Caitanya Mahāprabhu is elismeri –,36 nem ért egyet. Szerinte a manvantarák végén nincs mindig részleges megsemmisülés. Cākṣuṣa Manu idején, csupán Viṣṇu illuzórikus energiája hatására történt egy ilyen.37 Ugyanakkor Śrīla Viṣvanātha Cakravartī szintén alátámasztotta Rūpa Gosvāmī állítását, s a Viṣṇudharmottara-purāṇát38 idézi, amelyben az áll, hogy minden Manu uralkodásának végén bekövetkezik a vízözön.39

Mindenesetre Cākṣuṣa Manu uralkodása alatt történt egy ilyen részleges megsemmisülés, melyben az egész föld mélyen a víz alá került.40 Ennek okán jelenik meg a következő avatāra: Matsya, aki a soron következő Manut, Satyavratát – más néven Vaivasvatát –, az ő korszakához tartozó hét ṛṣit és egy hajó alakját felvevő Bhūmī-devīt menti meg egy hal formáját magára öltve.41 Ő is, csak úgy, mint Varāha, kétszer jelenik meg a kalpában, egyszer Svāyambhuva Manu42 és egyszer Cākṣuṣa Manu idején,43 igaz a Viṣṇudharmottara-purāṇa szerint minden manvantarában megjelenik.44

Matsya után Svāyambhuva Manu unokája, Yajña következik, akit, annak okán, hogy felszabadította a három világot egy nagy szenvedés alól Harinak is szoktak nevezni. Mivel nem volt erre alkalmas élőlény ebben az időben, Ő foglalta el Indra posztját az első manvantarában.45

A soron következő kalpāvatāra szintén két személy, Nara és Nārāyaṇa, akiket csakúgy, mint a Kumārákat egy ava­tārának szoktak számítani. Külön érde­kesség még, hogy míg Nara egy siddha-jīva, azaz felhatalmazott lélek (jīva), addig Nārāyaṇa a viṣṇu-tattva kategóriába tartozik, tehát Kṛṣṇa kiterjedése.46

Devahūti és Kardama Muni fiaként megszületett Kapila, a hatodik kalpāvatára, és, aki – csakúgy, mint Nārada és a Ku­mārāk–, a tizenkét mahājana egyike.47 Ő a sāṅkhya-filozófiát48 magyarázta el az Āsuri nevű brāhmaṇának. Nem keverendő össze egy másik Kapilával, aki szintén a sāṅkhya-filozófiát magyarázta, egy hasonló nevű brāhmaṇának, azonban a Védákkal ellenkező, ateista módon.

Atri Ṛṣi,49 mivel elégedetté tette a Leg­felsőbb Urat, megjelent a családjában fiaként, akit Dattātreyának (Datta, Atri fia), hívtak. A Datta név arra utal, hogy odaadta magát Atrinak (datto mayāham).50 A Brahmāṇḍa-purāṇában található történet szerint: „Anasūyā, Atri Ṛṣi felesége a következőképpen imádkozott az Úr Brahmāhoz, az Úr Viṣṇuhoz és az Úr Śivához: »Kedves Uraim! Ha elégedettek vagytok velem, s ha azt kívánjátok, hogy áldást kérjek tőletek, akkor azért könyörgöm, hogy egyesüljetek, s legyetek fiammá!«51

A lófejű Hayagrīva kétszer is megjelent, hogy a védikus irodalmat átadja az Úr Brahmānak. Először a Védák megtestesüléseként. Amikor lélegzett, orrából életre kelt a védikus himnuszok édes hangja.52 Másodjára, Madhu és Kaiṭabha elpusztításáért,53 akik ellopták a Védákat Brah­mā elméjéből.54

Egy hattyú formájában Haṁsaként meg­jelenő avatāra Nārada Muṇit tanította az Istenről és transzcendentális szerető szolgálatáról (bhakti) szóló tudományt.55 A védikus hagyomány szerint a hattyú képes arra, hogy a tejjel összekevert vízből kiszűrje a tejet. Ugyanígy, azt a személyt, aki képes az anyagi világból kiszűrni azt, ami lelki, s képes egyedül élni, és független maradni ettől a világtól paramahaṁsának hívják.

Uttānapāda fiát, Dhruvát megáldó ava­tāra a következő a sorban. Két néven is említést tesz róla Rūpa Gosvāmī, mint Dhruva-priya és mint Pṛśni-garbha.56 A Śrīmad-Bhāgavatam így ír ez utóbbiról:

Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így válaszolt: Kedves anyám, óh, legerényesebb! Előző életedben, a Svāyambhuva-korszakban Pṛśni voltál, Vasudevát pedig, aki a legjámborabb prajāpati volt, Sutapānak hívták. […] úgy váltam híressé, mint aki Pṛśnitől született.57 Mivel Pṛśni-garbha cselekedeteit nem említi a Tizedik Énekből vett idézet, ugyanakkor a Második Ének leírása nem tartalmazza az avatāra nevét, egyként tekinthetünk rájuk, mivel szükségszerű egy avatāra leírásánál mind a nevét, mind a tevékenységét megadni.58

Mint már említettem, Brahmā életének végén néhány személy visszatérhet a lelki világba. Dhruva Mahārāja egyike ezeknek a személyiségeknek. Dhruva élete folytatódik az univerzum fentebb említett részleges megsemmisülése után is, a teljes megsemmisülés végén pedig közvetlenül Vaikuṇṭha-lokára kerül, egy lelki világban lévő lelki bolygóra.59

Ṛṣabha60 (a legkiválóbb) Nābhi király és Merudevī fiaként jelent meg, és bevezette a paramahaṁsa-āśramát, a lemondott életrend (sannyāsa) legfelsőbb szintjét.61 Egy Arhat nevű király, aki Koṅkában, Veṅkában uralkodott, Ṛṣabhadeva cselekedeteit utánozva bevezetett egy új vallási rendszert – a jainizmust –, amely ellenkezik a Védákkal.62

A démonikus és ateista Vena király trón­fosztását – és halálát – követően a brāh­maṇák a király jobb karját kiköpülték, s ebből született meg Pṛthu király, és felesége, Arci.63 Pṛthu a földműveléssel termővé varázsolta a Földet, ezért a Föld – csakúgy, mint ő maga – csodálatos és vonzó volt.64

A Kumāráktól Pṛthuig terjedő tizenhárom avatāra a Svāyambhuva-man­van­tarában jelent meg, jóllehet Varāha és Matsya a Cākṣuṣa-manvantarában szintén megjelenik. Érdekes, hogy Pṛthut követően, négy manvantarán keresztül nem jelenik meg egy līlā-avatāra sem.

A legelső forma, aki a Cākṣuṣa-man­van­tarában megjelenik, Nṛsiṁha, a félig ember, félig oroszlán, hogy megszabadítsa az univerzumot – és kedves bhaktáját, Prahlādát

– Hiraṇyakaśiputól a szörnyű démontól, kinek öccsével Hiraṇyākṣával előzőleg Nīla-varāha formában már végzett.65 Nṛsiṁha a tejóceán kiköpülése előtt jelent meg, Kūrma megjelenése előtt. Több formája is létezik melyek a Jana-lokán és örök Vaikuṇṭha-bolygóikon egyaránt megtalálhatók.

Az alábbi kilenc (nava-narasiṁha) a legfőbb ilyen forma:

  1. 1. Ugra-narasiṁha
  2. 2. Krodha-narasiṁha
  3. 3. Vīra-narasiṁha
  4. 4. Vilamba-narasiṁha
  5. 5. Kopa-narasiṁha
  6. 6. Yoga-narasiṁha
  7. 7. Aghora-narasiṁha
  8. 8. Sudarśana-narasiṁha
  9. 9. Lakṣmī-narasiṁha

Prahlāda Mahārāja történetében a következő formák szerepelnek:

  • Stambha-narasiṁha (előjön az oszlop­ból)
  • Svayam-narasiṁha (önmagában megnyilvánul)
  • Grahaṇa-narasiṁha (Hiraṇyakaśipu koronáját elkapja)
  • Vidāraṇa-narasiṁha (kitépi Hiraṇya­kaśipu beleit)
  • Saṁhāra-narasiṁha (megöli Hiraṇya­kaśiput)

A már említett tejóceán kiköpülésekor az Úr Kūrmaként egy teknős alakjában jelent meg, akinek páncélja a Mandarācala-hegy tengelyeként szolgált, melyet az univerzum félistenei és démonai köpülőrúdként használtak.66 Érdekes, hogy az Úr ebben a kedvtelésben több személyként is megjelenik. Először Ajitaként, majd a teknős alakot felöltve Kūrmaként. Még érdekesebbé teszi a dolgot, hogy ez a két forma végig megmarad, sőt, továbbiakká terjed ki, akik egyszerre vannak jelen a Mandara-hegyen ezer és ezer kézzel, a félistenekben (a jóság kötőerejeként), a démonokban (a szenvedély kötőerejeként) és Vāsukiban a kígyóban, akit kötélként használtak (a tudatlanság kötőerejeként), sőt még magában a Mandara-hegyben is. Mi több, mikor minden próbálkozásuk ellenére sem jelenik meg a hőn áhított nektár az óceánból, önmaga kezd el köpülni.67

Ebből a köpülésből születik meg Dhan­vantari is aki a nektárt tartalmazó kancsót hozta. Kétkezű formájának színe feketés volt, és megismertette az emberekkel az āyurveda tudományát. Hasonló alakban később Dīrghatama fiaként jelent meg.68

A kedvteléshez kapcsolódik még egy avatāra, Mohinī, aki egy gönyörű nő alak­ját vette fel, és aki szintén kétszer jelenik meg. Egyszer, hogy kicsalja a démonoktól a nektárt,69 másodjára pedig, hogy elcsábítsa az Úr Śivát.70

Rūpa Gosvāmī megjegyzi, és Baladeva Vidyābhūṣaṇa megerősíti, hogy Kūrma, Dhanvantari és Mohinī mind Ajita kiterjedései voltak.71

Vāmana – a törpe brāhmaṇa – három­szor is megjelenik Brahmā egy napjában, háromszor – szinte – ugyanazt a kedvtelést bemutatva. Először a Svāyambuva-manvantarában Vāṣkali72 démon az, aki (Yajña) Indrát taszítja le a trónról. Vāmana három lépés földet kér tőle, hatalmasra megnövesztve magát átlépi a teljes univerzumot. Első lépésével fellép a Napra, másodikkal Dhruva-lokára, nagylábujjával kilyukasztva az univerzum burkát. Vāṣkali meghódol előtte, és mivel, hogy nem tudta teljesíteni a kérését, kéri, hogy ölje meg őt, hogy Śvetadvīpára kerülhessen. Vāmana megtagadja a kérését, de megígéri, hogy később, egy másik formában eljön majd, és megöli őt.73

A második eset már a Vaivasvata-man­van­tarában esett meg. Itt Kaśyapa fiának, Dhundunak az áldozatán jelent meg, aki lemondásai következtében Brahmā hatalmára tett szert. Letaszította a félisteneket Svarga-lokáról és Śukrācārya74 tanácsára fejébe vette, hogy elvégez annyi áldozatot, amennyivel lehetősége nyílik a Brahma-lokára való belépésre, ahol is majd átveheti az univerzum irányítását. Vāmanadeva azonban megjelenésével az ő terveit is keresztülhúzta, szintén három lépés földet kérve tőle.75

Harmadjára ugyancsak a Vaivasvata-manvantarában jelenik meg a hetedik catur-yuga ciklusban, Aditi és Kaśyapa fiaként.76 A történetben Bali – Prahlāda unokája – foglalja el Indra trónját, és Vāmana tőle kér három lépés földet.77 Még érdekesebbé teszi Vāmanadeva alakját, hogy a „három lépés” motívum már a Ṛg-vedában is elég világosan megjelenik,78 valamint a csodálatos alakú fiatal hős is szintén előkerül Yuvā-kumāraként, aki felvette Virāt-viṣṇu hatalmas formáját.79

Paraśurāma a következő avatāra, aki a Vaivasvata-manvantara tizenhetedik80 vagy mások szerint huszonkettedik81 catur-yugájában jelent meg. Bhṛgu­patinak82 vagy Reṇukāsutának (Reṇukā fia) is szokták nevezni. Saktyāveśa-avatāra, egy brāhmaṇa, aki huszonegy alkalommal kiirtotta a kṣatriya közösséget, az egész Földet elvette tőlük, és azt Kaśyapa Muninak adományozta.83 Paraśurāma a Dhanur-vedát, a harcművészet tudományát átadta Droṇ­ācāryának, és jelen volt Yudhiṣṭhira Mahā­rāja koronázásakor is. A Śrīmad-Bhā­ga­vatam szerint ma is él Mahendra-parvatánál, és a következő manvantarában a sapta-ṛṣi egyike lesz.84 Rāghavendra vagy Rā­ma­candra a következő avatāra, akinek a történetét részletesen Vālmīki Rā­mā­yaṇája meséli el. Egy hatalmas, isteni királyként (nara-devatam) jelent meg a Vaivasvata-manvantara huszonnegyedik catur-yugájának treta-yugájában,85 testvérei Lakṣmaṇa, Śatrughna és Bharata társaságában. Rāma testszíne zöld volt, Bharata feketés, Lakṣmaṇa és Śatrughna pedig arany színű. A Skanda-purāṇa szerint a négy testvér a catur-vyūha kiterjedései.86 A Padma-purāṇa állítása szerint pedig Rāma Nārāyaṇa, Bharata a kagylókürtje, Śatrughna a cakra, és Lakṣmaṇa pedig Śeṣa.87

Őket követi a sorban Bādarāyaṇa (Vyā­sa­­deva), akit Kṛṣṇa-dvai­pāyana-vyāsa, Satya­vatī-suta, Pārāśarya, Parāśarātmaja, Bādarāyaṇa, Vedavyāsa és ezenkívül sok más néven is ismernek. Ő az, aki le­je­gyez­te a védikus irodalmat, többek közt a Mahābhāratát, a Vedānta-sūtrát, és a Śrīmad-Bhāgavatamot. Kṛṣṇa a Bha­ga­vad-gītāban kijelenti, hogy Ő Vyāsa,88 a Śrīmad-Bhāgavatamban pedig azt mondja magáról, hogy Ő maga Dvai­pāyana – a vyāsák közt – ,89A Viṣṇu-purāṇában Parāśara elmondja, hogy ebben a – huszonnyolcadik – catur-yugában Dvaipāyana az, aki felosztja a védikus irodalmat négy részre, csakúgy mint ahogyan az előző korokban más Vyāsák is tették.90 Azonban kijelenti, hogy ez a mostani Vyāsa nem lehet más, mint Nārāyaṇa, hiszen ki más írhatta volna meg a Mahābhāratát, mint az Istenség Leg­felsőbb Személyisége maga.91

Rūpa Gosvāmī egy, a Mahābhāratában található történetre hivatkozva elmondja, hogy egy Apāntaratamā nevű szent, aki kiirtotta magából a tudatlanságot, Dvai­pāyanává vált. Megjegyzi azonban azt is, hogy mivel a hagyomány úgy tekint Bādar­āyaṇára, mint egy viṣṇu-tattvára, ez azt jelenti, hogy Apāntaratamā beleolvadt Dvaipāyana īśvara formájába, vagy pedig azt, hogy ő Viṣṇu egy aṁśa kiterjedése volt eredetileg is.92

Kṛṣṇa és Balarāma a következők, akik amellett, hogy līlā-avatārák, a svecchamaya-samaya-avatārák speciális csoportjába is tartoznak, akiknek az a jellegzetességük, hogy akkor jelennek meg, amikor akarnak.93 Tehetik ezt azért is, mivel Ők az Eredeti Forrás és annak Első Kiterjedése. Az Úr svayam-rūpája, vagy elsődleges formája Śrī Kṛṣṇa (svayam-bhagavān) Maga.94 Balarāma a catur-vyūha második személye, Saṅkarṣaṇa, ő az aki kiterjed a már említett Śeṣává, és lesz az Úr fekvőhelye, és egyéb más parafernáliája.95

A két utolsó avatāra ebben a csoportban, csak úgy, mint a két első, jīva-tattva, saktyāveśa-avatāra, tehát felhatalmazott lélek. Először Buddha jelenik meg, a kali-yugában,Dharmāraṇya falujában, amikor abból már kétezer év eltelt. Az Úr Buddha azért jelent meg, hogy véget vessen a védikus elveket figyelmen kívül hagyó állatáldozatoknak, s megalapozza az erőszakmentesség (ahiṁsā) elvét.

Kalki egy Viṣṇu-yaśā96 nevű brāhmaṇa fiaként születik meg, elpusztítja a démonokat, megmenti bhaktáit, s elkezdi a következő satya-yugát. Így folytatódik tovább a yugák körforgása.

Az eddig említett avatārák négy csoportra oszthatók: 1) āveśa, 2) prābhava, 3) vaibhava, 4) parāvastha. Az āveśa-formák kivétel nélkül mind jīva-tattvák, közéjük tartoznak a Kumārák, Nārada, Pṛthu, Paraśurāma, Buddha és Kalki. A Ku­mārákat az Úr tudással (jñāna), Nāradát odaadással (bhakti), Pṛthut, Paraśurāmát és Kalkit az erejével hatalmazza fel. Rūpa Gosvāmī megjegyzi, hogy az Úr āveśa-formáit avatāráknak hívni csupán egy másodlagos megnevezés, mivel ők történetesen mind jīvák, így az Úrral nem egylényegűek.97

A prābhava-formáknak két típusuk van. Az elsőbe tartoznak azok, akik csupán kis időre jelennek meg, és nem annyira ismertek. Ide tartozik Mohīni, Haṁsa, és a fehér, vörös, feketés (śyāma) és fekete színű yugāvatārák. A második csoportba tartozik Dhanvantari, Ṛṣabha, Vyāsa, Dattātreya, és Kapila. Ők nagy szentekként nyilvánulnak meg, és szentírásokat nyilvánítanak meg. Ezek a formák hosszabb ideig maradnak az anyagi világban. Így tehát összesen tizenegy prābhava forma van.98

A vaibhava-formák hasonlóak a prābhava-formákhoz, azonban ők nagyobb hatalmat nyilvánítanak meg. Huszonegy van belőlük: Kūrma, Matsya, Nara-Nārāyaṇa, Va­rā­ha, Hayagrīva, Pṛśni-­garbha, Baladeva és a tizennégy manvantara-avatāra. Hat közülük egy újabb csoportot alkot, melyet nava-vyūhának neveznek. Ide tartozik Varāha, Hayagrīva, Hari, Vaikuṇṭha, Ajita és Vāmana. Ezek a formák azért különlegesek, mert a prābhava-formákon belül még nagyobb hatalmat nyilvánítanak meg.99

A negyedik csoportba, a parāvastha-for­mák közé Nṛsiṁha, Rāmacandra és Kṛṣṇa tartozik.100

Ezek a formák csupán egy töredékei annak a száz és száz formának, melyekben az Úr Kṛṣṇa kiterjed, hogy különböző kedvteléseket végezzen. A téma végtelen, ezzel az írásommal csupán bepillantást nyújtottam a sok-sok avatāra csoportjainak egyikébe.

Felhasznált irodalom:

Bhaktivedanta Swami Prabhupāda, A. C.: A Bhagavad-gītā, úgy, ahogy van. The Bhaktivedanta Book Trust, 2008.

Bhaktivedanta Swami Prabhupāda, A. C.: Śrīmad-Bhāgavatam (Első – Ki­len­ce­dik Ének). The Bhaktivedanta Book Trust, 1992-1995.

Bhānu Swami (trans.): Śrīmad-Bhā­gavatam with the Śārārtha-darśinī Com­mentary of Viśvanātha Cakravartī Ṭhakkura (Vol.I-II.). Sri Vaikuntha Enterprises, Chennai, 2008–2009.

Deshpande, N. A. (trans.): The Padma-purāṇa (Part I.). Motilal Banarsidass, Delhi, 1988.

Elkman, Mark Stuart: Jīva Gosvā­min’s Tattvasandarbha: A Study on the Philosophical and Sectarian Deve­lopment of the Gauḍīya Vaiṣṇava Movement. Motilal Banarsidass, Delhi, 1986.

Gupta, Ravi M.: The Caitanya Vaiṣṇava Vedānta Of Jīva Gosvāmī – When know­ledge meets devotion. Routledge, New York, 2007.

Hridayānanda dāsa Goswami (ed., trans.) – Gopiparāṇadhana dāsa (ed., trans.): Śrīmad-Bhāgavatam (Eleventh Canto). The Bhaktivedanta Book Trust, 1999.

Jīva Gosvāmī: Śrī Kṛṣṇa Sandarbha (Vol I.). Rasbihari Lal & Sons, Vrindaban, 2006.

Monier-Williams Sanskrit-English Dic­ti­onary. 1899. (http://www.sanskrit-lexicon.uni-koeln.de/scans/MWScan/2014/web/webtc2/index.php)

Priyalabha Shah (trans.): Viṣṇu­dhar­mot­tara Purāṇa (Vol. I.). Parimal Publi­cations, Delhi, 2005.

Rūpa Gosvāmī (Bhānu Swami, trans.): Śrī Laghu-Bhāgavatāmṛta. Sri Vaikuntha Enterprises, Chennai, 2007.

Rūpa Gosvāmī (Kuṣakratha Dāsa, trans.): Śrī Laghu-Bhāgavatāmṛta. Rasbihari Lal & Sons, Vrindaban, 2007.

Vasudeva, S. Agrawala: Vāmana Purāṇa – a study. Prithivi Prakashana, Vanarasi, 1983.

Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura: Bha­ga­vatāmṛta Kanika. Śrī Narasingha Cai­tanya Maṭha.

Wilson, H. H. (trans.): The Viṣṇu-pu­rāṇam. Parimal Publications, Delhi, 2005.

Wilson, Horace Hayman (trans.): The Matsyamahāpurāṇam. Nag Publishers, Delhi, 1997.

1 Bhagavad-gītā [később: Bhg.] 8.16.

2 Születés, létezés, növekedés, átalakulás, sorvadás, majd halál. (Śrīmad-Bhāgavatam [később: Bhāg.] 7.7.18)

3 A mahā-kalpa szó Śrīla Madhvācārya magyarázata szerint atīta-brahma-kalpe. Brahmā millió és millió évig tartó élete végén meghal. (Bhāg. 7.15.69, magy.)

4 Brahmā két parārdha elteltével hal meg, amikor az egész anyagi univerzum megsemmisül. (Bhāg. 3.9.18)

5 A teremtésről és a kozmológiáról bővebben: Śrīmad-Bhāgavatam (ének. fejezet) 2.45, 2.10,3.617, 516.26.

6 Egy nimeṣa nagyjából 8/15 másodpercnek felel meg. (Bhāg. 3.11.14, magy.)

7 Bhāg. 3.11.38.

8 Bhāg. 3.11.34.

9 Laghu-Bhāgavatāmṛta [később: LBh.] 4.28.

10 Ezt a kalpát ezért Pādma-kalpának is nevezik. (Bhāg. 2.10.47, magy.)

Brahmá napjainak neve: 1) Śveta-varāha, 2) Nīla-lohita, 3) Vāmadeva, 4) Gāthāntara, 5) Raurava, 6) Prāṇa, 7) Bṛhat, 8) Kandarpa, 9) Savya,
10) Īṣāna, 11) Dhyāna, 12) Sārasvata, 13) Udāna, 14) Garuḍa, 15) Kaurma (Brahmā teliholdja), 16) Nārasiṁha, 17) Samādhi, 18) Āgneya,
19) Viṣṇuja, 20) Saura, 21) Soma, 22) Bhāvana, 23) Supumān, 24) Vaikuṇṭha, 25) Arcīṣa,
26) Vallī, 27) Vairāja, 28) Gaurī, 29) Māheśvara (ebben a kalpában pusztítja el Śiva Tripurát),
30) Pitṛ (a Skanda-purāṇára hivatkozva, LBh. 3.96, magy; ezt a felsorolást Bhaktivedanta Swa­mi Prabhupāda is megerősíti, lásd: Bhāg. 2.10.46, magy.)

11 Bhg. 8.17.

12 A satya-yuga 1.728.000 évig, a tretā-yuga 1.296.000 évig, a dvāpara-yuga 864.000, a kali-yuga pedig 432.000 évig tart. Így összesen a fent említett yuga-ciklus 4.320.000 évig tart. Mivel a magasabb bolygórendszerekben – a félistenek bolygóin – relatíve máshogy telik az idő, ez számukra 12.000 évnek felel meg. (Bhāg. 3.11.18 + magy.)

13 Bhāg. 11.10.30.

14 A Bhagavad-gītā kijelenti, hogy az anyagi szférát három felé oszthatjuk: ūrdhva-loka (felső bolygók), madhya-loka (középső bolygók) és adho-loka (alsó bolygók). (Bhg. 14.1415)

15 Bhāg. 3.11.29.

16 Itt a megtisztult szentek  köztük Bhṛgu  élvezik 4.300.000.000 napévig tartó életüket. (Bhāg. 2.2.25)

17 Bhāg. 3.11.30 + magy.

18 Bhāg. 4.7.43.

19 Bhāg. 3.11.31 + magy.

20 LBh. 3.24.

21 Bhāg. 3.8.11 + magy.

22 Śivának ezt a formáját Natarājának hívják.

23 Lejátszódik a teremtés, csak visszafelé, lásd Bhāg. Harmadik Ének, 26. fejezet.

24 Kūrma-purāṇa 1.11.284, idézi: LBh. 3.22, magy.

25 Cc. Madhya-līlā 20.244.

26 LBh. 3.96.

27 Jelölések: jīva-tattva, viṣṇu-tattva. A dőlt betűs információk forrása: Bhāg. 5.18 fejezet, a többinek a LBh.. *: Cc., Ādi-līlā 3.10.

28 Ténylegesen négy személy, erre utal a nevük is catuḥsana, azaz catur (négy), sana (ősi). (LBh. 3.3)

29 LBh. 3.7.

30 A manvantara szintén egy időegység, nagyjából 1.000 catur-yuga hosszú. Remélhetően egy későbbi cikkben lehetőségem lesz írni a manvantarákban megjelenő formákról.

31 Bhāg. 3.3.18.

32 Bhāg. 1.3.7. A Laghu-Bhāgavatāmṛtához fűzött magyarázatában Baladeva Vidyābhūṣaṇa leír egy, a Matsya-purāṇából származó történetet, melyben kiderül, hogy Agastya Muni átkának köszönhetően Svāyambhuva Manu uralkodása idején egy részleges megsemmisülés következtében a Föld bolygó a Garbhodaka-óceánba süllyedt. (LBh. 3.18, magy.)

33 Ez a történet a Laghu-Bhāgavatāmṛta és Baladeva Vidyābhūṣaṇa szerint a Viṣṇudharmottara-purā­ṇában (Első Ének, 53. fejezet –a szerző) található.

34 Bhāg. 2.7.1, LBh. 3.13.

35 LBh. 3.22-21 utal a Viṣṇudharmottarára.

36 Caitanya-Caritāmṛta, Antya-līlā 7.115.

37 LBh. 3.30 + magy. Megj.: Jīva Gosvāmī a Tattva-sandharbában kijelenti, hogy Śrīdhara Svāmī egy tiszta vaiṣṇava volt, és hogy kommentárjai hitelesnek fogadhatók el. (Tattva-sandarbha 27) Ugyanakkor utal arra a tényre, hogy magyarázataiban sokszor előfordulnak – látszólagos – advaita-vādī nézetek. Hangsúlyozza azt is, hogy ez nem jelenti azt, hogy Śrīdhara Svāmī maga ennek az iskolának a híve lett volna, kizárólag azért „csempészett be” ilyesfajta elméleteket a tanításaiba, hogy az ehhez a filozófiához vonzódó személyeket a dvaita-vādī megközelítéshez terelje. Jīva Gosvāmī kijelentését Baladeva Vidyābhūṣana is alátámasztja, aki azt a szemléletes példát hozza fel Śrīdhara Svāmī módszerére, hogy, olyan, „mint a hús a horog hegyén, amivel halat akarnak fogni.” (Elkman 1986: 119120) Śrīdhara Svāmī módszeréről bővebben: Gupta 2007:65-84.

38 Viṣṇudharmottara 1.75.19.

39 Śārārtha Darśinī 1.3.15. Ezt a kijelentést Jīva Gosvāmī is megerősíti. (Kṛṣṇa-sandarbha Anuccheda 15.23)

40 Bhāg. 1.3.15.

41 Bhāg. 2.7.12 és LBh. 3.2533.

42 Bhāg. 2.24.89. Hayagrīva démon története.

43 Matsya-purāṇa 2. fejezet, melyben Sūta a Śaunaka vezette bölcseknek magyarázza el a Cākṣuṣa-manvantarában történt részleges megsemmisülést.

44 LBh. 3.3436. (nem si­ke­rült eddig megtalálni a történetet a Viṣṇudharmottara-purāṇában)

45 Bhāg. 1.3.12 + magy.

46 Bhāg. 1.3.9, és LBh. 3.3940.

47 Bhāg. 6.3.2021. A mahājanák, a nagy személyiségek a következők: Brahmā, az Úr Śiva, Nārada Muni, Manu, a Kumārák, Prahlāda Mahārāja, Bali Mahārāja, Yamarāja, Bhīṣma, Janaka, Śukadeva Gosvāmī és Kapila Muni. Az általuk végezett tettek paramparā-rendszerét követve az ember fejlett szintet érhet el a lelki tudatban.

48Az európai tudósok a sāṅkhya-filozófiát általában metafizikának nevezik. A sāṅkhya etimológiai jelentése: »ami az anyagi elemek analízise által nagyon világos magyarázattal szolgál«”. (Bhāg. 1.3.10, magy.)

49 Egyike Brahmā tíz – az elméjéből született – mānasa-putrájának (Bhāg. 3.12.21), valamint a Vaivasvata-manvantarában a hét nagy bölcs egyike (Bhāg. 8.13.5). Családjában születtek meg a nagy Pracetāk is (Bhāg. 4.30–31 fej.).

50 Bhāg. 2.7.4.

51 Bhāg. 1.3.11 magy.

52 Bhāg. 2.7.11.

53 Emiatt madhu-kaiṭabha-hantṛnak is nevezik.

54 Bhāg. 7.9.37.

55 Bhāg. 2.7.19.

56 LBh. 3.54.

57 Bhāg. 10.3.32 és 41.

58 Lásd: LBh. 3.56.

59 Bhāg. 4.9.20–21, magy.

60 Általában, mint viṣṇu-tattva szoktak utalni Ṛṣabhára, ám Jīva Gosvāmī megemlíti a Kṣṇa-­sandarbhában, hogy vannak, akik mint āveśa-avatāra tartják szá­mon. (Anuccheda14 – Sarva-samvādinī kommentár)

61 A sannyāsa rendnek négy szintje van az elért tökéletesség szerint: kuṭīcaka, bahūdaka, pariv­rājakācārya és paramahaṁsa. (Bhāg. 1.3.13 + magy.)

62 Bhāg. 5.6.9.

63 Bhāg. 4.15.1. Vena király történetét lásd: Bhāg. 4. 13–14 fejezet.

64 Bhāg. 1.3.14, történetét a Śrīmad-Bhāgavatam Negyedik Énekének 14-23. fejezete írja le részletesen.

65 A történetét a Śrīmad-Bhāgavatam Hetedik Énekének 29. fejezete írja le részletesen.

66 Bhāg. 1.3.16. Megj: A Padma-purāṇa szerint Kūrma már Brahmā napjának kezdetén is megjelent, hogy a félistenek kérésére fenntartsa a Földet. Ezt a kijelentést a Viṣṇudharmottara-purāṇa is megerősíti. (forrás: LBh. 3.66 + magy) Jīva Gosvāmī is megemlíti, hogy vannak olyanok, akik Kūrma megjelenését a Pādma-kalpa elejére teszik, mások pedig a azt mondják, hogy a kalpában. (Kṛṣṇa-sandarbha, Anuccheda 16 – Sarva-samvādinī kommentár)

67 Bhāg. 8.7.616.

68 Bhāg. 9.17.4, Kṛṣṇa-sandarbha, Anuccheda 17 – Sarva-samvādinī kommentár.

69 Bhāg. Nyolcadik Ének, kilencedik fejezet.

70 Bhāg. Nyolcadik Ének, tizenkettedik fejezet.

71 LBh. 3.70-71.

72 Deshpande Padma-purāṇájában Bāṣkali-nak írja.

73 Padma-purāṇa 1.30.100-197.

74 Érdekes, hogy bár Śukrācārya a démonok guruja, a Śrīmad-Bhāgavatamban Kṛṣṇa azt mondja magáról, hogy Ő Śukrācārya: „… a tanult tudósok közül én vagyok Śukrācārya, a lelki tudomány ismerője:” (Bhāg. 11.16.28)

75 A történetet a Vāmana-purāna írja le. Forrás: LBh. 3.73, 33. lábjegyzet. és 3.74 magy. A hatalmas alakot felöltő és három lépésével az egész univerzumot meghódító Vāmanát hívják még Trivikramának is.

76 Nagyjából 91.000.000 évvel ezelőtt.

77 Bhāg. Nyolcadik Ének, 1822. fejezet fejezet.

78 Ṛg-veda 1.22.1718, 1.154.24, 1.155.4. Forrás: Vasudeva 1983: 81.

79 Ṛg-veda 1.155.6. Forrás: Vasudeva 1983: 8384.

80 Nagyjából 48.000.000 évvel ezelőtt.

81 Nagyjából 30.000.000 évvel ezelőtt.

82 Azért hívják így, mert Bhṛgu dinasztiájában szállt alá.

83 Történetét a Bhāg. Kilencedik Énekének 1516. fejezete meséli el.

84 Bhāg. 9.16.24-26.

85 LBh. 3.77. Ez nagyjából 18.000.000 évvel ezelőtt volt.

86 Rāma Vāsudeva, Lakṣmaṇa Saṅkarṣana, Bharata Pradyumna és Śatrughna Aniruddha. (LBh. 3.78 magy.)

87 LBh. 3.79 + magy.

88 Bhg. 10.37.

89 Bhāg.11.16.28.

90 Ti. minden Dvāpara-yugában van egy Vyā­sa. A Viṣṇu-purāṇa megadja az eddigi – hu­szon­hét – Vyāsa nevét is: 1) Svāyambhu (Brahmā), 2) Prajāpati (Svāyambhuva Manu), 3) Uśanas, 4) Bṛhaspati, 5) Sāvitrī, 6) Mṛtyu (Yama), 7) Indra(?), 8) Vasiṣṭha, 9) Sārasvata,
10) Tridhāman, 11) Truvṛṣan, 12) Bhara­dvāja, 13) Antarikṣa, 14) Vapra, 15) Tray­yāruṇa, 16) Dhanañjaya, 17) Kritañjaya, 18) Riṇa, 19) Bharadvāja, 20) Gautama,
21) Utta­ma (Haryātmā), 22) Veṇa (Rāja­śravas), 23) Somaśuṣmāpaṇa (Triṇavindu), 24) Ṛkṣa (Vālmīki), 25) Śakti, 26) Parāśara, 27) Jaratkāru, 28) Kṛṣṇa-dvaipāyana, a következő – 29. – Vyāsa pedig Drauṇi, Dro­ṇa fia lesz
. (Viṣṇu-purāṇa 3.3.920)

91 Viṣṇu-purāṇa 3.4.1-5.

92 LBh. 3.83 + magy. Megj.: Rūpa Gosvāmī úgy veszi Vyāsát, mint az Úr egyik formáját, aki talán úgy jelenik meg, mint egy āveśa-avatāra, mivel egy jīva veszi fel a szerepét. Mindenesetre ebben az esetben egy jīva olvad az Úr testébe, és játssza el Vyāsa szerepét, vagy a másik lehetőség szerint az Úr egy aṁśája, – aki egy jīvaként viselkedik –, játssza el ezt a szerepet. (Bhānu Svāmi magyarázata alapján.) Ez a téma később Balarāma és Śeṣa történeténél is előkerül.

93 Kṛṣṇa-sandarbha Anuccheda 17.6. Kṛṣṇa megjelenése i.e. 3228 július 18-án (Janmāṣṭamī napján) vol.t

94 Cc. Ādi-līlā 2.105.

95 Baladeva Vidyābhuṣaṇa megjegyzi, hogy ez a Śeṣa nem az a Śeṣa, aki a Földet tartja fenn, mivel az egy jīva. Śeṣának két formája van: az első egy jīva akibe behatol Saṅkarṣaṇa és felhatalmazza őt, a második pedig Viṣṇu ágya, aki viṣṇu-tattva. (LBh. 3.8587 magy.)

96 Rūpa Gosvāmī a Padma-purāṇára hivatkozva megjegyzi, hogy az az személy, aki korábban Manu, Daśaratha és Vasudeva volt, ő lesz Viṣṇu-yaśā. Baladeva megjegyzi, hogy ez a kijelentés azért fontos, hogy megmutassa, hogy Vasudeva az Úr eredeti apja, és a többi apa az ő kiterjedései. (LBh. 3.93 + magy.)

97 LBh. 4.44.

98 LBh. 4.46-47 + magy.

99 LBh. 4.48-51 + magy.

100 Bhagavatāmṛta Kanika.



ISKCON Alapitó Acarya - A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola | Kapcsolat

A www.tattva.hu weboldalon található minden tartalom a Bhaktivedanta Hittudományi Fősikola tulajdona, vagy felhasználói joga alá esik.
Az oldalról minden tartalom átvételéhez az oldal üzemeltetőjének írásos engedélye szükséges. Tartalom átvételének igénylése: info@bhf.hu
© 2017 Bhaktivedanta Hittudományi Fősikola
© 2017 Bhaktivedanta Kulturális és Tudományos Intézet Alapítvány
Minden jog fenntartva!

Hare Kṛṣṇa Hare Kṛṣṇa Kṛṣṇa Kṛṣṇa Hare Hare
Hare Rāma Hare Rāma Rāma Rāma Hare Hare