Lapszám: Tudomány és vallás szintézise – 1 – I/1 – 1998. február
Szerző: Szabó Zoltán, Tudomány és Vallás Szintézise nemzetközi konferencia, 1996.
Cikk letöltése pdf-ben: Köszöntők
Tisztelt egybegyűltek, hölgyeim és uraim!
Szeretettel köszöntöm önöket ezen a konferencián, s engedjék meg, hogy köszönetet mondjak a résztvevőknek, a szervezőknek, hogy az a megtiszteltetés ért, hogy engem kértek fel ennek a rendezvénynek a megnyitására, noha nálam alkalmatlanabb személyt aligha találhattak volna erre. Én nem vagyok természettudós, nem vagyok hívő ember sem, soha nem is voltam, így ebből az aspektusból sem tudom megítélni a dolgot. Nem vagyok filozófus sem, aki az emberi gondolkodásnak e kétféle megnyilvánulása közötti viszonyt hitelesen vizsgálhatná. Egyes-egyedül politikus vagyok, akinek a szakmájához tartozik, hogy tíz percen keresztül bármiről tudjon beszélni.
A konferencia témája a tudomány és vallás egymáshoz való viszonya, szintézise lesz. Úgy gondolom, e két dolog tulajdonképpen egyidős az emberi gondolkodással, s a két gondolkodásmód egymáshoz való viszonya és ennek problémája, egyidős az emberiséggel. Az emberi gondolkodásnak két meglehetősen ellentétes módszerű, tartalmú és irányultságú változatáról van szó. A tudomány mindenekelőtt és elsősorban az anyagi létezéssel foglalkozik, s az anyagi létező mennyiségi, mérhető viszonyait próbálja leírni, ezekről próbál érvényes gondolatokat mondani, s végső próbaköve az, hogy mennyiségileg mérhető és ellenőrizhető tételeket állít fel. A vallás pedig ezzel éppen ellentétes módon gondolkodik, olyan dolgokról beszél, melyeket empirikus úton nem ismerünk és nem is ismerhettünk meg soha. Ennek az ellentétes viszonynak a nyomait tapasztaljuk – ilyen vagy olyan formában – az emberi gondolkodás történetében, egészen napjainkig. Ha csak az európai gondolkodást veszem alapul, a korai középkori keresztény kultúrában egyértelműen a hit, a vallás dominanciáját érzékelhetjük, az emberi gondolkodást nagy szintetizátorai, Szent Ágoston és Aquinói Szent Tamás nevével fémjelezhetnénk, akiknek a megítélése szerint a tudománynak alárendelt szerepet kell betöltenie a vallással szemben. A XVII-XVIII. századtól, a racionalizmus megjelenésétől kezdve ellentétes folyamatok érzékelhetők. Ekkor úgy tűnt, hogy a tudományok az emberi lét minden dimenzióját totálisan megmagyarázottá teszik, s ezekhez képest a vallás, a hit aspektusai háttérbe szorulnak.
Azóta sok mindent tapasztaltunk, megértettünk. Tudjuk, hogy egyik szélsőséges felfogás sem bizonyult helyesnek. Van a dolognak egy másik vonulata is, ami arról szól, hogy érdemesebb a két gondolkodásmód összefüggését vizsgálni, mégpedig azért, mert mindkettő az ember és a világ viszonyáról próbál a maga módján – más-más úton és területen érvényes – gondolatokat mondani. Úgy gondolom, hogy nem helyes és nem is célszerű a kettőt szembeállítani. Igazat adok annak az Amerikában élő bencés professzornak, aki így fogalmaz: „a hit és a tudomány közötti viszonyban az ellentmondások mindig abból eredtek, hogy számos teológus nem ismerte fel pontosan a vallás korlátait, ugyanakkor a tudósok jó része nem hajlandó elismerni azt, hogy a tudományos módszereknek is nagyon pontos, nagyon szorosan megvonható határai vannak”. Azt gondolom, hogy itt, ezen a konferencián egyetérthetünk ezzel. Megint csak a keresztény gondolkodásból hozva a példát a legutóbbi évtizedek, évek sőt hetek fejleményeire utalok: a II. vatikáni zsinat hatása nyomán a Római Katolikus Egyház felülvizsgálta számos állásfoglalását a tudományos eredményekkel kapcsolatban. Ide tartozik például a Galilei-perről kialakított vélemény módosítása, valamint az evolúció értelmezésében történő változás, melyet nemrégiben II. János Pál pápa a pápai tudományos akadémiához intézett levelében fejtett ki.
Nem tudom, hogy a tudomány és a vallás szintetizálható-e. Azt viszont igen, hogy nem érdemes őket szembefordítani. Hiszem és vallom, hogy megélhetnek a maguk illetékességi területén, egymás mellett is. Hogy valóban szintetizálhatók-e, hogy valóban van-e az emberi gondolkodásnak egy olyan végső törvénye, amelynek csak egy-egy megnyilvánulása a tudomány és a vallás, ezt nem tudom, mert nem értek hozzá. Azt hiszem, ez a konferencia sem fogja a végső igazságot kimondani, de hogy ezt vizsgálni kell, erről beszélni érdemes, abban bizonyos vagyok. Ehhez kívánok most önöknek jó munkát.
Köszönöm szépen.