Lapszám: Tudomány és vallás szintézise – 1 – I/1 – 1998. február
Szerző: gróf Bethlen István, Tudomány és Vallás Szintézise nemzetközi konferencia, 1996.
Cikk letöltése pdf-ben: Köszöntők
Elnök úr! Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim!
Hallgatván Szabó Zoltán államtitkár úr, kedves barátom szavait, azon gondolkoztam magamban, hogy ha ő úgy érzi, hogy nem megfelelő személy e konferencia megnyitására, akkor mit érezzek én. Olyan haszontalan dolgokkal foglalkoztam, mint a közgazdaságtan, filozófia, államtudományok, s egyik sem igazán alkalmas arra, hogy a harmadik évezred küszöbén valóban magvasan tudjon a tudomány és a vallás viszonyához hozzászólni. Mentségemre azért annyit hadd mondjak, hogy amikor még volt egy tisztességes polgári egzisztenciám, akkor többek között egy müncheni akadémiának voltam a vezetője, ahol többször foglalkoztunk ezzel a kérdéssel. Továbbá azt hiszem, hogy minden kicsit is gondolkodó ember látta, érezte, tudta azt, hogy a nemzeti szocialisták gázkamráiban és a nemzetközi szocialisták gulágjaiban tragikus módon omlott össze a felvilágosodás naiv hite az emberiség haladásában – kizárólag az államtitkár úr által említett emberi ráció alapján. Ez a „fejlődés” egy következő szintet ért el a hirosimai bomba ledobásával, amikor minden gondolkodó emberben és tudósban fel kellett merülnie végre a kérdésnek: „tehetjük-e azt, amit tudunk?”. S e nagy erkölcsi kérdés megválaszolásában a vallás igen komoly szerephez jut.
E néhány mondat megmutatta azoknak, akik esetleg nem tudták volna, hogy én konzervatív ember vagyok. De éppen mert az vagyok, hiszek abban, hogy az emberi kultúra, azon belül az európai kultúra lényege a szintézisben áll. Azért érhetett el olyan nagy eredményeket, mert mindig képes volt arra, hogy új gondolatokat, elképzeléseket felvegyen magához, és saját tradícióinak, saját jellegzetességeinek megfelelően ezt kultúrájába olvassza. Ezért ebben az európai szellemben, mint a Magyar Páneurópai Unió elnöke, nagy örömmel fogadtam el a felkérést e fontos tanácskozás védnökségére.
A tudomány és vallás szintézisét illetően osztom kedves barátom, Szabó Zoltán államtitkár úr szkepszisét, de nagyon boldog lennék, ha ez a konferencia meggyőzne arról, hogy mégis lehet ezt a két különböző gondolkodási kört szintetizálni. Az azonban mindenképpen biztosnak látszik, hogy napjainkban hatalmas szerepe van a vallásnak, ellentétben a felvilágosodás hitével, mely szerint a tudomány visz majd minket előre, s a vallás csak visszahúzó erő, legfeljebb a babonák körébe tartozik. Épp a vezető természettudósok ismerték fel és mondják el mindezt, akik már rég tudják, hogy egzakt tudományok nincsenek, s hogy saját köreikben ezekkel a felvetett kérdésekkel egyedül megbirkózni nem tudnak.
Gondolják meg, hölgyeim és uraim! A harmadik évezred küszöbén az atombomba már egy harmadrangú kérdés. Gondoljanak a biokémia és a géntechnika pozitív és negatív lehetőségeire, melyek jó és rossz irányba egyaránt vihetnek bennünket! A haladásnak nincsenek előjelei – haladás az is, ha egy előttünk tátongó szakadék szélén egy lépést előre teszünk. Tehát jelen korunkban az a veszély fenyeget minket, hogy a demokráciában érjük el azt, ami a nemzeti szocializmus legnagyobb gaztettei közé tartozott: úgy érezte, hogy joga van az emberi életről dönteni – hogy melyik ember életre méltó s melyik nem -, azaz isteni jogokat vindikált magának. Gondoljunk csak a ma oly aktuális aktív euthanasia vagy az abortusz kérdéskörére! Hatalmas problémák ezek, és szívből remélem, hogy e mai tanácskozás kitűnő előadói egy lépéssel közelebb visznek minket ahhoz, hogy meg tudjuk válaszolni a kérdést: „tehetjük-e azt, amit tudunk?”.
Tudnunk kell, hogy a magát felvilágosultnak hívő XX. század több embert gyilkolt meg, mint bármelyik előző század. Régen az embereket azért ölték halomra, mert a győztesnek mindig igaza volt. A haladás abból áll, hogy a ráció szellemében, a jobb pozitivizmus „áldásaként” most törvényesen lehet milliókat először jogfosztottá tenni, majd meggyilkolni. Tehát semmi okunk azt hinni, hogy mi valóban nagy lépést tettünk előre az elmúlt kétszázötven évben. S ezért különösen nagyon érdekesnek ígérkezik arról hallani, hogy az európai felfogások mellett, mit tud a keleti kultúrkör ezekről az alapvető kérdésekről mondani. Ehhez kívánok nagyon jó és értékes tanácskozást, s nagyon köszönöm, hogy ennek én is részese lehetek.