/

Lapszám: Vaiṣṇava ismeretelmélet – 10 – XI/1 – 2008. szeptember
Szerző: Premamoya Dāsa (Németh Péter)
Cikk letöltése pdf-ben: Mikor keletkeztek a purāṇák?

---

Az indológia tudományos berkeiben mind a mai napig vitatják a védikus hagyomány azon állítását, miszerint a purāṇák ötezer évvel ezelőtt – vagy még korábban – keletkeztek volna. Ezen belül pedig a Śrīmad-Bhāgavatam lejegyzésének idejét az i.e. 1200-tól az i.sz. 1300-ig terjedőidő intervallumra teszik. Ezt mutatja az alábbi felsorolás, balra a feltételezett keletkezési időkkel, jobbra az azokat támogató tudósok nevével:

Még ha valaki előszörre nem is fogadná el a védikus hagyomány javaslatát, akkor is be kell ismernie, hogy a mai tudomány e 2500 évet átölelődatálási kísérlete túlságosan széles skálán mozog. Nézzük meg, hogy általában milyen módszerekkel próbálják meghatározni a purāṇák keletkezési idejét, s hogy mit mond ezzel szemben a védikus tradíció!

1. A kétfajta szanszkrit

Ismert tény, hogy a Védák bonyolultabb szanszkrit nyelvet (vaidika) használnak, mint a purāṇák. Ez utóbbiak egy egyszerűbb, prākṛt szanszkrit nyelven íródtak. Az indológia egyik feltételezése azon alapul, hogy a bonyolultabb szanszkritnak korábban kellet léteznie, s emiatt a Védák régebbiek, mint a purāṇák.² Ez a gondolatmenet azonban nem nevezhető eléggé megalapozottnak, hiszen legalább ugyanekkora eséllyel eshet a latba az az elképzelés, miszerint egyidőben írták le ezeket a műveket, csak a Védákat egy irodalmibb, míg a purāṇákat egy hétköznapibb nyelven. Ez utóbbi gondolatmenetet erősíti meg az a tény is, hogy a Védákat legfőképpen a brāhmaṇák használták, míg a purāṇákat az egyszerűbb rétegek, s nekik ehhez egy könnyebb nyelvezet szolgált segítségül. Hasonló helyzettel találkozhatunk például Rūpa Gosvāmī Vidagdha-mādhava című művében is, amikor Kṛṣṇa brāhmaṇa barátjával, Madhumaṅgalával szanszkritul társalog, míg a gopīkkal a sokkal egyszerűbb vraja nyelven. De ugyanezt a kettősséget láthatjuk manapság is, mivel jelentős különbségek fedezhetők fel egy irodalmi értékeket felvonultató költői mű és a hétköznapi írott (pl. újságok) vagy beszélt nyelv stílusa között, jóllehet egy időben vannak jelen.

A védikus hagyomány pedig kifejezetten azt mondja, hogy a Védák és a purāṇák az univerzum megteremtése után együtt keletkeztek. Így ír erről a Bhāgavatam:

„Brahmā előre nézőarcánál kezdve sorra megnyilvánult a négy Véda – a Ṛk,a Yajur, a Sāma és az Atharva.”³

Két verssel később pedig ezt olvashatjuk:

„Akkor szájaiból megteremtette az ötödik Védát – a purāṇákat és a történelmi leírásokat [itihāsákat] -, mert látta a múltat, a jelent és a jövőt.”⁴

Tehát Védákat és a purāṇákat közvetlenül egymás után nyilvánította meg az Úr Brahmā. Ezek után mintegy ötezer évvel ezelőtt Śrīla Vyāsadeva lejegyezte a négy Védát, valamint a purāṇákat,a Vedānta-sūtrát és a Mahābhāratát. Ezekkel kapcsolatban az alábbi részleteket tárja fel Śrīla Jīva Gosvāmī:

„A Skanda-purāṇa Prabhāsa-khaṇḍája (2.3.5) azt mondja: »Régen az Úr Brahmā, a félistenek nagyatyja hatalmas lemondásokat végzett, melynek eredményeként megnyilvánultak a Védák hat kiegészítőírásukkal, valamint a pada illetve a krama szövegekkel együtt. Aztán az összes purāṇa megjelent Brahmā szájából, melyek örök hangokból állnak, és egymilliárd verset tartalmaznak. Ezek minden írás változatlan, szent megtestesülései.« […] Az eredeti purāṇa a félistenek bolygóján még jelenleg is egymilliárd versből áll. Annak a purāṇának a lényegi mondanivalóját tartalmazza a négyszázezer versből álló rövidített változat. […] A Vāyu-purāṇában (60.16-18, 21-22) Sūta Gosvāmī kifejti, hogy az itihāsákat és a purāṇákat miért nevezik ötödik Védának: »Śrīla Vyāsadeva, a Legfelsőbb Úr az itihāsák és a purāṇák képzett elbeszélőjévé avatott engem. Kezdetben csak egy Véda volt, a Yajur-veda, amit Śrīla Vyāsadeva négy részre osztott…«

Sūta Gosvāmī később így folytatta: »Ó, kétszer születettek legkiválóbbja, ezután Śrīla Vyāsa, aki a legtökéletesebben ismeri a purāṇák jelentését, összeállította a purāṇákat és az itihāsákat a különböző ākhyānák, upākhyānák és gāthāk kombinációjaként. Ami azután maradt, hogy Vyāsa felosztotta négy részre a Védákat, az mind a Yajur-veda része lett. Ez az írások végkövetkeztetése.«

Sūta azon állítása, hogy »ami azután maradt, hogy Vyāsa felosztotta négy részre a Védákat, az mind a Yajur-veda része lett« jelzi, hogy az eredeti purāṇa lényege – ami a Yajur-veda maradék része lett – alkotta a négyszázezer versből álló rövidített változatot a halandók világában.”

A fenti idézetek alapján a következőkép bontakozik ki: A teremtés kezdetén Brahmā szájából a négy Védával együtt megnyilvánultak a purāṇák és az itihāsák is. A jelenlegi Kali-kor kezdetén Śrīla Vyāsadeva összeállította az eredeti Yajur-vedából a négy Védát, ám maradt még egymilliárd vers. Ez az egymilliárd vers képezi az eredeti purāṇát, amely teljességében a mennyei bolygókon található meg. A Kali-yuga emberei számára ebből az eredeti purāṇából Vyāsadeva kiemelt ötszázezer lényeges verset. Ezekből négyszázezer alkotja a tizennyolc purāṇát, a fennmaradó százezer pedig a Mahābhāratát.

Ezek alapján tehát azt kell mondanunk, hogy ha maguk a védikus írások azt állítják, hogy a Védák és a purāṇák egyidőben jöttek létre, akkor el kell gondolkoznunk azon, hogy van-e jogunk egy vélt, és kellőképpen meg nem alapozott elképzelésre hivatkozva kétségbe vonni a szentírások kijelentéseinek valódiságát.

Ezek után pedig nézzük meg a modern tudomány egy másik módszerét!

2. A királyi dinasztiák bemutatása a purāṇákban

A filológia bevett gyakorlata szerint, ha egy – a mai történészek által is – ismert király neve megtalálható valamelyik védikus írásban, akkor e műnem keletkezhetett előbb, mint az illetőuralkodásának kezdete. Ez a teljesen logikusnak tűnőelképzelés azon a következtetésen alapul, hogy mivel az emberek általában még azt sem képesek megmondani, hogy mi fog velük történni holnap, nyilván a jövőt sem tudják leírni évezredekkel korábban.

A purāṇák esetében azonban nehézségekbe ütközünk e gondolatmenettel. Ennek megértéséhez vegyük szemügyre a bennük található királyi dinasztiák bemutatását!

A purāṇák jellemzően öt fő témakörről írnak: teremtés (sarga), másodlagos teremtés és pusztítás (pratisarga), a Manuk váltakozása (manvantara), a királyi dinasztiák (vaṁśa) és kiemelkedő személyiségeik dicső tetteinek leírása (vaṁśānucarita).

Ez azt is jelenti, hogy minden purāṇa megemlíti a Brahmātól alászálló családfa jeles tagjait, de esetenként nem mindegyik írás teszi ezt ugyanolyan részletességgel.

Fordítsuk most figyelmünket a Hold-dinasztia (soma-vaṁśa) azon tagjaira, akik már a közel ötezer éve tartó Kali-yuga időszakára esnek. A Bhāgavata-, a Viṣṇu-, a Brahmāṇḍa-, a Matsya- és a Vāyu-purāṇa nagyon aprólékos adatokkal szolgál róluk, megadva az egyes dinasztiák királyainak számát, pontos neveiket, uralkodási éveiket és egyéb jellemzőiket. Az alábbiakban az e purāṇákban található részletes felsorolás összegzését láthatjuk:

Dinasztia neve	Uralkodási idő (év)
Bṛhadratha-dinasztia	1000
Pradyota-dinasztia	138
Śiśunāga dinasztiája	360
Nanda dinasztiája	100
Maurya-dinasztia	137
Śuṅga-dinasztia	112
Kāṇva-dinasztia	345
Andhra-dinasztia 7 ābhīra, 10 gardabhī, 16 kaṅka, 8 yavana, 14 turuṣka, 10 guruṇḍa,	456
11 maula	300
Kilakilā-dinasztia:	106
13 Bāhlika
7 Andhra
7 Kauśala
Vidūra tartomány királyai
Niṣadha tartomány királyai
Viśvasphūrji

A Maurya-dinasztia királyai közül a két legismertebb, Candragupta (i.e. 321 – i.e. 297) és Aśoka (i.e. 273 – i.e. 232) minden történelemkönyvben szerepelnek. Az utánuk következő Śuṅga-, Kāṅva- és Andhra-dinasztia uralkodói közül a legtöbbet említik a korabeli görög, buddhista és dzsainista történetírók, s az e királyokhoz kapcsolódó történelmi adatok jól egybeesnek a purāṇákban találhatókkal. Emiatt e purāṇák keletkezési idejét a legtöbb indológus e királyok uralkodási ideje utáni időszakra helyezi. Van azonban némi probléma ezzel a következtetéssel.

Az uralkodók listáján továbbhaladva a következő ismert dinasztia az Indiát lerohanó ābhīráké, akiket Mohamed Ghori vezetett.⁵ A gardabhī elnevezés az alacsony termetű- s ezért az indiaiak számára szamarakhoz (gardabhi) hasonlatos – lovaik hátán érkezőhódító tatárokra vonatkozik. A yavanák⁶ és a turuṣkák pedig a muszlimokra utalnak, akik szintén hosszú időn át uralták India jelentős részeit. A guruṇḍák elnevezés úgy tűnik, hogy az angolokra utal,⁷ míg a maulák az India függetlenségének kivívása óta kormányon lévő mlecchákat⁸ jelenti.

Itt azonban egy meglepőhelyzettel szembesülünk. Ha összeadjuk a történészek által is jól ismert Maurya- és az utána következő többi királyi dinasztia uralkodásainak idejét a maulákig bezárólag, akkor a mai napot jócskán meghaladó dátumot, 2128-t kapunk!⁹ Ez azt jelenti, hogy a purāṇák a napjainkig terjedőidőszakot, valamint az azon túlit is megemlítik! A történészek korábban említett logikája szerint azonban a purāṇákat akkor most kellene folyamatosan írnia valakinek, aki ráadásul minden könyvtárban és minden számítógépben egyidejűleg képes módosítani a meglévőmásolatokat! E kiáltó ellentmondás arra vezet, hogy alaposan felül kell vizsgálnunk a történettudomány e megközelítési módszerét, valamint a purāṇák keletkezési időpontjával kapcsolatos találgatásokat is.

Mindezek alapján, még ha nehéz is elsőre elhinni, de a purāṇák tényleg képesek leírni nemcsak az ősi és a közeli múltat, hanem még a távoli jövőt is. Azért, mert a mai emberek legtöbbje nem rendelkezik a jövőleírásának képességével, még nem szabad elhamarkodottan levonni azt a logikusnak tűnőkövetkeztetést, hogy ezt korábban sem tudta megtenni senki.

A fenti két példa jól szemlélteti, hogy a védikus írások autentikus szavait kétségbe vonó elméletek homályos eredményekre vezetnek. Ha valóban meg akarjuk érteni e transzcendentális művek eredetét és üzenetét, akkor változtatás nélkül el kell fogadnunk azokat úgy, ahogyan vannak.

---

LÁBJEGYZET

¹ Rocher, Ludo: The purāṇas, 147.
² Devāmṛta Svāmī: Előadás, Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola, 2006. szeptember 13.
³ Bhāg. 3.12.37, 426.
⁴ Bhāg. 3.12.39, 427-428.
⁵ „Muhammad Ghori pedig az ābhīrák élén hódította meg Indiát. Az ābhīrák korábban a bráhmanikus kultúrában szintén kṣatriyák voltak, de szakítottak a hagyományokkal. Azok a kṣatriyák, akik Paraśurāmától rettegve a Kaukázus hegyei között rejtőztek el, lettek később az ābhīrák, s a területet, ahol éltek, Ābhīradeśának nevezték” (Bhāg. 2.4.18, magyarázat).
⁶ „A törökök tehát yavanák, lévén Yavana Mahārāja leszármazottjai.” Uo.
⁷ O. P. Verma: The Reconstructed History of the Ancient World, 207.
⁸ Lásd Viṣṇu-purāṇa, 405.
⁹ 137+112+345+456+1399=2449. Ha ebből levonjuk az i.e. eltelt 321 évet (Maurya-dinasztia kezdete), akkor a 2128-as évszámot kapjuk. Tehát a purāṇák alapján eddig az időpontig fognak a mleccha kormányok uralkodni.

---

FELHASZNÁLT IRODALOM

• Bhaktivedanta Swami, A. C.: Śrīmad-Bhāgavatam. Második ének, Bhaktivedanta Book Trust, Stockholm, 1993.
• Bhaktivedanta Swami, A. C.: Śrīmad-Bhāgavatam. Harmadik ének elsőkötet, Bhaktivedanta Book Trust, Stockholm, 1993.
• Hridayananda dāsa Goswami – Gopīparāṇadhana dāsa Adhikārī: Śrīmad-Bhāgavatam.Twelfth Canto, Bhaktivedanta Book Trust, Los Angeles, 1984.
• Jīva Gosvāmī: Tattva-sandarbha (with commentaries of Satyanāṛāyaṇa dāsa). Jivas, Vṛndāvana, 1995.
• Rocher, Ludo: The purāṇas. Otto Harrassowitz, Wiesbaden, 1986.
• Verma, O. P.: The Reconstructed History of the Ancient World. Human Evolution Research, Vrindavan, 1997.
• The Viṣṇu-purāṇam (A system of Hindu Mythology and Tradition).Sanskrit text and English translation with various notes derived from other texts by H. H. Wilson, edited and revised by K. L. Joshi, Parimal Publications, Delhi, 2005.