/

Lapszám: Jóga 3. – 17 – XVII/1 – 2014. február
Szerző: Sākṣi-gopāla Dāsa (Schnitchen Csaba)
Könyv: Robert Audi: Epistemology : a Con­temp­orary Introduction to the Theory of Knowledge. New York: Routledge, Taylor & Francis Group, 2011.
Cikk letöltése pdf-ben: Könyvajánló – Robert Audi: Epistemology. A Contemporary Introduction to the Theory of Knowledge

---

Jelen recenzió célja Robert Audi könyvének, valamint a kortárs episztemológia által megoldandó problémák és megválaszolandó kérdéskörök bemutatásán keresztül az, hogy elősegítse a gauḍīya-vaiṣ­ṇava episztemológia és a kortárs episztemológia közötti párbeszéd kialakulását és elmélyülését. E párbeszéd teheti lehetővé azt, hogy a gauḍīya-vaiṣṇava episztemológia értékes és fontos, de még a szakértők körében sem igazán ismert megállapításai idővel hatással legyenek a kortárs episztemológiára.

Az episztemológia jelentősége általában

Robert Audi könyve az episztemológiáról szól. Az episztemológia kifejezés a görög epistémé szóból származik, ami tudást jelent. Ennek megfelelően az episztemológia a filozófia azon ága, mely a tudás, a racionalitás, az igazolt és a nem igazolt hit (belief)¹ kérdéseivel foglalkozik: Mi a tudás? Szert tehetünk-e tudásra, és ha igen, akkor hogyan? Hogyan igazolhatjuk, támaszthatjuk alá a hiteinket? Mi a tudás tárgya?²

Az episztemológián belül e kérdések öt csoportba sorolhatóak, melyek az episz­temológia fő területeit is kijelölik: a) a tudás fogalmára, b) a szkepticizmus problémájára, c) a tudás határaira és fajtáira, d) a tudásszerzés módszereire és e) a tudás értékére vonatkozó kérdések.³

Audi szerint a tudás (knowledge) és az igazolás (justification) nemcsak mint központi episztemológiai témakörök érdekesek, hanem pozitív értékeket képviselnek minden gondolkodó ember életében. Mindannyian sok mindent szeretnénk tudni. Fontos számunkra, hogy megfelelően alátámasztott, igazolt hitekkel (believes) rendelkezzünk, és hogy mások hitei esetében is meg tudjuk állapítani azok igazoltságát. Az episztemológia tanulmányozása – közvetve vagy közvetlenül – ebben nyújt segítséget.

A tudás és az igazolás fogalmának alapos megértése fontos cél lehet minden ember életében. E fogalmak birtokában lehetőségünk nyílik egyrészt arra, hogy tudáshoz és igazoláshoz jussunk a számunkra fontos kérdésekben, másrészt arra, hogy tartózkodjunk a vélhetően nem igazolt hitek elfogadásától. Elkerülhetjük azt, hogy tudásról beszéljünk akkor, amikor a legjobb esetben is csak feltételezésekbe bocsátkozhatunk. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy az episztemológia révén garantáltan minden nap új tudásra teszünk szert. De minél mélyebben megértjük a tudás és az igazolás működését, annál nagyobb eséllyel jutunk valódi tudáshoz a saját kutatásaink során, és annál kisebb eséllyel esünk áldozatul annak az erős késztetésnek, hogy egy nem valódi dolgot valódinak fogadjunk el.⁴

Az episztemológia jelentősége a gau­ḍīya-vaiṣṇavizmus szempontjából

A gauḍīya-vaiṣṇava filozófia elsődle­ges forrásai nem szentelnek külön episzte­mológiai fejezetet a tudás témakörének, hanem az ontológiai kérdésekkel együtt tárgyalják azt. Ugyanakkor létezik néhány alkotás, amely jelentős terjedelemben foglalkozik episztemológiai kérdésekkel. Az egyik ilyen fontos mű Baladeva Vidyābhūṣaṇa Vedānta-syamantaka című írása.⁵ Szintén meghatározó Jīva Gosvāmī Tattva-sandarbha című munkája, valamint az ehhez írt két kommentár: Jīva Gosvāmī saját kommentárja, a Sarva-saṁvādinī és a Baladeva Vidyābhūṣaṇa által írt Tattva-sandarbha-ṭippanī.

A modern kor embere számára a gau­ḍīya-vaiṣṇava filozófia és ezen belül az episztemológia kimeríthetetlen tárházát A. C. Bhaktivedanta Swami először angol nyelven, majd a világ sok más nyelvén megjelent könyvei jelentik. Számtalan műve közül kiemelkedő jelentőségű A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van,⁶ a Śrīmad-Bhāgavatam⁷ és a Śrī Caitanya-caritāmṛta⁸, melyek az azonos című vaiṣṇava szentírások eredeti szövegét, azok fordításait és magyarázatait tartalmazzák.

A gauḍīya-vaiṣṇavizmus másodlagos irodalmában az episztemológia viszonylag elhanyagolt terület. Az utóbbi években az egyik komolyabb munka Suhotra Swami (1950–2007) Substance and Sha­dow című könyve volt. Habár kiváló filozófiai mű, és a tudás problémáinak alapos megértése eredményeképpen született, aligha lehet másodlagos forrásnak tekinteni. Aleksandar Uskokov 2009-ben megjelent cikke azonban áttörést hozhat azzal, hogy részletes áttekintést nyújt a témáról, és további kutatások alapjául szolgálhat.⁹

A gauḍīya-vaiṣṇava filozófia szempontjából a tudás és ebből adódóan annak ismerete, hogy hogyan juthatunk valódi tudáshoz, nagy jelentőséggel bír. Ezzel kapcsolatban a Bhagavad-gītā (4.38) így ír:

na hi jñānena sadṛśaṁ
pavitram iha vidyate
tat svayaṁ yoga-saṁsiddhaḥ
kālenātmani vindati

„Ebben a világban semmi sem olyan magasztos és tiszta, mint a transzcendentális tudás. Ez a tudás minden misztika érett gyümölcse, s ha valaki tökéletessé válik az odaadó szolgálat végzése során, az idővel belülről örvend e tudásnak.”

Bhaktivedanta Swami e vershez fűzött magyarázatában azt írja, hogy „amikor transzcendentális tudásról beszélünk, a lelki megértést értjük alatta. Semmi sem magasztosabb és tisztább tehát a transzcendentális tudásnál. Rabságunk oka a tudatlanság, felszabadulásunké pedig a tudás, mely az odaadó szolgálat érett gyümölcse. A transzcendentális tudás birtokában az embernek nem szükséges máshol kutatnia a béke után, hiszen belülről örvend annak. Más szóval ez a tudás és béke a Kṛṣṇa-tudatban éri el tetőfokát. Ez a Bhagavad-gītā utolsó szava.”¹⁰

A szerző bemutatása

Robert Audi 1941. november 19-én született New Yorkban. BA oklevelét 1963-ban, a Colgate Egyetemen, PhD fokozatát 1967-ben a Michigani Egyetemen szerezte. Disszertációját William P. Alston témavezetésével „The Explanation of Human Action in Common Sense and Psychology” címmel írta. 1967-től 1972-ig filozófiát oktatott a Texasi Egyetemen. Az ezt követő harminc évben, 1973-tól 2003-ig a Nebraskai Egyetemen tanított, ahol 1976-ban professzori kinevezést, 1996-ban „Charles J. Mach” kitüntetett filozófia professzori kinevezést, 2001-ben „Charles J. Mach” egyetemi professzori kinevezést kapott. Audi 2003-ban filozófia professzorként és az üzleti etika „David E. Gallo” professzoraként csatlakozott a Notre Dame-i Egyetemhez. Számos ösztöndíjban, kurzusfelkérésben, tanácsadói felkérésben és más elismerésekben részesült az Egyesült Államokban és más országokban. 1987-88-ban az Ame­rican Philosophical Association Central Division elnöke volt. 1995-ben tiszteletbeli társadalomtudományi doktori címmel tüntette ki a Helsinki Egyetem.

Audi a kortárs episztemológia vezető alakja, jelentős eredményekkel járult hozzá az akcióelmélethez, valamint a politikai filozófiához, és talán a legkiemelkedőbb etikai intuicionista W. D. Ross óta. Az alkalmazott etika, továbbá az elme-, a vallás-, a tudomány-, a jog- és az oktatásfilozófia területén is fontos publikációi jelentek meg. A filozófiai dialógus fáradhatatlan bátorítójaként hatása túlmutat a filozófus szakma világán. Jogi és oktatási folyóiratokban is publikál, a Cambridge Dictionary of Philosophy szerkesztőjeként pedig sokat tett a téma iránt érdeklődő közönség filozófiai műveltségének fejlesztése érdekében.

Audi talán legfontosabb eddigi munkája a The Architecture of Reason.¹¹ E mű egységes racionalitáselméletté összefogva mutatja be az episztemológia, az etika és az akcióelmélet területén már egyébként is nagy hatású munkásságának eredményeit. Episztemológiai álláspontját legátfogóbban a The Structure of Justification¹² című művében fejti ki és védi meg, morális episztemológiájának forrásműve pedig a Moral Knowledge and Ethical Character.¹³ A The Good in the Right: A Theory of Intuition and Intrinsic Value¹⁴ című műve tartalmazza intuicionizmusának legrészletesebben kifejtett beszámolóját, és bemutatja az intuicionizmusok történetét és taxonómiáját is. Az akcióelmélet területén végzett munkájának legátfogóbb forrása az Action, Intention, and Reason¹⁵. Vallásepisztemológiai munkáiban (pl. Religion in the Public Square: The Place of Religious Convictions in Political Debate¹⁶) különösen nagy jelentőséggel bírnak a racionális hitről, valamint a vallásos érvek politikai és jogi kontextusban való megengedhetőségéről vallott nézetei.¹⁷

A jelen recenzióban bemutatott mű a Loyola University of Chicago által kiadott Routledge Contemporary Introductions to Philosophy című könyvsorozat részeként jelent meg először 1998-ban, majd javított és bővített formában 2003-ban és 2011-ben. A második és a harmadik kiadáshoz a kiadó megjelentetett egy olvasókönyvet¹⁸ is, mely olyan klasszikus és kortárs könyvrészleteket és cikkeket tartalmaz, amelyek jól illeszkednek Audi könyvének fejezeteihez, és ezáltal mélyebb betekintést tesznek lehetővé a könyv által tárgyalt témakörökbe.

A szerző stratégiája

A könyv a tudás és az igazolás megértésében központi szerepet játszó fogalmakra, elméletekre és problémákra helyezi a hangsúlyt. Sok esetben az igazolásról és a tudásról egymástól függetlenül esik szó; máskor viszont a kettő közötti kapcsolat kerül a vizsgálódás középpontjába. A könyv nem a történelmi időrendet követve épül fel, de tárgyalja azokat az álláspontokat, amelyek a filozófia története során jelentős hatást fejtettek ki az emberiség gondolkodására. Audi saját meghatározása szerint a mű egyik fő célja, hogy olyan eszközöket nyújtson, amelyek segítségével az olvasó képessé válik arra, hogy önállóan, részleteiben megértsen olyan episztemológiai elméleteket, amelyek alapos kifejtésére egy bevezető jellegű könyvben nincs lehetőség, már csak a terjedelmi korlátok miatt sem.¹⁹

A könyvben a tárgyalt témakörök természetes egymásra épülési sorrendben követik egymást: az igazolás és a tudás eredetétől (Első rész) a fejlődésükig és a szerkezetükig (Második rész), majd tovább olyan kérdésekig, mint hogy mi a tudás és az igazolás valójában, hol vannak a határaik (Harmadik rész). A szerző azt a stratégiát követi, hogy az igazolás és a tudás egyes változatos eseteit tárgyalja először, mielőtt az e fogalmak természetének felderítésére szolgáló elemzésbe, vagy az ezek létezését kétségbe vonó szkeptikus álláspont kifejtésébe kezdene. Ez a megközelítés jelentősen különbözik sok más episztemológiai könyv megközelítésétől.

A problémák és az álláspontok bemutatása során a szerző próbál annyira tárgyilagos lenni, amennyire csak lehetséges, és ahol az egymásnak ellentmondó interpretációk elkerülhetetlenek, ott is arra sarkallja az olvasót, hogy alaposan gondolja végig, fontolja meg mindegyiket. Sok esetben azonban – a tárgyilagosság megőrzése mellett – bemutatja saját nézetét is kritikai megvitatás céljából, és amiatt, hogy ne maradjon az olvasó kétségek között: a szerző vajon melyik oldalon áll.

A könyv tartalmi összegzése

A könyv első hét fejezete (Első rész) a hit, az igazolás és a tudás alapvető forrásait tekinti át és hasonlítja össze. E források a következők: észlelés (1. és 2. fejezet), emlékezet (3. fejezet), önmegfigyelés (4. fejezet), érvelés (5. és 6. fejezet) és tanúbizonyság (7. fejezet). Az észlelés (perception), az önmegfigyelés (introspection) és az érvelés (reason) alapvető forrásai a hitnek, az igazolásnak és a tudásnak: létre tudják hozni mindezeket anélkül, hogy függenének más forrásoktól. Ezzel szemben az emlékezet (memory) – a hit és a tudás megőrzésének eszközeként – nem alapvető forrása ezeknek; alapvető forrása viszont az igazolásnak. A tanúbizonyság (testimony) általános és természetes forrása a hitnek. Sok tanúbizonyságon alapuló hit igazolt, és tudásnak tekinthető, ráadásul sok esetben alapvető tudásnak abban az értelemben, hogy nem alapulnak premisszákon, és abban is, hogy kulcsfontosságú szerepet játszanak a hit tulajdonosának életében. Episztemológiailag, illetve az igazoltság szempontjából azonban a tanúbizonyságon alapuló hit nem független, az alapvető forrásokra támaszkodik. Ez azonban nincs ellentmondásban azzal, hogy a tanúbizonyság felbecsülhetetlenül fontos szerepet játszik az igazolás- és tudásszerzésben.

A Második rész az igazolás és a tudás mennyiségének és minőségének növelésével (8. fejezet), valamint struktúrájával (9. fejezet) foglalkozik. A 8. fejezet kifejti, hogy a következtetés segítségével gyakran gyarapítjuk, megerősítjük és fejlesztjük tudásunkból és igazolt hiteinkből álló hitrendszerünket. Gyakoriak mind a deduktív, mind az induktív következtetések. Mindkettő átörökíti az igazolást és a tudást az újonnan létrejövő hitre, ha teljesítik a megfelelő deduktív, induktív és bizonyítási standardokat. A 9. fejezetben Audi bemutatja a koherentizmus és a fundacionalizmus mellett és ellen szóló érveket, és végül a fundacionalizmusnak egy mérsékelt változata mellett teszi le voksát, mely szerint, ha az ember rendelkezik valamilyen tudással vagy igazolt hittel, az azt jelenti, hogy rendelkezik valamilyen közvetlen tudással vagy közvetlenül igazolt hittel is, és bármilyen más tudása vagy igazolt hite visszavezethető az alapul szolgáló közvetlen tudásra vagy közvetlenül igazolt hitre.

A Harmadik rész az igazolás és a tudás természetének (10. és 11. fejezet) és érvényességi körének, határainak (12. fejezet), az utóbbihoz kapcsolódóan pedig a szkepticizmusnak (13. és 14. fejezet) a kérdéseit vitatja meg. A tudás természetének lényegét bemutatni kívánó elemzések ismertetése után Audi megállapítja: lehet, hogy nincs olyan egyszerű és lényegre törő elemzés, amelyik egyszerre világossá teszi, hogy mi a tudás, és egyértelműen helyes is. Mindenesetre megfogalmazhatunk egy helytállónak tekinthető fogalmi meghatározást, ami azután segíthet a tudás teljes körű leírásának megalkotásában: azt mondhatjuk, hogy a tudás igaz hit, amely a megfelelő módon, a megfelelő alapokon nyugszik.

Ez a meghatározás sok kérdést megválaszolatlanul hagy. Például kiderülhet, de nem feltétlenül, hogy a tudás megfelelő alapja részben kauzális. Kiderülhet, hogy a megfelelő alap mindig igazolja a hitet. Kiderülhet, hogy a megfelelő alap mindig hozzáférhető a tudat számára, vagy hogy ez az alap megbízható módon, mindig igaz hitet eredményez, illetve hogy egy, a tudással kapcsolatos erény megnyilvánulása. Kiderülhet az is, hogy a tudásnak tekinthető hitek láncolatai végül a tapasztalatban vagy az érvelésben érnek véget, vagy valamilyen más közvetlen tudásforrásban, ami oly módon közvetlen, ahogy azt a fundacionalizmus vallja.

Hasonló módon, az igazolt hitet felfoghatjuk jól megalapozott hitként (well-grounded belief). Ahogy a tudásnak is, az igazolt hitnek is a megfelelő módon, a megfelelő alapokon kell nyugodnia. Megállapíthatjuk, hogy a következők megfelelő alapok lehetnek: alapvetően az észlelés, az emlékezet, az önmegfigyelés és az érvelés, de elégséges lehet a tanúbizonyság és a következtetés is. Mindazonáltal ez a meghatározás ugyanolyan kérdéseket hagy nyitva, mint a tudás meghatározása; e kérdések azonban hasznosak, mivel irányt mutatnak a további kutatások számára.

A 12. fejezet arra a kérdésre keresi a választ, hogy milyen mértékben terjed túl a tudás és az igazolás a tapasztalaton vagy az érvelésen közvetlenül alapuló hiteken. Kijelenthetjük, hogy jogosan elutasítható az a sztereotip nézet, amely szerint míg a tudományban a bizonyítékok eredményeképpen nyilvánvalóan létezik tudás, addig a legjobb esetben is kétséges, hogy létezik-e bármilyen morális tudás, vagy hogy egyáltalán létezhet-e vallásos tudás. Teljesen elhibázottnak tűnik tudományos bizonyításról beszélni, ha az tudományos hipotézisek vagy elméletek (deduktív) bizonyítását jelenti, megfigyelési vagy más tudományos bizonyítékokra alapuló premisszákból. A tudományban keletkező tudás leggyakrabban hozzávetőleges tudás, amiről köztudott, hogy pontosításra szorul. Ugyanakkor jó okunk van azt feltételezni, hogy létezik, és az is biztos, hogy eddig senki nem mutatta ki, hogy nem létezik morális tudás, továbbá nyilvánvalóan nincs meggyőző érv annak alátámasztására sem, hogy a vallásos tudás létezésének lehetőségét tagadnunk kellene.

A tudás létezését kétségbe vonó, vagy legalábbis létezését nagyon szűk területre korlátozó szkepticizmussal kapcsolatban Audi fenntartja, hogy a szkeptikus nézetek igazolására felhozott érvek nem alapozzák meg azokat, és kimutatja, hogy a szkepticizmus racionálisan elhárítható. Audi alátámasztja azt a józan ész szerinti nézetet, hogy létezik igazolt hit és tudás a külvilágról. Azt is igazolja, hogy létezik igazolt hit és tudás az ember saját tudatáról és bizonyos a priori kérdésekről is.

Konklúzió

A gauḍīya-vaiṣṇava episztemológia és a kortárs episztemológia közötti párbeszéd kialakulásához a gauḍīya-vaiṣṇava filozófiával foglalkozó vaiṣṇava szakembereknek meg kell próbálniuk válaszokat keresni azokra a kérdésekre a gauḍīya-vaiṣṇava szentírások alapján, amelyek a kortárs episztemológiát foglalkoztatják. Jelen recenzió azzal a céllal íródott, hogy bemutassa a terület egyik legnagyobb szaktekintélyének, Robert Audinak az episztemológiáról szóló összefoglaló, bevezető művét, és ezen keresztül felvillantsa azokat a kutatási területeket az episztemológián belül, amelyek többé-kevésbé megválaszolt vagy még teljesen megválaszolatlan kérdéseket tartalmaznak, hogy felkeltse, illetve fokozza a gauḍīya-vaiṣṇava filozófiával foglalkozó vaiṣṇava szakemberek érdeklődését az episztemológiai kutatások iránt. A gauḍīya-vaiṣṇava episztemológia jelentős mértékben hozzájárulhat a modern episztemológia fejlődéséhez, hiszen ez a tudás Istentől származik, aki minden bizonnyal képes tökéletesen megválaszolni a négy hiányossággal²⁰ rendelkező, esendő emberek által nem, vagy csak tévesen megválaszolható kérdéseket is.

---

LÁBJEGYZET

¹ Itt nem vallásos hitről van szó; az episzte­mológiában ennél általánosabb értelemben használják e szót: bármilyen igaz vagy hamis állításba vetett hitként értelmezendő.
² Moreland – Craig 2003: 71.
³ Williams 2001: 1–3.
⁴ Audi, 2011: 10–11.
⁵ A Vedānta-syamantaka szerzőjének személye vitatott. Lehetséges, hogy Baladeva guruja, Rādhādāmodara Dāsa írta.
⁶ Bhaktivedanta Swami 1989.
⁷ Bhaktivedanta Swami 1987.
⁸ Bhaktivedanta Swami 1975.
⁹ Uskokov 2009.
¹⁰ Bhaktivedanta Swami 2008: 240.
¹¹ Audi 2001.
¹² Audi 1993a.
¹³ Audi 1997a.
¹⁴ Audi 2004.
¹⁵ Audi 1993b.
¹⁶ Audi 1997b.
¹⁷ Tramel 2005: 97–100.
¹⁸ Huemer 2002.
¹⁹ Audi 2011: xiii.
²⁰ Az esendő ember tudásszerzését akadályozó hiányosságok: biztos, hogy hibákat követ el, biztos, hogy illúzióban van, hajlamos arra, hogy becsapjon másokat, és érzékei tökéletlenek. Bhaktivedanta Swami 2008: 662.

---

FELHASZNÁLT IRODALOM

• Audi, Robert: The Structure of Justification. New York: Cambridge University Press, 1993a.
• Audi, Robert: Action, Intention, and Re­ason. New York: Cornell University Press, 1993b.
• Audi, Robert: Moral Knowledge and Ethical Character. New York: Oxford University Press, 1997a.
• Audi, Robert: Religion in the Public Square : The Place of Religious Convictions in Political Debate. Lanham: Rowman & Littlefield Publishers, 1997b.
• Audi, Robert: The Architecture of Rea­son : The Structure and Substance of Rationality. New York: Oxford University Press, 2001.
• Audi, Robert: The Good in the Right : A Theory of Intuition and Intrinsic Value. New Jersey: Princeton University Press, 2004.
• Audi, Robert: Epistemology : a Con­temp­orary Introduction to the Theory of Knowledge. New York: Routledge, Taylor & Francis Group, 2011.
• Bhaktivedanta Swami, A. C: Śrī Cait­anya-caritāmṛta, 17 Vols. Los Angeles: Bhaktivedanta Book Trust, 1975.
• Bhaktivedanta Swami, A. C: Śrīmad-Bhāgavatam, 12 Cantos. Singapore: Bhaktivedanta Book Trust, 1987.
• Bhaktivedanta Swami, A. C: Bhagavad-Gītā as It Is. Singapore: Bhaktivedanta Book Trust, 1989.
• Bhaktivedanta Swami, A. C: A Bha­gavad-gītā úgy, ahogy van. Bhaktivedanta Book Trust, 2008.
• Huemer, Michael, ed: Epistemology : Contemporary Readings. New York: Routledge, Taylor & Francis Group, 2002.
• Moreland, J. P., and William Lane Craig: Philosophical Foundations for a Christian Worldview. Downers Grove, Illinois, USA: InterVarsity Press, 2003
• Tramel, Peter: „Audi, Robert Nemir (1941– ).” In The Dictionary of Modern American Philosophers, Volumes 1, 2, 3 and 4, edited by John R. Shook, Bristol: Thoemmes Continuum, 2005. 97–100.
• Uskokov, Aleksandar: „Bengali Vaish­nava Epistemology.” Journal of Vaish­nava Studies 18.1 (2009): 53–85.
• Williams, Michael: Problems of Know­ledge : a Critical Introduction to Epis­temology. New York: Oxford University Press, 2001.