Lapszám: Meditáció – 18 – XVII/2 – 2014. október
Szerző: Mañjarī devī dāsī (Magyar Márta)
Könyv: Edwin F. Bryant: The Yoga-sūtras of Patañjali with Notes from the Traditional Commentators. New York: Farrar Straus & Giroux, 2009.
Edwin F. Bryant, a vizsgált mű1 szerzője, filozófiai doktorátusát 1997-ben kapta a Columbia Egyetemen ind nyelvek és ind kultúra témában. 1997-2000 között a Harvard Egyetemen tartott előadásokat a Study of World Religion központban. 2001 óta New Jersey-ben a Rutgers Egyetemen a hindu vallás és filozófia professzora. Számos cikket publikált, hat könyvet adott ki,2 kutatási témái India ősi történelme, a yoga és a bhakti hagyománya, ind nyelvek és dialektusok, illetve az összehasonlító vallástudomány. Jelenleg két új kötete készül.3 Egyetemi tevékenységei mellett világszerte szemináriumokat tart yoga-gyakorlóknak a Yoga-sūtrából és más hindu szövegekből.
Patañjali,4 a hat ind filozófiai rendszer egyikének alapjául szolgáló Yoga-sūtra eredeti szerzője a korábban már létezett heterogén yoga-gyakorlatok rendszerezője, nem pedig a yoga feltalálója. Az ősidők óta létező yoga kifejezéssel illetett meditatív gyakorlatok őelőtte azonban nem képeztek egységes filozófiai iskolát. Patañjali yoga-technikákról készült szisztematikus áttekintése nem az egyetlen, kizárólagos mű a témában, de mivel ő alkotta meg az első átfogó áttekintést, más iskolák a yoga-hagyomány legfőbb szaktekintélyének tekintik.
Az eredeti mű az ősi indiai filozófiai művek szerzői által gyakran használt sūtra stílusban íródott, melynek célja a szájhagyomány útján való átörökítés és a memorizálás megkönnyítése. A sūtrák tömör aforizmák, leegyszerűsített, lényegretörő meghatározások egymás után fűzve, s alapos háttérismeretet feltételeznek. A 195 sūtra rövidsége, kriptikus, ezoterikus és sokszor érthetetlen megfogalmazása egyértelműen jelzi, hogy megfejtésükhöz egy tanítóra van szükség, s így a hagyományban gyökerező kommentárirodalom figyelmes tanulmányozása elengedhetetlen a megértésükhöz.
A hinduizmus klasszikus szövegei közül a Bhagavad-gītā mellett Indián kívül ez a szöveg kapta a legnagyobb figyelmet. A Yoga-sūtra a Gītāval és a purāṇákkal ellentétben nem hangsúyozza egy konkrét istenség felsőbbrendűségét, és nem javasol egy bizonyos fajta imádatot sem. Éppen ezért India vallástörténetében az idők folyamán különböző iskolák és hagyományok saját nézőpontjaik szerint interpretálták. Míg a nyugati országokban a yoga elsősorban a yoga-rendszer fizikai aspektusaira, az āsanákra fókuszál, s célja, hogy a gyakorlók egészségesek, hajlékonyak legyenek, Patañjali alig foglalkozik az āsanákkal. A meditációra, illetve az elme összpontosításának különböző szintjeire irányítja figyelmét.
Felmerülhet a kérdés, hogy mi szükség van Patañjali yogáról írt klasszikus művének egy újabb angol fordítására, amikor a szövegnek már több mint száz fordítása létezik, különféle perspektívákból, különféle tekintélyek tollából, a yoga és a tudomány különféle iskoláinak tagjaitól. E fordítások közül sok elérhető ingyenesen az interneten is.5 Bryant mégis képes egy olyan kötetet publikálni, amely újszerű és figyelmet érdemel. Míg Patañjali célközönsége egy, a yoga tantételeit már eleve jól ismerő csoport (mindez jól látható a sūtrák megfogalmazásában), addig Bryant fordítása és kommentárjai a laikus nyugati olvasó számára is érthetővé teszik a szöveget. A korábbi, tudományos közönségnek készült fordítások a szöveghez fűzött eredeti szanszkrit kommentárok bonyolult és nagyon szakszerű tolmácsolásai, s az ősi indiai filozófiai gondolkodásban járatlanok számára érthetetlenek. A modern, nyugati, nem annyira a szakértő hallgatóságnak készült fordítások pedig gyakran mellőzik a hagyományos intellektuális hátteret. Bryant szándéka, hogy a tradicionális intellektuális kontextust megtartva úgy fogalmazza meg a témát, hogy az mind a művelt nem szakértők, mind az indiai filozófiát tanulmányozó tudósok számára érthető legyen. Éppen ezért kerüli a túlságosan technikai megközelítést, s a yoga-filozófia és -gyakorlat lényegét adja át. Tudja, hogy merész kísérlete természetéből adódóan mindkét csoportból kritikát válthat ki, de sikerét a hosszú évek tapasztalatai miatt reméli, melyek során egyaránt oktatta a szöveget egyetemi körökben és a yoga gyakorlóinak is különféle műhelyek keretei között világszerte.
A könyv előszavát B.K.S. Iyengar írta, s magasztalja a szerzőt a világos megfogalmazásaiért, a hagyományban gyökerező kommentátorok idézéséért. Bryant a könyv bevezetésében áttekinti a yoga történetét a Patañjalit megelőző időszakban, a védikus időkben, majd az upaniṣadok és a Mahābhārata alapján, s aztán bemutatja a yoga és a sāṅkhya viszonyát. Ezek után ismerteti a Patañjali-yoga kapcsolatát a hat indiai filozófiai iskolával, és számba veszi a Yoga-sūtrához írt kommentárokat. Olyan elismert szerzőket mutat be, mint Vyāsa, Vācaspati Miśra, Śaṅkara, Bhoja Rāja, Vijñānabhikṣu és Hariharānanda, s áttekinti a Yoga-sūtra fogadtatását az elmúlt 1500 évben. A bevezetés felvázolja a Yoga-sūtra témáját, a yoga dualizmusát, a szövegben rejlő sāṅkhya metafizikát, a yoga céljait és nyolc lépcsőfokát.
A könyv nagy részét természetesen az eredeti szöveg fejezeteinek fordítása teszi ki. A sūtrákat először megtaláljuk devanāgarī írással, majd diakritikus jeles latin betűs átírással. Ezután következik a szavankénti fordítás, a teljes sūtra fordítása és a kommentár. A szanszkrit fordítások precízek és megalapozottak, magyarázatai pedig provokatívak és meggyőzőek. Bryant célkitűzése nem a részletes szövegkritikai elemzés, hanem a modern nyugati yoga iránti érdeklődés robbanását megelőző yoga-hagyomány képviselete. Feltárja a yoga-hagyomány hátterét képező iskolák és nézőpontok gazdag szövevényét, s tisztázza a különböző yoga-filozófiák között fennálló kapcsolatokat illető zavarokat.
Magyarázatai az összes korábbi hagyományos szanszkrit kommentárból merítenek, de főleg olyan részeket emel át belőlük, melyek a sūtrák közvetlen megértését segítik. Így az indiai filozófiai vitákban járatlan olvasók találkozhatnak számukra újszerű koncepciókkal, de a szerző az āsanák fegyelmezett gyakorlására képes olvasók intellektuális elmélyülésre való hajlandóságát reméli. Sok nehezen érthető kommentárból készített egy viszonylag könnyen követhető olvasmányt.
E fordítás és kommentár további érdekessége, hogy míg sok korábbi újkori szerző kivette a szövegből a hindu kozmológiai nézeteket, melyek nagymértékben ellentmondanak a modern, felvilágosodás utáni racionális gondolkodásmódnak, Bryant nem tisztította meg azt ezektől az elemektől, hanem megőrizve őket arra készteti az olvasót, hogy a saját világfelfogásának ellentmondó nézetekkel szembesülve vizsgálja felül az intellektuális és kulturális prekoncepcióit.
A vallásfenomenológiai megközelítés egyik sajátossága, hogy az ember olyan módon prezentál valamit, ami a modern tudásrendszerek paramétereinek ellentmond, vagy azokra alapozva értelmezhetetlen. A lehető legobjektívabban és legsemlegesebben, értékítélet nélkül próbál ismertetni valamit a saját kontextusán belül. Bryant megközelítése ezt a módszert alkalmazza.
A mű zárszavában a szerző számos dilemmáját felvázolja, melyek alapos munkájának gyümölcsei. Ide tartoznak a sūtrák természetéből adódó értelmezési nehézségek, melyek megnehezítik Patañjali nézeteinek egyértelmű megítélését. Nem tisztázott például az élőlény szabad akaratának kérdése, mivel a sāṅkhya tanításai szerint a szabad akarat nem az élőlény, hanem a buddhi, az értelem sajátja. A legérdekfeszítőbbnek az īśvara (a legfelsőbb személy) és a puruṣa (az élőlény) közötti kapcsolat rejtélyét találja Patañjali sūtráiban. Bryant részletesen kifejti, milyen problémákat vet fel, hogy több filozófiai alapvetés kérdéses marad az aforizmákban.
A kiegészítő megjegyzések a főszöveg végén végjegyzetek formájában jelennek meg. A felhasznált irodalom mind a hagyományos indiai kommentárokat, mind a nyugati tudományos munkákat, mind a populárisabb fordításokat felsorolja. A szanszkrit terminusok szójegyzéke értelmezi a legfontosabb kifejezéseket, s a kötet végén lévő tárgymutató a szanszkrit kulcsszavak és sūtra-számok listázásával jó segítség a könyvben való eligazodáshoz.
Bryant
kötete tehát újszerű megfogalmazása a már sokak által ismert Yoga-sūtra
szövegének, mely kétségtelenül segíteni fog abban, hogy ez a textus ne csak
Indiában, hanem világszerte a meditatív gyakorlatok elsődleges kézikönyve
legyen, s segítse olvasóit lelki létük közvetlen megtapasztalásában. Magyar
nyelven egyelőre nem érhető el.
LÁBJEGYZET
1 Edwin F. Bryant: The Yoga-sūtras of Patañjali with Notes from the Traditional Commentators. New York: Farrar Straus & Giroux, 2009. 595 oldal.
2 Edwin F. Bryant: The Quest for the Origins of Vedic Culture: The Indo-Aryan Migration Debate. New York: Oxford University Press, 2001. 387 oldal.
Edwin F. Bryant: Krishna (ford.): The Beautiful Legend of God; Śrīmad Bhāgavata Purāṇa, Book X; with chapters 1, 6 and 29–31 from Book XI. London: Penguin Books, 2003. 515 oldal.
Edwin F. Bryant — Maria L. Ekstrand: The Hare Krishna Movement: The Postcharismatic Fate of a Religious Transplant. Chichester: Columbia University Press, 2004. 448 oldal.
Edwin F. Bryant — Laurie L. Patton: Indo-Aryan Controversy: Evidence and Inference in Indian History. London: Routledge, 2005. 522 oldal.
Edwin F. Bryant: Krishna: a Sourcebook. New York: Oxford University Press, 2007. 575 oldal.
3 Yoga Tales of Ancient India; Free Will, Agency and Selfhood in Indian Philosophy. Forrás: http://www.edwinbryant.org/
4 Patañjaliról magáról keveset tudunk. Bhojarāja kommentárja szerint ugyanarról a személyről van szó, aki a híres Pāṇini-féle grammatikát kommentálta. Arra, hogy mikor élt, pusztán magából a szövegből következtetnek, de annak pontos megállapítása gyakorlatilag lehetetlen. Tudósok a Yoga-sūtra keletkezését az i.e. 6. század és i.u. 5. század közé helyezik.
5 Néhány példa: http://www.ashtangayoga.info/source-texts/yoga-sutra-patanjali/; http://www.swamij.com/pdf/yogasutrasinterpretive.pdf; http://www.arlingtoncenter.org/Sanskrit-English.pdf; http://www.abardoncompanion.de/Alex/Patanjali.pdf; http://www.sanskrit-sanscrito.com.ar/en/patanjali-yoga-sutras/629.