Lapszám: Jóga 2. – 15 – XV/1 – 2012. november
Szerző: Mañjarī devī dāsī (Magyar Márta)
Könyv: Bloch, E. – Keppens, M. – Hegde, R. (szerk.): Rethinking Religion in India, The Colonial Construction of Hinduism. Routledge South Asian Religion Series, Routledge, London, 2010.
Az India kultúrájának és vallási hagyományainak megértésére és bemutatására tett nyugati kísérletekről rengeteg kötet tanúskodik a 19. század elejétől a mai napig. A vallástudomány terén hosszasan fennálló probléma a hinduizmus vallásként való megragadása. A doktrínák, szövegek, istenségek és gyakorlatok változatossága zavarba hozta mindazokat a tudósokat, akik India vallásvilágát próbálták megérteni.1 Ez a könyv különleges jelentőséggel bír azok számára, akik a változatos hinduizmus-értelmezések rengetegében próbálnak eligazodni.
A szerkesztők, Esther Bloch és Ma-rianne Keppens a Genti Egyetem Ver-gelijkende Cultuurwetenschap Kutatóköz-pont doktori kutatói, Rajaram Hegde pedig a karnatakai Kuvempu Egyetem történelem és régészet professzora, valamint a Centre for the Study of Local Cultures igazgatója. A Rethinking Religion in India: The Colonial Con-struction of Hinduism című könyv a Routledge South Asian Religion Series köteteként jelent meg,2 s az Új-Delhiben megrendezett Rethinking Religion in India 2008-as nemzetközi konferencia ihlette.
A Genti Egyetem és a Kuvenpu Egyetem által közösen szervezett konferencia célja az indiai hagyományok és vallások eddigi tanulmányozásának felülvizsgálata és új megközelítéseinek megvitatása volt. A jelenleg fennálló elméleti paradigma India hagyományait hitek, doktrínák és szent szövegek alapján képzeli el. Ez a gondolkodási keret határozza meg azt, hogy miként érti meg a nyugati világ India vallásait, s ez következményekkel jár arra vonatkozólag, hogy maguk az indiaiak hogyan élik meg a saját hagyományaikat. A vallástudomány, az ázsiai posztkoloniális kutatások és az antropológia tudósai sorra adnak hangot annak, hogy az Indiával és India vallásainak tanulmányozásával kapcsolatos kérdésfelvetéseket és fogalmi keretet a nyugati kultúrtörténet, kifejezetten pedig a keresztény teológia határozza meg, s mindaz a tudás, ami India kultúrájáról és hagyományairól a rendelkezésünkre áll, meglehetősen hiányos és sok esetben téves. Az új megközelítési módok felkutatásához lényeges az a kérdésfelvetés, hogy az India vallásának tekintett hinduizmus vajon valóban India eredeti vallása-e, vagy csupán egy európai kitaláció. Ez a kötet olyan szerzők értekezéseit tartalmazza, akik a „kitalált hinduizmussal” kapcsolatos vita leghangsúlyosabb szószólói, s az India vallásainak megvitatásával kapcsolatos alapvető problémákat vázolja fel.
A könyv struktúráját tekintve két részből áll. Az első rész a Történelmi és empirikus érvek címet viseli, az ide tartozó öt tanulmány lényeges történelmi érveket sorakoztat fel amellett és az ellen az elmélet ellen, mely szerint a „hinduizmus” pusztán egy kitaláció, amely a gyarmatosítás korában jelent meg. Emellett olvashatjuk történelmi és empirikus források eredeti elemzéseit, melyek a gyarmati kitalációról folyó vita relevanciáját mutatják be.
David Lorenzen első esszéje – Hinduk és mások – az egyik legfontosabb kétséget mutatja be azzal az elképzeléssel kapcsolatban, miszerint a hinduizmus egy brit kitaláció. Lorenzen azzal érvel, hogy a hinduizmus az angol gyarmatosítás előtt is létező vallás volt Indiában. Történelmi bizonyítékként a középkori Kabir és Gorakh költészetét hozza fel, akik megkülönböztetnek törököket, hindukat és muszlimokat. Lorenzen szerint ez azt jelzi, hogy már a gyarmatosítás előtt külön vallási csoportként azonosították magukat a hinduk, s a hinduizmus egy vallási intézmény.
Geoffrey Oddie értekezésében – A hindu vallásos azonosság, különös tekintettel a „hinduizmus” kifejezés eredetére és jelentőségére – az angol gyarmatosítás előtt is létező hinduizmus elleni egyik legfőbb történelmi érvet hozza fel. Egy egész Indiát átható hindu vallási azonosság érzetének fokozatos megjelenéséről és elterjedéséről ír, s a „hinduizmus” kifejezés eredetét és jelentőségét kutatja. Oddie szerint a kifejezést az európaiak találták ki, majd az indiaiak, leginkább a nyugati műveltséggel felnövő indiaiak örömmel adoptálták, s főképp a brit uralom későbbi szakaszaiban az önvédelem eszközeként használták a misszionáriusok és gyarmatosítók elleni küzdelem során. Végkövetkeztetésként ezeket a felfedezéseit összefüggésbe hozza a „hinduizmus” definíció körüli vitákkal.
John Zavos tanulmánya – A vallás képviselete a gyarmati Indiában – szélesebb kontextusba helyezi el a „kitalált hinduizmus” kérdést. Arra mutat rá, hogy a „vallás” hagyományos orientalista ábrázolásán és normatív nyugati modelljein kívül kell gondolkodnunk. Lehet, hogy a vallással kapcsolatos elképzelések európai tudás normán alapulnak, de ezek dinamikusan fejlődtek a gyarmatosítók és a gyarmati sorban élők találkozásai során. Emiatt nem elég felismernünk a hinduizmus koncepció gyarmatosítást megelőző genealógiáját, hanem látnunk kell annak folyamatos fejlődését a kolonializmus kontextusában, és még szélesebb körben a modern világban.
Sharada Sugirtharajah szintén amellett érvel, hogy a hinduizmus egy gyarmatosítás kori kitaláció. A Kolonializmus és vallás című írása arra mutat rá, hogy a kolonializmus nem csak territoriális, hanem intellektuális és kulturális expanziót is jelentett. A gyarmatosítottakra úgy tekintettek, mint akik kevésbé fejlettek, a kolonializálást pedig civilizáló tevékenységként látták. A szerző azt vizsgálja, hogy az intellektuális és kulturális expanzió indítékai hogyan befolyásolták az orientalisták és misszionáriusok megértését a hinduizmussal, és általában az indiai kultúrával kapcsolatban. Mindemellett Sugirtharajah hangsúlyozza, hogy a kolonializmus nem a gyarmati korral kezdődött és végződött, hanem túllép az időn és a téren, és a mai napig meghatározza a hinduizmussal kapcsolatos megértésünket.
Laurie L. Patton értekezésében – Nők, a Felszabadulási Mozgalom és a szanszkrit: jegyzetek a vallásról és a kolonializmusról az etnográfiai jelenből – egy empirikus nézőpontot mutat be. A vallás kitalációjáról szóló történelmi érvek relevanciáját szemlélteti a mai Indiában. Egy általa végzett empirikus tanulmányt ír le, melyben a nők szerepének változását kutatta a szanszkrit tanulásban. Két korcsoportot vizsgálva Patton arra a következtetésre jutott, hogy a szanszkritot tanult idősebb asszonyok nem vallásosnak, hanem a szabadság eszközének tekintették a nyelvet. Ezzel ellentétben a posztkoloniális India fiatalabb hölgyei a szanszkrit tanulást és tanítást teljes mértékben „hindunak” tekintették, s így a szanszkrit nyelvet a hinduizmus vallásként való értelmezésébe ágyazták.
A könyv második része az Elméleti reflexiók címet viseli, s az ide tartozó fejezetek azt vázolják fel, hogy milyen teoretikus jövő elé néz India vallásainak tanulmányozása. Ennek során szóba kerül a valláskutatás keresztény szerkezete, a „vallás” fogalom elégtelensége, az orientalizmus természete, valamint a koloniális kitaláció folyamata is.
Richard King esszéje – Kolonializmus, hinduizmus és a vallás-diskurzus – kétségbe vonja, hogy a vallás képzet egy kultúrákon átívelő jelenség lenne, ami egyértelműen megkülönböztethető a világ más jelenségeitől. King érvelése szerint a kolonializmus miatt az európaiak vallásképe egyetemessé, a vallás pedig az egyetemes történelem részévé vált. Hibáztatja az „eurocentrikus logikát”, amely „az egész világot a nyugati keresztény világnézet variációiként látja”. Amikor az indiai hagyományokról „vallás” és „szekuláris” koncepciók szerint beszélünk, az eredmény mindenképpen valamilyen torzulás. King azt javasolja, hogy térjünk vissza magukhoz az indiai hagyományokhoz, és ismerjük meg azokat a fogalmi kereteket, amiket ezek a hagyományok használnak saját maguk jellemzésére.
Timothy Fitzgerald megkérdőjelezi a vallásnak mint kategóriának a hasznosságát. Tanulmányában – Ki találta fel a hinduizmust? India vallásainak újragondolása – megkérdőjelezi a „vallásos” és a „vallástalan” (vagy „szekuláris”) közötti különbséget is, amely különbség olyan kettősségekhez vezet, amelyeket magától értetődőnek tekintünk mai párbeszédeink során (mint például vallásos-szekuláris, természetes-természetfeletti, egyház-állam). Arra mutat rá, hogy mindezek a fogalmak a keresztény teológiából származnak. A világ számos társadalma azonban nem ismer olyan fogalmakat, amelyek segítségével megkülönböztetnék a vallásost és a szekulárist. Értekezésének végkövetkeztetése az, hogy a „vallás” egy koncepció, éppúgy, mint a társadalom vagy az állam, s gyakorlatilag nem létezik valóságos, elhatárolható jelenségként a világban.
S. N. Balagangadhara az Orientalizmus, posztkolonializmus és a vallás kitalálása című írásában azt próbálja bemutatni, hogy a vallást mint fogalmat Indiában találták ki. Számára „India vallásai” a judaizmus, a kereszténység és az iszlám kivételével kitalált entitások, épp annyira, mint Hogwarts, Harry Potter varázslatos iskolája. Ezt az állítását azonban nem a vallásnak mint kategóriának a természetére vonatkozó általános leírásokra alapozza, hanem egy, a vallással kapcsolatos hipotézisre. Ez a hipotézis, amelyet vázlatosan kifejt, azt is elmagyarázza, hogy a mai vallástudomány miért támaszkodik oly nagy mértékben a vallás általános keresztény megértésére. Az értekezés azt is feltárja, hogy Balagangadhara munkáját milyen kritikák érték.
Jakob De Roover és Sarah Claerhout a Minek a gyarmati kitalációja? című értekezésükben három lényeges kérdést vetnek fel. Elsőként azt elemzik, hogy a vallás maga kitaláció-e. Érvelésük szerint az az állítás, amely szerint a vallás csupán a tudós fogalmi eszköze,3 ami nem utal semmilyen tapasztalati valóságra, értelmetlen egy vallásteória nélkül. Ez azonban nem jelenti azt, hogy értelmetlen dolog a hinduizmus kitalációjáról beszélni. Arra a kérdésre, hogy a hinduizmus kitaláció-e, pozitív választ adnak. Végül azt a kérdést vetik fel, hogy „a kitaláció során mi lett kitalálva?” Mondhatnánk azt, hogy megszületett a hinduizmus mint egy új vallás, és a szubkontinensen formát öltött. Ők azonban azt állítják, hogy a hinduizmus csupán India leírásaiban megjelenő fogalmi egységként jött létre. Ezek a leírások azonban hatást gyakoroltak India társadalmára, ami még mindig nem jelenti azt, hogy Indiában létezik egy hindu vallás.
Annak vizsgálata, hogy a hinduizmus gyarmati kitaláció-e, rendkívül lényeges a vallástudomány számára, mert számos sarkalatos kérdést vet fel: A vallás fogalma nyugati eredetű-e? Szükséges-e létrehozni egy alternatív vallásfogalmat ahhoz, hogy abba a nem nyugati hagyományok is beleférjenek? Az indiai hagyományok, mint például a hinduizmus, a buddhizmus és a dzsainizmus másfajta vallások-e? Léteznek-e egyáltalán „indiai vallások”? Létrejött-e egy új vallás, konkrétan a hinduizmus a gyarmati korszakban? Ha igen, hogyan történhetett ez?
Ahhoz, hogy jobban megérthessünk olyan kérdéseket, mint a megtérés-vitát, a hindu-muszlim konfliktusokat, vagy más, vallásokhoz kapcsolódó problémákat Indiában, először a fenti kérdésekre kell világos válaszokat találnunk. Ebben nyújt segítséget számunkra ez a könyv, amely összegyűjti a legfontosabb nézeteket a hinduizmus kitaláltságával kapcsolatban, s ellát bennünket a szükséges történelmi adatokkal, érvekkel és fogalmi eszközökkel ahhoz, hogy a központi kérdéssel jól megalapozott helyzetből tudjunk foglalkozni. Azáltal, hogy válaszokat ad arra a kérdésre, hogy a hinduizmus vajon India ősi vallása, vagy kitaláció-e, és ha kitaláció, az mit jelent, új nézőpontokat fedezhetünk fel India kultúrájának és problémáinak szemlélésére. A könyv kétségtelenül hasznos olvasmány vallástörténészek, Ázsia vallásaival és a posztkoloniális Ázsiával foglalkozó tudósok számára. Magyar fordításban még nem jelent meg.
LÁBJEGYZET
1 Brockington, J.: The Sacred Thread in its Continuity and Diversity. Edinburgh University Press, Edinburgh, 1981. 1.o.; Klostermaier, K. K.: A Survey of Hinduism. State University of New York Press, Albany, 1989. 15.o.; Flood, G. D.: Introduction: Establishing the Boundaries. The Blackwell Companion to Hinduism. Blackwell Publishing, Malden, 2003. 16.o.
2 A sorozatban megjelent korábbi könyvek: Warrier, Maya: Hindu Selves in a Modern World: Guru Faith in the Mata Amritanandamayi Mission. Routledge, London, 2004.; Williams, Alan: Parsis in India and the Diaspora. Routledge, London, 2007.; Jacobsen, Knut A.: South Asian Religions on Display: Religious Processions in South Asia and in the Diaspora. Routledge, London, 2009.
3 Úgy tartják, hogy Jonathan Z. Smith jutott először erre a megállapításra: „Míg elképesztő mennyiségű adat áll rendelkezésünkre olyan jelenségekről, olyan emberi tapasztalatokról és kifejeződésekről, amelyek különböző kultúrákban valamilyen ismérv alapján vallásosnak minősülnek, nincs adatunk a vallásról. A vallás csupán a tudós kutatásának kreációja, melyet az összehasonlító és általánosító képzelőereje hoz létre az elemzés érdekében. A tudomány világán kívül a vallásnak nincs független léte.” Smith, J. Z.: Imagining Religion: From Babylon to Jonestown. The University of Chicago Press, Chicago, 1982.
FELHASZNÁLT IRODALOM
- Bloch, E. – Keppens, M. – Hegde, R. (szerk.): Rethinking Religion in India, The Colonial Construction of Hinduism. Routledge South Asian Religion Series, Routledge, London, 2010.
- Brockington, J.: The Sacred Thread in its Country and Diversity. Edinburgh University Press, Edinburgh, 1981.
- Flood, G. D.: A Introduction: Establishing the Boundaries. The Blackwell Companion to Hinduism. Blackwell Publishing, Malden, 2003.
- Klostermaier, K. K.: A Survey of Hinduism. State University of New York Press, Albany, 1989.
- Smith, J. Z.: Imagining Religion: From Babylon to Jonestown. The University of Chicago Press, Chicago, 1982.