/

Lapszám: Környezetvédelem – 20 – XIX/1 – 2016. november
Szerző: Hári Beáta
Cikk letöltése pdf-ben: Kiút a válságból – a fenntartható életmód gyakorlata

---

Orvosolható-e az emberiséget sújtó többdimenziós globális válság?¹ A válasz: IGEN!

Mielőtt bárki tudatlansággal vagy túlzott optimizmussal vádolna, felhívnám a figyelmet arra, hogy nemcsak ismerjük a válság alapvető okát, de tudatában vagyunk az arra adandó válaszoknak is, ami lehetővé teszi a számunkra, hogy tevőlegesen hozzájárulhassunk egy fenntarthatóbb világ létrejöttéhez. 

Ehhez tudatszintünk emelésére van szük­ség, és egy új, lelki alapokon nyugvó tár­sa­dalmat kell létrehozni, így biztosítva a békés átmenet lehetőségét.² Nem érdemes fejünket a homokba dugni, és tudomást sem venni a problémák létezéséről vagy cáfolni azokat. Nem vezet sok jóra, ha a reménytelenség látszatát keltve és erőfeszítést sem téve jóslatokba bocsátkozunk az „elkerülhetetlen összeomlásról”. És ugyanígy valószínűleg másoktól³ sem várhatjuk a megoldást.⁴ Nekünk magunknak szükséges alakítanunk a jövőnket. A feladat nem egyszerű, hiszen ehhez jelenlegi gondolkodásmódunk mellett az életvitelünket is gyökeresen át kell alakítanunk. Valószínűleg azonban nincs más választásunk. És még ha nem szívesen hozunk is áldozatokat, az átalakulás olyan előnyeit is megtapasztalhatjuk majd, amelyekre most még nincs rálátásunk.

Nagyon fontos tehát a pozitív, proaktív attitűd kialakítása. De mi lehet a segítségünkre mindebben?

Pillangóhatás

„A hernyó új sejtjeit úgy hívják: imaginális sejtek. Ezek különböző frekvencián rezonálnak. Annyira különböznek a hernyó sejtjeitől, hogy az élőlény immunrendszere azt hiszi [az új sejtek] ellenségek… és felfalja őket. […] De ezek az imaginális sejtek újra és újra megjelennek. Egyre több és több lesz belőlük! Végül elég hamar bekövetkezik az a pont, amikor a hernyó immunrendszere már nem elég gyors ahhoz, hogy elpusztítsa őket. Így egyre több és több imaginális sejt marad életben. És aztán egy csodálatos dolog történik! Egy aprócska imaginális sejt elkezd kis, barátságos kupacokba [clumps] összerendeződni. Ezek mindannyian együtt rezegnek, ugyanazon a frekvencián, és információt továbbítanak egymásnak. Aztán egy idő múlva egy másik csodálatos dolog történik! Az imaginális sejtek kupacai csoportokká [clusters] állnak össze![…] Létrejön egy, az imaginális sejtek kupacai és csoportjai által alkotott hosszú fonal [string], amelynek alkotóelemei – mindegyikük – ugyanazon a frekvencián rezegnek, és információkat továbbítanak egymásnak a báb belsejében. Aztán egy ponton az imaginális sejtek által alkotott teljes fonal hirtelen ráébred, hogy ez valami más, mint a hernyó. Valami új! Valami csodálatos! És ebben a ráébredésben benne van egyfajta örömteli felkiáltás: megszületett a pillangó!… Miután a pillangó most már tudja, hogy pillangó, az aprócska imaginális sejteknek nem szükséges mindazokkal a dolgokkal foglalkozniuk, amikkel egyedülálló sejtekként kellett. Ezek a sejtek most már egy többsejtű szervezet, egy család részei, ami meg tudja osztani a munkát.”⁵

A hernyó pillangóvá válásának folyamata a napjainkban zajló társadalmi átalakulás nagyszerű metaforájaként szolgál, és több azonosságra is felhívja a figyelmünket. Hogyan vélekedjünk például a káoszról? A metamorfózis kezdeti szakaszaiban, a biológiai káosz bekövetkeztéig nem látni a hernyó pillangóvá alakulását, mindössze annyit érzékelünk, hogy a hernyó egyfajta folyadékká emészti magát. A káosz azonban ez esetben nem zűrzavart jelent. A szó modernkori értelmezése helyett érdemes annak görög jelentésére fókuszálni: a káosz magában rejti a kibontakozni vágyó új rend lehetőségét. Ebből a zűrzavarból születik meg a pillangó. Ugyanez érvényes nagyban, a társadalomra is. Bár káoszt érzékelünk, tekinthetünk minderre úgy is, mint egy idejétmúlt, fenntarthatatlan rendszerre, amely megérett a társadalmi szerveződés egy magasabb szintjére.

Emellett nem szabad leértékelni a pillangóhatás működését sem. Kaotikus helyzetben, amikor egy rendszer lebomlóban van, egy egészen kis cselekvés is hatalmas változásokat eredményezhet. „A pillangóhatás abból áll, hogy a világ egyik felén lévő pillangó szárnycsapásaitól időjárási változások keletkeznek a másikon. Egy parányi pillangó hatalmas változások előidézője lehet a világ másik felén. Úgy kell gondolkodnunk saját magunkról, hogy minden helyzetben ilyen pillangók lehetünk.”⁶ Margaret Meadet⁷ idézve: „Soha ne kételkedj abban, hogy egy gondolatokkal teli, elkötelezett emberekből álló kis csoport megváltoztathatja a világot.”⁸ A társadalmi transzformációnak a 21. században valójában a kihívásokon és lehetőségeken kell alapulnia, ezért is fontos a pozitív hozzáállás, a kezdeményező és együttműködő attitűd kialakítása.

Hazai kisközösségek fenntarthatósági kezdeményezései

Azok, akik mindezt felismerték, saját életmódjuk kisebb vagy radikálisabb megváltoztatásával a fenntarthatóság felé való átmenet útjára léptek, és maguk is a válságból való kiútkeresés részeseivé váltak. Az általuk létrehozott és működtetett, élenjáró fenntarthatósági kísérletek példákként szolgálnak arra, hogy a fenntarthatóság nemcsak egy üres frázis, hanem a gyakorlatban is járható út. Hazánkban is egyre-másra jönnek létre olyan kezdeményezések, melyek alapvető jellemzője, hogy a fenntarthatóságot (kis)közösségi szinten igyekeznek megvalósítani. Az alapvető különbség közöttük talán csak a méretükben (szervezettségi szintjükben), a földrajzi elhelyezkedésükben⁹ és abban a témakörben mutatkozik meg, amely mentén szerveződve igyekeznek egy-egy fenntartható(bb) életmód-alternatívát bemutatni.¹⁰

Hazai példák:

• településszintű, komplex fenntarthatósági kezdeményezések (pl.: Rozsály, az önellátó falu);
• közösségi kertek (pl.: Grundkert, Első Kis-Pesti Kert); 
• alkalmazkodó gyümölcsészetek (pl.: Kár­pát-medencei Gyümölcsész Hálózat¹¹);
• termelői, őstermelői, fogyasztói piacok (pl.: Szimplakerti háztáji piac Bu­da­pes­ten,¹² Liliomkert termelői piac Káptalantótiban¹³);
• bevásárló közösségek (pl.: Szatyor bevásárló közösség és bolt Budapesten¹⁴);
• közösség által támogatott mezőgazdasági kezdeményezések (community-supported agriculture, CSA) (pl.: Év­ke­rék Ökotanya Zöldségközösség¹⁵);
• helyi pénzek (pl. soproni kékfrank¹⁶);
• közösségi önsegítő rendszerek: KÖR-ök, más néven LETS,¹⁷ szívességbankok, cserekörök (pl.: budapesti Tá­len­tum Kör, ökokörök,¹⁸ közösségi bringaszerelő műhelyek,¹⁹ telekocsi rendszerek, garázsvásárok, gerillakertészkedés,²⁰ miutcánk.hu közösségépítő platform);
• a decentralizált hazai élelmiszerkereskedelem „hídfőállásai” (pl.: Élő Tisza védjegy²¹);
• a fenntarthatóságot oktató kezdeményezések (pl. ökoiskolák, környezetvédelmi oktatóközpontok, tanyapedagógiai program működtetése);
• megújuló forrásokra épülő helyi energetikai rendszerek alkalmazása (pl.: naperőmű és geotermikus rendszer működtetése Újszilváson);
• a helyi környezet védelmére szerveződő civil kezdeményezések (pl.: a Városliget fáinak védelmére alakult Ligetvédők mozgalma).²²

Ökofalu mozgalom

A fenntartható(bb) életmódot megvalósí­tani igyekvő (kis)közösségi projektek sorában kitüntetett helyet foglalnak el az ökofalu kezdeményezések. Hazánkban az 1990-es évek elején indult és globális szinten szerveződő mozgalom nagy erőssége – szemben a legtöbb, egy-egy témára létrejövő kisközösségi fenntarthatósági kezdeményezéssel – minden bizonnyal az a holisztikus szemlélet, amely a világunkat fenyegető sokdimenziós válságot egységesen igyekszik szemlélni, komplex megoldást nyújtva a problémákra. 

Az ökofalvak sokféleképpen definiálhatók. A fogalmat elsőként Robert Gilman a The Gilman’s Report to Gaia Trust című jelentésében határozta meg. A mai napig általánosan elfogadott definíció szerint az ökofalu olyan „emberi léptékű,²³ minden jellemzővel rendelkező település,²⁴ amelyben az emberi tevékenységek károsodás nélkül építhetők be a természeti világba, méghozzá olyan módon, hogy az elősegíti az egészséges emberi kiteljesedést és sikeresen folytatható a végtelenségig”.²⁵ A Globális Ökofalu Hálózat (Global Ecovillage Network, GEN)²⁶ legújabb meghatározása szerint az ökofalu egy megalkotott vagy tradicionális közösség, amely helyi részvételi folyamatokat használ, hogy a fenntarthatóság ökológiai, gazdasági, társadalmi és kulturális dimenzióit holisztikusan integrálja a társadalmi és természeti környezet megújulása érdekében.²⁷

Bár a mozgalom maga rendkívül színes – ha csak a hazai kezdeményezéseket vesszük sorra, ahány ökofalu, annyiféle utat jártak be²⁸ –, és sokféleképpen tipizálhatóak,²⁹ vannak olyan közös jellemzőik, amelyek kiváló támpontot nyújthatnak arra vonatkozóan, mit is jelent a gyakorlatban fenntartható módon élni.

A hazai ökofalvak főbb jellemzői Farkas Judit nyomán:³⁰

• Ökológiai elvek mentén szerveződő, a természettel harmonikus együttélésre törekvő kezdeményezések. Nem ki- vagy túlhasználni szeretnék a természeti környezetet, hanem megfelelően hasznosítani, hogy az mindig képes legyen megújulni, miközben a település maga is folyamatosan működhet. Ennek érdekében például különböző zöldtechnikákat alkalmaznak.
• Lokalitásra fókuszálnak: az emberi élet teljességéhez szükséges dolgokat (munkahely, lakóhely, szórakozásra alkalmas helyek, kereskedelem stb.) egymáshoz közel, vagyis ugyanazon a településen szeretnék megvalósítani (hármas települési struktúra).
• Kisléptékű (településszintű) kezdeményezések: az ökofalusiak szerint ez a fajta életmód úgy valósítható meg leginkább, hogyha ezek a közösségek jól átláthatóak maradnak. Ha mindenki ismer mindenkit, az bizalmat gerjeszt, és szoros kapcsolati háló kialakulását eredményezi. Általában 300-500 fő közé teszik az ideális létszámot.
• Önellátásra, autonómiára³¹ törekednek (igyekeznek „leválni a köldökzsinórról”): mindent, ami az emberi élethez szükséges, szeretnék maguk előállítani. Így élelmiszer- önellátásra törekednek, és igyekeznek leválni a közművekről is. Emellett céljuk, hogy maguk dönthessenek a saját dolgaikról (pl. részönkormányzatot működtetnek). Fontos megjegyezni, hogy nincsenek 100%-ban önellátó ökofalvak, valójában célok és törekvések léteznek az ideális állapot elérésére!
• A hazai ökofalvak megalkotott (intencionális) közösségek:³² általában egy-egy baráti társaság (néhány alapító) hozza létre őket, és később mások is csatlakozhatnak hozzájuk.
• Közösségek kialakuló normarendszerrel: az ökofalvak többsége nem régóta létező település, tehát nincs generációk óta együtt élő lakosságuk. A tagok együttéléséhez szükséges normarendszer kialakulása – annak minden nehézségével együtt – a jelenben is zajló folyamat.
• Visszafogott fogyasztásra, egyszerű életmódra törekednek. A társadalom fő áramával szembemenő gondolkodásmód, a fogyasztói kultúra elutasítása jellemzi tagjait.
• Ideológiai hátterüket, közös hitrendszerüket tekintve az ökofalvak rendkívül színes közösségek. Függetlenül attól, hogy vallási vagy ökológiai dominancia jellemzi őket, mindenütt találkozhatunk a zöldideológiák különböző fokozataival (ökospiritualizmus), így differens környezetfilozófiai irányzatokkal is. Bár ideológiájuk a válságtudatban gyökerezik, alapvetően reális, kritikus gondolkodásmód és boldogságra törekvés jellemzi őket.
• Fenntarthatósági kísérletek (lombikba zárt fenntarthatóság). Az ökofalusiak a saját bőrükön igyekeznek kipróbálni az ökotudatos, a természettel való harmóniában élés valamely létező mo­delljét. Mindeközben nemcsak az eredményekből, hanem a kudarcokból is próbálnak tanulni.
• Nagy részük egyfajta modellszerepet is felvállal, mert úgy gondolja, az, ahogyan él, követendő mintaként szolgálhat mások számára is. Ezt az életformát igyekeznek tanítani, illetve megismertetni másokkal is (pl. turisták fogadása révén).
• Tagjaik proaktívak. Bár eljöttek a nagy­városból, mégsem tekintik magukat menekülőknek. Jó részük nem passzív módon éli az életét, hanem a saját tapasztalatai átadására törekszik.  
• „Az ökofalvak holisztikusan gondolkodó közösségek, vagyis olyan közösségek, amelyek igyekeznek a dolgokat összefüggéseiben szemlélni és az alapján cselekedni. Eszerint az emberiség problémái összefüggnek egymással, azokat egy rendszerben kell kezelni, és ily módon megoldani.”³³ Ennek szellemében élik az életüket is.
• Gyakran hívják segítségül a régi korok tudását (pl. a hagyományos paraszti kultúra felelevenítése).
• Ez az életmód találékonyságot, több lábon állást kíván meg a beköltözőktől. (Nem ritka a közösségek tagjainak fluktuációja.) 
• Az ökofalusiak hazánkban a városi, középosztálybeli értelmiség soraiból kerülnek ki. Összlétszámuk nem haladja meg az 500 főt.
• A mozgalom tagjainak többsége hazánk súlyos társadalmi, gazdasági prob­lé­mákkal sújtott térségeinek törpe- és aprófalvaiban található. Az itt felhalmozódó tudás iránymutatóul szolgálhat a terület- és településfejlesztés szakemberei számára is.³⁴

Az ökofalvak azáltal, hogy olyan életmódra törekednek, amely sikeresen fenntartható a végtelenségig, a fenntarthatóság élő modelljei, és arra példák, hogyan cselekedhetünk azonnali módon. Hatékony és elérhető alternatívát mutatnak arra vonatkozóan, hogyan küzdhetünk a társadalmi, ökológiai, gazdasági, sőt kulturális-spirituális környezetünk hanyatlása ellen. Megmutatják, hogyan mozdulhatunk el a fenntarthatóság felé a 21. században.³⁵

A fenntarthatóság vaiṣṇava meghatározása

„Az emberi élet arra való, hogy egyszerű életmódot folytassunk magas szintű gondolkodás mellett.”³⁶ Mi segítheti elő a szükséges társadalmi transzformációt? Arról már korábban szót ejtettünk, hogy tudatszintünk emelése jelentheti a megoldást korunk többdimenziós válságára. De mi lehet ennek a módja? Mitől nem érezzük áldozathozatalnak életvitelünk akár radikális megváltoztatását, az egyszerű életmódra történő átállást? A választ kutatva mindenekelőtt hiteles, követhető példákra van szükségünk. Ilyen minta lehet a Krisna-tudat Nemzetközi Kö­zös­sége (International Society for Krish­na Consciousness, ISKCON) által létrehozott farmközösségek mozgalma, amelynek meghatározó, ökofalvas körökben nemzetközileg is elismert tagja az 1993-ban alapított somogyvámosi Krisna-völgy Indiai Kulturális Központ és Biofarm (Na­va Vraja-dhāma).

A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupāda, a Krisna-tudat Nemzetközi Közösségének alapítójatevékenységének egyik sarokkövét jelentette az olyan vidéki farmközösségek létrehozása, amelyek gyakorlati példával szolgálhatnak egy lelki alapokon nyugvó önfenntartó társadalom létrejöttéhez. Śrīla Prabhupāda felfogása szerint a Kṛṣṇa-tudat nem csupán filozófia, hanem egy életforma, olyan transzcendentális kultúra, amely véget vethet az emberiség politikai, gazdasági, társadalmi problémáinak is.³⁷ Ahhoz, hogy a Kṛṣṇa-tudat teljes gazdagságában felvirágozhasson, Śrīla Prabhupāda Isten-központú, önfenntartó farmközösségeket álmodott meg szerte a világon, amelyek – megfogalmazása szerint – az egyszerű élet, emelkedett gondolkodás alapelvén nyugszanak. Ő és követői (ISKCON) napjainkig több mint 60 ilyen kezdeményezést³⁸ hívtak életre, a nyugat-virginiai New Vrindaban³⁹ közösségétől az indiai Govardhan Ecovillage-en⁴⁰ keresztül az ausztrál New Govardhanáig.⁴¹ Ennek a mozgalomnak a tagja Krisna-völgy (Nava Vraja-dhāma) is.

Bhaktivedanta Swami már évekkel a fenntartható fejlődés Brundtland Bi­zottság által megfogalmazott definíciójá­nak⁴² a megalkotása előtt – az első farmközösséget, New Vrindabant 1968-ban alapította meg híveivel – felismerte, meg­fogalmazta, sőt megoldást is kínált az emberiséget fenyegető sokdimenziós válságra. Az egyszerű élet, emelkedett gondolkodás mottója az összes definíció közül talán a legrövidebb, legegyszerűbb, egyszersmind legsokatmondóbb meghatározását adja a fenntarthatóságnak. Ebben a négy szóban minden benne foglaltatik, amit a fenntartható életmód jelent, és amire egy boldog, értékes életre vágyó ember törekedhet. Bhaktivedanta Swami Prabhupāda ennek megvalósulását egy Kṛṣṇa-tudaton (istenszereteten) alapuló ideális társadalomban, az ősi védikus elveken nyugvó varṇāśrama-rendszer létrehozásában látta és határozta meg az őt követő generációk számára.

A varṇāśrama társadalmi rendszer

A posztmodern kor beköszöntével az emberiségnek a tudomány és a technológia – melyektől korábban a biztonságos világ eljövetelét és valamennyi probléma megoldását várta – mindenhatóságába vetett hite megingott.⁴³

Miközben veszélyérzetünk folyamatosan nő, a bizonytalanság a zsigereinkig hatol, és meghatározza gondolkodásmódunkat, hatással van mindennapi döntéseinkre, cselekedeteinkre.⁴⁴ Egyfajta válságtudat ütötte fel a fejét, amely nemcsak az ökofalusiak gondolkodásának egyik meghatározó eleme, de hétköznapi diskurzusainkban is világosan tetten érhető. Ugyanakkor jellemző tendencia az is, hogy miközben a tudományos (materiális) tudás fel-, a mindennapi, hagyományos tudás pedig leértékelődik, atomizált társadalmunkban a döntéseket magunknak kell meghoznunk, és hiányoznak azok a fogódzók, amelyek a korábbi társadalmakat jellemezték: az örökölt szokások, erkölcsi iránymutatások, biztonságot adó és tanító eszköztárak, amelyek a segítségünkre lehetnének az eligazodásban. Hová érdemes fordulni, mire támaszkodhatunk ebben a helyzetben?⁴⁵

Kṛṣṇa a Bhagavad-gītāban így fogalmaz: cātur-varṇyam mayā sṛṣtam guṇa-karma-vibhāgaśah. „Az emberi társada­lom négy osztályát Én teremtettem az anyagi természet három kötőereje és a rájuk jellemző munka szerint.”⁴⁶

A védikus szentírásoka sanātana–dhar­mát (Isten örök, odaadó, szerető szolgálatát), illetve annak anyagi világbeli társadalmi formájának, a varṇāśrama elveinek a követését javasolják. A varṇāśrama mint társadalmi rendszer nagyszerű mintaként szolgálhat nemcsak a Kṛṣṇa-hívők, de az egész emberiség számára is, hiszen egy olyan, az Istenség Legfelsőbb Sze­mélyisége által teremtett,és a szentírások által kinyilatkoztatott erkölcsi iránymutatást ad, amely a válságokkal sújtott modern kor embere számára is segítséget jelenthet.

A varṇāśrama a sanātana–dharmát kívánja megvalósítani, visszaállítani. Így a varṇāśrama alapú társadalom lelki társadalom,⁴⁷ amelynek fő célja, hogy előmozdítsa tagjai lelki fejlődését, felemelje őket a jóság, majd a tökéletesség transzcendentális szintjére, végső soron pedig hozzájáruljon ahhoz, hogy az ember elérhesse élete célját, vagyis visszatérhessen Istenhez.⁴⁸

Anyagi szinten mindez azt jelenti, hogy a társadalom tagjait képességeik és életkoruk szerint osztályokba sorolja, előírva számukra a kívánatos viselkedést és cselekedeteket. Ez a rendszer biztosítja, hogy benne mindenki a saját, feltételekhez kötött természetének megfelelő tevékenységet (munkát) végezze.⁴⁹

A varṇāśrama hierarchikus rendszerében a társadalom minden résztvevője besorolható egy társadalmi (varṇa) és egy lelki (āśrama) rendbe.⁵⁰ Amikor az egyén így a számára megfelelő helyzetbe kerül, Kṛṣṇa odaadó szolgálatával is összekapcsolódik – mindennapi tevékenységeit, munkáját a Legfelsőbb Úrnak végzett felajánlásként, az Ő örömére végzi –, vagyis a lélek eredeti természetének megfelelően viselkedik, ami ténylegesen elégedetté és boldoggá teheti őt itt, az anyagi világban. A lelki boldogságot megtapasztalva közömbössé válik a globális válság fő okaként megjelölhető mértéktelen fogyasztás⁵¹ és az érzékkielégítés (kāma, kéj) iránt.⁵²

A varṇāśrama az a társadalmi struktúra, amely – a mai szekuláris, materialista társadalmakkal szemben – hangsúlyt helyez arra is, hogy tagjai tudakozódhassanak önvalójukról (ātma-vimarśana), rájöhessenek arra, kik is ők valójában, és mi az élet célja. Amint valaki ráébred valódi identitására, vagyis arra, hogy nem azonos az átmeneti testtel, hanem valójában lélek, egy tudással, boldogsággal rendelkező örökkévaló lény, másként fog viszonyulni környezetéhez (hiszen mindenre és mindenki másra is ugyanúgy lélekként tekint majd), ami hatással lesz gondolkodásmódjára, értékrendjére, tehát életmódjára is. Így – többek között – az erőszaktól tartózkodva (ahiṁsā) éli majd az életét.⁵³

A Śrīla Prabhupāda által elindított Kṛṣ­ṇa-tudatos farmközösségek mozgalmának célja gyakorlatilag a harmónia négyszintű megvalósítása: (1) harmóniában élni a saját testtel (testi-szellemi-lelki egészség), (2) harmóniában élni a társadalommal (varṇāśrama-dharma megvalósítása), (3) harmóniában élni a természeti környezettel (a környezetet nem kihasználni, hanem használni kell!), (4) harmóniában élni Istennel (Kṛṣṇával), ami lelki gyakorlatok végzésével érhető el.⁵⁴

Bár a varṇāśrama-rendszer elsődleges célja tagjai lelki fejlődésének elősegítése – a varṇāśrama ezen formáját daiva-var­ṇāśramának hívják –, modellként szol­gál­hat a társadalmi transzformáció jelenkori megvalósításához is, vagyis egy tökéletes, minden szempontból fenntartható⁵⁵ társadalom létrejöttéhez.

Daiva-varṇāśrama a gyakorlatban

Az ISKCON farmközösségek fenntarthatósági szempontú megvalósítását Krisna-völgy példáján keresztül mutatom be.

Krisna-völgy fő célja – anyagi szinten – a mezőgazdasági alapú közösségi önellátás megvalósítása, vagyis tagjai alapvető anyagi szükségletének előállítása. Ennek fontos eszköze az ökológiai gazdálkodás megvalósítása (gabonatermesztés, zöldséges- és virágoskert művelése, gyümölcsészet, ökológiailag kezelt gyepterületek hasznosítása, természetközeli erdőgazdálkodás, méhészet, gyógynövénytermesztés stb.).

Nava Vraja-dhāma és a többi farmközösség életre hívása kéz a kézben jár(t) tehénvédelmi központok (gośālák) kialakításával és működtetésével. A tehénvédelem a védikus kultúra alapvető része, és több szintje létezik.⁵⁶ (1) Elsődleges szintjét az állatok fizikai védelme jelenti (megóvni őket az időjárás viszontagságai és az élősködők ellen; betegség esetén gondoskodni a gyógyításukról; a nem-ártás (ahiṃsā)elvét szem előtt tartva megvédeni őket attól, hogy bántsák vagy megöljék őket,abban az esetben is, ha már nem adnak tejet, vagy nem tudnak dolgozni, mert betegek vagy idősek). (2) Az előbbinél magasabb szintet jelent az, hogy a farmközösségek felelősséget vállalnak azért, hogy a tehenek, az ökrök és a bikák beteljesíthessék dharmájukat (életfeladatukat), és ezáltal fejlődhessenek a lelki életben. (3) Végül legmagasabb szinten a tehénvédelem vallási kötelességet is jelent: Krisna-völgy lakói szeretettel gondoskodnak az Istenség Legfelsőbb Személyiségének kedvenc állatairól.⁵⁷

A tehénvédelem kiváló példa arra, hogy a lelki értékek előtérbe helyezése hogyan szolgálja a fenntarthatóság valamennyi dimenzióját. A tehenek dharmája, hogy borjakat hozzanak a világra, tejet és trágyát adjanak, az ökröké pedig az, hogy segítsék az embert a mezőgazdasági munkák elvégzésében (az élelmiszer és a takarmány előállításában). A tej és a belőle készülő tejtermékek amellett, hogy fontos élelmiszerek, a védikus rituáléknak is meghatározó részét képezik. Az ökörerő alkalmazása megújuló energiahasznosítást jelent, vagyis az állatok segítségével csökkenthető – és hosszú távon kiválható lesz majd – a gépek és a fosszilis tüzelőanyagok használata. A tehénvédelemnek a gazdasági önellátásban betöltött szerepe tehát vitathatatlan.

A nem-ártás (ahiṁsā) elvét követve Krisna-völgy lakói lakto-vegetáriánusok. Bár a hívőket elsődlegesen lelki szempontok vezérlik, a hús-, hal- és tojásmentes étkezés egészségügyi, sőt gazdasági és ökológiai szempontból is áldásos.⁵⁸

Krisna-völgyben a helyi adottságokhoz igazodó, helyi erőforrásokon alapuló (helyi foglalkoztatásra, alapanyagokra, eszközökre, energiaforrásokra épülő), egyszerű technológiával működő, sokszínű, a környezetet nem terhelő lokális gazdaságot működtetnek. Bár önellátásra törekednek,de ha marad felesleges áru, azt a piacon értékesítik. A gazdasági önellátás fő területei: élelmiszertermelés, háztartási cikkek előállítása (kézműves kisipar) és tüzelőanyag előállítása, oktatás-nevelés, turizmus, egyéb szolgáltatások.⁵⁹

Autonómiára törekednek: off-grid (há­ló­zat­független, decentralizált) megoldás­okat működtetnek: például ökológiai szennyvízkezelést (nádgyökérzónás szennyvíz­tisztítót) alkalmaznak, megúj­ul­ó energiaforrásokat (nap-, szélenergia, biomassza, fatüzelés) használnak.

Modellszerepet vállalnak fel: céljuk a védikus tudás átadása és a környezettudatos életmódra nevelés. Helyi általá­nos iskolát (gurukula) működtetnek. Ta­pasz­talati eredményeiket szívesen megosztják és népszerűsítik, lehetőséget teremtve, hogy a nagyközönség is megismerhesse a hívők lelki-vallási alapokon nyugvó fenntartható életmódját. Ennek eszközei: Öko-völgy Alapítvány működtetése (Öko-völgy program elindítása⁶⁰ és könyvkiadás⁶¹); fenntarthatósági konferenciák, workshopok, fesztiválok szervezése; kapcsolattartás és együttműködés különböző szervezetekkel (Krisna-völgy a Magyar Élőfalu Hálózat és a Globális Ökofalu Hálózat tagja), minisztériumokkal, szakemberekkel, felsőoktatási intézményekkel és hallgatóikkal hazai és nemzetközi szinten egyaránt; vallási és ökoturizmus működtetése. Emellett maguk is részt vesznek különféle oktatási, kulturális programokon, eseményeken, előadásokat tartanak. Maguk is igyekeznek ismereteiket bővíteni, így a védikus tudás mellett merítenek a természetes (fenntartható) életmódot hajdan megvalósító hagyományos paraszti kultúrából is.

Krisna-völgy esetében az ökologikus életvitel lelki alapokon nyugvó önként vállalt egyszerűséget, mértékletes fogyasztást jelent. A Śrī Īśopaniṣad első mantrája a következőket írja:

īśāvāsyam idam sarvaṁ
yat kiñca jagatyāṁ jagat
tena tyaktena bhuñjīthā
mā gṛdhaḥ kasya svid dhanam

„A világegyetemen belül az Úr irányít minden élőt és élettelent, s minden az Övé. Az embernek ezért csupán azt szabad elfogadnia, amire szüksége van, és ami őt illeti meg. Minden mástól tartózkodnia kell, jól tudván, hogy az kihez tartozik.”⁶²

Vagyis az Istenség Legfelsőbb Sze­mé­lyisége teremtette és irányítja az egész világegyetemet, Ő a tulajdonosa mindennek. A modernkori ember fenntarthatatlan életmódjának éppen az a fő oka, hogy az Urat elfeledve, saját magát kezdte a Föld és valamennyi teremtménye tulajdonosának tekinteni.⁶³ A megoldást tehát az jelentheti, ha Isten-tudatossá válunk.

Tudatszintünk emelésével – a Kṛṣṇa-tudat révén – arra is ráébredhetünk, hogy magunk alakítjuk sorsunkat (karma),⁶⁴ így ha újra testet kell öltenünk ebben az anyagi világban, mindenképpen magunk alatt vágjuk a fát, ha pusztítjuk környezetünket.⁶⁵

Az egyszerű élet azt jelenti, hogy az ember csak annyit vesz el a természettől, amennyi a teste és a lelke együtt tartásához szükséges. „A természet törvényei megbüntetik azt, aki a szükségesnél több anyagi dolgot halmoz fel.”⁶⁶ A Kṛṣṇa-hívők ezért kerülik a mértéktelen erőfeszítést (megelégednek azokkal az anyagi feltételekkel, amelyekre a karmájuk determinálja őket),⁶⁷ és megelégszenek azzal, amire túlzott igyekezet (prayāsa) nélkül tehetnek szert.⁶⁸ Ráadásul, ahogy Śrīla Prabhupāda fogalmazott, ha belátjuk, hogy a lelki fejlődésünk az igazi cél, akkor az anyagi jólét önmagától bekövetkezik.⁶⁹

A gyakorlatban az ökológiai fenntarthatóságot szolgálja az ökológiai tájgazdálkodás és élőhely-megőrzés, amelynek eredménye a biodiverzitás növekedése.⁷⁰ Emellett a farmközösség lakói előszeretettel alkalmaznak környezetbarát háztartási praktikákat is.

Az ökológiai fenntarthatóság egyik kézzelfogható bizonyítéka, hogy a farmközösség ökológiai lábnyoma az országos átlagnak mindössze 42%-a(!).⁷¹

Krisna-völgyet egy 300 fős közösség számára, hosszú távra tervezték. Lakói a családi életről lemondott szerzetesek és családos misszionáriusok, akik életük középpontjába Istent helyezve élik mindennapjaikat.

Gaura Śakti Dāsa szerint „a legnagyobb közösségszervező erő a vallásokban rejlik, másodsorban pedig a filozófiai rendszerekben.”⁷² Krisna-völgy esetében ez az erős közösségi szervező erő a Kṛṣṇa-tudat. A naponta végzett közös lelki gyakorlatok, a közös étkezések, az együtt végzett munka/szolgálat, a saját ünnepek (egyházi ünnepek, fesztiválok), a helyi média és a tanácsadói rendszer működtetése mind-mind a társadalmi fenntarthatóság kitűnő példái, és elősegítik egy szoros kötődésű közösség működését.

A magas szintű gondolkodás elsajátítását segíti elő a hívők együttléte is, amely nemcsak a jóság minőségébe emelkedést segíti elő, hanem hozzájárul ahhoz is, hogy a közösség tagjai hosszú távon elköteleződhessenek a Kṛṣṇa-tudat mellett.⁷³

Összefoglaló gondolatok

A világunkat sújtó összetett válságra a megoldást anyagi szinten életmódunk radikális megváltoztatása (fogyasztásunk csökkentése) jelenti. De mi viheti rá az embert, hogy testi kényelmét feláldozva fenntartható módon éljen?

Az, ha az életmódváltást nem áldozathozatalként éli meg, mert valami mást, többet kap érte cserébe. Erre ad nagyszerű lehetőséget a védikus kultúra a­lap­jain nyugvó sanātana–dharma és a varṇāśrama-rendszer, ahol az egyszerű életmód (egy­sze­rűség anyagi szinten) kéz a kézben jár az emelkedett szintű gondolkodásmóddal (gyarapodás lelki szinten, tudatszintünk emelése). Minderre kiváló bizonyíték Krisna-völgy – és valamennyi ISKCON farmközösség – létezése, amely ma is hiteles módon közvetíti a fenntartható életmód gyakorlati megvalósulását. Noha jelenleg még nem beszélhetünk 100%-ban fenntartható közösségről – ilyet világszinten is nehezen lehetne találni –, elmondható, hogy a fenntarthatóság valamennyi (ökológiai, gazdasági, társadalmi és kulturális-spirituális) területét fejleszteni igyekvő farmközösség az egyik legfejlettebb hazai ökofalu kezdeményezés.

Krisna-völgy esetében azonban a többi magyarországi fenntarthatósági kezdeményezéshez képest egy lényeges eltérés tapasztalható. Az általa megvalósított, a fenntartható világ létrejöttét szolgáló társadalmi struktúra (varṇāśrama-rendszer) lelki alapú. A vallási dominanciájú fenntarthatósági kezdeményezés („ökofalu”) esetében az ökológiai és gazdasági fenntarthatóság „mindössze” a lelki tudatos életmód folyománya („mellékterméke”). A téma több szakértője által megfogalmazott vélemény szerint a vallási háttér „inkább a közegellenállás elviselésében és a belső konfliktusok kezelésében jelent komoly támaszt”,^[74]vagyis a társadalmi fenntarthatóságot segíti elő;ez azonban valószínűleg nem fedi a teljes valóságot. A farmközösség léte nemcsak azt bizonyítja, hogy a fenntarthatóság négy területe között a kulturális-spirituális dimenziónak is helye van, de azt is, hogy a spiritualitás (a lelki élet, az Isten-tudat) alapvető záloga lehet egy fenntartható világ létrejöttének, hiszen a Kṛṣṇa-tudatos életmód minden részletében egy hosszú távon működő, minden szempontból fenntartható életforma.

Hogyan fognak megítélni bennünket a jövő generációk? Mi leszünk azok, akik nem éltünk a lehetőséggel, pedig a megoldás ott volt a kezünkben, és hagytuk tönkretenni a létünk alapjait biztosító globális ökoszisztémát? Vagy mi leszünk azok, akikre büszkék lehetnek majd az elkövetkező nemzedékek, mert képesek voltunk fordítani a világ folyamatainak menetén, és jobbá tettük ezt a világot? Rajtunk múlik. Első lépésben érdemes Isten szent neveinek az éneklésébe kezdeni: Hare Kṛṣṇa Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa Hare Hare, Hare Rāma Hare Rāma, Rāma Rāma Hare Hare.

---

LÁBJEGYZET

¹ A többdimenziós válság legszembetűnőbb jelei: 1) Ökológiai válság: globális éghajlatváltozás; energiaválság vagy olajhozam-csúcs; környezetszennyezés és természeti értékeink, erőforrásaink pazarló használata, illetve azok mennyiségének drasztikus csökkenése is (pl.: a biológiai sokféleség csökkenése, esőerdők eltűnése, apadó édesvízkészletek, a termőtalaj pusztulása, túlhalászás, elsivatagosodás, talaj-, levegő- és vízszennyezés); természeti katasztrófák. 2) A gazdasági-pénzügyi válság különböző jelenségei (munkanélküliség stb.). 3) Társadalmi krízis: népességrobbanás; növekvő társadalmi egyenlőtlenségek; atomizálódás/elidegenedés; családok szétesése; egészségügyi problémák (pl. modernkori népbetegségek, szenvedélybetegségek); kriminalizálódás; élelmiszerválság és édesvízszűkösség; háborúk stb. Bár jelen írás nem foglalkozik a politika szerepével, mégis érdemes megjegyezni, hogy a gazdasági lobbik érdekeit szem előtt tartó politikai rendszerek jelentős mértékben hozzájárulnak a jelenlegi krízis fenntartásához.
² A világunkat sújtó többdimenziós válság fő okaként a fenntarthatóság témájával foglalkozók szinte kivétel nélkül a nem megfelelő gondolkodásmódunkat jelölik meg. Albert Einstein szerint „egy problémát nem lehet ugyanazzal a gondolkodásmóddal megoldani, amivel azt létrehoztuk”, vagyis – úgy tűnik – csakis tudatszintünk emelésével csillapíthatjuk problémáinkat. Krishnananda Dasa Is the Soul Eco Friendly című, 2015-ben megjelent írásában a védikus (lelki) tudást hívja segítségül, vagyis szerinte a valós önvalónkban (az örökkévaló lélekben) való hit és a belső elégedettség, az önként vállalt egyszerűség – úgy gondolkodásunkban (értékrendszerünkben), mint életvitelünkben – ösztönözhet bennünket arra, hogy hozzájáruljunk egy fenntarthatóbb, boldogabb világ létrejöttéhez. (Krishnananda 2015.)
³ Nem biztos – hiszen tapasztalhatjuk –, hogy a globális krízis megoldható az ökotechnológiákat kifejlesztő mérnökök, tudósok, valamint a környezeti szempontokat figyelembe vevő, szabályokat, ösztönzőket megalkotó zöldpártok (politikusok, közgazdászok) és ökotudatos vállalatvezetők segítségével. (http://kiskozossegek.hu/media/kiutikonyv3.pdf)
⁴ http://kiskozossegek.hu/media/kiutikonyv3.pdf
⁵ http://www.resumeit.org/2010/09/norie-huddle-butterfly-and-imaginal.html. Norie Huddle író, a pozitív társadalmi transzformáció világhírű szószólója, A pillangó (The Butterfly) című könyv szerzője.
⁶ http://kiskozossegek.hu/media/kiutikonyv3.pdf
⁷ Amerikai kulturális antropológus, író, előadó
⁸ http://www.citatum.hu/szerzo/Margaret_Mead
⁹ Bár a vidéki élet kétségtelenül nagyobb lehetőséget biztosít a fenntartható életmód megvalósítására, egyre több környezettudatos közösségi projekttel találkozhatunk a városi terekben is.
¹⁰ A fenntarthatóság felé való átmenet jó példái Magyarországon című tanulmány kiváló áttekintést nyújt azokról a hazai újító, közösségi kezdeményezésekről, „melyek kisléptékben, helyi szinten, de már a gyakorlatban kísérleteznek követésre érdemes megoldásokkal az együttélés és a gazdálkodás különféle területein.” (Kajner–Lányi–Takács-Sánta 2013: 10.)
¹¹ http://gyumolcsesz.hu/
¹² http://szimpla.hu/szimpla-haztaji/piac-795
¹³ http://liliomkert.lapunk.hu
¹⁴ http://szatyorbolt.hu/
¹⁵ http://evkerek.blogspot.hu/
¹⁶ http://www.kekfrank.hu/
¹⁷ Local Employment and Trading System (helyi foglalkoztatási és kereskedelmi rendszer) vagy Local Exchange Trading Scheme (helyi cserekereskedelmi rendszer). (http://www.etk.hu/talentum/kalaka.htm)
¹⁸ http://tudatosvasarlo.hu/okokorok
¹⁹ http://cyclonomia.org
²⁰ https://hu.wikipedia.org/wiki/Gerillakert%C3%A9szet
²¹ http://www.elotisza.hu
²² A csoportosítás alapjául Kajner Péter, Lányi András és Takács-Sánta András szerkesztette A fenntarthatóság felé való átmenet jó példái Magyarországon című tanulmánya szolgált. (Kajner–Lányi–Takács-Sánta 2013)
²³ „Az emberi lépték a személyes ismeretséget jelöli, vagyis a lakók ismerik egymást, személyes kapcsolatban állnak egymással, mely alapvetően meghatározza – néhány száz főben maximálja – a közösség létszámát.” (Hári 2008: 7.)
²⁴ Minden jellemzővel rendelkező település: „az emberi élet teljességéhez szükséges funkciók – hajlék, munkahely, rekreációs tevékenységek – »eltöltésére alkalmas fizikai környezet, társadalmi élet és kereskedelem« egymás közelében találhatók.” (Hári 2008: 7.)
²⁵ Hári 2008: 7.
²⁶ A Globális Ökofalu Hálózat (Global Ecovillage Network, GEN) fenntartható közösségek és kezdeményezések növekvő hálózata, mely különböző kultúrákat, országokat és kontinenseket köt össze. Ernyőszervezetként szolgál ökofalvak, átalakuló városi kezdeményezések, megalkotott közösségek és ökotudatos gondolkodású magánszemélyek számára világszerte. Hat különböző régión átívelő világméretű szervezet, melynek tagjai között hatalmas hálózatokat (pl. Sarvodaya, Damanhur Szövetsége); kis falusi ökofalvakat; városfiatalító projekteket (Los Angeles Ökofalu és Christiania Koppenhágában); permakultúrás projekteket (ausztrál Crystal Waters); illetve oktatási központokat (skót Findhorn, walesi Alternatív Technológiáért Központ) is találhatunk. (http://gen.ecovillage.org/en/page/who-gen)
²⁷ http://gen.ecovillage.org/en/article/what-ecovillage
²⁸ Míg a nemzetközi (angolszász) szakirodalomban az ecovillage kifejezés terjedt el széles körben, Magyarországon többféle fogalommal is találkozhatunk. Hazánkban sokan a jelenség lényegét jobban kifejező élőfalu szót részesítik előnyben (tágan értelmezett ökofalu fogalom), mivel az ökofalu, illetve az öko szócska inkább csak az ökológiai fenntarthatóságra utal. Ezt tükrözi a hazai kezdeményezéseket összefogó szervezet – a Magyar Élőfalu Hálózat – elnevezése is. Szűkebb értelemben használjuk az élőfalu, az ökofalu, illetve a biofalu fogalmakat is. Ez az alapítók motivációjára utal, arra, hogy a fenntarthatóság mely aspektusa játssza a főszerepet a közösség életében. Míg az ökofalvak esetében az ökológiai szempontok, az ökológiai fenntarthatóság az elsődlegesek (pl. Galgahévíz, Gyűrűfű), az élőfalvakban inkább a közösségi, szellemi értékek (társadalmi/közösségi és spirituális-kulturális fenntarthatóság) játsszák a főszerepet (pl. Kṛṣṇa-völgy, Visnyeszéplak), Máriahalom Biofalu esetében pedig elsődleges érték az egészség. (Hári 2008: 27–28.)
²⁹ Az ökofalvak tipizálásának lehetséges módjai: 1) tervezett közösségek – tradicionális falvak; 2) falusi, szuburbán települések, „inner city” kezdeményezések (alapvetően falusi jellegűek); 3) közösség hozza létre – ritkábban tervezők alakítják ki őket; 4) motivációik (milyen céllal hozzák létre őket?); 5) létrejöttük módja (a magyarországi kezdeményezések tapasztalatai alapján): a) beköltözéssel létrejövő ökofalvak: a városból kiköltözők egy már létező falu életébe integrálódva, kiköltöző társaikkal hoznak létre ökofalu közösséget a településen belül (pl.: Gömörszőlős, Máriahalom, Nagyszékely). b) újjáéledő települések/„feltámasztás”: korábban lakott, elhagyott (kihalt) településből lesz ökofalu (pl.: Gyűrűfű). c) „zöldmezős” falualapítás/„mellé-költözés”: a közösség olyan helyen jön/jött létre, ahol korábban nem létezett település (pl.: Kṛṣṇa-völgy, Visnyeszéplak, Galgahévíz, Magfalva). (Hári 2008: 26–27, Kun 2014: 43.)
³⁰ Farkas 2015.
³¹ Ted Jaffe (Tejiyas Dāsa) az önellátás fő területeiként a következőket jelöli meg: Az ember elsődleges anyagi szükségletei: élelmiszer/ivóvíz, ruházat, lakhatás, egészségmegőrzés/gyógyítás, oktatás/nevelés. Kiegészítő szükségletek, amelyek nélkül ugyan létezhet az ember, de hosszabb távon a minőségi élethez már szükség van rájuk: szállítás/anyagmozgatás, fűtés/világítás, kézműves használati tárgyak, művészet/kultúra, védelem. (Pārtha 2015: 19.)
³² A világ fejlődő térségeiben természetes módon szerveződött tradicionális falusi közösségeket is találunk.
³³ Hári 2008: 14.
³⁴ Hári 2008: 75–77.
³⁵ 1998-ban az ökofalvak először szerepeltek az ENSZ top 100-as listáján, amely a fenntartható életmód legkiválóbb modelljeit tartalmazza. (http://gen.ecovillage.org/en/article/what-ecovillage)
³⁶ Bhaktivedanta Swami Prabhupāda 2015: 22.
³⁷ http://www.vedicvillage.org/index.php/srilaprabhupada
³⁸ http://centers.iskcondesiretree.com/farm-and-rural-communities/
³⁹ www.newvrindaban.com
⁴⁰ www.ecovillage.org.in
⁴¹ www.krishnafarm.net
⁴² A fenntarthatóság legtöbbet idézett definícióját– az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) által létrehozott Brundtland Bizottság fogalmazta meg Közös jövőnk című jelentésében, 1987-ben. Eszerint „a fenntarthatóság elve akkor érvényesül, ha az emberiség oly módon elégíti ki jelenlegi szükségleteit, hogy azzal nem veszélyezteti a jövő generációk lehetőségét arra, hogy ők is kielégíthessék saját igényeiket.”(Hári 2008: 8.) A világszervezet 1992-ben Rio de Janeiro-ban megtartott Környezet és fejlődés című konferenciáján, az Agenda 21 nevű akcióprogramjában pontosította a fogalmat: „a fenntartható fejlődés olyan fejlődés, mely nem rombolja le, vagy nem ássa alá azt az ökológiai, gazdasági, társadalmi alapot, amelytől folyamatos fejlődése függ”.(Dabóczy 1998) A fenntartható fejlődés, a fenntartható életmód nem arról szól, hogy a több szükségszerűen jobb. A fenntarthatóság azt jelenti, hogy jól élünk a korlátainkon (a rendelkezésre álló erőforrásainkon) belül, vagyis úgy csökkentjük a fogyasztásunkat, lehetővé téve a természeti rendszerek megújulását, hogy közben minőségi életet élünk (maximalizáljuk a jólétünket).
⁴³ Farkas 2015.
⁴⁴ Ulrich Beck társadalmunkat kockázat­társada­lomnak nevezi. (Farkas 2015)
⁴⁵ Farkas 2015.
⁴⁶ Bhg. 4.13.
⁴⁷ http://krisna.hu/2014/lehetseges-elegedetten-tavozni/
⁴⁸ Śivarāma Swami 2016: 32.
⁴⁹ Uo.
⁵⁰ A varṇāśrama rendszer csúcsán maga Kṛṣṇa áll. Az anyagi természet kötőerői és a rájuk jellemző munka alapján négy társadalmi rendet különböztetünk meg: 1) brāhmaṇák (értelmiségi réteg: papok, tanítok), 2) kṣatriyák (uralkodói, illetve vezetői feladatokat ellátó személyek), 3) vaiśyák (kereskedők, földművesek, tehénvédelemmel foglalkozók), 4) śūdrák (kétkezi munkások). Emellett a társadalom felosztható négy lelki rendre is: 1) brahmacārīk (cölibátusban élők), 2) gṛhasthák (családosok), 3) vānaprasthák (visszavonultan élők), 4) sannyāsīk (férfiak, akik életük utolsó szakaszában vándor szerzetesként élnek). Az egyes társadalmi rendek megfeleltethetők az anyagi természet három kötőerejének. A brāhmaṇák a jóság, a kṣatriyák a szenvedély, a vaiśyák a szenvedély és tudatlanság kevert, a śūdrákpedig a tudatlanság kötőerejében élnek. Ez határozza meg, hogy az ember milyen jellegű tevékenység, munka végzésére érez hajlamot. A védikus szentírások a sikeres és boldog élet feltételének tekintik, hogy mindenki a saját természetének megfelelő munkát végezze. A varṇāśrama-rendszer nem egyenlő a (materialista) kasztrendszerrel, hiszen az egyén helyzetét nem a származása és anyagi helyzete, hanem a természetes hajlama, jelleme és a képzéssel fejlesztett alkalmassága valamilyen munkára határozza meg.
⁵¹ A fogyasztói társadalom hibái, amelyeket a bhakták lelki fejlődésük érdekében igyekeznek elkerülni: fölhalmozás (ati-āhāra), világi törekvések, hiábavaló igyekezet (prayāsa), a szabályok figyelmen kívül hagyása (niyamāgraha), mohó vágy anyagi eredményekre (laulya). (Śivarāma Swami 2016: 54–55.)
⁵² Śivarāma Swami 2016: 153–156.
⁵³ Domboróczki 2014: 85.
⁵⁴ Hári 2008: 36.
⁵⁵ A társadalom és a bolygó jövőjét fenyegető krízis nemcsak globális méreteket ölt, de jellegében is rendkívül összetett, ezért kezelése is ennek megfelelő – holisztikus – szemléletmódot igényel. A témával foglalkozó szakemberek szinte valamennyien ugyanazokat a válságjelenségeket szajkózzák: súlyos ökológiai, társadalmi, gazdasági és etikai krízissel állunk szemben. A fenntarthatóság megvalósítási területei viszonylag könnyen azonosíthatóak, ha a válságkategóriákra gondolunk. Tehát beszélhetünk a fenntarthatóság ökológiai, társadalmi, gazdasági és etikai (a Globális Ökofalu Hálózat által alkalmazott elnevezés: „kulturális-spirituális”) dimenziókról is.
⁵⁶ A tehénvédelem a tehenek mellett kiterjed a bikákra, ökrökre is. A Védák szerint ötféle élőlénynek kell mindenképpen védelmet nyújtani: a brāhmaṇák, a nők, a gyermekek és az idősek mellett a teheneknek is. (Kun 2014: 216.)
⁵⁷ Kun 2014: 217.
⁵⁸ A bhakták az Istenség Legfelsőbb Sze­mély­iségének felajánlott (karma-mentes), a jóság minőségébe tartozó vegetáriánus ételeket (pra­sāda) fogyasztanak. Hitük szerint mivel minden élőlény egy lélek, ezért a növényeknek és az állatoknak is ugyanúgy joguk van az élethez, mint az embernek. Ráadásul, ha elpusztítjuk őket, akkor meggátoljuk lelki fejlődésüket, azt, hogy beteljesíthessék életfeladatukat.
⁵⁹ Ilyen szolgáltatások például a más cégek számára végzett könyvelés, környezetvédelmi szaktanácsadás (tervben).
⁶⁰ Az Öko-völgy program egy szakemberek segítségével készült mintaprogram, melynek célja, hogy bemutassa, milyen eredményeket lehet elérni, ha a környezettudatosság a mindennapi gyakorlatban is jelen van egy közösség életében. A kísérlet a faluközösség mindennapjain keresztül mutat alternatívát, nemcsak a környezeti, de az égető nemzeti szintű társadalmi és gazdasági problémák kezelésére is. (Hári 2008:38.)
⁶¹ Az Öko-völgy Alapítvány kiadványai: Beszél­getések az önellátásról, Beszélgetések az önellátásról 2. című kötetek.
⁶² Śrī Īśopaniṣad 1.
⁶³ Bhaktivedanta Swami Prabhupāda 2015b: 4–5.
⁶⁴ A karma az anyagi világban korábban és a jelenben végzett tetteink, amelyekért – kedvező vagy kedvezőtlen – visszahatás jár.
⁶⁵ Domboróczki 2014: 84–85.
⁶⁶ Bhāg.7.14.8, Domboróczki 2014: 83–86.
⁶⁷ Śivarāma Swami 2016: 124.
⁶⁸ Śivarāma Swami 2016: 53–57.
⁶⁹ Domboróczki 2014: 84.
⁷⁰ Kun–Rév: 10.
⁷¹ Kun–Rév: 5.
⁷² http://okovolgy.hu/mitol-fenntarthato-egy-kozosseg/
⁷³ Domboróczki 2014: 86.
⁷⁴ Kajner–Lányi–Takács-Sánta 2013: 18.

---

FELHASZNÁLT IRODALOM

• Bhaktivedanta Swami Prabhupāda A. C.: A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van. The Bhaktivedanta Book Trust, 2014.
• Bhaktivedanta Swami Prabhupāda A. C.: A lélek képlete. Vissza Istenhez: Kör­nye­zetvédelem. Magyarországi Krisna-tu­datú Hívők Közössége, 2015.
• Bhaktivedanta Swami Prabhupāda A. C.: A tanítások nektárja. The Bhak­ti­ve­danta Book Trust, 2015a.
• Bhaktivedanta Swami Prabhupāda A. C.: Śrī Īśopaniṣad. The Bhaktivedanta Book Trust, 2002.
• Bhaktivedanta Swami Prabhupāda A. C.: Śrī­mad-Bhāgavatam: Hetedik Ének. The Bhak­tivedanta Book Trust, 1994.
• Dabóczi Kálmán: Fogalmak által megcsalatva – Kísérlet céljaink és eszközeink embert szolgáló meghatározására. Kovász. 2. 3. 1998, 16–31.
• Domboróczki Veronika: Hogyan lehet fenntartható a „jövő társadalma”? Tattva, XVII.2. 2014, 81–99.
• Farkas Judit: Ökofalu-mozgalom (történet, gyökerek, koncepció) c. előadás, Társadalomtudományi kutatások interdiszciplináris dimenziói (tér, idő, ember) c. kurzus. Pécsi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar, Interdisz­cip­lináris Doktori Iskola, Pécs, 2015. szeptember 19.
• Hári Beáta: Magyarországi öko­falvak fenntarthatósági jellemzése és értékelése, továbbá területfejlesztési szempontú vizsgálatuk. Eötvös Loránd Tudo­mány­egyetem, Természettudományi Kar, Földrajz- és Földtudományi Intézet, Tár­sadalom- és Gazdaságföldrajzi Tan­szék, Budapest, 2008.
• Kajner Péter – Lányi András – Takács-Sánta András (szerk.): A fenntartha­tóság felé való átmenet jó példái Ma­gyar­országon. MIS-ÖKO Kft., 2013.
• Krishnananda Dāsa: Is the Soul Eco-Friendly? Enough! 6. 2015, 3–5.
• Kun András – Rév Szilvia: Eco-Valley – Project for Sustainability. Eco-valley Foundation, Somogyvámos.
• Kun András: Beszélgetések az önellátásról 2. Öko-völgy Alapítvány, So­mogy­vámos, 2014.
• Pārtha Dāsa: Fenntartható(?) fogyasztás. Vissza Istenhez: Környezetvédelem. Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége, 2015.
• Śivarāma Swami: Varṇāśrama–kódex – Első kötet – A varṇák. Lāl Kiadó, 2016.