Lapszám: Darwin alkonya? – 2 – II/1 – 1999. január
Szerző: Michael A. Cremo
Cikk letöltése pdf-ben: Válasz Viczián Istvánnak
Michael A. Cremo Az emberi faj rejtélyes eredete című könyve 1997 novemberében jelent meg magyar nyelven. 1998 januárjában a könyv kiadója (a Védikus Bölcselettudományi Szabadegyetem) levelet intézett a magyar tudományos élet 150 jeles képviselőjéhez – olyan személyekhez, akiknek munkája szorosan kapcsolódik az evolúció kérdésköréhez (antropológusok, paleontológusok, biológusok, geokémikusok, genetikusak, régészek, geológusok, filozófusok stb.).
Kapcsolódó cikkek:
Dr. Viczián István kijelenti: „Mélyen hiszek abban, hogy a világot Isten teremtette, ő tartja fenn és ő igazgatja ma is. Ennek látható jeleit a tudomány kutatja, de annak eredményei közvetlenül nincsenek összefüggésben ezzel a hittel. A hitünknek ‘Isten erején’, és nem ’emberi bölcsesség hitető beszédén’ (Pál apostol) kell alapulnia. Szintén Pál apostolt idézve: az ilyen titkot lepel borítja, és a lepel csak Krisztusban hullik le.”
Az ilyen kijelentésekből úgy tűnik, hogy Dr. Viczián éles határvonalat kíván vonni a tudomány birodalma és a vallás birodalma között. Azt állítja, hogy míg a tudomány a megfigyelhető tényeket tárgyalja, addig a vallás a szemmel nem látható dolgokkal foglalkozik, amelyek a hit és a kinyilatkoztatás tárgykörébe tartoznak. Nagyon kényelmes lenne, ha lehetséges volna ilyen éles határvonalat húzni. Ehelyett azonban úgy tűnik, hogy sem a vallás, sem a tudomány nem tartja magát ehhez. A tudomány olyan dolgokkal is kíván foglalkozni, amelyek nem megfigyelhetők és kísérletileg nem igazolhatók (mint például az élet és az univerzum eredete), ugyanakkor a világvallások, például a kereszténység szent iratainak is sok mondanivalója van olyan dolgokról, amelyek a természeti és a természetfeletti világban történnek. Például a Biblia állításai arról, hogy Isten hogyan teremtette a világot, eltérnek a modern tudomány által nyújtott magyarázatoktól. A Biblia sok csodálatos eseményről is említést tesz – ördögűzésről, angyali üdvözletről, szűznemzésről, vakok meggyógyításáról, halottak feltámasztásáról, vízen járásról stb. Vajon tényleg történnek ilyen dolgok? A Biblia leírja a mennyországot és a poklot. Vajon ezek a helyek tényleg léteznek? A védikus irodalom is közöl leírásokat arról, hogy Isten hogyan teremtette a világot, amelyek szintén különböznek a modern tudomány elméleteitől. A védikus irodalom is tudósít olyan eseményekről, amelyeket nem lehet megmagyarázni a fizika jelenleg elfogadott törvényeivel. Ezeknek jelentős része a tudomány számára is ismerős, megfigyelhető és kísérletileg igazolható tapasztalatok világában játszódik. Ezért tehát elkerülhetetlen, hogy nézeteltérés legyen a materialista tudomány és olyan lelki tradíciók között, amelyeknek szent szövegei tárgyalnak a természet birodalmába tartozó dolgokat. Tetszik vagy nem, a tudomány által kutatott látható dolgok igenis összefüggenek a vallásos hittel. Ezt a konfliktust egyrészt úgy lehet feloldani, hogy kijelentjük, a szentírásoknak azt a részét, amely ellentmond a modern tudománynak, nem kell szó szerint venni. Ha azonban a szentírásoknak ilyen tekintélyes részét kell mitológiának tekinteni, akkor nagyon nehéz valóságosnak elfogadni azt, ami ezenkívül marad. Talán néhány, közönséges emberek alkotta vallásos irat jócskán tartalmaz olyan információt, amely szó szerinti értelemben nem igaz. A védikus irodalom azonban apauruseya. Felette áll az emberi intelligencia tévedéseinek. Ezért, ha a védikus irodalom állításokat közöl a fizikai valóság természetéről, akkor azok helytállóak. Véleményem szerint a látható univerzum tanulmányozása, ha azt megfelelően teszik, nem fog ellentmondani a hiteles szentírásoknak, mint amilyenek India védikus iratai is. A különbségek, amelyek jelenleg a látható univerzumról közölt modern tudományos leírások és a védikus irodalomban talált leírások között léteznek, a tudományos leírások tökéletlen és nem teljes voltának tudhatók be.
Könyvem, Az emberiség rejtélyes eredete jól példázza ezt. A védikus irodalom azt állítja, hogy az emberiség nem majomszerű ősökből fejlődött ki, és emberek már tízmillió évek óta léteznek ezen a bolygón. A modern tudományos tankönyvek szerint az ember valójában majomszerű teremtményektől származik, és egy- vagy kétszázezer évvel ezelőtt alakult ki. Ez az állítás azonban a jelenleg rendelkezésre álló leletek hiányos áttekintéséből ered. Ha gondosan megvizsgáljuk azt az anyagot, amit a régészek és az antropológusok eddig felfedeztek, azt találjuk, hogy bőségesen állnak rendelkezésre az emberiség ősiségére vonatkozó védikus állításokat alátámasztó leletek. Dr. Viczián visszautasította, hogy kommentálja Az emberiség rejtélyes eredetét, mondván, hogy a könyv tudományosan nem tűnik megalapozottnak. Ebben dr. Viczián egyértelműen téved. A könyvben található leletek csaknem mindegyikét eredetileg tudományos folyóiratokban közölték, hivatásos tudósok. A könyv maga, noha igen vitatott, számos tudós és tudománytörténész elismerését vívta ki. Még ha nem is értenek egyet a könyv végkövetkeztetésével, akadémiai periodikákban közölt ismertetőikben leírták, hogy a könyv jelentősen hozzájárul az emberiség eredetével és ősiségével foglalkozó irodalomhoz. Néhány kivonatot mellékelek ezekből a recenziókból. Magam is tartottam a könyvről előadásokat számos tudományos konferencián, többek között az Archeológiai Világkongresszuson és a XX. Nemzetközi Tudománytörténeti Kongresszuson is.
Egyetértek dr. Vicziánnal abban, hogy a lelki igazságok végső soron nem függnek materiális eszközökkel való bizonyítástól. A védikus irodalomban azt találjuk, hogy kétfajta tudásszerzési folyamat létezik: a lelki inspiráció hiteles tekintélyeken alapuló, lefelé szálló folyamata, valamint az anyagi vizsgálódás felszálló folyamata. A kettő közül a lefelé szálló a felsőbbrendű. Valójában ez az egyetlen biztos módja annak, hogy olyan dolgokat ismerjünk meg, amelyek anyagi tudatunk és érzékszerveink hatáskörén kívül esnek. Sajnos a legtöbb iskolázott ember nem fogadja el a lefelé szálló tudásfolyamatot. Ennek egyik oka az, hogy azt gondolják, a felfelé szálló folyamat felsőbbrendű. Ezért néha szükséges, hogy rámutassunk, hogy a felfelé szálló folyamat tele van hibával, illúzióval, tökéletlen érzékszervekkel és csalással. Ez vezérli a vallási érdeklődésű személyt a tudományos viták birodalmába. Az ilyen személy motivációja nem az, hogy bizonyítsa a leszálló folyamaton keresztül érkező lelki igazságokat, hanem az, hogy elmozdítsa az akadályokat ezek befogadása elől, amely akadályok abból származnak, hogy feltétel nélkül elfogadjuk a fent említett négy hibával terhes felfelé szálló folyamat segítségével kialakított, az élet és az univerzum természetére vonatkozó tökéletlen következtetéseket. Ahhoz, hogy növeljük a hitet a leszálló folyamatban, először csökkentenünk kell azt a felszállóban.
Michael A. Cremo,
tudománytörténész,
Bhaktivedanta Institute