Lapszám: Meditáció – 18 – XVII/2 – 2014. október
Szerző: Śacīsuta dāsa (Tóth Zoltán)
Hét évnyi kutatás gyümölcsét szeretném megosztani az elkövetkező néhány oldalon a tisztelt olvasóval. Nem kívánom azt a látszatot kelteni, hogy valóban megtaláltam a választ a címben feltett kérdésre. Mindazonáltal számomra megnyugtató módon sikerült feloldanom néhány látszólagos ellentmondást e témában, ezért a kutatásom eredményét e rövid cikk keretében összefoglalom, hogy megóvjam az enyészettől. Előbb azonban felvezetem a problémát, azaz: hogyan hiányozhatna egy közel tizedik éneknyi rész a Bhāgavata-purāṇából?
A purāṇák kijelentései a Bhāgavatamról
A tizennyolc mahāpurāṇa közül szinte mindegyikben találunk leírást a többi purāṇáról. Az alábbi idézetek a Bhāgavata-purāṇáról szólnak, és a Tattva-sandarbha alapján állítottam össze. Az idézetek rendre a (1) Matsya-, a (2) Skanda- és az Agni-, a (3) a Garuḍa- és (4) más purāṇákból valók.
(1) tathāpi tat svarūpa mātsye
„yatrādhikṛtya gāyatrīṁ varṇyate dharma-vistaraḥ
vṛtrāsura-vadhopetaṁ tad-bhāgavatam iṣyate
likhitvā tac ca yo dadyād dhema-siṁha-samanvitam
prauṣṭhapadyāṁ paurṇamāsyāṁ sa yāti paramāṁ gatim
aṣṭādaśa-sahasrāṇi purāṇaṁ tat prakīrtitam” iti.
A Śrīmad-Bhāgavatam jellemzőit így írja le a Matsya-purāṇa [53.20-22]: „Azt a purāṇát nevezik Śrīmad-Bhāgavatamnak, amely elmagyarázza a legfőbb vallásos elveket, amely a Gāyatrī-mantrán alapul, s amely elmeséli Vṛtra démon megölését. Ez a purāṇa 18.000 versből áll. Ha valaki lemásolja a Bhāgavatamot, arany oroszlántrónusra helyezi, Bhadra hónap (augusztus-szeptember) teliholdján pedig elajándékozza, eléri a legfőbb célt.”1
(2) evaṁ skānde prabhāsa-khaṇḍe ca – „yatrādhikṛtya gāyatrīm”
ity-ādi „sārasvatasya kalpasya
madhye ye syur narāmarāḥ /
tad-vṛttāntodbhavaṁ loke tac ca bhāgavataṁ smṛtam /
likhitvā tac ca” ity-ādi ca. – „aṣṭādaśa-sahasrāṇi purāṇaṁ tat
prakīrtitam” iti. Tad evam
agni-purāṇe ca vacanāni vartante.
A Skanda-purāṇában [Prabhāsa-khaṇḍa 7.1.2.39-42] a Matsya-purāṇáéhoz hasonló leírást találunk a Śrīmad-Bhāgavatamról: „A Śrīmad-Bhāgavatamként ismert purāṇa beszámol az emberek és a félistenek cselekedeteiről a Sārasvata-kalpában, elmagyarázza a legfőbb vallásos elveket a Gāyatrī alapján, s elmeséli Vṛtrāsura megölését. Ez a purāṇa 18.000 versből áll […]. Ha valaki lemásolja a Bhāgavatamot, arany oroszlántrónusra helyezi, Bhadra hónap (augusztus-szeptember) teliholdján pedig elajándékozza, eléri a legfőbb célt.” Ezek a versek az Agni-purāṇában [272.6, 7.] is megtalálhatók.2
(3) gāruḍe ca: „pūrṇaḥ so ‘yam atiśayaḥ
artho ‘yaṁ brahma-sūtrāṇām bhāratārtha-vinirṇayaḥ
gāyatrī-bhāṣya-rūpo ‘sau vedārtha-paribṛṁhitaḥ
purāṇānāṁ sāma-rūpaḥ sākṣād bhagavatoditaḥ
dvādaśa-skandha-yukto ‘yaṁ śata-viccheda-saṁyutaḥ
grantho ‘ṣṭādaśa-sāhasraṁ śrī-bhāgavatābhidhaḥ” iti.3
A Garuḍa-purāṇa pedig kijelenti: „A Śrīmad-Bhāgavatam a legtökéletesebb purāṇa.4 A Vedānta-sūtra jelentése jelen van a Śrīmad-Bhāgavatamban a Mahābhārata teljes magyarázatával együtt. A brahma-gāyatrī értelmezése teljes védikus tudással részletesen kifejtve szintén megtalálható benne. A Śrīmad-Bhāgavatam a legfelsőbb purāṇa, melyet az Istenség Legfelsőbb Személyisége Vyāsadeva inkarnációjában állított össze. Tizenkét énekből, háromszázharmincöt fejezetből és 18.000 versből áll.”5
(4) ṭīkā-kṛdbhiḥ pramāṇī-kṛte purāṇāntare ca
„grantho ‘ṣṭādaśa-sāhasro dvādaśa-skandha-sammitaḥ
hayagrīva-brahma-vidyā yatra vṛtra-vadhas tathā
gāyatryā ca samārambhas tad vai bhāgavataṁ viduḥ” iti.
Egy másik purāṇa, amit a Bhāgavatam magyarázója, Śrīdhara Svāmī idézett [Bhāvārtha-dīpikā 1.1.1], így írja le a Śrīmad-Bhāgavatam jellemzőit: „A Śrīmad-Bhāgavatamként ismert purāṇa 18.000 versből áll, 12 énekre tagolódik, a Gāyatrīval kezdődik, leírja a hayagrīva-brahma-vidyátés elmeséli Vṛtrāsura megölését.”6
A fordításokból kiemelkedik a 18.000-es szám, ami egy bizonyos szempontból lehet idealizált, kerekített érték, és emiatt szimbolikus jelentőséget tulajdoníthatunk neki, de az is lehet, hogy pontos értéket takar.
A fenti idézetekben a Matsya- és a Skanda-purāṇákban az aṣṭādaśa-sahasrāṇi, a Garuḍa-purāṇában pedig az aṣṭādaśa-sāhasram szerepel. Mind a két kifejezés egyértelműen 18.000-et jelent.
Ludo Rocher a purāṇákról szóló könyvének egyik lábjegyzetében megjegyzi, hogy utánanézett a különböző purāṇák listáiban, és csak a Bhāgavata-purāṇa volt az, amelyik szerepelt az összes mahāpurāṇa listában, és ahol megjelölték a versek számát is: mindenhol következetesen 18.000 vers szerepelt. A többi purāṇa esetében voltak kisebb-nagyobb eltérések a versek számát illetően, vagy pedig nem szerepelt a nevük az összes listában.7 Ez a megfigyelés biztató, hiszen ez arra utal, hogy a Bhāgavata-purāṇa valószínűleg teljes, és nem változott a tartalma az évszázadok során. Így nincs más hátra, meg kell számolni a verseket!
Számtani próbálkozások
Első ránézésre egyszerűnek tűnik az ellenőrzés: összeadjuk a fejezetek utolsó versszámait, és megkapjuk, hogy mennyi versből áll a Bhāgavatam. Legnagyobb meglepetésünkre mindössze 14.100-at találunk. (Ebbe beleszámoltam a Śrīla Prabhupāda által „közbeékelt” verseket is, amelyeket más ācāryák által jóváhagyott kéziratokból vett át.8 Az a kiadás, amiből Śrīla Prabhupāda dolgozott, nem tartalmazta ezeket a verseket. Ez azt jelentené, hogy hiányoznak versek, vagy inkább fejezetek a Bhāgavatam jelenlegi kiadásából? Nem valószínű, hiszen majdnem 4.000 versről van szó, s csak a tizedik ének, ami a legterjedelmesebb, 3.944 számozott verset tartalmaz kilencven fejezetében. Ez túl sok. Valami más lehet a megoldás.
A Tattva-sandarbhában Satyanārāyaṇa Dāsa a következő megoldást javasolja a Matsya-purāṇából idézett vers fordításának lábjegyzetében:
„Itt azt találjuk, hogy a Śrīmad-Bhāgavatam 18.000 verset tartalmaz. Viszont ha valaki megszámolja a verseket a jelenlegi kiadásban, akkor néhány ezerrel kevesebbet talál. A megoldás az, hogy meg kell számolnunk az összes szótagot a Śrīmad-Bhāgavatamban, beleértve az uvācákat és az iti kezdetű mondatokat minden egyes fejezet végén, s az összeget osszuk el 32-vel. Ez a módszer az összes verset és prózát anuṣṭubh versekké alakítja, s a végösszeg közel 18.000-et ad ki. Ez az általános módszer. A Śrīmad-Bhāgavatam hosszú prózai szövegeket tartalmaz az ötödik énekben. Nem lehet azokat egyetlen anuṣṭubh versnek számítani, mert az csak 32 szótagból áll.”9
Śrīla Prabhupāda is utal erre a módszerre a Caitanya-caritāmṛta egyik verséhez fűzött magyarázatában, ahol Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī (XVI-XVII. sz.) Rūpa Gosvāmī irodalmi munkásságát méltatja:
„Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura a lakṣa-grantha („százezer vers”) szavakkal kapcsolatban azt mondja, hogy Śrīla Rūpa Gosvāmī összesen százezer (eka-lakṣa vagy lakṣa-grantha) verset írt. A másolók a szanszkrit művek verseit és prózai részeit is számítják. Nem szabad tévesen azt gondolnunk, hogy Śrīla Rūpa Gosvāmī százezer könyvet írt. Valójában tizenhat könyvet írt, ahogy azt a Bhakti-ratnākara Első Hulláma megemlíti (śrī-rūpa-gosvāmī grantha ṣoḍaśa karila).”10
Maga a módszer logikusnak tűnik, hisz míg az anuṣṭubh versek harminckét szótagból állnak, addig egyes prózai szövegek – mint pl. a Śrīmad-Bhāgavatam 4.29.54 vagy az 5.17.13 versei –, amelyeket egyetlen „versnek” számoztak be, 191 szótagot is tartalmaznak.
Satyanārāyaṇa Dāsa a könyvben később konkrétan meg is nevez egy XIX. században élt ācāryát, aki e módszer alapján megszámolta a Śrīmad-Bhāgavatam összes szótagját:
„Gaṅgāsahāya, az Anvitārtha-Prakāśaírója megszámolta a Śrīmad-Bhāgavatamban lévő összes szót, beleértve az uvācákat és a fejezetek lezárását is, összeadta a szótagokat, és 32-vel elosztva megkapta, hogy az egész Śrīmad-Bhāgavatamban hány anuṣṭubh vers van. Ez a hagyományos módszere annak, hogy megszámoljuk a versek számát. Ő ezt háromszor elvégezte és számítása szerint másfél verssel kevesebb lett.”11
Nincs más hátra, meg kell hát számolnunk a Bhāgavatam verseiben található összes szótagot. Íme:
| Ének | Fejezet | Vers | Szótag | Anuṣṭubh |
| 1 | 19 | 808 | 29.250 | 914,0625 |
| 2 | 10 | 393 | 15.109 | 472,1525 |
| 3 | 33 | 1.416 | 51.487 | 1.608,96875 |
| 4 | 31 | 1.449 | 52.188 | 1.630,875 |
| 5 | 26 | 668 | 41.327 | 1.291,46875 |
| 6 | 19 | 851 | 30.639 | 9.57,46875 |
| 7 | 15 | 750 | 27.120 | 847,5 |
| 8 | 24 | 931 | 33.942 | 1.060,6875 |
| 9 | 24 | 958 | 32.664 | 1020,75 |
| 10 | 90 | 3.944 | 142.338 | 4.448,0625 |
| 11 | 31 | 1.367 | 47.426 | 1.482,0625 |
| 12 | 13 | 565 | 19.745 | 617,03125 |
| 335 | 14.100 | 523.235 | 16.351,09375 |
Én csak kétszer számoltam át ellenőrzés gyanánt.
Ezenkívül megszámoltam az uvācákban található szótagokat is. Az 1.332 db uvācában (és egy-két hasonlóan rövid bevezető mondatban) összesen 8.145 db szótag van, ami 254,53125 db anuṣṭubh jellegű versnek feleltethető meg. A kettő együtt 16.605 db 32 szótagú verset tesz ki, ami még mindig jelentős különbség a 18.000-hez képest. Emellett a fejezetvégi lezárásokkal sem jutunk közelebb a végösszeghez, mert a 335 fejezet végén található mondatok (hosszukat tekintve minimum 335, maximum 770 darab anuṣṭubh versnek feleltethetőek meg) nem fedik le a hiányzó 1.395 verset.
Gaṅgāsahāya az Anvitārtha-Prakāśa nevű Bhāgavatam-kommentárjában12 valójában oly módon jutott el a 18.000 vershez, hogy az uvācákat teljes anuṣṭubh versnek, a fejezetvégi lezárásokat pedig átlagosan 44 szótagú verseknek vette. Így kapta meg végül, kis eltéréssel, a 18.000-es versszámot.13 Mivel nincsenek meg az ācārya részletes számításai, ezért én is elvégeztem a fent leírt módon a kalkulációt. Az eddigi eredményeket felhasználva a következőt kaptam:
16.351 vers (32 szótag szerint)
1.332 db uvāca
460 (335×44/32)
18.143
Ez a gondolatmenet volt az első mérföldkő a Bhāgavatam „hiányzó” versei után folytatott kutatásomban. Előfordulhat viszont, hogy néhányan nem fogadják el ezt az eredményt egzakt bizonyításnak. Hiszen mi alapozza meg azt a felvetést, hogy például a brahmovācát 32 szótagú versnek kell számolni? Ugyanígy semmi sem támasztja alá azt a módszert, mely szerint a fejezetvégi lezáró mondatokat épp 44 szótagú verseknek kellene tekinteni, amikor valójában eltérő hosszúságúak.
A lehetséges és talán jogosnak vélt ellenvetések megválaszolása érdekében további kutatásokat végeztem.
Filozófiai kutatások
Jīva Gosvāmī Krama-sandarbhájából, mely a Śrīmad-Bhāgavatam egy másik magyarázata, további értékes információhoz jutottam, ami új lendületet adott az eddigi kutatásaimnak.
A Śrīmad-Bhāgavatam 1.2.4 verséhez fűzött magyarázatában Jīva Gosvāmī azt állítja, hogy a Bhāgavatam versmértéke a gāyatrī. Ezt a tényt a cikkem elején megtalálható négy másik purāṇa-idézet is alátámasztja, amelyekben nemcsak a 18.000 versre találunk konkrét utalást, hanem a Bhāgavatam és a Gāyatrī-mantra szoros kapcsolatát is mind megemlítik.
Íme a magyarázat eredeti szanszkrit szövege:
nārāyaṇam ity atra śāstrasyāsya nara-nārāyaṇāv adhiṣṭhātṛ-devate nirdiṣṭe | ca-kārāc chrī-kṛṣṇo’sya devatā | sarasvatī śaktiḥ | ca-kārād vyāsa ṛṣiḥ | vyāsam iti pāṭhe spaṣṭa eva | bījaṁ tu praṇava eva jñeyaḥ—oṁ naimiṣe [bhā.pu. 1.1.4] ity uktatvāt | chando’tra gāyatrī jñeyaḥ—dhīmahi [bhā.pu. 1.1.1] ity uktatvena tayaivāvrabdhatvāt | tasmāt te namasyā iti bhāvaḥ ||4||14
Számunkra ez az érdekes mondat: chando’tra gāyatrī jñeyaḥ-dhīmahi [bhā.pu. 1.1.1] ity uktatvena tayaivāvrabdhatvāt, azaz: „Gāyatrī a versmérték, mivel ezzel kezdődik.” A dhīmahi szó ugyanis a brahma-gāyatrī-mantrára utal.
Ez a filozófiai alapvetés tehát azt sugallja, hogy a Bhāgavatammal kapcsolatban nem az anuṣṭubh versmértéket kellene mértékegységnek tekinteni a 32 szótagjával, hanem a brahma-gāyatrī-mantrát. Viszont azt, hogy valójában hány szótagból áll a brahma-gāyatrī, nem is olyan egyszerű meghatározni.
A brahma-gāyatrī mint mértékegység
Amikor felmerül az a lehetőség, hogy a brahma-gāyatrī lehet a Bhāgavatam versmértéke és egyben mértékegysége, rögtön felvetődik a kérdés, hogy az oṁ szótag az elején, illetve az azt követő vyāhṛtik (bhūr bhuvaḥ svaḥ) vajon a brahma-gāyatrī szerves részét képezik vagy nem.
A védikus gāyatrī versmérték ugyanis eredetileg 3×8=24 szótagból áll, a 18.000 vershez viszont akkor kerülnénk közel, ha 29-cel osztanánk el a szótagszámokat. Ráadásul ha megszámoljuk a brahma-gāyatrī szótagszámait, akkor nem 24-et, hanem csak 23-at kapunk.
Tehát három problémával állunk szemben:
- Az oṁ szótag része-e a brahma-gāyatrī-mantrának (+1 szótag)?
- A vyāhṛtiket hozzávehetjük-e a szótagszámokhoz (+4 szótag)?
- Hogyan lehet a brahma-gāyatrī 23 helyett 24 szótagú?
1. Az om szótag
Pingalācārya híres művében, a Chandaḥ-śāstrában találjuk a következő sūtrát: daivyekam (2.3). E mű második fejezete a gāyatrī-mantrák különféle fajtáiról szól, s az egyik közülük a daivī-gāyatrī. A sūtra magyarázata szerint: „A daivī-gāyatrī csupán egy szótagból áll, pl. az om szótagból. Ez (a gāyatrī) csak egy szótagot tartalmaz tehát.”15 Tehát az oṁ szótag szerves részét képezheti egy gāyatrī-mantrának.
Az oṁ szótagot valóban be szokták számítani a mantra hosszába. Példaként olvassuk el az alábbi idézetet: „Oṁ namo bhagavate vāsudevāya – ezzel a tizenkét szótagú mantrával kell imádnunk az Úr Kṛṣṇát.” (Bhāg. 4.8.54) Śrīla Prabhupāda e vershez írt magyarázatában ezt írja: „Az oṁ namo bhagavate vāsudevāya mantra dvādaśākṣara-mantraként ismeretes. A praṇavával, vagyis az oṁkārával kezdődik, s a vaiṣṇava bhakták éneklik.” 16 Nem igényel bonyolult számítást, hogy belássuk: az oṁ szótag szerves része ennek a mantrának is.
2. A vyāhṛtik
A Harivaṁśa-purāṇában bukkantam rá a következő versre:
tayostad vacanaṁ śrutvā tisro vyāhṛtayo japan
trīnimān kṛtavāṁ lokān yathāha brāhmaṇī śrutiḥ
„Miután ily módon tanította az Úr Nārāyaṇa két formája (Yogācārya Nārāyaṇa és Sāṅkhyācārya Kapila), Brahmā megteremtette a három bolygórendszert – Bhūḥ, Bhuvaḥ és Svaḥ –, miközben a gāyatrī-mantrát énekelte, amely a bhūr bhuvaḥ svaḥ szavakkal kezdődik. Ez a mantra a Védákban található, melyek leírják, hogy aki énekli ezt a mantrát, megérti az Abszolút Igazság természetét.”17
Ez a fejezet Brahmā teremtését írja le, s ez a vers egyértelműen, elválaszthatatlanul összeköti a vyāhṛtiket a gāyatrī-mantrával. A mi esetünkben a „Védákban található mantra” a brahma-gāyatrī, amit a Yajur-veda (30.2) ír le.
3. Huszonhárom vagy huszonnégy szótag?
A brahma-gāyatrī első sora nem nyolc, hanem csak hét szótagból áll: tat savitur vareṇyam. Így összesen csak 23 szótagból áll a három sor, de ez szabálytalan. Mi lehet a megoldás?
Ugyancsak a Chandaḥ-śāstrában található a következő sūtra: iyādipūraṇaḥ (3.2). A magyarázat szerint ha egy mantra egyik pādája, azaz sora egy szótaggal rövidebb a kelleténél, akkor az i vagy u magánhangzókkal kell megtoldani a megfelelő helyen, hogy megkapjuk a szükséges szótagszámot.18
Jelen esetben a következőképpen kell kiegészíteni a szabály szerint a brahma-gāyatrī első sorát: tat savitur vareṇiyam. Így mindhárom sora nyolcszótagú lesz, ami összesen huszonnégy szótag.
A végeredmény
Tehát ha a fentiek alapján az eddig összeszámolt 523.235 szótagot elosztjuk 29-cel, akkor 18.042 verset kapunk. Ez az eddigi legközelebbi eredmény, amit filozófiai szemszögből is alá lehet támasztani.
LÁBJEGYZET
1 Jīva 1995: 80.
2 Jīva 1995: 84.
3 Jīva 1995: 93.
4 Jīva 1995: 93.
5 Bhaktivedanta Swami 1996: 1187.
6 Jīva 1995: 85.
7 Rocher 1986: 168.
8 Tagare a Bhāgavata-purāṇához írt elő-szavában azt mondja, hogy ő is hozzáadott minden olyan verset a fordításához, amelyeket „Rāmānuja és Madhva iskoláiból származó autoritív magyarázatok hitelesnek fogadtak el, de nem voltak benne Śrīdhara Svāmin szövegében.” Tagare 1992: vii.
9 Jīva 1995: 80.
10 Bhaktivedanta Swami 1996: 1318.
11 Jīva 1995: 390.
12 1894-1897
13 Jīva 1995: 390.
14 Forrás: PAMHO: 10659520; levél Madana-mohana dasa-tól, 2011. november 5.
15 Kapil 2008: 21.
16 Bhaktivedanta Swami Prabhupāda 1994: 293.
17 Bhūmipati 2005: 401.
18 Kapil 2008: 21.
FELHASZNÁLT IRODALOM
- Bhaktivedanta Swami Prabhupāda: Śrī Caitanya-caritāmṛta. The Bhaktivedanta Book Trust, 1996.
- Bhaktivedanta Swami Prabhupāda: Śrīmad-Bhāgavatam. The Bhaktivedanta Book Trust, 1994.
- Jīva Gosvāmī: Tattva-sandarbha (with commentaries of Satyanārāyaṇa dāsa). Jivas, Vṛndāvana, 1995.
- Dvivedi, Kapil Deva – Shyam Lal, Singh: The Prosody of Piṅgala. Vishwavidyalaya Prakashan, Vārāṇasī 2008
- Rocher, Ludo: The Purāṇas. Otto Harrassowitz, Wiesbaden, 1986.
- Tagare, Ganesh Vasudeo: The Bhāgavata Purāṇa. Motilal Banarsidass Publishers, Delhi, 1992.
- Bhūmipati Dāsa: Harivaṁśa-purāṇa. Rasbihari Lal & Sons, Vrindaban, 2005.