Lapszám: Varṇāśrama 1. – 28 – XXVIII/1 – 2024. december
Szerző: Banyár Magdolna (Mahārāṇī Devī Dāsī)
Cikk letöltése pdf-ben: Bevezető
Folyóiratunk jelen és következő számának fő témája a védikus szentírásokban leírt társadalmi modell, a varṇāśrama. E hierarchikus, ugyanakkor meritokratikus[1] társadalmi rendszer négy fő foglalkozási rendet (varṇát) foglal magába: a brāhmaṇákat (papok, szellemi vezetők); a kṣatriyákat (uralkodók, vezetők); a vaiśyákat (földművelők, kereskedők, akik megtermelik a társadalom fenntartásához szükséges javakat), és a śūdrákat (munkások, akik a három felső varṇát segítik). A létfenntartást biztosító varṇák mellett a modell négy lelki rendet, azaz āśramát is megkülönböztet az életkorból és családi helyzetből eredő vallási kötelességek alapján. A brahmacarya során az emberek a tanulóéveiket töltik; gṛhasthaként családot alapítanak és tartanak fenn; vānaprasthaként elhagyják családi kötelezettségeiket és elmélyítik vallási életüket; sannyāsīként pedig lemondanak minden világi kapcsolatról és kötelességről. A varṇāśrama működési törvényeit a dharma-śāstrák tartalmazzák, amelyek közül a legősibb és legelismertebb a Manu-saṁhitā.
A védikus szentírások szerint a varṇāśrama isteni eredetű szabályrendszerének az az elsődleges célja, hogy az emberek jámbor módon élve a mindennapjaikat, lelki felemelkedést érjenek el. Ugyanakkor a varṇāśrama nagy hangsúlyt fektet a társadalmi élet gyakorlati oldalára: a társadalmi rend és béke fenntartására is. Ezt az emberek elégedettségének a biztosításával, valamint a kölcsönös gondoskodás szellemiségének az egyének és a közösségek életébe való integrálásával kívánja elérni.
A varṇāśrama tényleges szerepét India társadalomtörténetében sokféle szemszögből vizsgálták történészek és társadalomtudósok, a mai indiai társadalmi viszonyokra való hatása pedig élénk viták tárgyát képezi. A Tanulmányok rovat négy cikkének azonban nem e tudományos elméletek ismertetése vagy a vitákban való állásfoglalás a célja. Hanem inkább az, hogy betekintést adjon az újkori gauḍīya-vaiṣṇava ācāryák és mai követőik varṇāśramáról alkotott nézeteibe. Szerzőink problémafelvetései nem a történeti megismerésre és elemzésre irányulnak, hanem olyan kérdésekre, hogy mi a varṇāśrama szerepe az emberek lelki fejlődésében; a vaiṣṇavák számára mennyiben jelent irányadó mértéket a varṇāśrama szabályrendszere; egy vaiṣṇava eleve brāhmaṇa-e; miért torzult a varṇāśrama kasztrendszerré a kali-yugában; vissza lehet-e állítani a varṇāśramát, és ha igen, akkor miért, hogyan, és milyennek kellene lennie napjainkban.
Amikor a gauḍīya-vaiṣṇavák véleményt nyilvánítanak egy teológiai kérdésben, akkor azt minden esetben a védikus szentírások kijelentései és a gauḍīya-vaiṣṇava tanítványi láncolat hiteles tagjainak a magyarázatai alapján teszik, azokkal összhangban, azoknak nem ellentmondva. Amikor azonban a jelenkor kihívásaival, társadalmi jelenségeivel, valamint a gauḍīya-vaiṣṇava életmód és vallásgyakorlat ezekhez alkalmazkodó aktualizálásával kapcsolatos témákról van szó, egy sokkal bizonytalanabb terepen, mintegy járatlan úton mozognak. A varṇāśramáról nem áll rendelkezésre olyan tudás, amely abszolútnak tekinthető és csupán értelmezni kellene; ehelyett véleményt kell alkotni róla, amely vélhetően ütközik majd más elképzelésekkel. Ehhez pedig különleges bátorság kell, ami egyszerre táplálkozik alapos teológiai tudásból és széles körű valóságismeretből, valamint szilárd lelki gyakorlatokból eredő mély lelki megvalósításból és alázatból. Mert csak ezek együtt tudnak súlyt adni egy bhakta véleményének, ugyanakkor nyitva tartani a vitát más, hasonlóan legitim vélemények előtt. Hiszen az utolsó hiteles ācārya, A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupāda, 1977-ben elhagyta ezt a világot, és azóta nincs minden vitát lezáró tekintély – legalábbis az ISKCON tagjai számára. Az azóta eltelt majd’ fél évszázadban pedig olyan hatalmas változások zajlottak le az emberiség életkörülményeiben és életmódjában, amelyhez való alkalmazkodásra, érthető módon, Śrīla Prabhupāda nem tudott részletes megvalósítási tervet adni. Annyit szögezett le, hogy missziója továbbvitelének társadalmi kerete a varṇāśrama kell, hogy legyen, és a bhakták varṇāśramájának a kialakításával kell kezdeni, ami aztán modellként szolgálhat a külső társadalom számára. A kivitelezést a tanítványaira hagyta, ami így nem csupán egy missziós feladat a számukra, hanem felhatalmazás is a varṇāśrama felépítésére, azaz a bhakták életmódja és vallásgyakorlata kereteinek aktualizálásához.
Nyilvánvaló, hogy a varṇāśrama-misszióhoz ugyancsak a védikus szentírások és az ācāryák, különösen a Śrīla Prabhupáda által elmondottak adják az elméleti keretet: a célokat és elveket, amelyeket érvényesíteni kell, valamint a részleteket is, amelyeket lehet és kell is a jelen kor kihívásaihoz igazítani. Ehhez azonban tudni kell, hogy melyek az elvek és melyek a részletek, és világos különbséget kell tudni tenni közöttük. Vagyis milyen célt, célokat kell szolgálnia a varṇāśrama a bhakták életében; melyek azok az elvek, amelyeket nem lehet áthágni az aktualizálás során, valamint melyek az életmód és vallásgyakorlat rugalmas, elhagyható, változtatható vagy új szabályai, elemei.
Továbbá a lokális szempontok figyelembevételének a kereteit is ki kell jelölni, hiszen más lesz a varṇāśrama Indiában,
más egy iparilag fejlett vagy posztindusztriális országban, és megint más egy rurális társadalomban. Ehhez az elméleti munkához azonban jól kell ismerni egyrészt azt, amit a szentírások és az ācāryák a varṇāśramával kapcsolatban mondanak, másrészt pedig azt a társadalmi közeget, amelyben a varṇāśrama bevezetése, aktualizálása megtörténne. Nem csupán a bhakták helyi közösségét kell azonban figyelembe venni, hanem az őket befogadó külső társadalmat is. Folyóiratunk két számával ehhez az elméleti munkához kívánunk hozzájárulni. Jelen számunkban egyrészt azzal, hogy ismertetjük sampradāyánk két előző ācāryájának a téma szempontjából leginkább releváns, abszolút tekintélyt jelentő gondolatait. Másrészt az elméleti vitát megnyitva ismertetünk két olyan véleményt, amelyek a varṇāśrama misszió megvalósításával kapcsolatban már kiérlelődtek Śrīla Prabhupāda követőiben, az ő elképzelései és instrukciói alapján. E négy cikk a Tanulmányok rovatban jelenik meg. A Párbeszéd, a Műhely és a Recenzió rovat pedig olyan írásokat tartalmaz, amelyek a varṇāśrama tágabb témakörébe tartoznak – tisztelet, a dharma négy fő elve, ökológia –, és segítenek megismerni és megérteni a varṇāśrama-misszió tárgyát és terepét adó társadalmi valóságot.
Banyár
Magdolna
(Mahārāṇī Devī Dāsī)
szerkesztő
[1] A varṇāśrama szervesen illeszkedik a védikus világszemlélethez, amely számos irányzatának (iskolájának) közös alapja a lélekhit, a reinkarnáció és a karma-tan. Ezek alapján az emberek az anyagi tetteikkel kiérdemelt sorssal rendelkeznek, vagyis olyan családba és társadalmi helyzetbe születnek bele, azokkal a képességekkel, amelyeket előző életeik tetteinek a jó és rossz visszahatásaival kialakítottak, kiérdemeltek maguknak. Az adott életükben kitölthetik e kereteket, de nem mindegy, hogyan teszik azt, hiszen az anyagi tetteik jó vagy rossz visszahatását mindig megkapják vagy még ebben, vagy a következő életükben. A visszahatások okozzák azt, hogy újra és újra meg kell születniük különböző testekben.