Lapszám: Bhaktivedanta Swami Prabhupāda 125 – 25 – XXV/1 – 2021. december
Szerző: Lupták Éva
Cikk letöltése pdf-ben: Az Úr és társai szeretetteljes kapcsolata a Śrī Caitanya-caritāmṛta lapjain
E tanulmány Caitanya Mahāprabhu kapcsolatait térképezi fel a Śrī Caitanya-caritāmṛta alapján. Bár a Śrī Caitanya-caritāmṛtának létezik több fordítása is, én az A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupāda által fordított és magyarázott kiadást használtam. Śrīla Prabhupāda kiemelkedő jelentőségű műnektartotta a Śrī Caitanya-caritāmṛtát. Röviden összefoglalom, milyen hangsúllyal volt jelen ez a könyv Śrīla Prabhupāda életében és mi ennek az oka, valamint írok a mű általánosabb, a gauḍīya-vaiṣṇavizmusban betöltött szerepéről is. Caitanya Mahāprabhu életének felvázolása után áttekintem, hogy mely életszakaszában milyen kapcsolatairól tudunk, rendszerezem társait.[1]
1. A Śrī Caitanya-caritāmṛta Śrīla Prabhupāda életében
Prabhupāda India ősi, védikus kultúráját modern köntösben, bárki által hozzáférhető és gyakorolható módon terjesztette el az egész világon,[2] mely során egyik fő eszköze a könyv volt. A legfontosabb szentírásokat angol nyelvre fordította, majd ellátta magyarázataival, hogy azok a mai kor embere számára is érthetővé és befogadhatóvá váljanak. Műveit nemcsak kinyomtattatta, kiadatta, hanem osztotta maga vagy követői révén is: elterjesztette azokat – az egész világon. Mindezzel valójában lelki tanítómestere, Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura – aki Bhaktivinoda Ṭhākura, az Úr Caitanya tanítványi láncolatába tartozó vaiṣṇava tanító fia volt[3] – vágyát teljesítette.[4] Bhaktisiddhānta a szentírások közül a legfontosabbnak Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī Śrī Caitanya-caritāmṛta című alkotását tartotta, melyet megírásának négyszáz éves évfordulóján tartott előadásán a következőképpen méltatott:
„Amikor eljön az ideje, pusztító árvíz fogja elárasztani az egész univerzumot. Ha megpróbálsz úszva túlélni ebben az áradatban, akkor ne mulaszd el magadhoz ragadni a Bhagavad-gītāt, a Śrīmad-Bhāgavatamot és a Śrī Caitanya-caritāmṛtát. Ha mindhármat nem tudod megtartani, akkor engedd el a Bhagavad-gītāt. Ha muszáj, akkor a Śrīmad-Bhāgavatamról is lemondhatsz. Azonban semmilyen körülmények között ne válj meg a Śrī Caitanya-caritāmṛtától, mert ha csak ez az egy könyv marad meg, akkor az özönvíz valójában nem tud ártani, ugyanis miután az ár levonul, a szentírások üzenete újjáéleszthető csupán magából a Śrī Caitanya-caritāmṛtából, mivel ez minden szentírás esszenciája.”[5]
A művet gauḍīya-vaiṣṇavák,Śrī Caitanyakövetői a legmagasabb rendű szentírásként tisztelik, és Bhaktivedanta Swami Prabhupāda azt mondta a könyvről: „a legfontosabb az Úr Caitanya életéről és tanításairól.”[6]
A Śrī Caitanya-caritāmṛta jelen volt Prabhupāda életének minden szakaszában. Már gyermekkorában láthatta, hogy édesapja, aki tiszta vaiṣṇava volt, a Śrī Caitanya-caritāmṛta és a Śrīmad-Bhāgavatamot tanulmányozta otthon.[7] Majd Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura 1922-ben, első találkozásuk alkalmával felvetette Prabhupādának a prédikálás lehetőségét, ugyanis már akkor megkérte arra, hogy hirdesse az Úr Caitanya üzenetét az egész világon.[8] Prabhupāda 1935-ben lelki tanítómesterétől a Rādhā-kuṇḍa partján sétálva már azt a határozott utasítást kapta, hogy ha bármikor pénzhez jut, akkor nyomtasson könyveket.[9] Végül 1936-ban, nem sokkal eltávozása előtt, Bhaktisiddhānta Sarasvatī – miután Prabhupāda arról érdeklődött lelki tanítómesterétől, hogyan tudna szolgálni – arra kérte válaszában, hogy prédikáljon angolul.[10] Prabhupāda hamarosan elindította Kalkuttában a Vissza Istenhez magazint: maga írta, szerkesztette, gépelte, terjesztette,[11] és amelyben, ahogy leveleiben is,[12] már írt Caitanyáról és tanításairól.[13] Vṛndāvanában, a sannyāsa-avatás után pedig elhatározta, hogy könyveket fog írni, mert maradandóbbak, mint az újság. Fordítási tevékenységét a Śrīmad-Bhāgavatammal kezdte, mert úgy vélte, hogy ennek a transzcendentális műnek az angol fordítása és magyarázata az egész világra hatással lehet.[14] Prabhupāda már a Bhāgavatam Első Énekének előszavában hangsúlyozta Caitanya Mahāprabhu kiemelkedő szerepét és bemutatta életét, tanításait.[15] Amikor elhatározta, hogy Amerikában folytatja prédikáló tevékenységét, akkor az utazáshoz egy, – a Śrīmad-Bhāgavatamról szóló tájékoztató mellett – az Úr Caitanya nyolc versét tartalmazó szórólapot nyomtatott ki ötszáz példányban.[16] 1965. augusztus 13-án egy bengáli nyelven írt Śrī Caitanya-caritāmṛtával indult el, mely a hajóút alatt támaszt nyújtott neki a nehézségek közepette.[17] Már Amerikában, 1967-ben kezdett hozzá a Śrī Caitanya-caritāmṛta fordításához, kommentálásához[18] és 1973–74-ben tizennyolc hónap alatt készítette el a Śrī Caitanya-caritāmṛta teljes kéziratát.[19]
2. A Śrī Caitanya-caritāmṛta jelentősége – Śrī Caitanya tanítása
Prabhupāda szerint a Śrī Caitanya-caritāmṛta adja át a leghitelesebb módon Caitanya életét és filozófiáját.[20] Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī művét Caitanya Mahāprabhu két közeli társa, Svarūpa Dāmodara Gosvāmī rövidebb, és Raghunātha Dāsa Gosvāmī részletesebb feljegyzései alapján, illetve azokat kibővítve írta.[21] Ez a hagiográfia Mahāprabhu felnőttkorára, Jagannātha Purīban töltött éveire fókuszál, a hangsúly tehát Caitanya misszióján, tanításain, a bhakták közötti kapcsolatokon, a belső megéléseiken van és a vaiṣṇavák úgy tartják, hogy a mű Kṛṣṇa gondolatait közvetíti, mivel – ahogy a későbbiekben majd láthatjuk – Caitanya maga Kṛṣṇa. Így ezt a szentírást elemezve magának az Úrnak tettei révén tárulhat fel az olvasó előtt az odaadó szolgálat folyamatának, gyakorlatának gazdag tárháza. Prabhupāda már 1968-ban megírta a Śrī Caitanya-caritāmṛta összegzését Az Úr Caitanya tanításai című könyvben, hogy a bhaktáknak átadjaaz eredeti mű lényegét, mivel nem tudta, lesz-e ideje az egész Śrī Caitanya-caritāmṛtát feldolgozni. Ebben a műben az Úr és legbensőségesebb társai – Rūpa Gosvāmī, Sanātana Gosvāmī, Prakāśānanda, Sārvabhauma Bhaṭṭācārya, Rāmānanda Rāya – közötti beszélgetések bemutatása révén foglalja össze a Śrī Caitanya-caritāmṛtában kifejtett filozófia lényegi pontjait.
Kṛṣṇa a Bhagavad-gītāban átadja azt a tudást, melyet ismernünk kell ahhoz, hogy tisztán lássuk, mi az Ő helyzete,[22] valamint azt is elmondja, hogy az a legfontosabb, hogy mindig Rá gondoljunk.[23] A Śrīmad-Bhāgavatam megmutatja, hogyan lehet elérni Őt és szeretettel kapcsolódni Hozzá.[24] A Śrī Caitanya-caritāmṛta pedig Kṛṣṇa tanításának gyakorlati bemutatása:[25] Kṛṣṇa maga mutatja be Caitanyaként, hogyan lehet Őt a legmegfelelőbb módon szeretni.[26] Mahāprabhu[27] és bensőséges társai[28] különböző fejlettségű bhakták szerepét játszva sokrétűen bemutatják tevékenységeik, az Úrral és egymással való kapcsolataik, illetve személyiségjegyeik révén, mit jelent a Legfelsőbb Személy szerető szolgájának lenni.
Mahāprabhu és a Szent Név maga Kṛṣṇa, így Caitanya emberi formája, illetve a mahā-mantra hangmegnyilvánulása „minden transzcendentális íz alakja” (caitanya-rasa-vigrahaḥ).[29] Aki tehát elmerül Mahāprabhu kedvteléseiben, valamint az Úr nevének éneklésében, az általuk képes lesz először megismerni, majd idővel egyre mélyebben megtapasztalni az istenszeretet érzelmeit.
2.1 Caitanya Mahāprabhu élete
A modern történelmi szemléletmód szerint Śrī Kṛṣṇa Caitanya a gauḍīya-vaiṣṇava nevű vallási irányzat kiemelkedő alakja, aki az eredeti védikus szövegekhez visszanyúlva, de mégis forradalmian újította meg a hinduizmus Viṣṇu-imádaton alapuló ágának rendszerét.[30]
Caitanya 1486-ban Viśvambhara néven született Māyāpurban, Nadia városában. Tizenöt éves korára már mint ismert paṇḍita (tudós) a tanításból élt és ekkor már beszélt az embereknek a vaiṣṇava hitről is. Miután tizenhat-tizenhét évesen lelki avatást kapott Ῑśvara Purītól, egy vaiṣṇava sannyāsītól (a lemondott rendbe tartozó szerzetestől),[31] prédikálni kezdett, és kīrtana-iskolát nyitott, ahol közösen táncoltak és énekelték Isten Szent Nevét. Nagyon sok vaiṣṇava ācārya (tanító) ment Nadiába, és csatlakozott a missziójához: arra biztatták az embereket, hogy éljenek szent életet, gyakorolják a bhaktit, az odaadó szolgálatot, és énekeljék a mahā-mantrát: Hare Kṛṣṇa Hare Kṛṣṇa Kṛṣṇa Kṛṣṇa Hare Hare Hare Rāma Hare Rāma Rāma Rāma Hare Hare. Térítési tevékenysége következtében egyre nagyobb méretekben terjedt el a saṅkīrtana, azaz a közös éneklés mozgalma. Az emberek, látva mindezt, úgy tartották, hogy Caitanya maga a Mindenható Úr küldöttje. Caitanya, miután arra a megállapításra jutott, hogy a különböző hovatartozások gátolják a lelki életben való fejlődést, huszonnégy évesen elfogadta a sannyāsa-rendet, hogy lemondottként élhessen, szakítva családjával, kasztjával, vallásával.
Mahāprabhu kedvteléseinek két fő szakasza volt tehát: korai (ādi-līlā) és későbbi (śeṣa-līlā). Az előbbiben huszonnégy éven át családfenntartóként élt, az utóbbiban pedig huszonnégy évig példamutató sannyāsīként,[32] hogy tiszteletet ébresszen a közönséges emberekben és a māyāvādīkban, a személytelen filozófiát vallókban, és így felszabadítsa őket és nekik is átadhassa az odaadás gyakorlatát.[33] Az Úr erősen ragaszkodott életének korábbi szakaszában közeli társként jelenlévő bhaktáihoz, így „számtalan személyes gyötrelmet kellett elviselnie amiatt, hogy a lemondott életrendbe lépett.”[34]
A második életszakaszt további két részre tagolhatjuk: a huszonnégy évből az első hatot középsőnek(madhya) hívják – ekkor egész Indiát bejárva prédikált. A többi tizennyolc évet végsőnek (antya) nevezik: ekkor Jagannātha Purīban élt és viselkedésével bemutatta az odaadó szolgálat ízeit.[35] Bengáli bhaktái húsz éven át[36] minden évben meglátogatták az Urat és Vele vettek részt a Ratha-yātrā ünnepségen.[37] Mahāprabhu 1510-ben Dél-Indiába indult. Útja során csodákat tett, hirdette a vaiṣṇava hitet és a Szent Név közös éneklését. Összesen hat évig vándorolt Indiában, valamint számos helyre ellátogatott (többek között Vṛndāvanába is), de néha Jagannātha Purīban maradt.[38] Harmincegy évesen Caitanya visszatért Purība, ahol sok brāhmaṇa tanító csatlakozott Hozzá, és ott töltötte élete hátralévő tizennyolc (antya) évét Rādhā-Kṛṣṇa iránti lelki szeretetben. Ennek az időszaknak az első hat évében sok bhaktájának társaságát élvezte,[39] számos követője állandóan Vele volt. A legutolsó tizenkét évben[40] folyamatosan[41] pár legbensőségesebb társával élt, akik segítségével elmerülhetett a különböző hangulatokban, valamint megízlelhette a Kṛṣṇától való elkülönülés fájdalmát.[42] 1534-ben, negyvennyolc éves korában tűnt el egy templomi saṅkīrtana alkalmával.
Bár nem mindenki ismeri el, hogy Mahāprabhu maga az Istenség Legfelsőbb Személyisége, mindenesetre az kijelenthető, hogy már kortársai is tudatában voltak különlegességének. Mahāprabhu mély filozófiai tudással, megértéssel és megvalósítással rendelkezett. Eszményi bhaktaként, saját példáján keresztül magyarázta el a bensőséges kapcsolatokban jellemző aktív cselekvésformákat, illetve megmutatta e folyamatok végzése során megjelenő érzéseket, más néven ízeket (rasákat). Mahāprabhu „egy egyszerű brāhmaṇa”[43] szerepét játszva a legmagasabb rendű érzelmek megélése során a külvilág felé nagyon visszafogottan viselkedett.
A továbbiakban feltérképezem Caitanya kapcsolatait a Śrī Caitanya-caritāmṛtában: megvizsgálva bennük egyrészt az Istennel való viszony öt fő (semleges, szolgai, baráti, szülői, szerelmi) hangulatát, másrészt az Úr missziójának terjesztésében való támogató szerep megvalósulását kiemelt példákon keresztül.
3. Szeretetteljes kapcsolatok a Śrī Caitanya-caritāmṛta lapjain
Mahāprabhu élete első szakaszában a szülőkkel és a női nemmel való kapcsolódást említem – nem vizsgálva a tanítókhoz, tanítványokhoz, idősekhez, fiatalokhoz és egyéb társadalmi rétegekhez kötődő viszonyokat, mivel a Śrī Caitanya-caritāmṛtában erről az időszakról az író sem ír annyira részletesen, mint a többiről. A második szakaszban, a lemondott rendbe lépését követően pedig missziója és személyes céljai szerint, illetve a Śrī Caitanya-caritāmṛta 2.8.56 versmagyarázatának egy részlete alapján próbáltam elkülöníteni a bhakták főbb csoportjait.
Caitanya életútját követve a kapcsolatait alapvetően így három fő csoportra osztottam:
a gyermek-, illetve fiatalkort jellemző családi és a nőkhöz fűződő viszonyok,
a lemondott rendben a prédikálásai során létesített kapcsolatok, melyeken belül elkülöníthetők a kevésbé tanult és a filozófia iránt érdeklődő művelt filozófusok („prédikáló” kapcsolatok),
a lemondott rendben, a Navadvīpában és a térítő útjairól való visszatérése után Jagannātha Purīban élő társaihoz fűződő kötelékek (bensőséges kapcsolatok).
3.1 Caitanya Mahāprabhu szülei
Kṛṣṇa, mielőtt alászáll az anyagi világba, családjának idősebb tagjait maga elé küldi, hogy megfelelő környezetet biztosítsanak számára földi kedvteléseihez.[44] Így amikor Caitanyaként jelent meg, akkor Előtte is eljöttek szerető szolgái a kedvező családi körülmények megteremtése érdekében.[45] Ők valójában mindannyian a lelki világbeli helyzetüknek megfelelő kapcsolatban voltak Mahāprabhuval.[46] Néha szemtanúi lehettek a Vele kapcsolatos csodálatos történéseknek,[47] illetve az Úr egy-egy pillanatra felfedte előttük fenségét,[48] de szülei lévén igyekeztek erről a tényről minél kevésbé tudomást venni, hogy egyszerűen csak a saját gyermekükként tekinthessenek Rá. Jagannātha Miśra legfőbb szülői kötelességének tartotta, hogy fiát szigorú vallásos és erkölcsös szellemben nevelje.[49] Édesanyja pedig nagyon szoros és intenzív érzelmi szálakkal kapcsolódott gyermekéhez: fiát Śacīdevī meleg szeretetével vette körül, és anyai szigorral dorgálta, amikor szükség volt rá. Caitanya nem tudott közömbös maradni Śacīmātā irányában,[50] annyira lekötelezte önzetlen anyai szeretete.[51]
3.2 Caitanya Mahāprabhu viszonyulása a női nemhez
Mahāprabhu női nemhez való viszonyulását tekintve életét két periódusra bonthatjuk: a sannyāsa-életrendbe lépés előtti és utáni időszakra. Huszonnégy éves koráigpéldás háztartóként (gṛhasthaként) teljesítette kötelességeit,[52] kétszer házasodott: az első felesége Lakṣmīdevī[53] volt, a második pedig Viṣṇupriyā-devī.[54] Míg gyermekkorában sokat tréfálkozott a korabeli lányokkal a Gangesz partján,[55] addig sannyāsīként nagyon szigorú volt a távolságtartásban.[56] Azonban ez a távolságtartás a nőktől semmiképp sem volt megvető hangulatú, hanem egy tiszteletteljes, a lemondott helyzetből következő szükséges tartózkodás. Erre enged következtetni Śikhi Māhiti lánytestvéréhez, Mādhavīhoz fűződő külsőleg tiszteletteljes, de valójában mégis szoros kapcsolata,[57] mivel ő Jagannātha Purīban az Úr társaságát élvezhette.[58]
3.3 Caitanya Mahāprabhu kapcsolata az egyszerű emberekkel
3.3.1 A jámbor emberek
Mahāprabhu minden ember iránt mély együttérzéssel viseltetett. Indokolatlan kegyéből egyaránt szólt az anyagi lét kettősségének bármely állapotát – szenvedést vagy boldogságot – tapasztaló lelkekhez, tanai egyszerűek és univerzálisak voltak: mindenki számára ugyanazt a tanítást adta, legyen az bár jómódú, szegény, beteg, egészséges, idős, fiatal, öntelt, alázatos, az élet viszontagságaiban megfáradt vagy hálával telt.
A lelki élet általános útmutatásait az Úr egyértelműen kinyilvánította a Dél-Indiában tett prédikáló körútja során. Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī művében Mahāprabhu két brāhmaṇának,Kūr-mának és Vāsudevának adott utasításain keresztül adja át a tanításainak lényegét, melyek biztosítják a lelki életben való fejlődést:
„Az ember ne változtassa meg a társadalmi helyzetét, ne hagyja el családját azonban mindig énekelje a Szent Nevet. Terjessze az Úr Kṛṣṇa utasításait, melyek a Bhagavad-gītāban és a Śrīmad-Bhāgavatamban vannak leírva; valamint váljon lelki tanítómesterré, hogy magas szintű prédikálásával minél több embert fel tudjon szabadítani!”[59]
3.3.2 A bűnös emberek
Caitanyát patita-pāvanának, a bűnös lelkek felszabadítójának[60] nevezték, mert leginkább az elesetteknek adta magát: kegyének folyóként hömpölygő áradata eljut a tudatlanság legsötétebb mélységeibe is.[61] Mahāprabhu könyörületessége ebben a jelenlegi korban nagyon fontos, hiszen mindenki ezáltal a nagylelkűség által tud csak megtisztulni, mert szinte az összes ember elmerül a bűnös tettekben.[62]
A mai kor átlagemberét jelképezi Jagāi és Mādhāi,[63] a tiszteletre méltó brāhmaṇa családban született testvérpár, akik nagyon erkölcstelen életmódot folytattak.[64] Miután az Úr ölelésével megtisztította őket, avatást kaptak a Szent Név éneklésébe, így idővel felszabadultak, majd mindketten Mahāprabhu kiváló szolgái lettek.[65] Jagāi és Mādhāi mély tisztelettel viseltetett Caitanya iránt, szolgáinak tekintették magukat. A két bűnös lélek társaságában Mahāprabhu ennek megfelelően az úr és kedves szolgája közötti hangulat ízeit tapasztalhatta meg.[66]
3.3.3 Az eltévelyedők
Mahāprabhu kegye abban is megmutatkozott, hogy szigorúan kijavította bhaktái hibáit saját egyéni fejlődésük érdekében, valamint azért, hogy az összes élőlény számára példát mutasson ezekkel az esetekkel. Egyik legjelentősebb történet Az ifjabb (Choṭa) Haridāsa megbüntetése, mellyel az Úr sokrétű tanítást adott követőinek.[67]
Haridāsa egy lemondott bhakta volt, aki egyszer egy alkalommal felkereste említett Mādhavī-devīt, mert Mahāprabhu számára főzött ebédhez szeretett volna rizst kérni tőle. Caitanya azonban nagyon megharagudott rá, mert egyedül kereste fel Mādhavīt. Még társai kérlelésére sem volt hajlandó megbocsátani azt, hogy Haridāsa egy nő társaságában volt, ugyanis a szentírások szerint a nőkkel való együttlét rendkívül káros a lelki életre, így a lemondott rend tagjainak tartózkodni kell az ellenkező nem társaságától, és azoktól is, akik nem követik ezt a tiltást.[68] Miután Mahāprabhu egy évig ebben a dühös hangulatában[69] távol tartotta magától Haridāsát, aki rendületlenül a bocsánatára vágyott, Haridāsa bánatában egy szent helyen öngyilkosságot követett el, és finomfizikai testében folytatta az Úr dicsőítését, akinek szíve megenyhült, és végül visszafogadta szolgáját.
3.4 Caitanya Mahāprabhu és a meghatározó világi szerepet betöltő bhakták
Mahāprabhu sannyāsīként nagyon szigorúan távolságot tartott az érzékkielégítésbe merülő materialista emberektől a lelki fejlődése érdekében – még azoktól az emelkedett vaiṣṇaváktól is elhatárolta Magát, akik a világi hatalom megtestesülései voltak.[70] Azonban az Úr annyira jóságos, hogy amennyiben valaki anyagi szempontból hiába nagyon kedvezőtlen helyzetben van, akkor is meg tudja közelíteni Őt, és szoros kapcsolatba kerülhet Vele, ha megfelelő módon cselekszik.
Pratāparudra Mahārāja Orissza királya volt. Tudta, hogy Caitanya maga az Istenség Legfelsőbb Személyisége, és nagyon vágyott rá, hogy társulhasson Vele.[71] Ám társadalmi helyzete miatt Mahāprabhu nagyon határozottan elutasította, hogy találkozzon az uralkodóval.[72] A király azonban végtelenül eltökélt volt.[73] Többféle módon, nagyon alázatosan igyekezett szolgálni az Urat – bhaktáin keresztül is,[74] akik segítették, kedvező helyzeteket teremtettek neki, illetve tanácsokkal látták el, hogy az Úr felfigyeljen rá.[75] Mahāprabhu kezdeti szigorúsága megenyhült és lehetőséget adott, hogy különféle (anyagi szempontból) akár alantasabb,[76] majd személyesebb, bensőségesebb szolgálatokat[77] végezhessen. Végül, amikor vaiṣṇavaként öltözött fel, akkor az Urat már nem is érdekelte Pratāparudra társadalmi helyzete,[78] hanem mély szeretettel megölelte[79] és elfogadta bhaktájának.[80]
3.5 Caitanya Mahāprabhu kapcsolata a māyāvādī filozófusokkal
Az imperszonalistákra, a tetteik gyümölcsére vágyókra, a hamis logikát követőkre, az istenkáromlókra, az abhaktákra és a tudóstársadalom legaljára hamis spekulációik révén nem tudott hatással lenni az Úr saṅkīrtana-mozgalma. Azonban Mahāprabhu egy megtámadhatatlan érveléssel alátámasztott cseles tervet eszelt ki[81], elmondhatatlan kegyességében, és e lelkek megmentéséért elfogadta a lemondott rendet. A sannyāsīkat a társadalom minden tagja tiszteli, így ebben a szerepben az Úr közelebb tudott kerülni még azokhoz is, akik korábban elutasították az odaadás gyakorlatáról szóló tanításait. Egyedül a személytelen filozófiát valló māyāvādīk nem tudták könnyen befogadni tanításait,[82] Mahāprabhu ezért arra törekedett, hogy kiemelkedő képviselőik meggyőzése révén indítson el változásokat a szívükben.[83] A Śrī Caitanya-caritāmṛtában említett māyāvādī tanítók közül Sārvabhauma Bhaṭṭācārya megtérése a legrészletesebben kifejtett történet.
Sārvabhauma Bhaṭṭācārya akkoriban India legelismertebb logikatudósa volt,[84] járatos volt mind a hat filozófiai tanban.[85] A filozófus segíteni szerette volna Śrī Caitanya fejlődését azzal, hogy tanításban részesíti: elmagyarázta neki a vedānta filozófia általa igaznak tartott személytelen jelentését. Az Úr türelmesen hallgatta a magyarázatokat[86] és Bhaṭṭācārya kérlelésére kifejezte egyet nem értését, majd kifejtette a személyes istentan lényegét.[87] Ezek után Caitanya örömében feltárta előtte négykarú Viṣṇu-formáját, majd eredeti Kṛṣṇa formáját.[88] Sārvabhauma ekkor meghódolt az Úrnak,[89] és onnantól kezdve szolgájának tekintette magát, mély szeretettel viseltetett Iránta, s az Úrban szintén ragaszkodás ébredt, így boldogan adta át magát a bhaktája szolgai érzelmei keltette hangulatnak.[90] Sārvabhauma pedig idővel az Úr tiszta bhaktájává vált.[91] Kiemelkedő helyzetéből fakadóan a hozzá hasonló világi művelt emberek követni kezdték példáját.
3.6 Caitanya Mahāprabhu bensőséges kapcsolatai
3.6.1 Caitanya Mahāprabhu kapcsolata a Szent Név éneklőivel
A Kṛṣṇa-tudat gyakorlásának legfontosabb eleme Isten Szent Nevének éneklése. A Hare Kṛṣṇa mantra bárkit el tud vinni a tökéletesség legmagasabb fokára: Általa közvetlen kapcsolatba kerülhetünk az Úrral, és megtapasztalhatjuk az istenszeretetet.[92] Így egy törekvő vaiṣṇava odaadó szolgálatának elmaradhatatlan napi kötelessége az Úr dicsőítése, nevének éneklése. A tökéletesség szintjén is az Istennel való kapcsolatteremtés legfőbb eszköze. Mindezt Haridāsa Ṭhākura példáján tökéletesen megfigyelhetjük.[93]
„Nāmācārya Haridāsa Ṭhākura a szent név éneklésének legnagyobb tekintélye.”[94] Muzulmán családból származott,[95] ezért társadalmi státuszára nézve alacsonyrendűnek számított. Caitanya azonban hiteles és emelkedett vaiṣṇavának tekintette, mivel vallotta, hogy aki az Úr nevét vibrálja, az Kṛṣṇa bhaktája,[96] tekintet nélkül a materiális kategóriákra, melyek az anyagi világban jellemző helyzetet jelölik.[97] Az Urat mélyen felzaklatta, ahogyan bhaktája tökéletes szintre fejlesztette magában az alázatosságot,[98] emellett ezt a tulajdonságot elengedhetetlenül szükségesnek tartotta Mahāprabhu a lelki fejlődés folyamatában, így boldog elégedettséget is okozott neki ugyanakkor, hogy a Ṭhākura ilyen példás jellem, sőt sokszor legkiválóbbként említette transzcendentális tulajdonságait.[99] Caitanya ragaszkodását különösen megrendítő módon fejezi ki Haridāsa eltávozásának megható története.[100]
3.6.2 Caitanya Mahāprabhu kapcsolata a Pañca-tattva tagjaival
A továbbiakban azokat a kötelékeket vizsgálom, melyekben a társak erősebb elköteleződésük miatt már aktívan is szerepet vállaltak Mahāprabhu missziójának valamelyik aspektusában: életüket és lelküket az Úr szolgálatának szentelték, így kapcsolatukat elmélyítették Vele. Prabhupāda szerint ez az elkötelezett, odaadó szolgálat a bensőségesség kritériuma.[101]
3.6.2.1 A Pañca-tattva közösségépítő szerepet betöltő tagjai
Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī elmagyarázza, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségének megnyilvánulása ebben a korban nem egy személy révén történik. Ezt a jelenséget a Pañca-tattva fogalmának segítségével tudjuk megérteni.
Pañca-tattvának[102] nevezzük azt a filozófiai tételt, mely elmagyarázza, hogyan jelent meg Kṛṣṇa társaival az anyagi világban a kali-korban. Az Úr ugyanis energiáival együtt –számunkra nehezen felfogható módon – egyszerre öt személyként nyilvánult meg: mint Caitanya Mahāprabhu, Nityānanda Prabhu, Advaita Ācārya, Gadādhara Paṇḍita és Śrīvāsa Ṭhākura. Általuk válik lehetővé az, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségének lelki világbeli aspektusai itt az anyagi világban számunkra is érzékelhető módon egymástól elkülönítve megjelenjenek.[103]
Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Szemé-lyisége Caitanyaként az odaadó szolgálat tökéletes képviselőjének, azaz az Úr bensőséges bhaktájának szerepét játssza,[104] Balarāma mint az Úr teljes része Nityānanda Prabhuét, Sadā Śiva pedig Advaita Ᾱcāryaként jelent meg. Az utóbbiak ketten isteni kategóriák, Caitanya segédjei a kedvtelések során a környezet és az elrendezések megteremtésével. Nityānanda az eredeti lelki tanítómester, aki a tanítványokat a szolgálatkész hozzáállásra neveli, s ezáltal terjeszti az Úr szolgálatát.[105] Advaita pedig szintén példamutató lelki tanítómester, ācārya,[106] aki imáival kérte az Urat, hogy szálljon alá,[107] hogy megtanítsa az embereknek a gyakorlatban, saját példán keresztül, hogyan kell szeretni Őt. Gadādhara Gosvāmī, az Úr belső energiája a tökéletes brāhmaṇa lelki tanítómestert testesíti meg, és inkarnációi, az őt követő hívek mind bensőséges bhakták, akik eredeti formájukban szerelmi hangulatban kapcsolódnak Kṛṣṇához.[108] Śrīvāsa Ṭhākura, az Úr határenergiája pedig az eszményi brāhmaṇa bhakta.[109] Akik az Úr Nityānanda Prabhu és az Úr Advaita Prabhu követői, azok szülői, baráti, szolgai kapcsolatban szolgálják az Urat.[110]„Tudnunk kell, hogy Śrī Caitanya Mahāprabhu mindig e tattvák társaságát élvezi.”[111]
Mahāprabhu és négy meghitt társának Pañca-tattvaként híressé vált csoportja a missziója gyakorlati aspektusában játszottak jelentős szerepet. Ők képviselték azokat a mindenki számára azonnal vonzalmat ébresztő közösségi tevékenységeket, attitűdöket és hangulatokat, amelyek a Kṛṣṇa-tudat terjedését és stabil jelenlétét biztosítják, azaz a közösség kialakulását és növekedését támogató elemeket. Az Úr Caitanya mindegyiküket különböző utasításokkal látta el, hogy küldetését sikeressé tegyék, hogy az egész világon elterjesszék a Szent Név éneklését.
Caitanya Mahāprabhunak alapvetően mindenkivel szolgai kapcsolata volt, melyet csupán színeztek az egyéb hangulatok. A Mahāprabhuhoz kapcsolódó négy személy közül tulajdonképpen háromnak volt elsődleges szerepe abban, hogy a külvilág felé megnyilvánítsa a szerető kapcsolatok egyes formáit – Śrīvāsa a szolgai, Advaita a baráti és Nityānanda a szülői szintig képviselte ezeket. Gadādhara, aki már a szerelmi érzelmek megélésében volt támogató társ, szerepe nem volt annyira nyilvánvaló, helyzete a nagyközönség számára nehezebben értelmezhető.
Mahāprabhu bátyjának tekintette Nityānandát, mivel Kṛṣṇa fivére, Baladeva inkarnációja volt. Érdekes még, hogy Caitanya vér szerinti bátyja, Viśvarūpa „eltávozása” után Nityānanda Prabhuba vegyült.[112] Mahāprabhu és Nityānanda Prabhu fiatal felnőttként találkoztak először, és azonnal mélyen bensőséges társak lettek. Az Úr megmutatta neki hatkarú, négykarú, majd eredeti, kétkarú formáját.[113] Caitanya arra kérte, hogy korlátok nélkül mutassa be mindenkinek a Kṛṣṇának végzett odaadó szolgálatot.[114] Nityānandát Mahāprabhuhoz apai, baráti és szolgai érzelmek fűzték, így a szülői féltése, az egyenrangú társ bizalma és az alárendelt segítő mindenre kiterjedő odafigyelése egyaránt megjelent a kapcsolatukban:[115] a szolgálatnak ez a nagyközönség felé képviselhető legmagasabb szintű megnyilvánulása. Nityānanda tehát a tökéletes szolgálatot végző bhakta, aki bemutatja, hogyan kell követni az Istenség Legfelsőbb Személyiségének utasításait,[116] és azt, hogy aki így tesz, az minden nehézséget le tud győzni, ha egyetlen vágya, hogy Urának örömet szerezzen.[117]
Advaita Ācārya, mint egy idősebb[118] rokon, feleségével, Sītādevīvel már születésétől kezdve gondot viseltek az Úrra. Sītādevī szeretete olyannyira erős volt, hogy felismerte Caitanyában Gokula Kṛṣṇáját – noha bőrszíne nem feketés volt –, és ő nevezte el Nimāinak is.[119] Amikor az Úr a lemondott rendbe lépett, akkor is mellette volt, támogatta: ekkor Advaita házában rendeztek egy ünnepséget nagy lakomával[120] és ott fogadott el először alamizsnát.[121]
Advaita Ācārya arra vágyott, hogy megpillanthassa az Úr univerzális formáját és Mahāprabhu teljesítette kérését.[122] Caitanya arra kérte Advaitát, hogy a világon mindenkinek, még a leghitványabb embereknek is hirdesse, és adja oda a bhaktit.[123] Az ācārya ezt a vágyát példamutató vaiṣṇavaként képes volt teljesíteni: mindenkit meg tudott győzni arról, hogy kezdje el Kṛṣṇa szolgálatát.[124] Érzelmeiben a barátság és a szolgálat szintjén kapcsolódott az Úrhoz, aki jellemzően lelki tanítómestereként bánt a Tőle sokkal idősebb Advaitával.[125] Ez azonban nem tetszett az idős ācāryának, ezért kitalálta, hogy Mahāprabhut magára haragítva elérheti, hogy uraként viselkedjen vele, és rendreutasítsa, ezért a filozófiai elmélkedés útját kezdte hirdetni māyāvādī filozófusoknak. Terve sikeres volt: az Úr aggodalmas dühében megdorgálta Advaitát, aki boldogan nyugtázta, hogy ura figyel rá, és meg akarja védelmezni a hibák elkövetésétől.[126]
Śrīvāsa Ṭhākura Mahāprabhu idősebb társa volt,[127] és már születésétől kezdve feleségével, Mālinīdevīvel együtt, szintén féltő gondoskodással szolgálták az Urat[128] és örömmel látták otthonukban. Mālinī mindig odaadó anyai szeretettel főzte meg az Úr kedvenc ételeit,[129] ám mindketten csupán szolgálójának tekintették magukat.[130]
Caitanya azt kérte Śrīvāsától mint legkiválóbb bhaktájától,[131]hogy minden nap szervezzen közös énekléseket.[132] Śrīvāsa házában kezdődött el tehát a saṅkīrtana-mozgalom, és egy évig minden éjjel megtartották ezeket a rendezvényeket az Úrral,[133] aki valójában később, fizikai távolléte esetén is mindig megjelent ezeken az összejöveteleken.[134] Ennek oka volt egyrészt, hogy vér szerinti gyermeke halálakor Mahāprabhu és Nityānanda Prabhu örök fiainak nevezte magukat és azt mondta, hogy soha nem lesznek képesek elhagyni társaságát.[135] Śrīvāsa minden tiszta bhakta[136] képviselője, aki alapvetően a szolgálat hangulatában kapcsolódik Mahāprabhuhoz, azonban ezt az alapvető érzelmet, ahogy minden egyéni lélek esetében, az ő esetében is egyedi hangulat lengi be.[137] Sokszor játszott az Úr színdarabjaiban,[138] valamint segített Neki különféle transzcendentális hangulatainak megélésében.[139] Szeretett tréfálkozni is Caitanyával, bár mindig hatással volt rá az Úr fensége.[140] Ám kapcsolatukra emellett is a bensőségesség magas foka volt jellemző, hiszen Śrīvāsa fürdetési ceremóniáját elfogadva, Caitanya megnyilvánította neki transzcendentális fenséges formáját.[141] Amikor Mahāprabhu a lemondott rendbe lépett, Śrīvāsa fájdalmában elhagyta Navadvīpát.[142]
3.6.2.2 A bensőséges barát
„A bensőséges társak, köztük Gadā-dhara, Svarūpa Dāmodara, Rāmānanda Rāya és a hat Gosvāmī (akiknek élén Rūpa Gosvāmī állt) valamennyien saját transzcendentális hangulatukat élvezik. Az Úr így a különféle transzcendentális ízekben más és más helyzeteknek adja át Magát.”[143]
Śrī Caitanya mind a négy hangulatot átélhette, s így mindig mérhetetlenül hálás volt bhaktáinak.[144]
Mahāprabhunak bensőséges társai közül talán legkülönlegesebb, legnehezebben megérthető kapcsolata Gadādharával volt, aki végtelenül szelíd természetű[145] bölcs tudósként[146] az eszményi brāhmaṇa bhaktát képviseli.[147] Noha Śrī Caitanya bengáli követőit hazaküldte Jagannātha Purīból prédikálni, Gadādhara, aki már gyerekkorától az Úr társa volt, mégis Vele maradhatott, ő ugyanis kṣetra-sannyāsa fogadalmat tett, azaz arra esküdött fel, hogy Yameśvaránál marad egész életében,[148] és ott Ṭoṭā-gopīnāthát szolgálja.[149] Gadādhara Gosvāmī ragaszkodása Mahāprabhuhoz rendíthetetlen volt, senki és semmi máshoz nem fűzte olyan szoros kötelék, mint Hozzá. Ez gyönyörűen megnyilvánul, ahogy az Úr közelsége érdekében képes ilyen élethosszig tartó szigorú lemondást vállalni, és ugyanezt az esküt megszegni ugyanannak a célnak az érdekében.[150] Az Úrnak örömet okozott kedves társa kötődése, de nem örült, ha bhaktái megszegték a vallásos fogadalmakat, így szerető féltéssel megfeddte, és nem engedte, hogy Gadādhara Vele tartson Vṛndāvanába, hanem visszaküldte Jagannātha Purība.[151] Később Mahāprabhu bevallotta, hogy azért nem tudott elmenni akkor Vṛndāvanába, mert Gadādharát otthagyta, aki emiatt nagyon elszomorodott. Gadādhara ettől a kijelentéstől pedig annyira ellágyult, hogy magasztalni kezdte egyetlen Urát.[152] Bár az előbbi esetből látható, hogy nem szabad azt gondolnunk, hogy Caitanya nem törődik szeretteivel,[153] mert noha magát is megviseli, ha bensőséges társai szenvednek, ennek ellenére néha próbára teszi őket. Ezeken a próbatételeken a tökéletes helytállást Gadādhara esetében figyelhetjük meg, mert egyszerűsége és alázatos természete teljesen elbűvölik Mahāprabhut, aki emiatt teljesen átadja magát a szeretetének.[154] Elválaszthatatlanok voltak egymástól.[155]
3.6.3 Caitanya Mahāprabhu kapcsolata a személyes szolgálatot végző társakkal
A saját, belül mélyen elrejtett hangulatainak megélésében Caitanyának olyan társakra is szüksége volt, akik személyes szolgálatukkal mindehhez a megfelelő nyugodt és védett környezetet biztosították Számára a folyamatos jelenlétükkel, mindenre kiterjedő odafigyelésükkel.
Govinda Gosāñi és Kāśīśvara Gosāñi[156] korábban egyaránt Īśvara Purīnak, Mahā-prabhu lelki tanítómesterének a személyes szolgái voltak, akik gurujuk utasítására jöttek, hogy Mahāprabhuval éljenek.[157] Jagannātha Purīban Kāśīśvara fizikai ereje miatt Śrī Caitanya testi épségét vigyázta leginkább, illetve a kīrtanák utáni prasādam osztásban segédkezett,[158] Govinda pedig az Úr szükségleteire és kényelmére figyelt (gondoskodott számára az ételről, vízről, a megfelelő alvásról, testi egészségéről).[159]
Govinda személyén keresztül nemcsak a tiszta személyes szolgálat édességét és bensőségességét érezhetjük át, hanem felismerhetjük azt is, hogy Govindával egy śūdra származású szolgát fogadott el Mahāprabhu. Ennek kapcsán az Úr kifejti, hogy Kṛṣṇa számára nincsen jelentősége az anyagi megjelöléseknek, Ő csak azt látja, hogy szeretettel tudjuk-e szolgálni.[160] Govinda Caitanya minden rezdülését érezte[161] és olyan rendíthetetlen vágya volt csakis az Úr jólétét szem előtt tartva szolgálni Őt, hogy ennek érdekében még sértéseket is hajlandó volt elkövetni (például átlépte az ajtóban alvó Urat, hogy gondoskodhasson Róla). Mahāprabhu ezeket a látszólagos tiszteletlen tetteket azonban boldogan fogadta és mindig a szeretet megnyilvánulásaként értelmezte.[162]
3.6.4 Caitanya Mahāprabhu kapcsolata a bhakti tudósaival
Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī leírja, hogy a hat Gosvāmī (Śrīla Rūpa, Śrīla Sanātana, Śrīla Raghunātha Bhaṭṭa,[163] Śrīla Jīva,[164] Śrīla Gopāla Bhaṭṭa[165] és Śrīla Raghunātha Dāsa) minden gauḍīya-vaiṣṇava oktató lelki tanítómestere,[166] mivel Caitanya Mahāprabhu azzal a küldetéssel bízta meg őket, hogy filozófiáját, tanítását és útmutatásait fejtsék ki, írják le és azokat a kinyilatkoztatott szentírásokon alapuló magyarázatokkal lássák el a lelki élet iránt érdeklődő emberek fejlődésének segítése céljából.[167] Ennek a feladatnak a beteljesítéséhez az Úr különböző ideig közvetetten vagy közvetlenül társult lemondott tudós követőivel.
Sanātana és Rūpa állt korban legközelebb a hat Gosvāmī közül Mahāprabhuhoz. Az Úr bensőséges beszélgetések révén tanította nekik a bhakti gyakorlásának alapjait, elveit és folyamatát.[168]
Sanātana Gosvāmīt sambandha-ācārya névvel illetik, mert az Úr kegyéből mélyen ismerte a lelki tudomány alapvető kategóriáinak összefüggésrendszerét. Benáreszben két hónapot,[169] Jagannātha Purīban egy évet töltött az Úr mellett, majd Tőle távol, Vṛndāvanában élt.[170] Ott az Úr felhatalmazása és kérése szerint több művet is írt a bhakti tudományáról.[171] Sanātana rendkívül tiszteletreméltó származása ellenére mindig végtelenül szerényen viselkedett. E kiválósága miatt így az Úr Sanātana személyén keresztül tanította a lelki élet egyik fő elvét, az alázatosságot, minden spirituális fejlődés alapját.[172]
Rūpa Gosvāmīt abhideya-ācāryának vagy bhakti-rasācāryának nevezik, azaz olyan tanítónak, „aki ismeri az odaadó szolgálat eszenciáját”,[173] mert Mahāprabhu tanításai alapján kifejtette az Istennek végzett odaadó szolgálat típusait, és azok gyakorlatát. Mahāprabhut elbűvölték és elégedetté tették Rūpa tulajdonságai, így Śrī Caitanya Mahāprabhu különleges kegyében részesítette Śrīla Rūpa Gosvāmīt, mert Rūpa Gosvāmī legjobb képességei szerint akarta szolgálni az Urat.[174] Rūpa sok könyvet írt, és ezt az alkotómunkát ugyan már nem Caitanya fizikai közelségében végezte, azonban szívükben végig együtt voltak, mert Mahāprabhu korábban belépett Rūpa szívébe.[175] Ennek köszönhetően Rūpa Gosvāmī nemcsak tudományos oldalról volt képes megvilágítani az istenszeretet szépségét, de Svarūpa Dāmodarához hasonlóan azt is meg tudta érteni, és gyönyörűen ki tudta fejezni, mi játszódik le Mahāprabhu elméjében.[176] Eksztatikus hangulataiban Mahāprabhu sokszor verseket idézett, melyek a legmélyebb érzéseit fejezték ki, de még közeli társai sem tudták ezeket értelmezni. Noha Svarūpa Dāmodara megértette az Urat és hangulatait, mégsem tárta fel, hanem értékes kincsként őrizte, mert kapcsolatuk intimitása meggátolta ebben. Viszont Rūpa ezt a bizalmas titkot képes volt közzétenni,[177] interpretálni,[178] olyan formába önteni, hogy azok számára is érthetővé és vonzóvá váljon, akiknek még kezdetleges a megértése, korlátozott a tapasztalása.[179] Rūpa Gosvāmī maradéktalanul meghódolt az Úrnak: a teljes életét a bhakti tudományának kifejtésére szentelte,[180] általa vette kezdetét az Isten-tudat elterjedése az anyagi világban.[181]
Raghunātha Dāsa Gosvāmī és Mahā-prabhu kapcsolata már nem volt teljesen közvetlen kapcsolat: Raghunātha az Úr közelében élt, de – Caitanyától majdnem tíz évvel fiatalabb lévén – szeretetét mégis áthatotta a magas szinten önmegvalósított lelki tanítómester felé tanúsított mély tiszteletadás. Már fiatalon őrült vágy ébredt a szívében az Úr szolgálatára,[182] és amikor nem bírt már távol maradni az Úrtól, mindent hátrahagyott, hogy Vele élhessen. Mahāprabhu befogadta, és legbensőségesebb társának, Svarūpa Dāmodarának az oltalmába ajánlotta.[183] Raghunātha alázatosságában nem beszélt közvetlenül Mahāprabhuhoz, csak Svarūpán és Govindán keresztül.[184] Mahāprabhu mint ādi-guru (eredeti, általános tanítást adó lelki tanítómester) elmondta neki a lemondott ember fő kötelességeinek elveit,[185] majd Svarūpa Dāmodarát kérte meg, hogy mint śikṣā-guru (tanítást közvetlenül átadó lelki tanítómester) magyarázza el a részletszabályokat,[186] melyek révén Raghunātha lelki megvalósításban részesülhetett.[187] Raghunātha Dāsa az Úr mellett Svarūpa Dāmodara Gosvāmī bizalmas segédje lett,[188] és antaraṅga-sevāt, nagyon bizalmas szolgálatot végezhetett, azaz szolgálhatta Rādhā-Kṛṣṇát elméjében.[189] Mahāprabhu megtanította neki a mūrti-imádat alapjait is.[190] Caitanya és Svarūpa Dāmodara eltávozása után Raghunātha Dāsa Rūpa és Sanātana Gosvāmī közelében telepedett le, Vṛndāvanában, ahol folytatta az Úrnak Jagannātha Purīban tizenhat éven át végzett bizalmas szolgálatát: naponta három órát az Úrról beszélt az ott élő bhaktáknak. Ezeknek az elbeszéléseknek nagy jelentősége volt Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī Caitanya-életrajzának megírása során is. [191]
Gopāla Bhaṭṭa Gosvāmī és Raghunātha Bhaṭṭa Gosvāmī eggyel fiatalabb generációt képviselnek már: majdnem húsz év volt közöttük és Caitanya között. Mindketten gyerekként találkoztak először Mahāprabhuval és harminc éves koruk előtt telepedtek le Vṛndāvanában. Gopāla Bhaṭṭa a szertartásokkal kapcsolatban írt összefoglaló iránymutatásokat, míg Raghunātha Bhaṭṭa nem hagyott hátra műveket.
Jīva Gosvāmī, aki közel harminc évvel volt fiatalabb Caitanyánál, soha nem találkozott személyesen Vele. Rūpa egyetlen tanítványa volt, és a többi gosvāmī eltávozását követően ő lett a Caitanyától származó tanítványi láncolat vezetője, megszilárdítója és továbbvivője. Több mint huszonöt könyvet, négyszázezer verset írt.[192] Kiemelkedő filozófiai műveltséggel rendelkezett. Śikṣā-guruja volt Narottamának, Śrīnivāsának, Śyāmānandának, akik később a Gauḍīya-vaiṣṇava-sampradāya elterjesztőivé váltak.
3.6.5 Caitanya Mahāprabhu kapcsolata a Śrī Rādhā mādhurya-premájának megélésében segítő társakkal
Mahāprabhu nappal mindig bhaktái szeretetének változatos megnyilvánulásait élvezte, azonban éjszaka a legmagasabb rendű, legteljesebb érzelemben, Śrī Rādhā Kṛṣṇa iránt érzett szerelmének érzésében merült el.[193] Az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől való távollét érzése napközben a környezetében lévő társakkal való interakciók miatt nem tudta akadálytalanul elragadni Caitanyát, ám éjszakánként az eksztatikus önkívület állapotaiban a távollét miatt megjelenő hiányérzet intenzívebb hangulata révén tapasztalta meg az Úr társaságát.[194] Tizenkét évig Caitanyával állandóan együtt volt két legbensőségesebb társa,[195] Svarūpa Dāmodara és Rāmānanda Rāya, akik a lelki világban Śrī Rādhā örök társaiként jól ismerték úrnőjük szívét és így tökéletesen tudtak segíteni Caitanyának a vágyott érzések előidézésében a megfelelő hangulatok megteremtésével. Velük olyan vaiṣṇava írók és költők verseit, dalait idézte fel, akik maguk is szerelmes vonzalommal kötődtek az Úrhoz.[196] Amikor ezek hatására pedig eksztázisba esett,
„Rāmānanda Rāya verseket mondott a Śrīmad-Bhāgavatamból, Svarūpa Dāmodara Gosvāmī pedig Kṛṣṇa kedvteléseiről énekelt, s ezzel külső tudatára ébresztették Śrī Caitanya Mahāprabhut.”[197]
Beszélgetéseik során az Úr teljes bizalommal megnyílt előttük és feltárta nekik zaklatott elméjét.[198]
Svarūpa Dāmodara Mahāprabhu személyes titkára volt, aki feljegyezte élete történéseit a külsőleg nem látható aspektusaival együtt. Caitanya testének második kiterjedéseként, legmeghittebb társaként tartották számon.[199] Már Navadvīpában is szoros barátság fűzte őket egymáshoz és ez a kapcsolat még erősebbé vált Purīban. Elmélyült szolgálatában szavaival, elméjével és testével, így teljes harmóniába tudott kerülni az Úr érzelmeivel, ezáltal pedig mindig boldoggá tette a szerelem megfelelő hangulataink előidézésével,[200] illetve az Úr nyugalmának védelme érdekében nagyon figyelt arra, hogy Mahāprabhu csak olyan témájú alkotásokat hallhasson, melyek pontosan egyeznek a śāstrák végkövetkeztetésével.[201] Az Úr annyira közel engedte magához, hogy nemcsak az istenszeretet filozófiájának legmélyebb rejtélyeibe avatta be, hanem eksztatikus élményeibe,[202] saját legféltettebb titkaiba is.[203] Amikor Mahāprabhu megmutatta valódi formáját Rāmānanda Rāyának, akkor Svarūpa Dāmodara[204] képes volt megérteni, hogy a Legfelsőbb Abszolút Igazság misztériuma az, hogy Kṛṣṇa és gyönyörenergiája azonos, és megszemélyesült megnyilvánulásuk egyesült formája maga Caitanya Mahāprabhu személye.[205]
Rāmānanda Rāya Vidyānagara kormányzójaként anyagi helyzetére nézve śūdra volt, ám mégis az Úr egyik legbensőségesebb bhaktája lett, hiszen nagyon fejlett lelki szinten állt: „kétségtelen, hogy nem sáfrány színű ruhát viselő sannyāsī volt, mégis transzcendentális helyzetben, paramahaṁsa gṛhasthaként élt.”[206]
Caitanya dél-indiai útján találkoztak először, és azonnal kölcsönös ösztönös vonzódás ébredt bennük.[207] Ott tíz napon át elmélyült beszélgetéseket folytattak a legmagasabb rendű tudásról, melyek során az Úr játszotta a tanítvány szerepét.[208] Rāmānanda kifejtette, hogy a szerelmes ragaszkodás az istenszeretet csúcsa, Śrīmatī Rādhārāṇī az istenszeretet, Kṛṣṇa pedig a vonzerő transzcendentális formája, és a transzcendentális szerelmi kedvteléseiket egyformán élvezik az együttlét, valamint a távollét során.[209] Elmondja azt is, hogy e bensőséges dolgok megértését csak Rādhā szolgálólányainak, a gopīknak a követésével, az ő hangulatukban lehet elérni, melyre egyedül a bhakti-yoga végzésével Kṛṣṇa bhaktáinak társaságában, valamint Rādhā és Kṛṣṇa lótuszlábán meditálva – a Rādhā és Kṛṣṇa együttes szent nevének, a Hare Kṛṣṇa mantrának azéneklésével – lehet szert tenni az anyagi világban.[210]
Ezen titkos és magasrendű témák feltárása során boldogságukban sírtak, és érzelmeikben összekapcsolódtak.[211] Mahāprabhu úgy érezte, hogy mindig Rāmānanda társaságában akar lenni.[212] Beszélgetésük legmeghittebb pontján, amikor Rāmānanda bevallotta Caitanyának, hogy ismeri valódi kilétét, az Úr elégedettségében megmutatta neki eredeti formáját, melyet Rāmānandán kívül senki más nem látott még addig. Rāmānanda Rāya olyan intenzív istenszeretettel rendelkezett, hogy Mahāprabhu elismerte:
„Nincs többé olyan bensőséges cselekedet, ami ismeretlen lenne előtted. Még ha leplezni próbálom is tetteimet, Irántam érzett mély szereteted révén képes vagy mindent a legapróbb részletekig megérteni.”[213]
Az Úr kérte Rāmānandát, hogy mondjon le hivataláról, és éljen a közelében Jagannātha Purīban. Rāmānanda boldogan eleget tett Mahāprabhu óhajának, és érkezését követően éjjel-nappal a kṛṣṇa-kathāban, aKṛṣṇáról szóló beszélgetésekben merültek el. Rāmānanda is annyira ragaszkodott az Úrhoz, hogy többször csellel megakadályozta, hogy el kelljen válnia Tőle.[214]
Caitanya életének utolsó tizenkét évében Rāmānanda volt az a bensőséges társ, aki az Urat a barátság hangulatával segítette abban,[215] hogy minél intenzívebben megtapasztalja a Kṛṣṇától való távollét[216] eksztatikus érzelmeit.[217]
3.6.6 A misszió folytatójának kapcsolata Caitanya Mahāprabhuval – Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī
Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī önmagáról is ír művében, a Śrī Caitanya-caritāmṛtában. Neki sem volt közvetlen kapcsolata Caitanya Mahāprabhuval: nem találkoztak személyesen. Azonban Kṛṣṇadāsa Vṛndāvanában társulhatott Raghunātha Dāsa Gosvāmīval, akin keresztül megismerhette az Úr kedvteléseinek külső és belső jellemzőit a Raghunātha és Svarūpa Dāmodara Gosvāmī feljegyzéseiben írtakat hallgatva – éppen úgy, ahogyan azok történtek.[218]
Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī végtelen kegyéből kiemeli művében minden tudás lényegét és helyes befogadásának módját: a Caitanya Mahāprabhu kedvteléseiről szóló történeteket hittel és szeretettel kell hallgatni, hogy azok megértésével felfoghassuk az Abszolút Igazságot, minden szentírás lényegét – Kṛṣṇát. Továbbá arra is ösztönzi a bhaktákat, hogy olvassák el a hiteles ācāryák műveit, mert általuk majd képessé válhatnak az odaadó szolgálat édességének mély megértésére:[219]
„kṛṣṇa-tattva, bhakti-tattva, prema-tattva sāra
bhāva-tattva, rasa-tattva, līlā-tattva āra”
„A Kṛṣṇa-tudat Kṛṣṇa, az odaadó szolgálat, az Isten iránti szeretet, az érzelmes eksztázis, a transzcendentális ízek és az Úr kedvtelései igazságának megértését jelenti.”[220]
„Az Úr vágya, hogy megjelenjen, két okból született: szerette volna megízlelni az Isten iránti szeretet ízeinek édes eszenciáját, és a spontán vonzódás szintjén álló odaadó szolgálatot akarta hirdetni a világban.”[221]
Ahogy láthatjuk, Caitanya Mahāprabhu kapcsolatai e két okkal állnak összhangban. Társai vagy az odaadó szolgálat terjesztésében, vagy az istenszeretet ízeinek megtapasztalásában segítették.
[1] Ez a tanulmány a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskolán 2021-ben megvédett, Az Úr és bhaktái szeretetteljes kapcsolata a Caitanya-caritāmṛta lapjain című szakdolgozatom alapján készült.
[2] SDG 2008: 385–386.
[3] SDG 2008: 16–17.
[4] SDG 2008: 19–20.
[5] Lásd: https://groups.google.com/g/istagosthi/c/6j_zy8fMXGw/m/cKofSCn4CQAJ
[6] SDG 2008: 130.
[7] SDG 2008: 10.
[8] SDG 2008: 15.
[9] SDG 2008: 19.
[10] SDG 2008: 19–20.
[11] SDG 2008: 21.
[12] SDG 2008: 22.
[13] SDG 1980–1983: „Śrīla Prabhupāda Indiában megjelent írásai” című függelék.
[14] SDG 2008: 30–31.
[15] ŚP 1993: 3–34.
[16] SDG 2008: 36.
[17] SDG 2008: 38, 51–52.
[18] SDG 2008: 129–130.
[19] SDG 2008: 319.
[20] ŚP 1989: 40.
[21] Cc. 3.3.269.
[22] ŚP 2004a: 19.
[23] ŚP 2016: 40–41.
[24] ŚP 1989: 40.
[25] ŚP 2004b: ix.
[26] ŚP 1989: 26.
[27] Cc. 1.7.12.
[28] Cc. 1.7.18–19.
[29] Padma Purāṇa, idézi: Cc. 2.17.133
[30] ŚP 1989: 14–24.
[31] Cc. 1.9.11 magyarázat.
[32] Cc. 1.3.48–49 és magyarázata.
[33] Cc. 1.7.33 magyarázat.
[34] Cc. 2.7.30.
[35] Cc. 2.1.18–22.
[36] Cc. 2.1.50.
[37] Cc. 2.1.46–47.
[38] Cc. 2.1.246.
[39] Cc. 2.1.23.
[40] Cc. 2.1.51.
[41] Cc. 2.1.147.
[42] Cc. 2.2.50 és 76–78.
[43] ŚP 1989: 166.
[44] Cc. 1.13.53.
[45] Cc. 1.13.54–55.
[46] Cc. 1.17.294–295: „Nanda apa, Vrajabhūmi királya most Jagannātha Miśra, Caitanya Mahāprabhu apja; Yaśodā mama, Vrajabhūmi királynője pedig Śacīdevī, az Úr Caitanya édesanyja. Nanda Mahārāja egykori fia most Śrī Caitanya Mahāprabhu, a hajdani Baladeva, Kṛṣṇa bátyja pedig Nityānanda Prabhu, az Úr Caitanya fivére.”
[47] Cc. 1.13.81–83.
[48] Cc. 1.14.6–12.
[49] Cc. 1.14.80–91.
[50] Cc. 2.3.175–176.
[51] Cc. 2.3.185.
[52] Cc. 1.5.25–27.
[53] Cc. 1.14.62 magyarázat: a Kṛṣṇa-līlāban Lakṣmī-devī Jānakī volt, az Úr Rāmacandra hitvese, valamint Rukmiṇī, az Úr Kṛṣṇa felesége Dvārakāban.
[54] A Gaura-gaṇoddeśa-dīpikā szerint Viṣṇupriyā Bhu-devīnek a megtestesülése.
[55] Cc. 1.14.48–61.
[56] Bhāg. 2.4.20 magyarázat.
[57] Cc. 3.2.105–106.
[58] Cc. 1.10.135–136 és magyarázata: Mādhavī Śrīmatī Rādhārāṇī segítője, és Kalākelīnek hívják.
[59] Cc. 2.7.127–128.
[60] Cc. 1.10.120.
[61] Cc. 1.16.1.
[62] Bhāg. 1.16.10 magyarázat.
[63] Cc. 1.8.20 magyarázat.
[64] Cc. 2.1.194.
[65] Cc. 1.17.17 magyarázat.
[66] Cc. 1.10.120 magyarázat: Jagāi és Mādhāi korábban a Jaya és Vijaya nevű ajtónállók voltak.
[67] Cc. 3.2.
[68] Bhāg. 3.31.32–40 és magyarázatai.
[69] Cc. 3.2.139.
[70] Cc. 2.11.8 és magyarázata.
[71] Cc. 2.11.24.
[72] Cc. 2.11.7 és 12.
[73] Cc. 2.11.48–49 és magyarázata.
[74] Cc. 2.11.18, 21 és 2.12.15.
[75] Cc. 2.11.56–58 és magyarázata.
[76] Cc. 2.13.18 és magyarázata.
[77] Cc. 2.13.16 és Cc.2.14.5–8.
[78] Cc. 2.14.14.
[79] Cc. 2.16.105.
[80] Cc. 1.10.135–136 és magyarázata: Pratāparudra Mahārāja Indradyumna király volt korábban.
[81] Cc. 1.17.260–267.
[82] Cc. 1.7.29–41.
[83] Cc. 2.6.176–177.
[84] Cc. 1.10.130.
[85] Cc. 3.7.21.
[86] Cc. 2.6.116–117, 123.
[87] Cc. 2.6.178.
[88] Cc. 2.6.202–203.
[89] Cc. 1.10.130 magyarázat: Sārvabhauma Bhaṭṭā-cārya Bṛhaspatinak, a mennyei bolygók bölcs tudósának az inkarnációja volt.
[90] Cc. 2.6.227–230.
[91] Cc. 2.6.257–258.
[92] Cc. 3.3.257 és magyarázata.
[93] Cc. 3.3.213 magyarázat.
[94] Cc. 3.3.55.
[95] Cc. 3.3.124 magyarázat.
[96] Cc. 2.15.111.
[97] Padyāvalī 74, idézi Cc. 2.13.80.
[98] Cc. 2.3.196.
[99] Cc. 3.3.93–94.
[100] Cc. 3.11.6–104.
[101] Cc. 3.3.52 magyarázat.
[102] ŚP 1989: 164–167 és a Cc. 1.7. fejezet alapján.
[103] Cc. 1.7.5.
[104] Cc. 1.7.10 magyarázat.
[105] Cc. 1.1.44 magyarázat.
[106] Cc. 1.1.46 szószedet.
[107] Cc. 1.3.92.
[108] Cc. 1.7.17 magyarázat.
[109] Cc. 1.17.301 magyarázat.
[110] Cc. 1.7.17 magyarázat.
[111] Cc. 1.7.4 magyarázat.
[112] Cc. 1.13.74 és magyarázata.
[113] Cc. 1.17.12–16.
[114] Cc. 2.15.42.
[115] Cc. 1.17.296–297.
[116] Śivarāma Swami 2006: 45.
[117] Cc. 2.16.63–67 és magyarázatai.
[118] Cc. 1.5.144–145.
[119] Cc. 1.13.111–118.
[120] Cc. 2.3.38–65.
[121] Cc. 2.3.165 és Cc. 2.1.94.
[122] Cc. 1.17.10 és magyarázata.
[123] Cc. 2.15.41.
[124] Cc. 3.7.17–19.
[125] Cc. 1.17.298–299.
[126] Cc. 1.17.66–67 és magyarázata.
[127] Cc. 1.5.144–145.
[128] Cc. 1.13.108–110.
[129] Cc. 2.17.57.
[130] Cc. 1.10.8 magyarázat: Śrīvāsa Paṇḍita (Śrīvāsa Ṭhākura) Nārada Muni inkarnációja és felesége, Mālinī pedig Ambikā, Kṛṣṇa dajkájának inkarnációja.
[131] Cc. 1.1.38.
[132] Cc. 2.15.45–46.
[133] Cc. 1.17.34.
[134] Cc. 1.3.56 magyarázat.
[135] Cc. 1.17.227–229.
[136] Cc. 2.17.301 magyarázat.
[137] Cc. 2.17.300.
[138] Cc. 1.10.13 magyarázat.
[139] Cc. 1.17.90–98, 233–240.
[140] Cc. 2.1.215–216.
[141] Cc. 1.17.11.
[142] Cc. 2.16.205 magyarázat.
[143] Cc. 1.17.301.
[144] Cc. 2.2.78.
[145] Cc. 3.7.166.
[146] Cc. 1.8.3.
[147] Cc. 1.17.301 magyarázat.
[148] Cc. 2.15.183 és magyarázata.
[149] Cc. 1.12.81 magyarázat.
[150] Cc. 2.16.137.
[151] Cc. 2.16.130–149.
[152] Cc. 2.16.278–280.
[153] Cc. 3.7.168–169.
[154] Cc. 3.7.159–162.
[155] Cc. 1.10.4 magyarázat: Gadādhara Paṇḍita „Śrīmatī Rādhārāṇī és Lalitā-sakhī inkarnációja egy személyben”.
[156] Cc. 1.10.138 magyarázat: az a két szolga, akit korábban Bhṛṅgārának és Bhaṅgurának neveztek Vṛndāvanában, Kāśīśvara és Govinda lett Caitanya Mahāprabhu kedvteléseiben.
[157] Cc. 2.10.130–134.
[158] Cc. 1.8.66 magyarázat.
[159] Cc. 1.10.141–142.
[160] Cc. 2.10.135–141.
[161] Cc. 3.16.56.
[162] Cc. 3.10.82–101.
[163] Cc. 1.10.158 magyarázat: Raghunātha Bhaṭṭa Gosvāmī annak idején a Rāga-mañjarī nevű gopī volt.
[164] Cc. 1.10.85 magyarázat: Śrīla Jīva Gosvāmī annak idején Vilāsa-mañjarī gopī volt.
[165] Cc. 1.10.105 magyarázat: Kṛṣṇa kedvteléseiben Śrīla Gopāla Bhaṭṭa Gosvāmīt Anaṅga-mañjarīnak nevezték, mások szerint Guṇa-mañjarī inkarnációja volt.
[166] Cc. 1.1.36–37 és magyarázata.
[167] Śivarāma Swami 2006: 66.
[168] Cc. 2.8.56 magyarázat.
[169] Cc. 1.7.47.
[170] Cc. 3.4.200.
[171] Cc. 3.4.219–222.
[172] Cc. 1.10.84 magyarázat.
[173] Cc. 1.5.203 magyarázat.
[174] Cc. 3.1.197 és magyarázata.
[175] Cc. 2.19.117.
[176] Cc. 2.19.121.
[177] Cc. 2.13.133–134.
[178] Cc. 3.1.73.
[179] Cc. 2.1.41.
[180] Cc. 1.10.84 magyarázat: Śrī Rūpa Gosvāmī Śrī Rūpa-mañjarī nevű gopī.
[181] Cc. 3.1.117 magyarázat.
[182] Cc. 3.6.38–41.
[183] Cc. 3.6.188–205.
[184] Cc. 3.6.230.
[185] Cc. 3.6.236–239.
[186] Cc. 3.6.228–235.
[187] Cc. 2.1.284.
[188] Cc. 1.21.92 és magyarázata.
[189] Cc. 3.6.241.
[190] Cc. 3.6.294–298.
[191] Cc. 1.10.93–103.
[192] Jīva Gosvāmī írói tevékenységéről bővebben lásd: Jeney 2020: 20–30.
[193] Cc. 3.6.6–7.
[194] Cc. 1.4.106–110.
[195] Cc. 3.11.15.
[196] Cc. 2.2.55–77.
[197] Cc. 3.14.56.
[198] Cc. 2.2.40–44.
[199] Cc. 2.11.76.
[200] Cc. 2.12.162–167.
[201] Cc. 3.5.95–96.
[202] Cc. 2.2.50.
[203] Cc. 1.4.103–105.
[204] Cc. 1.4.105 magyarázat: „Svarūpa Dāmodarát Lalitā-devīvel, Rādhārāṇī második kiterjedésével azonosítják. Kavi-karṇapūra hiteles Gaura-gaṇoddeśa-dīpikājának 160. verse szerint azonban Svarūpa Dāmodara az a Viśākhā-devī, aki Goloka Vṛndāvanában szolgálja az Urat.”
[205] Cc. 2.8.282 és magyarázata.
[206] Cc. 2.7.63 magyarázat.
[207] Cc. 2.8.22–23.
[208] Cc. 1.10.134 magyarázat.
[209] Cc. 2.8.56–196.
[210] Cc. 2.8.197–256.
[211] Cc. 2.8.233.
[212] Cc. 2.8.240.
[213] Cc. 2.8.267–293.
[214] Cc. 2.16.154–155.
[215] Cc. 2.2.78.
[216] Cc. 1.13.42 magyarázat.
[217] Cc. 1.10.134 magyarázat: „Rāmānanda Rāya korábban Arjuna volt. Lalitā gopī inkarnációjának is tekintik, míg mások Viśākhā-devī inkarnációjának tartják.
[218] Cc. 2.2.93.
[219] Cc. 2.25.269–271 és magyarázatai.
[220] Cc. 2.25.265.
[221] Cc. 1.4.15–16.
FELHASZNÁLT IRODALOM
- Bhaktivedanta Swami Prabhupāda, A. C.: A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van. The Bhaktivedanta Book Trust, [s. l.], 2016.
- Bhaktivedanta Swami Prabhupāda, A. C.: Kṛṣṇa – Az Istenség Legfelsőbb Személyisége. The Bhaktivedanta Book Trust, [s. l.], 2004a.
- Bhaktivedanta Swami Prabhupāda, A. C.: Śrī Caitanya-caritāmṛta. The Bhaktivedanta Book Trust, [s. l.], 2004b.
- Bhaktivedanta Swami Prabhupāda, A. C.: Śrī Caitanya tanítása. The Bhakti-vedanta Book Trust, [s. l.], 1989.
- Bhaktivedanta Swami Prabhupāda, A. C.: Śrīmad-Bhāgavatam (Első Ének). The Bhaktivedanta Book Trust, [s. l.], 1993.
- Bhaktivedanta Swami Prabhupāda, A. C.: Śrīmad-Bhāgavatam (Második Ének). The Bhaktivedanta Book Trust, [s. l.], 1992a.
- Bhaktivedanta Swami Prabhupāda, A. C.: Śrīmad-Bhāgavatam (Harmadik Ének). The Bhaktivedanta Book Trust, [s. l.], 1992b.
- Jeney Rita: A szanszkrit nyelv jelentősége a gauḍīya-vaiṣṇava hagyományban. In: Tasi I. – Rátkai G. (szerk.): Időtlen tanítás. Védikus szentírások a gauḍīya-vaiṣṇava hagyomány fényében. Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola, Budapest, 2020, 19–30.
- Satsvarūpa Dāsa Goswami: Prabhu-pāda – egy bölcs ember élete és öröksége. The Bhaktivedanta Book Trust, [s. l.], 2008.
- Satsvarūpa Dāsa Goswami: Śrīla Prabhupāda-līlāmṛta: Ő Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupāda életrajza. The Bhaktivedanta Book Trust, Los Angeles, 1980–1983.
- Śivarāma Swami: A śikṣā-guru. Lál Kiadó, [s. l.], 2006.
INTERNETES HIVATKOZÁS
Śrī Bhaktisiddhanta-vaibhava
(Vol.1. 277-280). In.: Brijabasi Dasa: The 400th Anniversary of Sri Caitanya-caritamrta
A letöltés ideje: 2021. október 9.