/

Lapszám: Sokszínű vaiṣṇavizmus – 26 – XXVI/1 – 2022. december
Szerző: Rukmiṇī Devī Dāsī (Pósa Fatime)
Cikk letöltése pdf-ben: Isten földi otthona

Létezik olyan világ, ahol nincs születés, betegség, öregség, halál, sem szenvedés, bűnözés vagy irigység? Egy ilyen hely csak úgy képzelhető el, ha a materialista gondolkodáson túllépve és az abszolút szintről jövő tudás felé fordulunk.[1]

A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupāda  egy hiteles tanítványi láncolat tagja, aki könyvei által az olvasókat lelki tudatukra szeretné ébreszteni. Neki köszönhetően megismerhető a transzcendentális helyszín, Isten királysága.

Tanulmányomban megvizsgálom, hogy néz ki, és hogyan működik az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa eredeti lakhelye. A téma kidolgozásához és a filozófiai alapigazságok alátámasztásához Śrīla Prabhupāda által fordított jógaszentírásokat használom.

1. A dhāma misztériuma

Isten földi otthona, Bhauma Vṛndāvana részletezése előtt egy távolabbi áttekintésre is szükség van az isteni lakhely természetéről.

Kṛṣṇa otthonát szanszkrit szóval dhāmának[2] hívjuk. A Bhagavad-gītā tize-dik fejezének nyolcas verse alátámasztja, hogy az anyagi és a lelki világ forrása is Isten,[3] így bármelyik hely a teremtésben potenciálisan szolgálhat a lakhelyéül, de ahol az Úr személyes formájában is megjelenik és kedvtelései játszódnak, ott feltárul Isten lelki otthona. A dhāma az Úr Saját energiájából nyilvánul meg, de nem mondhatjuk, hogy megteremti, vagy létrehozza, mert soha nem keletkezett, mindig létezik, csupán el van fedve a szemünk elől. Ennek értelmezése legtöbbször túl van a józan emberi gondolkodáson. Kṛṣṇának azt a potenciáját, ami kívül esik érzékelésünk határain acintyának (felfoghatatlannak) nevezik, és az Urat ezért Adhokṣajának[4] is hívják.

1.1. A dhāma megjelenési formái

Azért, hogy a Legfelsőbb Személy számtalan helyen és módon a kedvteléseinek örömébe el tudjon merülni, kiterjeszti Önmagát és hajlékát is több formában. Úgy, ahogy Isten összes inkarnációjának Kṛṣṇa az eredete, úgy minden dhāma elsődleges forrása az Úr eredeti lelki világbeli otthona, Goloka Vṛndāvana, másnéven Kṛṣṇaloka. Goloka a legfelsőbb bolygó, és a lótusz alakú lelki világ közepe. Örökké létező, hibátlan, és az anyagi energia parányi mértékben sincs rá hatással.[5] A lelki égben állandóan látható, de közönséges szemek számára láthatatlan, ezért ezt aprakaṭa-dhāmának nevezik, ami azt jelenti, hogy létező, de rejtve marad.[6] Mivel nem tapasztalható, ezért a védikus irodalomban található leírások alapján tudunk a létezéséről,[7] amit azok a tisztaszívű szentek látnak meditációjukban feltárulni, akik érett lelki képesítéssel rendelkeznek. 

1.1.1. A dhāma kivetülése az anyagba

A dhāma lelki dimenziójának négyféle kivetülése van az anyagi síkon, amik nem különböznek az eredetitől, csupán a megnyilvánulásuk eltérő.

(1) A dhāma első formája akkor mutatkozik, amikor Kṛṣṇa az anyagi világban (Devī-dhāmában) tartózkodik. Ilyenkor az aprakaṭa-dhāma az Ő akaratából a szemek számára is láthatóvá, prakaṭtá változik, s Bhauma Vṛndāvana néven ismerik. Ez Goloka Vṛndāvanának a hasonmása lesz. Ezt a hasonlóságot nem fizikailag kell értetni, hanem a transzcendentális atmoszférájában nincs különbség a kettő között.

(2) Egy következő evilági formája akkor nyilvánul meg, miután az Úr elhagyja a Föld bolygót. Ekkor a dhāma továbbra is jelen marad, de már alig érzékelhető a szakrális természete, ami korábban tapasztalható volt. Látszólag eluralkodik felette az anyagi energia. Ez valójában sohasem történik meg, mert a dhāma mindig lelki, ami egy magasabb rendű potencia, mint az anyag, de ebben a formájában a szent hely elfogadja az alacsonyabb rendű energia közönséges tulajdonságait úgy, hogy az Úr antardhāna-śakti[8] nevű energiája, mint egy láthatatlan függöny az illúziótól megtévesztett élőlény és a szent hely közé férkőzik.[9]

Mivel Kṛṣṇa mindig Bhauma Vṛndā-vanát választja földi kedvteléseinek helyszínéül, ezért annak lelki ereje akkor sem halványul, amikor az Úr már nem tartózkodik a Földön, és a dhāmában a bhakták[10] már nem végeznek odaadó szolgálatot. Bhauma Vṛndāvanának ezt az arcát dṛśyamāna-dhāmának nevezik.[11] Ez a forma van jelen ma India területén, a fővárostól százötven kilométerre fekvő Vṛndāvanában, ahol Kṛṣṇa ötezer évvel ezelőtt megjelent.[12] Hétköznapi szemekkel csak a szeméttel teli utcák, szennyvíz, tengernyi árucikk, gondozatlan állatok és turistákat fosztogató majmok láthatóak, azonban a különleges lelki élmény még ma is nyilvánvaló mindenki számára. Śrīla Prabhupāda azt mondja: „[…] az e földön található Vṛndāvana-dhāma mindig az eredeti Vṛndāvana-dhāmát képviseli […],”[13] s ennélfogva sohasem lehet beszennyezni a lelki lényegét. Aki lelki gyakorlatokkal a szívét megtisztítja a rossz tulajdonságoktól, és önzetlenül vágyik rá, az ma is fel tudja becsülni India jelentőségét. A szent hely akár teljes valójában megnyilvánulhat számára, Kṛṣṇa beleegyezésével, mert a dhāmát nem az anyagi törvényszerűségek irányítják, hanem maga az Úr.

(3) A dhāma további két formában nyilvánulhat meg, melyből az egyik az, ami egy sādhu[14] szívében jelenik meg. Annak a szent embernek a szeretete, aki mindenben a Legfelsőbb Személyt látja, mindig Róla beszél és az Isten iránti spontán odaadás fejlett szintjén áll, vonzó lesz Kṛṣṇa számára. Ahogy korábban láttuk, az Úr csak a dhāmában jelenik meg, és ebben az esetben a bhakta szívét fogadja el lakhelyül, így az a lélek egy mozgó dhāmaként magával viszi a Legfelsőbb Urat, amerre csak jár. Ezt támasztják alá Kṛṣṇa kedves hívének, Yudhiṣṭhira Mahārājának nagybátyját, Vidurát dicsőítő szavai: „Uram! Az olyan bhakták, mint amilyen te vagy, maguk a megszemélyesült szent helyek. Mivel a szívedben hordod az Istenség Személyiségét, minden helyet zarándokhellyé változtatsz.”[15]

(4) A dhāma anyagi világban megjelenő további formája az, amit egy a lelki élet fejlett szintjén álló vaiṣṇava létrehoz a földön azzal a céllal, hogy meghívja a lelki világbeli aprakaṭa-dhāmát.Ilyen például a magyarországi Somogyvámos településen található közel háromszáz hektár területű Krisna-völgy.[16] Ezen az anyagi vidéken Isten felhatalmazásával az energiája testet ölt és jelen marad addig, amíg Kṛṣṇa imádata áll a központban, és lelki menedéket nyújt az arra alkalmas személyeknek, akik vágynak az Ő szolgálatára. Legyen az templom, palota, ház, vagy akár egy barlang, a bhakti-energia révén a szent atmoszféra áthatja, ami így már nem az anyagi világ része többé. Mivel Kṛṣṇa mūrti-formájának[17] imádata zajlik, így a szent hely alászáll bonyolult rítusok nélkül is. Azonban a szertartások erősítik a hitet az emberekben, ezért a vaiṣṇavák rendszerint követik a formális szertartásokat, amivel meghívják a szent helyet, hogy nyilvánuljon meg.[18]

Amikor azt a megfogalmazást használjuk, hogy Isten lakhelye alászáll a lelki világból, akkor ezt nem szabad szó szerint értelmezni. Mivel ennek az lenne a jelenése, hogy egy fizikailag magasabban lévő szintről lejön egy másik helyre. Ez azonban csak az anyagi dolgokra jellemző tulajdonság, a transzcendentális valóság másképp működik. Ennek megértéséhez említést kell tenni Isten háromféle arculatából[19] a Brahmanként ismert energiájára, ami mindent áthat a teremtésben. Emiatt a lelki világ is már mindenhol jelen van, mint Brahman, vagyis itt az anyagi síkon is, csak nem látható. Eredeti formájában csak a lelki tudatszinten értelmezhető, és amikor „alászáll”, akkor megjelenik a szemünk előtt, vagyis megnyilvánul egy alacsonyabb tudatszinten, hogy közönséges ember számára is felfogható legyen.[20]

A dhāmát az Úr azzal a céllal nyilvánítja ki, hogy felébressze az anyagi világban sínylődő testet öltött szellemi lélekben az Isten iránti odaadást, és eszébe juttassa, hogy honnan jött.[21] Így van rá lehetősége, hogy az ember a teste elhagyása után már ne az anyagi bolygókra szülessen meg, hanem természetének megfelelően újra az aprakaṭa-dhāma lakója legyen.

1.1.2. A dhāmák hierarchiája

A dhāmák lelki szempontból nem különböznek egymástól, mégis van egy rang-sor közöttük. Mivel Isten személyesen India földrajzi területén nyilvánította ki eredeti otthonát, így örök és bensőséges kapcsolatban áll vele,[22] ezért a földi Vṛndāvana tulajdonságai akkor sem változnak, ha az anyag eluralkodni látszik rajta. A Bhagavad-gītāban Kṛṣṇa azt is elmondja, hogy ez a hely még akkor sem semmisül meg, ha az univerzum elpusztul,[23] vagyis sanātana-dhāmának[24] is nevezik. Azonban egy bhakta által megidézett szent hely lelki ereje csökkenhet, ha ott már nem szolgálják az Urat.

Ez arra enged következtetni, hogy Bhauma Vṛndāvana mindig magasabb helyet foglal el a többi megnyilvánulási
formánál.

2. A földi Vṛndāvana

Felmerülhet a kérdés, hogy a lelki bolygók mely régiója nyilvánul meg az anyagi síkon, hiszen a Védákban olvasható, hogy a lelki világhoz több millió bolygó tartozik, ami különböző tartományokra oszlik,[25] s az egyes részein a szeretet más-más változatának hangulata dominál. A válasz az, hogy Kṛṣṇa a legfőbb lelki bolygót, legbensőségesebb hajlékát, Goloka Vṛndāvanát nyilvánítja meg. Śrīla Prabhupāda ezt támasztja alá a Śrī Caitanya-caritāmṛtában: „Goloka Vṛndāvana bolygó és az ott végzett kedvtelések mása megnyilvánul ezen a bolygón egy bizonyos földterületen – Bhauma Vṛndāvanában, e bolygó Vṛndāvana-dhāmájában.”[26]

2.1. A lelki világ jellemzői

Az anyagi világot, – amiben jelenleg is élünk – mindannyian ismerjük, viszont a védikus irodalom felfedi, hogy „létezik egy másik, megnyilvánulatlan természet is, amely ehhez a megnyilvánult és megnyilvánulatlan anyaghoz képest örök és transzcendentális. Ez a legfelsőbb világ, ami sohasem semmisül meg, s még akkor is megőrzi eredeti létét, amikor ebben a világban már minden megsemmisült.”[27] Ez Isten királysága, amit paraṁ dhāmának[28]is neveznek. Tökéletesen hibátlan, bolygói önragyogóak, az idő és a boldogtalanság nem létezik. Ott mindenki a brahma-bhūta állapotában levő élőlény, akik nem rendelkeznek anyagi vágyakkal és ragaszkodással. Nincs születés, betegség, öregség, halál. Azt is megtudjuk a Bhagavad-gītāból, hogy oda azok jutnak el, akik Isten személyes formáját imádják.[29] Ennek az az oka, hogy a lelki világ az a hely, ahol Isten szeretetteljes kapcsolatban él a híveivel, ezért csak annak van lehetősége ott élni, aki harmóniában van Kṛṣṇa akaratával, s Ő viszonzásképp mindenki vágyát beteljesíti.

Az örökkévaló lelki szféra tripād-vibhūti, azaz háromszor akkora, mint a múlandó anyagi univerzum, az ekapād-vibhūti,[30] ami az Úr energiájának az egynegyede. „A vibhūti szó Kṛṣṇa fenségére utal, amely által az egész megnyilvánulást irányítja.”[31] Az anyagi és lelki régiókat a Virajā folyó választja el egymástól, amit Isten testének izzadsága hoz létre. Kṛṣṇa azt is elmondja, hogy mindkét világnak az Ő energiája a forrása.[32]

2.2. Isteni energiák

Az Úrnak háromféle energiája van, amik sohasem léteznek Tőle függetlenül: külső, amit māyā-śaktinak neveznek, ez hozza létre az anyagi világot; a svarūpa-śakti, ami a belső potenciája és a lelki világot alkotja, illetve a taṭasthā-śakti, az élőlények, akik a határenergiái, és tartozhatnak a külső és belső szférához egyaránt.[33] A belső energia három aspektusból tevődik össze: gyönyör (hlādinī), tudás (saṁvit) és létezés (sandhinī). Amikor ezek egyidejűleg megnyilvánulnak azt a viśuddha-sattva szintjének nevezik, és ott tapasztalható az Úr hajléka.[34] Általa mutatkozik meg az aprakaṭa Goloka Vṛndāvana,és prakaṭa Bhauma Vṛndāvanává válik az anyagi síkon, ahol a környezet, és az ott zajló történések örökké függetlenek az anyagi feltételektől, mert a belső energiája lelki szempontból mindig felette áll a másik kettőnek.

2.3. A prakaṭa és aprakaṭa Vṛndā-vana közötti különbségek

Amikor a transzcendens világ kivetül a fizikai síkra, akkor megjelenik a Yamunā folyó, a Govardhana-hegy, és Vṛndāvana erdeje is, amik ugyanazokat a jellemzőket hordozzák, és transzcendentális erejük éppolyan, mint a lelki világbeli megfelelőjüknek, ugyanakkor van eltérés is közöttük. Hiszen miért is nyilvánítaná meg az Úr ugyanazt, ami már létezik valahol máshol.

(1) Az első differencia, a méretükben mutatkozik meg. A dhāma Isten belső energiájának alakot öltött formája, amely mindenhová kiterjed és határtalan, de a könnyebb felfoghatóság kedvéért szemléltetjük a két régió nagyságát. Bhauma Vṛndāvana kerülete 84 krośa (kb. 252 km), a lelki világbeli Goloka Vṛndāvana területe sokkal nagyobb, 4×1021 krośa átmérőjű.Valójában a transzcendens szféra korlátlan lehetőségei révén nem függ fizikai határoktól, s ahogy láttuk, a teljes lelki világ elfér akár egy szobában, vagy egy sādhu szívében is.[35]

(2) A következő különbség, hogy míg az Úr a transzcendentális bolygókon egyszerre válik láthatóvá különböző helyeken, addig az anyagban egyidőben csak egy dhāmában jelenik meg. Noha tudhatjuk, hogy Isten számára semmi nem jelent akadályt, de az ebben a formában játszódó kedvtelések szintén hozzájárulnak a változatossághoz.[36] Ez azt is jelenti, hogy amíg a lelki síkon bizonyos helyszíneket sohasem hagy el, addig a prakaṭa-dhāmában megtörténik, hogy egyik helyről távozik, s egy másikra megy, mint egy közönséges ember.

(3) Amikor ebbe a világba érkezik az Úr teste akkor is lelki, de látszólag a földi szabályok befolyása alatt áll. Amíg a lelki világban sohasem születik meg és kedvtelései örökifjú korában játszódnak, addig a Földön születése után az idő lineáris előrehaladtával csecsemőkoron át fiatal fiúvá serdül, de tizenhat évesnél sohasem látszik idősebbnek.[37]

(4) A következő különbség, amiről említést teszünk az Kṛṣṇa azonossága. Goloka Vṛndāvanában levő transzcendentális formája svayam-bhagavān, maga az Istenség Legfelsőbb Személyisége, akinek nincs más eredete.[38] A prakaṭa-dhāmában jelen levő testében mindegyik más inkarnáció is megnyilvánul egyszerre. „Az Úr Nārāyaṇa, a négy elsődleges kiterjedés (Vāsudeva, Saṅkarṣaṇa, Pradyumna és Aniruddha), Matsya és a többi līlā inkarnáció, a yuga–avatārák, a manvantara inkarnációk s valahány inkarnáció csak létezik, mind alászállnak az Úr Kṛṣṇa testében. Ily módon jelenik meg a teljes Legfelsőbb Istenség, Maga az Úr Kṛṣṇa.”[39] Amikor az anyagban hátra hagyja ezt a testet, akkor a különféle kiterjedései visszatérnek a saját bolygójukra.

(5) Kṛṣṇa sorra pusztítja el a démoni természetű lényeket földi tartózkodásának ideje alatt, de ahogy feljebb olvasható, számtalan aspektust nyilvánít meg Magából, és amikor a démonokkal harcol, azt az Úr Viṣṇu formája teszi. Ez egy kellemesnek mondható állapot, mert a „munkát” valaki más végzi el, de Kṛṣṇa az, aki az élvezetet meríti belőle, s persze az a valaki más (Viṣṇu) szintén ugyanaz a személy, vagyis Isten.

Tudhatjuk, hogy mivel az aprakaṭa-līlāk játszódnak a prakaṭa-dhāmában, ezért a lelki égben is történik a démonok megölése. Ott azonban senki sem létezik, aki gyűlöli Kṛṣṇát, vagyis lelki világbeli ellenségei nem Goloka lakói, csupán Yogamāyā[40] termékei, akiket az Úr szórakozásának kedvéért hoz létre. Az anyagi világban azonban vannak igazi démonikus természetű, irigy lények. Ezek a démonikus személyek jellemzően Kṛṣṇa örök társai a lelki világban, de ahhoz, hogy az Úr jól érezze magát, a harcnak valódinak kell lennie, ezért a küzdőfél nem ismeri saját eredeti kilétét, és az egyetlen célja, hogy elpusztítsa ellenfelét. Gonoszságuk épp attól eredeti, mert nincsenek tudatában annak, hogy szerepük Isten harci vágyának kielégítését szolgálja a planétánkon való időzése során.

A különbözőségek miatt könnyen tűnhet úgy, hogy a földi Vṛndāvanára hatást gyakorol az anyag. Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy a felsőbbrendű lelki energiát bármikor is befolyásolhatja az alsóbbrendű. Azonban a tökéletlen anyagi síkon erőteljesebben tapasztalható a lelki tökéleteséggel bíró kedvtelések kontrasztja, és Kṛṣṇa vágyik a változatosságra, ezért az Ő örömére a prakaṭa forma bizonyos mértékig elfogadja az anyagi törvényeket.  Így mindig új és friss elrendezések történhetnek.

3. Bhauma Vṛndāvana lakói

Egy olyan nagy személyiség, mint Isten, soha sincs egyedül, mindig körülötte vannak közvetlen társai, akik egy pillanatot sem szeretnének az Ő társasága nélkül eltölteni. Ebben a részben megismerhetjük, hogy kik a vraja-vāsīk,[41] akik Kṛṣṇával tartanak, amikor alászáll a földre.

Kṛṣṇa felfoghatatlan hatalmának köszönhetően képes megjelenni számtalan alakban és társait is feljogosítja arra, hogy személyiségüket és helyzetüket megtartva kiterjedjenek az anyagi világba. Ők örökké felszabadult személyek, vagyis, amikor megjelennek ezen a planétán, akkor nem hat rájuk az anyagi energia három kötőereje.[42] Természetüket a tiszta jóság (śuddha-sattva) hatja át, testük transzcendentális, ami azt jelenti, hogy az élőlény és a test között nincs különbség.[43]Amíg a Legfelsőbb Személy sohasem felejti el, hogy Ő kicsoda, addig örök barátai elfogadják a nekik szánt szerepet az anyagi világban zajló színdarabban és megfeledkeznek arról, hogy „valamennyien ugyanabból az öröklét, tudás és boldogság alkotta lelki szubsztanciából állnak, mint Kṛṣṇa.”[44] Azonban azt sohasem felejtik el, hogy van egy személy, akinek a boldogsága fontosabb az övéknél, akinek az öröme mindennél előbbre való, noha a lelki illúzió hatására nem tudatosak arról, hogy Kṛṣṇa az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Épp ennek az információnak a mellőzése miatt a Vrajában[45] uralkodó hangulatot az édes szóval lehet legkifejezőbben leírni, mert a lakóit nem befolyásolja a formalitás, vagy a távolságtartó viselkedés.[46]

Az Úr otthonában mindenki elfogadja azt a tökéletes társadalmi hálót, amit varṇāśramának hívnak. A Bhagavad-gītā negyedik fejezet tizenhármas verse kijelenti, hogy az emberi társadalmat négy osztály alkotja, ami Kṛṣṇa terve szerinti életforma. Tulajdonságaik és munkájuk szerint vannak brāhmaṇák (értelmiségiek, papok), kṣatriyák (vezetők), vaiśyák (kereskedők, földművesek) és śūdrák (kétkezi munkások), akiknek különböző kötelezettségei és lehetőségei vannak. A varṇāśrama előírásait a közösség minden tagja szigorúan betartja, és ez megalapozza a rendet. Az egyetlen kivétel Śyāmasundara,[47] aki a legédesebb ízt meríti a szabályok megszegéséből. Mivel Ő a törvényalkotó, ezért lehetősége van túllépni valamennyin.

Vṛndāvana lakói szerepük szerint látszólag közönséges falusi tehénpásztor családok (vaiśyák), de ők a teremtés legkiválóbb bhaktái, mert a nap huszonnégy órájában ösztönös Kṛṣṇa-tudatban élnek. Csak az az egy céljuk van, hogy örömet okozzanak Kṛṣṇának a szavaikkal, tetteikkel, tanácsaikkal, tréfáikkal, egyszerűségükkel vagy épp ellenkezéseikkel, és ezért Kṛṣṇa őket szereti a legjobban. Ebben a spontán és egyszerű hangulatban, ahol nincs jelen az áhitattal vegyes tisztelet, – ami távolságot szül, – Kṛṣṇa boldog, és felfedheti eredeti alakját, és legbensőségesebb kedvteléseit is itt mutatja be. Ezt meg is erősíti, amikor így vall kedves barátjánakUddhavának: „Megesküszöm neked újra meg újra, s hidd el, nem hazudok: nincs olyan szent hely, mely nagyobb boldogságot nyújtana Nekem, mint Vraja.”[48]

Kṛṣṇa társai a szerető szolgálat ötféle változatával kerülhetnek kapcsolatba Vele: semleges, szolgai, baráti, szülői és szerelmi.[49] Isten ātmārāma, vagyis egy önamagában elégedett személy,[50] mégis vágyik arra, hogy bhaktáit elégedetté tegye azzal, hogy az ő szeretetük mélysége és módja szerint viszonozza érzelmeiket az ötféle kapcsolat valamelyikében. A bhakta hangulatán múlik, hogy milyen formában közelíti meg Kṛṣṇát, aki azt mondja: „mindenkit aszerint jutalmazok meg, amilyen mértékben átadja magát Nekem.”[51]

3.1. Emberek

A tehénpásztorok lakta falut, Kṛṣṇa tehetős édesapja, Nanda Mahārāja vezeti. Nandarāja[52] kissé pocakos, zöld ruhát visel és színes turbánja alatt látszik a helyenként őszes fekete haja. Arcát egy tekintélyes bajusz, testét aranyékszerek díszítik.[53] Ő és felesége, Yaśodā anya, gyermekükként gondoskodnak az Úrról. Yaśodā mama bőrének színe a kék lótuszhoz hasonló, göndör haját szalaggal köti össze és virágok ékesítik, karján karperecek csilingelnek, miközben a vajat köpüli kisfiának. Színes ruháját átitatja a melléből kicsorduló tej, ami gyermeke iránti mélységes szeretetének megnyilvánulása. Reggelente mantrákat énekel, hogy megóvja Kṛṣṇát, és teljesen meg van győződve arról, hogy ha ő nem gondoskodik Róla, akkor fia nem marad életben. Ilyen bensőséges, szülői hangulatot ápol az Istenség Személyisége a bhaktáival. Amikor valaki úgy gondol magára, hogy ő Kṛṣṇa feljebbvalója, s hangulatát a szülői szeretet itatja át, azt vātsalya rasának hívjuk.[54]

Az odaadás nektárjának negyvenegyedik fejezetében olvashatunk a sākhya-bhaktákról, akiket baráti kapcsolat fűz Istenhez. Ők a tehénpásztorfiúk, a gopák. A baráti viszonynak négy csoportja van: (1) Jóakarók, akik idősebbek Kṛṣṇánál és védelmező, szinte szülői hangulatot viszonoznak Vele. Mivel állandóan aggódnak érte, gyakran hordanak maguknál fegyvereket, hogy meg tudják Őt védeni. Ide tartozik Balabhadra, Vijaya, Yakṣa, Maṇḍalībhadra, és Balarāma.[55]

Balarāma, Kṛṣṇa bátyja, aki szintén Vasudeva gyermeke. Édesanyja Rohiṇī, Vasudeva másik felesége. Kṛṣṇával együtt nevelkedik Nanda Mahārāja családjában. Ő az Istenség Legfelsőbb Személyiségének „első teljes megnyilvánulása.”[56] Ő a megtestesült létezés energia (sandhinī) és Kṛṣṇa Vṛndāvanán kívül megjelenő inkarnációinak a forrása. Vrajában ő is egy tehénpásztor fiú, akinek szépsége Kṛṣṇáéhoz hasonlatos. Haja fekete, bőre hófehér, fél pár fülbevalót és kék selyem-dhotīt[57] visel aranyövvel. Nyakában mindig friss virágfüzér van. Hatalmas testi erejéről híres és kiváló buzogányharcos. Mély hangja, hosszú, combjáig érő két karja van, amiben ekét tart.[58] (2) A barátok másik csoportja, akik fiatalabbak és örökké valamilyen szolgálatot akarnak végezni szeretett Kṛṣṇájuknak. Legyezik és masszírozzák a testét, vagy segítenek Yaśodā anyának öltöztetni. Kṛṣṇa olykor tréfálkozik velük, amin együtt kacagnak. Többek között ilyen Viśāla, Ojasvī vagy Devaprastha.[59] (3) Az azonos szinten álló társakat priya-sakhāknak hívják, akik hasonló korúak Kṛṣṇával és baráti viszonyuk teljesen mentes a formalitástól.[60] Ők megölelik, le akarják győzni, feleselnek vagy birkóznak Vele. Ilyen Madhumaṅgala, aki egy brāhmaṇa,[61] bárkinél többet eszik, és folyton fitogtatja felsőbb származását, amivel mindenkit megnevettet. Govinda[62] kedves barátja Śrīdāmā egy sötét bőrű tehénpásztorfiú, aki piros színű turbánt és aranyszínű dhotīt visel.[63]A többi gopa is turbánt és dhotīt hord, kezükben botot és bivalykürtöt tartanak.[64] (4) A bensőséges barátok állnak legközelebb Kṛṣṇához, közéjük tartozik Arjuna-gopa,[65] Gandharva és két kiemelkedő bizalmasa, akire a legféltettebb titkait is bízza, Subala és Ujjvala. Subala aranyszínű testét sárga ruha fedi. Nagyon intelligens, és természetéből adódóan tökéletes viselkedésre tanítja barátját, és gyakran egy sajátos, titkos nyelven kommunikálnak egymással. Ujjvala, akinek a bőre sötét, narancsszínű dhotīt és gyöngysorthord. Csodálatos módon mindig tudja, mi megy végbe Kṛṣṇa szívében.[66]

A legkiválóbb bhakták a gyönyörű tehénpásztorlányok, a gopīk. A Śrīmad-Bhāgavatam így mutatja be őket: „a gopīk nem előkelő brāhmaṇa vagy kṣatriya családokban születtek. Vaiśyák családjában jöttek a világra, s még csak nem is gazdag kereskedő-közösségekben, hanem tehénpásztorok között. Nem voltak iskolázottak, ámbár a brāhmaṇáktól, a védikus tudomány szakértőitől sok mindent megtanultak. A gopīk egyetlen célja az volt, hogy mindig Kṛṣṇán meditálhassanak.”[67] Megtudjuk, hogy ők az Isten iránti szeretet legtisztább, érdek nélküli formájával rendelkeznek, és ez nem függ a származástól. Egymást sakhīnak, vagyis barátnőnek szólítják. Vannak köztük, akik kiválóan főznek és nagyon jó táncosok, mások értenek a tudományokhoz. Van, amelyikük tüzes vérmérséklettel bír, van, aki mérsékelten heves vagy épp lágy természetű.[68] Mindegyikükben közös azonban, hogy folyton Kṛṣṇa tulajdonságairól és tetteiről beszélgetnek, s bár férjük és gyermekeik vannak, otthonaikban végzik a házimunkát és ellátják kötelességüket, de bármit is tegyenek, csakis Muralī Kṛṣṇa[69] körül forognak a gondolataik, és folyton a titkos szerelem lázát, a mādhurya-rasát tapasztalják, ami az öt létező kapcsolatból a legmagasabb szintű. A szerelmi kapcsolat kétféle lehet: svakīya, azaz házasságon belüli szerelem, és parakīya, ami a házasságon kívüli szeretői kapcsolat.[70] A tehénpásztorlányokkal Rasika-śekhara Kṛṣṇa[71] az utóbbival viszonoz, mert az az izgalmasabb.[72] Ilyen kapcsolat csak Vrajában létezik.

A gopīk közül „Rādhā az, aki a legnagyobb örömet okozza Govindának, s Ő az is, aki elbűvöli Govindát. Ő Govinda végső célja, s kedvesei között Ő a koronaékszer.”[73] Śrīmatī Rādhārāṇī Vṛṣabhānu király és Kīrtidā devī leánya, akit ezért Vṛṣabhānu-nandinīnek is hívnak, és Varṣaṇā városában él. Ő nem egy közönséges tehénpásztorlány, hanem Kṛṣṇa lelki szeretet-energiájának megtestesülése, a transzcendentális érzelmek tárháza, az odaadó szolgálat legkiválóbb művésze, aki pusztán a tulajdonságaival boldoggá teszi Kṛṣṇát, és ezért a legkedvesebb a számára. Vṛndāvaneśvarīnak, Vṛndāvana királynőjének is nevezik, mert Kṛṣṇa iránti lángoló szerelme Vraja erdejében bontakozik ki. Teste karcsú, és olyan a színe, mint a tízezerszer olvasztott arany, amit felhőkék szári és vörös fátyol tesz ellenálhatatlanul vonzóvá.[74] Szépsége a szeretetének visszatükröződése. Barátnői fülbevalókkal, karperecekkel, gyűrűkkel, nyakláncokkal, bokacsengőkkel díszítik, hosszú sötét hajfonatába virágokat tűznek. Szeme igéző, ajka piros, fogai a lótuszbimbóhoz hasonlatosak. Elméje rendíthetetlenül az ifjú Kṛṣṇán meditál, és állandóan csak azon gondolkodik, hogyan szerezhet örömet szerelmesének. Ezért odaadását egyetlen teremtett lény sem képes fölülmúlni. Ez a szeretet nemcsak vonzza a mindenkit vonzó Istenség Személyiségét, de képes irányítani is Vraja hercegét.[75]

Tizenhatezer-száznyolc fő gopī van,[76] akik közül Śrī Rādhā nyolc bensőséges társa a legkiemelkedőbb: Viśākhā, akinek a ruhája csillagokkal díszített, Indulekhā, szárija[77] a napfelkelte színeiben pompázik, Sudevī és Raṅgadevī mindketten piros ruhát hordanak, Campakalatā és Citra kékbe öltözik, Tuṅgavidyā szárija hófehér.[78] Rādhā legközelebbi barátnője az éles eszű, pávatoll színű ruhát viselő Lalitā, akivel megosztja bensőséges gondolatait.
A gopīk csoportjait yūtháknak nevezik, vezetőjüket yūtheśvarīnak hívják.[79] Ilyen Candrāvalī is, aki azért tölt be fontos szerepet a vrajai kedvtelésekben, mert ő nem barátként tekint Rādhārāṇīra, hanem vetélytársa Kṛśāṇgīnak.[80]

Paurṇamāsī-devī, vagyis Yogamāyā, Madhumaṅgala nagymamája, egy idősebb, lemondott, őszhajú gopī, aki fehér ruhát visel.[81] Fő szolgálata, hogy szervezett rend uralkodjon Vṛndāvanában. Megtervezi a forgatókönyvet az aznapi történésekről, kiválasztja az események színhelyét, és az ő utasítására erdei tündérek gondoskodnak a kellékekről, feldíszítik és elrendezik a környezetet a legtökéletesebb hangulathoz. Korlátlan hatalommal rendelkezik, amit mindig Kṛṣṇa élvezetére használ. Képessége van például áldémonokat varázsolni, vagy a szereplőket olyan misztikus adottságokkal felhatalmazni, hogy „másokká váljanak, vagy másokkal összeolvadjanak, vagy másokból kiváljanak,”[82] ha az Kaṁsārinak[83] nagyobb örömet okoz. A brāhmaṇī misztikus erejével azt az illúziót kelti Vraja népében, hogy a tehénpásztorlányok férjhez mentek, de valójában ezt mindenki csak álmodta, és a gopák otthonaiban tüsténkedő gopīk csupán a megteremtett hasonmásaik.[84] 

Yogamāyā szolgálatában a kék ruhát viselő, aranyszínű Vṛndā-devī van a segítségére, akiről Vṛndāvana erdeje a nevét kapta. Ő gondoskodik a lélegzetelállítóan szép atmoszféráról, megszervezi, hogy kik legyenek ott egy-egy kedvtelésnél, ébresztgeti az élőlényeket, biztatja a madarakat, hogy énekeljenek, a fákat sürgeti, hogy rügyezzenek, a virágokat, hogy pompázzanak, és illatozzanak Rādhā és Kṛṣṇa örömére.[85]

3.2. Állatok

Kṛṣṇa szereti, ha Vṛndāvanában állatok is körül veszik. A transzcendentális világ lakói között ezért vannak őzek, nyulak,
illatos pézsmaszarvasok, különféle madarak, fekete méhek, pávák, teknőcök, halak, bogarak, tehenek, bivalyok, kecskék, kígyók és más vadállatok, akik egytől egyig vonzódnak Kṛṣṇához.[86] Ebben a részben a madarakat, – mint hírvivő bölcseket, – és a teheneket, – mint Kṛṣṇa legkedvesebb állatait, – ismertetjük.

Az erdő madarai között vannak pompás tollazatú isteni fajok és olyanok is, akik az anyagi természet teremtményei. Mind akkor tapasztalják a legnagyobb boldogságot, amikor elnyerik a teheneket legeltető feketés színű Govinda darśanáját,[87] és hallgathatják a fuvolája hangját. Ilyenkor az extázis örömkönnyei hullanak a szemükből, és a boldogság hatására némán, megdermedt testtel ülnek, vagy épp fejjel lefele lógnak az ágakról.[88] Az eszméletüket el nem vesztett szárnyasok Rādhe-Śyāmasundara[89] szerelmes játékairól, és örökké szeretetteljes párbeszédeiről énekelnek. Közülük a papagájok a legjobb hírnökök, mert könnyen megtanulnak beszélni. Vannak közöttük tarkák, de a legtöbbjük zöld. Rādhā papagájának a neve Sukṣmadhī, Kṛṣṇáét pedig Vicakṣaṇának hívják. Vraja erdejében megtaláljuk még a cakorát, aki a holdsugár nektárját issza; a tavakban és a folyókban élnek a hattyúk, akiknek a lótuszvirág szára jelent táplálékot, és képesek a tej és a víz keverékéből kiválasztani a nektári italt, közülük a legnagyobba rājahaṁsa. Ott a cakravāka, amely egy gömbölyded kacsaféle; a pávák, – akik között vannak fehér tollú fajok is, – kiváló táncosok, és rajonganak az esőért. A sārasa nevű madáregy gémfajta; a cātaka egy veréb barna tollazattal, aki közvetlenül a felhőből aláhulló esőcseppekkel oltja a szomját. Az erdőben él az aranyszínű caśa madár és a kedves barázdabillegető, a khañjana is; és nem utolsó sorban a kakukkok, akik legszívesebben a mangófák ágain töltik az idejüket és édes hangjukkal szolgálják Madana-gopālát.[90] Hallhatunk még tittibha nevű madarakról, darvakról, és a dús tollazatú foglyokról és galambokról is.

Kṛṣṇa legjobban a surabhi-tehenek szereti, akikről személyesen gondoskodik és szereti megfejni őket. Nandagrāmában[91] a teheneknek száznyolc csoportja van, s Kṛṣṇa mindegyiküket ismeri. A fehér, fekete, vörös és sárga színük alapján lehet fő kategóriákba sorolni őket, ezekben van további huszonöt alcsoport, és van még további nyolc olyan jellemvonás, ami alapján különbséget lehet tenni közöttük.[92] Ezek az állatok nagyon szépek, hátukat értékes takarók ékesítik, nyakukban díszes kolompok hangja jelzi, hogy merre járnak. Mindegyiküket ragyogó ékszerek, gyöngyök és virágfüzérek díszítik. Van közöttük, akinek arany bokacsengője van, vagy épp a patája zafírtól pompázik. Nem mindennapi istállóik mennyezetét drágakövek borítják, smaragd tetőgerendáit rubinnal kirakott színarany oszlopok tartják.[93] Kṛṣṇa a barátaival kilencszázezer jószágot hajt ki mindennap a legelőre.[94] Amint meglátják szeretetük tárgyát, tej csordogál a tőgyükből, és akkor a legboldogabbak, amikor az Úr megsimogatja, megvakargatja vagy megöleli őket. Mikor délután hazaindulnak, Kṛṣṇa mindig a csapatot vezető tehén nevét kiáltja, – Padme, Hariṇī, Raṅginī, Kañjagandhe, Rambhe, Camarī, Khanjaṇī, Kajjalākṣī, Sande, Gaṇge, Kālindī, Vaṁśi-priye, Śyame, Haṁśī. – s akkor a csorda minden tagja azonnal boldogan fut Hozzá.[95]

4. Bhauma Vṛndāvana környezete

Már korábban láttuk, hogy a vṛndāvanai élet egy falusi képet mutat, s mégis közelebb áll Kṛṣṇa szívéhez, mint bármelyik másik dhāma. A lehetséges ötféle viszonzásból a semleges és szolgai kapcsolatot máshol is meg tudja ízlelni az Úr, itt azonban tapasztalja a formalitásoktól mentes, baráti, szülői és a társadalmi szabályokat figyelmen kívül hagyó, titkos szerelmi viszonzást, tiszta és teljes formájában. S hogy ez teszi Őt valóban elégedetté, az is mutatja, hogy Kṛṣṇa ezt kéri az egyik bhaktájától: „Drága gyermekem! Kérlek, hagyj fel ezzel a félelemmel vegyes tisztelettel, amit az Irántam érzett csodálatod ébresztett benned. Nem szeretem, amikor bhaktáimban felfedezem ezt az érzést. Ne szégyelld kimutatni a szeretetedet Irántam! Amikor egy bhakta tartózkodás nélkül néz Rám és szeretettel beszél Hozzám, boldogságom pillanatról pillanatra újabb magasságokba hág. […]”[96] Akkor, amikor ez az egyedülálló hangulat veszi Őt körül, akkor az Istenség Legfelsőbb Személyisége felszabadul isteni kötelességeitől, és kinyilvánítja a legbensőségesebb, legteljesebb, eredeti, három helyen meghajló, kétkarú, feketés, fuvolázó Śyāmasundara-formáját. Társai a szeretetük mélysége miatt teljesen átadják és kiszolgáltatják magukat Harinak,[97] s ez olyan kedvteléseknek enged teret, amelyre sehol máshol nincs példa a teremtésben. A Bṛhad Bhāgavatāmṛta megerősíti Vraja egyedülálló helyzetét: „Egyedül Vraja-bhūmiban visel pávatollat a hajában, guñjából készült ékszert a fülében, kadamba-virágokból font füzért a nyakában, és egyedül Vrajában hódol olyan kedvteléseknek, mint Pūtanā életlevegőjének kiszippantása vagy a szekér összetörése, aminek egy másik démon, Śakaṭa álcázta magát. Sehol máshol nem szólítják Őt ezeken az édes neveken: Nanda-nandana, Yaśodā-vatsala, Gopikā-manohara, Vraja-janānanda.”[98] „Kṛṣṇa természetes bája tehát — ezekkel az elemekkel gazdagodva — az egész világot elbűvöli, s olyan transzcendentális ízt hoz létre, ami felülmúlja az anyagi élvezet bármilyen formáját, és milliószor ízesebb, mint a brahmānandának nevezett személytelen boldogság.”[99]

Amikor az Istenség Legfelsőbb Személyisége megnyilvánítja otthonát, az már nem a halott anyag birodalma többé. Legyen ott állat, növény, kő, folyó vagy akár felhő, mind tudattal rendelkezik és élő, beszélni, mozogni, hallani és látni is képes.[100] „Vṛndāvana egész területe Govinda transzcendentális testének kiterjedése.”[101] Alakja olyan, mint egy ezerszirmú lótusz örve.[102] Mindenütt színes nyíló virágok, csillogó fák és örvendező állatok vannak. Egyidőben van jelen az egyszerű falusi hangulat, ami az édességét adja, és a fényűző gazdagság, ami Isten otthonának pompáját kölcsönzi.
A dhāma lakói drágakőből, zafírból és smaragdból készült házakban és palotákban élnek, aminek arany tetejét korall oszlopok tartják, ablakai kristályból vannak, s mindent gyémánt, rubint és igazgyöngy ékesít. Ez igazolja, hogy az Úr a leggazdagabb és akik teljesen átadták magukat Neki, azoknak nem kell külön erőfeszítést tenniük a jólét elérésére.

Vraja földje, cintāmaṇi-kövekből[103] áll. A talaj mindenütt fekete és termékeny, a földön fehér kāśa virágszőnyegek tarkítják a zöldellő füvet. Mivel Gopāla[104] nem visel lábbelit a tehenei legeltetése közben, a fű pirossá válik a lábáról lehulló kuṅkumától,[105]a talajt borító por pedig aranyszínűvé válik, és azt mindig az Úr lótusztalpán található tizenkilenc jel díszíti.[106]

4.1. Növények

Gokulának[107] tizenkét fő erdeje van. A Yamunā folyó nyugati partján található hét: Madhuvana, Tālavana, Kumudavana, Bahulāvana, Kāmyavana, Khadiravana, Vṛndāvana. A folyó keleti partján öt: Bhadravana, Bhāṇḍīravana, Bilvavana, Lohavana és Mahāvana.[108] A fák számtalan változata megtalálható a transzcendentális birodalomban: bilva, tamāla, aśvattha, campaka, śirīṣa, ketaki, kiṁsuka, aśoka, bakula-fa.[109]Mivel tökéletesen tudatosak, ezért boldogok, amikor közelükbe kerül szeretetük tárgya, Kṛṣṇa, és olyankor extázis-rügyeket bontanak és árnyékukkal szolgálják Őt. Roskadásig ontják a legfinomabb lédús gyümölcsöket, olyat, mint a bengálibirs, āmalakī, a gránátalma vagy a mangó. Az erdők fái mind kívánságteljesítő fák (kalpa-vṛkṣák), melyek képesek a lakók minden vágyát teljesíteni. Vrajában azonban egyetlen lélek sem vágyik saját érzékkielégítésére, kéréseikkel csak Vana-vihārī[110] kedvteléseinek beteljesítése miatt fordulnak a misztikus csemetékhez. Egy hatalmasra nőtt, aranytörzsű fa kitűnik a többi közül. Az ékkövekkel borított fehér ágain, csillogó smaragd levelek, rubin rügyek és kristály virágok a díszítőelemek. Nemcsak isteni látványt nyújt, de Kṛṣṇa minden kívánságát is beteljesíti. Tövében egy nyolcoldalú drágakő-templom van, amelyben Vṛndāvana legmagasabban elhelyezkedő pontja, az Isteni Pár aranytrónja található.[111]

A fák sűrűjében vannak Śrī Kṛṣṇa meghitt kedvteléseinek helyszínei, a ligetek (kuñják).[112] Ahogy a fák vékony ágai összekapaszkodnak, sátrat formálnak, és a leereszkedő indák alkotta falait szivárványszínű virágok díszítik. Az egész úgy fest, mint egy virágkunyhó.

Látszólag létezik az idő is, mert a Nap lenyugszik és a Hold felkel. Azonban a dhāma transzcendentális mivolta miatt az idő nem hoz létre múltat, jelent és jövőt, és nem képes pusztító hatását sem kifejteni, úgy, mint az anyagi világban. Śrīla Prabhupāda alátámasztja: „A lelki világot avyākṛtának nevezik, változástól mentesnek.”[113] Vagyis az időnek csupán az események sorrendisége miatt van jelentősége, de a tapasztalatok mindig újszerűek, és azt az érzetet keltik, mintha először történne, mert ez biztosítja az örömteli változatosságot.

Vrajabhūmiban[114] minden lehetséges, mert, ahogy Isten nincs alárendelve az anyagnak, úgy nincs semmilyen akadályozó tényező a lakhelye számára sem. Ezt bizonyítja, hogy a létező hat évszak gyakran egyszerre van jelen, azért, hogy bármikor bármilyen virág, zöldség, vagy gyümölcs elérhető legyen, ha a körülmény úgy kívánja.[115] Mégis a legszebb az ősz és a tavasz. A fák roskadoznak a zamatos gyümölcsöktől, mindenhová bársonyos szellő viszi magával a nyíló lótuszok utánozhatatlan illatát. Nemcsak a lótusz, de a magnólia, kadamba, bakula, rózsa és a jázmin is csak azt várja, hogy az Úr nyakát díszítő friss füzérbe kerüljön. Vrajában nyílik még a piros khalarā, a kék indīvarā, a fehér puṇḍarikā, és a lótuszok páratlan fajtája a stāla-kamaliṇī, ami a szárazföldön nő és elbűvölően édes illatot áraszt. Ezek a virágok illatukat a földtől kapják, aki ellopta Gopīnātha[116] ledobott ruhájából áradó esszenciát. [117]

4.2. Tavak, folyók

Ezernyi csillámló vizű folyó és tó található Vrajában, amik enyhítik a dhāma jószágainak szomjúságát. A Kāliya-tó és a Brahma-kuṇḍa partjai adnak otthont a tehénpásztorfiúk csintalan játékainak. A Govardhana-hegy közepén található az aranyszínű Mānasī-Gaṅgā. Közelében ott a Kusuma-sarovara és a dicsőséges Rādhā-kuṇḍa a Śyāma-kuṇḍával, amik nem közönséges tavak. Ha valaki megfürdik bennük, az olyan, mintha az összes szent hely vizében megmártózott volna. A Prema-sarovara tava azokból a könnyekből áll, amit Vraja fiatal Párja hullat, az együtt töltött kedvtelésük extázisa során.[118] De a Pāvaṇa-sarovara, a Govinda-kuṇḍa és a Mohiṇī-kuṇḍa, a Paṇīhari-kuṇḍa, a Prema-sarovara és a Vṛndā-kuṇḍa is amṛta[119]ízű tiszta tavak.

4.2.1. A Yamunā folyó dicsősége

A legkülönlegesebb folyó, a napisten leánya,[120] a pézsmaillatú feketés Yamunā folyó is alászáll az anyagi világba, és három oldalról körbeveszi Vraja-dhāma legfontosabb erdejét, Vṛndāvanát. A víz felszíne lótuszoktól és más virágoktól pompázik. Színe azért sötét, mert a gopīk szemeit díszítő kajallal[121]keveredik.[122] Nektári íze az édes tejes szőlőléhez hasonlít. Elbűvölő illatát Kṛṣṇa testének aromája, és a gopīk finom bőréről származó kuṅkuma keveredése adja.[123] Miután Yamunā-bihārī[124] megérinti lótuszlábával a nektári vizet, a benne élő teknősök és halak extázistól megmerevedett teste öntudatlanul sodródik tovább a folyóban mindaddig, amíg ismét eszméletükhöz térnek. A partján, ahol a tehenek legelik a zsenge füvet, mindig hűs szellő fúj, méhek döngicsélnek és kakukkdal hallatszik a mennyei kertekben. A legszebb ékessége mégis Kṛṣṇa és a tehénpásztorlányok lábnyomai, az elvesztett ékszerek, valamint a vraja-devīk[125]hajból kihullott virágok és füzérek, amik az éjszakai transzcendentális táncos mulatság – a rāsa tánc – hátrahagyott nyomai.[126] 

4.3. A Govardhana-hegy

Vṛndāvanában magaslik egy hatalmas hegy, amit Govardhanának hívnak. Ez nemcsak a tökéletes játszótér, de épp azt kínálja fel Nanda fiának, barátainak és teheneinek, amire szükségük lehet egy tökéletesen eltöltött naphoz: puha édes füvet, nektári tavakat, lédús gyümölcsöket, friss zöldségeket, barlangokat, gyógynövényeket a jó emésztéshez, és édes mézet, amit a szorgos méhek gyűjtenek a virágok ezreiből. Azért is olyan kedves Kṛṣṇának, mert megvédelmezi kedvenc állatait.
A nevének jelentése is ezt mutatja, a go és a vardhana szavak együtt arra utalnak, aki védelmet ad a teheneknek.[127] A hegy teste nem kőből, hanem tiszta szeretetből, premából áll, és amikor Govardhana-dhārī[128] megérinti isteni lábával, akkor épp úgy mutatkoznak rajta a transzcendentális boldogság jelei, akár egy emberi lénynél. Ilyenkor a vízesések úgy folynak végig rajta, mint egy extázisban levő bhakta könnyei, a csillogó harmat verejtékcseppeknek látszik, a fűszálak pedig égnek állnak, épp úgy, mintha szőrszálai lennének. Amikor a hatalmas bhaktán a földöntúli boldogság jelei láthatóak, akkor sziklái olyan folyékonnyá válnak, akár a víz. Ezért van, hogy Yaśodā-nandana[129] lábnyomai, és a tehenek patanyomai is ottmaradnak az olvadt kövek felszínén.[130] Śrī Harit ezért ismerik Govardhana-dhārīként, mert amikor hétévesen meghiúsította a mennyei bolygók királyának szánt áldozatot, akkor Indra hét napig tartó esőt zúdított Vraja-dhāmára, ezért az Úr felemelte a Govardhana-hegyet és esernyőnek használta.[131]

Girirāja[132] hegyeit és völgyeit puha smaragd színű pázsit borítja. A dús fűnek négy fő tulajdonsága van, ami kedvez a teheneknek. Olyan finom az illata, hogy magához csalogatja a jószágokat; mindig zsenge, és nem sérti a borjak száját, tápláló és egészséges, így az állatok állandóan duzzadó tőgye páratlanul ízletes tejet ad. Amikor a tehénpásztorfiúknak labdázni támad kedve, akkor a kanuka-kṣetrának nevezett labdatérre mennek.[133] Ha pihenőre vágynak, akkor a hegy egyik barlangjába vonulnak. A barlangok hatalmas tükrökkel, kényelmes drágakő-bútorokkal, puha ágyakkal vannak berendezve, amik kellemes ülőhelyet kínálnak nekik. A fák földből kiálló vastag gyökerei egész útvesztőt alkotnak, ami számtalan játékos kedvtelést jelent a fiatal fiúknak. Elbújnak alatta és felmásznak rá, hintáznak rajta vagy lecsúsznak róla. Nem csak a játékokhoz kínál gyökereket, de kandamūlaṇit is, ami egy ízletes, ehető gyökérféle, és lehet édes, savanyú vagy pikáns ízű is.[134] A hegyek királyának védelmező, szülői szeretetének hangulatát bizonyítja, hogy felszínét nem érdes sziklák és közönséges kavicsok alkotják, amikor Govinda és barátai járnak rajta. A talaj olyan puha lesz, mint a vatta, a tüskék virágszirmokká alakulnak, hogy ne sebezze meg a finom lábukat. Földje alkalmazkodik az évszakokhoz is, és kiegyenlíti a hőmérsékletből adódó kellemetlenségeket. A csípős hidegben átmelegszik, a perzselő hőségben pedig hűsítővé változik. Kövei nem csak lágyak, de változatos színekben is pompáznak. A vörös színűek Śyāmasundara érintésére feketésre változnak; amikre Balarāma rálép, azok fehéren csillognak; és Śrī Rādhā finom lábaitól aranyszínűvé válnak.[135] A hari-dāsa-varya, – Hari legkiválóbb szolgája – nevet viselő hegy leírásával záródik Vṛndāvana környezetének bemutatása.

Összegzés

Ez a publikáció A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupāda tanításaival összhangban mutatta be Bhauma Vṛndāvana-dhāmát. A magyar nyelven elérhető szakirodalmak összegyűjtése után kiderült, hogy a dhāma jól megismerhető, ugyanakkor Śrīla Prabhupāda azt is mondja, hogy a transzcendentális dimenziókról szóló leírásokat az emberi lény parányi agya nem foghatja fel tökéletesen.[136] Csakis úgy lehetséges értelmezni a lelki témákat, ha feladjuk a ragaszkodást a megszokott logikához, és olyan tévedhetetlen forráshoz fordulunk segítségért, mint a kinyilatkoztatott szentírások, a Védák.

De még ha a dolgok megmagyarázhatatlanok is maradtak, legalább megpróbáltuk kissé megvilágítani. Láthattuk, hogy amikor az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Śrī Kṛṣṇa megnyilvánította transzcendentális hajlékát ötezer évvel ezelőtt az indiai szubkontinensen, akkor az Ő jelenléte miatt a planétánk egy része teljesen elvesztette anyagi mivoltát.

Isten legfelsőbb lakhelyének megismerése azért fontos az ember számára, hogy felébredjen a vonzalma az eredeti otthona iránt, mert aki képes arra, hogy eljusson az örök lelki égbe, annak soha nem kell visszatérnie ebbe a nyomorúságos, átmeneti és feltételekhez kötött életbe. Ezt az ígéretet teszi Kṛṣṇa a Bhagavad-gītā tizenötödik fejezet hatos versében: yad gatvā na nivartante tad dhāma paramaṁ mama.

[1]    Ez a tanulmány a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskolán 2021-ben megvédett, Bhauma Vṛndāvana Śrī Kṛṣṇa megjelenésének idején című szakdolgozatom alapján készült.

[2]    A dhāma további jelentése: lakóhely; ház; hajlék; kedvenc tárgy vagy személy; öröm; élvezet; hatalom; erő; fenség; test; ragyogás; fény. Kṛṣṇát magát is jelenti.

[3]    „Én vagyok az eredete a lelki és az anyagi világnak, minden Belőlem árad. A bölcsek, akik tudva tudják ezt, odaadóan szolgálnak és teljes szívből imádnak Engem.”

[4]    Az érzékek határain túli Istenség Személyisége.

[5]    Nvm. 1.38–153.

[6]    Nvm. 1.94.

[7]    Bhg. 6.15 magyarázat.

[8]    Az antardhāna azt jelenti, hogy a jelenléte érzékelhető, de nem lehet látni.

[9]    Nvm. 1.96.

[10]   Az Úr hívei, akik szeretettel és odaadással szolgálják Kṛṣṇát.

[11]   Nvm. 1.95.

[12]   Bhāg. 4.23.7 magyarázat.

[13]   Cc. Madhya-līlā 16.281 magyarázat.

[14]   Érett Kṛṣṇa-tudatú személy, szent.

[15]   Bhāg. 1.13.10.

[16]   Ennek a helynek a megnyilvánulásról és bemutatásáról szól az egész Nava-vraja mahimā című könyvsorozat.

[17]   Istenszobor. Kṛṣṇa inkarnációja, mert megnyilvánítja Magát benne, és elfogadja, mint egy anyagi szemekkel látható formája.

[18]   Nvm. 1.112–114.

[19]   Brahman, Paramātmā, Bhagavān.

[20]   http://sivaramaswami.media/hu/feb15-dhamadi-tattva-5

[21]   Bhāg. 10.52.36 magyarázat.

[22]   Bhāg. 10.1.28.

[23]   Bhg. 8.20.

[24]   Kṛṣṇa örök otthona.

[25]   Bhg. 15.6 magyarázat.

[26]   Cc. Madhya-līlā 21.104 magyarázat.

[27]   Bhg. 8.20.

[28]   Bhg. 6.15 magyarázat.

[29]   Bhg. 9.25.

[30]   Bhāg. 2.6.21 magyarázat.

[31]   Bhg. 10.19 magyarázat.

[32]   Bhg. 10.8.

[33]   Cc. Madhya-līlā 6.160 magyarázat.

[34]   Cc. Ādi-līlā 4.62 magyarázat.

[35]   Nvm. 1.94.

[36]   Ks. 31.

[37]   Nvm. 1.107.

[38]   Bhāg. 1.3.28 magyarázat.

[39]   Cc. Ādi-līlā 4.11–12.

[40]   Kṛṣṇa illúziókeltő energiájának személye a lelki világban.

[41]   Vṛndāvana lakói.

[42]   Az anyagi világot befolyásoló háromféle energia: jóság, szenvedély, tudatlanság.

[43]   Nvm. 1.93.

[44]   Ks. 54.

[45]   Vṛndāvana másik neve.

[46]   On. 331.

[47]   Isten egyik neve. Jelentése: feketés gyönyörűség.

[48]   Nvm. 1.209.

[49]   Bhg. 8.14 magyarázat.

[50]   Bhāg. 1.11.36 magyarázat.

[51]   Bhg. 4.11.

[52]   Nanda Mahārāja másik neve.

[53]   Ks. 143.

[54]   On. 351–353.

[55]   On. 332.

[56]   Bhāg. 1.3.23 magyarázat.

[57]   Hosszú lepedőszerű anyag, amit nadrágként kötnek maguk köré a férfiak.

[58]   Bhāg. 5.25.7.

[59]   On. 333.

[60]   On. 334.

[61]   A társadalom legrangosabb osztálya, védikus papok.

[62]   Isten egyik neve. Jelentése: a tehenek, az érzékek és a bhakták Ura.

[63]   Ks. 218.

[64]   Vg. 130.

[65]   Ez egy Arjuna nevű gopa, és Vṛndāvanában él, és nem azonos azzal, akinek Kṛṣṇa elmondta a Bhagavad-gītāt.

[66]   On. 336.

[67]   Bhāg. 10.21.20 magyarázat.

[68]   NPh. 357.

[69]   Isten egyik neve. Jelentése: a fuvolázó Kṛṣṇa.

[70]   Cc. Ādi-līlā 4.50 magyarázat.

[71]   Kṛṣṇa egyik neve. Jelentése: a szeretet ízeinek élvezői közül a korona.

[72]   Bhāg. 1.10.18 magyarázat.

[73]   Cc. Ādi-līlā 4.82.

[74]   NPh. 358.

[75]   Ks. 523.

[76]   Ks. 246.

[77]   Egy 5-6 méter hosszú anyag, amit a nők alul szoknyaként kötnek meg, felül pedig átvetik az egyik vállukon.

[78]   NPh. 354.

[79]   Vg. 43.

[80]   Śrīmatī Rādhārāṇī egyik neve. Jelentése: akinek teste törékeny.

[81]   Ks. 412.

[82]   Ks. 73.

[83]   Kṛṣṇa egyik neve. Jelentése: Kaṁsa ellensége.

[84]   Ks. 468.

[85]   Vg. 25.

[86]   Bhāg. 10.12. 7–11.

[87]   A darśana szanszkrit szó, azt jelenti, hogy meglátni, megpillantani.

[88]   Vg. 86.

[89]   Az Isteni Pár.

[90]   Isten egyik neve. Jelentése: a transzcendentális szerelemisten, aki tehénpásztorfiú formájában jelenik meg.

[91]   Nanda Mahārāja otthona.

[92]   Vg. 253.

[93]   Vg. 250.

[94]   Vg. 84.

[95]   Vg. 253.

[96]   Gopīparāṇadhana Dāsa 2002: 316.

[97]   Kṛṣṇa egyik neve. Jelentése: az, aki elvesz.

[98]   Gopīparāṇadhana Dāsa 2002: 802.

[99]   Gopīparāṇadhana Dāsa 2002: 768.

[100] Cc. Ādi-līlā 5.22 magyarázat.

[101] Vg. 4.

[102] Cc. Madhya-līlā 20.258.

[103] Transzcendentális érintőkő, ami arannyá változtatja azt, ami hozzáér. (On. 179.)

[104] Kṛṣṇa egyik neve. Jelentése: a tehenek védelmezője.

[105] A kuṅkuma: édes illatú, élénkpiros, a test díszítésére használt por.

[106] Jobb lábán: korong, zászló, lótusz, villám, elefánthajtó rúd, árpaszem, egy hosszában futó, a talpa közepén kezdődő vonalat; ernyő, négy svastika, négy jambu gyümölcs, nyolcszög. Bal lábán: kagyló, két koncentrikus kör, húr nélküli íj, háromszög, egy tehén patanyoma, négy vizeskorsó, félhold, hal. (Bhāg. 10.30.25 magyarázat.)

[107] Nanda király otthona.

[108] Nvm. 1.209.

[109] Vg. 9 és 251.

[110] Kṛṣṇa egyik neve. Jelentése: erdőben vándorló.

[111] Vg. 307.

[112] Vg. 12.

[113] Bhāg. 3.32.9 magyarázat.

[114] Vṛndāvana földjén.

[115] Vg. 487.

[116] Isten egyik neve. Jelentése: a gopīk ura.

[117] Vg. 9.

[118] Vg. 11.

[119] Nektár.

[120] Cc. Madhya-līlā 3.28.

[121] Fekete szemfesték, ami díszít és segít egészségesen tartani a látószerveket.

[122] Vg. 11.

[123] Vg. 305.

[124] Kṛṣṇa egyik neve. Jelentése: Yamunānál vándorló.

[125] Tehénpásztorlányok.

[126] Vg. 307.

[127] Vg. 408.

[128] Kṛṣṇa egyik neve. Jelentése: a Govardhana-hegy felemelője.

[129] Isten egyik neve. Jelentése: Yaṣodā anya kedves fia.

[130] Vg. 421.

[131] Bhāg. 4.16.8.

[132] A Govardhana-hegy másik neve.

[133] Vg. 454.

[134] Vg. 425–426.

[135] Ez a rész a Vg. 406–428. alapján került összeállításra.

[136] Bhāg. 3.26.52 magyarázat.

FELHASZNÁLT IRODALOM

  • Bhaktivedanta Swami Prabhupāda, A. C.: A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van. The Bhaktivedanta Book Trust, [s. l.], 2008.
  • Bhaktivedanta Swami Prabhupāda, A. C.: Az odaadás nektárja. The Bhakti-vedanta Book Trust, [s. l.], 1997.
  • Bhaktivedanta Swami Prabhupāda, A. C.: Śrī Caitanya-caritāmṛta. The Bhaktivedanta Book Trust, [s. l.], 1996.
  • Bhaktivedanta Swami Prabhupāda, A. C.: Śrīmad-Bhāgavatam (Első Ének). The Bhaktivedanta Book Trust, [s. l.], 1992a.
  • Bhaktivedanta Swami Prabhupāda, A. C.: Śrīmad-Bhāgavatam (Második Ének). The Bhaktivedanta Book Trust, [s. l.], 1992b.
  • Bhaktivedanta Swami Prabhupāda, A. C.: Śrīmad-Bhāgavatam (Harmadik Ének, Második kötet). The Bhaktivedanta Book Trust, [s. l.], 1993.
  • Bhaktivedanta Swami Prabhupāda, A. C.: Śrīmad-Bhāgavatam (Negyedik Ének, Első kötet). The Bhaktivedanta Book Trust, [s. l.], 1994a.
  • Bhaktivedanta Swami Prabhupāda, A. C.: Śrīmad-Bhāgavatam (Negyedik Ének, Második kötet). The Bhaktivedanta Book Trust, [s. l.], 1994b.
  • Bhaktivedanta Swami Prabhupāda, A. C.: Śrīmad-Bhāgavatam (Ötödik Ének, Második kötet). The Bhaktivedanta Book Trust, [s. l.], 1994c.
  • Bhaktivedanta Swami Prabhupāda, A. C.: Śrīmad-Bhāgavatam (Tizedik Ének, Első kötet). The Bhaktivedanta Book Trust, [s. l.], 1995b.
  • Bhaktivedanta Swami Prabhupāda, A. C.: Śrīmad-Bhāgavatam (Tizedik Ének, Második kötet). The Bhaktivedanta Book Trust, [s. l.], 2010.
  • Gopīparāṇadhana Dāsa: Śrī Bṛhad Bhāgavatāmṛta. The Bhaktivedanta Book Trust, [s. l.], 2002.
  • Śivarāma Swami: Kṛṣṇa-saṅgati: Találkozások Kṛṣṇával (Kṛṣṇa Vṛndāvaná-ban, Harmadik kötet). Lāl Kiadó, [s. l.], 2004.
  • Śivarāma Swami: Na Pāraye’ ham: Nem tudom visszafizetni nektek (Kṛṣṇa Vṛndāvanában, Második kötet). Lāl Kiadó, [s. l.], 2000.
  • Śivarāma Swami: Nava-vraja-mahimā (Első kötet). Lāl Kiadó, [s. l.], 2014.
  • Śivarāma Swami: Veṇu-gītā: A fuvola dala (Kṛṣṇa Vṛndāvanában Első kötet) Bhaktivedanta Intézet, Budapest, [s. l.], 1998.

INTERNETES HIVATKOZÁS

Śivarāma Swami:  A szent helyek előadás 5. része.
 A letöltés ideje: 2020. szeptember 2

Megosztás