Lapszám: Darwin alkonya? – 2 – II/1 – 1999. január
Szerző: Tasi István
Cikk letöltése pdf-ben: Zárszó – Tudomány vagy ideológia?
Kiadványunkat végigtanulmányozva bizonyára feltűnt az olvasónak, hogy a darwini evolúciós elképzelés, illetve annak modernizált változatai egyáltalán nem olyan egyértelmű igazságokat tartalmaznak, mint ahogy azt az általános- és középiskolás diákoknak tálalják. S nem csupán a folyamat pontos menetével kapcsolatban vannak fehér foltok az elméletben; annak alapvető elvei sincsenek megfelelően, tudományos módon alátámasztva. Vagyis az evolúció mind a mai napig nem tény, hanem csupán egy elmélet, amely azonban napjainkra meglehetősen nagy népszerűségre tett szert.
A kiadványunkban foglaltak fényében az evolúció inkább nevezhető egy népszerű ideológiának, mint pusztán egy tudományos elméletnek. Mi lehet az oka e népszerűségnek? Hogyan lehetséges, hogy egy teória, amely nincs megfelelően bebizonyítva – s amely olyan jelentőségteljes kérdésekre keresi a választ, mint az élet és a fajok eredete -, uralkodó, széles körben oktatott dogmává, ideológiává válhatott, és embermilliók, sót milliárdok gondolkodását hatja át, s határozza meg a világnézetét? Megítélésünk szerint a válasz a Darwin elméletének születését megelőző szellemtörténeti folyamatban keresendő.
Anélkül, hogy túlságosan messzire nyúlnánk vissza a materialista filozófiák múltjába, elégedjünk meg most azzal, hogy a francia felvilágosodástól követjük nyomon az anyagelvű felfogás erősödését. A XVIII . század középső harmadában (175I-I772) jelentek meg az Enciklopédia kötetei, amely ellen Párizs érseke is tiltakozott istentelensége és a materializmus terjesztése miatt. Az Enciklopédia erjesztő ereje így is óriási volt. Szerzői egy dologban nagyon egységesek voltak, mégpedig a természetfölötti dolgok egyértelmű elutasításában. A természettudományok rendkívül termékeny idejüket élték ekkor, a matematika, a fizika, a kémia és a biológia terén egyaránt. Carolus Linné (1707-1778) még a fajok állandóságát vallotta: Tot sunt species quot creavit ab initio infinitum Ens. Vagyis: annyi faj van, amennyit a végtelen Lény kezdetben teremtett. Az egyre inkább szekularizálódó, materialistábbá váló szemlélet számára azonban útban volt a „szupernaturális közreműködő”. Charles Bonnet (1720-1793) elméletében már felbukkan a folyamatosság és az átmenetiség elképzelése, de az élőlények létrájának magyarázata nem nélkülözi a vallásos indoklást.
Charles Darwin nagyapja, Erasmus Darwin (1731-1802) fogalmazta meg a származástan első, kevésbé kidolgozott formáját. A fixizmussal, vagyis a teremtett fajok elképzelésével az elkövetkező században Charles Róbert Darwin (1809-1882) elmélete szállt legélesebben szembe – bár meg kell jegyeznünk, hogy maga Darwin is sokáig tartott elmélete közzétételétől, annak radikalizmusa miatt. Az elmélet fogadtatását gyakran úgy mutatják be, hogy a dogmatikus és szemellenzős társadalom csak elutasította és kinevette azt, mindaddig, amíg igaz voltát a tudomány fölényesen be nem bizonyította. Az elmélet néhány évtized alatt megvalósuló világuralma azonban arra utal, hogy az ellenállás korántsem volt olyan egyértelmű és erős. Sőt mi több, a polgárosodó, individualizálódó társadalom éhezett a materialista világkép kiteljesedésére. Vagyis Darwinnak nem egy bigott vallásos közösséggel kellett megküzdenie, hanem minden anyagon túlit tagadó világmagyarázatával csupán a társadalom látensen meglévő igényét elégítette ki! Egy hosszú – voltaképpen a világ deszakralizálásának nevezhető – szellemtörténeti folyamatot tetőzött be, egy olyan folyamatot, ami a dualista és vallásos gondolkodást felváltotta a csupán az anyag létezését elismerő materializmussal. Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy a törzsfejlődési gondolat sikere nem a tudomány fejlődésének, hanem a vallásosság, a lelkiség hanyatlásának tudható be.
Végül feltehetjük azt a kérdést is, hogy mi a jelentősége az élet és az ember kialakulására választ adó magyarázatoknak; egyáltalán érdemes-e ennyi figyelmet szentelnünk a kérdéskörnek? Azt kell mondanunk, hogy az élet eredetére vonatkozó sarkalatos kérdésekre adott válaszok nagy mértékben meghatározzák, hogy egy adott korszak emberei hogyan tekintenek magukra és a világban elfoglalt helyükre. Eredetükkel kapcsolatos felfogásuk mély hatást gyakorol azonosságérzetükre, döntéseikre, érzéseikre, kapcsolataikra és viselkedésükre – valójában befolyással van életük minden egyes aspektusára, beleértve az adott társadalom jellemző ideológiáját és életmódját is.
Charles Darwin gondolatai egész kultúránkra kihatással vannak. Akár belegondolunk, akár nem, az élet kialakulásáról, fejlődéséről alkotott nézetei az oktatáson és a tudományos ismeretterjesztés csatornáin keresztül mindannyiunk gondolkodásmódját befolyásolják, hatással vannak döntéseinkre és célkitűzéseinkre. Az evolúcióelmélet – annak ellenére, hogy létrejötte óta sok módosításon ment keresztül – azt sugallja, hogy a világmindenségben nincsen semmi más, csak anyag, és az anyagot mozgató, működtető mechanikus természeti törvények. Más szóval az anyagelvű gondolkodás központi tételének tekinthető. Az evolúciótannak nincs szüksége Istenre (egy Alkotóra és Működtetőre), s tagadja az anyagon túli létezés (lélek, szellem stb.) lehetőségét is – vagyis a világot pusztán tudattalan vegyi anyagokra redukálja. Az emberi fajról azt állítja, hogy az nem más, mint az öntudatára ébredt anyag, amelynek egyedei néhány évtizedig birtokolják a tudat képességét, majd a test halálával tudatosságuk egyszer s mindenkorra megszűnik. Az emberi létnek nem tulajdonít semmiféle magasabbrendű célt vagy értelmet. Egy véletlenszerűen létrejött világ véletlenszerűen kialakult termékeiként kezel minket. Ebben a világban nem létezik semmiféle örök, irányadó elv, ami útmutatásul szolgálna az ember (e véletlenszerű mutáció) életvezetését, életcélját illetően. Ránk van bízva, hogy kitalálunk-e magunknak valami esetleges, átmeneti célocskát, vagy abban a tudatban élünk, hogy születésünknek, halálunknak semmi oka, parányi életünknek pedig a kozmosz végtelenjében semmi jelentősége nincs.
Az egyetlen örömforrást, amit az evolucionista gondolkodásmód felkínál számunkra, az az élvezet jelenti, amit röpke életünk során a testi, érzéki világból meríthetünk. Aki ezeken tűi valami másban reménykedik, idealista, utópisztikus álmodozó – hiszen az érzelmek, a gondolatok, a hit, a vallás, mind-mind csupán az anyag, az emberi agy terméke, semmi több!
Milyen világot eredményez egy ilyen elmélet? Milyen lesz az az emberiség, amely maradéktalanul behódol Darwin bizonyítatlan teóriájának? Nézzünk szét magunk körül! Kilátástalanságot, céltalanságot látunk, boldogtalan embereket, akik boldogságuk és elégedettségük egyetlen lehetséges forrásának a testi élvezeteket tekintik.
Korunk embereinek általános jellemzője az érzékek ingerléséből származó sekélyes élvezetek hajszolása, az érzékkielégítés újabb és újabb módozatainak próbálgatása. Az érzékek pedig telhetetlenek, megunják az úgynevezett élvezetet, s mohóan újabbak, nagyobbak után kutatnak. Mindenből több kell, jobb kell, szebb kell és nagyobb kell. Mindenáron. Teremtő nincs, tehát büntetés sincs, amivel szembe kellene néznünk a halál után, vagyis bármit megtehetünk céljaink érdekéhen, csak arra kell vigyáznunk, hogy ne vegyék észre a szomszédaink – hisz az rossz fényt vetne ránk -, s ne tudjon róla az adóhivatal, és ne jöjjön rá a rendőrség.
Napjainkban egyre többen figyelnek fel az evolucionista gondolkodás erkölcsi és társadalmi következményeinek jelentőségére. Például a vatikáni Justitia et Pax Bizottság Egyház és rasszizmus című dokumentumához Mayer Mihály pécsi megyés püspök, a magyar bizottság vezetője írt bevezetőt. Ebben arról is ír, hogy az újkori rasszista szemléletet közvetve erősítette Darwin tanítása, „aki szerint az a fejlődés törvénye, hogy mindig az erősebb kerekedik felül, a gyengébb elpusztul. Innen már csak egy lépés Nietzsche übermensch eszméje, amelyet viszont a nemzetiszocializmus faji ideológiája emelt »tökélyre«… A nem faji indíttatású felsőbbrendűség tudata a modern kapitalista gazdasági rendszerben is tetten érhető. Hiszen – folytatja a püspök – ez a rendszer »a gyakorlatban elismeri az erősebbek, a hatalmasabbak, a pénz urainak jogát a szegényekkel, a kiszolgáltatottakkal szemben«” (Népszabadság, 1998. november 26.).
Evilági következményein kívül az evolucionizmus azzal is vádolható, hogy ah ovo elvágja az ember nem anyagi, transzcendens megismerési vágyának lehetőségét. Az élet nem anyagias szemléletű, magasabbrendű szellemi céljai kiszorulnak a látóhatárról.
Az evolucionizmus következményeit végiggondolva egy elembertelenedett, állatias kultúrához jutunk el, ahol az élet fennkölt értékei – erkölcs, barátság, önzetlen szeretet, hit stb. – teljesen elvesztik jelentőségüket, sőt akadállyá válnak az önérvényesítés útján. Darwin szerint az emberiség majomszerű lényekből alakult ki, állati sorból emelkedett fel az emberi szintre. Egy másféle szemlélet szerint azonban az ember mindig ember volt. A darwini gondolatok hatására azonban egy erkölcsi érzékétől és transzcendens céljától megfosztott, csupasz majom lett belőle. Darwin majmot csinált belőlünk.
Végezetül, úgy látjuk, megérett az idő arra, hogy Darwin elméletét levegyük a tudományos elképzelések dobogójának legfelső fokáról. Egyrészt azért, mert tudományelméleti szempontból egyáltalán nem bizonyult helytállónak és bizonyítottnak, másrészt pedig azért, mert hatására az emberi civilizáció fejlődése eltérő irányba fordult, s ez az irány semmiféle pozitív jövővel nem kecsegtet. Nem állítjuk, hogy napjaink minden problémájáért az evolúcióelmélet a felelős, de a vele karöltve járó materialista világkép kétségkívül nagymértékben hozzájárul az erkölcs hanyatlásához, a féktelen önérvényesítési szándék elhatalmasodásához, a fogyasztói szemlélet erősödéséhez, ami pedig jól követhető módon vezet a környezet szennyezéshez, környező élő és élettelen világunk módszeres pusztításához, a bűnözéshez, az erőszak növekedéséhez, a tiszta vallásosság degradálódásához. Azt mondják, egy fát a gyümölcséről lehet megismerni. A darwini gyökerű fa keserű és szúrós gyümölcsöket termett. Ezért elfogulatlanul és éberen tovább kell folytatnunk a kutatást, hogy megértsük az ember származását, az univerzumban elfoglalt helyét és rendeltetését. S mindeközben lehetőséget kell biztosítanunk a nem evolucionista alapokon álló, alternatív magyarázatok megismertetésére is.