Görgessen tovább

Vaisnavizmus-kutatás 2.
Gaudīya vaiṣṇavizmus a modern világban
Charles R. Brooks a szerzője a The Hare Krishnas in India (Krisna-hívők Indiában) című könyvnek (Princeton, New Jersey, Princeton University Press, 1989), emellett számos cikket publikált a gaudīya vaiṣṇavizmus szociológiai és antropológiai vonatkozásairól. Jelenleg a City University of New York-on és a New York Egyetemen tanít antropológiát.

Dr. Brooks: Azt hiszem, a gaudīya vaiṣṇavizmus modern világbeli történetéről és szerepéről szóló beszélgetésünket kezdhetnénk Bhaktivinoda ṁ¬hākurával, fiatalkori nevén Kedāranātha Duttával.
Steven Rosen: Jó. Tehát a 19. század végén, a 20. század elején járunk.
Dr. Brooks: Caitanya mozgalmának egyik csúcspontja Bhaktivinoda ṁ¬hākura, aki úgymond felélesztette a lángot, és felszínre hozta, sőt új magasságokba emelte azokat az értékeket, melyeket a tradíció a korábbi időkből őrzött. Így jellemezném tömören azt a mozgalmat, melyet Caitanya és a hat gosvāmī kezdett el, akik újraélesztették a bhaktit ebben a korábbi szakaszban, a 16. században. És természetesen az akkori Indiában ez egy igen fontos társadalmi és vallási mozgalom volt.
Caitanya idejében sok hasonló mozgalom létezett, melyek mind ugyanazokra a társadalmi és kulturális igényekre válaszoltak. Bengália történelmében, csakúgy, mint egész Indiáéban, sok fontos szereplő, karizmatikus egyéniség, sőt próféta volt, akik újraélesztették a bhaktit, főleg Śrī Caitanya vallását. E kezdeményezések közül némelyik nagyon ortodox volt, de akadtak köztük kevésbé ortodoxak is.
Meglátásom szerint azonban a különféle reformtörekvések és a jelentős vallási újítók ellenére a dolgok lassú hanyatlásnak indultak, már-már darabjaikra hulltak. A hat gosvāmī kora után fokozatosan alábbhagyott a lelkesedés, olyannyira, hogy amikor Bhaktivinoda életében egy olyan szakasz következett, amit talán személyes vallási válságnak nevezhetnénk, és szeretett volna egy példányt a Śrīmad Bhāgavatamból, nem csekély nehézségekkel találta szemben magát. Egyszerűen nem talált egyet sem. Ebből képet alkothatunk arról, milyen állapotok uralkodtak akkoriban, mennyire feledésbe merült a gaudīya hagyomány. De Bhaktivinoda hajthatatlan volt, és kitartóan munkálkodott azon, hogy újra életre keltse a gaudīya vaiṣṇava ācāryák szunnyadó, rosszabb esetben elveszett tanításait. Bengálira fordította a régi szövegeket, és maga is számos művet írt. Bizonyos értelemben látnok volt, ugyanúgy, mint Caitanya. Hátborzongató a hasonlóság aközött, ahogy Bhaktivinoda újra felfedezte Caitanya szülőhelyét, Caitanya pedig látnoki módon felfedezte Vṛndāvanát. Ahogy Caitanya életet lehelt Kṛṣṇába, úgy Bhaktivinoda életet lehelt Caitanyába.
Azt hiszem, most rátérhetnék arra, mi Bhaktivinoda jelentősége ebben az újjáélesztési folyamatban, mely tetőpontját Indiában a jelenlegi gaudīya tradícióval, világviszonylatban pedig az ISKCON-nal és a vaiṣṇavizmus nyugaton elterjedt más ágaival érte el, s ami valójában még most is tart.
S.R.: Lenne egy közbevetésem, bár érintőlegesen ön is említette, nevezetesen, hogy azért volt néhány kiváló tanító a hat gosvāmī és Bhaktivinoda ṁ¬hākura között. Gyakran rámutatnak, hogy a hat gosvāmī után nagy visszaesés következett be, s hogy Bhaktivinoda ṁ¬hākura idejében indultak újra fejlődésnek a dolgok. Ebben van is némi igazság. De ne felejtsük el, hogy azért élt néhány nagyon fontos személyiség is a közbülső időben, hogy csak néhány nevet említsek közülük: Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī, Śrīnivāsa Ācārya, Narottama dāsa ṁ¬hākura, Śyāmānanda Paṇdita, ViŚvanātha Cakravartī ṁ¬hākura, Baladeva VidyābhÅ«ṣaṇa, aki körülbelül száz évvel élt Bhaktivinoda előtt, és természetesen Jagannātha dāsa Bābājī. Fontos személyiségek voltak, akik életben tartották a tanításokat.
Baladeva VidyābhÅ«ṣaṇa például azért volt jelentős, mert a gaudīyáknak nem volt saját magyarázatuk a Vedānta-sÅ«trához, mindaddig, amíg ő meg nem írta a magáét, megalapozva ezzel a gaudīya ág hitelességét. Úgyhogy történtek ilyen és ehhez hasonló fontos események, amelyekről nem szabad elfeledkeznünk.
Dr. Brooks: Igen, ez mindenképpen így van. Az az igazság, hogy ezt az időszakot kevésbé ismerem. De kétségtelen, hogy voltak nagyon fontos emberek, akik, ha úgy tetszik, megvédték és legitimizálták a hagyományt. A Baladeva VidyābhÅ«ṣaṇa-epizód pedig, amit említett, egy nagyon fontos zsinat volt, ha nevezhetjük így. Tudatos elismerése volt annak, hogy folytatniuk kell a hagyományt, hogy ez egy értékes vallási tradíció, amelynek gazdag öröksége van. Úgyhogy a Govinda-bhāṣya, Baladeva magyarázata ennek a törekvésnek az egyik fontos gyümölcse volt. De, ahogy mondtam, tényleg nem érzem magam elég tájékozottnak ahhoz, hogy ennek részleteibe belemenjek. Mindamellett egyetértek önnel, hogy a hagyomány fennmaradt, folytatódott, és számos ágra szakadt - ahogy az a legtöbb vallási mozgalomnál megfigyelhető.
Caitanya követői aztán többféle úton indultak el, és sokféle tant kezdtek el hirdetni - többek között azt, amit ma sahajiyānak nevezünk -, kérdés, hogy ezek a gaudīya vaiṣṇavizmus legitim formái-e vagy sem. A különböző ágak követői mindenesetre úgy érezték, egy olyan hagyományhoz csatlakoznak, amely Caitanyától ered. És bizonyos értelemben ez így is volt. Sok esetben azonban csupán elhajló rendszerekről volt szó, melyek legföljebb ha lazán kapcsolódtak Caitanya tanításaihoz és példájához.
Úgy vélem, pontosan ez az, amivel Bhaktivinoda is tisztában volt, s meg akarta oldani ezt a problémát. Kétségtelen, hogy elítélte a sahajiyākat, s ez az attitűd a Gaudīya Maṁ­hában, majd később az ISKCON-ban is tovább élt. Erről sokat írtak, akik ezzel a mozgalommal foglalkoznak.
S.R.: Tehát ez nagyrészt Bhaktivinodától ered. Önnek megjelent egy tanulmánya Weber és Chopra Shri Krishna Caitanya and the Bhakti Religion (Śrī Kṛṣṇa Caitanya és a bhakti vallása; Frankfurt am Main, Verlag Peter Lang, 1988) című kötetében, melyben Bhaktivinoda neveltetésére, kormánytisztviselői tevékenységére, a Jagannātha templommal való kapcsolatára is kitér. Mondana erről néhány szót?
Dr. Brooks: Mindezek a legitimitásáról tanúskodnak. Olyan emberként, aki a világban él, de nem tartja magát a világból valónak, Bhaktivinoda a társadalom aktív tagja volt, és bizonyos értelemben Brit Nyugat-India felső köreihez tartozott. Tudta, hogyan adja át a gaudīya végkövetkeztetéseket - egy pongyola kifejezéssel élve - elnyugatiasodott kortársainak. Bhaktivinoda bizonyos mértékig maga is elnyugatiasodott. Nyugati, angol oktatásban részesült. Jogot tanult és köztisztviselőként dolgozott. Mintegy mellékesen a kötelességei közé tartozott a Purī-i Jagannātha templom felügyelete is. Biztos, hogy ez is szerepet játszott a vaiṣṇavizmus iránti érdeklődésének újraéledésében.
Azt hiszem, érdemes megjegyezni, hogy tanulmányozta a kereszténységet és a többi világvallást - valószínűleg felmerültek benne személyes kérdések, amelyeknek így próbált utánajárni. Végül persze arra a következtetésre jutott, hogy a gaudīya vaiṣṇavizmus ugyanazt az igazságot nyilatkoztatja ki, amit minden más vallás is, csak sokkal mélyebben. De, ami lényeges, ezt csak azután állapította meg, hogy tanulmányozta a többi vallást, és egész életében tisztelettel viseltetett minden hiteles lelki kinyilatkoztatás iránt.
S.R.: Szerintem az is figyelemreméltó, hogy olyan családból származott, amely a Śākta vallást gyakorolta - tehát nem volt született vaiṣṇava. Ez több szempontból is fontos. Egyrészt azért, mert nem elfogultságból esett a gaudīya hagyományra mint legmélyebb kinyilatkoztatásra a választása. Másrészt pedig, mivel a Śāktizmusról tért át, ha úgy tetszik, a vaiṣṇavizmusra, modellül szolgálhat a mai megtérőknek, így az ISKCON tagjainak is, mert sokukhoz hasonlóan ő sem volt született gaudīya vaiṣṇava, hanem később, felnőttként választotta ezt a vallást. Ha jól tudom, negyvenkét éves volt, amikor vaiṣṇava avatást kapott Vipina-vihārī Gosvāmītól.
Dr. Brooks: Értem. Ez érdekes. De mindenképpen sorsdöntő hatással volt rá, amikor valamivel korábban kezébe került a Caitanya-caritāmṛta és a Śrīmad Bhāgavatam. Részletesen tanulmányozta a bennük leírt filozófiát és teológiát. Ezek annyira megváltoztatták a gondolkodásmódját, hogy elhatározta, újjáéleszti Caitanya vallását. Szerintem akkor úgy érezhette, hogy Caitanya vallása elfajult, ha ugyanis tanulmányozzuk ezt az időszakot, kiderül, hogy az átlagember a Caitanya-vallást elsősorban a sahajiyā szektával és annak sajátos sādhanájával - főleg a tantrikus gyakorlattal - azonosította.
S.R.: Egy Suhotra Swami nevű sannyāsī éppen azokról az apasampradāyákról, köztük a sahajiyākról ír könyvet, amelyek a Mahāprabhutól Bhaktivinodáig eltelt időszakban tűntek fel. A könyv azt is leírja, hogyan prédikált Bhaktivinoda ellenük.
Dr. Brooks: Érdekes lenne elolvasni. Bhaktivinoda életrajzírói és magyarázói általában olyan képet festenek róla, hogy Bhaktivinoda úgy érezte, az emberek elpártoltak a vaiṣṇavizmustól, legalábbis, ami az iskolázott rétegeket illeti. Nem ismerték a vaiṣṇava irodalmat, a kīrtanának pedig, főleg a saṁ…kīrtanának, elég rossz híre volt. A legtöbben úgy vélték, csak a laza erkölcsűek vesznek részt ilyesmiben. Úgyhogy Bhaktivinodának sok mindennel kellett megküzdenie.
E tekintetben is sok hasonlóságot találunk Caitanya életével, akinek ugyanilyen negatív érzésekkel kellett megküzdenie kora társadalmának meghatározó rétegei részéről. Neki természetesen rengeteg embert sikerült megtérítenie, és a vezetők, az akkori kormány vezetőinek támogatását is megnyernie. Bizonyos értelemben Bhaktivinoda is egy ilyen karizmatikus próféta volt... Most inkább technikai értelemben használom ezt a kifejezést. Ha egy társadalmi vagy vallási mozgalom kialakulását vagy újjászületését vizsgáljuk, azt hiszem, nagyon hasznos egy pillantást vetnünk az adott mozgalom antropológiai felfogásának modelljére. Ezek a mozgalmak nem a "szekta" kategóriájába tartoznak, amelynek egyébként is oly sok negatív felhangja van manapság, hanem akkor tűnnek fel, amikor a kultúrában valami zavar támad, amikor a kultúra képtelen a nagy tömegek igényeit megfelelően kielégíteni. Bizonyos értelemben minden vallás születését tekinthetjük egyfajta válasznak az érintettek elégedetlenségére. Ehhez azonban az kell, hogy az emberek felismerjék, hogy sem pszichésen, sem anyagilag nem elégedettek.
S.R.: Sem pedig lelkileg.
Dr. Brooks: Sem lelkileg, ahogy mondja. Ez egy fontos szempont. Az embereknek vannak magasabb rendű igényeik, amelyeket ki kell elégíteni, és ha az uralkodó vallási rendszer, vagy még általánosabban fogalmazva, az uralkodó kultúra nem biztosítja számukra azokat a mechanizmusokat, amelyekkel ezek kielégíthetők, az emberek keresni, kutatni kezdenek. Szociológiai szempontból ez az előfeltétele egy ilyen jelenség bekövetkezésének. De ez sohasem játszódik le anélkül, hogy ne lenne egy katalizátor, valaki, aki tudja a választ.
Az a mámorító lelkesedés, amit Caitanya tanúsított, mágnesként vonzotta hozzá az embereket. És ugyanez igaz Bhaktivinodára is: habár nem ő volt a kezdeti katalizátor, mindenképpen azon kevesek közé tartozott, akik hitelesen újjáélesztették a mozgalmat, s emellett volt jövőképe is. Ha figyelembe vesszük, hogy a vaiṣṇavizmus az ő kora után terjedt el, azt kell mondanunk, ő értette meg igazán a vaiṣṇavizmus lényegét, és ő volt a mozgatórugója annak az eszmének is, hogy a vaiṣṇavizmus egy egyetemes vallás, amit bárki gyakorolhat és ami sokakat vonzhat. Ez nem csak Caitanya hangulatát tükrözte, de az indiai társadalomra is pozitívan hatott, mely egyesektől születési alapon elvitatta az üdvözülés lehetőségét. Tehát ezen a szinten is vonzó volt. Szerintem Bhaktivinoda tudatos próféta volt, abban az értelemben, hogy látta, a vaiṣṇavizmus, Caitanya vaiṣṇavizmusa nem korlátozódik India egy bizonyos részére, hanem egyetemes.
S.R.: Bhaktivinoda egyik látnoki kijelentése így hangzik: "Mikor jön el az a nap, amikor a szerencsés angolok, franciák, oroszok, németek és amerikaiak, kezükben zászlókkal, mṛdaṁ…gákkal és karatālákkal, kīrtanába kezdenek városaik utcáin?"
Dr. Brooks: Igen. Ez a leghíresebb. De még számos ilyen van. A szentírásokban is találunk itt-ott jövendöléseket. És az indiaiak, még a legszegényebbek, a legiskolázatlanabbak is, a szentírásokba kapaszkodnak, amelyek közül némelyik meglehetősen homályos, és ez segíti őket abban, hogy fel tudják dolgozni a változásokat, az új vagy régi-új eszméket. Amikor Caitanya nyugati hívei feltűntek Indiában, egyesek megbotránkoztak, mások viszont megpróbáltak magyarázatot találni rá a szentírásokban, megpróbálták megtalálni hozzá a misztikus, a vallásos keretet, hogy megértsék a vaiṣṇavizmus nyugati elterjedésének jelenségét. Biztos, hogy amióta Bhaktivedanta Swami Prabhupāda elvitte nyugati brāhmaṇáit Indiába, maguknak az indiaiaknak is jobban el kellett gondolkozniuk a saját kultúrájukon, hogy magyarázatot találjanak arra, miért történt mindez.
Bhativinoda tehát valóban e folyamat megálmodója és egyik legfontosabb ösztönzője volt. És sokak szerint mindezek mögött a háttérben meghúzódott még a kasztok társadalmi problémája is. Nagyon érdekes, ahogy az emberek Indiában a kaszt fogalmát kezelik, különösen olyan kérdésekkel kapcsolatban, hogy ki lehet a rendszer része, ki lehet brāhmaṇa és ki nem, és így tovább. Itt ez a kulcskérdés. Bhaktivinoda bizonyos értelemben kasztellenes volt.
S.R.: Mint Caitanya.
Dr. Brooks: Mint Caitanya. Igen. Nem utasították el a kasztrendszer társadalmi konvencióját, hanem azt keresték, hogyan tehetnék nyitottá mindazok számára, akik rendelkeznek a megfelelő tulajdonságokkal és a megfelelő tevékenységet végzik. Ez egyrészt célszerű volt, másrészt, mint mondták, igazolni lehetett a szentírások, például a Bhagavad-gītā alapján. A bengáli iskola tudósai hatalmas és eredményes kutatómunkával végül bebizonyították következtetéseik helyességét, még az eredeti Védák vonatkozásában is.
Hogyan jelenítette meg Bhaktivinoda mindezt szimbolikusan? Nagyon érdekesen. Ha ugyanis az ember ránéz valakire, azt mindenképpen meg tudja állapítani, hogy az illető kétszer született-e, mert ha igen, szent zsinórt visel. Egyesek szerint csak a brāhmaṇák hordhatják a szent zsinórt. Némely területeken viszont mindhárom felsőbb varṇa tagjai megkaphatják. Bhaktivinoda ezzel szemben azt hirdette, hogy a kaszt mindennemű külső jelétől meg kell szabadulni. Elégette a szent zsinórt, és kijelentette, hogy a származás, a kaszt nem számít; nem fontos. Csak az számít, hogy kinek mekkora a hite és az odaadása.
S.R.: Ez Narottama ṁ¬hākura korában, aki kāyastha volt és brāhmaṇákat avatott, szintén nagy vitákat kavart. Kheturīgrāmnál, egy nagy ünnepségen, egy egyetemes zsinat alkalmával, többször is életveszélyesen megtámadták. A tevékenysége heves vitákat váltott ki. Vīrabhadra, Nityānanda fia, egyik beszédében részletesen kifejtette, mi a különbség a brāhmaṇa és a vaiṣṇava között. Mindez a 17. században történt. Nagyon fontos kérdés.
Dr. Brooks: Fontos, mert nagyon pragmatikusan fogalmazva, a vaiṣṇavizmus hatályon kívül helyezi a kasztrendszert. Amikor megpróbáljuk megragadni azokat a kategóriákat, amelyeket az emberek használnak - az antropológusok is ezzel próbálkoznak -, problémákba ütközünk. Először is, a kaszt egy kényszerű, külső kategória. Az indiaiak ma már használják ugyan a kaszt fogalmát, de ez egy többé-kevésbé átvett fogalom. Az eredeti kifejezés a "varṇa", amiből négyféle van. Egyesek szerint ez ugyanaz, mint a kaszt. És létezik még a "jāti" fogalma is, ami egyfajta al-varṇa. De ezek nagyon tág terminusok. Szerintem még a bhakti-vallásokon kívül is sokkal rugalmasabb a kaszt fogalma, mint ahogy azt általában feltételezik. A legtöbb embernek az indiai kultúráról mégis rögtön a kaszt jut eszébe, az elnyomó, merev kasztrendszer.
S.R.: Úgy van.
Dr. Brooks: Pedig az indiai történelemből az derül ki, valójában mennyire fontos az emberek számára a "kaszt". Ugyanakkor a kasztot Indiában számos kontextusban, főleg a szent helyeken, így Vṛndāvanában is, teljesen kiszorítják más dolgok. Ha Vṛndāvanában valakitől megkérdezzük, mi a jātija, számtalanféle választ kaphatunk, mert ez a szó elsősorban azt a csoportot jelöli, amelyikhez az illető tartozik. Az pedig, hogy az emberek mivel azonosulnak, az adott helyzettől függ. Lesz, aki azt mondja majd: "indiai vagyok", lesz, aki azt, hogy "az én jātim a sanātana dharma", vagy: "az én jātim bengáli" vagy: "az én jātim az, hogy ember vagyok", és persze lesz olyan is, aki azt mondja: "az én jātim vaiŚya". Úgyhogy azt hiszem, ezek nem egyértelműen körülhatárolható kategóriák, legalábbis a gyakorlatban, az indiaiak fejében nem.
Ez nagyon képlékeny helyzetet teremt, különösen, amikor az indiaiak próbálnak meg másokat besorolni, például a külföldieket. És mivel a bhakti-hagyományon belül a vita már adott, ez lehetővé teszi az embereknek, hogy folytassák ezt a vitát. A kérdés például nem annyira az, hogy "vajon az ISKCON pÅ«jārījai valódi brāhmaṇák?". A vṛndāvanaiak számára nem ez a nagy kérdés. De az már igenis ott motoszkál a fejükben, hogy "ezek az ISKCON-osok tényleg vaiṣṇavák?" Általában ezt tekintik a fontosabb kérdésnek. És azt hiszem, a kérdésre a válasz általában az, hogy "igen, azok".
Mindenesetre az e mögött meghúzódó problémák - az indiai társadalomban tapasztalható egyenlőtlenség és rétegezettség - voltak azok, amelyekkel Bhaktivinoda foglalkozott. Baktivinoda tehát úttörő munkát végzett azzal kapcsolatban, hogy bizonyos értelemben befolyásolható legyen, minek gondolják magukat az emberek. Az, ahogyan a gaudīya teológiát értelmezte, lehetővé tette az alacsonyabb társadalmi rétegekből származó emberek számára a felemelkedést, amennyiben viselkedésükkel bebizonyítják, hogy brāhmaṇának, vagy még inkább vaiṣṇavának kell tekinteni őket. Ahogy mondtam, Bhaktivinoda nem elsősorban brāhmaṇákat akart csinálni, hanem mindenki számára utat akart nyitni a vallás felé, és háttérbe szorítani a kaszt szerinti tagozódást.
S.R.: Igen, így van.
Dr. Brooks: Nem volt hajlandó elismerni a kaszt szerinti különbségeket, sőt, elégette a szent zsinórt. És amikor a 20. század elején Bhaktisiddhānta Sarasvatī vette át a mozgalom irányítását, igazán szerencsés egybeesésnek tekinthető, hogy Bhaktisiddhānta nemcsak kiváló tudós, de kiváló szervező is volt. Szervezete, a Gaudīya Maṁ­ha úttörő volt a tekintetben, hogy először próbálta meg réteggé kovácsolni a vaiṣṇava sādhukat, a vaiṣṇava sannyāsīkat. Bhaktisiddhānta apja számos elképzelését továbbvitte egy lépéssel.
Biztos vagyok benne, hogy azelőtt is voltak vaiṣṇavák, akik sādhuként éltek, de gyakorlatilag semmilyen hivatalos, szervezett csoportjuk nem létezett. A nem-vaiṣṇava Śaṁ…kara-követőknek azonban annál inkább, s valószínűleg részben ezzel magyarázható, hogy Caitanya miért egy Śaṁ…karitától, KeŚava Bhāratītól kért sannyāsa-avatást: lehet, hogy nem léteztek vaiṣṇava iskolák, vagy csak kevés volt belőlük.
S.R.: Azt hiszem, a Śrī-sampradāya Dél-Indiában rendelkezett szervezett sannyāsa-rendszerrel. Prabhodānanda Sarasvatī is tridaṇda sannyāsī volt. És úgy tudom, Bhaktisiddhānta Sarasvatī is tőlük vette át a sannyāsa-szertartás rituális rendjét, amit később a Gaudīya Maṁ­hában is meghonosított.
Dr. Brooks: Tényleg?
S.R.: Igen. Ezt egyik életrajzírójától, Bhaktikusuma Śramaṇa Mahārājától tudom.
Dr. Brooks: Nos, bárhonnan is vette át Bhaktisiddhānta a jelképrendszert vagy a rítust, ő kevésbé szorította háttérbe a kasztot, mint az apja. Inkább azt hangsúlyozta, hogy ha valaki rendelkezik a szükséges tulajdonságokkal és jártas az odaadó szolgálatban, akkor ténylegesen brāhmaṇa, és megérdemelten hordja a szent zsinórt. Tehát miközben a végkövetkeztetései ugyanazok voltak, mint Bhaktivinodának, ezeket másféle külsőségek között fejezte ki. Bhaktivinoda elvetette a szent zsinórt, Bhaktisiddhānta pedig újra visszahozta. Ez persze ellenkezett a gaudīya vaiṣṇava sampradāya más csoportjai, különösen a templomokat felügyelő kaszt gosvāmīk nézeteivel. Ez a feszültség ma is létezik. Bizonyos értelemben ez készítette elő a vṛndāvanai és más, főként bengáli vaiṣṇavákat a külföldi vaiṣṇavák megjelenésére.
S.R.: A nyugatiak megtérítésének terve is Bhaktivinoda írásaira vezethető vissza, aki nem csak bengáliul, hanem angolul is írt, könyveit pedig elküldte nyugatra. Talán beszélhetnénk egy kicsit arról, hogy Bhaktivonoda angolul írt.
Dr. Brooks: Fontos, hogy könyveket küldött nyugatra, és egyfajta térítő misszióba fogott. Ez is példa rá, hogy Bhaktivinoda előre látta, hogy a Gaudīya sampradāya, Caitanya vallása az az egyetemes vallás, amiről a szentírások beszélnek, hogy megvannak benne azok a tulajdonságok, amelyek az egyik legnagyobb vallássá, az emberiség csodaszerévé tehetik.
Az átlag nyugati, függetlenül attól, hogy művelt-e vagy sem, a hinduizmust valami egységes, nagy vallásnak hiszi. Ez persze nem így van. A hinduizmus inkább nagyon sokszínű, és az indiaiak ezzel tisztában is vannak. Nagyon sok különböző vallási rendszer él együtt a hinduizmus ege alatt. Bhaktivinoda azonban Caitanya vallásában meglátta az egyetemességet, azt, hogy ez mindenki számára vonzó lehet, akár Indiában született, akár nem. Ez nagyon bonyolult téma. Hogy lehet valamit, ami annyira az adott országban, az adott kulturális hagyományban gyökerezik, átültetni más helyekre? És a meglepő az, hogy nem is nagyon ültették át, nem is nagyon adaptálták. Szigorúan ragaszkodtak az alapelvekhez, a nyelvet és a kozmológiát is beleértve, s anélkül, hogy jelentősebb változtatásokat kellett volna végrehajtani benne, képes volt idegeneket - amerikaikat, európaikat, vagy bármilyen nemzetiségűeket - vonzani, akik vaiṣṇavák lettek.
Úgyhogy Bhaktivinodának teljesen igaza volt. Kétségtelenül megértette, hogy ha Caitanya vallásának alapeszméi olvashatóak lesznek angolul, legalább az értelmiséget vonzani fogja. És bizonyos szinten vonzotta is. Ezt valamennyire még Bhaktivinoda is megtapasztalhatta a saját életében. Az újjászületés elkezdődött, és legalább néhány könyvét sikerült eljuttatnia nyugatra.
S.R.: Úgy tudom, küldött könyveket néhány nagyon fontos embernek is, például Emersonnak és Thoreaunak. És kapott is kedvező visszajelzéseket. Az egyik könyvéről például recenziót közölt a Journal of the Royal Asiatick Society. Tehát, ahogy ön is mondta, ért el némi sikert az értelmiség körében.
Dr. Brooks: Úgy van. Jaiva Dharma című könyvét, azt hiszem, a kanadai McGill University-nek küldte el, csakúgy, mint a Shri Chaitanya: His Life and Precepts című írását. Fogalmam sincs, hányan olvashatták el ezeket a könyveket akkor. Ahogy ön is mondta, néhányan biztosan elolvasták azok közül, akik a korabeli nyugati kultúra meghatározó alakjai voltak. De már a tény, hogy felvállalta: angolul fog írni, önmagában is jelentős volt. Az angol neveltetését használta fel arra, hogy más kultúrákban is terjeszteni kezdje ezt a meggyőződése szerint egyetemes vallást. És úgy gondolom, sokan felismerték Bhaktivinoda jelentőségét, nem csak a tekintetben, hogy feltámasztotta a gaudīya vaiṣṇavizmust a 19. századi Indiában, hanem a tekintetben is, hogy mozgásba hozta azokat a dolgokat, amik végül a Kṛṣṇa-tudat Nemzetközi Szervezetében csúcsosodtak ki.
Felmerülhet a kérdés, hogy a gaudīya vaiṣṇavizmus miért nem honosodott meg előbb külföldön, hiszen amikor Bhaktisiddhānta vette át a vezetést, és kiépítette a Gaudīya Mathát, a követőit nagyon is arra ösztönözte, hogy másutt is terjesszék el a mozgalmat. Neki is szándékában állt - feltehetőleg Bhaktivinoda nyomán - a tanítványait elküldeni nyugatra.
S.R.: Valóban el is küldte néhányukat. Ismeri a történetet? Bon Mahārāja, B. P. Tīrtha Mahārāja. Beszélhetnénk erről is egy kicsit.
Dr. Brooks: Igen, ismerem egy kicsit. Tudom, hogy elküldte néhány tanítványát Németországba és Angliába is, akik aztán elég csekély sikerrel jártak. Valószínűleg azért, mert nem a megfelelő időben érkeztek ezekre a helyekre. Szerintem az ISKCON sikere nagyrészt a jó időzítésnek köszönhető. A hívő persze mondhatja azt, hogy mindezt Kṛṣṇa irányította így, s az időzítés is azért volt jó, mert Kṛṣṇa azt akarta, hogy mindez megtörténjen, és ezt a fontos szolgálatot elkötelezett hívére, Bhaktivedanta Swamira akarta bízni. Akárhogy is történt, az ISKCON alapítójának sikerült megtennie azt, ami Bhaktisiddhānta többi tanítványa számára csak álom maradt.
Tudja, találkoztam Bon Mahārājával, mikor Vṛndāvanában voltam. Ez nem sokkal a halála előtt történt, és aztán meg is halt, mialatt ott voltam. De nagyon érdekes volt. A néhány beszélgetés alatt, amit hallottam - ott voltam ugyanis, amikor másokkal beszélt -, mintha sajnálkozott volna, s próbálta megfejteni, mit tett rosszul, amikor el akarta terjeszteni nyugaton a tanítást. Bon Mahārāja és Bhaktivedanta Swami személyisége között kétségtelenül jelentős különbségek vannak. Nyilvánvaló, hogy Bon Mahārāját lenyűgözte Anglia - ő ugyanis oda ment. És sikerült bejutnia a királyi családhoz. Az volt az elképzelése, hogy felülről kezdi el a prédikálást. A királyi család persze udvariasan bánt a tiszteletre méltó indiaival, de nem akartak komolyan elmerülni a filozófiában.
Bhaktivedantának más elképzelése volt. Kezdd lentről, onnan haladj fölfelé. Természetesen ő is vonzani akarta az értelmiséget, de égett a vágytól, hogy bárkinek átadja a tanítást, és ez működött is. És őt nem bűvölte el a nyugati kultúra. Lelkileg elmaradottnak találta, így nem is hatott rá. Ez lényeges különbség volt Bon Mahārājához képest, és szerintem ez volt a siker kulcsa.
Bon Mahārāja angliai tevékenysége eredményeként szó szerint csak néhány élemedett hölgyet tudott felmutatni. Nagyon kevesen voltak a lehetséges jelöltek. Angliában akadtak persze spiritiszták, akiket érdekelt a hinduizmus, de ezek nagyrészt megállapodott emberek voltak, akik nem akartak belefogni egy teljesen új dologba. Élték a maguk életét, és ez csak egyfajta hobbit jelentett a számukra. Azt hiszem, egyetlen tanítványt avatott fel Angliában. Tīrtha Mahārāja tanítványaival együtt talán ketten vagy hárman voltak. De nem ismerem a részleteket.
S.R.: Azt hiszem, az a nő, Mrs. Bowtell... a Vinodavāṇī dāsī nevet kapta, a barátnője, Stella Harris pedig azt, hogy Viṣṇupriyā dāsī. Volt néhány férfi is - Mr. Koeth Baron és Mr. Schulze, aki a Sadānanda dāsa nevet kapta. ő ismertette meg a gaudīya tanításokat Walther Eidlitz-cel, aki írt néhány könyvet is. Ennyien voltak. Talán négy vagy öt tanítvány.
Dr. Brooks: Vinodavāṇī dāsī. Róla már hallottam.
S.R.: Vinodavāṇī. Nemrég láttam róla egy képet, amikor elmentem a Gaudīya Maṁ­ha angliai szervezetéhez.
Dr. Brooks: Nem tudja, kapcsolatban maradt Bon Mahārājával?
S.R.: Igen. Levelezett Bon Mahārāja néhány istentestvérével - például Bhaktipradīpa Tīrtha Mahārājával. Nekem megvan az egyik levelének a másolata, amit Bhaktipradīpa Mahārājának írt, valamikor az 1930-as években. Mindez a harmincas évek végén történik. Vinodavāṇī a hetvenes években hunyt el. De abban az angliai Gaudīya Maṁ­hában még ma is lóg egy nagy arckép róla a falon, amire mindennap új virágfüzért tesznek. Nagyon érdekes. Egy kis központ, és nagyjából senki sem tudja, hogy létezik.
Dr. Brooks: Bhativedanta Swami mozgalma ezzel szemben világméretű - Amerikától a Szovjetunióig mindenhol jelen van. És virágzik. Tudja, nagyon érdekes volt, amikor vṛndāvanaiakkal beszéltem Bhaktivedantáról. Nagyjából tíz évet töltött ott, mielőtt az Amerikai Egyesült Államokba utazott. Azelőtt is járt ott néhányszor, de tíz évig ott is élt. És ma azok, akik akkoriban Vṛndāvanában laktak, mind csupa jót mondanak róla. Pedig annak idején a legtöbb ember számára csak egy sādhu volt a sok közül, akit nem tartottak különösebben nagyra. Most mégis sokan azt mondják: "mindig is tudtam, hogy nagy ember volt".
Van egy boltos, aki mindig elmondja azt a történetet, hogy Bhaktivedanta gyakran járt arra, és olykor beült az üzletébe, még évekkel azelőtt, hogy elkezdte volna az ISKCON-t, és templomokról beszélt, amik már állnak. Mindig azt mondta: "csak fel kell tárulniuk. Már ott vannak, csak el kell telnie az időnek, hogy megláthassuk őket". Ez a látomás élt benne.
De szerintem a vṛndāvanaiak nagy része nem gondolta volna, hogy képes valóra váltani ezt a látomást. Az biztos, hogy minden lehető fórumon kért támogatást. De az uralkodó vélemény, főleg a többi gaudīya vaiṣṇava, különösen a templomiak körében az volt, hogy Bhaktivedanta derék öregember, őszinte hívő, de olyan vágyálmokat dédelget, melyek sohasem fognak valóra válni.
Ezek az emberek most így utólag, mindannak a fényében, amit véghez vitt, nyilván újraértelmezik az eseményeket, és átértékelik akkori véleményüket. És persze mindenféle magyarázatot kitalálnak: "Igen, amikor végül hajóra szállt, Kṛṣṇa felhatalmazta". Tudja, az a szívroham a hajón... néhányan azt mondják, Kṛṣṇa akkor belépett a szívébe. Hogy Kṛṣṇa akkor beléhatolt. Akárhogy is volt, az eredmények magukért beszélnek.
S.R.: Visszatekintve ezekre az eseményekre, érdemes felidéznünk a Bhāgavata-māhātmyát a Padma-purāṇából, amely azt jósolja, hogy a megszemélyesült bhakti délre utazik, majd elmegy Vṛndāvanába, és végül átkel az óceánon.
Dr. Brooks: Igen. Ez egy nagyon fontos idézet, amit Vṛndāvanában sokan ismernek. A műveltebbek ízekre szedik a szavakat, szétcincálják őket, és felteszik a kérdést, vajon a szavak azt jelentik-e, hogy "idegen országba megy", vagy azt, hogy "egy másik indiai országrészbe megy". Azt hiszem, a kérdéses kifejezés a "deŚa", ami "földet", "országot" jelent. A kérdésük tehát az, vajon ez azt jelenti-e, hogy a vallás el fog terjedni India minden táján, minden országában, a különböző indiai államokban, vagy azt, hogy más országokban is.
S.R.: Shrivatsa Goswami erre adott nekem egy elég jó magyarázatot: azt mondta, hogy a Māhātmyának ez a bizonyos része név szerint megemlíti azokat a helyeket Indiában, ahová a bhakti el fog jutni. De amikor ez a vitatott rész jön, nincs konkrétan meghatározva, melyik országról van szó...
Dr. Brooks: Pontosan. Tehát ezt is egy próféciának foghatjuk föl. Bhaktisiddhānta többi követője ezt nem teljesített be, bár misszionáriusi tevékenységüknek köszönhetően néhányan eljutottak Vṛndāvanába, és néhány más helyre is Indiában és külföldön.
S.R.: Klostermaier is lakott Vṛndāvanában egy darabig.
Dr. Brooks: Igen. És kapcsolatba lépett Bon Mahārājával. Bon Mahārājának van egy másik amerikai tanítványa is, aki még mindig Vṛndāvanában él.
S.R.: Igen, tudom, kiről beszél.
Dr. Brooks: Igen, és Bon Mahārāja őt is felavatta, de tudomásom szerint még mindig Shrivatsa Goswamival dolgozik. Tudja, amikor az indiai gaudīya vaiṣṇavizmusról beszélünk, nem valami teljesen egységes dolgot kell elképzelnünk. A gaudīya vaiṣṇavák szószólói közül sokan tartoznak valamelyik csoporthoz, tanítványi lánchoz, a gosvāmīkhoz vagy valami máshoz, mert a gaudīya vaiṣṇavizmus egy szerteágazó fa. Aztán itt vannak a gosvāmī-családok is, akik a templomokat vezetik. Nekik megvannak a maguk prioritásaik. ők is aggódnak amiatt, hogy mik az erőviszonyok, ki gyakorolja a hatalmat. Ezek inkább gyakorlati dolgok, de óhatatlanul összeütközésbe kerülnek lelkibb természetű kérdésekkel is, például azzal, hogy ki a lelkileg fejlettebb, kinek van több legitimitása stb. Azután ott van a Gaudīya Maṁ­ha is, ami sok tekintetben külön áll az ISKCON-tól. De azért ott van, s aztán léteznek még a Gaudīya Maṁ­hának különféle személyiségek körül létrejött egyéb csoportjai is. És vannak persze más gaudīya mozgalmak is.
De azt hiszem, az átlagemberek szintjén, akik valamilyen módon a kṛṣṇa-bhakti vallási rendszeréhez kapcsolódnak, sokan vannak olyanok, akik szervezetileg nincsenek elkötelezve, de lelkileg igen. Vṛndāvanában például számos templom van, melyet különféle csoportok vezetnek - a gaudīya vaiṣṇavák; a Śrī-sampradāya; Vallabhācārya követői, akik rengetegen vannak; aztán a haridāsīk. Nagyon sokféle csoport van. A Vṛndāvanába zarándokoló átlagemberek egyszerűen valamilyen kapcsolatot keresnek Kṛṣṇával, tapasztalatot akarnak szerezni Istenről. Mindegy, hogy hol, a lényeg, hogy ezt megtapasztalhassák. Az összes templomba el fognak menni.
A vallás a hinduizmus minden ágában egy nagyon személyes tapasztalat. A modell az, hogy az őszinte hívő felkeres egy gurut. A guru és a hívő közötti kapcsolat egy egyénre szabott kapcsolat. Mindenkinek más a személyisége, és a gurunak érzékenynek kell lennie arra, hogyan vezetheti a tanítványait végig ezen az életükön úgy, hogy végül elérjék a mokṣát, sőt még annál is többet, a Kṛṣṇa iránti szeretetet. Hogy mi a legjobb folyamat az egyes tanítványok számára? Ezt a hozzáértő guru dönti el. Bizonyos értelemben tehát a bhakti vallás intézményesült formájába sokan nem is kapcsolódnak be. Lehet, hogy még hivatalos gurujuk sincs, lehet, hogy semmiféle szervezeti formához nem tartoznak; az értékek, az eszmények, az érzések azonban megvannak bennük is, és ugyanúgy működnek.
Valamikor a harmincas években volt egy angol, aki elment Vṛndāvanába gurut keresni. A történet úgy folytatódik, hogy elment az egyik ghāṁ­hoz, és leült. Hamar elterjedt a híre, hogy gurut keres magának, és sokan oda is mentek hozzá, gurunak ajánlkozni. Végül a Rādhā-ramaṇa templom egyik gosvāmīját választotta, akit Bāl Mahārājának hívtak.
Bár elméletileg bárki Kṛṣṇa hívévé válhat, vagy bárki brāhmaṇává válhat, ha tanul, elsajátítja a szükséges dolgokat és megfelelően viselkedik, a Rādhā-ramaṇa templom válságba került, amikor a gosvāmī a tanítványává fogadta ezt az angolt. A gosvāmīk komoly vizsgálatot indítottak, hogy kiderítsék, van-e alapja annak, hogy ezt az embert el lehessen fogadni.
Bāl Mahārājot rövid időre még ki is közösítették, amiért beengedett egy idegent a templomba. Akkoriban, feltételezem, ennek még a Rādhā-ramaṇa templomban is szigorúbb szabályai voltak. Akárhogyan is volt, a dolog megoldódott, és az angol tanítvány lett. Végül azt a határozatot hozták, hogy semmi nem indokolja, hogy egy angol vagy bármilyen más külföldi ne kaphasson gurut vagy ne léphessen be a templomba. Az egyetlen kikötés természetesen az, hogy az embernek szigorúan tartania kell magát a vallásgyakorlat elveihez.
S.R.: Mi volt ennek az angolnak a neve?
Dr. Brooks: A polgári neve Ronald Nixon volt; az avatott neve pedig Śrī Kṛṣṇa Prema.
S.R.: Ó, az a fickó, aki könyveket is írt, többek közt egy Gītā-kommentárt, azt hiszem.
Dr. Brooks: Igen, írt néhány könyvet.
S.R.: Az egyik megvan nekem.
Dr. Brooks: Csak az a meglepő, hogy szinte sehol nem lehet utalást találni arra, hogy élt volna Vṛndāvanában.
S.R.: Nem tudtam, hogy nyugati volt. Mindig azt hittem, született indiai.
Dr. Brooks: Nem. Angol vadászrepülő-pilóta volt az első világháborúban.
S.R.: [nevetve]: Ez tényleg érdekes!
Dr. Brooks: Igen. Angoltanárként érkezett Indiába, a Lucknow-i Egyetemre, és aztán megtagadta az angolságát. Úgy akart élni, mint egy indiai. És azt hiszem, a Lucknow-i Egyetem rektor-helyettesével lakott, aki igen lelki beállítottságú volt. Teozófus. És bár a rektor-helyettes - azt hiszem, Mr. Chakravartinak hívták - nem rendelkezett a kellő tisztasággal ahhoz, hogy guru legyen, a felesége minden jel szerint nagyon szentéletű volt.
Úgyhogy Kṛṣṇa Prema ettől a nőtől kapott avatást. Nem sokkal ezután elmentek Lucknow-ból, és végül Almorában kötöttek ki. Itt āŚramát alapítottak, amit Uttar Vṛndāvanának neveztek el. A hölgy vaiṣṇava volt, bár ez Kṛṣṇa Prema írásaiból kevésbé derül ki - habár ír Kṛṣṇáról. Az embernek mégis az a benyomása, hogy Kṛṣṇa Prema inkább monista, én legalábbis ezt éreztem, miután elolvastam néhány művét.
Egy azonban biztos: Kṛṣṇa Prema nem volt elégedett a gurujától kapott tanítások egyes részleteivel. Talán ő is úgy érezte, hogy az, ahogyan a guruja értelmezi az igazságot, inkább monista, Kṛṣṇa Premát pedig egyértelműen a vaiṣṇavizmus vonzotta. Úgyhogy a hölgy végül elvitte Vṛndāvanába. Ez 1930-ban történt. A hölgynek nyilvánvalóan voltak kapcsolatai a Rādhā-ramaṇa templomban. De mivel az angol már kapott avatást a hölgytől, sőt, a szent zsinórt is megkapta tőle, érdekesen zajlott le, ahogy Bāl Mahārāja újraavatta.
A következőképpen jártak el: Bāl Mahārāja újraavatta a hölgyet, s ezzel beavatta a Rādhā-ramaṇa sampradāyába, amely alapvetően gaudīya láncolat, ezután pedig a hölgy avatta újra Śrī Kṛṣṇa Premát. Ilyen érdekesen zajlott le az esemény. Kṛṣṇa Prema 1965-ben hunyt el, és addigra már jó néhány indiai tanítványa volt.
S.R.: Végül akkor a nő avatta fel, nem Bāl Mahārāja.
Dr. Brooks: Úgy van. A hölgy volt a tényleges dīkṣā guruja. A különleges helyzet miatt - nevezetesen, hogy Kṛṣṇa Prema guruja még élt, de a hölgy azt akarta, hogy ennek a másik gurunak az irányítása alatt tanuljon - az etikett betartása végett, többszörös avatást tartottak. Így szól a történet Bāl Mahārāja fia, Jagadish Lal Goswami szerint. Egyszerűbben fogalmazva: Kṛṣṇa Prema guruja - akit YaŚodā Mayīnak hívtak - azt akarta, hogy a tanítványa közvetlenül Bāl Mahārājától kapjon avatást. Bāl Mahārāja erre azt mondta, hogy ez nem lenne helyes, mert már YaŚodā Mayī a dīkṣā guruja. Ezért végezték el ezt a közvetett avatási szertartást.
S.R.: Nagyon érdekes.
Dr. Brooks: Igen. Mindenesetre, Bāl Mahārāja fia, aki most már öregember (ha él még egyáltalán), nem papként tevékenykedik a templomban, hanem fotóüzletet vezet, legalábbis, amikor utoljára találkoztam vele, még így volt. No és, ő az egészet lefényképezte, és még mindig megvannak neki a képek. Sőt még nekem is megvan belőlük néhány. Mindegy, de megkérdeztem a formaságokról is, hogy kapott-e Kṛṣṇa Prema szent zsinórt, mi történt e tekintetben. Azt felelte: "Ami fontos volt - szent zsinórja már volt, és nem ez volt a fontos -, ami fontos volt, az a tulasī-lánc". Ez kétségtelenül alátámasztja azt a megállapításunkat, hogy vaiṣṇavának lenni fontosabb, mint brāhmaṇának.
Tehát Bāl Mahārāja odaadta Kṛṣṇa Premának a háromsoros tulasī-láncot. Mindez eleve hajlamossá tette, a Rādhā-ramaṇa templomot legalábbis, amely az egyik legfontosabb gaudīya vaiṣṇava templom Vṛndāvanában, a külföldiekkel való kapcsolatra. Vannak más esetek is, például az ISKCON-ból is sokszor fordulnak különféle tanácsokért a Rādhā-ramaṇa templomhoz, főleg a szertartások finomítását illetően, mert a Rādhā-ramaṇa gosvāmīk Gopála Bhaṁ­ṁ­áig vezetik vissza a láncolatukat.
S.R.: A Hari-bhakti-vilāsáig.
Dr. Brooks: És a Hari-bhakti-vilāsáig. Igen. A szertartások törvénybe foglalt rendjéig, hogy úgy mondjam. Ezt gyakran összekapcsolják a Rādhā-ramaṇa templommal. És Bon Mahārājának az az amerikai tanítványa, akit említettünk, Bon Mahārāja āŚramájából szintén valahogy a Rādhā-ramaṇa templomban kötött ki. Ma közeli kapcsolatban áll Shrivatsa Goswamival. És végül egy másik sādhuval is kapcsolatba lépett, akivel sok nyugati találkozik, amikor Vṛndāvanába jön - ez pedig Śrīpāda Bābā.
S.R.: A Vraja Akadémiáról?
Dr. Brooks: Igen. Ez az amerikai tanítvány Śrīpāda Bābāt újabban az egyik gurujának tekinti.
S.R.: Legutóbb, amikor Indiában voltam, éppen elkerültük egymást. Sok ismerősöm be akart neki mutatni, de valahogy nem sikerült elérnem.
Dr. Brooks: Nagyon érdekes jellem. Nagyon érdekes, és nagyon nyitott a nyugatiak felé, különösen, ha úgy érzi, a hasznára lehetnek a céljai elérésében. Rejtélyes ember. Egyszer csak ott termett, mint a mesékben. Senki sem tudja, honnan jött. Csak úgy megjelent. Sokak szerint már nagyon öreg. De biztos, hogy van valami misztikus ereje, amit nem habozik használni sem...
S.R.: Találkozott már Nārāyaṇa Mahārājával Mathurából?
Dr. Brooks: Igen. Egyszer találkoztam vele.
S.R.: Nagy bhakta-tudós, az évek során elkezdtem igazán csodálni őt. Az egyik nagy ma élő gaudīya vaiṣṇava.
Dr. Brooks: Bhaktivedanta Swami istentestvérei közül többel is találkoztam.
S.R.: Akkor biztosan találkozott O. B. L. Kapoorral is. Vṛndāvanában jelenleg ő a gaudīya tradíció egyik legkiemelkedőbb tudósa.
Dr. Brooks: Valóban találkoztam vele. De nem vesztettük el a fonalat?
S.R.: Egy kicsit, de nem baj. Azt hiszem, azzal, hogy ma élő személyiségekről beszéltünk, akik fontosak Vrajában, ahogy Śrīpāda Bābā és Dr. Kapoor is, nem tértünk el a tárgytól.
Dr. Brooks: Valóban nem. Hiszen fontos ismernünk a ma élő tudósokat és gyakorló hívőket ahhoz, hogy megértsük a gaudīya vaiṣṇavizmus jelenségét a modern világban. ők testesítik meg a hagyományt, és azt, amivé a hagyomány vált. Vannak aszkéták, tudósok, családos emberek, hagyománytisztelők, újítók, misztikusok, és vannak külföldi hívek is. Ha az egész képet nézzük, úgy tűnik, a gaudīya vaiṣṇavizmus fejlődik, nő, virágzik. Itt tart most, és gyors ütemben terjed az egész világon.


ISKCON Alapitó Acarya - A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola | Kapcsolat

A www.tattva.hu weboldalon található minden tartalom a Bhaktivedanta Hittudományi Fősikola tulajdona, vagy felhasználói joga alá esik.
Az oldalról minden tartalom átvételéhez az oldal üzemeltetőjének írásos engedélye szükséges. Tartalom átvételének igénylése: [email protected]
© 2019 Bhaktivedanta Hittudományi Fősikola
© 2019 Bhaktivedanta Kulturális és Tudományos Intézet Alapítvány
Minden jog fenntartva!

Hare Kṛṣṇa Hare Kṛṣṇa Kṛṣṇa Kṛṣṇa Hare Hare
Hare Rāma Hare Rāma Rāma Rāma Hare Hare