Görgessen tovább

Tudomány és vallás szintézise
Hit és Tudás
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Magyarországon ez az első konferencia, amelynek a témája a vallás és a tudomány szintézise.
1977-ben, amikor még velünk élt az előbbiekben már idézett ő Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami
Prabhupāda, a Krisna-tudat Nemzetközi Szervezetének alapítója, 1965 és '77 között tett világ körüli
utazásai során azt tapasztalta, hogy főleg a nyugati világban, de Indiában is nagyon nagy hatása van
a tudománynak, s a vallásos szemlélet egyre inkább háttérbe szorul.
Prabhupāda azzal a céllal, hogy bemutassa a feledésbe merülő védikus elveket, 1977-ben létrehozta
az USA-ban a Bhaktivedanta Institute-ot, melynek mintájára alakult meg nálunk is a Védikus
Bölcselettudományi Szabadegyetem. A hagyomány szerint az ősi indiai védikus szentírások A melyek a
Krisna-tudat, azaz a Gaudīiya-vaiṣṇavizmus alapjául is szolgálnak A nem mások, mint a Tudás, a
Tudomány legfontosabb törvénykönyvei. Prabhupāda sokszor hangsúlyozza, hogy itt tulajdonképpen
"lelki" tudományról van szó, ahol a vallás és a tudomány aspektusai elválaszthatatlanok egymástól.
Śrīla Prabhupāda azt állította, hogy a vallás tulajdonképpen egy tudományos folyamat.
Sokszor beszélt tudósokkal, s hangsúlyozta, hogy magából a tudományból általában hiányzik az alapvető
tudományos elv. Az általános iskolában is hallhatunk például arról, hogy a tudomány három alapelvre
épül. Ez a hipotézis, a kísérlet és a megfigyelés. Mint mindenhol, a tudományban is van egy tattva
(alapigazság), mely szerint az élet valamiféle robbanásból keletkezik, vegyszerekből. Ezt azonban nem
támasztják alá kísérleti tapasztalatok.
A másik lényeges pont a hit. Nagyon sokszor hallhatjuk azt az álláspontot, hogy a vallás csak a
hiten alapszik, a tudomány pedig egy teljesen más dolog. De amikor visszamegyünk a tudomány
gyökereihez, azt láthatjuk, hogy ennek is a hit az alapja A az az elképzelés, hogy mi meg tudjuk
magyarázni ezt a világot (ami végül is célja a tudósoknak). S annyiféle más dolog alapul még a hiten.
Például az univerzumnak ebben a részében tapasztalt természeti törvényekről azt hisszük, hogy
ugyanezek működnek (s ugyanúgy) az univerzumnak egy másik pontján is, ahol pedig soha nem voltunk.
Ez is hit. Prabhupāda hangsúlyozta tehát, hogy igen, a tudományban is van hit; nem mondhatjuk,
hogy hiányzik belőle. Ugyanakkor, egy másik szempontból, a vallásban is ott kell lennie ugyanannak
a három alapelvnek - s itt Śrīla Prabhupāda nem egyféle vallásra utalt, hanem inkább a vallásnak
a tudományát hangsúlyozta. Ha valakinek van egy hite, az ugyanaz, mint a tudós hipotézise. Ha ezt
nem támasztja alá kísérlet (amit a Śrīmad-Bhāgavatam sadhanának nevez), illetve az azt követő
megfigyelés (sadhya), akkor ez vakhit. Az igazi vallás azonban tudományos: az, amiben a lelki
tudósok hisznek, bebizonyítható.
Nagyon sokszor azt tapasztaljuk, hogy sem a vallásos emberek, sem a tudósok nem hallgatják meg azt,
amit a másik fél mond, alig figyelnek egymásra. Prabhupāda vágya az volt, hogy őszinte személyek
tudományos módon felépített előadásait meghallgassák mások, olyan személyek, akiknek ugyanolyan
őszinte vágyuk van az igazság megértésére. Akkor ott lehet egy szintézis. Ez azonban azon a
megértésen múlik, hogy amennyiben a körülöttünk tapasztalt világnak van egy alapja, egy forrása:
egy Abszolút Személy, Isten (az Istenség Legfelsőbb Személyisége); az érzékelt világ pedig Istennek
az energiája; valamint létezik egy folyamat amely megmagyarázza a mindennapi s az istenhívő
embereknek, hogyan működnek Isten törvényei - a tudós embernek az a feladata, hogy megmagyarázza:
amit látunk, hogyan áll kapcsolatban Istennel. Az a magyarázat, amit az előbb olvastunk a
Śrīmad-Bhāgavatamból, ugyanezt a dolgot hangsúlyozza: abszolút szempontból nem tehetünk különbséget
a vallás és a tudomány között ha a vallás tényleg vallás, a tudomány pedig tényleg tudomány.
Prabhupāda a következőképpen fordítja az erre vonatkozó részt: "A művelt körök határozott
végkövetkeztetése az, hogy a tudás fejlesztésének, a lemondásnak, a Védák tanulmányozásának, az
áldozatoknak, a himnuszok vibrálásának és az adományozásnak az igazi célja az Úr
transzcendentális leírásában tetőzik, akiről válogatott költemények írnak." Ennek a
konferenciának az a célja, hogy bemutassa, hogy van lehetőség szintézisre, ha a vallás és a
tudomány megfelelően, tudományos módon van meghatározva. Ennek élő példájával találkoztunk
Śrīla Prabhupāda személyében, aki sokszor találkozott tudósokkal, és nagyon határozottan
próbálta velük megértetni, hogy anélkül, hogy elfogadnánk egy legfelsőbb személy, egy teremtő
létezését, nem válaszolhatók meg mindazok a kérdések, amelyekkel a saját létezésünkre, s a világ
létezésére keresünk magyarázatot. Egy ilyen beszélgetés után a tanítványai megkérdezték tőle:
"Sokszor találkozunk tudósokkal, s rendszerint az történik, hogy Isten létéről vitatkozunk. De amikor
te beszélsz velük, akkor olyan határozott és meggyőződött vagy." Śrīla Prabhupāda ezt válaszolta:
"Igen. Mi mást tehetnék? Amikor beszélek velük, látom a tudóst, s látom, hogy ott áll mögötte Kṛṣṇa,
ott áll Isten. S amikor vitatkozik velem, hogy nem létezik Isten, mi mást tudnék tenni, mint
határozott lenni, hisz látom, hogy ott áll mellette a Legfelsőbb Személy."
Reméljük tehát, hogy ma bepillantást nyerhetünk abba a tudatba, melynek fényében
megbizonyosodhatunk róla, hogy igen, létezik egység a vallás és a tudomány között.
Köszönjük szépen. Hare Kṛṣṇa.


ISKCON Alapitó Acarya - A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola | Kapcsolat

A www.tattva.hu weboldalon található minden tartalom a Bhaktivedanta Hittudományi Fősikola tulajdona, vagy felhasználói joga alá esik.
Az oldalról minden tartalom átvételéhez az oldal üzemeltetőjének írásos engedélye szükséges. Tartalom átvételének igénylése: [email protected]
© 2019 Bhaktivedanta Hittudományi Fősikola
© 2019 Bhaktivedanta Kulturális és Tudományos Intézet Alapítvány
Minden jog fenntartva!

Hare Kṛṣṇa Hare Kṛṣṇa Kṛṣṇa Kṛṣṇa Hare Hare
Hare Rāma Hare Rāma Rāma Rāma Hare Hare