Görgessen tovább

Jóga 2.
Megjegyzések Madhvācāryáról, a jógáról és az illetéktelen kisajátításról
1. Módszertani és elméleti kérdések

A kultúrák gyakran változnak azáltal, hogy egy közösségtől vagy egy másik kultúrától (a „forrásközösségtől/-kultú-rától”) kisajátítanak bizonyos témákat, gyakorlatokat vagy tantételeket; majd miután átvették, a saját képükre formálják, végül pedig teljesen a magukévá teszik ezeket. Például a Vedānta advaita iskolája számos buddhista doktrínát vett át, majd úgy módosította őket, hogy azok illeszkedjenek az advaita gondolatrendszerhez. Habár a forráskultúrában élőknek gyakran hízeleg ez a figyelem és látszólagos tisztelet, vannak olyan esetek is, amikor úgy találják, hitüket és gyakorlataikat mások olyan módon változtatták meg, amely sértőnek és szentségtörőnek tűnik, illetve híján van az eredeti vagy szándékuk szerinti szakralitásnak. Vajon hogyan fogadják mondjuk a zsidók Britney Spears és Madonna vonzódását a Kabbalához? Elégedettek legyenek vagy sértve érezzék magukat a zsidók, amikor Spears vagy Madonna rajongói Kabbala-képekkel díszített szoros, falatnyi trikót hordanak? Ha számukra ez sértő, akkor tiltsák meg a rajongóknak, hogy ilyet hordjanak? 1
Formálisabban fogalmazva, léteznek-e olyan gyakorlatok és hitek, melyeket nem lehet, vagy nem szabad kiemelni a megfelelő vagy előírt kontextusból? 2 Ha igen, akkor a forráskultúra tagjainak jogában áll-e, hogy megköveteljék az alkalmazott gyakorlat vagy hitvilág megfelelő módon való bemutatását? Ha a forráskultúra tagjai sértve érzik magukat, elegendő okot ad-e ez arra, hogy a kisajátítást korlátozzák vagy ellenőrizzék? 3 Vagy, ahogy Brown javasolja a Who Owns Native Culture? [Ki a tulajdonosa az őslakók kultúrájának?] című könyvében, csak olyan törvényes módszerekkel előzhető meg a hódító kultúra lopása, mint a szellemi tulajdon jogvédelmének kikényszerítése? 4
Ezek a kérdések nem ismeretlenek a Dél-Ázsia vallásait tanulmányozó tudósok számára sem. Elszármazott hinduk, valamint Indiában élő hasonló felfogású társaik gyakran vitatták már hindu témák, képek és gyakorlatok feltételezésük szerint illetéktelen kisajátítását és használatát. A jelenleg is folyó bírósági ügyek között szerepelnek a Sittin’ Pretty Design társaság által forgalmazott, GaṇeŚa és Kālī képeivel díszített vécéülőkék, valamint a bocsánatkérés, melyet a társaság képviselője tett a tiltakozás hatására, melyben kijelentette, hogy az ülőkék erősítik a külföldön élő hinduk hitét.
Habár számos ilyesféle példát találunk a kisajátításra, amikor istenek és istennők képei jelennek meg pólókon, vécéülőkéken és hasonlókon, ezzel összevetve a jóga nyugati kisajátítása és alkalmazása mégis sokkal szélesebb körű és minden bizonnyal sokkal alattomosabb is. Ahogy Carrette és King érvel könyvében, a Selling Spirituality: The Silent Takeover of Religion-ban, a jóga „szekularizációja” könnyen összekapcsolható a „lelkiség privatizációjával” és a „vallás” elüzletiesítésével.5 Brown, Carrette és King tudományos felkészültséggel dokumentálják, ahogyan a nyugatiak eltárgyiasítják és áruvá fokozzák le a nem-nyugati gondolatokat és hiteket, valamint azokat a módszereket, amelyekkel az őslakos csoportok megpróbálták hangjukat hallatni és hatáskört szerezni ahhoz, hogy korlátozzák, milyen mértékben zsákmányolhatják ki őket a kívülállók.
Madhvācārya, a Vedānta 13. századi tudósa úgy védelmezte tantételeit és előírt gyakorlatait, hogy azt a fajta jógát, amelyet ő leír, ne lehessen kiemelni értelmi összefüggéséből, és önös célokra használni vagy elüzletiesíteni. Habár anakronizmus lenne azt sugallni, hogy Madhvācārya előre látta Dél-Ázsia gyarmatosítását, kirekesztési stratégiája minden bizonnyal úgy is tekinthető, mint módszer, amely harmóniában áll a Brown, Carrette és King által javasolt megoldással, és jobban megvilágítja azt. Ahogy majd kifejtem, Madhva korlátozásai olyan módszerek, melyek megakadályozzák azt a fajta „gyarmatosítást”, amelyet illetéktelen kívülállók hajthatnának végre.
E célból ebben a rövid esszében tömör betekintést nyújtok Madhva metafizikájába, bemutatom a Madhvācārya által előírt hagyományos pedagógiai módszert, majd a Madhva vedāntájában található meditáció hatásterületéről és céljáról beszélek. Ezután a Tantrasārasaṁgraha [A tantra lényegének gyűjteménye] néhány kiválasztott szakasza alapján megnézzük, hogyan elemezte Madhvācārya a meditatív gyakorlatokat. Madhvācārya beavatottságon alapuló ismeretelmélete, ahogy majd kimutatom, megakadályozza tanainak helytelen kisajátítását és önös célokra való felhasználását.



3. Madhvācārya a vallásos meditációról

Madhvācārya hisz abban, hogy létezik egy bizonyos fajta tudás, melyet meditációs gyakorlatok során lehet elérni és növelni. Azt mondja:
Azok tehát [a vallásos szolgálatok] kétfélék lehetnek: Az első a Viṣṇuról szóló értekezések elemző tanulmányozása. A második a Hariról [Viṣṇuról] szóló meditáció. És erről [a meditációról] azt mondják, hogy ez a [jógagyakorlatok] négy része: yama (erkölcsi fegyelem), niyama (korlátozások), āsa (testtartások) és prāṇāyāma (légzéskontroll).6
Az első kategória, amint már elmondtuk, a Viṣṇuról szóló szövegek figyelmes tanulmányozása, hiteles tanárokkal, előírt környezetben, olyan tanulókkal együtt, akik adhikārával (rátermettséggel) rendelkeznek. A meditációs gyakorlatok második típusa azonos a jóga gyakorlatának négylépcsős rendszerével, melyek név szerint a yama, niyama, āsa és prāṇāyāma. Madhvācārya meghatározása catvāryaṁ…gāni (négytagú), nem pedig aṣṁ­āṁ…ga (nyolctagú), ahogyan Patañjali írja a Yoga-sÅ«trában. Az a négy, melyet Patañjali használ, de Madhvācārya figyelmen kívül hagy, a következő: pratyāhāra (az érzékek visszavonása), dhāraṇā (koncentráció), dhyāna (meditáció) és samādhi (tiszta elmélkedés).7
Madhvācārya ezután magyarázatot fűz a catvāryaṁ…gāni minden egyes tagjához. Először ezt fejti ki:
A yama [tartalmazza] az ahiṁsāt (erőszaktól való mentességet), a satyamot (igazmondást), az asteyamot (a lopás megtagadását), a brahmacāryát (cölibátust) és az aparigrahát (a mohóság hiányát).8
A továbbiakban pedig Madhvācārya a niyamát kommentálja:
A niyama [tartalmazza] a Śaucát (tisztaságot), a tapast (aszkétikus gyakorlatokat), a tuṣṁ­it (elégedettséget), a svādhyāyát (a Véda saját tanulmányozását)9 és a hari-pÅ«janát (Hari [Viṣṇu] imádatát).10
MeEz a jellemzés csak némileg tér el Patañjaliétól. Az első különbség egy megnevezésben van, hiszen Patañjali a santoṣa szót használja, míg Madhvācārya a tuṣṁ­it, amikor az elégedettség érzéséről beszél. A második különbségnek nagyobb a jelentősége: míg Patañjali az īŚvara-praṇidhānát (az Úr iránti odaadást) sürgeti, Madhvācārya nem meglepő módon konkrétan hari-pÅ«janáról (Hari [Viṣṇu] imádatáról) beszél, s így vedānta-rendszerében megerősíti Viṣṇu központi helyzetét.11
Madhvācārya a sokféle testtartás közül hármat ír le (Patañjali a Yoga-sÅ«trában egyet sem javasol):
Az āsanák a vora (hős), a padma (lótusz) és a svastika (siker-póz), és így tovább.12
Végül Madhvācārya magyarázatokat fűz a prāṇāyāmához, ami majdhogynem azonos a Patañjalinál olvashatóval:
A prāṇāyāma háromféle lehet: kilégzés, belégzés és a lélegzet visszatartása.13
Madhvācārya jóga-rendszertana nem túl jelentős, jórészt megismétli Patañjaliét, ami nem meglepő, hiszen Dél-Ázsiában a jógával kapcsolatban meglehetősen uralkodó Patañjali nyelvezete és elmélete.
Madhvācārya következő témája az, hogy a jóga gyakorlása során mennyire fontos a megfelelő kontextus, a helyes elmebeli beállítottsággal együtt. Madhvācārya intellektuálisan nagy erőket mozgat meg azért, hogy meghatározza az írások tanulmányozásához szükséges adhikārát (alkalmasságot), és ekkor hasonló előfeltételeket említ, mint a meditáció esetében. A következőkre figyelmeztet:
Ha nem emlékezünk Viṣṇura [miközben ezeket gyakoroljuk], akkor mindez csupán szokás [nem pedig vallásos viselkedés].14
Ezen túlmenően:
Ha mindez a Róla [Viṣṇuról] szóló tudás és emlékezés kíséretében történik, valamint a tanulmányozás is velejár, akkor ez már maga mély meditáció. Még ha csak légzőgyakorlatot végzünk, de közben emlékezünk [Viṣṇura], az valódi meditáció.15
A jóga végzése anélkül, hogy Viṣṇura emlékeznénk, csak puszta testgyakorlat, és nem szabad összetéveszteni a valódi bhaktival (odaadással). Ahogyan a Śāstra tanulmányozása a nem hiteles vagy nem megfelelő környezetben hatástalan, ugyanúgy a jóga is az, ha a Viṣṇura való emlékezés (jñāna és bhakti) nélkül gyakorolják. A nem tudatos gyakorlás nem fog előidézni niddhidhyāsanát (mély meditációt).
Madhvācārya ezután egymásra épülő sorba helyezi ezeket a különböző gyakorlatokat:
Az āsana, a Śauca, a prāṇāyāma, aparigraha, tapas és a többi hierarchikusan követik egymást, s egyre tökéletesebbek. Ám a mokṣa elérése szempontjából ezek közül legfontosabb a Védák hallása és megértése.16
Az a yogī, aki nem a hiteles úton jutott a tudáshoz, az egész hierarchia alján áll, és pusztán fizikai tevékenységet végez, nem pedig olyat, ami által elérheti a mokṣát.
Ily módon Madhvācārya megelőzi az általa előírt gyakorlatok és hozzájuk tartozó hit nem helyénvaló kisajátítását.


4. Az illetéktelen kisajátítás

Vajon szükséges-e jógarendszerüket szerzői joggal védeni a beavatottságon alapuló ismeretelméletre nem támaszkodó hagyományoknak - például ahogy azt Bikram Choudhury teszi a bikram-jóga képviseletében -, vagy bírósághoz fordulniuk, hogy megakadályozzák, hogy mások eltulajdonítsák ötleteiket vagy helytelenül használják azokat?17 Tényleg fel kell építeniük egy modern törvényrendszerre alapozott, csak bennfentesek számára elérhető ismeretelméleti rendszert a hagyományos helyett? Néhányan talán ezt választják, de hogyan fognak megváltozni a doktrínák, ha magukba kell olvasztaniuk a szellemi tulajdonjogokkal kapcsolatos elveket?
Tantételeik fényében Madhva követőinek nincs szüksége ilyesmire. Ami Madhva látásmódját illeti, a jóga tudatlan gyakorlók általi kisajátítása - mint az advaita tanok buddhista elképzelés alapján való átalakítása - helytelen és hatástalan, és nem fogja a gyakorlónak azt az előzetes tudást nyújtani, amely a mokṣa eléréséhez szükséges. A jómódú, amerikai középosztálybeli anyukáktól kezdve a zavarosban halászó new age spiritualistákig bárki végezheti az āsanákat, ám Madhvācārya szerint megközelítésük nem lesz hatásos a mokṣa megvalósításához, és inkább testedzésnek tekinthető, mint vallásos gyakorlatnak. A Madhva-vedāntába hitelesen beavatott tanulókon kívül senki sem szüretelheti le a jóga kívánt áldásait, ez a Madhva-vedānta véleménye. A beavatottak előnyben részesítése révén Madhvācārya tantételei és gyakorlatai megtartják ezoterikus természetüket, s meggátolják annak nem helyénvaló felhasználását; egyúttal hallgatólagosan vádolják a spirituális eklekticizmust is, ezt a manapság oly divatossá vált elképzelést.
Bár a Madhva-vedānta érintetlen maradhat az önös célokra való felhasználástól, az mégsem világos, hogy vajon az illetéktelen kisajátítás puszta majmolás-e, a tudás áruvá degradálásának folytatása, amely a brit gyarmati időkben kezdődött. Az ilyen kisajátítás, önös célokra való felhasználás és elüzletiesítés fenyegetést jelent vagy egyszerűen csak tiszteletlenség?
Vagy - egy másik lehetőségként - tényleg az utánzás a hízelgés legmagasabb rendű formája? 18


Az idézett művek jegyzéke


Madhva művei szanszkritul
Madhvācārya: Sarvamulagrantah. (Prabhanjanacharya kiadása) Sri Vyasa Madhwa Seva Pratisthana, Bangalore, 1999.
Másodlagos és egyéb források
Brown, Michael B.: Who Owns Native Culture? Harvard University Press, Cambridge, 2003.
Brush, Stephen és Stabinsky, Doreen (szerk.): Valuing local Knowledge: Indigenous People and Intellectual Property Rights. Island Press, Washington D.C., 1996.
Carette, Jeremy és King, Richard: Selling Spirituality: The Silent Takeover of Religion. Routledge, New York, 2005.
Hatcher, Brian: Eclecticism and Modern Hindu Discourse. Oxford University Press, New York, 1999.
Stoler Miller, Barbara: Yoga: Discipline of Freedom. Bantam Books, New York, 1998.
Sarma, Deepak: An Introduction to Madhva Vedānta. Ashgate Pub. Ltd., Great Britain, 2003.
Sarma, Deepak: A Brief Note on Madhvacarya, Yoga, and Inappropriate Appropriation. In: Journal of Vaisnava Studies, Vol.14, no.1, 2005, 173-180.
Sarma, Deepak: Epistemologies and the Limitations of Philosophical Inquiry: Doctrine in Madhva Vedānta. RoutledgeCurzon Ltd., Great Britain, 2005.

Hivatkozások:


1 Esszémmel az Úr Krisnát és a madhva-sampradāyát kívánom szolgálni. Köszönet Brian Hatchernek, hogy kéziratom korábbi változatait elolvasta, Dr. Ramaswami Sharmának, hogy elolvasta velem a Tantrasārasaṁgraha idevágó részeit és Prof. Srinivasa Varakhedinek a szerkesztés terén tett megjegyzéseiért. (Jelen fordítás Sharma, Deepak: A Brief Note on Madhvacarya, Yoga, and Inappropriate Appropriation. In: Journal of Vaisnava Studies, Vol.14, no.1, 2005, 173-180. alapján készült.)
2 Lásd Brian Hatcher: Eclecticism and Modern Hindu Discourse című könyvét (Oxford University Press, New York, 1999), a hindu szövegkörnyezet hasonló eseteivel kapcsolatban.
3 Paul Courtright erre úgy utal, mint „az érzelmek politikája”.
4 Brown, Michael B.: Who Owns Native Culture? Harvard University Press, Cambridge, 2003. Lásd még Brush, Stephen and Doreen, Stabinsky (szerk.): Valuing Local Knowledge : Indigenous People and Intellectual Property Rights. Island Press, Washington D.C., 1996.
5 Lásd Jeremy Carette és Richard King könyvét, a Selling Spirituality: The Silent Takeover of Religion-t (Routledge, New York, 2005). A szerzők feltevése természetesen az, hogy ez a haszonelvű eltulajdonítás és elüzletiesítés nemkívánatos. Ebben az írásomban nem érvelek e szemléletmód mellett.
6 dvividhā sā ca saṁproktā viṣṇuŚāstrāvamarŚanam / ekaṁ dhyānaṁhareranyac catcāryaṁ…gāni tasya ca / yamaŚca niyamaŚcāsā prāṇayāma itoritaḥ. Madhvācārya, Tantrasārasaṁgraha 136 (a későbbiekben TSS). Madhvācārya Anuvyākhyānája segít ebben az esetben: sopāsanā ca dvividhā ṣastrābhyāsasvarÅ«pino. Madhvācárya, Anuvyākhyāna 311. Itt Miller fordítását használom a yama, niyama, āsana és prāṇāyāma szavakra, valamint más, jógával kapcsolatos szakkifejezésre. Miller, Barbara Stoler. Yoga: Discipline of Freedom. Bantam Books, New York, 1998.). Madhvācárya az „āsa” kifejezést használja inkább, mintsem a Patañjali által alkalmazott „āsanát”. A kettő közötti különbség csekély, nem érdemel megjegyzést. Mindezt nem akarom e rövid írás keretei között bővebben kifejteni, mert nem tartozik a témához.
7 Lásd Patañjali Yoga-sÅ«tra 28-29.
8 ahiṁsā satyam asteyaṁ brahmacaryāparigrahau / yamāá¸¥â€¦ Madhvācārya, TSS 137. A felsorolás azonos azzal, amit Patañjalinál látunk. Lásd Yoga-sÅ«tra 30.
9 A svādhyāya szó általam használt fordítása különbözik a Millernél és másoknál olvashatóaktól, akik nem tekintik a svādhyāyát a Védák különálló tanulmányozásának. Madhvācārya kapcsolata a Védákkal azt diktálja, hogy semmi mást nem érthetett ez alatt.
10 Śaucaṁ tapas tuṣṁ­iḥ svādhyāyo haripÅ«janam / niyamā. Madhvācārya, TSS 137.
11 Lásd Yoga-sÅ«tra 32.
12 niyamā vorapadme ca sccastikādyāni cāsanam. Madhvācārya, TSS 137.
13 recakaḥ pÅ«rakŚcaiva kumbhakaŚca tridhā smṛtaḥ / prāṇāyāma… Madhvācārya, TSS 138.
14 …smṛtiṁ viṣṇor vinā niyama ucyate. Madhvācārya, TSS 138.
15 adhotismṛtiyokto hi nididhyāsanam eva hi / prāṇayāme ’pi viṣṇor yatsmaraṇaṁ dhyānam eva hi. Madhvācārya, TSS 139.
16 āsā Śaucaṁ prāṇayāmo niṣparigrahapÅ«rvakāá¸¥ / tapa ādyāá¸¥ kramātsarva uttarotarato ’dhikāá¸¥ / sarvasmācchravaṇādyās tu mukhyā muktiprasādhane. Madhvācārya, TSS 140.
17 Choudhury az egész Egyesült Államokra kiterjedő szerzői jogvédelmet kapott 17 U.S.C. Section 410 regisztrációs szám alatt. A jóga szerzői jogvédelmével kapcsolatos bírósági ügyekkel kapcsolatban lásd: Open Scource Yoga Unity v. Choudhury, 03-3182.
18 Köszönöm Brian Hatchernek, hogy emlékeztetett erre a szállóigére.


ISKCON Alapitó Acarya - A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola | Kapcsolat

A www.tattva.hu weboldalon található minden tartalom a Bhaktivedanta Hittudományi Fősikola tulajdona, vagy felhasználói joga alá esik.
Az oldalról minden tartalom átvételéhez az oldal üzemeltetőjének írásos engedélye szükséges. Tartalom átvételének igénylése: [email protected]
© 2019 Bhaktivedanta Hittudományi Fősikola
© 2019 Bhaktivedanta Kulturális és Tudományos Intézet Alapítvány
Minden jog fenntartva!

Hare Kṛṣṇa Hare Kṛṣṇa Kṛṣṇa Kṛṣṇa Hare Hare
Hare Rāma Hare Rāma Rāma Rāma Hare Hare