Görgessen tovább

Isten arcai
A Bhāgavata-purāṇa a tudásszerzés legtökéletesebb forrása
Gondolatmenetünket azzal kezdjük, hogy megvizsgáljuk: a tökéletes lelki tudomány forrásai (pramāṇa[1]) közül miért a Bhāgavata-purāṇa a legfőbb, a legtökéletesebb. Ennek érdekében segítségül hívjuk Śrīla Jīva Gosvāmī (1511-1596) erre vonatkozó írását, a Tattva-sandarbhát. E művében a szerző részletes bizonyítással válaszol a kérdésre. Terjedelmi okokból e gondolatmenetnek csak a legfőbb állomásait fogjuk most idézni, illetve esetenként röviden megmagyarázni.
 
1. A tudás forrásai közül a Védák a legkiválóbbak
 
A feltételekhez kötött élőlények a következő négy hiányossággal rendelkeznek: az illúzió hatása alatt állnak (pramāda), hibákat követnek el (bhrama), hajlamosak a csalásra (vipralipsā), és tökéletlenek az érzékeik (karaṇa-apāṁ­ava). Meg kell tehát vizsgálnunk, hogyan juthatnak mindezen tökéletlenségeik ellenére is tökéletes tudáshoz.
 
A védikus filozófiai hagyomány az alábbi tízféle pramāṇát, tudásszerzési módszert különbözteti meg.
1.Ārṣa - a bölcsek kijelentései: A leghíresebb bölcsek gyakran a legkülönfélébb véleményeket vallják ugyanarról a témáról. A vaiṣṇavák megközelítésmódja az, hogy először meg kell vizsgálni, vajon az adott vélemény összhangban áll-e a Śabda-pramāṇával (lásd alább).
2. Upamāna - összehasonlítás, analógia: Ez az induktív logika egyik módszere, s emiatt mindig fennáll a lehetőség, hogy lelki témák esetén elméleti következtetésünk nem bizonyul helytállónak.
3. Arthāpatti - feltételezés: Ez azt jelenti, hogy egy előfeltevést egy olyan tényre alapozunk, mely más módon nem lenne megmagyarázható. Ha például tudjuk, hogy egy kövér ember nappal nem eszik, feltételezhetjük, hogy éjszaka eszik. Máskülönben a kövérsége megmagyarázhatatlan lenne.
4. Anupalabdhi - hiány: Ha valamit nem tapasztalunk az érzékeinkkel, azt „a tárgy hiányával” magyarázhatjuk. Ha például valaki nem lát egy könyvet az üres asztalon, akkor a könyv távollétét tapasztalja. Ebben az esetben nincs kapcsolat az érzékszerv és a tárgy között.
5. Sambhava - magában foglalás: Ez a pramāṇa azon a gyakori jelenségen alapul, hogy egy nagyobb mennyiség magában foglal egy kisebb mennyiséget. Ez azonban csak a véges, anyagi kategóriák esetében teljesül maradéktalanul.
6. Aitihya - hagyomány: A történelmi hagyomány is közvetíthet számunkra olyan ismereteket, melyek eredeti forrása gyakran ismeretlen.
7. Ceṣṁ­ā - gesztus: Ez az az eset, amikor az információ nem verbális. Példa erre, amikor valaki egy ember gesztusaiból vagy szimbólumokból ért meg valamit.
8. Pratyakṣa - közvetlen érzékszervi tapasztalás: Az anyagi világban az érzékszervi tapasztalás a tudásszerzés legfontosabb eszköze. Ám éppen ez a négy tökéletlenség egyike, így az érzékeken keresztül szerzett tapasztalat lehet valós, de valótlan is. Csak a valós tudáshoz vezető érzéki tapasztalást kellene pramāṇának tekinteni. Mindemellett Śrīla Jīva Gosvāmī szerint azok az emberek, akik közvetlen, lelki kapcsolatban állnak az Úrral, tiszta érzékekkel rendelkeznek, és felette állnak a fenti négy hiányosságnak. A vaiṣṇavák e tapasztalatait vaiduṣa-pratyakṣának, lelki érzékelésnek hívják. Csak ez a fajta pratyakṣa fogadható el tökéletesnek.
9. Anumāna - logikai következtetés: A transzcendentális témákat nem lehet egyszerűen észérvekkel vagy logikával megérteni, hanem csakis az Úr Kṛṣṇa kegye által (lásd:Brahma-sÅ«tra 2.1.11:tarkāpratiṣṁ­hānāt - „A száraz érvek nem döntőek.”; Mahābhārata, Bhīṣma- parva 5.22: acintyāá¸¥ khalu ye bhāvā na tāṁs tarkeṇa yojayet - „Azt, ami acintya, azaz felfoghatatlan, nem lehet észérvekkel bizonyítani.”)
10. Śabda - kinyilatkoztatott tudás: A Śabda kifejezés a transzcendentális valóságról szóló kinyilatkoztatott tudásra utal, mely megbízható és hiányosságoktól mentes. Így Jīva Gosvāmī szerint a Śabda-pramāṇa a Védákkal egyezik meg. Apauruṣeyának, emberfölötti forrás által kinyilatkoztatott tudásnak is nevezik. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől, Śrī Kṛṣṇától származik, és a tanítványi láncolaton keresztül száll alá. Az apauruṣeya-Śabda tehát a tökéletes pramāṇa, mert mentes mind a négyféle tökéletlenségtől.
A Vedānta-sÅ«tra több helyen is megerősíti: Śāstra-yonitvāt - a tiszta tudást a hiteles szentírásokból kell megszerezni (1.1.3); Śrutes tu Śabda-mÅ«latvāt - az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, aki felfoghatatlan a közönséges ember számára, csak a védikus tanítások bizonyságán keresztül lehet megérteni (2.1.27).
 
A tíz pramāṇát Jīva Gosvāmī a következőképpen sorolja be a pratyakṣa, az anumāna és a Śabda főbb kategóriáiba:
- az összehasonlítás, a feltételezés, a magában foglalás és a gesztus az anumāna válfajai;
- a hiány a pratyakṣáé;
- a hiteles kijelentések és a hagyomány pedig a Śabdáé.
„Habár a tudásszerzésnek tízféle eszköze van, a Śabda a legfőbb módszer, hiszen az összes többi eszközt megbízhatatlanná teszi a négy emberi hiányosság. A többi módszer esetében egy hétköznapi embernek nehéz megítélnie, hogy a megszerzett tudás valós-e vagy sem.”[2]
A pratyakṣa és az anumāna által szerzett tudás csak abban az esetben fogadható el, ha alátámasztja aŚabdát. Logikusan tehát semelyik más pramāṇa nem igazolhatja a Védákat, ezért azokat „anyának” tekintjük. Ha valaki tudni szeretné, ki az apja, közvetlen érzékelés vagy következtetés útján erre nem tud rájönni. Ha meg akarja ismerni apja személyazonosságát, el kell fogadnia anyja állítását. Ugyanígy kell elfogadnunk a Védákban kinyilatkoztatott tudást is annak érdekében, hogy megismerhessük az anyagon túli valóságot.
 
„Számunkra tehát, akik tudni szeretnénk, mi az, ami minden mögött ott van, ami mindent fenntart, s ami a természetben a legfelfoghatatlanabb és a legcsodálatosabb, a közvetlen érzéki tapasztalás, a következtetés stb. nem alkalmas eszköz a tudás megszerzésére. Erre a célra egyedül a Védáköröktől fogva létező transzcendentális szavai alkalmasak, melyek minden földi és lelki tudás forrásai, s a paramparán keresztül szálltak alá.”[3]
 
A Védák és a hozzájuk kapcsolódó írások alatt a következőket értjük: A négy Véda (ṁšg-, Yajur-, Sāma- ésAtharva-veda), upaniṣadok, Vedānta-sÅ«tra, itihāsák, purāṇák, vedāṁ…gák és azupavedák.
A hagyomány szerint Vyāsadeva először a négy Védát írta le, s csak utána a többi írást. Ehhez hasonlóan az indológusok is a Védákat tekintik a legrégebbieknek. Korábban egyetlen Véda létezett, de Vyāsadeva négy részre osztotta azt azért, hogy az áldozatokat bemutató négy pap feladatát megkönnyítse. Az első pap a felajánlást végzi (hotā), a második a mantrákat énekli (udgātā), a harmadik tűz segítsége nélkül, csupán a Yajur-veda mantrái által fellobbantja az áldozati lángot, a negyedik pedig felügyel az áldozat helyes végrehajtására (brahmā).
A Védák mantráit másképpen saṁhitáknak is nevezik. Ezekhez kapcsolódnak az ún. brāhmaṇák, melyek prózai alkotások, és magyarázatokat tartalmaznak a papok részére. Az āraṇyakák a visszavonult (vānaprastha) életrend tevékenységeit írják le, míg az upaniṣadok főleg filozófiai jellegű írásokat tartalmaznak Isten természetének titkairól, valamint a lélek és az anyag kapcsolatáról.[4] A Muktikopaniṣad 30-39. verseinek tanúsága szerint 108 fő upaniṣad létezik,[5] de az ezeken kívüliekkel együtt jelenleg összesen kb. 220 elérhető.
A Vedānta-sÅ«tra a négy Véda és az upaniṣadok filozófiai végkövetkeztetéseinek rövid, tömör formába öntése, melyek a jelen kor emberei számára már nagyon nehezen értelmezhetőek.
Az itihāsák és a purāṇák a Védák sokszor talányosan, burkoltan megfogalmazott gondolatait fejtik ki részletes történeteiken keresztül, s így a Védák kiegészítéséül szolgálnak. Ezért ezeket a hagyomány gyakran az ötödik Védaként is említi. Az itihāsák olyan történelmi témájú elbeszélések, melyek az Úr valamelyik inkarnációjáról - a Rāmāyaṇa az Úr Rāmacandráról -, vagy nagy bhaktáiról - a Mahābhārata a Pāṇḍavákról - szólnak. Az itihāsa kifejezés (iti - így, ha - múlt, āsa - volt) azt jelenti: „ahogyan a múltban volt”, de utalhat történelmi hagyományra[6] is. A purāṇák szintén a régmúlt történelmét (a purāṇa szó jelentése: ősi) mutatják be - nem feltétlenül csak egy korszakot -, s emellett öt jellegezetes témával is foglalkoznak.[7]
A hat vedāṁ…gát szintén a Védák kiegészítőihez sorolják. Ide tartozik a Śikṣa (hangtan), a vyākaraṇa (nyelvtan), a nirukti (jelentéstan), a caṇḍa (versmértékek, verselés), a jyotiṣa (asztrológia, asztronómia) és a kalpa (szertartástan).
Végezetül említsük meg a négy upavedát, melyek közül az Āyur-veda az orvostudománnyal, a Dhanur-veda a hadtudománnyal, a Gāndharva-veda a zene- és táncművészettel, a Sthāpatya-veda pedig az építészettel[8] foglalkozik.
Miután megállapítottuk a védikus szentírások elsődlegességét, a következőkben vizsgáljuk meg, milyen kapcsolat áll fenn ezen szentírások között, és melyik az összes közül a legkiemelkedőbb!

2. A purāṇák és az itihāsák[9] védikusak
 
Jīva Gosvāmī számos idézetet sorol fel annak alátámasztására, hogy a purāṇák és az itihāsák az ötödik Védaként ismertek. Nézzünk meg ezek közül néhányat!
 
ṛg-yajuḥ-sāmātharvākhyān    vedān pÅ«rvādibhir mukhaiḥ
Śāstram ijyāṁ stuti-stomaṁ    prāyaŚcittaṁ vyadhāt kramāt
 
„Brahmā előre néző arcától kezdve sorra megnyilvánult a négy Véda - a ṁšk, a Yajuḥ, a Sāma és az Atharva.”[10]
És rögtön utána:
 
itihāsa-purāṇāni         pañcamaṁ vedam īŚvaraḥ
sarvebhya eva vaktrebhyaḥ    sasṛje sarva-darŚanaḥ
 
„Akkor szájaiból megteremtette az ötödik Védát - a purāṇákat és a történelmi leírásokat.”[11]
Itt egyértelműen a veda szó szerepel az itihāsákkal és a purāṇákkal kapcsolatban. Másutt pedig:
 
ṛg-yajuḥ-sāmātharvākhyā      vedāŚ catvāra uddhṛtāá¸¥
itihāsa-purāṇaṁ ca    pañcamo veda ucyate
 
„A tudás eredeti forrását [a Védát] négy különálló részre osztották fel, a purāṇákban említett történelmi tényeket és hiteles történeteket pedig az ötödik Védának nevezik.”[12]
Hasonló idézet a Mahābhāratából:
 
vedān adhyāpayāmāsa mahābhārata-pañcamān
 
„Tanította a Védákat és a Mahābhāratát, az ötödik Védaként.”[13]
 
A Chāndogya-upaniṣadban ezt találjuk:
 
ṛg-vedaṁ bhagavo’dhyemi yajur-vedaṁ sāma-vedam ātharvaṇaṁ caturtham itihāsaṁ purāṇaṁ pañcamaṁ vedānāṁ vedam
 
„Uram, áttanulmányoztam a ṁšg-vedát, a Yajur-vedát, a Sāma-vedát, és a negyediket, az Atharva-vedát, valamint az itihāsákat és a purāṇákat, az ötödik Védát a Védák közül.”[14]
Azt az érvet, hogy mivel a purāṇák nem a védikus szanszkrit nyelvet, hanem a klasszikus szanszkritot használják (ami jóval egyszerűbb, ezért a nyelvtanban kevésbé járatos emberek is megértik), a Védák magasabb rendűek a purāṇáknál, éppen az előbbi upaniṣad idézete cáfolja meg, hiszen az a Védákból, és nem a purāṇákból való.
Ezen kívül azonban meg kell említeni a Śruti-smṛti-elvet is. A Śruti az upaniṣadokat és a védikus mantrákat jelenti, míg a smṛti a védikus állításokból levont következtetésekre utal. Így valójában legfeljebb formai különbség lehet e kettő között, tartalmi azonban nem. Olyan ez, mint a Śāstra egyik verse és annak magyarázata közötti kapcsolat. Természetes, hogy a magyarázat ugyanarról szól, mint amiről az adott vers. Ebből kifolyólag a Védáknál nem tekinthetőek alacsonyabb rendűeknek a Védák magyarázatai, a purāṇák. Sőt, ahogy a következő pontban látni fogjuk, ennek éppen az ellenkezője igaz.
 
3. A purāṇák és az itihāsák magasabb rendűek a Védáknál
 
A Védákkal kapcsolatban fennáll néhány olyan probléma, ami miatt a purāṇák és az itihāsák megfelelőbbek a jelen kor embere számára.
A Védák olyan terjedelmesek, hogy még az elolvasásuk is rendkívül hosszú időt venne igénybe. Ez már önmagában problémát jelent. Ráadásul eredetileg összesen 1140 saṁhitát (himnuszt) tartalmaztak, ezek közül azonban jelenleg csak 18-20 érhető el. Ezek alapján egyértelmű, hogy nem lehet megfelelő ismeretünk a Védák teljes üzenetéről. Ha például csak 10-20 verset ismernénk a Bhagavad-gītāból, hogyan tudnánk megérteni az egész művet, kiváltképp, ha az ismert rész mondjuk az első fejezetből származna?
Arra a kérdésre, hogyan semmisült meg a védikus korpusz ilyen nagy százaléka, természetesen többfajta válasz is adható. Indiát több alkalommal meghódították (mogulok, britek), s e viharos időszakok során a védikus irodalom számos darabja elveszett. Emellett a buddhizmus előretörése és elterjedése is jelentősen feledtette a Védák jelentőségét.
Végső soron azonban, mivel a Kali-yuga előrehaladtával az emberek egyre kevésbé képesek megérteni a „Védák virágos szavait” (lásd Bhagavad-gītā 2.42-43), a Śrutit, a Legfelsőbb Úr lépéseket tesz annak érdekében, hogy a kevésbé burkoltan fogalmazó, az Úr különböző inkarnációinak kedvteléseit részletesen bemutató, s a kor kevesebb intelligenciával megáldott emberei számára is egyszerűbben érthető smṛti írások, azaz a purāṇák és az itihāsák maradjanak fenn sértetlenebbül.
 
4. A purāṇák magasabb rendűek az itihāsáknál
 
A Skanda-purāṇa így ír:
 
vedavan niŚcalaṁ manye purāṇārthaṁ dvijottamāá¸¥
vedāá¸¥ pratiṣṁ­hitāá¸¥ sarve purāṇe nātra saṁŚayaḥ
bibhety alpa-Śrutād vedī mām ayaṁ cālayiṣyati
itihāsa-purāṇais tu niŚcalo’yaṁ kutaḥ purā
yan na dṛṣṁ­aṁ hi vedeṣu tad dṛṣṁ­aṁ smṛtiṣu dvijāá¸¥
ubhayor yan na dṛṣṁ­aṁ hi tat purāṇaiḥ pragīyate
yo veda caturo vedān sāṁ…gopaniṣado dvijāá¸¥
purāṇaṁ naiva jānāti na ca sa syād vicakṣaṇaḥ
 
„Ó, kétszerszületettek legkiválóbbja! Úgy vélem, a purāṇák jelentése megalapozza a Védákét. Egyszer réges-régen Veda anya megijedt azoktól, akik alkalmatlanok, hogy halljanak róla, ezért így szólt: ’Az efféle emberek eltorzítják jelentésemet.’ Ekkor az itihāsák és a purāṇák segítettek rajta, s részletesen kifejtették a Veda jelentését. Ami nem található meg a Védákban, az megvan a smṛtiben, s ami még ott sincs meg, azt világosan kifejtik a purāṇák. Ó, tanult brāhmaṇák! Ha valaki tanulmányozza is a négy Védát a vedāṁ…gákkal és az upaniṣadokkal együtt, nem tekintik tanultnak a purāṇák ismerete nélkül.”[15]
 
Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy még ha a dharma négy elvét részletesen bemutató itihāsákat tanulmányozza is az ember, nem tehet szert teljes és tökéletes tudásra, ha nem tanulmányozza a purāṇákat, melyek fokozatosan az Úr Kṛṣṇa odaadó szolgálata felé terelik az embereket. Erről a fokozatosságról szól a következő rész.
 
5. Apurāṇák között hierarchia áll fenn
 
Kétféle szempontról is beszélnek az írások, melyek alapján hierarchia állítható fel a purāṇák között. A Matsya-purāṇában ez áll:
 
pañcāṁ…gaṁ ca purāṇaṁ syād ākhyānam itarat smṛtam
sāttvikeṣu ca kalpeṣu māhātmyam adhikaṁ hareḥ
rājaseṣu ca māhātmyam adhikaṁ brahmaṇo viduḥ
tadvad agneŚ ca māhātmyaṁ tāmaseṣu Śivasya ca
saṁ…kīrṇeṣu sarasvatyāá¸¥ pitṁṇāṁ ca nigadyate
 
„Egy purāṇának öt témát kell tartalmaznia. Az Úr Hari imádatáról leginkább a jóság kötőerejében [sattva] lévő írások beszélnek, az Úr Brahmā imádatáról a szenvedély [rajas] kötőerejében lévők, míg Agni és Śiva imádatát a tudatlanságban [tamas] lévők dicsőítik.”[16]
Az egyik szempont tehát az, hogy milyen témákkal foglalkozik az adott purāṇa, a másik pedig az, hogy milyen kötőerőben lévő emberekhez szól.
Minden purāṇa legalább öt témát tárgyal. Ezek az alábbiak:
1. sarga - elsődleges teremtés,
2. pratisarga - másodlagos teremtés,
3. vaṁŚa - dinasztiák leírása,
4. vaṁŚānucarita - a dinasztiák tagjainak tettei,
5. manvantara - a Manuk váltakozása.
Azokat a purāṇákat, melyek ezeken kívül még öt, s így összesen tíz témát tartalmaznak, mahāpurāṇáknak nevezzük, míg az előbbieket upapurāṇáknak. A purāṇák e két csoportja a következő:
Mahāpuráṇák:
Bhāgavata, Bṛhan-nāradīya, Garuḍa, Padma, Varāha, Viṣṇu, Bhaviṣya, Brahmā, Brahmā-vaivarta, Brahmāṇḍa, Mārkaṇḍeya, Vāmana, Agni, Kurma, Liṁ…ga, Matsya, Skanda, Śiva.
Upapurāṇák:
Sanat-kumāra, Narasiṁha, Nāradīya, Śiva-dharma, Durvāsa, Kapila, Mānava, UŚanasa, Varuṇa, Kalki, Sāmba, Nandi, Saura, ParāŚara, Āditya, MaheŚvara, Devī-bhāgavata, Vasiṣṁ­ha.
A másik szempont a kötőerőket tekinti a beosztás alapjának. A három kötőerő alapján mind a mahāpurāṇákat, mind az upapurāṇákat kategorizálni lehet.
A tudatlanság kötőerejében lévő személyekhez szóló purāṇák a félistenek vagy az Úr Śiva imádatát javasolják (Agni, Kurma, Liṁ…ga, Matsya, Skanda, Vāyu), a szenvedélyben lévőknek szólók az Úr Brahmā imádatát (Bhaviṣya, Brahmā, Brahmā-vaivarta, Brahmāṇḍa, Mārkaṇḍeya, Vāmana), a jóság kötőerejében lévőknek pedig az Úr Viṣṇu imádatát (Bṛhan-nāradīya, Garuḍa, Padma, Varāha, Viṣṇu). A Bhāgavata az egyetlen olyan purāṇa, amely a kötőerők feletti tiszta jóság szintjére emeli fel olvasóját. Ez a szeplőtlen purāṇa, amely a legkiemelkedőbb az összes írás közül. A következő, befejező rész ezt fejti ki még alaposabban.
 

6. AŚrīmad-Bhāgavatam - a legfőbb írás

 
Amellett, hogy a Bhāgavata a legkiemelkedőbb a purāṇák között, sok más fontos jellemzővel rendelkezik. Nemcsak transzcendentális, vagyis az anyagi kötőerők feletti célhoz vezet, hanem a Védák, a Vedānta-sÅ«tra, a többi purāṇa és az itihāsák teljes kifejtését is tartalmazza. Mindezek igazolásaképpen nézzünk meg néhány erre vonatkozó idézetet!
 
artho 'yaṁ brahma-sÅ«trāṇāṁ           bhāratārtha-vinirṇayaḥ
gāyatrī-bhāṣya-rÅ«po 'sau      vedārtha-paribṛṁhitaḥ
purāṇānāṁ sāma-rÅ«paḥ        sākṣād-bhagavatoditaḥ
dvādaŚa-skandha-yukto 'yaṁ            Śata-viccheda-saṁyutaḥ
grantho 'ṣṁ­ādaŚa-sāhasraḥ    Śrīmad-bhāgavatābhidhaḥ
 
„A Vedānta-sÅ«tra jelentése benne van a Śrīmad-Bhāgavatamban, a Mahābhārata teljes magyarázatával együtt. A brahma-gāyatrī értelmezése a teljes védikus tudással részletesen kifejtve szintén megtalálható benne. A Śrīmad-Bhāgavatam a legfőbb purāṇa, melyet az Istenség Legfelsőbb Személyisége Vyāsadeva inkarnációjában állított össze. Tizenkét énekből, háromszázharmincöt fejezetből és tizennyolcezer versből áll.”[17]
 
yatrādhikṛtya gāyatrīṁ varṇyate dharma-vistaraḥ
vṛtrāsura-vadhopetaṁ tad-bhāgavatam iṣyate
likhitvā tac ca yo dadyād dhema-siṁha-samanvitam
prauṣṁ­ha-padyāṁ paurṇamāsyāṁ sa yāti paramāṁ gatim
aṣṁ­ādaŚa-sahasrāṇi purāṇaṁ tat prakīrtitam
 
„Azt az írást, mely kifejti a legfőbb vallásos elveket, amely a gāyatrīn alapul, és amely leírja Vṛtrāsura megölésének történetét, Śrīmad-Bhāgavatamnak nevezik, és tizennyolcezer versből áll. Ha valaki másolatot készít a Bhāgavatamról, aranytrónusra helyezi, Bhadra hónap (augusztus-szeptember) teliholdján pedig elajándékozza azt, az eléri a legfőbb célt.”[18]
 
purāṇaṁ tvaṁ bhāgavataṁ paṁ­hase purato hareḥ
caritaṁ daitya-rājasya prahlādasya ca bhÅ«pate
rātrau tu jāgaraḥ kāryaḥ Śrotavyā vaiṣṇavī kathā
gītānām asahasraṁ ca purāṇaṁ Śuka-bhāṣitam
paṁ­hitavyaṁ prayatnena hareḥ santoṣa-kāraṇam
ambarīṣa Śuka-proktaṁ nityaṁ bhāgavataṁ Śṛṇu
paṁ­hasva sva-mukhenaiva yadīcchasi bhava-kṣayam
 
„Ó, király! Ismételd el az Úr Hari mÅ«rtija előtt a templomban a Bhāgavatamot, mely leírja a démonok királya, HiraṇyakaŚipu, és fia, Prahlāda történetét! […] Egész éjszaka hallgatnod kellene az Úr és bhaktái dicsőségének leírását a Bhagavad-gītāból, a Viṣṇu-sahasra-nāmából és a Bhāgavata-purāṇából, amiket Śukadeva Gosvāmī mondott el. Ezek az írások nagyon kedvesek az Úrnak, ezért figyelmesen kell őket elmondani. […] Ó, Ambarīṣa! Ha arra vágysz, hogy felülemelkedj a születésen és halálon, mindig hallgasd és ismételd a Śukadeva Gosvāmī által elmondott purāṇát!”[19]
 
A Skanda-purāṇa Prahlāda-saṁhitājában ez áll:
 
Śrīmad-bhāgavataṁ bhaktyā paṁ­hate hari-sannidhau
jāgare tat-padaṁ yāti kula-vṛnda-samanvitaḥ
 
„Ha valaki ekādaŚī éjszakáján virraszt, és odadással ismétli a Śrīmad-Bhāgavatamot az Úr Hari mÅ«rtija előtt, akkor az összes családtagjával együtt el fogja érni az Úr hajlékát.”
 
A következő idézet szintén a Skanda-purāṇából származik:
 
ŚataŚo’tha sahasraiŚca kim anyaiḥŚāstra-saṁ…grahaiḥ
na yasya tiṣṁ­hate gehe Śāstraṁbhāgavataṁkalau
kathaṁsa vaiṣṇavo jñeyaḥŚāstraṁbhāgavataṁkalau
ghe na tiṣṁ­hate yasya sa vipraḥŚvapacādhamaḥ
yatra yatra bhaved vipra Śāstraṁbhāgavataṁkalau
tatra tatra harir yāti tridaŚaiḥsaha nārada
yaḥpaṁ­het prayato nityaṁŚlokaṁbhāgavataṁmune
aṣṁ­ādaŚa-purāṇānāṁphalaṁprāpnoti mānavaḥ
 
„Ha a Kali-yugában valakinek az otthonában nincs meg a Bhāgavatam, minek tart többszáz, többezer kötetes gyűjteményt? Hogyan lehet vaiṣṇavának tekinteni azt, akinek a Kali-yugában nincs meg a házában a Bhāgavatam? Még ha brāhmaṇa is, alacsonyabb rendű, mint egy kasztonkívüli. Ó, Nārada! Ó, bölcs! Ahol a Kali-yugában megtalálható a Bhāgavatam, ott megnyilvánul az Úr Hari, az összes félistennel együtt. Ó, Muni, ha valaki mindennap hittel elismétel egy Bhāgavatam-verset, az learatja a tizennyolc purāṇa elolvasásának minden gyümölcsét.”[20]
 
Végezetül hadd idézzük magát a Śrīmad-Bhāgavatamot:
 
kṛṣṇe sva-dhāmopagate         dharma-jñānādibhiḥ saha
kalau naṣṁ­a-dṛŚām eṣa          purāṇārko 'dhunoditaḥ
 
„Ez a Bhāgavata-purāṇa oly ragyogó, mint a nap, s akkor kelt fel, amikor az Úr Kṛṣṇa a vallás és a tudás kíséretében visszatért saját hajlékára. Azok, akik a Kali-korban a tudatlanság sűrű sötétsége miatt elvesztették látásukat, ebből a purāṇából merítenek majd fényt.”[21]
 
Ha most visszatekintünk erre az először Jīva Gosvāmī által megfogalmazott csodálatos gondolatmenetre, azt láthatjuk, hogy kezdeti kérdésfelvetésünkre (mi a legtökéletesebb pramāṇa?) egy fokozatosan közelítő folyamaton keresztül kaptuk meg a választ.
Mindezek után bízom benne, senkiben nem maradt kétség afelől, hogy ha el szeretnénk érni az emberi élet végső célját, a tiszta istenszeretetet, akkor ez egyedül a Śrīmad-Bhāgavatam és az annak üzenetét megvalósított tiszta bhakták kegyéből lehetséges.
 
oṁ tat sat
 
 


[1]A szanszkrit prama szó valódi tudást jelent, a pramāṇa pedig e tudás forrását vagy bizonyítékot.
[2]Idézi Jīva Gosvāmī: Tattva Sandarbha (Translation and Commentary: Satya Nārāyaṇa dāsa, Kuṇḍalī dāsa), Jiva Institute for Vaisnava Studies, Rekha Printers Pvt. Ltd., New Delhi, 1995. p. 25.
[3] i.m. p. 27.
[4]Tóth-Soma László: Varázslatok könyve - Válogatás az Atharva-veda saṁhitāból, Bába és Társai Kiadó, Szeged, 1998. pp. 14-15.
[5]Bhaktivedanta Swami, A. C.: Śrī Caitanya-caritāmṛta, Ādi-līlā 7. fejezet 108. vers magyarázata, p. 185. Bhaktivedanta Book Trust, Los Angeles-Stockholm-Mumbai-Sydney, 1996.
[6]Monier-Williams: A Sanskrit-English Dictionary (Corrected Edition), Motilal Banarsidass Publishers Private Limited, Delhi, 2002, p. 165.
[7] Monier-Williams: A Sanskrit-English Dictionary, p. 635.
[8]Bhaktivedanta Swami, A. C.:  Śrīmad-Bhāgavatam 3. ének 12. fejezet 38. vers, Bhaktivedanta Book Trust, Los Angeles-Stockholm-Mumbai-Sydney, 1993, p. 427.
[9] Az itihāsa elnevezés a történelmi leírásokra vonatkozik, például a Rāmāyaṇára és a Mahābhāratára.
[10] Śrīmad-Bhāgavatam 3. ének 12. fejezet 37. vers, p. 426.
[11] Śrīmad-Bhāgavatam 3. ének 12. fejezet 39. vers, pp. 427-428.
[12] Śrīmad-Bhāgavatam 1. ének 4. fejezet 20. vers, p. 177.
[13] Dutt, M. N.: Mahābhārata, Mokṣadharma 340.21, p. 218.
[14] Prajnan Yati, B.: Twelve Essential Upaniṣads I-IV, Śrī Gauḍīya Maṁ­ha, Madras, 1983. Chāndogya-upaniṣad 7.1.2, vol. III, p. 256.
[15]Ancient Indian Tradition and Mythology, Skanda-purāṇa (Edited by Dr. G. P. Bhatt, Translated by Dr. G.V. Tagare), Motilal Banarsidass Publishers Pvt. Ltd., Delhi, 1997, 2.90-93, p. 71.
[16]Matsya-purāṇa 190.13-14, Nag Publishers, Delhi, 1997, p. 314.
[17] Garuḍa-purāṇa (idézi a Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 25.143-144, p. 1187).
[18] Matsya-purāṇa 53.20-22, p. 213.
[19]Ancient Indian Tradition and Mythology, Padma-purāṇa Uttara-khaṇḍa 22.115, (Translated by G.V. Tagare), Motilal Banarsidass Publishers Pvt. Ltd., Delhi, 1991,p. 343.
[20] Skanda-purāṇa,Viṣṇu-khaṇḍa 16.40, 42, 44, 331, pp. 115-142.
[21] Śrīmad-Bhāgavatam 1. ének 3. fejezet 43. vers, p. 158.



ISKCON Alapitó Acarya - A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola | Kapcsolat

A www.tattva.hu weboldalon található minden tartalom a Bhaktivedanta Hittudományi Fősikola tulajdona, vagy felhasználói joga alá esik.
Az oldalról minden tartalom átvételéhez az oldal üzemeltetőjének írásos engedélye szükséges. Tartalom átvételének igénylése: [email protected]
© 2020 Bhaktivedanta Hittudományi Fősikola
© 2020 Bhaktivedanta Kulturális és Tudományos Intézet Alapítvány
Minden jog fenntartva!

Hare Kṛṣṇa Hare Kṛṣṇa Kṛṣṇa Kṛṣṇa Hare Hare
Hare Rāma Hare Rāma Rāma Rāma Hare Hare