Görgessen tovább

Jóga
Istenszeretet szanszkrit nyelvtannal. Kṛṣṇa neveinek használata Jīva Gosvāmī Harināmāmṛta-vyākaraṇájában

Harināmāmṛta-vyākaraṇa című művében Jīva Gosvāmī a szanszkrit grammatika szabályait foglalta sūtrákba. A nyelvtani szabályok sūtrákba foglalásának a múltba távolra visszanyúló hagyományai vannak, Jīva Gosvāmī azonban e sūtrákat úgy szerkesztette meg, hogy nyelvtani értelmük mellett filozófiai tartalmuk is legyen. A mű címe – Hari nevének nektári nyelvtana, avagy halhatatlanság nyelvtantanulással – tükrözi a mű kettős célját. Egyrészt kézikönyvként szolgál a klasszikus szanszkrit grammatika teljes szabályrendszeréhez, másrészt a szabályok ismételgetése, mivel azok Hari neveit tartalmazzák, lelki fejlődést eredményez. Jīva Gosvāmī nyelvtankönyvében a vallásos tartalmat úgy érte el, hogy a grammatikai kifejezésekre Hari neveit alkalmazta. Tanulmányomban e terminológia tipológiai elemzését végzem el, rámutatva ezzel Jīva Gosvāmī nyelvtankönyvének eredetiségére és ötletességére.

 

 

 

1. A Harināmāmṛta-vyākaraṇa

 

Jīva Gosvāmī a 16. században élt és alkotott, élete nagy részét Vṛndāvanában töltötte. Caitanya Mahāprabhunak (1486-1534), a gauḍīya vaiṣṇava iskola alapítójának követőjeként, valamint Mahāprabhu tanításainak továbbörökítőjeként nagyszámú filozófiai és irodalmi művet hagyott hátra, amelyek széles körű tematikát ölelnek fel.

Fiatalkorában Caitanya Mahāprabhu elsősorban a szanszkrit nyelvtanban és a logikában való jártassága miatt volt híres. Eleinte a Kalāpa-vyākaraṇát[1] követve tanította diákjainak a grammatikát.[2] Később, miután Gayāból visszatért, ahol lelki avatásban részesült Īśvara Puritól, Kṛṣṇával kapcsolatba hozva magyarázott meg minden nyelvtani témát.[3] Ez a kezdeményezés vált teljessé Jīva Gosvāmī Harināmāmṛta-vyākaraṇájában.

A Harināmāmṛta-vyākaraṇának két változata létezik. Általános vélemény, hogy a Laghu-harināmāmṛta-vyākaraṇa íródott meg elsőként. Ez 750 sūtrát tartalmaz, és szerzőjének egyesek Rūpa,[4] mások Sanātana Gosvāmīt[5] tartják. A Laghu-harināmāmṛta-vyākaraṇa inkább vázlatnak tekinthető, amit Jīva Gosvāmī tett teljessé a több mint 3000 sūtrát tartalmazó Bṛhad-dharināmāmṛta-vyākaraṇa megírásával. A sūtrákat saját maga látta el grammatikai magyarázatokat és példákat tartalmazó vṛttikkel.

Jīva Gosvāmī vṛttiket is tartalmazó Harināmāmṛtájának több kiadása létezik. Az alábbi tanulmány három kiadás alapján készült. A Sadgrantha Prakāśak Vṛndāvanában adta ki a Harināmāmṛta-vyākaraṇa kommentárok nélküli változatát.[6] A Bālatoṣaṇī-ṭīkāt is tartalmazó változat Māyāpurban, a Caitanya Maṭha gondozásában látott napvilágot.[7] Azt a változatot, mely a Bālatoṣaṇī-ṭīkā mellett az Amṛtāsvādinī-ṭīkāt is tartalmazza, Bābā Śrīkṛṣṇadāsa Mahārāja készítette el, s halála után a Ḍālamiyā Jain Trust adta ki Új-Delhiben.[8]

A mű hét fejezetre tagolódik:[9]

1. fejezet (147 sūtra): Nevezéktan és hangváltozások.

2. fejezet (218 sūtra): Névszóragozás.

3. fejezet (586 sūtra): Igeragozás.

4. fejezet (275 sūtra): Az esetek használata.

5. fejezet (466 sūtra): Az igei származékok képzése.

6. fejezet (373 sūtra): Szóösszetételek.

7. fejezet (1127 sūtra): A másodlagos névszóképzés szabályai.

Ezt egészíti ki a Dhātu-saṁgraha, Jīva Gosvāmī igegyök-gyűjteménye, melyben összesen 1135 igei gyököt sorol fel.[10] Minden fejezetet egy vers vezet be, mely megjelöli a fejezet témáját. Ezek a fejezetkezdő versek a grammatikai értelem mellett rendelkeznek egy ima vagy dicsőítés jellegű második jelentéssel is. Ezekben a versekben Jīva Gosvāmī kapcsolatot teremt a szanszkrit grammatika és a vaiṣṇava filozófia között. A fejezetek elején így nem csupán bevezeti a tárgyalni kívánt nyelvtani témát, hanem azt azonnal összefüggésbe hozza Kṛṣṇával. Ezzel minden fejezet elején rávilágít a mű kettős céljára.

 

2. Hagyománykövetés

 

A Harināmāmṛta-vyākaraṇa a szanszkrit grammatika történetében egy igen későinek számító munka. Ennek megfelelően Jīva Gosvāmī több tekintetben is támaszkodott grammatikus elődeinek hagyományaira. Értekezésének – a hagyománynak megfelelően – a sūtra-formát választotta. A sūtra tulajdonképpen egy aforizma, szó szerint azt jelenti: ’fonál’. Ahogy a szövés során a láncfonalakra fűzve készül el a textil, úgy egy tudományos értekezésben ezen aforizmák jelentik a láncfonalakat, melyekre az adott témakör teljes ismerete felfűzhető. A sūtrákban íródott művek használatához alapvetően szükséges a sūtrák egyidejű ismerete és értése. Ugyanakkor azzal is szükséges tisztában lenni, hogy a szabályokat milyen sorrendben kell alkalmazni, hiszen a rossz sorrend helytelen grammatikai alakot eredményez. Jīva Gosvāmī a sūtra-formát teljes mértékben a tradíciónak megfelelően alkalmazta, így műfaját és használatát tekintve a Harināmāmṛta-vyākaraṇa a szanszkrit grammatikai művek hagyományát követi.

Jīva Gosvāmī a sūtrák megfogalmazásában is gyakran támaszkodott a korábbi grammatikusokra, tehát – ha logikailag nem látta szükségesnek – a nyelvtani szabályokat és definíciókat lényeges változtatás nélkül vette bele nyelvtankönyvébe.

Figyelemre méltó párhuzam, hogy Pāṇini nyelvtankönyvéhez rendelkezésre áll egy alaktant szemléltető, az alkalmazást bemutató mű, a Bhaṭṭi-kāvya, Jīva Gosvāmī pedig saját maga írt a nyelvtankönyvében bemutatott alakok alkalmazásának szemléltetésére egy művet, a Gopāla-campūt.[11]

Jīva Gosvāmī a Harināmāmṛta-vyākaraṇa megírása előtt számos grammatikai művet tanulmányozott. Magyarázataiban az alábbi nyelvtani művekre hivatkozik:[12]

Pāṇini: Aṣṭādhyāyī

Kātyāyana: Vārttika

Patañjali: Mahābhāṣya

Jayāditya és Vāmana: Kāśikā

Puruṣottamadeva: Bhāṣāvṛtti Bhāgavṛtti

Rāmacandra: Prakriyā-Kaumudī

Sarvavarman: Kalāpa / Kātantra

Candragomin: Cāndra

Anubhūtisvarūpācārya: Sārasvata

Kramadīśvara: Saṁkṣiptasāra és Rasavatī

Padmanābha: Supadma

 

3. Újítás

 

Tartalom

 

A nyelvtankönyv tartalmát tekintve Jīva Gosvāmī a praktikusságra törekedett. A klasszikus szanszkrit grammatikát foglalta össze, s elkerülte a használaton kívüli alakokat.[13] Ennek megfelelően hiányoznak belőle a védikus szanszkrit nyelvtan szabályai.

 

Szerkezet

 

A használat megkönnyítésére való tudatos törekvés a nyelvtankönyv szerkezetében figyelhető meg legjobban. Az előző nyelvtanokhoz képest az a különbség, hogy ebben a nyelvtankönyvben egy grammatikai alak megalkotásának a leírásánál Jīva Gosvāmī rögtön kifejti az összes kapcsolódó szabályt is, így csak az adott fejezetig elhangzott sūtrákra van szükség, sohasem kell későbbi sūtrákat alkalmazni. Így a grammatikai alakok teljes egészükben azonnal megalkothatók.[14]  Ez az elrendezés elsősorban a kezdők számára segíti a könnyebb megértést.[15]

Ezzel szemben Pāṇini az Aṣṭādhyāyī sūtráit nem a gyakorlati alkalmazás szerint, hanemanuvṛttik[16] alapján csoportosította.[17] Pāṇini sūtráinak témakörök szerinti átcsoportosítására korábban Rāmacandra tett kísérletet Prakriyā-Kaumudī címmel (15. század). Ugyanezt tette Bhaṭṭojī Dīkṣita – Jīva Gosvāmī kortársa – Siddhānta-Kaumudī című munkájában, mely a Pāṇini-féle nyelvtan legnépszerűbb interpretációja lett.[18]

 

Forma

 

Pāṇini szerkesztési módjának elsődleges oka a tömörségre való erőteljes törekvés, hiszen a sūtra-forma lényege, hogy a memorizálandó szöveg igen rövid, és csupán utal, emlékeztet egy bővebb tudásanyagra. Ennek a tömörségre való tudatos törekvésnek az eredményeképpen sok sūtrában írott szöveg nyelvezete igen kódolt. Azonban Jīva Gosvāmī idejében, a 15–16. században több, ekkoriban virágzó szanszkrit iskola szakított a Pāṇini-féle tömörségre törekedő koncepcióval, és a grammatikán túl vallásos tartalmat is adott a nyelvtani műveknek.[19] Jīva Gosvāmī élen jár ebben az újításban.

 

4. Ellenvetések

 

Néhány indológus kritikus hangvétellel ír a grammatika és a vallásfilozófia efféle ötvözéséről. Belvalkar szektariánusnak nevezi a vallásfilozófiai elemeket, melyek nem tesznek hozzá semmit a grammatikai szöveghez. Systems of Sanskrit Grammar című könyvében rövid leírást ad a Harināmāmṛta-vyākaraṇáról, melyben megjegyzi, hogy az egész téma „nehézkes és minden érdekességet nélkülöző módon” van bemutatva,[20] és hozzáteszi, hogy a Harināmāmṛta-vyākaraṇa az egyik legjelentősebb próbálkozás a grammatikusoknak abban a törekvésében, hogy a nyelvtant a vallás hordozóeszközévé tegyék.[21]

Belvalkar munkája az 1900-as évek elején született. A Harināmāmṛta-vyākaraṇáról szóló rövid ismertetőjében több pontatlanság is felfedezhető, és nem tud a mű kommentárjairól sem.[22] Saini szerint – akinek könyve 1999-ben jelent meg, de kutatómunkájának nagy részét az 1960-as években végezte[23] – még az eredeti szöveg sem elérhető.[24] Abhayankar 1961-es grammatikai szótárában szintén csak a mű címét említi meg.[25] Coward és Raja The Philosophy of the Grammarians című művében egyáltalán nem ejt szót róla.[26] Ezzel szemben Barthakuria 1972-ben a kārakákról írt doktori értekezésében részletesen elemzi a Kāraka-prakaraṇamot.[27] Ezt az értekezést azonban csak 1997-ben publikálták.

Mindez azt tükrözi, hogy Jīva Gosvāmīnak e műve az indológusok körében – beleértve az ind tudósokat is – az 1990-es évek előtt igen kevéssé volt ismert. Legtöbbjük számára maga a szöveg sem volt hozzáférhető, a kommentárok még kevésbé. Ebből következően a mű használhatóságára és érdekességére tett kijelentéseik sem tekinthetők igazán megalapozottnak. Ez a tendencia csupán az utóbbi években indult változásnak, és újabban a nemzetközi kutatásban érdeklődés figyelhető meg a vallási csoportokhoz kötődő grammatikai művek iránt.[28]

Véleményem szerint a Harināmāmṛta-vyākaraṇában Jīva Gosvāmī által bevezetett terminológia elemző tanulmányozása a fenti kijelentésektől teljesen eltérő állásponthoz vezet: az elnevezéseket eredeti módon, többféle összefüggés alapján választotta meg a szerző, és mivel kapcsolatban állnak a grammatikai értelemmel, segítik a nyelvtani szabályok megjegyzését.

 

5. Terminológia

 

Jīva Gosvāmī nyelvtankönyvében több mint száz új elnevezést vezetett be. Az elnevezések tipológiai elemzése során azt vizsgáltam, hogy milyen összefüggések alapján választotta ki a szerző e terminusokat, majd ezen összefüggések szerint csoportosítottam őket. Az összefüggések filozófiai magyarázatai elsősorban az Amṛtāsvādinī-ṭīkából származnak.

Jīva Gosvāmī az új elnevezéseket alapvetően két okból választja: hangzásuk vagy jelentésük miatt.

 

5.1. Hangzás miatt választott elnevezések

5.1.1. a) Az új elnevezés hangzása hasonlít a hagyományos elnevezésre. Jīva Gosvāmī a grammatikai hagyományban már létező jelenségek nevét változtatja meg. Időnként ezt úgy teszi, hogy az eredeti elnevezéshez hasonlóan hangzó, de filozófiai tartalommal is rendelkező nevet választ.

Az elnevezések bemutatását lásd a Függelék 1.a) táblázatában az XX. oldalon.

 

Az 1. a) táblázatot lásd a Függelékek közt a 91. oldalon.

 

5.1.1. b) Az új elnevezés hangzása hasonlít a grammatikai jelenségre. A névválasztásnak ez a fajtája az új elnevezés hangzását az általa jelölt grammatikai jelenséggel hozza összefüggésbe. Az új, filozófiai tartalommal rendelkező elnevezés hangzása valamilyen módon összecseng a jelenséggel, amit jelöl, felidézi azt. Sok esetben ez annyit jelent, hogy az új elnevezés tartalmazza az általa jelölt hangok egyikét. A reduplikáció elnevezése ettől kicsit eltér. A reduplikáció során a gyök vagy a tő első hangjai megismétlődnek a gyök vagy a tő előtt. Két része van: a reduplikációs szótag, valamint a reduplikált szótag. Jīva Gosvāmī e két részt narának és nārāyaṇának nevezi. A nara-nārāyaṇa grammatikailag nem reduplikáció, azonban úgy hangzik, mintha reduplikáció lenne. Nara-Nārāyaṇa ikerpárként jelent meg Dharma és Mūrti gyermekeként,[29] később pedig Arjunaként és Kṛṣṇaként.[30] Nara-Nārāyaṇa a Badarikāśramāban lemondásokat végző inkarnáció.[31]

 

Az 1. b) táblázatot lásd a Függelékek közt a 93. oldalon.

 

 

 

5.1.2. Jelentés miatt választott elnevezések

 

5.1.2. a) Az új elnevezés jelentése mennyiségi kapcsolatban áll a grammatikai jelenséggel. A bevezetett új elnevezés filozófiai jelentése összefüggésbe hozható valamilyen számmal, s ez a szám megegyezik az általa jelölt grammatikai jelenséggel kapcsolatos számmal.

 

A 2. a) táblázatot lásd a Függelékek közt a 93. oldalon.

 

5.1.2. b) Az új elnevezés jelentése vizuális kapcsolatban áll a grammatikai jelenséggel. Az új, filozófiai tartalommal ellátott elnevezés egy olyan képet idéz fel, mely valamilyen módon kapcsolatba hozható az általa jelölt grammatikai jelenséggel.

 

A 2. b) táblázatot lásd a Függelékek közt a 94. oldalon.

 

5.1.2. c) Az új elnevezés jelentése nyelvtani kapcsolatban áll a grammatikai jelenséggel. A filozófiai tartalommal rendelkező új elnevezés maga is egy példa az általa jelölt grammatikai jelenségre.

 

A 2. c) táblázatot lásd a Függelékek közt a 94. oldalon.

 

5.1.2. d) Az új elnevezés jelentése filozófiai kapcsolatban áll a grammatikai jelenséggel. A bevezetett terminus filozófiai tartalma párhuzamba hozható az általa jelölt grammatikai jelenség működésével.

A hangtani kategóriák közül ide tartozik az egyes magánhangzók (monophtongusok) rövid és hosszú magánhangzópárjainak elnevezése. A rövid és hosszú magánhangzópárok lényegében azonosak, csupán kiejtésük időtartama eltérő. Egy rövid magánhangzó egy ugyanolyan rövid magánhangzóval teljesen megegyezik, míg a hosszú párjától egy kicsit különbözik, lényegében azonban azonos vele. Ezt a lényegi azonosságot fejezi ki a rövid és hosszú magánhangzópárok ekātmaka elnevezése. Az ekātmaka szó szerinti jelentése ’egyforma természetű’, ’egylényegű’. Ahogy két egyforma, hosszúságában is megegyező magánhangzó teljesen egyforma, úgy Kṛṣṇának is vannak olyan kiterjedései, melyek hajszálpontosan ugyanolyanok, mint ő (prakāśa-rūpa).[32] Például a rāsa-tánc során Kṛṣṇa minden egyes gopīval külön-külön táncolt, de ezek a kiterjedései semmiben sem különböztek saját magától. Ezzel szemben egy ugyanolyan rövid és hosszú magánhangzó, bár lényegében azonos, mégis felfedezhetők különbségek közöttük. Ezzel párhuzamosan Kṛṣṇának bizonyos kiterjedései lényegükben azonosak vele, külső megjelenésük azonban némileg eltér (vilāsa-rūpa).[33] Ilyen például Balarāma, aki lényegét tekintve azonos Kṛṣṇával, csupán abban különbözik tőle, hogy míg Kṛṣṇa színe feketés, Balarāmáé fehér. Kṛṣṇának erre a tulajdonságára vonatkozik az ekātmaka név.[34]

A nazálisok nélküli zárhangok elnevezése viṣṇudāsák. A viṣṇuvargákhoz és a viṣṇugaṇákhoz hasonlóan a viṣṇudāsák is vrajavāsīk, de szolgai szerepük miatt egy külön csoportot alkotnak. Ugyanígy a nazálisok nélküli zárhangok (viṣṇudāsák) is sparśák (viṣṇuvargák), de a nazálisoktól elválasztva bizonyos szabályokban sajátos szerepet töltenek be.[35] Így a viṣṇudāsa elnevezés szintén filozófiai kapcsolaton alapszik.

Arra, hogy egy hangot megnevezzen, Jīva Gosvāmī a rāma szót vezeti be. Ily módon például az a-rāma az a hangot jelenti. A rāma szó tehát mindig egyetlen hanghoz kapcsolódik. Ehhez hasonlóan Rāma arról volt híres, hogy egész életében csak egyetlen nőt fogadott el feleségéül.[36]

Bizonyos grammatikai szabályok alkalmazása során egyes hangokat fel kell cserélni valamivel, hozzá kell adni valamihez, vagy el kell venni valamiből. Egy hang megváltoztatását egy másik hangra Jīva Gosvāmī viriñcinek nevezi. Viriñci Brahmā neve, aki a másodlagos teremtést végzi, azaz egy dolgot másmilyenné tesz. Egy hang megjelenése a viṣṇu nevet viseli. Viṣṇu a világ fenntartását végzi oly módon, hogy a szükséges időben ő maga jelenik meg. Egy hang eltűnése kétféle lehet, az egyiket a hara, a másikat a mahāhara terminus jelöli. Mind Hara, mind Mahāhara Śiva neve, aki a világ elpusztításáért felelő istenség.[37]

Az említett hangtani kategóriákon kívül ebbe a típusba sorolható néhány igeragozással kapcsolatos elnevezés is. A jelen idő kifejezésére használatos személyvégződések Jīva Gosvāmī által bevezetett neve acyuta. Az acyuta szó szerinti jelentése ’nem elbukott’, ’szilárd’, ’elmúlhatatlan’, ’állandó’.[38] Ugyanakkor Acyuta Kṛṣṇa neve is.[39] Az acyuta elnevezés és a jelen idő között a filozófiai párhuzam az, hogy amint a jelen idő elmúlhatatlan, úgy Kṛṣṇa szintén örök, ezért a neve Acyuta.

A jövő idő kifejezésére kétféle végződéscsoport létezik. Mindkét végződéscsoportot Kalkiról, a daśāvatāra jövőben megjelenő alakjáról nevezte el Jīva Gosvāmī, ezzel filozófiai kapcsolatot teremtve az elnevezés és a grammatikai jelenség között. A futurum a kalki, a körülírt futurum a bālakalki, azaz a ’gyermek Kalki’ nevet kapta.

A precativus az aoristos optativusaként áldás és óhaj kifejezésére szolgál.[40] Ezt tükrözi Jīva Gosvāmī kāmapāla elnevezése, melynek szó szerinti jelentése: ’a vágyak beteljesítője’. Kāmapāla Balarāma neve, aki bátyjaként védelmezi (pālayati) Kṛṣṇát (kāmadevam).[41]

A conditionalis a szanszkrit nyelvben a múltra vonatkozó irreális feltételt fejez ki.[42] Jīva Gosvāmī ezt az igemódot ajitának nevezi. Ajita Viṣṇu neve, aki senki által sem legyőzött.[43] Ennek az elnevezésnek a grammatikai jelenséggel való filozófiai kapcsolata abban áll, hogy amint a conditionalis nem megtörtént eseményt mond el, ugyanúgy Viṣṇu legyőzése sem történhet meg, ezért ő Ajita.

 

A 2. d) táblázatot lásd a Függelékek közt a 95. oldalon.

 

5.1.3.) Az új elnevezés más elnevezésekkel áll filozófiai kapcsolatban. Időnként nincsen önmagában leírható kapcsolat az új elnevezés és a grammatikai jelenség között. A névválasztást ebben az esetben az indokolja, hogy az elnevezés az egyes szabályokban más terminusokkal kapcsolatba kerülve telik meg filozófiai tartalommal.

A hangtannal kapcsolatos elnevezések közül a harigotra a ś ṣ s h hangokra utal. A ś ṣ s hangok réshangok, a h-hang pedig félhangzó. Bizonyos esetekben azonban egyszerre kell rájuk utalni, ezért sorolja őket mind a hagyományos grammatika, mind Jīva Gosvāmī egy csoportba. A harigotra szónak kétféle értelmezése is lehetséges. A gotra szó egyrészt hegyet jelent, tehát a harigotra jelentése Hari hegye, azaz a Govardhana, Nandīśvara és a többi hegy Vrajában.[44] A gotra szó ’család, nemzetség’ értelmében a harigotra szó Aniruddhára (Pradyumna fia, Kṛṣṇa unokája), Vajrára (Aniruddha fia, Kṛṣṇa dédunokája) és Hari többi leszármazottjára utal.[45] A harigotra szónak nincs közvetlenül leírható kapcsolata a ś ṣ s h hangokkal. Ebben az esetben az elnevezés azzal indokolható, hogy egyes ś ṣ s h hangokra vonatkozó szabályokban a harigotra név a szabályban szereplő más elnevezésekkel kerül filozófiai kapcsolatba.

Példa erre a vaiṣṇava terminust definiáló saṁjñā-sūtra: viṣṇudāsa-harigotrāṇi vaiṣṇavāḥ. A vaiṣṇava elnevezés a hangok egy nagyobb csoportjára utal. Ide tartozik az összes mássalhangzó, a félhangzókat és a nazálisokat kivéve. Jīva Gosvāmī kihasználja eddig megalkotott csoport-elnevezéseit, s így könnyen definiálja a vaiṣṇava terminust: a viṣṇudāsák (zárhangok a nazálisok nélkül) és a harigotrák (réshangok és h) együtt vaiṣṇavák. A vaiṣṇava szó jelentése: Viṣṇu híve. Így a sūtra filozófiai szempontból is értelmezhető. Viṣṇu szolgái (viṣṇudāsa), valamint a Govardhana és a többi hegy (harigotra) Viṣṇu követője. Hari ember-alakú szolgái mellett (mint például Raktaka) a Govardhana-hegy hari-dāsa-varya néven ismert,[46] hiszen testének minden részével Hari kedvteléseit szolgálja, ezért hívják őt is vaiṣṇavának. Az az állítás, hogy a harigotrák vaiṣṇavák, a harigotra szó második értelmezése szerint (Hari leszármazottai, azaz Pradyumna, Aniruddha és a többiek) szintén igaz, hiszen a vaiṣṇava szó másik jelentése Viṣṇu leszármazottja.[47]

A zöngés mássalhangzók elnevezése Jīva Gosvāmīnál gopāla, definíciója pedig a következő: harigadā-harighoṣa-hariveṇu-harimitrāṇi haś ca gopālāḥ. A zöngés hehezetlen zárhangok (harigadā), a zöngés hehezetes zárhangok (harighoṣa), a nazálisok (hariveṇu), a félhangzók (harimitra) és a h hang zöngés mássalhangzók. A grammatikai értelmen túl a sūtrának van egy filozófiai jelentése is: Kṛṣṇa botjai (harigadā),[48] kürtjei (harighoṣa), fuvolái (hariveṇu), barátai (harimitra), valamint Śiva (ha) maguk is Gopālák. A gopāla szó szerint tehénpásztort jelent, és mivel Kṛṣṇa a teheneket őrzi, az ő neve szintén Gopāla. Az, hogy Kṛṣṇa botjai, kürtjei, fuvolái és barátai azonosak vele, a brahma-vimohana-līlā során volt látható.[49] Egyszer Brahmā, hogy próbára tegye Kṛṣṇa hatalmát, elrabolta az összes borjat és tehénpásztorfiút, s egy rejtekhelyen őrizte őket. Amikor Kṛṣṇa sehol sem találta a borjakat és a fiúkat, megértette, hogy ez Brahmā fortélya volt. Ekkor, hogy kedvében járjon Brahmānak, valamint saját barátainak és mamáiknak is, magát kiterjesztve borjakká és fiúkká változott, akik ugyanúgy néztek ki, és kezükben ugyanazokat a dolgokat tartották (botot, kürtöt, fuvolát), mint azok, akik eltűntek.[50] A sūtrában szereplő ha szó grammatikai értelemben a h hangra vonatkozik, filozófiai értelemben Śivára.[51] Śiva gopāla-voltát a Śrī Gaura-ganoddeśa-dīpikā alábbi verse támasztja alá: śrī-kṛṣṇasya prasādena dvividhobhūt sadāśivaḥ / ekas tatra śivaḥ sākṣād anyo gopāla-vigrahaḥ,[52] mely szerint Sadāśiva egyik formája Śiva, a másik pedig a Gopāla-forma.

A zöngétlen mássalhangzók neve yādava. Míg a zöngés mássalhangzók definiálásánál Jīva Gosvāmī felsorolta az odatartozó hangokat, a zöngétlen mássalhangzóknál csak ennyit mond: yādavā anye. Azaz a felsorolt zöngés mássalhangzókon (gopāla) kívül a többi mássalhangzó zöngétlen (yādava). A yādava szó Yadu leszármazottjait jelenti. Bár általános értelemben a Yadu-család minden tagját yādavának hívják, mégis amikor a gopāla (tehénpásztor) szó külön meg van említve, akkor az csak Vṛndāvana lakóira vonatkozik, a yādava pedig a család összes többi leszármazottját jelenti, akik Mathurāban és Dvārakāban élnek.[53] Így kettős értelmet kap a yādavā anye definíció.

A zöngétlen hangoknak két nagy csoportja van: a zöngétlen zárhangok és a réshangok. A zöngétlen zárhangok elnevezése sātvata, a réshangoké pedig a később bemutatásra kerülő śauri. Sātvata a Yadu dinasztiában megjelent Viṣṇu-bhakta, az ő leszármazottait nevezik sātvatáknak.[54] Ez az elnevezés a yādava és a śauri elnevezésekkel áll kapcsolatban: ahogy mind a zöngétlen zárhangok (sātvaták), mind a réshangok (śaurik) zöngétlenek (yādavák), úgy Sātvata és Śūra, összes utódaikkal, egyaránt Yadu leszármazottai.

A grammatikai szabályok pontos megfogalmazása érdekében a betűk a szavakon belüli elhelyezkedésük alapján is nevet kapnak. A saṁsāra elnevezés a szó utolsó magánhangzó-kezdetű szótagjára utal. A saṁsāra szó egyik jelentése ’létkörforgás’. Másik értelmezése azonban Kṛṣṇa, aki mindennek a lényege (samyak sāra).[55] Az elnevezés és a grammatikai jelenség között nincs közvetlen kapcsolat, de egyes szabályokban más elnevezésekkel kapcsolatba kerülve érvényesül filozófiai tartalma. Például: saṁsārasya haraś citi.[56] Grammatikai jelentése: [Az i-tövű főnevek ragozásakor] a c-tartalmú it-ek (cit) előtt a tő utolsó magánhangzója (saṁsāra) eltűnik (hara). Filozófiai jelentése: A tiszta tudás felébredésekor (cit) a születés és halál körforgása (saṁsāra) megszűnik (hara).[57]

A főnévragozás leírása során bevezetett singularis nominativus és accusativus, dualis nominativus és accusativus, valamint pluralis nominativus esetvégződéseken kívül – melyek összefoglaló neve a pāṇḍava – a többi esetvégződés neve yadu. Yadu a Candravaṁśából származó Yayāti király legidősebb fia. Ebben a dinasztiában jelent meg Kṛṣṇa is.[58] A yadu nevű végződéseken belül elkülönül egy kisebb csoport, a singularis dativus, genitivus, ablativus és locativus esetvégződések, melyek neve vṛṣṇi. Vṛṣṇi a Yadu-családból származó Madhu király legidősebb fia.[59] A yadu és a vṛṣṇi elnevezések nem állnak közvetlen kapcsolatban a grammatikai jelenséggel, melyre vonatkoznak, egymással azonban kapcsolatosak: ahogy Yadu leszármazottja Vṛṣṇi, azaz Vṛṣṇi a Yadu-dinasztiába tartozik, úgy a vṛṣṇi esetvégződéseket magában foglalják a yadu esetvégződések.

Az igemódok között az optativus és az imperativus jelentésükben igen közel állnak egymáshoz. Ez lehet a magyarázata annak, hogy Jīva Gosvāmī mindkettőt ugyanarról nevezte el. Az optativus neve a hagyományos vidhi-liṅ elnevezéssel összecsengően vidhi lett, mely a teremtő Brahmāt jelenti, az imperativus elnevezése pedig vidhātṛ, mely Brahmā egy másik neve.[60]

A folyamatos és a befejezett melléknévi igenév az imperfectum jelen időről (acyuta), illetve a perfectum múlt időről (adhokṣaja) kapta nevét. Ennek oka, hogy képzésük ezekből a tövekből történik. A folyamatos melléknévi igenév neve acyutābha, a befejezett melléknévi igenév neve adhokṣajābha, melyek jelentése acyutához, illetve adhokṣajához hasonló.

A ṭ-it tartalmú taddhita végződesek neve keśava, a ṭ- és ṇ-it tartalmú taddhita végződések neve mādhava. Keśava és Mādhava Kṛṣṇa egy-egy neve, melyek gyakran fordulnak elő együtt. A Keśava szó jelentése Kṛṣṇa, akinek hosszú a haja, a Mādhaváé pedig Kṛṣṇa, aki Madhu leszármazottja.

 

A 3.) táblázatot lásd a Függelékek közt a 96. oldalon.

5.1.4.) Megmarad az eredeti elnevezés. Néhány esetben Jīva Gosvāmī nem változtat a hagyományos elnevezésen, hanem kihasználja annak filozófiai jelentástartalmát.

A hagyományos prakṛti, pratyaya, laghu és guru elnevezések mellett[61] Jīva Gosvāmī az igeragozás három személyének megnevezésére sem alkot új elnevezéseket. A 3. személy megnevezésére a prathama-puruṣa, a 2. személy megnevezésére a madhyama-puruṣa, az 1. személy megnevezésére az uttama-puruṣa nevet használja. Ezeknek a terminusoknak a szó szerinti jelentése arra utal, hogy az igeragozás során a hagyományos ind grammatikában először a 3. személyű alakot mondják (prathama = első), ezt követően a 2. személyű alakot (madhyama = középső), végül az 1. személyű alakot (uttama = végső). Jīva Gosvāmī, kihasználva ezen kifejezések második jelentését, nem változtat ezeken a neveken. A három puruṣa ugyanis Viṣṇu három puruṣa-avatāráját is jelenti. Az első (prathama-puruṣa) a mahat-tattvát megteremtő Kāraṇodakaśāyī-Vīṣṇu. A középső (madhyama-puruṣa) az egyes univerzumokba behatoló Garbhodakaśāyī-Viṣṇu. Az utolsó (uttama-puruṣa) az egyes élőlényekbe behatoló Kṣīrodakaśāyī-Viṣṇu.[62]

 

A 4.) táblázatot lásd a Függelékek közt a 97. oldalon.

Összefoglalva a névválasztás okait:

 

Az új elnevezés

1) hangzása hasonlít

a) a hagyományos elnevezésre

b) a grammatikai jelenségre

2) jelentése

a) mennyiségi kapcsolatban áll a grammatikai jelenséggel

b) vizuális kapcsolatban áll a grammatikai jelenséggel

c) nyelvtani kapcsolatban áll a grammatikai jelenséggel

d) filozófiai kapcsolatban áll a grammatikai jelenséggel

3) más elnevezésekkel áll filozófiai kapcsolatban

4) megmarad az eredeti elnevezés

 

A felvázolt tipológiai rendszerbe Jīva Gosvāmī összes új elnevezése elhelyezhető. Ezenfelül vannak olyan elnevezései is, melyekre nem csupán egy összefüggés jellemző, hanem kettő vagy akár három is. A következőkben ezeket mutatom be.

 

 

5.2. Kétféle összefüggéssel rendelkező elnevezések

 

A mássalhangzók különféle csoportjai Kṛṣṇa társairól kapták a nevüket. A zárhangok (mássalhangzók a ka-tól a ma-ig) a viṣṇuvarga nevet viselik. A varga szó csoportot jelent, s ez a zárhangok hagyományos elnevezése a sparśa elnevezésen kívül. Amellett, hogy az új elnevezés hasonlít a hagyományos névre, az elnevezés és a grammatikai jelenség között mennyiségi kapcsolat is van. A zárhangok a képzés helye szerint öt csoportot alkotnak (ka-varga, ca-varga, ṭa-varga, ta-varga, pa-varga). Kṛṣṇa vrajavāsī társai (a viṣṇuvargák) szintén ötfélék: vaiśyák, ābhīrák, gurjjarák, viprák, bahiṣṭhák. Az első három állattartó (vaiśyák – tehénpásztorok, ābhīrák – bivalypásztorok, gurjjarák – kecskepásztorok). A Védákban jártas viprák áldozatokat végeznek. A bahiṣṭhák különféle kézműves tevékenységeket folytatnak.[63]

A ś ṣ s réshangok neve hagyományosan śar, ezt változtatja Jīva Gosvāmī śaurira. Ez az elnevezés hangzásában összecseng a hagyományos elnevezéssel, és utal a hangcsoport első tagjára is. A Śaurik Śūrasena király leszármazottai.[64] Śūrasena Vasudeva és Kuntī apja volt. Vasudeva fia Kṛṣṇa, Kuntī fiai pedig a Pāṇḍavák.

A saṁprasāraṇa elnevezést Jīva Gosvāmī a saṅkarṣaṇa névvel váltja föl. Mindkét szó összehúzódást jelent, és arra a grammatikai jelenségre utal, amikor a y, r és l hangok a rákövetkező a vagy ā magánhangzóval együtt felcserélődnek i, u és hangokra. A két elnevezés hangzása hasonló, jelentése pedig vizuálisan felidézi a grammatikai jelenséget. A saṅkarṣaṇa szó azonban filozófiai tartalommal is rendelkezik, Balarāmára, Kṛṣṇa bátyjára utal. Balarāma Kṛṣṇát megelőzően szintén Devakī méhében jelent meg, de később átkerült Rohiṇī méhébe. Ezt az átkerülést fejezi ki a saṅkarṣaṇa szóval a Śrīmad-Bhāgavatam.[65] A másik oka annak, hogy Balarāmát Saṅkarṣaṇának hívják, az, hogy ezzel az átkerüléssel összevonta Vasudeva kṣatriya, illetve Nanda vaiṣya családját.[66]

A névszavak három nemének elnevezésére Jīva Gosvāmī a puruṣottama, lakṣmī és brahman neveket választja. Ezeknek a jelentése vizuális kapcsolatban áll a grammatikai jelenséggel, amelyre vonatkoznak. A puruṣottama szó jelentése ’a legkiválóbb férfi’, és a hímnemű szavakra vonatkozik. Lakṣmī, a szerencse istennője a nőnemű szavakat jelenti. Brahman, a személyiséggel nem rendelkező lelki ég a semleges nemű szavakat takarja. Emellett az elnevezések nyelvtani kapcsolatban is állnak a grammatikai jelenséggel, melyre vonatkoznak, hiszen a puruṣottama szó maga is hímnemű, a lakṣmī nőnemű, a brahman pedig semlegesnemű szó.

A nemmel nem rendelkező, ragozhatatlan szavak elnevezését nem változtatja meg Jīva Gosvāmī, meghagyja az avyaya kifejezést, ám kihasználja annak filozófiai jelentéstartalmát. Az avyaya szó jelentése ’változatlan, elpusztíthatatlan’. Grammatikai szempontból arra utal, hogy mivel a szó ragozhatatlan, alakja nem változik. A változatlanság, elpusztíthatatlanság Kṛṣṇában is jelen van, ezért Avyayának is nevezik.[67]

Az avyayībhāva szóösszetétel neve nagyon hasonló okok miatt maradt meg Jīva Gosvāmī terminológiájában. Az avyayībhāva szó jelentése az, hogy ’változatlan állapotú’. Grammatikai szempontból azt fejezi ki, hogy az avyayībhāva szóösszetétel mindig ragozhatatlan.[68] Ezzel párhuzamosan Kṛṣṇa szintén nem változó természetű.

A tatpuruṣa szóösszetétel nevét Jīva Gosvāmī kṛṣṇapuruṣára változtatja. Ez hangzásában utal az eredeti elnevezésre, valamint ahhoz hasonlóan maga is példa az adott szóösszetételre. A kṛṣṇapuruṣa szó jelentése Kṛṣṇa embere, Kṛṣṇa híve.

A múlt idő kifejezésének egyik módja a perfectum használata, mely a szanszkrit nyelvben az elbeszélő múltat jelenti. Olyan események elbeszélésekor használják, amelyeken az elbeszélő személyesen nem volt jelen. Ezt fejezi ki a perfectum hagyományos szanszkrit neve, a parokṣabhūta, melynek jelentése ’a szem számára nem látható múlt’. Hangzásában ehhez az elnevezéshez hasonlít a Jīva Gosvāmī által adott adhokṣaja név. Adhokṣaja Kṛṣṇa neve, melynek jelentése a grammatikai jelenséggel párhuzamosan szintén azt fejezi ki, hogy Kṛṣṇa a szem számára (akṣa) nem látható, az érzékeken túl létezik.[69]

A beálló melléknévi igenév a hagyományos kṛtya elnevezésből lett viṣṇukṛtya,[70] melynek jelentése ’Viṣṇu részére teendő’. Ez a név amellett, hogy hasonlít a hagyományos elnevezésre, maga is példa a grammatikai jelenségre.

A kétféle összefüggéssel rendelkező elnevezések közé tartozik még a viṣṇujana elnevezés is, de más elnevezésekkel való összefüggései miatt ezt alább mutatom be.

 

A „Kétféle összefüggéssel rendelkező elnevezések” táblázatát lásd a Függelékek közt a 97. oldalon.

 

5.3. Háromféle összefüggéssel rendelkező elnevezések

Jīva Gosvāmī terminológiájában néhány elnevezés bevezetése háromféle okkal is megindokolható. Ilyen többek között a magánhangzók megnevezésére használt sarveśvara kifejezés. A sarveśvara szó jelentése ’mindennek az irányítója’, azaz Śrī Kṛṣṇa. Ahogy a magánhangzók kiejtése független más hangoktól, úgy Kṛṣṇa is független mindenki mástól.[71] A mássalhangzók elnevezése viṣṇujana, melynek jelentése ’Viṣṇu híve’, azaz a bhakta. A bhakta mindig kapcsolatban áll Kṛṣṇával, tőle függ. Ugyanígy egy mássalhangzó kiejtése mindig egy magánhangzó kiejtésétől függ.[72] A grammatikai jelenség tehát a filozófiai tartalommal párhuzamba állítható. Ezenfelül mind a sarveśvara, mind a viṣṇujana név hangzásában hasonlít a magánhangzók és a mássalhangzók hagyományos elnevezésére. Az előbbi svara, az utóbbi vyañjana néven ismert. Harmadik összefüggésként a sarveśvara szó jelentése és a magánhangzók között mennyiségi kapcsolat is felfedezhető. A szanszkrit nyelvben a magánhangzók száma összesen tizennégy. Ezzel párhuzamosan Kṛṣṇának, Sarveśvarának összesen tizennégy manvantara-avatārája van:[73] Yajña, Viṣṇu, Satyasena, Hari, Vaikuṇṭha, Ajita, Vāmana, Sārvabhauma, Ṛṣabha, Viṣvaksena, Dharmasetu, Sudhāmā, Yogeśvara, Bṛhadbhānu.[74]

A nyelvtani szabályok leírásának megkönnyítése végett a magánhangzók további csoportokba vannak osztva. Az a és az ā kivételével a magánhangzók az īśvara nevet kapják. Ennek a csoportnak Pāṇininél ic a neve. A két elnevezés hangzása így összecseng. Az īśvara elnevezést az is indokolja, hogy a magánhangzóknak ez a csoportja (i ī u ū ṛ ṝ ḷ ḷḷ e ai o au) az i hanggal kezdődik, tehát az elnevezés hangzása hasonlít a grammatikai jelenségre. Az īśvara szó jelentése ’úr, mester’. Sarveśvarának (Kṛṣṇának) a tizenkét hónapért felelős formája is van (māsa-adhidevata-rūpa), melyeket īśvaráknak hívnak.[75] Ezek nevei a mārgaśīrṣa (november-december) hónaptól kezdve: Keśava, Nārāyaṇa, Mādhava, Govinda, Viṣṇu, Madhusūdana, Trivikrama, Vāmana, Śrīdhara, Hṛṣīkeśa, Padmanābha, Dāmodara.[76] Az īśvaráknak nevezett magánhangzók szintén tizenketten vannak.

Az a és az ā nélküli monophtongusok (i ī  u ū  ṛ ṝ  ḷḷ) neve īśa, Pāṇininél ik, tehát e két elnevezés kezdőbetűje is összecseng. Ez a csoport szintén az i hanggal kezdődik, így az elnevezés kezdőbetűje utal a csoport első hangjára. Az īśa szó jelentése ’legfőbb birtokos’ vagy ’legfőbb irányító’. Īśáknak az univerzumot borító nyolc réteg uralkodó istenségeit hívják: Varāha (föld), Matsya (víz), Sūrya (tűz), Pradyumna (levegő), Aniruddha (éter), Saṅkarṣaṇa (hamis egó), Vāsudeva (mahat-tattva), Parameśvara (prakṛti).[77] Így a nyolc īśa és a csoport nyolc monophtongusa között mennyiségi kapcsolat is van.

Hat hang, az a ā  i ī  u ū neve ananta. Ezt az elnevezést szintén három ok indokolja. Összecseng a Pāṇini-féle aṇ elnevezéssel, az elnevezés kezdőbetűje utal a csoport első tagjára, valamint mennyiségi kapcsolat is felfedezhető. Az ananta szó szerint végtelent jelent, s az univerzumokat fején tartó ezercsuklyás kígyó neve. Hat kiterjedése ismert. Kṛṣṇalokán az eredeti Ananta Baladeva. A paravyomanban (a lelki égben) Saṅkarṣaṇa. Az ő kiterjedése Kāraṇa-, Garbha- és Kṣīra-udakaśāyī-Viṣṇu, valamint a Pātālán az ezercsuklyás Śeṣa.[78]

A visarga hagyományos elnevezését Jīva Gosvāmī viṣṇusargára változtatja. A viṣṇusarga szó jelentése ’Viṣṇu teremtése’. Az anyagi teremtés eredete Mahā-Viṣṇu, aki az Okozati-óceánon fekszik. Miközben ezen az óceánon szunnyad, kilégzésekor univerzumok milliói jönnek létre, melyek belégzésekor mind megsemmisülnek.[79] Viṣṇu teremtése (a viṣṇusarga) Viṣṇu kilégzésével jön létre. Ehhez hasonlóan a visarga (viṣṇusarga) ejtése egy zöngétlenül kibocsájtott h hangnak felel meg, ily módon az elnevezés jelentése és az általa jelölt grammatikai jelenség között filozófiai párhuzam van. A visarga jele a devanāgarī írásban egy kettőspont alakú jel. Ezzel áll vizuális kapcsolatban a viṣṇusarga szónak az az értelmezése, amely szerint Viṣṇu sargodhāmanjára utal. Viṣṇu három örök lakhelye Gokula, Mathurā és Dvārakā. A Laghu-bhāgavatāmṛta szerint a Māthura szó Gokulát és Mathurāt foglalja magában. Így a visarga két pontja közül az egyik Māthurát, azaz Gokulát és Mathurāt, a másik pedig Dvārakāt jelenti.[80]

 

A „Háromféle összefüggéssel rendelkező elnevezések” táblázatát lásd a Függelékek közt a 98. oldalon.

 

5.4. A névadás szintjei

 

Azonfelül, hogy az elnevezések kiválasztása egy, kettő, sőt olykor három okkal is megindokolható, az új terminusok sok esetben nem csupán önmagukban következetesek, hanem egymással kapcsolatban is. A névválasztásnak így három szintje különíthető el:

1, az elnevezésben szerepeljen Hari neve, vagy egy vele kapcsolatos név

2, az elnevezés és a grammatikai jelenség között legyen valamilyen kapcsolat

3, az egymással kapcsolatba kerülő grammatikai jelenségek elnevezései filozófilag is legyenek kapcsolatba hozhatóak

Az I. mindegyiknél érvényesül. Ahol a II. nem érvényesül, ott érvényesül a III. szint. Az elnevezések többségében mindhárom szint érvényesül. A háromszintű összefüggések szemléltetésére az alábbiakban mutatok be néhány példát.

Annak megfelelően, hogy a magánhangzók (sarveśvara) filozófiai párhuzama Kṛṣṇa, az összes magánhangzó-csoport elnevezése Kṛṣṇával és különböző megjelenési formáival kapcsolatos, ezzel szemben, mivel a mássalhangzók (viṣṇujana) filozófiai párhuzama a bhakta, az összes mássalhangzó-elnevezés Kṛṣṇa valamelyik bhaktájára utal. Ez alól az attribútum-elnevezések sem kivételek (harikamala stb.), hiszen bár ezek fizikai szempontból tárgyaknak tűnnek, de mivel Hari örök kísérői és kedvteléseinek szolgái, mégis beleillenek a viṣṇujana kategóriába. Kardjának neve Nandaka (harikhaḍga), buzogányának neve Kaumudī (harigadā), kagylókürtjének neve Pāñcajanya (harighoṣa), korongfegyverének neve Sudarśana (viṣṇucakra), íjának neve Śārṅga (viṣṇucāpa).

A mássalhangzótorlódást Jīva Gosvāmī satsaṅgának nevezi. A sat szó jelentése ’igazak, hívek, bhakták’, a saṅga szó jelentése ’társaság, együttlét’. Ily módon a mithaḥ saṁlagno viṣṇujanaḥ satsaṅga-saṁjñaḥ definíció[81] grammatikai jelentése: a közvetlenül egymást követő mássalhangzók (viṣṇujana) neve mássalhangzótorlódás (satsaṅga). Filozófiai jelentése: az együttlévő hívek (viṣṇujana) neve igazak együttléte (satsaṅga).

A rövid, illetve a hosszú magánhangzók megnevezésére bevezetett vāmana és trivikrama ugyanabban a történetben jelenik meg.[82] Vāmanadeva Bali Mahārāja udvarában egy törpe-brāhmaṇa képében három lépés földet kért a királytól. Amikor azonban a lépések megtételére került sor, óriás formát öltött. Így két lépéssel átszelte az egész világot, s a harmadik lépésnek már csak Bali Mahārāja fején volt hely. Ezzel a fortéllyal vette el Bali Mahārāja gazdagságát, s tette bhaktájává őt. Jīva Gosvāmī elmondja, hogy a rövid-hosszú magánhangzó-párok közül az ábécében mindig az első a rövid, a második a hosszú: pūrvo vāmanaḥ. paras trivikramaḥ.[83] Ez azonban azt is jelenti, hogy Bali Mahārāja történetében Kṛṣṇa először Vāmana formáját öltötte fel, s később változott a három lépést megtevő óriás alakú Trivikramává.[84]

A szótagok metrikai szempontból lehetnek rövidek vagy hosszúak. Jīva Gosvāmī megtartja ezek laghu és guru hagyományos elnevezését, definícióikban azonban, más elnevezésekkel kapcsolatba kerülve, filozófiai tartalmat is nyernek. A rövid szótag definíciója: vāmano laghuḥ.[85] Grammatikai jelentése: a rövid magánhangzó rövid szótag. Filozófiai jelentése: a törpe-inkarnáció kicsi. A hosszú szótag definíciója: trivikramo guruḥ.[86] Grammatikai jelentése: a hosszú magánhangzó hosszú szótag. Filozófiai jelentése: az óriás-inkarnáció nagy. A hosszú szótag nemcsak a hosszú magánhangzó hatására, hanem mássalhangzótorlódás miatt is lehet hosszú: satsaṅgāt pūrvo vāmano ’pi guruḥ.[87] Grammatikai jelentése: az a rövid magánhangzó (vāmana), mely több mássalhangzót előz meg (satsaṅgāt pūrvaḥ), szintén hosszú (guru). Filozófiai jelentése: még az is, aki korábban kicsiny, jelentéktelen ember volt (pūrvo vāmanaḥ), a hívek társaságának köszönhetően (satsaṅgāt) mesterré válik (guru).

Jīva Gosvāmī a névszavakkal kapcsolatos alapfogalmakat a következőképpen nevezi el: a ragozott szó kapja a viṣṇupada nevet, mely szótőből (prakṛti) és végződésből áll (viṣṇubhakti). A viṣṇupada a szónak az a formája, mely el van látva végződéssel, s így mondatba kerülhet, szó szerinti jelentése ’Viṣṇu lakhelye’ vagy ’Viṣṇu lába’. A viṣṇubhakti kifejezés jelentése Viṣṇu iránti szerető odaadás. A három kifejezés, valamint a grammatikai jelenség, melyre vonatkoznak, filozófiai párhuzamban állnak egymással. A viṣṇupada definíciója kétféleképpen értelmezhető: viṣṇubhaktisiddhaṁ viṣṇupadam.[88] Grammatikai jelentése: egy végződéssel ellátott névszói vagy igei tő neve viṣṇupada, azaz ragozott szó. Filozófiai jelentése: Viṣṇu lába, vagy Viṣṇu lakhelye (viṣṇupada) Viṣṇu iránti odaadással (viṣṇubhakti) válhat elérhetővé (siddham).[89] A szótő prakṛti elnevezése szintén filozófiai kapcsolatban áll a másik két kifejezéssel. A szótő (prakṛti) és a végződés (viṣṇubhakti) alkotja a ragozott szót (viṣṇupada). Filozófiai szempontból a prakṛti szó az anyagi energiára utal. Aki képes az anyagi energiát (prakṛti) felhasználni az odaadó szolgálatban (viṣṇubhakti), az visszatérhet Viṣṇu lelki hajlékára (viṣṇupada).[90]

6. Konklúzió

 

A Harināmāmṛta-vyākaraṇa terminológiájának tipológiai elemzésével azt tettem láthatóvá, hogy Jīva Gosvāmī új terminológiájának megalkotásakor nem csupán vallási érzelmektől fűtve választotta ki a hagyományos grammatikai kifejezéseket helyettesítő, Kṛṣṇára utaló neveket. Bevezetett elnevezései kapcsolatban állnak a grammatikai jelenségekkel, több elnevezés kettő vagy akár három összefüggéssel

 is megindokolható. Ezenfelül az egymással kapcsolatba kerülő grammatikai jelenségek elnevezései többségükben filozófiailag is összefüggenek  egymással, így a névválasztásnak  három szintje figyelhető meg. A Harināmāmṛta-vyākaraṇa sūtrái amellett, hogy a klasszikus szanszkrit grammatika összes szabályát jól használható rendszerbe foglalva írják le, filozófiai nézőpontból is értelmezhetőek. Ez egyrészt könnyebbé teszi a szabályok megjegyzését, másrészt lelki fejlődést eredményez. Az elnevezések megválasztásának ötletessége és következetessége miatt a Harināmāmṛta-vyākaraṇa szélesebb körben is igényt tarthat intellektuális érdeklődésre.

 



[1]    A Kal§pa-vy§kara£a vagy másik nevén K§tantra szerzõje ¼arvavarman, keletkezési ideje az 1. század. A P§£ini utáni grammatikai rendszerek közül ez a legidõsebb. 

 

[2]    Cc. Ýdi-l¦l§ 16. 32.

 

[3]    V¥nd§vana 1998: Madhya-l¦l§ 1. 147, 1. 252, 1. 256, 1. 324-334.

 

[4]    Az Am¥t§sv§din¦-±¦k§ írója szerint. Granth§rambha 1. kommentár. HNV (Delhi) 1. kötet, 1.

 

[5]    A B§lato¢a£¦-±¦k§ írója szerint. Harid§s ¼§str¦ bevezetésében. HNV (Delhi) 1. kötet, 4.

 

[6]    HNV (V¥nd§vana)

 

[7]    HNV (M§y§pura)

 

[8]    HNV (Delhi)

 

[9]    A Harin§m§m¥ta-vy§kara£a összesen 3192 s¡trából áll, ez a szám azonban kiadásonként eltérhet. Ennek oka az, hogy a kéziratokban nem mindig egyértelmû, hogy mi tartozik a s¡trához és mi a v¥ttihez. Így az egyes kiadásokba némelyik s¡tra v¥ttiként kerül be és fordítva. Dolgozatomban a s¡trák számozásánál a HNV (V¥nd§vana) kiadás számozását követem. Amikor a kommentárokat idézem, a HNV (Delhi) kiadásban az oldalszámokra hivatkozom.

 

[10]   A Dh§tu-sa°graha nem tartozik szervesen a Harin§m§m¥ta-vy§kara£ához, de néhány kiadás végén szerepel, pl: HNV (V¥nd§vana).

 

[11]   Matsy§vat§ra D§sa szóbeli közlése.

 

[12]   HNV (V¥nd§vana) 49-50.

 

[13]   Ez jól megfigyelhetõ például az 1. 12. s¡trában: u-¡-¥-² caturbhuj§¤. ukaª ca. Az u-¡-¥-² hangcsoportnak J¦va Gosv§m¦ a caturbhuja nevet adja, és megemlíti, hogy a hagyományos nevük uk. Az uk terminus azonban az u ¡ ¥ ² hangokon kívül magában foglalja a rövid és hosszú ¬ hangot is. J¦va Gosv§m¦ v¥ttijében elmagyarázza a különbség okát: prayojan§bh§v§d ¬-¬¬ na g¥hyete. Azért nem vette bele a csoportba a rövid és hosszú ¬ hangot, mert azok az adott hangcsoportra vonatkozó szabályokban nem fordulnak elõ.

 

[14]   J¦va Gosv§m¦ könyve elején a következõ ígéretet teszi: asiddhar¡pa° na ty§jya° pratijñeya° k¥dantik§ (HNV (V¥nd§vana) 1. kötet 43). A K¥danta-prakara£am végéig nem kell félretenni egy grammatikai alakot sem befejezetlenül.

 

[15]   HNV (Delhi) 1. kötet, 29.

 

[16]   Az anuv¥tti az a szó vagy kifejezés, mely a megelõzõ s¡trából megmarad, és oda kell érteni az azt követõ s¡trába vagy s¡trákba. Az anuv¥tti háromféle módon fejtheti ki hatását: (1) az ismétlõdõ elem folyamatossága a következõ s¡trákban zavartalan, mint a Gangesz folyása (ga¯g§-srota); (2) az ismétlõdõ elem egy köztes szabályban nem szükséges, békaugrásban átugorható, de egy késõbbi szabályban ismét alkalmazandó (ma£¨¡ka-pluti); (3) egy késõbbi s¡trából egy korábbiba értendõ megismétlõdés (ritka eset), ezt az ismétlõdést az oroszlán visszapillantásához szokták hasonlítani (si°h§valokita). Lásd: Abhayankar 1986.

 

[17]   Belvalkar 1997: 20.

 

[18]   Belvalkar 1997: 38.

 

[19]   Saini 1999: 240.

 

[20]   Belvalkar 1997: 95.

 

[21]   Belvalkar 1997: 94.

 

[22]   Belvalkar 1997: 95.

 

[23]   Saini 1999: Introduction.

 

[24]   Saini 1999: 242.

 

[25]   Abhayankar 1986: 444.

 

[26]   Coward–Raja 1990.

 

[27]   Barthakuria 1997: Preface.

 

[28]   Lásd: Manring 2008: 268.

 

[29]   Bh§g. 2. 7. 6.

 

[30]   Bh§g. 4. 1. 59.

 

[31]   Bh§g. 5. 19. 9.

 

[32]   Prak§ªa-r¡pa: „Amikor az Úr tizenhatezer-száznyolc hercegnõt vett feleségül Dv§rak§ban, számtalan formába terjesztette ki Magát. Ezeket és a r§sa-tánc során megjelent kiterjedéseit a kinyilatkoztatott szentírások útmutatása szerint pr§bhava-prak§ªának hívják.”Cc. Madhya-l¦l§ 20.168.

 

[33]   Vil§sa-r¡pa: azok a kiterjedések, akiknek testén kisebb eltérések vannak. Pl.: Balar§ma fehér; N§r§ya£a négykarú. Cc. Ýdi-l¦l§ 1. 76-78.

 

[34]   Am¥t§sv§din¦-±¦k§, HNV (Delhi) 1. kötet, 13.

 

[35]   Am¥t§sv§din¦-±¦k§, HNV (Delhi) 1. kötet, 22.

 

[36]   Am¥t§sv§din¦-±¦k§, HNV (Delhi) 1. kötet, 26.

 

[37]   Am¥t§sv§din¦-±¦k§, HNV (Delhi) 1. kötet, 27–28.

 

[38]   Monier–Williams 1997: 9.

 

[39]   Az Am¥t§sv§din¦-±¦k§ az Amarakoªát idézi: pit§mbaro ’cyuta¤ ªr§¯g¦. Am¥t§sv§din¦-±¦k§, HNV (Delhi) 1. kötet, 206.

 

[40]   Körtvélyesi 1998: 153.

 

[41]   Az Amarakoªa szintén megemlíti Balar§mának ezt a nevét: k§map§lo hal§yudha¤. Am¥t§sv§din¦-±¦k§, HNV (Delhi) 1. kötet, 208.

 

[42]   Körtvélyesi 1998: 136.

 

[43]   Am¥t§sv§din¦-±¦k§, HNV (Delhi) 1. kötet, 208.

 

[44]   A Govardhana-hegyre a gotra szóval a ¼r¦mad-Bh§gavatamban is van utalás. Bh§g. 3. 2. 33.

 

[45]   Am¥t§sv§din¦-±¦k§, HNV (Delhi) 1. kötet, 23.

 

[46]   Bh§g. 10. 21. 18.

 

[47]   Am¥t§sv§din¦-±¦k§, HNV (Delhi) 1. kötet, 23.

 

[48]   A buzogány Vrajában bot (ya¢±i) formában jelenik meg. Am¥t§sv§din¦-±¦k§, HNV (Delhi) 1. kötet, 21–22.

 

[49]   Bh§g. 10. Ének 13. fejezet

 

[50]   Bh§g. 10. 13. 19.

 

[51]   Monier–Williams 1997: 1286.

 

[52]   Am¥t§sv§din¦-±¦k§, HNV (Delhi) 1. kötet, 23-24.

 

[53]   Am¥t§sv§din¦-±¦k§, HNV (Delhi) 1. kötet, 24.

 

[54]   Am¥t§sv§din¦-±¦k§, HNV (Delhi) 1. kötet, 24.

 

[55]   B§lato¢a£¦-±¦k§, HNV (Delhi) 1. kötet 47.

 

[56]   HNV (V¥nd§vana) 2. 39.

 

[57]   Matsy§vat§ra D§sa Harin§m§m¥ta-vy§kara£a fordításából. Kézirat.

 

[58]   Am¥t§sv§din¦-±¦k§, HNV (Delhi) 1. kötet, 97.

 

[59]   Am¥t§sv§din¦-±¦k§, HNV (Delhi) 1. kötet, 100.

 

[60]   Hogy alátámassza a két elnevezés Brahm§ra vonatkozását, az Am¥t§sv§din¦-±¦k§ az Amarakoªa Brahm§ neveit felsoroló sorát idézi: vidh§t§ viªvas¥¨ vidhi¤. Am¥t§sv§din¦-±¦k§, HNV (Delhi) 1. kötet, 207.

 

[61]   Ezen elnevezések vai¢£ava filozófiai összefüggéseit késõbb tárgyalom.

 

[62]   Am¥t§sv§din¦-±¦k§, HNV (Delhi) 1. kötet, 210.

 

[63]   Ezzel a leírással kapcsolatban az Am¥t§sv§din¦-±¦k§ R¡pa Gosv§m¦ ¼r¦-R§dh§-K¥¢£a-Ga£oddeªa-d¦pik§jára hivatkozik. HNV (Delhi) 1. kötet, 20.

 

[64]   Am¥t§sv§din¦-±¦k§, HNV (Delhi) 1. kötet, 23.

 

[65]   Bh§g. 10. 2. 13.

 

[66]   Bh§g. 10. 8. 12.

 

[67]   Bhg. 7. 25.

 

[68]   Körtvélyesi 1998: 184.

 

[69]   ak¢§£§m indriy§£§m adha¤ bahir j§yate prak§ªate ity adhok¢aja¤ viªuddha-sattva-j§ta ity artha¤. Am¥t§sv§din¦-±¦k§, HNV (Delhi) 1. kötet, 207.

 

[70]   HNV (V¥nd§vana) 5. 149.

 

[71]   Am¥t§sv§din¦-±¦k§, HNV (Delhi) 1. kötet, 12.

 

[72]   HNV (V¥nd§vana) 1. 17. v¥tti

 

[73]   A manvantara  Manu egy korszaka. Egy kalpa 14 manvantarából áll, és minden egyes manvatarában alászáll K¥¢£a, ezt az alászállását hívják manvantara-avat§rának.

 

[74]   Am¥t§sv§din¦-±¦k§, HNV (Delhi) 1. kötet, 12.

 

[75]   Am¥t§sv§din¦-±¦k§, HNV (Delhi) 1. kötet, 16.

 

[76]   Cc. Madhya-l¦l§ 20. 195-201. és Bh§g. 12. 11. 33–44.

 

[77]   Am¥t§sv§din¦-±¦k§, HNV (Delhi) 1. kötet, 16.

 

[78]   Am¥t§sv§din¦-±¦k§, HNV (Delhi) 1. kötet, 16.

 

[79]   Lásd például: Brahma-sa°hit§ 5. 48. Idézve: Bh§g. 6. 16. 37. magyarázat

 

[80]   Am¥t§sv§din¦-±¦k§, HNV (Delhi) 1. kötet, 18-19.

 

[81]   HNV (V¥nd§vana) 1. 82.

 

[82]   Bh§g. 8. 18–22. fejezet

 

[83]   HNV (V¥nd§vana) 1. 5-6.

 

[84]   B§lato¢a£¦-±¦k§, HNV (Delhi) 1. kötet, 14–15.

 

[85]   HNV (V¥nd§vana) 1. 79.

 

[86]   HNV (V¥nd§vana) 1. 80.

 

[87]   HNV (V¥nd§vana) 1. 81.

 

[88]   HNV (V¥nd§vana) 2. 7.

 

[89]  Am¥t§sv§din¦-±¦k§, HNV (Delhi) 1. kötet, 89.

 

[90]. Matsy§vat§ra D§sa Harin§m§m¥ta-vy§kara£a fordításából. Kézirat.

 



ISKCON Alapitó Acarya - A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola | Kapcsolat

A www.tattva.hu weboldalon található minden tartalom a Bhaktivedanta Hittudományi Fősikola tulajdona, vagy felhasználói joga alá esik.
Az oldalról minden tartalom átvételéhez az oldal üzemeltetőjének írásos engedélye szükséges. Tartalom átvételének igénylése: [email protected]
© 2019 Bhaktivedanta Hittudományi Fősikola
© 2019 Bhaktivedanta Kulturális és Tudományos Intézet Alapítvány
Minden jog fenntartva!

Hare Kṛṣṇa Hare Kṛṣṇa Kṛṣṇa Kṛṣṇa Hare Hare
Hare Rāma Hare Rāma Rāma Rāma Hare Hare