Görgessen tovább

Jóga
Rejtjeles metakommunikáció a Bhagavad-gītāban

A Bhagavad-gītā Arjuna dilemmá­jával kezdődik: megvívja-e vajon a testvérháborút egy hatalmas királyság elnyerése érdekében, vagy pedig kol­dusként tengődjön élete hátralevő ré­szében? A helyzet drámaiságát még az a tény is fokozza, hogy a kétség akkor tör fel benne elemi erővel, amikor az ellenséges seregek már harcra készen állnak egymással szemben, s az ütközet néhány perc múlva kezdetét veszi.

Feltehetően minden kedves olva­só ismeri a történetet (ha mégsem, jó szívvel ajánlom a Mahābhāratát elol­vasásra), ezért nem bonyolódom bele a részletekbe. Arjuna a Bhagavad-gītā első fejezetében és a második fejezet elején ad hangot kétségbeesésének. A verseket olvasva megtudjuk, hogy nem képes egyedül dönte­ni, és barátjához, Kṛṣṇához fordul útmutatásért. Ha a fordítások mellett a szanszkrit verseket is elemezzük, további információkhoz juthatunk, felté­ve, ha ismerjük a különféle versmértékek használatának jelentőségét.

Ebben a cikkemben arra szeretnék rámutatni, hogy a szanszkrit versek soraiban megfigyelhető verstani irregularitás nem a szentírások szövegé­nek „megkopására”, a kéziratokat másoló papok tévesztésére utal, hanem inkább arra, hogy bizonyos versmértékek alkalmazása valamilyen több­letjelentést hordoz. Elméletem bemutatására öt vers elemzését adom köz­re a második fejezetből.

 

A különböző versmértékek használatának jelentősége

 

A versmértékekről szóló szakirodalmi művek több száz versmértéket sorol­nak fel és mutatnak be. Felmerülhet a kérdés, hogy vajon a versmértékek használatának van-e különösebb jelentősége azon kívül, hogy az irodalmi alkotások ékesítésére szolgálnak?

A szanszkrit nyelvű alkotások elemzése során néhány érdekességre figy­eltem fel a versmértékek használatát illetően. Habár nem találtam konkrét leírást arról, hogy változik-e a mondanivaló akkor, ha egy verset vātormīban, pañcacāmarában vagy bármilyen más versmértékben kom­ponálnak meg, tapasztalatom szerint mégsem mindegy, hogy egy adott mondanivaló melyik chandaḥ ruháját ölti fel, amikor szavakba öntenek egy gondolatsort. Ezt a sejtést támasztja alá az alábbi idézet:

Nincs költészet chandaḥ vagy versmérték nélkül a szanszkrit (és a szanszkritból eredő többi) nyelvben. A nagy költő, Dāṇḍī hangsúlyoz­za, hogy a chandaḥ tudománya az a hajó, amellyel át lehet szelni a köl­tészet mély óceánját. Annak érdekében, hogy megértsünk, értékeljünk és élvezzünk vagy befogadjunk bármely költői alkotást, a metrika tu­dománya mindenek felett álló fontossággal bír. Minden egyes chan­daḥ sajátságos hangulattal, lendülettel és zamattal rendelkezik. Ezért  a megfelelő chandaḥ kiválasztása nélkülözhetetlen ahhoz, hogy le tud­junk írni vagy ki tudjunk fejezni egy érzelmet, élményt vagy hangu­latot. Valójában az időmértékes kompozíció művészete áthatja a szan­szkrit költészetet, s így a versmérték tudománya a szanszkrit költészet dicsőségének gerince.[1]

A következő oldalakon a gyakorlatban is be fogom mutatni, hogy mil­yen módon járulnak hozzá egyes versmértékek a versek mondanivalójához. Ezenkívül rövid betekintést nyújtok a Bhagavad-gītāt alkotó versmértékek statisztikájába is.

 

A Bhagavad-gītā versmértékei

 

A tizennyolc fejezetből álló Bhagavad-gītā a Mahābhārata című indiai eposz fontos része. Ezért néha Gītopaniṣadnak is nevezik, mivel az upaniṣadok lényege, összefoglalása található meg benne. Szinte minden filozófiai iskola fűzött hozzá magyarázatot.

A mű a versmértékcsoportok szempontjából rendkívül egyszerű: csak anuṣṭubh és triṣṭubh típusú versmértékekből áll, s az anuṣṭubh előfordulása jócskán túlszárnyalja a triṣṭubhok számát. A Bhagavad-gītā versei négysoro­sak, és míg az anuṣṭubh típusú versek sorai nyolcszótagúak, addig egy triṣṭubh négyszer tizenegy szótagból áll. A mű hétszáz verse a versmértékek szempontjából így oszlik meg:

fejezet

anuṣṭubh              

triṣṭubh

összesen

1

46

0

46

2

64

8

72

3

43

0

43

4

42

0

42

5

29

0

29

6

47

0

47

7

30

0

30

8

24

4

28

9

32

2

34

10

42

0

42

11

19

36

55

12

20

0

20

13

35

0

35

14

27

0

27

15

15

5

20

16

24

0

24

17

28

0

28

18

78

0

78

összesen

645

55

700

 

 

A triṣṭubh versmértékcsoportból gyakorlatilag csak upajātit találunk, ami több versmérték keverékét jelenti. Ez azt jelenti, hogy az egész Bhagavad-gītāban nincs olyan triṣṭubh típusú vers, amelynek mind a négy sora azonos lenne. Megkülönböztetünk viszont szabályos és szabálytalan variánsokat.

Az upajāti általában az indravajrā és az upendravajrā tetszőleges keverékét jelenti. Ebből tizennégyféle variáció létezik, és mindegyik más-más nevet visel. Ez a változat a legismertebb és a leggyakrabban használt upajāti, ezért ezzel találkozunk a legtöbbször a szanszkrit verses szövegekben.

Az indravajrā versképlete jelekkel:

- -•- -••-•- -,

Az upendravajrā pedig így néz ki:

•-•- -••-•- -,

A vessző a yatit, vagyis a szünetet jelenti, amelyet felolvasás közben kell tartani. A versképletekből kitűnik, hogy e két versmérték csaknem azonos, csupán az első szótagjukban térnek el egymástól. Ebben a típusú upajātiban így csupán az első szótag változik: vagy rövid (upendravajrā) vagy pedig hosszú (indravajrā). A többi szótag megegyezik.

Hasonlóképpen keverednek a svāgatā és a rathoddhatā versmértékek is, és a Vṛttaratnākara azokat is upajātinak nevezi.[2]  E versek képlete így alakul:

   A svāgatā versképlete:

 -•-,•••-••- -,

   A rathoddhatā versképlete:

 -•-,•••-•-•-,

Itt azt találjuk, hogy vagy a tizedik szótag rövid és a tizenkettedik hosszú (svāgatā), vagy pedig fordítva (rathoddhatā), míg az összes többi szótag azo­nos. Ez is minimális eltérést jelent a pādák között.

Ezen a két pároson kívül felfedeztem még egy harmadikat, ami szintén gyakran előfordul a szanszkrit nyelvű művekben: a vātormī és a Śālinī páros. Ez esetben az ötödik szótag váltakozik: vagy rövid (vātormī) vagy pedig hosszú (Śālinī), a többi mind azonos. Íme:

  A vātormī képlete:

 - - - -,••- -•- -,

  A Śālinī képlete:

- - - -,-•- -•- -,

Összefoglalva: az upajāti tehát minimális (1-2 szótagos) variációs lehető­séget jelent soronként, s ez a verstan szakértői szerint megengedett, olyan­nyira, hogy az indravajrā és az upendravajrā párosok minden egyes variánsát külön nevekkel illetik.

Úgy tűnik viszont, hogy a Bhagavad-gītāban tovább variálják az upajātikat, s ez egyáltalán nem verstani szépséghiba, hanem éppen ellenkezőleg: még jobban bővítik a sorok jelentéstartalmát. Vizsgáljuk meg közelebbről az első négy upajātit!

 

A versmértékek mint a gesztikuláció eszközei

 

A Bhagavad-gītāban az Úr Kṛṣṇa tanítja Arjunát, aki az ő barátja és nagy tisztelője is egyben. Párbeszédük egy hatalmas csata előtt kb. 40 perccel hangzik el. Arjuna dilemmába kerül, mert nem tudja eldönteni, hogy vajon megvívja-e a háborút unokatestvérei és tanítói ellen, vagy pedig mondjon le a királyságról, és vonuljon vissza az erdőbe. Nem érti, hogy mi értelme van borzalmas vérontás árán megszerezni a birodalmat, ha valójában nem is vá­gyik rá.

Ismernünk kell a Mahābhārata történetét ahhoz, hogy teljes mértékben átérezzük az Arjunát gyötrő kétségeket, és megértsük, miért nem mondhat le kṣatriya kötelességéről, a harcról. Első pillantásra egyszerűbbnek tűnik a béke; ám a Mahābhāratából megtudjuk, hogy un­okatestvérei többször próbálták megölni őt és négy testvérét, s megbecstelenítették a feleségüket, Draupadīt. Mindezek ismeretében inkább már az tűnik furcsának, hogy miért akar Arjuna megkegyelmezni nekik.

Az első fejezetben Arjuna felsorolja ellenérveit a háborúval szemben, majd íját és nyilát félredobva bánatosan lerogy a harci szekerére. A szituáció drámaiságát kellőképpen fokozza az a tény, hogy Arjuna a harcra készen felsorakozott két sereg között teszi mindezt - szinte tapintani lehet a feszül­tséget. Kṛṣṇa először röviden reagál: a második fejezet elején felrója neki, hogy nem illik egy igazi kṣatriyához, harcoshoz az efféle viselkedés, és ezért érthetetlen az, hogy egy ilyen nagy hősön erőt vehet a gyengeség. Arjuna ekkor ismét összefoglalja az érveit, s ezt az öt verset fogjuk most alaposan, sorról-sorra megvizsgálni.

Íme az ötből az első, a második fejezet negyedik verse:

      

Śloka

             •   -       •   •     •  -     -       -

kathaṁ bhīṣmam ahaṁ saṅkhye

Śloka

-  -     •    •    •  - • -

droṇaṁ ca madhusūdana

Śloka

••   -      •• -    -  -

iṣubhiḥ pratiyotsyāmi 

Śloka

 -   -  -  • •  - •  -

 pūjārhāv ari-sūdana

 

Arjuna így szólt: Óh, ellenség elpusztítója, Madhu végzete, hogyan harcolhatnék        nyilakkal olyan harcosok ellen, mint Bhīṣma és Droṇa, akik méltóak arra, hogy imádjam őket?[3]

 

Arjunát nyilvánvalóan az zavarja, hogy a tanítói ellen kell harcolnia, habár azok az ellenség oldalára álltak. Tőlük tanulta a harcászat tudományát, és nem ildomos, hogy az ember azok ellen fordítsa a tudását, akiktől ere­detileg kapta. A Védák korában rendkívül nagy tisztelet övezte a tanárokat, majdhogynem félistenként tisztelték őket. Arjuna tehát meglehetősen za­varba kerül, s nem tudja, mitévő legyen.

 

 

 

Az ötödik vers:

 

upendravajrā

• -   •  - -   •    •  - •    -  -

gurūn ahatvā hi mahānubhāvān

gunāgī

-  -    -    -       -      •    • - •  - -

 Śreyo bhoktuṁ bhaikṣyam apīha loke 

indravajrā

-   -    •    -    -    •  •  -   • - -

hatvārtha-kāmāṁs tu gurūn ihaiva

indravajrā

-   - •     -  -    •   • -    •  -     -

bhuñjīya bhogān rudhira-pradigdhān

 

Jobb koldulva élni ebben a világban, mintsem a nagy lelkek, tanáraim élete árán folytatni az életet. Világi nyereségre vágynak bár, mégis a feljebbvalóink, s ha megöljük őket, vér szennyezi majd be mindazt, amit élvezni fogunk.[4]

 

 Ahogy láthatjuk, már az első triṣṭubh típusú versmérték eltér a hagyo­mányos upajāti versformától, ugyanis kettő helyett három versmérték keve­redik: az upendravajrā, az indravajrā és a gunāṅgī. Ennek eredményeképpen megtörik a ritmus, s nem egy vagy két, hanem sokkal több szótagban tér el egymástól a pādák versképlete. Ez a szabálytalanság még jobban hang­súlyozza Arjuna zavarodottságát, s éppen az eltérő formát mutató második pādában találjuk azt a mondatot, amelynek a mondanivalója is szabálytalan, ellentmond a kṣatriyák illemkódexének: [...]jobb koldulva élni ebben a világban... Egy harcos sohasem koldul, Arjuna mégis inkább ezt tenné a harc helyett. Ez felettébb szokatlan.

 

A hatodik vers pedig még ennél is furcsább:

 

???

•   -   -    -    -    •  • -    -   • - -

na caitad vidmaḥ kataran no garīyo 

???

-    -  • -  •   • •  -  -   • -  -

yad  jayema yadi no jayeyuḥ

indravajrā

-    - •  -   -   • • - • -  -

yān eva hatvā na jijīviṣāmas 

īhāmgī

-     -    • -     •  •   -      -  • -   -

te ‘vasthitāḥ pramukhe dhārtarāṣṭrāḥ

 

Azt sem tudjuk, melyik a jobb: ha mi győzünk, vagy ha ők győznek le minket. Ha megöljük Dhṛtarāṣṭra fiait, tovább már nekünk sem sza­badna élnünk. Most mégis előttünk sorakoznak a csatatéren.[5]

 

Ennek a versnek az első két sora tizenkét szótagú, a harmadik és a negye­dik sora pedig tizenegy, ráadásul mind a négy sor eltérő versmér­tékben komponálódott. A meglepő az volt számomra, hogy a vers első két sorát nem tudtam azonosítani, pedig már több mint ezerötszáz versmér­téket gyűjtöttem össze, s abból százhuszonkilenc jagatī (12 szótagú).

Arjuna unokatestvérei élete miatt aggódik, akik szintén az ellenség so­raiban foglalnak helyet, s emiatt ellenük is harcolnia kell. Egyre fokozódó zavarát a versmértékek sorról sorra mutatkozó kaotikussága még inkább kihangsúlyozza.

 

 

 

 

A hetedik versben fordulat áll be Arjuna gondolatmenetében:

 

indravajrā

-   -    •   -  - • • -   •    -   -

kārpaṇya-doṣopahata-svabhāvaḥ 

Śālinī

-     -  -    -        -    •   -      -    •  - -

pṛcchāmi tvāṁ dharma-sammūḍha-cetāḥ 

Śālinī

-        -   -     -     -   • -      - •  -    -

 yac chreyaḥ syān niŚcitaṁ brūhi tan me 

Śālinī

 -   -    -   -      -  •    -       -       •  -    -

Śiṣyas te ‘haṁ Śādhi māṁ tvāṁ prapannam 

 

Most zavarban vagyok a kötelességemet illetően, és szánalmas gy­engeségem miatt elvesztettem önuralmamat. Ebben a helyzetben kérlek Téged, mondd meg világosan, mi a legjobb számomra! Most a tanítványod vagyok, egy lélek, aki meghódolt Előtted. Kérlek, oktass engem![6]

 

Az első sor indravajrā, a másik három pedig Śālinī. Arjuna frusztráció­ja olyan méretet ölt ekkorra, hogy hangzatos érvei ellenére sem leli nyugalmát, s csak egyetlen kiutat lát: ha meghódol Kṛṣṇa előtt, elfogadja lelki tanítómesterének, és teljes mértékben aláveti magát akaratának. Ez természetesen azt is jelenti majd, hogy Ka észérvekkel győzi meg Arjunát a helyes út követéséről, s erről az olvasó maga is meggyőződhet a Bhagavad-gītā figyelmes tanulmányozása során.

A hetedik vers első sorában tehát Arjuna teljes mértékben zavarodott, s ezt hangsúlyozza a versmérték szaggatott, vonagló ritmusa is. A második sorban pedig nyíltan Kṛṣṇához fordul, s azt kérdi tőle, hogy mit tegyen, mert nem tud eligazodni a dharma, azaz a vallás szabályai között. A verselés ekkor átvált a sokkal nyugodtabb és lassúbb Śālinīre, s ez a forma meg­marad a vers második felében is, amikor Arjuna meghódol Kṛṣṇa előtt. Arjuna ekkorra már maximálisan aláveti magát legjobb barátja ítélőképességének, s hozzáteszi: a tanítványod vagyok, ami azt jelenti, hogy nem fog tovább akadékoskodni. Ez az állapot előrevetíti a belső béke és a lelki egyensúly elérését, s ez a béke nyilvánul meg az egységes versforma alkalmazásában.

A nyolcadik vers levezeti az előbbi felfokozott állapotot; már sokkal nyu­godtabb a hangulata, amit a még ugyan kevert, de teljesen szabályos upajāti versmérték érzékeltet:

 

upendravajrā

•  -    •  -   -  •   •   - •  -    -

na hi prapaŚyāmi mamāpanudyād

indravajrā

 -     -  •     -    -  • •    -    • -   -

yac chokam ucchoṣaṇam indriyāṇām

upendravajrā

•  -   •     -   -   ••  -   •    -     -

 avāpya bhūmāv asapatnam ṛddhaṁ 

indravajrā

 -   -    • -  -     • •  -    • -   -

rājyaṁ surāṇām api cādhipatyam 

 

Nem tudom, hogyan űzzem el ezt a bánatot, amely kiszikkasztja érzékeimet, s melyet legyőzni nem leszek képes még akkor sem, ha egy páratlan, virágzó földi királyságot nyerek, olyan korlátlan hatalommal, mint a félisteneké a mennyek országában.[7]

Arjuna itt azt sugallja Kṛṣṇának, ne is próbálja őt meggyőzni arról, hogy a leendő királyság, amelyet ezzel a csatával elnyerne, feledte­thetné a bánatát: hiszen még a félistenek birodalma sem tenné boldoggá. A testvérháború tétje pedig csupán egy földi királyság.

Még egy érdekesség: ennek az upajātinak, ahol az upendravajrā és az indravajrā versmértékek ilyen sorrendben váltják egymást, az a neve, hogy haṁsī, vagyis ’hattyú’. Köztudott, hogy a hattyúk kizárólag nyugodt, tiszta vizű tóban úszkálnak, s e természeti kép felvillantása a versmértéken keresz­tül Arjuna várható elmeállapotát tükrözi: a kétségek fodrozódó hullámai lassan elcsöndesednek a nyugalom tavának tükrén.

Természetesen más verselemzők másképp is értelmezhetik ezeknek a versmértékeknek a jelenlétét, én azonban úgy érzem, hogy segítségükkel mélyebb betekintést nyerhetünk ebbe az isteni (bhagavad) énekbe (gītā). Szinte megelevenedik e két kiváló személyiség párbeszéde, a különféle vers­mértékek pedig ily módon a nem látható gesztikulációk és arckifejezések helyett funkcionálnak. Mindezekből az szűrhető le, hogy a versmértékeknek nem pusztán esztétikai szerepük van a (szanszkrit) költészetben, s a költő nem merő szeszélyből, egyéni hangulatának megfelelően dönt egy adott versmérték mellett. A választott forma az ábrázolt valóságból, a szereplők lelkiállapotából és érzéseiből megnyilvánuló metakommunikáció egyféle nonverbális kifejezőeszközéül is szolgál.

 

 

 

 

 

Felhasznált irodalom

 

Bhaktivedanta Swami, A. C. 1993: Bhagavad-gītā úgy, ahogy van (Második, javított és bővített kiadás). BBT International.

Kapil Deva Dvivedi, Dr.-Shyam Lal Singh, Dr. 2008: The Prosody of Piṅgala. Vārāṇasī (India), Vishwavidyalaya Prakashan.

Kedāra Bhaṭṭa 2004: Vṛttaratnākara (with the commentaries of Bhaṭṭa Nārāyaṇa Bhaṭṭ; edited with the Maṇimayī commentary in Hindi by Pt. Śrī Kedāra Nātha Śarmā; The Kashi Sanskrit Series 55). Vārāṇasī (India), Caukhambhā Saṁskṛta Saṁsthāna.



[1]    Dvivedi-Singh 2008: xxi.

 

[2]    Bha±±a 2004: 92-93.

 

[3]    G¦tā 2.4.

 

[4]    G¦tā 2.5.

 

[5]    G¦tā 2.6.

 

[6]    G¦tā 2.7.

 

[7]    G¦tā 2.8.

 



ISKCON Alapitó Acarya - A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola | Kapcsolat

A www.tattva.hu weboldalon található minden tartalom a Bhaktivedanta Hittudományi Fősikola tulajdona, vagy felhasználói joga alá esik.
Az oldalról minden tartalom átvételéhez az oldal üzemeltetőjének írásos engedélye szükséges. Tartalom átvételének igénylése: [email protected]
© 2019 Bhaktivedanta Hittudományi Fősikola
© 2019 Bhaktivedanta Kulturális és Tudományos Intézet Alapítvány
Minden jog fenntartva!

Hare Kṛṣṇa Hare Kṛṣṇa Kṛṣṇa Kṛṣṇa Hare Hare
Hare Rāma Hare Rāma Rāma Rāma Hare Hare