Görgessen tovább

Meditáció
Hová tűnt a Bhāgavata-purāṇa 3.900 verse?

Hét évnyi kutatás gyümölcsét szeretném megosztani az elkövetkező néhány oldalon a tisztelt olvasóval. Nem kívánom azt a látszatot kelteni, hogy valóban megtaláltam a választ a címben feltett kérdésre. Mindazonáltal számomra megnyugtató módon sikerült feloldanom néhány látszólagos ellentmondást e témában, ezért a kutatásom eredményét e rövid cikk keretében összefoglalom, hogy megóvjam az enyészettől. Előbb azonban felvezetem a problémát, azaz: hogyan hiányozhatna egy közel tizedik éneknyi rész a Bhāgavata-purāṇából?

A purāṇák kijelentései a Bhāga­va­tam­ról

A tizennyolc mahāpurāṇa közül szin­te mindegyikben találunk leírást a töb­bi purāṇáról. Az alábbi idézetek a Bhāga­vata-purāṇáról szólnak, és a Tattva-san­darbha alapján állítottam össze. Az idézetek rendre a (1) Matsya-, a (2) Skanda- és az Agni-, a (3) a Garuḍa- és (4) más purāṇákból valók.

(1) tathāpi tat svarūpa mātsye
„yatrādhikṛtya gāyatrīṁ varṇyate dharma-vistaraḥ
vṛtrāsura-vadhopetaṁ tad-bhāgavatam iṣyate
likhitvā tac ca yo dadyād dhema-siṁha-samanvitam
prauṣṭhapadyāṁ paurṇamāsyāṁ sa yāti paramāṁ gatim
aṣṭādaŚa-sahasrāṇi purāṇaṁ tat prakīrtitam” iti.

A Śrīmad-Bhāgavatam jellemzőit így írja le a Matsya-purāṇa [53.20-22]: „Azt a purāṇát nevezik Śrīmad-Bhāgavatamnak, amely elmagyarázza a legfőbb vallásos elveket, amely a Gāyatrī-mantrán alapul, s amely elmeséli Vṛtra démon megölését. Ez a purāṇa 18.000 versből áll. Ha valaki lemásolja a Bhāgavatamot, arany oroszlántrónusra helyezi, Bhadra hónap (augusztus-szeptember) teliholdján pedig elajándékozza, eléri a legfőbb célt.”[1]

(2) evaṁ skānde prabhāsa-khaṇḍe ca - „yatrādhikṛtya gāyatrīm”
ity-ādi „sārasvatasya kalpasya madhye ye syur narāmarāḥ  /
tad-vṛttāntodbhavaṁ loke tac ca bhāgavataṁ smṛtam  /
likhitvā tac ca” ity-ādi ca. - „aṣṭādaŚa-sahasrāṇi purāṇaṁ tat
prakīrtitam” iti. Tad evam agni-purāṇe ca vacanāni vartante.

A Skanda-purāṇában [Prabhāsa-khaṇḍa 7.1.2.39-42] a Matsya-purā­ṇá­­éhoz hasonló leírást találunk a Śrīmad-Bhāgavatamról: „A Śrīmad-Bhāgavatamként ismert purāṇa beszámol az emberek és a félistenek cselekedeteiről a Sārasvata-kalpában, elmagyarázza a legfőbb vallásos elveket a Gāyatrī alapján, s elmeséli Vṛtrāsura megölését. Ez a purāṇa 18.000 versből áll [...]. Ha valaki lemásolja a Bhāgavatamot, arany oroszlántrónusra helyezi, Bhadra hónap (augusztus-szeptember) teliholdján pedig elajándékozza, eléri a legfőbb célt.” Ezek a versek az Agni-purāṇában [272.6, 7.] is megtalálhatók.[2]

(3) gāruḍe ca: „pūrṇaḥ so ‘yam atiŚayaḥ
artho ‘yaṁ brahma-sūtrāṇām bhāratārtha-vinirṇayaḥ
gāyatrī-bhāṣya-rūpo ‘sau vedārtha-paribṛṁhitaḥ
purāṇānāṁ sāma-rūpaḥ sākṣād bhagavatoditaḥ
dvādaŚa-skandha-yukto ‘yaṁ
Śata-viccheda-sayuta
grantho ‘ṣṭādaŚa-sāhasraṁ
Śrī-bhāgavatābhidha” iti.[3]

A Garuḍa-purāṇa pedig kijelenti: „A Śrīmad-Bhāgavatam a legtökéletesebb purāṇa.[4] A Vedānta-sūtra jelentése jelen van a Śrīmad-Bhāgavatamban a Mahābhārata teljes magyarázatával együtt. A brahma-gāyatrī értelmezése teljes védikus tudással részletesen kifejtve szintén megtalálható benne. A Śrīmad-Bhāgavatam a legfelsőbb purāṇa, melyet az Istenség Legfelsőbb Személyisége Vyāsadeva inkarnációjában állított össze. Tizenkét énekből, háromszázharmincöt fejezetből és 18.000 versből áll.”[5]

(4) ṭīkā-kṛdbhiḥ pramāṇī-kṛte purāṇāntare ca
„grantho ‘ṣṭādaŚa-sāhasro dvādaŚa-skandha-sammitaḥ
hayagrīva-brahma-vidyā yatra vṛtra-vadhas tathā
gāyatryā ca samārambhas tad vai bhāgavataṁ viduḥ” iti.

Egy másik purāṇa, amit a Bhāgavatam magyarázója, Śrīdhara Svāmī idézett [Bhā­vārtha-dīpikā 1.1.1], így írja le a Śrīmad-Bhāgavatam jellemzőit: „A Śrīmad-Bhā­gavatamként ismert purāṇa 18.000 versből áll, 12 énekre tagolódik, a Gāyatrīval kezdődik, leírja a hayagrīva-brahma-vidyát és elmeséli Vṛtrāsura megölését.”[6]

A fordításokból kiemelkedik a 18.000-es szám, ami egy bizonyos szempontból lehet idealizált, kerekített érték, és emiatt szimbolikus jelentőséget tulajdoníthatunk neki, de az is lehet, hogy pontos értéket takar.

A fenti idézetekben a Matsya- és a Skanda-purāṇákban az aṣṭādaŚa-sahas­rāṇi, a Garuḍa-purāṇában pedig az aṣ­ṭā­daŚa-sāhasram szerepel. Mind a két kifejezés egyértelműen 18.000-et jelent.

Ludo Rocher a purāṇákról szóló könyvének egyik lábjegyzetében megjegyzi, hogy utánanézett a különböző purāṇák listáiban, és csak a Bhāgavata-purāṇa volt az, amelyik szerepelt az összes mahāpurāṇa listában, és ahol megjelölték a versek számát is: mindenhol következetesen 18.000 vers szerepelt. A többi purāṇa esetében voltak kisebb-nagyobb eltérések a versek számát illetően, vagy pedig nem szerepelt a nevük az összes listában.[7] Ez a megfigyelés biztató, hiszen ez arra utal, hogy a Bhāgavata-purāṇa valószínűleg teljes, és nem változott a tartalma az évszázadok során. Így nincs más hátra, meg kell számolni a verseket!

Számtani próbálkozások

Első ránézésre egyszerűnek tűnik az ellenőrzés: összeadjuk a fejezetek utolsó versszámait, és megkapjuk, hogy mennyi versből áll a Bhāgavatam. Legnagyobb meglepetésünkre mindössze 14.100-at ta­lálunk. (Ebbe beleszámoltam a Śrīla Prab­hupāda által „közbeékelt” verseket is, amelyeket más ācāryák által jóváhagyott kéziratokból vett át.[8] Az a kiadás, amiből Śrīla Prabhupāda dolgozott, nem tartalmazta ezeket a verseket. Ez azt jelentené, hogy hiányoznak versek, vagy inkább fejezetek a Bhāgavatam jelenlegi kiadásából? Nem valószínű, hiszen majdnem 4.000 versről van szó, s csak a tizedik ének, ami a legterjedelmesebb, 3.944 számozott verset tartalmaz kilencven fejezetében. Ez túl sok. Valami más lehet a megoldás.

A Tattva-sandarbhában Satyanārāyaṇa Dāsa a következő megoldást javasolja a Matsya-purāṇából idézett vers fordításának lábjegyzetében:

„Itt azt találjuk, hogy a Śrīmad-Bhā­gavatam 18.000 verset tartalmaz. Viszont ha valaki megszámolja a verseket a jelenlegi kiadásban, akkor néhány ezerrel kevesebbet talál. A megoldás az, hogy meg kell számolnunk az összes szótagot a Śrīmad-Bhāgavatamban, beleértve az uvācákat és az iti kezdetű mondatokat minden egyes fejezet végén, s az összeget osszuk el 32-vel. Ez a módszer az összes verset és prózát anuṣṭubh versekké alakítja, s a végösszeg közel 18.000-et ad ki. Ez az általános módszer. A Śrīmad-Bhāgavatam hosszú prózai szövegeket tartalmaz az ötödik énekben. Nem lehet azokat egyetlen anuṣṭubh versnek számítani, mert az csak 32 szótagból áll.”[9]

Śrīla Prabhupāda is utal erre a módszerre a Caitanya-caritāmṛta egyik verséhez fűzött magyarázatában, ahol Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī (XVI-XVII. sz.) Rūpa Gosvāmī irodalmi munkásságát méltatja:

„Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhā­ku­ra a lakṣa-grantha („százezer vers”) szavakkal kapcsolatban azt mondja, hogy Śrīla Rūpa Gosvāmī összesen százezer (eka-lakṣa vagy lakṣa-grantha) verset írt. A másolók a szanszkrit művek verseit és prózai részeit is számítják. Nem szabad tévesen azt gondolnunk, hogy Śrīla Rūpa Gosvāmī százezer könyvet írt. Valójában tizenhat könyvet írt, ahogy azt a Bhakti-rat­nā­kara Első Hulláma megemlíti (Śrī-rūpa-gosvāmī grantha ṣoḍaŚa karila).”[10]

Maga a módszer logikusnak tűnik, hisz míg az anuṣṭubh versek harminckét szótagból állnak, addig egyes prózai szövegek - mint pl. a Śrīmad-Bhāgavatam 4.29.54 vagy az 5.17.13 versei -, amelyeket egyetlen „versnek” számoztak be, 191 szótagot is tartalmaznak.

Satyanārāyaṇa Dāsa a könyvben később konkrétan meg is nevez egy XIX. században élt ācāryát, aki e módszer alapján megszámolta a Śrīmad-Bhāgavatam összes szótagját:

„Gaṅgāsahāya, az Anvitārtha-Prakā­Śa írója megszámolta a Śrīmad-Bhāga­vatamban lévő összes szót, beleértve az uvācákat és a fejezetek lezárását is, összeadta a szótagokat, és 32-vel elosztva megkapta, hogy az egész Śrīmad-Bhāgavatamban hány anuṣṭubh vers van. Ez a hagyományos módszere annak, hogy megszámoljuk a versek számát. Ő ezt háromszor elvégezte és számítása szerint másfél verssel kevesebb lett.”[11]

Nincs más hátra, meg kell hát számolnunk a Bhāgavatam verseiben található összes szótagot. Íme:

Ének

Fejezet

Vers

Szótag

Anuṣṭubh

1

19

808

29.250

914,0625

2

10

393

15.109

472,1525

3

33

1.416

51.487

1.608,96875

4

31

1.449

52.188

1.630,875

5

26

668

41.327

1.291,46875

6

19

851

30.639

9.57,46875

7

15

750

27.120

847,5

8

24

931

33.942

1.060,6875

9

24

958

32.664

1020,75

10

90

3.944

142.338

4.448,0625

11

31

1.367

47.426

1.482,0625

12

13

565

19.745

617,03125

 

335

14.100

523.235

16.351,09375

 

Én csak kétszer számoltam át ellenőrzés gyanánt.

Ezenkívül megszámoltam az uvācákban található szótagokat is. Az 1.332 db uvā­cában (és egy-két hasonlóan rövid be­vezető mondatban) összesen 8.145 db szótag van, ami 254,53125 db anuṣṭubh jellegű versnek feleltethető meg. A kettő együtt 16.605 db 32 szótagú verset tesz ki, ami még mindig jelentős különbség a 18.000-hez képest. Emellett a fejezetvégi lezárásokkal sem jutunk közelebb a végösszeghez, mert a 335 fejezet végén található mondatok (hosszukat tekintve minimum 335, maximum 770 darab anuṣṭubh versnek feleltethetőek meg) nem fedik le a hiányzó 1.395 verset.

Gaṅgāsahāya az Anvitārtha-PrakāŚa nevű Bhāgavatam-kommentárjában[12] valójában oly módon jutott el a 18.000 vershez, hogy az uvācákat teljes anuṣṭubh versnek, a fejezetvégi lezárásokat pedig átlagosan 44 szótagú verseknek vette. Így kapta meg végül, kis eltéréssel, a 18.000-es versszámot.[13] Mivel nincsenek meg az ācārya részletes számításai, ezért én is elvégeztem a fent leírt módon a kalkulációt. Az eddigi eredményeket felhasználva a következőt kaptam:

16.351           vers (32 szótag szerint)

1.332            db uvāca

460               (335×44/32)

18.143

Ez a gondolatmenet volt az első mérföldkő a Bhāgavatam „hiányzó” versei után folytatott kutatásomban. Előfordulhat viszont, hogy néhányan nem fogadják el ezt az eredményt egzakt bizonyításnak. Hiszen mi alapozza meg azt a felvetést, hogy például a brahmovācát 32 szótagú versnek kell számolni? Ugyanígy semmi sem támasztja alá azt a módszert, mely szerint a fejezetvégi lezáró mondatokat épp 44 szótagú verseknek kellene tekinteni, amikor valójában eltérő hosszúságúak.

A lehetséges és talán jogosnak vélt ellenvetések megválaszolása érdekében további kutatásokat végeztem.

Filozófiai kutatások

Jīva Gosvāmī Krama-sandarbhájából, mely a Śrīmad-Bhāgavatam egy másik magyarázata, további értékes információhoz jutottam, ami új lendületet adott az eddigi kutatásaimnak.

A Śrīmad-Bhāgavatam 1.2.4 verséhez fűzött magyarázatában Jīva Gosvāmī azt állítja, hogy a Bhāgavatam versmértéke a gāyatrī. Ezt a tényt a cikkem elején megtalálható négy másik purāṇa-idézet is alátámasztja, amelyekben nemcsak a 18.000 versre találunk konkrét utalást, hanem a Bhāgavatam és a Gāyatrī-mantra szoros kapcsolatát is mind megemlítik.

Íme a magyarázat eredeti szanszkrit szövege:

nārāyaṇam ity atra Śāstrasyāsya nara-nārāyaṇāv adhiṣṭhātṛ-devate nirdiṣṭe | ca-kārāc chrī-kṛṣṇo’sya devatā | sarasvatī Śaktiḥ | ca-kārād vyāsa ṛṣiḥ | vyāsam iti pāṭhe spaṣṭa eva | bījaṁ tu praṇava eva jñeyaḥ—oṁ naimiṣe [bhā.pu. 1.1.4] ity uktatvāt | chando’tra gāyatrī jñeyaḥ—dhīmahi [bhā.pu. 1.1.1] ity uktatvena tayaivāvrabdhatvāt | tasmāt te namasyā iti bhāvaḥ ||4||[14]

Számunkra ez az érdekes mondat: chando’­tra gāyatrī jñeyaḥ—dhīmahi [bhā.pu. 1.1.1] ity uktatvena tayaivāvrabdhatvāt, azaz: „Gāyatrī a versmérték, mivel ezzel kezdődik.” A dhīmahi szó ugyanis a brahma-gāyatrī-mantrára utal.

Ez a filozófiai alapvetés tehát azt sugallja, hogy a Bhāgavatammal kapcsolatban nem az anuṣṭubh versmértéket kellene mértékegységnek tekinteni a 32 szótagjával, hanem a brahma-gāyatrī-mantrát. Viszont azt, hogy valójában hány szótagból áll a brahma-gāyatrī, nem is olyan egyszerű meghatározni.

A brahma-gāyatrī mint mértékegység

Amikor felmerül az a lehetőség, hogy a brahma-gāyatrī lehet a Bhāgavatam versmértéke és egyben mértékegysége, rögtön felvetődik a kérdés, hogy az oṁ szótag az elején, illetve az azt követő vyāhṛtik (bhūr bhuvaḥ svaḥ) vajon a brahma-gāyatrī szerves részét képezik vagy nem.

A védikus gāyatrī versmérték ugyanis eredetileg 3×8=24 szótagból áll, a 18.000 vershez viszont akkor kerülnénk közel, ha 29-cel osztanánk el a szótagszámokat. Ráadásul ha megszámoljuk a brahma-gāyatrī szótagszámait, akkor nem 24-et, hanem csak 23-at kapunk.

Tehát három problémával állunk szemben:

Az oṁ szótag része-e a brahma-gāyatrī-mantrának (+1 szótag)?

A vyāhṛtiket hozzávehetjük-e a szótagszámokhoz (+4 szótag)?

Hogyan lehet a brahma-gāyatrī 23 helyett 24 szótagú?

1. Az om szótag

Pingalācārya híres művében, a Chandaḥ-Śāstrában találjuk a következő sūtrát: daivyekam (2.3). E mű második fejezete a gāyatrī-mantrák különféle fajtáiról szól, s az egyik közülük a daivī-gāyatrī. A sūtra magyarázata szerint: „A daivī-gāyatrī csupán egy szótagból áll, pl. az om szótagból. Ez (a gāyatrī) csak egy szótagot tartalmaz tehát.”[15] Tehát az oṁ szótag szerves részét képezheti egy gāyatrī-mantrának.

Az oṁ szótagot valóban be szokták számítani a mantra hosszába. Példaként olvassuk el az alábbi idézetet: „Oṁ namo bhagavate vāsudevāya - ezzel a tizenkét szótagú mantrával kell imádnunk az Úr Kṛṣṇát.” (Bhāg. 4.8.54) Śrīla Prabhupāda e vershez írt magyarázatában ezt írja: „Az oṁ namo bhagavate vāsudevāya mantra dvādaŚākṣara-mantraként ismeretes. A praṇavával, vagyis az oṁkārával kezdődik, s a vaiṣṇava bhakták éneklik.” [16] Nem igényel bonyolult számítást, hogy belássuk: az oṁ szótag szerves része ennek a mantrának is.

2. A vyāhṛtik

A HarivaṁŚa-purāṇában bukkantam rá a következő versre:

tayostad vacanaṁ Śrutvā  tisro vyāhṛtayo japan
trīnimān kṛtavāṁ lokān yathāha brāhmaṇī Śrutiḥ

„Miután ily módon tanította az Úr Nārāyaṇa két formája (Yogācārya Nārāyaṇa és Sāṅkhyācārya Kapila), Brahmā megteremtette a három bolygórendszert - Bhūḥ, Bhuvaḥ és Svaḥ -, miközben a gāyatrī-mantrát énekelte, amely a bhūr bhuvaḥ svaḥ szavakkal kezdődik. Ez a mantra a Védákban található, melyek leírják, hogy aki énekli ezt a mantrát, megérti az Abszolút Igazság természetét.” [17]

Ez a fejezet Brahmā teremtését írja le, s ez a vers egyértelműen, elválaszthatatlanul összeköti a vyāhṛtiket a gāyatrī-mantrával. A mi esetünkben a „Védákban található mantra” a brahma-gāyatrī, amit a Yajur-veda (30.2) ír le.

3. Huszonhárom vagy huszonnégy szótag?

A brahma-gāyatrī első sora nem nyolc, hanem csak hét szótagból áll: tat savitur vareṇyam. Így összesen csak 23 szótagból áll a három sor, de ez szabálytalan. Mi lehet a megoldás?

Ugyancsak a Chandaḥ-Śāstrában található a következő sūtra: iyādipūraṇaḥ (3.2). A magyarázat szerint ha egy mantra egyik pādája, azaz sora egy szótaggal rövidebb a kelleténél, akkor az i vagy u magánhangzókkal kell megtoldani a megfelelő helyen, hogy megkapjuk a szükséges szótagszámot.  [18]

Jelen esetben a következőképpen kell kiegészíteni a szabály szerint a brahma-gāyatrī első sorát: tat savitur vareṇiyam. Így mindhárom sora nyolcszótagú lesz, ami összesen huszonnégy szótag.

A végeredmény

Tehát ha a fentiek alapján az eddig összeszámolt 523.235 szótagot elosztjuk 29-cel, akkor 18.042 verset kapunk. Ez az eddigi legközelebbi eredmény, amit filozófiai szemszögből is alá lehet támasztani.

Felhasznált irodalom

Bhaktivedanta Swami Prabhupāda: Śrī Caitanya-caritāmṛta. The Bhaktivedanta Book Trust, 1996.

Bhaktivedanta Swami Prabhupāda: Śrīmad-Bhāgavatam. The Bhaktivedanta Book Trust, 1994.

Jīva Gosvāmī: Tattva-sandarbha (with commentaries of Satyanārāyaṇa dāsa). Jivas, Vṛndāvana, 1995.

Dvivedi, Kapil Deva - Shyam Lal, Singh: The Prosody of Piṅgala. Vishwavidyalaya Prakashan, Vārāṇasī 2008

Rocher, Ludo: The Purāṇas. Otto Harras­sowitz, Wiesbaden, 1986.

Tagare, Ganesh Vasudeo: The Bhāgavata Purāṇa. Motilal Banarsidass Publishers, Delhi, 1992.

Bhūmipati Dāsa: HarivaṁŚa-purāṇa. Rasbihari Lal & Sons, Vrindaban, 2005.



[1]  Jīva 1995: 80.

 

[2]  Jīva 1995: 84.

 

[3]  Jīva 1995: 93.

 

[4]  Jīva 1995: 93.

 

[5]  Bhaktivedanta Swami 1996: 1187.

 

[6]  Jīva 1995: 85.

 

[7]  Rocher 1986: 168.

 

[8]  Tagare a Bhāgavata-purāṇához írt előszavában azt mondja, hogy ő is hozzáadott minden olyan verset a fordításához, amelyeket „Rāmānuja és Madhva iskoláiból származó autoritív magyarázatok hitelesnek fogadtak el, de nem voltak benne Śrīdhara Svāmin szövegében.” Tagare 1992: vii.

 

[9]  Jīva 1995: 80.

 

[10] Bhaktivedanta Swami 1996: 1318.

 

[11] Jīva 1995: 390.

 

[12] 1894-1897

 

[13] Jīva 1995: 390.

 

[14] Forrás: PAMHO: 10659520; levél Madana-mohana dasa-tól, 2011. november 5.

 

[15] Kapil 2008: 21.

 

[16] Bhaktivedanta Swami Prabhupāda 1994: 293.

 

[17] Bhūmipati 2005: 401.

 

[18] Kapil 2008: 21.

 



ISKCON Alapitó Acarya - A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola | Kapcsolat

A www.tattva.hu weboldalon található minden tartalom a Bhaktivedanta Hittudományi Fősikola tulajdona, vagy felhasználói joga alá esik.
Az oldalról minden tartalom átvételéhez az oldal üzemeltetőjének írásos engedélye szükséges. Tartalom átvételének igénylése: [email protected]
© 2019 Bhaktivedanta Hittudományi Fősikola
© 2019 Bhaktivedanta Kulturális és Tudományos Intézet Alapítvány
Minden jog fenntartva!

Hare Kṛṣṇa Hare Kṛṣṇa Kṛṣṇa Kṛṣṇa Hare Hare
Hare Rāma Hare Rāma Rāma Rāma Hare Hare