Görgessen tovább

Meditáció
Meditáció és a lélek - a transz­cendentális cél

Mielőtt a meditációról beszélnénk, szólnunk kell a lélek fogalmáról is a bhakti-yogában, az odaadás yogájában. A lélek megértéséről szóló alapvető szanszkrit szöveg a Bhagavad-gītā, ami egy párbeszéd Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége és az Ő barátja és tanítványa, Arjuna között. A Bhagavad-gītā különbséget tesz a test és a lélek között. Kṛṣṇa azt mondja Arjunának: dehino’smin yathā dehe:  „Amint a megtestesült lélek állandóan vándorol ebben a testben…”[1] A test és a lélek közötti különbség természetét a Bhagavad-gītā tovább magyarázza: antavanta ime dehā nityasyoktāḥ Śarīriṇaḥ: „az […] örök élőlény anyagi teste mindenképpen megsemmisül.“[2] Továbbá a lélek Isten, az Abszolút Igazság része.

Egy másik fontos szanszkrit szöveg, a Śrīmad-Bhāgavatam szerint az Abszolút Igazság három aspektusán keresztül érthető meg:

vadanti tat tattva-vidas
tattvayaj jñānam advayam
brahmeti paramātmeti
bhagavān iti Śabdyate

A bölcs transzcendentalisták, akik ismerik az Abszolút Igazságot, e kettősségtől mentes szubsztanciát Brahmannak, Paramātmának vagy Bhagavānnak hív­ják.[3]

Ebben az összefüggésben Brahman az Ab­szolút Igazság személytelen aspektusa. Az advaita (kettősség nélküli vagy monista) iskola filozófusai csak ezt a Brahman-aspektust ismerik el, ami egy személytelen ragyogás. Ők abban hisznek, hogy a lélek megvilágosult állapotában azonos Istennel, és úgy képzelik el, mint személytelen Brahman-ragyogást. Ezt a felfogást foglalja össze a következő kijelentés: ahaṁ brahmāsmi: „A Brahman vagyok!”[4]

A Paramātmā vagy Felsőlélek az Ab­szolút Igazság helyhez kötött, személyes kiterjedése. A Felsőlélek minden egyes élőlény testében jelen van, az egyéni lélekkel együtt. Néhány yogī a yoga-gyakorlás révén képessé válik arra, hogy érzékelje a Felsőlelket. Néhányuk téved, amikor az egyéni lelket a Felsőlélekkel azonosítja. Más szóval, ők az egyéni lelket Istennel azonosítják.

Az Abszolút Igazság harmadik aspek­tusa Bhagavān, az eredeti Istenség Legfel­sőbb Személyisége. A Paramātmā vagy Felsőlélek Bhagavān helyhez kötött kiterjedése az élőlények szívében, és Brahman Bhagavān fizikai ragyogása, akinek van egy meghatározott személyes formája. A személyes formáról, Aki Bhagavān, a Śrīmad-Bhāgavatamban találunk kinyilatkoztatást, amely azt mondja: kṛṣṇas tu bhagavān svayam: „az Úr Śrī Kṛṣṇa az eredeti Istenség Személyisége.”[5] Kṛṣṇa mindenkit vonzó és örökké fiatal. A bhakti-yoga gyakorlói úgy hiszik, hogy az egyéni lélek Kṛṣṇa része.

A Bhagavad-gītāban Kṛṣṇa azt mondja: mamaivāṁŚo jīva-loke jīva-bhūtaḥ sanātanaḥ: „Az élőlények ebben a feltételekhez kötött világban az Én örökkévaló, parányi részeim.”[6] A lélek megvilágosodott és felszabadult állapotában sem olvad bele a Legfelsőbb Lélekbe: a lélek örökké elkülönül a Legfelsőbb Lélektől. A lélek kapcsolatban van a Legfelsőbb Lélekkel, Kṛṣṇával. A kapcsolat természetét Caitanya Mahāprabhu, Kṛṣṇa egyik avatārája írja le: jīvera ‚svarūpa’ haya â€” kṛṣṇera ‚nitya-dāsa: „Az élőlény alapvető helyzetében Kṛṣṇa örök szolgája.”[7] Minden léleknek van svarūpája, örök lelki formája, amelyben Kṛṣṇát szolgálja. Az anyagi testtel ellentétben, ami ki van téve az öregkornak, a betegségnek és a halálnak, a svarūpa örökkévaló, boldog és transzcendentális tudással teli.

Bár a lélek Kṛṣṇával való kapcsolatának alapvető jellemzője a szolgálat (dāsa, szolga), ennek a szolgai kapcsolatnak a természete a rasa, a lelki gyönyör. A Taittirīya-upaniṣad kijelenti: raso vai saḥ, rasaṁ hy evāyaṁ labdhvānandī bhavati: „Isten a rasák (élvezetes lelki szerető kapcsolatok) forrása, és a lélek, aki Istent szolgálja, egy ilyen kapcsolatban, boldog.”[8] Különféle rasák vagyis lelki szerető kapcsolatok léteznek a tiszta lélek és a Legfelsőbb Lélek, Kṛṣṇa között. Az egyik a sākhya-rasa, a baráti szerető kapcsolat. Néhány lélek szerető barátként áll örök kapcsolatban Kṛṣṇával. A valóság lelki szintjén Kṛṣṇa a tehénpásztorfiú szerepét játssza, és élvezi a sok kalandot tehénpásztorfiú barátaival, ahogy az erdőkön és a réteken át Kṛṣṇa lelki bolygóján, Goloka Vṛndāvanán barangolnak.

Egy másik rasa a vātsalya, az a szeretet, amit a szülő érez a gyermeke iránt. Bár Kṛṣṇa örökkévaló, és nincs anyja vagy apja, beleegyezik, hogy a szeretett gyermek szerepét játssza azokkal a lelkekkel való kapcsolatában, akik a vātsalya-rasában kívánják szeretni Őt. Például Goloka Vṛndāvanában Kṛṣṇa elfogadja Nanda Mahārāját apjának, YaŚodāt pedig anyjának, és tökéletesen úgy viselkedik, mint az ő szeretett gyermekük.

A mādhurya-rasa a férj és a feleség vagy a szeretők közötti kapcsolat. Kṛṣṇa  viszonozza a lelkek tiszta, szerető érzelmeit a mādhurya-rasában, azáltal, hogy a tökéletes férj vagy szerető szerepét játssza. Valójában az összes kapcsolat, amit mi az anyagi világban élvezni próbálunk, azoknak a kapcsolatoknak a visszatükröződései, amelyeket a tiszta felszabadult lelkek élveznek Kṛṣṇával a lelki világban. E visszatükröződött, anyagi kapcsolatok azonban soha nem kielégítőek, mert az átmeneti anyagi testen és önző motivációkon alapulnak, melyek szenvedést okoznak. 

A lélek a svarūpáját, eredeti lelki formáját, és a rasát, eredeti szerető kapcsolatát Kṛṣṇával a lelki világban tapasztalhatja meg. De mi gátolja meg ebben az anyagi világban?

kṛṣṇa bhuli’ sei jīva anādi-bahirmukha
ataeva māyā tāre deya sasāra-dukha

Az élőlény Kṛṣṇáról megfeledkezve időtlen idők óta a külső arculat vonzásában él, ezért az illuzórikus energia (māyā) számtalan különféle szenvedéssel sújtja anyagi léte során.[9]

A lélek elfelejtette Istent, a lelki világot, saját lelki formáját és szerető kapcsolatát Istennel. A meditációs technikák - mint például a mantra-meditáció - célja a yogában segíteni az egyént abban, hogy tudatára ébredjen a lélek örök lelki formájának, Isten személyes identitásának és a lelki világ létezésének, valamint a lélek Istennel való kapcsolata természetének. Bár most elsősorban a bhakti-yoga meditációról van szó, de a meditáció hasonló célt szolgál más yoga-rendszerekben is, például Patañjali nyolcfokú yoga-rendszerében.

Patañjali Yoga-sūtrájában a követke­zőt olvassuk: tadā draṣṭuḥ svarūpe ’vast­hānam: „A meditáció tökéletességének elérése után a lélek a saját svarūpájában (eredeti formájában) helyezkedik el.”[10] A meditáció Patañjali rendszerében szintén elvezet Isten megvalósításához, ahogy azt a következő kijelentése is mutatja: īŚvara-praṇidhānād vā: „A yogīnak át kell adnia tudatát az Irányítónak (Istennek).”[11] A lélek és Isten megvalósításának technikái közül Patañjali rendszerében megtaláljuk a mantra-meditációt, hiszen kijelenti: tasya vācakaḥ praṇavaḥ: „ĪŚvara (Isten) képviselve van az oṁ szent szóban.”,[12] továbbá: taj-japas tad-artha-bhāvānām: „Azt [az oṁ-ot] mélyen átérezve annak jelentését kell énekelni.”[13]

Bár sok yoga-rendszer van, a Bhagavad-gītāban Kṛṣṇa különösen az odaadás yogáját, a bhaki-yogát ajánlja:

yoginām api sarveṣāṁ
mad-gatenāntartmanā
Ś
raddhāvān bhajate yo māṁ
sa me yuktatamo mata

Aki nagy hittel mindig Bennem lakozik, magában Énrám gondol, s  transzcendentális szerető szolgálatot végez Nekem, az a legmeghittebben  egyesül Velem a yogában, s minden yogī közül ő a legkiválóbb. Ez az Én véleményem.[14]

Nagyon sokféle meditáció van a bhakti-yogában, beleértve a Kṛṣṇa nevén, Kṛṣṇa formáján, Kṛṣṇa tanításain, Kṛṣṇa kedvtelésein és Kṛṣṇa szolgálatán való meditációt. A meditáció a bhakti-yogában általában aktív. Ez magában foglalja azt, hogy aktívan használjuk a testi érzékeket és szerveket. A bhakták, a bhakti-yoga gyakorlói úgy meditálnak Kṛṣṇa nevein, hogy a Hare Kṛṣṇa mantrát éneklik: Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare/ Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare. Az éneklésnek kétféle módja van: a japa és a kīrtana. Japázáskor a Hare Kṛṣṇa mantrát lágy hangon éneklik egy 108 gyöngyszemből álló füzér segítségével. Ez egyéni medi­táció. A kīrtanában sok ember énekli együtt a Hare Kṛṣṇa mantrát, hangszerek, például cintányér és dobok kíséretében. Ez csoportos meditáció. Bárki, aki hallja a Hare Kṛṣṇa mantrát ily módon énekelni, elér valamennyi lelki fejlődést. A Hare Kṛṣṇa mantrán való meditáció a fő gyakorlat a bhakti-yogában. Ha valaki gyakorolja ezt, fokozatosan tudatossá válik a svarūpájáról, Istenről és Istennel való örök szerető kapcsolatáról a lelki világban.

A bhakták aktívan meditálnak Kṛṣṇa formáján. Kṛṣṇa eredeti lelki formája a hétköznapi anyagi érzékek által közvetlenül nem észlelhető: csak a tiszta lelki érzékeken keresztül tapasztalható meg. Ugyanakkor Kṛṣṇa beleegyezik, hogy megjelenjen ebben a világban egy olyan formában, amelyet a testi érzékek által is észlelni lehet. Ezt arcā-vigrahának, Kṛṣṇa mūrti, azaz szobor formájának hívják, amely általában fémből, kőből vagy fából készül. A mūrti imádható templomban vagy a hívő otthonában. A bhakták az imádat során az arcā-vigrahán meditálnak, de ez a meditáció aktív. A bhakti-yoga elvei szerint Kṛṣṇa személyesen jelen van a mūrtiban, és a bhakta az imádat során személyes szolgálatokat végez a mūrtinak úgy, ahogy egy szolga személyes szolgálatát ajánlja különösen szeretett és tisztelt urának. A szolgálat jelenthet főzést, étel- és italfelajánlást, ruha illetve dísztárgyak felajánlását, szó­ra­koztatást stb. És miközben felajánlja ezeket a szolgálatokat, a bhakta mélyen meditál Kṛṣṇán, és gyakorolja a szeretet és az odaadás érzéseit. Ily módon a bhakta már ebben a világban gyakorolja a Kṛṣṇának történő szolgálatok felajánlását, éppen úgy, ahogy a felszabadult lelkek szolgálják Kṛṣṇát a lelki világban.

A bhakták aktívan meditálnak Kṛṣṇa tanításain, ahogy azt a szentírások, mint a Bhagavad-gītā és a Śrīmad-Bhāgavatam is kinyilatkoztatják. Ezek a könyvek tartalmazzák Kṛṣṇa egyéni lélekről, Istenről, és a kettejük kapcsolatáról szóló tanításait. Az e tanításokon való meditáció formái közé tartozik például hallgatni és olvasni azokat, illetve állandóan emlékezni rájuk. De még ennél is többet jelent, amikor a bhakták átadják e tanításokat másoknak. Például előadnak a tanításokból, beszélnek róluk rádióban, tévében és interneten. Kiadhatják a Bhagavad-gītāt, a Śrīmad-Bhāgavatamot és más, a bhakti-yogában központi szerepet betöltő szövegeket. Mindezek jelenthetik a Kṛṣṇa tanításain való koncentrált meditációt.

A bhakták aktívan meditálnak Kṛṣṇának az Ő örök társaival való kedvtelésein. Ezek a kedvtelések megtalálhatók például a Śrīmad-Bhāgavatamban. A bhakti-yoga végső célja az örök lelki forma elérése, és hogy ebben a lelki formában a bhakta csatlakozzon Kṛṣṇa kedvteléseihez. Az erre való felkészülés részét képezi a Kṛṣṇa kedvtelésein való meditálás oly módon, hogy a bhakta tanulmányozza annak irodalmát. Ez végezhető úgy is, hogy a Kṛṣṇa kedvteléseit ábrázoló színdarabokban és táncjátékokban vesz részt, amelyek még intenzívebb meditációt kívánnak.

A bhakták Kṛṣṇa szolgálatán is meditálnak. A Bhagavad-gītāban Kṛṣṇa kifejti, hogy az embernek meg kell tanulni, hogyan szolgálja Őt az Ő bizalmas képviselője, a hiteles lelki tanítómester, a guru irányítása alatt. Miután megértette tanítványa természetét és jellemét, a guru személyre szabott szolgálatokban foglalja le a tanítványt. A fő szolgálat, amit a bhakta Kṛṣṇának felajánl, a lélekről és Kṛṣṇáról szóló tudás, illetve a bhakti-yoga folyamatának terjesztése. Például a guru tanácsolhatja a bhaktának, hogy tanítsa a bhakti-yogát egy bizonyos városban vagy országban. Ez szintén intenzív meditációt kíván Kṛṣṇán és Kṛṣṇa tanításain.

Azáltal, hogy gyakorolja a meditáció fent említett és egyéb fajtáit a bhakti-yogában, az ember felébresztheti a Kṛṣṇa iránti szunnyadó szeretetét, amely a szívében lakozik:

nitya-siddha kṛṣṇa-prema ‚sādhya’ kabhu naya
Ś
ravaṇādiuddha-citte karaye udaya

A Kṛṣṇa iránti tiszta szeretet örökké létezik az élőlények szívében. Ez nem olyasvalami, amire más forrásból kell szert tenni. Amikor a szív a hallás és az éneklés következtében megtisztul, ez a szeretet természetes módon életre kel.[15]

A bhakti-yoga meditációi által bárki megvalósíthatja a következőket: (1) a lélek svarūpáját, eredeti lelki formáját; (2) a lélek rasáját, eredeti szerető kapcsolatát Istennel; (3) a lélek lelki otthonát, Goloka Vṛndāvanát és (4) a lélek örök tevékenységét, a szerető, odaadó szolgálatot.

 

Felhasznált irodalom

[CD-ROM] Bhaktivedanta Swami Prabhupāda: Bhagavad-gītā As It Is. In: Vedabase, Bhaktivedanta Book Trust, 2003.

[CD-ROM] Bhaktivedanta Swami Prabhupāda: Caitanya-caritāmṛta. In: Vedabase, Bhaktivedanta Book Trust, 2003.

[CD-ROM] Bhaktivedanta Swami Prabhupāda: Śrīmad-Bhāgavatam. In: Vedabase, Bhaktivedanta Book Trust, 2003.

Swami Jnaneshvara Bharati: Yoga-sūtra. Yoga Sūtras of Pantañjali Inter­pre­tative Translation.

http://www.swamij.com/pdf/yogasutrasinterpretive.pdf.

Letöltve: 2013. október 14.



[1]  Bhagavad-gītā (Bhg.) 2.13.

 

[2]  Bhg. 2.18.

 

[3]  Śrīmad-Bhāgavatam (Bhāg.) 1.2.11.

 

[4]  Bṛhad-āranyaka-upaniṣad 1.4.10.

 

[5]  Bhāg. 1.3.28.

 

[6]  Bhg. 15.7.

 

[7]  Caitanya-caritāmṛta (Cc.) Madhya 20.108.

 

[8]  Taittitirīya-upaniṣad 2.7.1.

 

[9]  Cc. Madhya 20.117.

 

[10] Yoga-sūtra (Ys.) 1.23.

 

[11] Uo.

 

[12] Ys. 1.27.

 

[13] Ys. 1.28.

 

[14] Bhg. 6.47.

 

[15] Cc. Madhya 22.107.

 



ISKCON Alapitó Acarya - A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola | Kapcsolat

A www.tattva.hu weboldalon található minden tartalom a Bhaktivedanta Hittudományi Fősikola tulajdona, vagy felhasználói joga alá esik.
Az oldalról minden tartalom átvételéhez az oldal üzemeltetőjének írásos engedélye szükséges. Tartalom átvételének igénylése: [email protected]
© 2019 Bhaktivedanta Hittudományi Fősikola
© 2019 Bhaktivedanta Kulturális és Tudományos Intézet Alapítvány
Minden jog fenntartva!

Hare Kṛṣṇa Hare Kṛṣṇa Kṛṣṇa Kṛṣṇa Hare Hare
Hare Rāma Hare Rāma Rāma Rāma Hare Hare