Görgessen tovább

Meditáció
Test és meditáció – mozgás- és táplálkozáskultúra a védikus hagyományokban

A test és a meditáció többrétegű összefüggésrendszerében jelen cikk azt vizsgálja meg, hogyan támogatja a test és a meditáció kapcsolatát a védikus hagyományok mozgás- és táplálkozáskultúrája. A kérdés kifejtéséhez nézzük meg röviden az alapfogalmakat.

A test a védikus hagyomány alapján két fő részből áll: a durvafizikai testből, melynek alkotóelemei a föld, a víz, a tűz, a levegő és az éter. Ez azon rész, amely az érzékszervek által tapasztalható, amelyen keresztül elsődlegesen teremtjük meg a kapcsolatot a külvilággal és más élőlényekkel. A másik rész a finomfizikai test, melynek alkotóelemei az elme: ennek feladata az érzékszervek felőli tapasztalások begyűjtése; az intelligencia, amely a választásainkért felelős; illetve a hamis ego, melynek jelzőjéből is kiderül, hogy téves önazonosítást jelöl.[1]

A meditáció technikailag az elme egy pontra való rögzítését jelenti, és pozitív, aktív folyamata megteremti az elme nyugalmát, lehetővé teszi a belső béke elérését.[2] A hétköznapok során ezt bizonyos szinten tudattalanul is alkalmazzuk, de az elme nyughatatlan természete miatt csupán rövid ideig hatásos. A tartós eredmény reményében fel kell készítenünk az elménket arra, hogy képes legyen hosszú ideig egy irányba fókuszálni. A meditáció folyamatában megtanuljuk lecsendesíteni elménk hullámait. A meditáció, az elme fókusza megvalósulhat egy külső érzéktárgyat szemlélve is, de következő lépésként, a meditáció azon formáján keresztül, amely nem anyagi eszközt alkalmaz, képesek leszünk a transzcendens felé fordulni, megértve önmagunk és Isten lelki természetét.  Ennek a végső igazságnak a felismerése eredményez teljes, zavartalan boldogságot. Miből fakad a boldogságra való vágy? A vágy eredete a lélek, az igazi önazonosságunk, amely anyagon túli, tulajdonságai szerint sac-cid-ānanda.[3] Ennek az állapotnak a tapasztalására törekszünk az anyagi világban. Hogyan viszonyulnak akkor egymáshoz a test különböző részei és a lélek?

A cselekvő érzékszervek magasabb rendűek a tompa anyagnál, az elme az érzékeknél, az értelem (azaz az intelligencia) az elménél, de ő (a lélek) még az értelemnél is magasabb rendű.[4] Śrīla Prabhupāda magyarázata szerint: „A test cselekedete az érzékek működését jelenti, így az érzékek leállítása valamennyi testi tevékenység megszűnésével jár. Mivel azonban az elme aktív, még akkor is cselekszik, ha a test nyugalomban, tétlen állapotban van. […] Ám az értelem döntése felette áll az elmének, afölött pedig a lélek áll […] így minden probléma megoldása a lélek eredeti helyzetének közvetlen megértésében rejlik.[5]

Térjünk azonban vissza a transzcendenstől az anyaghoz egy rövid összegzéssel, amely megvilágítja a meditáció durvafizikai testre vonatkozó pozitív hatásait. Fiziológiai kísérletek során bizonyítást nyert, hogy már 10-30 perces aktív meditáció is:

megkönnyíti a szív munkáját, mert az lassabban, kevesebbet ver

javítja a szív- és érrendszeri funkciókat, és a jó keringés biztosítása miatt csökken a vérben a koleszterinszint

segít a magas vérnyomás kezelésében[6]

jót tesz az asztmásoknak, mert a légzésfigyelés, a tudatosság megfelelő légáramlást biztosít a tüdőben[7]

csökkenti a testben a kortizol szintjét[8]

növeli a mellékvesénk által kibocsátott DHEA hormonszintet, amit fiatalító hormonnak is neveznek[9]

csökkenti a szabadgyökök számát.[10]

Gyakorlati tanácsok a meditációhoz:[11]

készüljünk fel a meditációra mentálisan, legyen határozott célunk az, hogy ezzel szeretnénk foglalkozni

rendszeresen, lehetőleg minden nap meditáljunk, így a testünk és az elménk is megszokja az adott ritmust, ami támogatja mindkettő kiegyensúlyozott működését

érdemes időpontként a kora reggeli órákat választani, mert akkor zavartalan minden, és tisztább az éter, tisztább a tudat, hiszen nem érte annyi benyomás a külvilág felől[12]

tusoljunk le felkelés után, így eltávolítjuk a durva- és a finomfizikai test szennyeződéseit is

fokozatosan növeljük az időtartamot, próbálkozzunk először 10-30 perccel, majd innen eljuthatunk az 1-2 óráig

nyugodt, csendes, békés, jól szellőző helyen, lehetőleg mindig ugyanott meditáljunk

testhelyzetünk legyen a keresztezett lábú ülés.

A (dhyāna) yoga gyakorlásához az embernek egy magányos helyre kell vonulnia. Terítsen kuśa-szénát a földre, azt pedig takarja le őzbőrrel és egy puha ruhadarabbal. Az ülés ne legyen se túl magas, se túl alacsony, és szent helyen álljon. Ezután a yogī vegyen fel rajta egy szilárd ülőhelyzetet, s gyakorolja a yogát, hogy elméje, érzékei és cselekedetei szabályozásával, valamint az elme egy pontra rögzítésével megtisztítsa a szívét.[13] Az idézet szerint a yogī vegyen fel szilárd ülőhelyzetet. Hogyan lehetséges ennek hosszabb ideig történő megvalósítása?

A mozgáskultúra

A védikus hagyományban a mozgáskultúra āsanákat is jelent. A yoga szó azonban nem csupán testgyakorlatokat, hanem az elme kontrollját is jelenti, és összekapcsolódást az Abszolúttal, Istennel.[14] Az āsanák célja a testi egészség fenntartása, és a testi működések ismerete, azok kontrollja mellett, hogy aztán elindulhasson a gyakorló a szellemi egyensúly, béke megteremtése és az önvaló, a lélek megismerése felé. Az āsanák felvétele, kitartása és lebontása alatti figyelem, összpontosítás bár először testi szinten valósul meg, megteremti a meditáció fizikai alapjait, mert egy idő után lehetetlen az āsanákat végrehajtani az elme fegyelme nélkül.                                                                                                                                          A prāṇāyāma[15] szintén stabil ülőhelyzetet igényel. Segítségével az éltető, de még mindig anyagi energiát, a prāṇát áramoltatjuk és szabályozzuk a testben. A szabályozott légzés pozitív egészségügyi és mentális változásokat hoz létre, a mozgás és a légzés összhangján keresztül pedig képesek leszünk tapasztalni és szemlélni az elme csendjét.

A táplálkozási kultúra

Az āsanák és a légzés mellett a táplálkozásunk minősége is befolyásolja testi és mentális helyzetünket.[16] Az emberiség leguniverzálisabb rituáléja az evés. Az ebben a rituáléban kialakított védikus rend figyelembevétele, az étkezés forradalma, mely a vegetáriánus étkezést és az Istennek ajánlott étel fogyasztását jelenti, kigyógyítaná az emberiséget a materializmus betegségéből.[17] Az Isten iránti tisztelet a táplálkozási gyakorlat felajánlási rítusában nyilvánul meg, sőt az Istennek, Kṛṣṇának felajánlott étel, a prasādam a külvilággal való kapcsolatfelvétel és kapcsolattartás fontos eszköze is. A védikus hagyományokban a táplálkozáskultúra következő elemei támogatják az elme békéjét, a meditációt, és azon keresztül a megfelelő fókusz kialakítását.

A durvafizikai testre, az emésztésre ható tényezők:

üljünk a földre, így nem tudunk túl sokat enni, mert előre kell hajolni, és ez alázatra is tanít

fogyasszunk friss, meleg ételt a megfelelő energia, azaz prāṇa-tartalom miatt

igyunk megfelelő mennyiségű folyadékot, ami legyen túlnyomórészt tiszta víz, de étkezés előtt, mert az utána ivott víz már gyengíti az emésztésünket

próbáljunk meg annyit enni, hogy gyomrunk csak háromnegyedig legyen tele, így marad hely a felszabaduló gázoknak

étkezzünk rendszeresen; délben a legjobb az emésztés, ezután teljen el 3-5 óra a következő alkalomig

egy alkalommal lehetőség szerint fogyasszunk 4-5 kisebb fogást

a legjobb az, ha természetes tüzelőanyagot használunk (tehéntrágya) – ebből származik a legtöbb prāṇa; ezt követi a fatüzelés, majd a gáz, és a legkevesebb éltető energiát az étel számára a villanytűzhely biztosítja

 az evés befejeztével szánjunk néhány percet pihenésre, ne álljunk fel egyből, mert ezzel segítjük a gyomrunkat a nyugodt emésztés elindításában

bár ez idegennek tűnhet, de lehetőleg együnk jobb kézzel, mert ez stimulálja az emésztőnedveket, és tudatosabbak leszünk az elfogyasztani kívánt étel állagáról és hőfokáról is.

A finomfizikai szintre, elmére ható, az elmekontrollt segítő tényezők

ismerjük meg, hogyan étkezhetünk a jóság kötőerejének megfelelően[18]

a vegetáriánus életmód, az ahiṁsā[19] elve fontos lépés egy jobb, békésebb társadalom felé; segít kifejleszteni az Isten, Kṛṣṇa felé irányuló természetes tiszteletet, és segíti annak megértését, hogy minden élőlény ugyanolyan értékű lélek finom- és durvafizikai testbe burkolva

együnk lassan, nyugodtan; evés vagy ételkészítés közben próbáljuk meg félretenni a gondokat, és csak az ételre koncentráljunk, csendes helyen és a legnagyobb nyugalomban étkezzünk, valamint szánjunk időt az étel megrágására is

elengedhetetlen a megfelelő külső és belső tisztaság: legyen tisztaság a szakács tudatában, aki szeretettel főz és nem kóstol bele az ételbe; valamint a hely, ahol a felajánlás készül és ahol azt elfogyasztjuk, legyen megfelelő

együnk közösen, könnyed témákról beszélgetve, így a kellemes hangulat segíti az emésztésünket; várjuk meg, míg mindenki készen áll az evésre, és azt, amíg mindenki befejezi - az egymás iránti tisztelet kifejezéseként

osszuk meg egymással az ételt, mert ez a szeretetteljes, gondoskodó kapcsolatok fontos része

a rendszertelen, kontroll nélküli kielégítése az érzékeinknek nem tesz jót a testünknek, mert lehetetlenné teszi a teljes értékű, megfelelő emésztést

a nassolás elkerülésével fékezhetjük a felesleges beszédet is, és nyugodt marad az elménk

takarékoskodjunk, illetve a maradék prasādát ne dobjuk ki, adjuk oda az állatoknak

tartsunk böjtöt, amelytől a testünk is tisztul, mert tehermentesíti a tápcsatornát, valamint karmikus terhektől szabadulhatunk meg általa.

A szabályozatlanság mindig betegséget okoz, azonban a test, a légzés és a táplálkozás megfelelő egyensúlya kellemes fizikai helyzetet alakít ki, és megfelelő alapot teremt a minőségi élethez. A szabályozás idővel a tudatállapot változását és jellemfejlődést idéz elő, amely a megfelelő út a sattva-guṇához, a jóság minőségéhez. Ez elengedhetetlen a transzcendens felé forduláshoz. A rögzített elme és szilárd jellem pedig eredményessé teszi a lelki törekvéseinket is.

Felhasznált irodalom

Barabás Máté: Közösségek találkozá­sa. Krisna-völgy Somogyvámoson. MTA Politikai Tudományok Intézete, Budapest, 1997. Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár

Bhaktivedanta Swami Prabhupāda: A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van. Bhakti­vedanta Book Trust, Budapest, 2008.

Bhaktivedanta Swami Prabhupāda: Srīmad-Bhāgavatam III. ének, Bhakti­vedanta Book Trust, Budapest, 2005.

Gaura Krisna Dász: Jóga tiszta forrásból. Lál Kiadó, Somogyvámos, 2008.

Tóth-Soma László: Személyiségfejlesztés felsőfokon Felülemelkedés önmagunk és környezetünk korlátain. Lál Kiadó, Somogyvámos, 2005.

http://www.anandamarga.hu/spiritualis1_3.htm.

Letöltés ideje: 2014.08.20.

http://www.ayurvedagyogykozpont.hu/allergia-asztma

Letöltés ideje: 2014.08.20.

http://terebess.hu/keletkultinfo/barabas.html#12

Letöltés ideje: 2014.08.20.



[1]  Tóth-Soma 2005: 2527.

 

[2]  Gaura Krisna 2008: 82.

 

[3]  Sat: örökkévaló, cit: tudással teli, ānanda: örökké boldog.

 

[4]  Bhagavad-gītā (Bhg.) 3.42.

 

[5]  Bhg. 3.42 magyarázat.

 

[6]  A  stressz összehúzza az érfal izomzatát, ami szűkíti az ereket, ez okozza a magas vérnyomást, ami a legjobb út a különböző szívbetegségek, infarktus és agyvérzés kialakulásához. A meditáció ellazítja az érfal izomzatát, és ezzel tágítja az ereket.

 

[7]  http://www.ayurvedagyogykozpont.hu/allergia-asztma

 

[8]  A kortizol egy szteroid hormon, amit az emberi szervezet a mellékvesékből bocsájt ki, amikor stressz alatt áll; fontos a szervezet működésében szinte minden szinten, például a vérnyomás megtartásánál. Ha a hormonból túl sok van vagy túl kevés, ez különböző tünetekhez vagy betegségekhez vezethet.

 

[9]  Csökkenti az öregedés látható és érezhető jeleit, illetve késlelteti kialakulásukat.

 

[10] http://www.anandamarga.hu/spiritualis1_3.htm.

 

[11] Gaura Krisna 2008: 108.

 

[12] Azt a kora reggeli időszakot, amely másfél órával napkelte előtt kezdődik, brāhma-muhūrtának nevezik. A brāhma-muhūrta idején ajánlatos lelki cselekedeteket végezni. A lelki cselekedeteknek nagyobb hatása van, ha kora reggel végezzük őket, mint ha a nap bármelyik más szakában végeznénk.” (Bhāg. 3.20.46 magyarázat)

 

[13] Bhg. 6.12.

 

[14] Gaura Krisna 2008: 17.

 

[15] Légzőgyakorlat.

 

[16] Gaura Krisna 2008: 77.

 

[17] http://terebess.hu/keletkultinfo/barabas.html#12

 

[18] A három kötőerő a sattva (jóság), a rajas (szenvedély) és a tamas (tudatlanság).

 

[19] Erőszaknélküliség.

 



ISKCON Alapitó Acarya - A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola | Kapcsolat

A www.tattva.hu weboldalon található minden tartalom a Bhaktivedanta Hittudományi Fősikola tulajdona, vagy felhasználói joga alá esik.
Az oldalról minden tartalom átvételéhez az oldal üzemeltetőjének írásos engedélye szükséges. Tartalom átvételének igénylése: [email protected]
© 2019 Bhaktivedanta Hittudományi Fősikola
© 2019 Bhaktivedanta Kulturális és Tudományos Intézet Alapítvány
Minden jog fenntartva!

Hare Kṛṣṇa Hare Kṛṣṇa Kṛṣṇa Kṛṣṇa Hare Hare
Hare Rāma Hare Rāma Rāma Rāma Hare Hare