Görgessen tovább

Környezetvédelem - Fenntartható társadalom
Az ellopott folyó megmentése - Film egy sikeres vaiṣṇava környezetvédelmi akcióról
 Négy fiatal vrajavāsī[1]áll Delhiben, az Okhla-ghāṁ­ánál, a Yamunā folyó partján, szeméthalmok, műanyag zacskók és rothadó állattetemek között. A víz felszínét körülbelül két méter vastag fehér hab borítja, mintha éppen egy óriási mosógépből engedték volna ki. A bűz leírhatatlan, a látvány visszataszító és émelyítő.
Egy öttagú család érkezik. Levetkőznek, tiszteletüket ajánlják a folyónak, és félrelökdösik a felszínen úszkáló műanyag flakonokat, hogy alá tudjanak merülni a folyó vizében. Amikor a szülők az alig kétéves kisfiukat is bemerítik, Vṛndāvana Vinoda nem tud uralkodni magán, és nekik szegezi a kérdést: „Miért jönnek ide fürdeni? Nem látják, mennyire mocskos a víz?” „Ma Śiva-rātri van - válaszol az apa, - és mi minden ünnepen eljövünk. A Yamunā szent folyó, ezért tiszta, még ha piszkosnak látszik is.”
Az UNICEF felmérése szerint a Yamunā partvidékén lakó gyermekek 23%-a ólom- és arzénmérgezésben szenved, és ez korai halálukat okozza.[2]
Nemrég befejezett dokumentumfilmem e jelenete érzékletesen mutatja be azt a konfliktust, amelynek következményeként a modern Indiában milliók halnak meg idő előtt. Néhány éve észak-indiai tanulmányutam során egy nonprofit szervezet tagjai hívták fel a figyelmemet a Yamunā folyóval kapcsolatos krízishelyzetre. Ismervén kutatási területemet, illetve filmes hátteremet, nagy mennyiségű cikket és más írásokat, több órányi, a folyó különböző részein felvett videóanyagot bocsátottak a rendelkezésemre. Megkértek, hogy tanulmányozzam át mindezeket, és segítsek nekik a probléma tudatosításában, illetve nyilvánosságra hozatalában.[3]
Mi volt az aggodalmuk valódi oka, mit akartak a világ tudomására hozni? Ez keltette fel az érdeklődésemet.
Bárki, akinek vannak ismeretei Indiáról, tudja, hogy az ország egyik legnagyobb folyója, a Yamunā keresztülhalad Delhin, a fővároson, Kṛṣṇa szülőhelyén, a szent Vraja területén, Agrán, az UNESCO Vi­lág­örökség részét képező Taj Mahal városán, majd Allahabadnál egyesül a Gangesszal. A folyót szentnek tartják, és az indiaiak többsége évezredek óta imádja. Jelenleg körülbelül 60 millió ember van közvetlen napi kapcsolatban a folyó vizével. Így a mostanában napvilágra került tények meglehetősen aggasztóak.
A Yamunā a bolygó tíz legszennyezettebb folyójának egyike.[4] Az indiai kormány álláspontja szerint a folyó szennyezettsége olyan magas, hogy valójában „halottnak” tekintendő.[5]
Miként kerülhetett az imádott folyó ilyen szörnyű állapotba? Hogyan éreznek az emberek a folyó jelenlegi állapotával kapcsolatban - különösen a vaiṣṇavák, akik hisznek annak isteni természetében -, és mit tesznek a helyzet megváltoztatása érdekében? Megvédheti-e a hit az embereket a víz mérgező hatásaitól?
Ezekre a kérdésekre választ keresve, és a Vrajai szervezetek eredeti kérését tiszteletben tartva, csapatunk, amelyet hat, Varṣāṇāból és Vṛndāvanából való vrajavāsī fiatal - Larilī (9), Bhagavatī(12), Śrījī (16), Murārikā (20), Śaṁ­ākṣī (22), Vṛndāvana Vinoda (34) - és még néhány külföldi barát alkotott, útnak indultunk a Yamunā folyásán felfelé haladva, hogy megkeressük a problémák eredetét.
Kutatásunk nemcsak arra irányult, hogy a felkeresett helyszíneken a saját szemünkkel lássuk a helyzetet, szakértőkkel beszéljünk, adatokat gyűjtsünk és dolgozzunk fel - hanem hogy megpróbáljunk a probléma gyökeréig hatolni, mind az anyagi, mind a spirituális szempontokat figyelembe véve, mindeközben megörökítsük az emberek érzéseit és cselekedeteiket a Yamunā jelen helyzetével kapcsolatosan.
Mégis, amikor elindultunk, sem én, sem az eltökélt vrajavāsī fiatalok nem voltak felkészülve a ránk váró tapasztalatokra és felfedezésekre.

1. A problémák feltárása

1.1.Környezetvédelmi kérdések

„A szüleim földművesek, de a folyó szennyezettsége miatt a termésünk mérgező” - magyarázza Larilī, a Varṣāṇā közeli me­zőn állva. „Ez a tehén azért haldoklik, mert ivott a Yamunā vizéből” - meséli Bhagavatī, egy másik lány ugyanabból a faluból.
Amikor valaki megérkezik a Delhitől körülbelül 120 km-re, Vrajában fekvő Var­ṣāṇāba, olyan érzése van, mintha megállt vol­na az idő: nem sok minden változott itt az elmúlt évszázadokban. Nehéz lenne megmondani, ki hány éves, hiszen nincsen megfelelő anyakönyvezés. Az emberek általában nemigen foglalkoznak az öregedéssel vagy az idő múlásával - figyelik a természetet és követik annak ritmusát. Varṣāṇāban a vrajavāsīk, éppen úgy, mint szeretett Kṛṣṇájuk, egyszerű, természethez közeli életet élnek. Napjaikat a földeken dolgozva töltik, ellátják a teheneiket és ökreiket, gondoskodnak a gyermekeikről és a kútból húzzák a vizet.
Ezek a falusi emberek, ahogyan mások is, akik a Yamunā árterületén lévő földekből élnek, az utóbbi két évtizedben észrevették, hogy bármilyen keményen is dolgoznak, a termés mennyisége csökken, minősége pedig romlik. Ez a jelenség a megélhetésüket, sőt még az életüket is komoly veszélybe sodorta. Azt is felfedezték, hogy szentnek tartott teheneik, akiknek a teje mindennapi élelmük alapja, szokatlanul nagy számban betegednek meg és pusztulnak el.
Időbe telt, mire rájöttek, hogy a probléma oka szeretett folyójuk, a Yamunā vize, ami a föld alatti víztározókat és kutakat is táplálja, a víz, amivel öntöznek, főznek, és amit isznak.
Az igazság az, hogy a Yamunā vizének minősége az elmúlt harminc évben lényegesen megromlott, annyira, hogy néhány veszélyes baktériumon kívül semmilyen más élő organizmus nem tud életben maradni benne. A halak, a madarak és más, régen itt honos állatfajok már rég eltűntek.[6]

1.2. Közegészségügyi kérdések

„Fáj a torkom és lázam van. Hazaküldött az orvos. Tífuszos vagyok.” - mondja Kṛṣṇa (9) kifelé menet a Sāndīpani Muni iskolából, Vṛndāvanában.
Delhiben és a fővárostól északra fekvő városokban és falvakban a kutak vize egyszerűen alkalmatlan az emberi fogyasztásra. A jómódú lakosok otthonaiban van vízszűrő berendezés, de az egyszerű emberek a víz által okozott fertőzések sokaságának vannak kitéve.[7]
A neuromuszkuláris betegségek száma ugyancsak megemelkedett az utóbbi húsz évben a Yamunā árterületén. A rákos megbetegedések aránya az indiai lakosság körében 3-5%, míg ezen a területen 67%.[8]
A csecsemők és a gyermekek különösen veszélyeztetettek. A terhes anyák rengeteg különféle baktériumos és vírusos fertőzésnek vannak kitéve, aminek következtében a csecsemők már fertőzötten jönnek a világra. A gyermek- és csecsemőhalálozás a víz szennyezettsége miatt magas.[9]„Országunk jövője igen sötét” - állítja Dr. Deepak Giridhar.

1.3. Gazdasági kérdések

Śaṁ­ākṣī a Yamunā kiszáradt medrének egyik kövén ül, háta mögött a hatalmas Hathni-kuṇḍa gát. „Nem számítottam rá, hogy alig egy kilométernyire a gáttól száraz folyómedret találok - mondja. - Ezt a folyót ellopták!”
A Himalájában eredő Yamunā vizét Haryana államban két csatornába terelik: a Keleti és a Nyugati Yamunā-csatornába. Az innen körülbelül 200 kilométerre fakadó forrás friss, tiszta vizének 97%-a kerül ezekbe a csatornákba. A fennmaradó 3%, a megengedett szivárgás az ökológiai áramlást hivatott fenntartani, és ezzel életben tartani a folyót. Ám a gáttól néhány száz méternyire a víz elapad, kiszáradt folyómedret hagyva maga után.
Ami kevéske víz mégis található itt, az valójában talajvíz és szennyvízcsatornák tartalma. Az esős évszak kivételével, ami­kor a gát nyitva van, a Yamunā egy csepp­je sem éri el Delhit, Vraja területét, Agrát vagy Allahabadot. De hová tűnik a Yamunā friss vize? Ki „lopja” el a folyót?
„A Nyugati Yamunā-csatorna hídján állunk” - mutatja be a helyszínt Ravi. Ez a víz Haryana mezőgazdasági területeit öntözi, amit „India kenyérkosarának” neveznek.[10]
A Yamunā tiszta vizének legnagyobb része csatornákba és mellékcsatornákba folyik, hogy főleg rizsföldeket öntözzenek vele. A rizstermesztés nagy mennyiségű vizet igényel, ami - ellentétben Bengállal vagy Dél-Indiával - ezen a területen nem természeti adottság. Ezért Haryana állam kormánya az utóbbi évtizedekben fokozatosan megnövelte a Yamunā vizének a Hathni-kuṇḍa gátnál Haryanába terelt mennyiségét.[11]
Ennek köszönhetően Haryana földjei bőséges termést hoznak, a mezőgazdaság virágzik. India rizstermésének 80%-át adja ez az állam.[12] Gondolhatnánk, hogy ez csodálatos teljesítmény - valójában azonban India „rizstálja” gazdag külföldieket etet, miközben milliók szenvednek alultápláltságtól az országban.
„Íme Taraori, Ázsia legnagyobb rizspiaca - büszkélkedik egy kereskedő. - Óriási mértékben nőtt az üzlet az elmúlt években. Korábban 30-40 rúpiát kértünk egy kilogramm rizsért, de ma már 100 rúpiába kerül. A külföldi piac minden árat elfogad, amit csak meghatározunk.”
A megtermelt rizs 85%-át exportálják a Közel-Keletre, Amerikába és Európába. Az ott élő emberek keresletet teremtve növelik India gazdaságát, és közben mit sem tudnak arról, hogy ezzel a világ egyik legnagyobb környezeti katasztrófájához és milliók szenvedéséhez járulnak hozzá.[13]
A Yamunā példája jól tükrözi, mennyire globalizált a világunk: tudatos és tudatlan döntéseink kihatnak a több ezer kilométer távolságban élőkre is.[14]
A vízelosztás kiegyensúlyozatlansága Indiában társadalmi feszültségeket okoz, és az emberi jogokkal kapcsolatos aggodalmakra is okot ad.
„A helyzetünk nagyon megromlott. Visz­sza akarjuk kapni a folyót, és vele azt a bőséges termést, amely régebben a miénk volt” - mondja egy muszlim földműves Uttar Pradesből.
„Miért nem egyenletes a vízelosztás? - kérdezi Vṛndāvana Vinoda. - Akik a folyó mentén élnek, és szükségük lenne ivó- és öntözővízre, nem tekintendők embereknek?”

2. Az okok megértése

A Yamunā jelenlegi állapota - úgy tűnik - közösségi és egyéni problémák kombinációjának az eredménye.
Az egyik gond a nemzeti és a tagállami törvények összehangoltságának hiánya. A víz mint erőforrás kezelése az utóbbiak feladata, és mindegyiküknek joga van a területén található vízhez. Ahhoz, hogy a Yamunā vizének elosztása nemzeti prioritássá váljon, a tagállamok közös beleegyezése lenne szükséges, beleértve azokat is, akik jelenleg hasznot húznak a folyó eltereléséből.
A másik gond a túlnépesedés. A Del­hiben és a környező városokban lakó népesség folyamatos növekedésével az infrastruktúra képtelen volt lépést tartani - a rendszer túlterhelt, a szennyvíztisztítás megfelelő színvonalra emelése pedig mindig is nagy kihívást jelentett.
A környezetvédelmi politika gyengesége miatt a Yamunā vidékén működő ipari üzemek hajlamosak megfeledkezni a környezet megóvása, illetve az emberek általános egészségvédelme érdekében szükséges intézkedésekről.
A felelőtlen emberi viselkedés ugyancsak hozzájárul a víz szennyezettségéhez. Néhány évtizede, amikor az indiai háztartásokban szinte minden biológiailag lebomló anyagból készült, a háztartási hulladék utcára vagy a csatornákba dobása ártalmatlan cselekedetnek számított. A műanyagok és vegyszerek korában azonban ugyanez a szokás óriási veszélyt jelent az emberek egészsége és a környezetük számára, hiszen a méreganyagok a talajba és a folyóba kerülnek.
Az egyéni és a közösségi mohóság ugyancsak vádolható. Az azonnali vagy rövid távon realizálható haszon, a társadalom és a környezet érdekeit figyelmen kívül hagyva, sokak számára jelent kísértést.
A tudatlanság ugyancsak fő összetevője a problémának. Bár a Yamunā szennyezettsége némileg a köztudatba került az utóbbi évek során, sokan, legfőképpen a falusiak, még mindig nem ismerik a folyó valódi állapotát. Akik a folyó felső folyása mentén élnek, nincsenek tisztában azzal, hogy az életformájuk miként befolyásolja mások életét. Ugyanígy, akik az alsó folyás mentén élnek, nem vesznek tudomást a víz egészségre ártalmas mivoltáról.[15]
„Tudja, honnan származik ez a víz?” - kérdezi Vṛndāvana Vinoda egy, a rizsföldön dolgozó földművestől, Premától, akit a Yamunā-csatorna közelében szólított meg. „Haridwarból jön” - mondja Prema. - „Ez a Yamunā vize, ugye?” - „Igen” - válaszolja az öregember. - „De Haridwarban nem folyik a Yamunāâ€ - mondja Vṛndāvan Vinod. - „Akkor ez a Gangesz vize” - feleli Prema. - „De ez a tábla, amelyet Haryana állam helyezett ide, azt jelzi, hogy ez a Yamunā vize” - állítja kitartóan Vṛndāvana Vinoda.Az idős földműves teljesen összezavarodva felpattan a biciklijére, és távozik.

3. Kulturális és vallási vonatkozások

3.1. A nemzeti büszkeség megszentségtelenített szimbóluma

A Yamunā folyó mindamellett, hogy természeti erőforrás, India egyik kulturális ikonja is. Még a nemzeti himnuszban is hangsúlyozzák megbecsülésének fontosságát.
Amint Śrījī, Murārikā és Vṛndāvana Vinoda belépnek egy iskola kapuján, 800 tanuló sorakozik fel a folyosón, és elkezdik énekelni a nemzeti himnuszt - magasztalva a Yamunā folyó dicsőségét. Indiában minden nap kötelező elénekelni ezt az iskolákban.
Sokan úgy érzik, hogy a Yamunā jelenlegi állapota egy fontos nemzeti jelkép meggyalázása és az egész ország megalázása. „A Yamunā nem csak egy folyó. A Yamunā a mi hitünk, a mi kultúránk.” - mondja egy vaiṣṇava vezető, Jñānandji Mahārāja Vṛndāvanából.

3.2. A vallási érzékenység figyelmen kívül hagyása

Ronak (10) megerősítésért felnéz a nagyapjára, aki pap: amikor az bólint, a fiú megragadja az ārati lámpát, ami vagy ötven darab, több szinten körben elhelyezett mécsesből áll. Óvatosan halad lefelé a lépcsősoron a víz felé, és a mantra ritmusára elkezdi az imádati szertartás körkörös mozdulatait, amit a családja minden napfelkelte és napnyugta alkalmával évszázadok óta elvégez a KeŚī-ghāṁ­a ezen pontjánál.
A víznek a legtöbb vallásban központi szerepe van - két okból is.
Először is, a víz megtisztít. Elmossa a tisztátalanságokat és a szennyeződéseket, képes eltörölni az Isten elleni korábbi sértések bármilyen következményét. A víz megtisztítja a rituáléhoz szükséges eszközöket. Általa a személy külsőleg és lelkileg egyaránt tisztává lesz, és elvégezheti az imádatot. Másodszor, víz nélkül nincs élet. A víz erőt is képvisel - pusztító és teremtő ereje van.[16]
A vaiṣṇava hagyomány szerint a Ya­mu­nā egy szépséges istennő, aki azért jelent meg folyó alakjában, hogy örömöt és áldást adjon annak, aki megfürdik a vizében, vagy iszik belőle. Nem meglepő, hogy templomok ezrei épültek a partján, amelyeket zarándokok milliói látogatnak a megtisztulást és a megváltást keresve.
A Yamunā vize fontos eleme a templomok napi imádati szertartásainak és az otthoni rituáléknak. A vaiṣṇava imádat a Yamunā vagy a Gangesz vizével megtisztított eszköz hiányában nem tekinthető tisztának.[17] „A Yamunā megszűnt létezni mint folyó - mondja Ravi. - Ami itt folyik, az kizárólag Delhi szennyvize.”
Vṛndāvana Vinoda döbbenten mutat a mocskos vízre: „Ez folyik Vṛndāvanánál? Bár egy ideje már nem fürdünk meg a folyóban, de néhány csepp vizet azért a szánkba szoktunk spriccelni, a hitünk miatt. Most már elgondolkozom rajta, tegyem-e ezt?”
A mai állapot szerint eltökélt hívők milliói nem egy folyót, hanem egy szennyvízcsatornát imádnak. Akik nincsenek tisztában ezzel a helyzettel, azok egészségét súlyos veszélyek fenyegetik. Akik pedig ismerik ezeket a veszélyeket, azok félelmet, mély megbántottságot és megalázottságot éreznek.
Vannak vaiṣṇavák, akik szerint a Ya­mu­nā aprakaṁ­a (rejtett) formájában örökké jelen van Vrajában, tehát még ha egy szennyvízcsatornában is fürdenek, úgy gondolják, hogy a Yamunā vizébe merülnek, és lelki haszonra tesznek szert.
Talán így van. A statisztikák azonban azt mutatják, hogy ezek a jámbor tettek nem védik meg azt a vészjóslóan növekvő számú embert, akik borzalmas betegségeknek esnek áldozatul.[18]

3.3. A szent helyek eltűnése

„Csupán három dolog maradt meg Kṛṣṇa idejéből - mondja Vṛndāvana Vinoda. - Vraja földje, a Govardhana-hegy és a Yamunā.”
A zarándoklatok nagyon fontosak a hin­duk számára, így a vaiṣṇaváknak is. A szent helyek az önvizsgálat, a lelki újjászületés és a megvilágosodás helyszínei.
A Yamunā ágai olyanok, mint Vraja test­ének erei, és szent helyek ezrei találhatóak a partján. De a vaiṣṇavák attól tartanak, a Yamunā fizikai jelenléte hiányában ezek a szent helyek hamarosan eltűnnek: „Vraja lakosai nincsenek tisztában azzal a szívet tépő ténnyel, hogy a Yamunā nincs jelen Vrajában.” - mondja Murārikā. Könnyeivel küzdve húga, Śrījī hozzáteszi: „A Yamunā nélkül Vraja nem létezik, nélküle az életem teljesen más lesz. A Kṛṣṇától származó kultúra lassan el fog tűnni. Ellopják a jövőmet.”

3.4. A megsértett személy, Yamunā

Az indiai hagyományok szerint a folyók, ahogyan az anyaföld is, személyiséggel rendelkeznek: élnek és éreznek, ahogyan az emberek.
A purāṇákban számtalan leírás található arról, milyen boldogan szolgálja Yamunā Devī Kṛṣṇát (Śyāmát), hogyan teszi lehetővé számtalan kedvtelését. Hűsítő vizében együtt fürdik a tehenekkel, a tehénpásztor fiúkkal és lányokkal, partján, a buja és illatos rózsák közt játszik fuvoláján és táncol szeretett gopījaival.[19]
A vaiṣṇavák számára Yamunā Devī ŚyāÂ­ma és Vraja része: „A szennyezettség nagy probléma - magyarázza Śrīji. Nekünk, vrajavāsīknak azonban a legnagyobb gondot Yamunā Devī boldogtalansága okozza, mert távol van szeretett Śyāmájától.”
„Számomra ez egy börtönfal - mondja Śatākṣī, a háta mögött lévő Hathni-kuṇḍa gátra mutatva. - Mert megakadályozza a Yamunāt, hogy hazatérjen Vrajába, szeretett Śyāmájához.”

4. Vaiṣṇava környezetvédelmi akció

Vraja lakóinak rendkívül személyes és bensőséges a kapcsolata a Yamunāval. Talán szenvednek, vagy akár meg is halnak a folyó szennyezettségének hatásaitól, de számukra a legnagyobb aggodalmat mégsem saját betegségük okozza, hanem az általuk szeretett személy szenvedése. A bhakti-hagyomány gyakorlói képtelenek abban a tudatban élni, hogy esetleg elégedetlenné teszik Urukat és annak bizalmas szolgáit.
„Yamunā az édesanyánk. Ha valakinek az édesanyja fogságba kerül, hogyan kellene éreznie magát? Megmentjük és visszahozzuk őt, az életünk árán is.” - jelenti ki Śrījī.
Sokéves tétlenség után 2010-ben vaiṣ­ṇava szent emberek Vrajából, Śrī Ramesh Baba vezetésével akcióba lendültek. Varṣāṇāban megalapították a Yamunā Rakshak Dal (Ya­munā Megmentéséért Mozgalom) nevű szervezetet. „Aki nem gondol másokra, az vak. Teljesen vak.” - jelentette ki Ramesh Baba.
Hamarosan emberek ezrei és más szervezetek Indiából és a világ minden tájáról is csatlakoztak a kezdeményezéshez. A vaiṣṇava sampradāyák közül a vallabha és a gauḍīya állt ki a Yamunā megmentésének ügye mellett, valamint a Śaiviták és egyéb vallási csoportok, például a szikhek és a muszlimok ugyancsak aktívan közreműködtek.[20]
A Yamunā Megmentéséért Mozgalom fő elvei:
Együttérzés az emberek, az állatok és a Yamunā mint személy iránt.
Az egyenjogúság és az alapvető emberi jogok megalapozása.
Isten tulajdonának visszaigénylése és a szent föld védelme.
Yamunā istennő és az Úr Kṛṣṇa elégedettségének elérése.
Céljaik praktikusan két pontban összefoglalhatóak:
A folyó újjáélesztése azáltal, hogy az állam elegendő mennyiségű friss vizet enged át a Hathni-kuṇḍa gátnál, így a folyó teljes hosszában biztosított lesz az áramlás.
Rá kell venni a kormányt a szennyvíztisztító rendszer fejlesztésére, és egy különálló csatorna kiépítésére, annak érdekében, hogy a Yamunā medrébe ne kerülhessen szennyvíz.[21]
Ezen célok elérése sokféle tevékenységet igényel, többek között a tudatosság növelése érdekében tartott előadásokat, nyilvános párbeszédet, média-megjelenést, megállapodásokat döntéshozókkal, éhségsztrájkot, tiltakozó felvonulásokat.
Lelkes embertömeg - köztük számos gyermek - színes zászlókat és „Mentsük meg a Yamunát!” feliratokat lobogtatva vonul az úton. „Hathni-kuṇḍához megyünk, hogy kiszabadítsuk a Yamunāt” - énekli Murārikā, Śrījī, Larilī, Bhagavatī.
 2015 márciusában 500.000 ember menetelt Vṛndāvanából Delhibe, hogy rábírják a kormányt követeléseik meghallgatására. Falusi emberek, földművesek, kisgyermekek, még a mozgásukban korlátozottak is úgy érezték, hogy cselekedniük kell. Vṛndāvana szent emberei megszegték fogadalmukat, hogy soha nem hagyják el imádatuk helyszínét, és csatlakoztak a folyó megmentését célzó felvonuláshoz. „Itt maradunk, amíg megoldás nem születik!” - kiáltja egy aktivista a mikrofonba. „A Vrajai szentek gyülekezete nem különbözik Istentől, és mindannyian eljöttek, hogy ha kell, meg is haljanak!”
Bár akkoriban India istennő-folyója még „rabságban” volt, áldásai már megnyilvánultak. A történelem e ritka pillanatában a legkisebbeket és a leggyengébbeket is képessé tette a cselekvésre, és évszázados viták és előítéletek tűntek el. A Yamunā segítségére felsorakozott emberek különböző hitűek, korúak és eltérő társadalmi osztályokból valóak voltak. Indiaiak és számos más nemzetiség tagjai fogtak össze ugyanazért az ügyért: az ellopott folyó megmentéséért, és a természet, illetve minden élőlény tiszteletéért.
A vaiṣṇava vezetők mindemellett világossá teszik, hogy társadalmi aktivizmusuk legfontosabb eleme és alapja nem a tiltakozás, hanem az ima, valamint az Úr neveinek nyilvános éneklése, és két okot is megneveznek ezzel kapcsolatban.
Először is úgy érvelnek, hogy minden Istenen múlik - ha Ő elégedett az emberek őszinte imáival és cselekedeteivel, akkor megadja a kívánt eredményt.
Másodsorban meg vannak győződve arról, hogy a környezetvédelmi krízis gyökere - vagy ha úgy tetszik, minden emberi problémáé - a tudatlanság és a mohóság. Ezért a bölcsesség hatalmával, imákkal és kīrtanával kell a problémákat végleg megoldani. Ez a megoldás pedig nem más, mint az emberek tudatának felemelése és a „szív ökológiájának” megtisztítása.[22]

5. Epilógus

Az emberek akaratának eleget téve, 2015. március 22-én India kormánya biztosítékot adott arra, hogy a Yamunā-folyót a Környezetvédelmi Törvény hatálya alá helyezi, megtisztítja a szennyeződéstől, és lehetővé teszi, hogy elegendő mennyiségű friss Yamunā-víz jusson a folyó teljes hosszára.[23]


[1]  Vṛndāvana (Vraja) lakosa.
 
[2]  Magas ólomértéket találtak a Yamunā közelében élő gyermekek 23%-ában: tanulmány, Chetan Chauhan. Hindustan Times 2012. február 16.
 
[3]  Az ellopott folyó megmentése, dokumentumfilm, 83 perc, rendezte Danka Krisztina, bemutatva 2015. október 12. Új-Delhi. A film a Sri Maan Mandir Seva Sansthan Alapítvány, a Vraja Dham Seva Inc., a Food for Life Vrindavan, a Yamuna Rakshak Dal és az ISKCON kérésére és együttműködésével készült. Ezen írás minden idézete ebből a dokumentumfilmből származik, hacsak nem szerepel egyéb megjelölés.
 
[4]  http://listdose.com/top-10-polluted-rivers-world/
 
[5]  A Yamunā folyó vízminőségi állapota (1999-2005), a Környezetvédelmi és Erdővédelmi Minisztérium Központi Szennyezettségi Fel­ü­gye­lő Bizottsága, India.
 
[6]  Uo.
 
[7]  Dr. B.P. Shukla, helyi orvos, Vṛndāvana.
 
[8]  Dr. Deepak Giridhar, orvos, Delhi.
 
[9]  Dr. Vartika Kishor, nőgyógyász, Vṛndāvana.
 
[10]Ravi Monga egy környezetvédelmi szakértő Új-Delhiből, aki csatlakozott utunk néhány szakaszához.
 
[11]Ravi Monga, Az ellopott folyó megmentése, nyersanyag.
 
[12]Mukesh Garg, rizskereskedő, Taraori, Haryana.
 
[13]2011-es adatok szerint az indiai rizsexport 60%-a Haryanából származik. Haryana ebben az évben a hántolatlan rizs mennyiségének emelését tervezi. (Headlines India, 2011. június 29.)
 
[14]A nyugati üzletekben található indiai rizs zacskóján nem tüntetik fel annak pontos származási helyét. Ha azonban tudjuk, hogy a rizsexport legnagyobb része Haryanából ered, akkor nagy esély van arra, hogy a víz, amit az öntözéshez használtak, az eltérített Yamunā vize.
 
[15]A szennyezéshez hozzájáruló tényezők átfogó listája: A haldokló folyó: Yamunā, Anil Kumar Misra. Víz, Forrás és Védelem, 2010. 5. szám, 2. kötet.
 
[16]http://africanwater.org
 
[17]Muralika Sharma, Az ellopott folyó megmentése, nyersanyag.
 
[18]Dr. Deepak Giridhar, orvos, Új-Delhi.
 
[19]Bhāgavata-purāṇa, 10. Ének.
 
[20]http://saveyamuna.org
 
[21]http://saveyamuna.org/the-solution/
 
[22]Ramesh Baba, Az ellopott folyó megmentése, nyersanyag.
 
[23]A Yamunā a Környezetvédelmi Törvény hatálya alá került, Kormány, PTI, 2015. The Economic Times 2015. március 23.
 


ISKCON Alapitó Acarya - A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola | Kapcsolat

A www.tattva.hu weboldalon található minden tartalom a Bhaktivedanta Hittudományi Fősikola tulajdona, vagy felhasználói joga alá esik.
Az oldalról minden tartalom átvételéhez az oldal üzemeltetőjének írásos engedélye szükséges. Tartalom átvételének igénylése: [email protected]
© 2020 Bhaktivedanta Hittudományi Fősikola
© 2020 Bhaktivedanta Kulturális és Tudományos Intézet Alapítvány
Minden jog fenntartva!

Hare Kṛṣṇa Hare Kṛṣṇa Kṛṣṇa Kṛṣṇa Hare Hare
Hare Rāma Hare Rāma Rāma Rāma Hare Hare