Görgessen tovább

Bhāgavatam és episztemológia
A Kilenc Kapu Városa: az elme és a test összetett modellje. Dualizmus az indiai Bhāga­va­ta-purāṇában

Vajon létezik egy tudatos én, mely a test fizikai működésétől független?[1] Vajon létezik egy elme, mely különbözik az agytól? Azok, akik a fenti kérdésekre igennel válaszolnak, a dualisták csoportjába tartoznak, és számuk igen csekély a kortárs tudósok és filozófusok között. Az elme/test dualista magyarázatának és még számtalan hasonló természetű dolog elfogadásának akadálya a nyugati források szegényes, analóg és jelképes mivolta. Platón barlangja, Descartes elméletei, illetve a fejünkben lakozó zöld emberke meséje nyilván nem inspirálják a tudatosság modern kutatóit a dualizmus elméletének vizsgálatára.

Egy szankszrit nyelvű irodalmi mű, a Bhāgavata-purāṇa Negyedik Énekének 25–29. fejezeteiben azonban egy részletesen kidolgozott allegóriát találunk, mely a Kilenc Kapu Városáról beszél. A szimbólumok kifinomultsága és a magyarázat potenciális ereje elgondolkodtató lehet a modern kutatók számára a dualizmus komolyabb vizsgálata szempontjából.

A Kilenc Kapu Városa a Bhāgavata-purāṇa egyik kifejezetten szimbolikus jellegű története. A nagy bölcs, Nārada Muni beszélte el azt Prācīnabarhiṣat királynak, amikor a király az önvalóról kérdezte. A bölcs, Nārada Muni a történet minden egyes szimbólumát részletes magyarázatokkal látta el, melyek az eredeti szövegben megtalálhatóak. Mindezzel azt kívánom kifejezni, hogy nem én tulajdonítok szimbolikus értelmet a Bhāgavata-purāṇa egyes sorainak, és nem én értelmezem azokat az elme/test dualizmusának szempontjából. A sorok allegorikus jellege és a tudat dualista magyarázata a szöveg eredeti természetébÅ‘l fakad.

Ebben az írásban a Kilenc Kapu Váro­sának összefoglalását kívánom közzétenni, a Bhaktivedanta Book Trust kiadásában megjelent Bhāgavata-purāṇát (más néven Åšrīmad-Bhāgavatamot) alapul véve.[2] Kifejezett célom, hogy a történet szimbólumainak hasznosságát a tudat tanulmányozása során felmerülÅ‘ kérdések tekintetében az olvasók felismerjék.

A történet központi szereplÅ‘je Purañjana király. A szankszrit nyelvben purañjana azt jelenti: „az, aki egy városszerű testben élvez”. A lélek/test dualizmusa így már a király nevében megjelenik. Purañjana király eredetileg lélek formájában a legfelsÅ‘bb tudatos lénnyel, Istennel való tiszta lelki kapcsolatban létezett. A materialisták ellenzik a tudomány által ismert anyagi univerzum határain túl létezÅ‘ transzcendentális birodalom tényét. De még a modern tudomány materialista kozmológiájának elmélete is magában foglalja a „transzcendentális” birodalom valóságát, mint egy olyan birodalmat, mely a tudomány által ismert univerzumon kívül létezik, és amibÅ‘l ez az univerzum létrejött a „Nagy Bumm” következtében. Ezt a transzcendentális valóságot, ami az idÅ‘, a tér és az anyag fogalmain túl létezik, kvantummechanikai vákuumnak nevezik, és egy olyan tiszta energiamezÅ‘nek tekintik, amelyben a részecskék folyamatosan megjelennek, majd azonnal el is tűnnek. A virtuális részecskék egy része a kiterjeszkedés folyamatán keresztül a létezés állapotába kerül. Számos kozmológus véleménye szerint a mi univerzumunk tulajdonképpen egy ilyen részecskekiterjesztés. Tehát mind a Bhāgavata-purāṇa, mind a modern tudomány kozmológiai „Nagy Bumm”-elmélete szerint van egy örök transzcendentális létezés, amibÅ‘l a mi univerzumunk, a tér és az idÅ‘ funkciójával együtt, létrejött. Ha ezt belátjuk, eldönthetjük, hogy a végsÅ‘ igazság leírásai közül melyik a meggyÅ‘zÅ‘bb a saját változatos tapasztalatainkhoz viszonyítva. A modern kozmológusok és más teoretikusok nehézségekbe ütköznek, amikor magyarázatot kell adni a világunkban létezÅ‘ rendkívüli változatosság jelenlétére, hiszen ez nehezen egyeztethetÅ‘ össze a sima, jellegtelen univerzum, a kvantummechanikai vákuum, mint eredeti forrás elméletével. A tudat eredete ugyancsak problémákat vet fel. Mindezek fényében, egy végsÅ‘ valóság létezésének elfogadása, mely önmagában változatos és tudatos, magyarázatot nyújthatna a kérdésekre.

Elindulva a lelki világból, a függetlenséggel való visszaélés által, Purañjana király átutazik az anyagi világon, Avijñāta Sakhā (az „Ismeretlen Barát”) társaságában. Az Ismeretlen Barát Isten egyik aspektusának, a FelsÅ‘léleknek a megfelelÅ‘je. Amikor Purañjana király elhagyja Istent és a lelki világot, az emlékei mindezekrÅ‘l befedÅ‘dnek. De tudta nélkül Isten elkíséri Å‘t az anyagi világba. A Bhāgavata-purāṇa szerint Isten minden lélekkel közvetlen kapcsolatban áll az anyagi világban, mint az Ismeretlen Barát, aki figyeli és jóváhagyja a lélek cselekedeteit.[3] A nyugati világban az elme/agy dualizmusának elmélete René Descartes személyéhez kötÅ‘dik, aki meghatározta a térben létezÅ‘ anyag és a téren kívül létezÅ‘ elme fogalmait.[4] A kartéziánus dualizmus szerint az elme és az anyag kölcsönhatásban vannak egymással, de hogy ez hogyan valósul meg, arra a kartéziánus elmélet szószólói nem tudnak kielégítÅ‘ magyarázatot adni. Például hogyan jutnak el a benyomások az anyag birodalmából az elme teljesen más természetű birodalmába? Descartes szerint az anyag és az agy kapcsolata a tobozmirigy által valósul meg, e véleményét a mai tudomány azonban nem támogatja.

A Bhāgavata-purāṇa szerint mind az anyag, mind a lélek Isten energiái, és mindkettÅ‘nek megvan a maga lelki eredete.[5] Így a mű filozófiája egyidejűleg dualista és monista. A lélek és az anyag együttműködése az anyagi világban a FelsÅ‘lélek közvetítése által valósul meg, aki minden egyes atomban jelen van, és minden léleknek is társa. A FelsÅ‘lélek elrendezése által az anyagi létezés benyomásai eljutnak a lélekhez. Purañjana példája mutatja be ennek a folyamatnak a megvalósulását.

Elhagyva a lelki világot, Purañjana A­vi­jñāta Sakhā (az Ismeretlen Barátja, a FelsÅ‘lélek) társaságában bolyong az anyagi világban. Egy olyan helyre vágyik, ahol élvezetre lelhet. Más szavakkal, egy erre alkalmas testet keres. Sokféle bolygón sokféle testet kipróbál. Itt megjegyezzük, hogy minden létforma egy adott testhez kötÅ‘dik. Ebben a tekintetben a Bhāgavata-purāṇa magyarázata különbözik Descartes elméletétÅ‘l, amely szerint csak az embereknek van lelkük, és az állatok pusztán robotok. Ha valaki az állatokat, minden életjelükkel és tudatosságukkal együtt, robotnak véli, az miért gondolja, hogy az emberek nem azok? A Bhāgavata-purāṇa elkerüli Descartes elméletének ezt a különösen támadható pontját.

Végül Purañjana megérkezik a Nava-dvāra-pura nevű helyre, a Kilenc Kapu Városához. MeglehetÅ‘sen vonzónak találja ezt a helyet. A Kilenc Kapu városa a férfi test szimbóluma, a kilenc testnyílással – két szem, két orrnyílás, két fül, a száj, a végbélnyílás és a nemi szerv. Miközben a város kertjeiben bolyong, Purañjana össze­találkozik egy gyönyörű nÅ‘vel. Pu­rañjana vonzódni kezd hozzá, és a nÅ‘ is Pu­rañjanához, így annak királynÅ‘je lesz.

Purañjana, mint látjuk, a tudatot, a gyönyörű nÅ‘ pedig a buddhit, az intelligenciát képviseli. A Bhāgavata-purāṇa filozófiája szerint az intelligencia az anyagi energia azon finomfizikai része, mely a megkülönböztetés képességével rendelkezik, hasonlóan a gépek mesterséges intelligenciájához. A király és a nÅ‘ közötti vonzalom felébredése a testtel való azonosulás gyökere. MegjegyzendÅ‘, hogy a királynak határozott tudatos egyénisége van, az anyagtól különbözÅ‘ érzékelÅ‘ képességgel, de ez a képesség a királynÅ‘vel megkezdett viszony kezdetekor kialszik. A királynÅ‘ (az anyagi energia finomfizikai része, melyet intelligenciának hívunk) lehetÅ‘vé teszi Purañjana (a tudatos én) számára, hogy élvezze a Kilenc Kapu Városát (a durvafizikai testet). Számítógépes analógiát alkalmazva, azt mondhatjuk, hogy Purañjana a felhasználó, a Kilenc Kapu Városa a hardware és a királynÅ‘ a software, aki biztosítja a felületet a felhasználó számára, hogy azt egyéni céljaira használhassa.

A királynÅ‘ azonban nincsen egyedül, vele vannak társai, a tizenegy mahā-bhaṭa (testÅ‘rök) és egy ötfejű kígyó. A testÅ‘rök az elme és a tíz érzékszerv. A tíz érzékszerv az öt jñāna-indriya (tudásszerzÅ‘ érzékek) és az öt karma-indriya (cselekvÅ‘ érzékek).[6] A tudásszerzÅ‘ érzékek a látás, a szaglás, az ízlelés, a hallás, és a tapintás. A cselekvÅ‘ érzékek a járás, a mohóság, a beszéd, a nemi vágy és az ürítés. Mind a tíz érzék az elme köré csoportosul, és azt hivatottak szolgálni. Minden egyes érzéknek több száz felesége van. Minden feleségnek anyagi vágyaik vannak, és az érzékek e vágyak nyomása alatt működnek. E rendszer szerint az érzékek különböznek a fizikai érzékszervektÅ‘l. Az érzékek annak a finomfizikai anyagi energiának a részei, mely befedi a lelket, az elme és az intelligencia mellett. A fizikai érzékszervek (a szemek, az orr, a nyelv, a fülek, a bÅ‘r, a lábak, a karok, a száj, a nemi szervek és a végbélnyílás) a durvafizikai test részei, vizuálisan érzékelhetÅ‘ek, láthatóak.

A finomfizikai érzékek és a látható érzékszervek megkülönböztetése nagyon lényeges, és értékes konceptuális eszközt nyújt a tudat kutatói számára. Vegyük például a fantomfájdalom kérdését. Végtag amputálása után gyakori, hogy a betegek még mindig érzik az amputált végtagot, annak helyén jellegzetes érzésről, szúró fájdalomról, illetve annak viszketéséről számolnak be. A Kilenc Kapu Városának allegóriája magyarázatot ad erre az érdekes jelenségre. Vegyük azt az esetet, amikor valakinek a karját amputálták, de még mindig érzi annak jelenlétét. A kar a cselekvő érzékszervek egyike. Két elemet foglal magába: a finomfizikai mohóság érzékét, illetve a látható, durvafizikai kar és kéz szervét. Az amputálással eltávolítják a durvafizikai szervet, de mivel a finomfizikai érzék megmarad, a fizikai szerv mentálisan észlelhetővé válik.

Mivel a finomfizikai érzék anyagi, működhet a durvafizikai anyagon túl is, kihagyva a hozzá kapcsolódó durvafizikai érzékszervet. Ez a modell megmagyarázhatja a szellemek és jelenések okát, illetve elsősorban a médiumokhoz kapcsolódó tárgymozgatás (telekinézis) je­len­ségét. E rendhagyó téma tudományos feltárásához érdemes beleolvasni Charles Richet Thirty Years of Psychical Research [Harminc év pszichikai kutatás] című munkájába;[7] az író egyébként 1913-ban Nobel-díjat kapott az orvostudomány és élettan kategóriában.

Ez a modell ugyancsak magyarázatot ad egyes betegek halál közeli állapotban tapasztalt élményeire, amikor a durvafizikai érzékszerveik az altatás vagy a sokk állapotában cselekvőképtelenek. A halál közeli élmények témájában remek klinikai tanulmány Michael Sabom kardiológus Recollections of Death: a medical investigation [Visszaemlékezések a halá­lra : egy orvosi kutatás] című könyve.[8]

Tehát az érzékeket a királynÅ‘ kísérÅ‘ihez hasonlítják. Szolgálatuk az információk továbbítása és a cselekvés irányítása. Magukban foglalják az anyagi intelligencia és a szenzoros képességek egész sorát, melyek mind a finomfizikai, de anyagi energia részei. Ők együttesen létrehozzák az öntudatot, mely a Királyt elbűvöli, és mellyel hibásan azonosítani kezdi magát. A test, a Kilenc Kapu Városa a durvaanyagi energiából áll, mely manipulálható közönséges fizikai és kémiai módszerekkel. Az öt láthatatlan levegÅ‘ tartja működésben, melyet az Āyur-veda, a védikus orvostudomány sorol fel: prāṇa, apāna, vyāna, samāna és udāna.[9] A Purañjana-allegóriában az öt levegÅ‘t, magában foglalva az életerÅ‘t is, az ötfejű kígyó képviseli.

A történet szerint Purañjana rákérdez a királynÅ‘ és annak kísérÅ‘i azonosságára és eredetére. A királynÅ‘ így válaszol: „Ó, emberi lények legjobbika, nem tudom, ki nemzett engem. Nem tudok tökéletes választ adni neked erre. A kísérÅ‘im eredetét ugyancsak nem ismerem. Ó, nagy hÅ‘s, csupán annyit tudok, hogy itt létezünk. Nem tudjuk, mi fog történni. Valóban annyira ostobák vagyunk, hogy nem érdekel minket, ki teremtette ezt a gyönyörű helyet számunkra otthonunknak. Kedves uram, mindezen férfiak és nÅ‘k a barátaim, és a kígyó, aki mindig éber, védelmezi ezt a várost, miközben alszom. Ezen felül nekem nincs több tudásom. Így vagy úgy, idejöttél. Minden kedvezÅ‘ dolgot kívánok neked. Nagy vágyat érzel, hogy kielégítsd az érzékeid, és én minden kísérÅ‘mmel azon leszek, hogy vágyaid beteljesüljenek. Ez minden bizonnyal nagy szerencse a számomra. Berendeztem neked ezt a kilenc kapujú várost, hogy mindenféle érzékkielégítésre alkalmas legyen. Itt lakhatsz akár száz évig is, és mindent biztosítunk az érzékkielégítésedhez.”[10]

A király királynőhöz intézett kérdése azt a helyzetet reprezentálja, amikor a tudat vallatja az anyagi intelligenciát a végső kérdéssel kapcsolatban. A királynő által adott válasz, alapvetően egész hozzáállása a modern tudomány hozzáállásának visszatükröződése, mely még büszke is bizonyos kérdések elkerülésére. „Nem tudok tökéletes választ adni neked erre […]. Csak annyit tudunk, hogy itt létezünk”. Lényegében a királynő egy monista, materialista választ ad a király kérdésére saját helyzetével kapcsolatosan.

A Bhāgavata-purāṇa ezután részlete­sebb leírást ad a kilenc kapujú városról, melyben a király és a királynÅ‘ élnek. Hét kapu a felszínen helyezkedik el (a két szem, a két fül, a két orrnyílás és a száj), és kettÅ‘ a föld alatt (a végbélnyílás és a nemi szerv). Öt kapu kelet felé néz.

Az elsÅ‘ két kapu a keleti oldalon a Kha­dyotā (Szentjánosbogár) és Āvir­mukhī (Fák­lyafény). Annak érdekében, hogy lás­son, a király ezen a két kapun távozik, hogy Vibhrājita (Tisztán Látás) városába érkezzen. Ezen az úton barátja, Dyumān (a Nap, a finomfizikai vizuális érzék uralkodója) kíséri.

Más szavakkal, a király a test fizikai nyílásain keresztül a szenzoros érzékek által kerül kapcsolatba a kváléval. A kválé a tárgyak másodlagos tulajdonsága, mint például a színük. Az elmefilozófiában a kválék érzékelésének módja az egyik legvitatottabb téma. Vajon léteznek- e, mint a tárgy valós tulajdonsága, vagy csupán elménk szüleményei? A Bhāgavata-purāṇa rendszere szerint a kválék érzéktárgyakként léteznek, tehát nem az elme teremti Å‘ket.

Érdekes, hogy bár egy olyan városban él, mely vizuális benyomásokra épült, a király mégis áthalad a szemek kapuin azért, hogy érintkezésbe kerülhessen az érzéktárgyakkal. Ez azt feltételezi, hogy a látás folyamata nem csupán passzív érzékelés, hanem magában fog­lal egy aktív képfelfogási rendszert (ami a hanglokátorhoz, vagy a radarhoz hason­lítható). Ez magyarázatul szolgálhat pél­dául a látnoki képességek jelenségére, mely során a tárgy képes olyan mentális utazásra, mely a durvafizikai érzékszerv határain túlmutat, és vizuális élmények aprólékos leírására ad lehetőséget. A testen kívüli vizuális élmények jelensége ugyancsak magyarázható e modell alapján. A durvafizikai érzékszervek, a finomfizikai érzékek és az érzéktárgyak pontos kapcsolatát nem könnyű felfogni, de felhasználva a Kilenc Kapu Városának modelljét, tapasztalati úton valószínűleg tisztázható.

Purañjana király városának keleti részén még két kaput találunk, amelyek az orrnyílásokat szimbolizálják, és Nalinīnek, illetve Nālinīnek hívják Å‘ket. A király Avadhūta (a Légzési LevegÅ‘ képviselÅ‘je) nevű barátjával megy át ezeken a kapukon Saurabha (a Szag) városa felé haladva. A keleti oldal utolsó kapuja a Mukhya (a Száj), melyeken az íz érzékelése és a táplálék kíséri keresztül Å‘t.

Az északi és déli kapukon keresztül (a Fülek) a király olyan helyekre látogat, ahol különbözÅ‘ hangokat hall. A város nyugati kapuján keresztül meglátogatja a szexuális gyönyör és a semmittevés városait. Utazása során a király két vak emberre támaszkodik, Nirvākra és PeÅ›askṛtra, akik a lábakat és a karokat szimbolizálják.

A király minden cselekvése során elfogadja a királynÅ‘ irányítását. Más szavakkal, az anyagi világban a tudat feltételekhez kötötté válik az anyagi intelligencia által. A Bhāgavata-purāṇa azt mondja:

„Amikor a királynÅ‘ likÅ‘rt ivott, Purañjana király is ivott. Amikor a királynÅ‘ ebédelt, vele evett, s amikor rágott, együtt rágott vele. Amikor énekelt, Å‘ is dalra fakadt, s amikor sírt, Å‘ is sírt. Ha a királynÅ‘ nevetett, Å‘ is nevetett, s amikor butaságokat beszélt, Å‘ is ezt tette. Amikor a királynÅ‘ sétált, a király követte, s amikor mozdulatlanul állt, a király sem mozdult. Amikor a királynÅ‘ ágyba bújt, a király követte, s lefeküdt mellé. Amikor a királynÅ‘ leült, Å‘ is leült, amikor pedig hallott valamit, követte Å‘t, hogy ugyanazt hallhassa. Amikor a királynÅ‘ látott valamit, a király is megnézte, amikor pedig egy illatot érzett, a király követte, és megszagolta ugyanazt. Amikor a királynÅ‘ megérintett valamit, a király is hozzáért, és amikor a drága királynÅ‘ szomorkodott, szegény királynak is követnie kellett Å‘t bánatában. Amikor a királynÅ‘ élvezett valamit, Å‘ is élvezte azt, s amikor a királynÅ‘ elégedett volt, Å‘ is elégedettséget érzett.”[11]

Ahogyan azt már korábban említettük, az elme/test kérdéskör dualista magyarázatakor felmerül egy fontos kérdés: hogyan valósul meg a nem anyagi tudatú elme és az anyagi érzéktárgyak közötti kapcsolat? Ebben a modellben megtaláljuk a választ. Mint fent olvashatjuk, ez az illuzórikus önazonosítás által valósul meg.

Az illuzórikus önazonosítás megértésének érdekében először be kell illesztenünk az ismert elme/test dualizmust a triadikus (háromtagú) koncepcióba, mely (1) a nem anyagi tudatos ént, (2) az érzékek, az elme és az intelligencia által vezérelt finomfizikai anyagi testet és (3) a durvafizikai anyagból létrejött anyagi testet foglalja magában.

Ebben a modellben az elme egy finomfizikai anyagi tartalom, mely az anyagi intelligenciával párosul. Az elme a finomfizikai érzékek központja, mely visszafele a fizikai érzékszervekkel áll kapcsolatban, melyek az érzéktárgyakkal kapcsolatos információkkal látják el. Ekkor egy újabb kérdés merül fel.

A tudattanulmányok készítése során felvetődik a kérdés, hogyan jelennek meg a különféle érzéki adatok integrált módon? A vizuális érzékek különféle elemei, mint a szín, mozgás és formaérzékelés az agy különböző pontjain helyezkednek el. A hangokat az agy egy másik része érzékeli. Hogyan egyesülnek mindezek az elemek?

A Bhāgavata-purāṇa modellje szerint az egyesítÅ‘ funkciót az elme látja el finomfizikai szinten, hiszen az érzékek kö­réje csoportosulnak. Azonban az elme nem tudatos. Inkább egy számítógépes multimédia szoftverhez hasonlítható, mely változatos hang- és képi anyagok egyedi, integrált bemutatására képes, kihasználva a megfelelÅ‘ bemeneteket és forrásanyagokat. A királynÅ‘ által reprezentált anyagi intelligencia irányítja az élÅ‘lény tudatát az integrált érzéki adatok felé. Az intelligencia, mint finomfizikai anyagi energia, önmagában nem tudatos, de utánozza a tudat viselkedését. Így vonzza a tudat figyelmét, melynek következtében a tudatunk azonosítja magát az intelligenciával, ahogyan a vásznon látott színészt is azonosítjuk a valódi személlyel. Az anyagi intelligenciával való azonosulás következtében, mely visszafele az elme integrált kijelzÅ‘jéhez kapcsolódik, a tudat kapcsolatba kerül az érzéki adatokkal. Ez nem közvetlen kapcsolat. A közvetett kapcsolat a tudatos én és a durvafizikai energia között a hamis önazonosításból fakad, melyet a finomfizikai energia, az intelligencia generál. A rendkívül finom fizikai elem, mely a tudatos ént és az intelligenciát összeköti, az ahaṅkāra, vagy hamis egó. A teljes rendszer a FelsÅ‘lélek irányítása alatt áll. A Bhāgavata-purāṇa leírása szerint az önvaló eredeti helyzetében az érzékelés és a tapasztalás nem anyagi szinten történik. Így működik a lelki világ. De elhagyva a lelki világot, az önvaló az anyagi világba és egy anyagi testbe kerül. Azonosítva magát ezzel a természetellenes helyzettel, az élÅ‘lény megfeledkezik eredeti helyzetérÅ‘l és IstenrÅ‘l. De Isten az élÅ‘lénnyel marad a FelsÅ‘lélek formájában, mint az Ismeretlen Barát. Amikor az élÅ‘lény belefárad az anyagi valóság mesterséges élvezetébe, és eredeti helyzetébe vágyódik vissza, az Ismeretlen Barát felébreszti annak eredeti lelki érzékelését, és összekapcsolja azt eredeti lelki érzéktárgyaival.

Az anyagi valóság egész rendszere tehát egy számítógép által generált virtuális valósághoz hasonlítható. A virtuális valóság rendszereiben a felhasználó normális érzékelő bemeneteit egy számítógép által vezérelt kijelző helyettesíti. De ahogyan a személy kikapcsolhatja a virtuális valóság kijelzőjét, ugyanúgy az önvaló is visszatérhet az anyagi világ mesterséges érzékelési közegéből eredeti, lelki érzékelésen alapuló helyzetébe. A lélek anyagi világban való helyzetét akkor kezdtem a számítógépes virtuális valósághoz hasonlítani, amikor részt vettem egy konferencián, amit a Santa Fe Intézetben tartottak a mesterséges élet témájában. Az ötletet később továbbfejlesztettük egy kollegámmal a Bhaktivedanta Intézetből, Richard Thompsonnal, aki ugyancsak részt vett a konferencián, és később megjelentettük a Simulated Worlds [Szimulált világok] című videoanyagot is a Bhaktivedanta Intézet támogatásával.[12]

A Bhāgavata-purāṇa allegóriája szerint Purañjana király és királynÅ‘je egy ideig még élvezik életüket a Kilenc Kapu Városában. Végül azonban egy Caṇḍa­vega nevű király megtámadja a várost. Caṇḍa­vega az idÅ‘ szimbóluma, és a nevének jelentése szó szerint „nagyon gyorsan elmúló.” Az Å‘ hadserege háromszázhatvan férfi gandharva katonából és azok háromszázhatvan nÅ‘i társából áll, és együtt az év napjait és éjszakáit szimbolizálják. Amikor Caṇḍavega hadserege megtámadja a várost, az ötfejű kígyó (az életerÅ‘) megpróbálja megvédelmezni azt. Száz évig küzd a támadókkal, de végül kifárad, aggodalmat keltve a királyban és annak társaságában. A támadó katonák végül legyÅ‘zik a védekezÅ‘ket, és lángba borítják a Kilenc Kapu Városát. Amikor világossá válik, hogy a csatát elvesztette, Purañjana király rendkívüli aggodalmat kezd érezni a felesége, családtagjai és többi szerette iránt. Ekkor a megszálló erÅ‘k parancsnoka elfogja a királyt, és elhurcolja Å‘t követÅ‘ivel és az ötfejű kígyóval együtt. Távozásuk után a támadók porig rombolják a Kilenc Kapu Városát. A király még elhurcolása közben sem képes emlékezni Ismeretlen Barátjára, a FelsÅ‘lélekre. Helyette csak szeretett királynÅ‘jére gondol. Így nÅ‘i testben születik újjá.

Az allegória e része mutatja be, hogyan hagyja el az önvaló, az intelligenciával, az elmével és a finomfizikai érzékekkel együtt, a durvafizikai testet. Távozásuk után a durvafizikai test lebomlik, az élÅ‘lény pedig új testbe költözik. Az új test minÅ‘ségét a finomfizikai test állapota határozza meg, mely az intelligenciából, az elmébÅ‘l és a finomfizikai érzékekbÅ‘l áll. A finomfizikai test az a sablon, melyre a durvafizikai test épül. Ez a modell létjogosultságot ad az elÅ‘zÅ‘ életbeli emlékek tapasztalásának jelenségére, amelyekrÅ‘l Dr. Ian Stevenson, a Virginiai Egyetem professzora Twenty Cases Suggestive of Reincarnation [Lélekvándorlásra utaló húsz eset] című könyvében beszámol.[13] A Bhāgavata-purāṇa modellje szerint az elme az emlékek tárháza, mégpedig elÅ‘zÅ‘ életbeli emlékeké.

KövetkezÅ‘ életében Purañjana király Vaidarbhīként születik meg, Vi­dar­bha király leányaként. Amikor felnÅ‘, Malayadhvaja király felesége lesz. Életének végén, Malayadhvaja elvonul az erdÅ‘be, és a misztikus jóga gyakorlataiba merül. A Bhāgavata-purāṇa (4.28.40) így ír errÅ‘l: „Malayadhvaja király elérte a tökéletes tudást a FelsÅ‘lélek és az egyéni lélek különbözÅ‘ségérÅ‘l. Az egyéni lélek helyhez kötött, míg a FelsÅ‘lélek mindent átható. Tökéletesen megértette, hogy a test nem azonos a lélekkel, és hogy a lélek tanúja az anyagi test minden tettének.” Ezt a magasabb rendű tudatállapotot elérve a király elhagyja anyagi testét, és felszabadul az anyagi létezésbÅ‘l.

Vaidarbhī királynÅ‘t (elÅ‘zÅ‘ életében Pu­rañjana király) mély szomorúság tölti el férje halála miatt. Ekkor az Ismeretlen Barát (a FelsÅ‘lélek) brāhmaṇaként megjelenik Vaidarbhī elÅ‘tt, és azt mondja neki:

„Kedves barátom, még ha nem is ismersz fel azonnal, emlékszel, hogy a múltban bizalmas barátod voltam? Sajnos, megszakítva a kapcsolatot velem, az anyagi világba kerültél élvezÅ‘ként […]. Egyszerűen a kilenc kapujú test börtönébe kerültél.” [14] Ezután a brāhmaṇa felvilágosítja Vaidarbhīt eredeti, lelki világban betöltött tiszta lelki helyzetérÅ‘l.

Ebben az írásomban a Kilenc Kapu Városának fő szimbólumait ismertettem. A teljes történet jóval részletesebb le­írást, illetve lényegesen csiszoltabb és kifinomultabb modellt ad a tudat/elme/test kölcsönhatásairól. Ez a modell nem illeszthető be könnyen a manapság zajló elme/test körüli viták sorába. Bár dualista, tatalmaz idealista és monista elemeket is. Mindazonáltal lehetőséget ad

több szabályos és paranormális tudományos bizonyíték összegzésére, az emberiség által tradicionális bölcsességként őrzött tények megértésére és elfogadására. Mindezeket szintézisbe hozva utat mutat az elme/test kapcsolatára vonatkozó összetett dualista modell határozottabb és kifinomultabb kutatásához.

Fordította: Bulla Hajnalka

Felhasznált irodalom

Bhaktivedanta Swami Prabhupāda, A. C.: Åšrīmad-Bhāgavatam (Negyedik Ének – második kötet). The Bhaktivedanta Book Trust, 1994.

Descartes, René: Elmélkedések az első filozófiáról. Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 1994.

Richet, Charles: Thirty Years of Psy­chical Research : a treatise on meta­phy­sics. The Macmillan Company, New York, 1923.

Sabom B., Michael: Recollections of Death : a medical investigation. Harper Row, New York, 1982.

Simulated Worlds

https://www.youtube.com/watch?v=o_T4VrfuFbI (Letöltve: 2015. augusztus 17.)

Stevenson, Ian: Twenty Cases Suggestive of Reincarnation. University Press of California, Charlottesville, 1974.



[1]  Elhangzott „A tudatosság tudománya felé 1996” konferencián Tucsonban, Arizonában 1996. április 8-13. között. Az elÅ‘adást Drutakarma Dāsa (Michael A. Cremo): My Science, My Religion című könyve (Michael A. Cremo: My Science, My Religion: academic papers 1994-2009. Torchlight Publishing, Los Angeles, 2012.) tartalmazza.

 

[2]  Lásd: Bhaktivedanta Swami Prabhupāda 1994: 25-29. fejezet.

 

[3]  Åšrīmad-Bhāgavatam [késÅ‘bb: Bhāg.] 4.25.10 és magyarázata.

 

[4]  Lásd például: Descartes 1994.

 

[5]  Bhāg. 4.28.61-62 és magyarázata.

 

[6]  Bhāg. 4.29.6.

 

[7]  Richet 1923.

 

[8]  Sabom 1982.

 

[9]  Bhāg. 4.29.6 és magyarázata.

 

[10] Bhāg. 4.25.33-37.

 

[11] Bhāg. 4.25.57-61.

 

[13] Stevenson 1974.

 

[14] Bhāg. 4.28.53 és 4.28.60.

 



ISKCON Alapitó Acarya - A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola | Kapcsolat

A www.tattva.hu weboldalon található minden tartalom a Bhaktivedanta Hittudományi Fősikola tulajdona, vagy felhasználói joga alá esik.
Az oldalról minden tartalom átvételéhez az oldal üzemeltetőjének írásos engedélye szükséges. Tartalom átvételének igénylése: [email protected]
© 2019 Bhaktivedanta Hittudományi Fősikola
© 2019 Bhaktivedanta Kulturális és Tudományos Intézet Alapítvány
Minden jog fenntartva!

Hare Kṛṣṇa Hare Kṛṣṇa Kṛṣṇa Kṛṣṇa Hare Hare
Hare Rāma Hare Rāma Rāma Rāma Hare Hare