Lapszám: Darwin alkonya? – 2 – II/1 – 1999. január
Szerző: Michael A. Cremo
Cikk letöltése pdf-ben: Válasz Balla Zoltánnak
Michael A. Cremo Az emberi faj rejtélyes eredete című könyve 1997 novemberében jelent meg magyar nyelven. 1998 januárjában a könyv kiadója (a Védikus Bölcselettudományi Szabadegyetem) levelet intézett a magyar tudományos élet 150 jeles képviselőjéhez – olyan személyekhez, akiknek munkája szorosan kapcsolódik az evolúció kérdésköréhez (antropológusok, paleontológusok, biológusok, geokémikusok, genetikusak, régészek, geológusok, filozófusok stb.).
Kapcsolódó cikkek:
„A közvetlen tapasztalattal szemben nemigen hatásosak az elvont érvek.” – Dr. Balla Zoltán
Teljesen egyetértek Dr. Balla Zoltánnal abban, hogy az anyagi tudomány birodalmában az elvont érvek nemigen hatásosak a közvetlen tapasztalattal szemben. Az evolúció is ezek közé az elvont érvek közé tartozik. Valóban, ugyanolyan természetű, mint az a kockacukor, amelyik lehet, hogy talán magától felrepül. Senki sem látta soha, hogy megtörtént volna. Az evolúcióról nem rendelkezünk közvetlen tapasztalatokkal.
Dr. Balla kijelenti, hogy bármely szokatlan adat különleges dokumentálást igényel. Konkrétan azt látszik hangsúlyozni, hogy az evolúció általánosan elfogadott nézetének ellentmondó adatok szokatlanok, mert azt a furcsa tényt támasztják alá, hogy az evolúció nem igaz. A tudósok gyakran érvelnek azzal, hogy a szokatlan nézeteket igen megalapozott bizonyítékokkal kell alátámasztani. De maga az evolúció is egy ilyen szokatlan és különös nézet. Magában foglal jó néhány furcsa elképzelést, tehát maga is különleges dokumentálást igényel.
A modern evolúciós elmélet első furcsa állítása rögtön az, hogy az egyszerű egysejtűek családjába tartozó, önreprodukcióra képes szervezetek spontán módon, kémiai molekulákból jöttek létre. Soha, senki nem látott ilyet. Jelenleg is többtucat elmélet létezik az élet kémiai eredetéről, és egyetlen egy sem vált széles körben elfogadottá a tudományos közösségen belül. Ráadásul a felvetett elméletek közül egy sem tekinthető tudományosnak, hiszen egyik sem határozza meg pontosan, részletekbe menően az első szaporodásra képes egysejtű teremtmény kémiai összetételét, valamint azt, hogy milyen folyamat eredményeképpen alakult ki a szerkezete olyanná, amilyen. Nem elég legyinteni és azt mondani, hogy evolúció útján. Ez nem tudomány. Ez apellálás a vakhitre, a meg nem alapozott meggyőződésre. Ha valakinek van egy kis józan esze, nem fogadhat el ilyen ajánlatot. Például ezt a levelet egy TOSHIBA Tecra 530 CDT laptop számítógépen írom. A mérnökök, akik ezt a számítógépet tervezték, rendelkeztek villamossági és egyéb tudományos ismeretekkel. Ennek a tudásnak a birtokában elkészítettek egy tervet, és ennek a tervnek az utolsó részletig pontosnak kellett lennie minden egyes alkatrészt és az alkatrészek egymáshoz való viszonyát tekintve. Egy ilyen terv segítségével lehetséges volt egy olyan számítógép összeállítása, ami valóban működik. Ha a terv nem lett volna teljes és tökéletes, a számítógép sem működne. Az élet kémiai eredetére vonatkozóan nem létezik ilyen terv. Lehetséges, hogy a tudósok megfejtették a kirakójáték néhány darabkáját, de a kép még közel sem teljes.
Tehát azt a furcsa elképzelést, miszerint az élet vegyületekből jött létre, addig nem szabadna elfogadni, amíg az nem nyer különlegesen hitelt érdemlő bizonyítást. A bizonyítéknak pedig tartalmaznia kell egy szaporodásra képes egysejtű élőlény összes alkotóelemének, valamint kémiai úton, laboratóriumi vagy ellenőrzött természetes körülmények között történő előállításának tudományos leírását. Ahogy Dr. Balla is megjegyzi: „Elméleteket lehet gyártani, de az igazság végső próbaköve az emberi gyakorlat, tapasztalat.”
A darwini evolúció híveinek második különös állítása az, hogy az említett önreprodukcióra képes egyszerű szervezetekből valahogyan bonyolultabb szervezeteknek kellene létrejönniük. Ez feltételezhetően az organizmus „felépítésének tervét” magában foglaló genetikai szerkezet véletlenszerű változásainak eredményeképpen jön létre. Következésképpen ki kellene tudnunk mutatni, hogy genetikai felépítése pontosan hogyan is határozza meg a kérdéses szervezet teljes felépítését, és azt is meg kellene tudni mutatnunk, hogy ebben a genetikai szerkezetben a természetes kiválasztódás hatására végbemenő változások hogyan hoznak létre merőben új vonásokkal rendelkező, új szervezeteket.
Tekintve, hogy az emberi evolúcióról beszélünk, nézzük meg, mire lenne szükségünk ahhoz, hogy demonstrálni tudjuk az emberi evolúció alaptételeit a közvetlen tapasztalat vonatkozásaiban. Azt állítják, hogy mind az ember, mind pedig az emberszabású majmok egyetlen közös őstől származnak, amely Afrika területén, mintegy hatmillió évvel ezelőtt élt. Előfordul néha, hogy a DNS épségben megőrződik. A közelmúltban például tudósok DNS-t vontak ki a neandervölgyi ősember csontjaiból. Képzeljük el, hogy épen maradt DNS láncot találnak a hatmillió évvel ezelőtti első primitív hominida csontjaiban! Ahhoz, hogy el tudjuk fogadni, hogy az emberi evolúció valóban lezajlott, pontosan meg kellene tudnunk határozni ennek az emberszabásúnak a felépítését a DNS-ből. Ezután pedig meg kellene vizsgálnunk magát a DNS-t, és meg kellene határoznunk, hogy pontosan milyen változásokat kellene végrehajtanunk rajta ahhoz, hogy ezek eredményeképpen egy emberi lényt kapjunk, aki rendelkezik a beszéd, a tudományos gondolkodás stb. képességével.
Tavaly Hollandiában, a Wageningeni Egyetemen egy evolúcióról folytatott vita során ugyanerre hívtam fel a figyelmet, nevezetesen, hogy ha az evolúció valóban egy tudományos elmélet szintjére szeretne emelkedni, akkor ilyen típusú bizonyításra volna szükség. Ismernünk kell, hogy mi volt a genetikai szerkezete azoknak az élőlényeknek, amelyek a múltban éltek, és demonstrálnunk kell, hogy melyek voltak azok a genetikai változások, amelyek merőben új vonásokkal és képességekkel rendelkező új formákat hoztak létre. A hallgatóság soraiból az egyik biológus elismerte, hogy ez valószínűleg soha nem lesz lehetséges. Elmondta, hogy az evolúció történeti részét soha nem fogják tudni ilyen szinten bizonyítani. De az evolúció végsősoron egy genetikán alapuló történeti beszámoló. Ha tehát az új szerkezeti formákhoz vezető genetikai változások történeti egymásutánja nem meghatározható, akkor azt kell megállapítanunk, hogy a szó valódi értelmében az elmélet tudományosan nem bizonyított. A híres tudományfilozófus, Karl Popper egyszer azt mondta, hogy „az evolúció nem egy egzakt tudományos elmélet, hanem egy metafizikai kutatóprogram”. Egyetértek Popperrel.
Ha túl bonyolult lenne a hatmillió évvel ezelőtti emberszabásúak genetikai állományát fellelni, akkor talán a tudósok felhasználhatnák a csimpánzok génállományát is. Előszeretettel hangoztatják, hogy a csimpánzok génállománya 96%-ban megegyezik az emberi lényekével, amit az evolúciós kapcsolat bizonyítékaként könyvelnek el. Ha tehát a két génállomány annyira hasonló, akkor talán elvégezhetnék azt a néhány szükséges változást a csimpánz DNS-ében, beletehetnék azt egy emberi petesejtbe, és aztán nézzük meg, vajon kifejlődik-e belőle egy emberi lény. A DNS módosításának és emlős petesejtbe való ültetésének technikája igen fejlett. Akkor nézzük meg, hogy tényleg működik-e. Még ha lehetséges volna is, ez természetesen akkor sem bizonyítaná maradéktalanul az evolúciót, hiszen nyilvánvalóan a résztvevő tudósok intelligens terve nyomán jött létre, és az összes változást egyszerre, egy időben végezték el. Ahhoz, hogy ez tényleg az evolúció valódi bizonyítéka lehessen, a változásokat egymásután kellett volna végrehajtani, a változásoknak pedig olyanoknak kellene lenniük, amelyek mutáció vagy a normális szaporodás folyamán fellépő változások során létrejöhettek volna. Michael Behe biokémikus Darwin fekete doboza című kitűnő könyvében meggyőzően mutat rá, hogy az élőlényekben, többek között az emberben is található összetett biokémiai struktúrák nem jöhettek létre véletlenszerű mutáció és természetes kiválasztódás révén. Tehát valóban, a szokatlan állításokat különösen megalapozott bizonyítékokkal kell alátámasztani, a darwini evolúció szokatlan állításainak esetében azonban nincs szó ilyen bizonyítékokról. Ahogy eddig még senkinek sem sikerült örökmozgót szerkesztenie, ugyanúgy senki sem hozott létre élőlényt kémiai anyagokból és senki sem teremtett emberi lényt akár élő emberszabású majmok, akár elődeik genetikai anyagából. Vagyis a darwini evolúcióról és az örökmozgó szerkezetről szóló elképzelések ugyanabba a kategóriába – a nem bizonyított kategóriájába – tartoznak. Természetesen, ahogy Dr. Balla is megemlíti, születhettek érdekes és hasznos felfedezések az örökmozgó létrehozására irányuló próbálkozások során, és ugyanez mondható el az evolúcióval kapcsolatos tanulmányok esetében is.
Szeretnék továbbá rámutatni, hogy a talajban található ősmaradványok egymásutánja nem bizonyítéka az evolúciónak. Még ha létezik is az ősmaradványok ezen egymásutánja, vajmi kevés bizonyítékkal szolgálnak arról, hogy ez az egymásutániság hogyan jött létre. Létrejöhetett egy elképzelés, Isten terve nyomán is. Az evolúció jelenleg egy genetikán alapuló elmélet, és minden rá vonatkozó bizonyítéknak erről a területről kell származnia. De még ha így is lenne, ha egy pillantást vetünk az ember és feltételezett őseinek maradványairól készült leírásokra, hatalmas mennyiségű leletet találunk, amelyek ellentmondanak a nem túlságosan megalapozott elképzelésnek, miszerint az ember primitívebb, majomszerű emberszabásúakból alakult volna ki. Az elfogadott nézetek szerint a hozzánk hasonló emberektől származó ősmaradványok csak mintegy 100 000 évvel ezelőttre nyúlnak vissza, esetleg maximum 200 000 évvel ezelőttre, az emberszabásúaktól származó leletek pedig körülbelül hatmillió évvel ezelőttre.
Az emberi faj rejtélyes eredetében százszámra dokumentáltam ilyen leletekről szóló eseteket, amelyeknek többsége hivatásos tudósoktól, többek közt geológusoktól származik. Ezek a tudósok nagyon is tudatában voltak az olyan ellenvetéseknek, amilyeneket Dr. Balla is támaszt, ahogy erről az általuk készített beszámolók is tanúskodnak. És ezek a tudósok még a szokásos ellenvetések mérlegelése után is meg voltak győződve arról, hogy felfedezéseik valódiak voltak. Könyvem egyik fejezetében megemlítek néhány nem tudósoktól, például bányászoktól származó beszámolót is. Nem értek egyet Dr. Ballával abban, hogy a bányászok és más egyszerű emberek egytől egyig becstelenek vagy megbízhatatlanok lennének. Mindenesetre a könyv anyagának 90%-a hivatásos tudósok beszámolóiból származik. Ha ragaszkodunk Dr. Balla elképzeléséhez, nevezetesen, hogy az elvont elveket a közvetlen tapasztalat fényében kell megítélni, akkor ki kell jelentenem, hogy az az elvont elképzelés, miszerint az emberiség majomszerű emberszabásúakból alakult volna ki mintegy 100 000 évvel ezelőtt, nem állja meg a helyét a közvetlen tapasztalatok – azaz annak a több száz jól dokumentált, emberi csontokat és eszközök érintő felfedezésnek a – fényében, amelyek az emberi jelenlétet ezen a bolygón sokkal messzebbre vezetik vissza a múltba.
Dr. Balla felveti továbbá, hogy Az emberi faj rejtélyes eredetében közölt, az emberiség igen ősi eredetéről szóló leleteket elfogadván az emberi fajt egyedülálló helyzetbe emeljük, amely évmilliókon keresztül változatlanul maradt fönn, mialatt az összes többi faj változásokon ment keresztül. Ez azonban nem igaz. Ebben a században az Indiai Óceán partjainál halászok kifogtak egy bizonyos halfajtát (a coelocanth-ot), amelyről a tudomány azt hitte, hogy már régen kihalt. A coelocanth-ot csak több tízmillió éves kövületekből ismerték. Ez a konkrét faj tehát több tíz millió éven keresztül változatlanul maradt fenn. Létezik számos más faj, zöldnövények, állatok (alligátor, teknősbéka) és rovarok (hangyák) amelyek alapvetően semmit sem változtak több tíz, vagy akár több száz millió év alatt. Ezeken kívül a modern tudomány által legrégebbinek (több mint kétmilliárd évesnek) tartott kövületek olyan szervezeteket tartalmaznak, amelyek nagyon hasonlítanak a mai kék algákra. Tehát még a modern evolúciós tudomány mércéjével mérve sem elképzelhetetlen, hogy egy életforma hosszú időn keresztül változatlanul maradjon fenn.
Dr. Balla megemlíti, hogy az a legjobb, ha egy emberi csont vagy eszköz más, ugyanabban a rétegben talált leletekkel együtt kerül a felszínre. Számos eset található Az emberi faj rejtélyes eredete című könyvben, amely megfelel ennek a követelménynek. Például a Monte Hermoso-i feltárás alkalmával az ismert argentin tudós, Florentino Ameghino vágott és törött állati csontokról, kőeszközökről, tűzrakás nyomairól és egy emberi csontról számol be. A leletek pliocén rétegekből, körülbelül ötmillió évvel ezelőttről származnak.
Az emberi faj rejtélyes eredetében tárgyalt néhány lelet a múlt századból származik. Sok más tudóshoz hasonlóan Dr. Balla is hirtelen érzékeny lesz az olyan tizenkilencedik századi leletekre, amelyek ellentmondanak a darwini evolúciónak. Megkérdőjelezi a kutatók módszereit és szakértelmét. De akkor talán Darwint is el kellene utasítanunk, aki szintén egy tizenkilencedik századi tudós volt. És mi van akkor Galileivel vagy Newtonnal? ők még ennél is régebbi századokban éltek. A geológia és minden más tudományág tankönyvei tele vannak a tizenkilencedik századból vagy még korábbról származó bizonyítékokkal, és színvonalukat senki sem vonja kétségbe. Levelében maga Dr. Balla is elismeréssel szól William Smith munkásságáról, aki a modern geológia tudományát kétszáz évvel ezelőtt megalapozta. Íme egy példája annak, hogyan működik az elnyomás. Ha egy száz, vagy kétszáz évvel ezelőtt élt tudós az evolúcióra nézve kedvező bizonyítékkal szolgál, akkor munkáját kitűnőként ismerik el, ha pedig egy száz vagy kétszáz évvel ezelőtt élt másik tudós az evolúcióra nézve kedvezőtlen bizonyítékot ismertet, akkor egy ostoba, és bármit mondjon is, az olyan hihetetlen gyanakvásra talál, hogy azt egyetlen bizonyíték sem éli túl.
Mindenesetre, Az emberi faj rejtélyes eredetében szereplő bizonyítékok javarésze a huszadik századból származik. Esetleg Dr. Balla felvehetné a kapcsolatot Dr. Virginia Steen-McIntyre-al, azzal az amerikai geológussal, aki részt vett a Hueyatlaco-i feltárásokban Mexikóban, ahol emberkéz alkotta eszközöket találtak olyan rétegekben, amelyeket a négy legmodernebb földtani kormeghatározási módszerrel több mint 250 000 évesként határoztak meg.
Dr. Balla a szóban forgó művet áltudományosként jellemezte. Az elismert tudományos folyóiratban, a Social Studies of Science-ben azonban két tudománytörténész, (David Oldroyd és Jo Wodak) 1995-ben kijelentették, hogy a könyv jelentősen hozzájárul a paleoantropológiai szakirodalomhoz, mert 1) számos olyan leletre hívja fel a figyelmet, amelyeket más munkák nem említenek, és 2) jelentős kérdéseket vet fel a tudományos igazságként elkönyvelt elméletek természetére vonatkozóan (mint amilyen az evolúció elmélete is).