/

Lapszám: Jóga 2. – 15 – XV/1 – 2012. november
Szerző: Deepak Sharma

---

1. Módszertani és elméleti kérdések

A kultúrák gyakran változnak azáltal, hogy egy közösségtől vagy egy másik kultúrától (a „forrásközösségtől/-kultúrától”) kisajátítanak bizonyos témákat, gyakorlatokat vagy tantételeket; majd miután átvették, a saját képükre formálják, végül pedig teljesen a magukévá teszik ezeket. Például a Vedānta advaita iskolája számos buddhista doktrínát vett át, majd úgy módosította őket, hogy azok illeszkedjenek az advaita gondolatrendszerhez. Habár a forráskultúrában élőknek gyakran hízeleg ez a figyelem és látszólagos tisztelet, vannak olyan esetek is, amikor úgy találják, hitüket és gyakorlataikat mások olyan módon változtatták meg, amely sértőnek és szentségtörőnek tűnik, illetve híján van az eredeti vagy szándékuk szerinti szakralitásnak. Vajon hogyan fogadják mondjuk a zsidók Britney Spears és Madonna vonzódását a Kabbalához? Elégedettek legyenek vagy sértve érezzék magukat a zsidók, amikor Spears vagy Madonna rajongói Kabbala-képekkel díszített szoros, falatnyi trikót hordanak? Ha számukra ez sértő, akkor tiltsák meg a rajongóknak, hogy ilyet hordjanak?¹

Formálisabban fogalmazva, léteznek-e olyan gyakorlatok és hitek, melyeket nem lehet, vagy nem szabad kiemelni a megfelelő vagy előírt kontextusból?² Ha igen, akkor a forráskultúra tagjainak jogában áll-e, hogy megköveteljék az alkalmazott gyakorlat vagy hitvilág megfelelő módon való bemutatását? Ha a forráskultúra tagjai sértve érzik magukat, elegendő okot ad-e ez arra, hogy a kisajátítást korlátozzák vagy ellenőrizzék?³ Vagy, ahogy Brown javasolja a Who Owns Native Culture? [Ki a tulajdonosa az őslakók kultúrájának?] című könyvében, csak olyan törvényes módszerekkel előzhető meg a hódító kultúra lopása, mint a szellemi tulajdon jogvédelmének kikényszerítése?⁴

Ezek a kérdések nem ismeretlenek a Dél-Ázsia vallásait tanulmányozó tudósok számára sem. Elszármazott hinduk, valamint Indiában élő hasonló felfogású társaik gyakran vitatták már hindu témák, képek és gyakorlatok feltételezésük szerint illetéktelen kisajátítását és használatát. A jelenleg is folyó bírósági ügyek között szerepelnek a Sittin’ Pretty Design társaság által forgalmazott, Gaṇeśa és Kālī képeivel díszített vécéülőkék, valamint a bocsánatkérés, melyet a társaság képviselője tett a tiltakozás hatására, melyben kijelentette, hogy az ülőkék erősítik a külföldön élő hinduk hitét.

Habár számos ilyesféle példát találunk a kisajátításra, amikor istenek és istennők képei jelennek meg pólókon, vécéülőkéken és hasonlókon, ezzel összevetve a jóga nyugati kisajátítása és alkalmazása mégis sokkal szélesebb körű és minden bizonnyal sokkal alattomosabb is. Ahogy Carrette és King érvel könyvében, a Selling Spirituality: The Silent Takeover of Religion-ban, a jóga „szekularizációja” könnyen összekapcsolható a „lelkiség privatizációjával” és a „vallás” elüzletiesítésével.⁵ Brown, Carrette és King tudományos felkészültséggel dokumentálják, ahogyan a nyugatiak eltárgyiasítják és áruvá fokozzák le a nem-nyugati gondolatokat és hiteket, valamint azokat a módszereket, amelyekkel az őslakos csoportok megpróbálták hangjukat hallatni és hatáskört szerezni ahhoz, hogy korlátozzák, milyen mértékben zsákmányolhatják ki őket a kívülállók.

Madhvācārya, a Vedānta 13. századi tudósa úgy védelmezte tantételeit és előírt gyakorlatait, hogy azt a fajta jógát, amelyet ő leír, ne lehessen kiemelni értelmi összefüggéséből, és önös célokra használni vagy elüzletiesíteni. Habár anakronizmus lenne azt sugallni, hogy Madhvācārya előre látta Dél-Ázsia gyarmatosítását, kirekesztési stratégiája minden bizonnyal úgy is tekinthető, mint módszer, amely harmóniában áll a Brown, Carrette és King által javasolt megoldással, és jobban megvilágítja azt. Ahogy majd kifejtem, Madhva korlátozásai olyan módszerek, melyek megakadályozzák azt a fajta „gyarmatosítást”, amelyet illetéktelen kívülállók hajthatnának végre.

E célból ebben a rövid esszében tömör betekintést nyújtok Madhva metafizikájába, bemutatom a Madhvācārya által előírt hagyományos pedagógiai módszert, majd a Madhva vedāntájában található meditáció hatásterületéről és céljáról beszélek. Ezután a Tantrasārasaṁgraha [A tantra lényegének gyűjteménye]néhány kiválasztott szakasza alapján megnézzük, hogyan elemezte Madhvācārya a meditatív gyakorlatokat. Madhvācārya beavatottságon alapuló ismeretelmélete, ahogy majd kimutatom, megakadályozza tanainak helytelen kisajátítását és önös célokra való felhasználását.

3. Madhvācārya a vallásos meditáci-óról

Madhvācārya hisz abban, hogy létezik egy bizonyos fajta tudás, melyet meditációs gyakorlatok során lehet elérni és növelni. Azt mondja:

Azok tehát [a vallásos szolgálatok] kétfélék lehetnek: Az első a Viṣṇuról szóló értekezések elemző tanulmányozása. A második a Hariról [Viṣṇuról] szóló meditáció. És erről [a meditációról] azt mondják, hogy ez a [jógagyakorlatok] négy része: yama (erkölcsi fegyelem), niyama (korlátozások), āsa (testtartások) és prāṇāyāma (légzéskontroll).⁶

Az első kategória, amint már elmondtuk, a Viṣṇuról szóló szövegek figyelmes tanulmányozása, hiteles tanárokkal, előírt környezetben, olyan tanulókkal együtt, akik adhikārával (rátermettséggel) rendelkeznek. A meditációs gyakorlatok második típusa azonos a jóga gyakorlatának négylépcsős rendszerével, melyek név szerint a yama, niyama, āsa és prāṇāyāma. Madhvācārya meghatározása catvāryaṅgāni (négytagú), nem pedig aṣṭāṅga (nyolctagú), ahogyan Patañjali írja a Yoga-sūtrában. Az a négy, melyet Patañjali használ, de Madhvācārya figyelmen kívül hagy, a következő: pratyāhāra (az érzékek visszavonása), dhāraṇā (koncentráció), dhyāna (meditáció) és samādhi (tiszta elmélkedés).⁷

Madhvācārya ezután magyarázatot fűz a catvāryaṅgāni minden egyes tagjához. Először ezt fejti ki:

A yama [tartalmazza] az ahiṁsāt (erőszaktól való mentességet), a satyamot (igazmondást), az asteyamot (a lopás megtagadását), a brahmacāryát (cölibátust) és az aparigrahát (a mohóság hiányát).⁸

A továbbiakban pedig Madhvācārya a niyamát kommentálja:

A niyama [tartalmazza] a śaucát (tisztaságot), a tapast (aszkétikus gyakorlatokat), a tuṣṭit (elégedettséget), a svādhyāyát (a Véda saját tanulmányozását)⁹ és a hari-pūjanát (Hari [Viṣṇu] imádatát).¹⁰

Ez a jellemzés csak némileg tér el Patañjaliétól. Az első különbség egy megnevezésben van, hiszen Patañjali a santoṣa szót használja, míg Madhvācārya a tuṣṭit, amikor az elégedettség érzéséről beszél. A második különbségnek nagyobb a jelentősége: míg Patañjali az īśvara-praṇidhānát (az Úr iránti odaadást) sürgeti, Madhvācārya nem meglepő módon konkrétan hari-pūjanáról (Hari [Viṣṇu] imádatáról) beszél, s így vedānta-rendszerében megerősíti Viṣṇu központi helyzetét.¹¹

Madhvācārya a sokféle testtartás közül hármat ír le (Patañjali a Yoga-sūtrában egyet sem javasol):

Az āsanák a vora (hős), a padma (lótusz) és a svastika (siker-póz), és így tovább.¹²

Végül Madhvācārya magyarázatokat fűz a prāṇāyāmához, ami majdhogynem azonos a Patañjalinál olvashatóval:

A prāṇāyāma háromféle lehet: kilégzés, belégzés és a lélegzet visszatartása.¹³

Madhvācārya jóga-rendszertana nem túl jelentős, jórészt megismétli Patañjaliét, ami nem meglepő, hiszen Dél-Ázsiában a jógával kapcsolatban meglehetősen uralkodó Patañjali nyelvezete és elmélete.

Madhvācārya  következő témája az, hogy a jóga gyakorlása során mennyire fontos a megfelelő kontextus, a helyes elmebeli beállítottsággal együtt. Madhvācārya  intellektuálisan  nagy erőket mozgat meg azért, hogy meghatározza az írások tanulmányozásához szükséges adhikārát (alkalmasságot), és ekkor hasonló előfeltételeket említ, mint a meditáció esetében. A következőkre figyelmeztet:

Ha nem emlékezünk Viṣṇura [miközben ezeket gyakoroljuk], akkor mindez csupán szokás [nem pedig vallásos viselkedés].¹⁴

Ezen túlmenően:

Ha mindez a Róla [Viṣṇuról] szóló tudás és emlékezés kíséretében történik, valamint a tanulmányozás is velejár, akkor ez már maga mély meditáció. Még ha csak légzőgyakorlatot végzünk, de közben emlékezünk [Viṣṇura], az valódi meditáció.¹⁵

A jóga végzése anélkül, hogy Viṣṇura emlékeznénk, csak puszta testgyakorlat, és nem szabad összetéveszteni a valódi bhaktival (odaadással). Ahogyan a śāstra tanulmányozása a nem hiteles vagy nem megfelelő környezetben hatástalan, ugyanúgy a jóga is az, ha a Viṣṇura való emlékezés (jñāna és bhakti) nélkül gyakorolják. A nem tudatos gyakorlás nem fog előidézni niddhidhyāsanát (mély meditációt).

Madhvācārya ezután egymásra épülő sorba helyezi ezeket a különböző gyakorlatokat:

Az āsana, a śauca, a prāṇāyāma, aparigraha, tapas és a többi hierarchikusan követik egymást, s egyre tökéletesebbek. Ám a mokṣa elérése szempontjából ezek közül legfontosabb a Védák hallása és megértése.¹⁶

Az a yogī, aki nem a hiteles úton jutott a tudáshoz, az egész hierarchia alján áll, és pusztán fizikai tevékenységet végez, nem pedig olyat, ami által elérheti a mokṣát.

Ily módon Madhvācārya megelőzi az általa előírt gyakorlatok és hozzájuk tartozó hit nem helyénvaló kisajátítását.

4. Az illetéktelen kisajátítás

Vajon szükséges-e jógarendszerüket szerzői joggal védeni a beavatottságon alapuló ismeretelméletre nem támaszkodó hagyományoknak – például ahogy azt Bikram Choudhury teszi a bikram-jóga képviseletében –, vagy bírósághoz fordulniuk, hogy megakadályozzák, hogy mások eltulajdonítsák ötleteiket vagy helytelenül használják azokat?¹⁷ Tényleg fel kell építeniük egy modern törvényrendszerre alapozott, csak bennfentesek számára elérhető ismeretelméleti rendszert a hagyományos helyett? Néhányan talán ezt választják, de hogyan fognak megváltozni a doktrínák, ha magukba kell olvasztaniuk a szellemi tulajdonjogokkal kapcsolatos elveket?

Tantételeik fényében Madhva követőinek nincs szüksége ilyesmire. Ami Madhva látásmódját illeti, a jóga tudatlan gyakorlók általi kisajátítása – mint az advaita tanok buddhista elképzelés alapján való átalakítása – helytelen és hatástalan, és nem fogja a gyakorlónak azt az előzetes tudást nyújtani, amely a mokṣa eléréséhez szükséges. A jómódú, amerikai középosztálybeli anyukáktól kezdve a zavarosban halászó new age spiritualistákig bárki végezheti az āsanákat, ám Madhvācārya szerint megközelítésük nem lesz hatásos a mokṣa megvalósításához, és inkább testedzésnek tekinthető, mint vallásos gyakorlatnak. A Madhva-vedāntába hitelesen beavatott tanulókon kívül senki sem szüretelheti le a jóga kívánt áldásait, ez a Madhva-vedānta véleménye. A beavatottak előnyben részesítése révén Madhvācārya tantételei és gyakorlatai megtartják ezoterikus természetüket, s meggátolják annak nem helyénvaló felhasználását; egyúttal hallgatólagosan vádolják a spirituális eklekticizmust is, ezt a manapság oly divatossá vált elképzelést.

Bár a Madhva-vedānta érintetlen maradhat az önös célokra való felhasználástól, az mégsem világos, hogy vajon az illetéktelen kisajátítás puszta majmolás-e, a tudás áruvá degradálásának folytatása, amely a brit gyarmati időkben kezdődött. Az ilyen kisajátítás, önös  célokra való felhasználás és elüzletiesítés fenyegetést jelent vagy egyszerűen csak tiszteletlenség? Vagy – egy másik lehetőségként – tényleg az utánzás a hízelgés legmagasabb rendű formája?¹⁸

---

LÁBJEGYZET

¹ Esszémmel az Úr Krisnát és a madhva-sampradāyát kívánom szolgálni. Köszönet Brian Hatchernek, hogy kéziratom korábbi változatait elolvasta, Dr. Ramaswami Sharmának, hogy elolvasta velem a Tantrasārasaṁgraha idevágó részeit és Prof. Srinivasa Varakhedinek a szerkesztés terén tett megjegyzéseiért. (Jelen fordítás Sharma, Deepak: A Brief Note on Madhvacarya, Yoga, and Inappropriate Appropriation. In: Journal of Vaisnava Studies, Vol.14, no.1, 2005, 173–180. alapján készült.)
² Lásd Brian Hatcher: Eclecticism and Modern Hindu Discourse című könyvét (Oxford University Press, New York, 1999), a hindu szövegkörnyezet hasonló eseteivel kapcsolatban.
³ Paul Courtright erre úgy utal, mint „az érzelmek politikája”.
⁴ Brown, Michael B.: Who Owns Native Culture? Harvard University Press, Cambridge, 2003. Lásd még Brush, Stephen and Doreen, Stabinsky (szerk.): Valuing Local Knowledge : Indigenous People and Intellectual Property Rights. Island Press, Washington D.C., 1996.
⁵ Lásd Jeremy Carette és Richard King könyvét, a Selling Spirituality: The Silent Takeover of Religion-t (Routledge, New York, 2005). A szerzők feltevése természetesen az, hogy ez a haszonelvű eltulajdonítás és elüzletiesítés nemkívánatos. Ebben az írásomban nem érvelek e szemléletmód mellett.
⁶ dvividhā sā ca saṁproktā viṣṇuśāstrāvamarśanam / ekaṁ dhyānaṁhareranyac catcāryaṅgāni tasya ca / yamaśca niyamaścāsā prāṇayāma itoritaḥ. Madhvācārya, Tantrasārasaṁgraha 136 (a későbbiekben TSS). Madhvācārya Anuvyākhyānája segít ebben az esetben: sopāsanā ca dvividhā ṣastrābhyāsasvarūpino. Madhvācárya, Anuvyākhyāna 311. Itt Miller fordítását használom a yama, niyama, āsana és prāṇāyāma szavakra, valamint más, jógával kapcsolatos szakkifejezésre. Miller, Barbara Stoler. Yoga: Discipline of Freedom. Bantam Books, New York, 1998.). Madhvācárya az „āsa” kifejezést használja inkább, mintsem a Patañjali által alkalmazott „āsanát”. A kettő közötti különbség csekély, nem érdemel megjegyzést. Mindezt nem akarom e rövid írás keretei között bővebben kifejteni, mert nem tartozik a témához.
⁷ Lásd Patañjali Yoga-sūtra 28–29.
⁸ ahiṁsā satyam asteyaṁ brahmacaryāparigrahau / yamāḥ… Madhvācārya, TSS 137. A felsorolás azonos azzal, amit Patañjalinál látunk. Lásd Yoga-sūtra 30.
⁹ A svādhyāya szó általam használt fordítása különbözik a Millernél és másoknál olvashatóaktól, akik nem tekintik a svādhyāyát a Védák különálló tanulmányozásának. Madhvācārya kapcsolata a Védákkal azt diktálja, hogy semmi mást nem érthetett ez alatt.
¹⁰ śaucaṁ tapas tuṣṭiḥ svādhyāyo haripūjanam / niyamā. Madhvācārya, TSS 137.
¹¹ Lásd Yoga-sūtra 32.
¹² niyamā vorapadme ca sccastikādyāni cāsanam. Madhvācārya, TSS 137.
¹³ recakaḥ pūrakścaiva kumbhakaśca tridhā smṛtaḥ / prāṇāyāma… Madhvācārya, TSS 138.
¹⁴ …smṛtiṁ viṣṇor vinā niyama ucyate. Madhvācārya, TSS 138.
¹⁵ adhotismṛtiyokto hi nididhyāsanam eva hi / prāṇayāme ’pi viṣṇor yatsmaraṇaṁ dhyānam eva hi. Madhvācārya, TSS 139.
¹⁶ āsā śaucaṁ prāṇayāmo niṣparigrahapūrvakāḥ / tapa ādyāḥ kramātsarva uttarotarato ’dhikāḥ / sarvasmācchravaṇādyās tu mukhyā muktiprasādhane. Madhvācārya, TSS 140.
¹⁷ Choudhury az egész Egyesült Államokra kiterjedő szerzői jogvédelmet kapott 17 U.S.C. Section 410 regisztrációs szám alatt. A jóga szerzői jogvédelmével kapcsolatos bírósági ügyekkel kapcsolatban lásd: Open Scource Yoga Unity v. Choudhury, 03-3182.
¹⁸ Köszönöm Brian Hatchernek, hogy emlékeztetett erre a szállóigére.

---

FELHASZNÁLT IRODALOM

• Madhva művei szanszkritul
  • Madhvācārya: Sarvamulagrantah. (Prabhanjanacharya kiadása) Sri Vyasa Madhwa Seva Pratisthana, Bangalore, 1999.
• Másodlagos és egyéb források
  • Brown, Michael B.: Who Owns Native Culture? Harvard University Press, Cambridge, 2003.
  • Brush, Stephen és Stabinsky, Doreen (szerk.): Valuing local Knowledge: Indigenous People and Intellectual Property Rights. Island Press, Washington D.C., 1996.
  • Carette, Jeremy és King, Richard: Selling Spirituality: The Silent Takeover of Religion. Routledge, New York, 2005.
  • Hatcher, Brian: Eclecticism and Modern Hindu Discourse. Oxford University Press, New York, 1999.
  • Stoler Miller, Barbara: Yoga: Discipline of Freedom. Bantam Books, New York, 1998.
  • Sarma, Deepak: An Introduction to Madhva Vedānta. Ashgate Pub. Ltd., Great Britain, 2003.
  • Sarma, Deepak: A Brief Note on Madhvacarya, Yoga, and Inappropriate Appropriation. In: Journal of Vaisnava Studies, Vol.14, no.1, 2005, 173-180.
  • Sarma, Deepak: Epistemologies and the Limitations of Philosophical Inquiry: Doctrine in Madhva Vedānta. RoutledgeCurzon Ltd., Great Britain, 2005.