Lapszám: Jóga 4. – 23 – XXII/1 – 2019. november
Szerző: Raṅgiṇī Devī Dāsī (Képes Andrea)
Könyv: Sally Parkes: A jógaanatómia kézikönyve. Bioenergetic Kiadó, Budapest, 2018.
Cikk letöltése pdf-ben: Könyvajánló – Sally Parkes: A jógaanatómia kézikönyve
Sally Parkes1 A jógaanatómia kézikönyve című műve a szerző legnépszerűbb munkája. A könyv borítójának belső oldalán már meg is pillanthatjuk a műben részletesen ismertetett 30 āsanát, azaz testgyakorlatot, a következő csoportok szerint: álló, az álló gyakorlatokon belül egyensúlyozó pózok, állásban előrehajlások, ülő pózok, hátrahajlítások és fordított testtartások. A tartalomjegyzék után az egyszerűbb használat érdekében áttekintést kapunk arról, hogyan épül fel a könyv, amelynek három fő része a színes anatómiai áttekintés, a jóga alapelveinek ismertetése és harminc, színes ábrával szemléltetett āsana.
Az anatómiai áttekintésben megtaláljuk a testrészeket a test elöl- és hátulnézetében is. Ez a struktúra megmarad az izom- és csontrendszer illusztrálásánál, illetve kiegészül a felső és alsó végtagok szalagjainak demonstrálásával. A csontrendszernél kiemelt helyet kap a gerincoszlop szemléltetése, amely ezért elöl- és hátulnézetben, valamint mindkét oldal felől látható. Az idegrendszernél megfigyelhetjük annak részeit a test elölnézetében, valamint külön a központi és a vegetatív idegrendszert, a gerincvelőt elölről, a gerincvelő keresztmetszetét és a gerinc idegeit. A keringési rendszernél megjelenítik a szívet mindkét oldalról, az érrendszer vénáit és artériáit, külön kitérve a felső és az alsó végtag érrendszerére. A légzőrendszernél láthatjuk a tüdőt és a rekeszizmot. Az anatómiai áttekintés utolsó két oldala alapvető mozdulatokat (pl. közelítés-távolítás, hajlítás-nyújtás) mutat be elöl- és oldalnézetben.
A jóga alapelvei címet viselő fejezet a jóga szó értelmezésével kezdődik, de nem magyarázza el azt teljes mélységében. Csupán addig merészkedik, hogy a szanszkrit √yuj szótövet kapcsolódásként értelmezi a szellem, a test és a lélek között, azok egyesülését érti alatta, amely a fizikai és spirituális aspektusok (a jógapózok, a prāṇāyāma, azaz légzőgyakorlatok és a meditáció) gyakorlásának az eredménye. Nem kapunk azonban pontos magyarázatot azokról az alapfogalmakról (szellem, lélek, meditáció), amelyekre a szó jelentésének bemutatása során épít. Ugyanígy vázlatos marad a jóga nyolc lépcsőfokának leírása: az első kettő, a yama és niyama, azaz a kerülendő és javasolt tettek öt-öt elemét nem sorolja fel.2 A további fokok, az āsana (jógapózok), a prāṇāyāma, a pratyāhāra (az érzékek visszavonása), a dhāraṇā (koncentráció) és a dhyāna (meditáció) csupán egy-egy mondatnyi leírást kapott, a célként meghatározott samādhiról pedig annyit tudunk meg, hogy a szerző szerint a tudatosság békéje, az üdvözült boldogság állapota. A következő oldalon látható egy ábra a cakrák3 rendszeréről, amely alaposabb magyarázat híján szintén feltételezi, hogy az olvasó azok részeivel, szerkezetével és a jógában betöltött szerepével tisztában van.
A fejezeten belül A jóga eredete és története rész a jóga gyakorlatát mindössze ötezer évre vezeti vissza, és öt korszakot említ: a védikus, a preklasszikus, a klasszikus, a posztklasszikus és a modern jógát. Ez a korszakfelosztás azonban önkényes, a szerző nem támasztja alá semmivel. A haṭha-yoga fogalma is csak a jóga testtartásainak gyakorlására terjed ki, két irányzat hangsúlyozásával, amelyeket a szerző gyakorol (az Iyengar- és az aṣṭāṅga–yoga).
A jóga és a légzés kapcsolatát bemutató rész azt taglalja, hogy mi szabályozza a légzés folyamatát, és a prāṇāyāmát a tudatos légzéssel azonosítja. Két, általa légzéskontrollnak nevezett prāṇāyāma-technikát, a győzedelmes vagy ujjāyī prāṇāyāmát és a váltott orrlukas légzést, a nāḍī-śodhanát ismerteti. Röviden kitér a jótékony hatásaikra, de nem említi az esetleges ellenjavallatokat. Az ujjāyīnál nem részletezi azt sem, hogy mennyi ideig gyakorolható, a nāḍī-śodhana esetében pedig csupán a természetes légzésritmusban végzett gyakorlást mutatja be, ami inkább csak előkészítése az ütemezett, 1:2 arányú be- és kilégzésnek, nem említve a légzésszünet alkalmazását.
Mindezek után a fejezet még visszatér a gerinc funkcióinak és felépítésének színes ábrával illusztrált (nyakcsigolyák, hátcsigolyák, ágyékcsigolyák, keresztcsont és farokcsont) rövid leírásához, és a jógapózok gerincre gyakorolt pozitív hatásainak szemléltetéséhez. Ez a rész és az ízületek típusainak (kötőszövetes, porcos és szinoviális – ízületi savóval kapcsolatos) leírása, a mozgás síkjainak (frontális, transzverzális – átlós és szagittális – elölről hátra tekintő) ismertetése esetében azonban hasznos a leírások tömörsége. Az izomtevékenységek fajtáinak részletezése (izotóniás [az izmok eredési és tapadási pontjai közelednek egymáshoz] és izometriás [az eredési és tapadási pontok nem közelednek egymáshoz, csupán az izom feszül meg] izomösszehúzódás), majd összefoglalása is ebben a részben kapott helyet, előrevetítve azt, hogy a könyv az izomtevékenységek szempontjából az elsődleges mozgatókra és az antagonistákra (azok az izmok, amelyek megnyúlnak az elsődleges mozgatók megrövidülésekor) fókuszál.
Az eddig ebben a témában szélesebb körben ismert munkákhoz képest4 ebben a könyvben újdonság, hogy a fizikából ismeretes emelőket nemcsak leírja, hanem annak fajtáit is elemzi a szerző, és tisztázza, hogy ez a fogalom a jógában mit jelent. Az emelők ugyanis az āsanák kivitelezése közben is megjelennek, úgy, hogy az ízületek, a tengelypontok és az izmok fejtik ki az erőt, ami megmozdítja az emelőt, ami viszont a terhet mozgatja. Példaként a vīrabhadrāsana (hőspóz) második kéztartását láthatjuk egy színes ábrán, szemléltetve, hogy a karok az első osztályú emelők, a deltaizom fejt ki erőt, és az ellenállás a karok súlya.
A jóga alapelvei fejezethez tartozik még az alapvető jógaeszközök leírása. A legismertebbeket megemlíti ugyan Parkes, de hiányolom a leggyakrabban használt eszközök gyakorlás közbeni szemléltetését. A fejezet azzal zárul, hogy az āsanák részletes bemutatása előtt olvashatjuk a négy kiinduló póz (a hegytartás, a bottartás, a térdelőtámasz és a hullapóz) magyarázatát, azaz a felvételükhöz és a megtartásukhoz szükséges tevékenységek leírását, valamint láthatjuk a gyakorlatokat szemléltető rajzokat.
A könyv ezután részletesen elemez harminc klasszikus āsanát. A bemutatásuk során minden egyes gyakorlathoz négy magyarázó oldal tartozik. Az első kettőn szerepelnek a gyakorlat kivitelezésének lépései, az izomtevékenységei és az ízületekre kifejtett hatásai, a nehézségi szintje (kezdő, közepes vagy haladó) és a jótékony hatások. Itt hívja fel a szerző a gyakorló figyelmét a variációkra, a kitartás során használható eszközökre és arra is, mikor nem tanácsos az āsanát végeznie. A második páros oldal anatómiai szempontból közelíti meg a pózokat. Láthatunk egy összefoglalást az izomtevékenységekről, azaz az elsődleges mozgatókról és az antagonistákról, vagyis az érintett izmokról és az aktivitásuk típusáról. A leírás mellett ezeket elöl- és hátulnézetben kisebb méretű, teljes alakos rajz mutatja be. A csoportokat színek is (sárga és kék) megkülönböztetik egymástól, így az ábrázolásnál az izom neve mellett a tevékenységét már nem kell feltüntetni. Külön említi azt is, hogy az āsana végrehajtása során a gerinc milyen helyzetben van (semleges, nyújtózik, hajlik, csavarodik). A testtartás anatómiájának szemléltetésekor az ábrázolás mellett szerepel, hogy a bemutatott nézetből mely izmok nem láthatók. Rendkívül igényes ábrák segítségével érthetjük meg a póz kivitelezésében szerepet játszó izmok működését. A könyv ezen része egyértelművé teszi, mi játszódik le a fizikai test izmainak és ízületeinek szintjén az egyes āsanák végrehajtása közben.
A pózok részletes ismertetése után gyakorlatsorok következnek: két típusú (klasszikus és módosított, jelen esetben az eredeti5 aṣṭāṇga) Napüdvözlet, majd csípőnyitó és energetizáló sorozatok egy-egy lehetséges variációjának āsanáit láthatjuk, kisméretű, sematikus ábrával illusztrálva. A könyvben szójegyzék, név- és tárgymutató is helyet kapott.
Sally Parkes munkáját haszonnal forgathatják mind a jógázók, mind a gyakorló jógatanárok, amennyiben a jógapózok végzése közbeni izomtevékenységeket szeretnék megérteni. Az anatómiai illusztrációk részletesek, színesek, a leírások tömörek, így segítséget nyújtanak a mindennapi gyakorlás során is.
LÁBJEGYZET
1 Sally Parkes 1998 óta gyakorolja a jóga fizikai gyakorlatait, miután több sportsérülés után megtapasztalta a jótékony hatásait. Kitüntetéssel végzett sporttudományból, így tanulmányai során elmélyült ismereteket szerzett a test fiziológiájáról és a biokémiáról. Megismerte a táplálkozásra, a biomechanikára és a pszichológiára vonatkozó tudományos alapelvek elméleti és gyakorlati alkalmazását a sportteljesítmény maximalizálásában. Az Egyesült Királyságban, Spanyolországban és Dubaiban számos jógaelvonulást, valamint haṭḥa-, vinyāsa-jógaoktató képzéseket tart, ezenkívül haladó órákat és workshopokat. Különböző egészségügyi témákban ad elő konferenciákon, mint a The Om Yoga Show Londonban vagy a YogaFest Amszterdamban. Rendszeres cikkírója és tanácsadója az Ultra Fit, a Yoga, az Om Yoga magazinoknak. Széleskörű tanulmányokat folytatott a női egészségről, és a megszerzett ismeretekből merít a pre– és posztnatális (a szülés előtti kismama- és a szülés utáni) jógát tartó, jógaoktatókat képző tanfolyamai során.
2 Ezek a következők: yama (tiltások) – ahiṁsā (erőszakmentesség), satya (a hazugság kerülése), brahmacarya (szexuális önkontroll), asteya (a lopástól való tartózkodás), aparigraha (a birtoklástól való mentesség); niyama (előírások) – śauca (tisztaság), saṁtosa (elégedettség), tapas (lemondás), svādhyāya (az önvaló, azaz a lélek tanulmányozása a szentírásokon keresztül) és īśvara-praṇidhāna (az Isten előtti meghódolás és az Ő szolgálata).
3 Cakra: a prāṇa, azaz életlevegő áramoltatására (felvételére és leadására) szolgáló energiaközpont.
4 Ray Long és Leslie Kaminoff munkái.
5 A szerző nem pontosítja, mit jelent ez a kifejezés.