Lapszám: Darwin alkonya? – 2 – II/1 – 1999. január
Szerző: Michael A. Cremo
Cikk letöltése pdf-ben: Ismét egy hiányzó láncszem
Micheal A. Cremo régészettörténész, a Tiltott Régészet és Az emberiség rejtélyes eredete társszerzője
Az újságok világszerte hírül adták, hogy megtalálták az eddigi legrégebbi, teljes emberelőd-csontvázat. A hírek szerint a csontváz 3,6 millió éves, és a sterkfonteini barlangokban, Dél-Afrikában bukkantak rá, és azóta a „hiányzó láncszemnek” titulálják.
Ugyanez néhány évente újra és újra megismétlődik. Dél-Afrikában találnak egy részleges vagy teljes csontvázat, a felfedezők és a sajtó pedig a régóta várt „hiányzó láncszemet” üdvözlik benne. Ez a régészeti ujjgyakorlat fárasztóan elcsépeltnek hangzik azok számára, akik már sok-sok emlékkel rendelkeznek ezzel kapcsolatban. Azok számára azonban, akik kevésbé ismerik a múlt eseménytörténetét, a hír szenzációsnak hathat.
Ebben az esetben azonban több okból is elővigyázatosnak kell lennünk. A csontváz még nincs teljesen kiemelve abból a tömör sziklából, amelyben megtalálták. Következésképp még egyáltalán nem tisztázott, hogy valójában milyen lényről is van szó. úgy tűnik, egy hominidával állunk szemben, az Australopithecusok nemzetségéből. Még a vezető evolucionista tudósok körében is megoszlanak a vélemények azzal kapcsolatban, hogy vajon emberelődnek nevezhető-e az Australopithecus. Louis Leakey, a század egyik leghíresebb régésze, elvetette azt a gondolatot, hogy az Australopithecus közvetlen emberi ős lenne. A híres fizikai antropológus, Charles Oxnard szintén vonakodott attól, hogy az Australopithecust emberelődnek fogadja el. Az Austraopithecust meglehetősen majomszerűnek írta le, és klasszikussá vált, Uniqueness and Diversity in Human Evolution (Egyedi jellegek és változatosság az emberi evolúcióban, 1975, 394. old.) című könyvében kijelenti: „Nagyon valószínűtlen, hogy az Australopithecus-félék bármelyike. közvetlen filogenetikus kapcsolatban állna a Homo törzzsel.” Más szóval semmilyen Australopithecus faj nem tekinthető emberi ősnek. Oxnard határozottan kitartott véleménye mellett, azóta, hogy azt évtizedekkel ezelőtt először megfogalmazta.
Még a sterkfonteini új Australopithecus-példány felfedezői is elismerték, hogy a teremtmény nagyon kicsi, mindössze 122 cm magas, és a jelek szerint a fákon való élethez alkalmazkodott. Mindez arra utal, hogy nem emberelőddel, hanem egyszerűen egy újabb majommal van dolgunk.
A sterkfonteini csontváz emberi ősként való besorolása annak az ortodox darwini nézetnek köszönhető, miszerint az anatómiailag modern emberi lények mindössze az utóbbi egy-kétszázezer évvel ezelőtt alakultak ki. Ha találnánk olyan leleteket, amelyek 3,6 millió évvel ezelőtt, vagy még régebben élt, anatómiailag modern emberektől származnak, az azt jelentené, hogy a sterkfonteini csontváz semmiképp sem tekinthető emberi elődnek.
Márpedig ilyen leletek léteznek. 1979-ben Mary Leakey a tanzániai Laetoliban több tucat lábnyomot fedezett fel. Mary Leakey és más fizikai antropológusok jellemzése szerint ezek teljesen megegyeznek az anatómiailag modern emberek lábnyomaival. Charles Oxnard kijelentette, hogy az Australopithecus lábcsontjai nem illenek a lábnyomokhoz. és valóban, a tudomány által ismert egyetlen lény, amelynek lába beleillik a laetoli nyomokba, nem más, mint a hozzánk hasonló ember. A régészet történetének gondos tanulmányozása, amelyet Richard L. Thompson és jómagam végeztünk el, és Tiltott régészet című könyvünkben dokumentáltunk (melynek rövidített változata Az emberiség rejtélyes eredete), sokkal több – a sterkfonteini lelet idejéből, vagy annál is régebbről származó – anatómiailag modern emberi leletre derít fényt. Kanapoinál, Kenyában, több mint négymillió éves rétegben anatómiailag modern emberi felkarcsontot találtak. Három-négymillió éves, majdnem hiánytalan, fejlett emberi csontvázakra bukkantak az olaszországi Castenedolonál és Savonánál.
Mindezen okok miatt körültekintően kell kezelnünk a „hiányzó láncszemről” szóló legfrissebb bejelentést. Biztosak semmiképpen sem lehetünk benne. Egy dolog viszont biztos: néhány éven belül ismét hallani fogunk a „hiányzó láncszemről”, egy újabb feltételezett emberősről. A tudósoknak így talán több reményük lehet a címoldalra kerülni, mint ha csupán egy újabb ősi majom felfedezéséről számolnának be, amelynek egyáltalán semmi köze sincs az emberi őstörténethez.
Los Angeles, 1998. december 15.