Görgessen tovább

India története és vallásai - alapfogalmak és elméletek I.
Māyāpur: A béke és ökológiai harmónia maṇdalája
1486 nevezetes évszám: ekkor jelent meg Caitanya Mahāprabhu, Kṛṣṇa egyik avatārája, a nyugat-bengáli Māyāpurban. Māyāpur a Gangesz partján, Navadvīpa, területén fekszik. Ahogy arra neve is utal, a hely kilenc szigetből áll, melyek az odaadó szolgálat kilenc folyamatát szimbolizálják; e folyamatok képezik Caitanya Mahāprabhu mozgalmának alapját. Caitanya Mahāprabhu megjósolta, hogy a lelki béke és szeretet elérését célzó mozgalma, mely India minden kasztjából és vallásából befogadott követőket a tagjai közé, egy nap az egész világon elterjed majd. Caitanya pontos születési helye az idők során feledésbe merült. A tizenkilencedik század vége felé azonban a kiváló gaudīya-vaiṣṇava ācārya, Bhaktivinoda Ṭhākura, újra feltárta azt, s egy templomot építtetett a helyén. A láncolatához tartozó későbbi ācāryák aztán továbbfejlesztették a zarándokhelyet. Mára Caitanya Mahāprabhu jóslata valóra vált. Minden évben, megjelenési napjának ünnepén, követői ezrével gyűlnek össze Māyāpurban a világ minden tájáról; összejövetelüket ökológiai harmónia jellemezi és a népek közötti béke csodálatos hangulata hatja át.

Bevezetés

A māyāpuri zarándokhely a legszentebb helyek egyike a nyugat-bengáli központú gaudīya-vaiṣṇava felekezet tagjai számára. Ez a tanulmány a zarándokhely történetével és a gaudīya-vaiṣṇavák életében ma is betöltött fontos szerepével foglalkozik. A gaudīya-vaiṣṇava tanításoknak a huszadik század második felében történt nyugati elterjedésével egyidőben a hely nemzetközileg is ismertté vált, aminek következtében a gaudīya-vaiṣṇava hitre megtértek minden évben tömegével zarándokolnak el Māyāpurba a világ minden pontjáról, hogy ott csatlakozzanak Bengáliából és India más részeiről érkezett társaikhoz, ebben a csodálatos és szinte háborítatlan falusi környezetben. Jómagam amerikaiként lettem gaudīya-vaiṣṇava hívő. 1976-ban nyertem beavatást a gaudīya-vaiṣṇava sampradāyába, azaz tanítványi láncolatba, ő Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupādától (1896–1977), egy gaudīya-vaiṣṇava gurutól, a Krisna-tudat Nemzetközi Szervezetének alapító ācāryájától.1 Tanulmányom ezért a gyakorló hívő és a tudós szemléletmódját egyaránt tükrözi.

A hely

A māyāpuri zarándokhely Nyugat-Bengáliában található, nem messze Navadvīpa városától, mely a Bhāgirathī folyó – a Gangesz egyik főcsatornája – nyugati partján fekszik, kb. 150 kilométerre Kalkuttától északra. A folyó mindkét partján vannak zarándokhelyek, melyek közül a legfontosabb Caitanya Mahāprabhu megjelenési helye. A Yoga-pīṭhának nevezett központi rész a kis falvakból és városkákból álló falusi település-együttes, Māyāpur területén található, a Bhāgirathī keleti partján, délre attól a ponttól, ahol a folyó a Jalāaṅgība ömlik. A māyāpuri vidék sík, trópusi árvízi alföld, tele rizsföldekkel, kókuszpálmákkal, mangó- és papaya-fákkal valamint veteményeskertekkel. A háziállatok közül a leggyakoribb a vízibivaly, a tehén és a kecske. Az időszakos áradásokkor a helyzetet olykor még a folyó felső folyásánál található duzzasztógátakból áttörő hatalmas víztömeg is súlyosbítja. Ebben a főként falusi környezetben a látogató több gaudīya-vaiṣṇava szervezet templomaival és āśramáival is találkozhat.

Caitanya Mahāprabhu

Caitanya Mahāprabhu Māyāpurban jelent meg, Kr. u. 1486-ban.2 A gaudīya-vaiṣṇavák Caitanya Mahāprabhut Kṛṣṇa – a legfelsőbb istenség és minden avatāra forrása – egyik avatārának tartják. Egy misztikusabb értelmezés szerint alakjában Kṛṣṇa és Kṛṣṇa örök társnője, Rādhā – az istenszeretet transzcendentális megtestesülése – egyesült. Pontosabban szólva, Caitanya Mahāprabhu Kṛṣṇa maga, aki azonban Rādhā testszínével és hangulatában (jóllehet külsőleg nem az ő női formájában) jelenik meg, hogy ő is megtapasztalhassa, mit érez Rādhā, a Kṛṣṇa iránti szerető odaadás példaképe.3 Eljövetele két – egy külső és egy belső – célt is szolgált egyszerre. Első (külsődleges) célja a yuga-dharmának, azaz az Isten felé törekvés és az önmegvalósítás jelenlegi, Kali-korra előírt módszerének az elterjesztése volt. E módszer neve saṅkīrtana, ami az Úr szent neveinek, különösen a Hare Kṛṣṇa mantrának az együttes éneklését jelenti. Második (rejtett) célja pedig az volt, hogy ő maga is megtapasztalja és bemutassa a Kṛṣṇa iránti isteni szeretetet, úgy, ahogyan azt csak Rādhā tapasztalja meg. Caitanya Mahāprabhu legbensőségesebb követőinek, például Rāmānanda Rāyának, időnként megmutatta Rādhāt és Kṛṣṇát egyesítő kettős alakját. Kṛṣṇa testszíne általában kékes, míg Rādhāé aranyszínű. Amikor Kṛṣṇa eljött Caitanya Mahāprabhuként, Rādhā hangulatában, az ő arany színében jelent meg. Caitanya Mahāprabhut ezért nevezik olykor Arany Avatārának is.

A gaudīya-vaiṣṇava tudósok különböző szövegekben számos olyan utalást találtak, melyek megjósolják Caitanya Mahāprabhu megjelenését. A Bhāgavata-purāṇában (11.5.32) például, a Kali-yuga avatāráiról szóló egyik leírásban ez áll:

kṛṣṇa-varṇam tviṣākṛṣṇam
sāṅgopāṅgāstra-pārṣadam
yajñaih saṅkīrtana-prāyair
yajanti hi su-medhasah

E kor avatārája Kṛṣṇa egyik alakja lesz, aki Kṛṣṇa neveit fogja énekelni. Noha Kṛṣṇa általában olyan alakban jön el, melynek színe feketés, ez az avatāra más színű lesz (aranyszínű). Társaival együtt fog eljönni. Az intelligens emberek saṅkīrtanával, az Úr szent neveinek együttes éneklésével imádják majd ezt az avatārát.

Caitanya Mahāprabhu látható földi jelenlétének első huszonnégy évében Māyāpurban élt. Viszonylag fiatalon megházasodott, egy Lakṣmīpriyāa nevű fiatal lányt vett el. Miután ifjú felesége egy kígyómarástól meghalt, ismét megnősült, második feleségét Viṣṇupriyāának hívták. A hagyomány szerint mindketten belső energiáinak inkarnációi voltak.4 Caitanya Mahāprabhu huszonnégy éves korában a lemondott (sannyāsa) életrendbe lépett, és az orisszai Jagannātha Puriban található templomközpontba költözött. Innen aztán egész Dél-Indiát beutazta, hogy saṅkīrtana-mozgalmát elterjessze az emberek között, s egyúttal közeli társainak átadja a csak beavatottaknak szánt tanításait. Jagannātha Puriba való visszatérése után nem sokkal elutazott Vṛndāvanába, mely a Yamunā folyó két partján fekszik, a mai Új-Delhi és Agra között. Vṛndāvana volt az a hely, ahol Kṛṣṇa megjelent. Az Úr Caitanya és legfőbb követői, a hat Gosvāmī, újra felfedezték Kṛṣṇa egykori kedvteléseinek számos színhelyét, s ezzel Vṛndāvanát az egyik legfontosabb zarándokhellyé tették. Miután visszatért Jagannātha Puriba, 1534-ben bekövetkezett eltávozásáig többé már nem hagyta el a várost. Ennek ellenére Māyāpur, mivel az Caitanya Mahāprabhu megjelenési helye, fontosabb a gaudīya-vaiṣṇavák számára.

A gaudīya-vaiṣṇavizmus helye az indiai vallások között

A gaudīya-vaiṣṇavák számát nehéz lenne pontosan megmondani. A 2001-es országos népszámlálás szerint India 1,028 milliárd lakosa közül 828 millió, azaz 80,5 százalék hindu. A hivatalos népszámlálás ezt az adatot nem részletezi tovább, a kutatók becslése szerint azonban a hinduk kb. hetven százaléka tekinti magát vaiṣṇavának. Ez nagyjából 580 millió embert jelent. A gaudīya-vaiṣṇavák nagyrészt Nyugat-Bengáliában élnek. Az itteniek számát kb. 12 millióra becsülöm.5 Ha ehhez hozzávesszük a bangladesi, orisszai, manipuri és a többi környező terület lakosságának gaudīya-vaiṣṇava hányadát, a regionális összlétszám 22 millióra nő.6 Ha ehhez hozzáadjuk az India egyéb részein élő gaudīya-vaiṣṇavákat (például Varanasiban is találkoztam gaudīya-vaiṣṇava közösséggel), akkor a szám még tovább nő, mondjuk úgy 24 millióra. Figyelembe kell még vennünk ezen kívül a gaudīya-vaiṣṇavizmus elmúlt évtizedekben történt nemzetközi elterjedését, ideértve a diaszpórában élő közösségeket, valamint a missziós tevékenységek megnyilvánulásait, amilyen a Krisna-tudat Nemzetközi Szervezete is. Továbbá a hinduk egy tekintélyes része nem azonosítja magát semmilyen felekezettel, s egyéb elkötelezettségei mellett erős vonzódást érezhet akár a gaudīya-vaiṣṇavizmus iránt is. Ha mindent tekintetbe veszünk, konzervatív becsléssel mintegy 25 millióban határozhatjuk meg a gaudīya-vaiṣṇavák számát világszerte, ha pedig India területére vonatkozóan kicsit nagyvonalúbb számításokat alkalmazunk, akkor 30–40 millióban. A számok körüli bizonytalanság egyértelműen azt mutatja, hogy részletesebb népszámlálási adatokra lenne szükség.

Ne felejtsük el azt sem, hogy habár a gaudīya-vaiṣṇavák viszonylag kis csoportot alkotnak az Indiában élő vaiṣṇavák nagy közösségén belül – arányuk talán 5% –, kozmológiai elképzeléseik, szentírásaik és rítusaik alapvetően megegyeznek a többi vaiṣṇava felekezetével. A legfőbb különbség abban áll, hogy a gaudīya-vaiṣṇavák nagy hangsúlyt helyeznek Caitanya Mahāprabhu személyére és tanításaira, illetve a bhaktira, azaz odaadásra, amit az Istenhez való eljutás legfőbb módszerének tekintenek. Azt is figyelembe kell vennünk, hogy számos világi tudós és vaiṣṇava vallási tanító Caitanya Mahāprabhut a bhakti apostolának tartja, illetve hogy a gaudīya-vaiṣṇavákhoz hasonlóan sok más vaiṣṇava is a bhakti útját követi és például kīrtanát tart, beleértve a Hare Kṛṣṇa mantra kīrtanát is. Ha még általánosabb szempontból nézzük, akkor a gaudīya-vaiṣṇavizmusról elmondható, hogy a világ más monoteista vallásaihoz hasonlóan itt is fontos szerepet tölt be az Isten iránti odaadó szeretet.

Caitanya Mahāprabhu születési helyének újrafelfedezése

Minden évben, Caitanya Mahāprabhu megjelenésének évfordulóján a világ minden részéről zarándokok érkeznek, hogy meglátogassák megjelenési helyét Māyāpurban. Az esemény színhelyén egy Yoga-pīṭha nevű templom áll. Ezt a templomot azonban csak a huszadik század elején építették, azon a helyen, amit a kiváló gaudīya-vaiṣṇava guru, Bhaktivinoda Ṭhākura (1838–1915) azonosított a tizenkilencedik század végén. A Caitanya Mahāprabhu korát követő években megjelenésének és kedvteléseinek tényleges helyszínei feledésbe merültek, mégpedig a Gangesz medrének eltolódása, illetve a települések elhelyezkedésének megváltozása miatt.

Bhaktivinoda Ṭhākura, születési nevén Kedarnatha Dutta, már felnőtt fejjel tért át a gaudīya-vaiṣṇava hitre.7 Iskoláit az angolok által felállított oktatási rendszerben végezte, így később bírói állást kapott Brit-India közigazgatási rendszerében. Mivel nagyon szerette volna megtalálni Caitanya Mahāprabhu megjelenésének pontos helyét, áthelyezését kérte Krishnanagarba, egy Māyāpurhoz közeli városba. Miután sikerült áthelyeztetnie magát, történelmi és földrajzi kutatásokba kezdett.

1888-ban Bhaktivinoda Ṭhākura a Rāṇī Dharmaśālában töltött néhány napot Navadvīpában. Önéletrajzában így ír erről:



Egyik este… felmentem a tetőre körülnézni. Tíz óra volt, s a felhős ég miatt koromsötét. A Gaṅgā túlpartján, északi irányban, észrevettem egy hatalmas, fényárban úszó épületet. Reggel aztán alaposan szemügyre vettem a helyet a tetőről…, s azt láttam, hogy egy tāl-fa pálma áll ugyanott. Amikor kérdezősködni kezdtem a hely felől, a helybéliek azt mondták, Ballal-dighi a neve. Visszamentem Krishnanagarba, majd a rákövetkező szombaton vissza Ballal-dighibe. Éjjel megint láttam ugyanott a csodálatos jelenséget, s másnap elgyalogoltam, hogy szemügyre vegyem a helyet. Tudakozódni kezdtem a falubeli öregektől (muszlimoktól), s megtudtam, hogy ez Śrīmān Mahāprabhu születési helye.8

A „Māyāpur” név nem szerepel Caitanya Mahāprabhu legkorábbi életrajzaiban. Ezek az életrajzok azt állítják, hogy Caitanya Mahāprabhu Navadvīpa városában jelent meg. Bhaktivinoda Ṭhākura idejében (ahogyan napjainkban is) Navadvīpa a Gangesz nyugati partján helyezkedett el (Ha Ballal-dighiből nézzük, éppen a folyó túlpartján). Régen Navadvīpát Nadiának hívták (amit sokféleképpen írtak le, pl. Nuddea, Nudia stb.). Bhaktivinoda Ṭhākura felfedezte, hogy a tizenhetedik századi térképeken Nuddea (Nadia) még a Gangesz keleti partján szerepel, északra attól a helytől, ahol a folyó a Jalāaṅgība ömlik.9 Ez megegyezik a mai Māyāpur földrajzi elhelyezkedésével. A későbbi térképek azonban már azt mutatják, hogy Nadia átkerült a Gangesz nyugati partjára.10 Abban, hogy Bhaktivinoda Ṭhākura Māyāpurt jelölte meg az Úr Caitanya születési helyéül, nemcsak a korabeli térképek, hanem a Caitanya-bhāgavatában, a Bhakti-ratnāṇakarában és más gaudīya-vaiṣṇava szentírásokban található földrajzi leírások is közrejátszottak. A Ṭhākura aztán elhívta a nagy gaudīya-vaiṣṇava szentet, Jagannātha Dāsa Bābājīt is, hogy jöjjön és nézze meg a helyet. Akkoriban Jagannātha Dāsa Bābājī már több mint 120 éves volt. Mivel már nem tudott járni, egy kosárban kellett odavinni. Amikor azonban odaértek, egészen elöntötte az eksztázis, felugrott, és hangosan kiáltozva kijelentette, hogy ez Caitanya Mahāprabhu születési helye.11 Bhaktivinoda Ṭhākura Caitanya Mahāprabhu több más kedvtelésének színhelyét is feltárta Navadvīpában.

1892-ben Bhaktivinoda Ṭhākura társaságot alapított, azzal a céllal, hogy helyreállítsa Caitanya Mahāprabhu navadvīpai kedvteléseinek színhelyét.12 A társaság egy kis templom építésébe kezdett Yoga-pīṭhánál, Bhaktivinoda Ṭhākura pedig személyesen járt házról házra Kalkuttában, hogy adományokat gyűjtsön a terv megvalósításához. A templomot végül 1895. március 25-én nyitották meg hivatalosan, Caitanya Mahāprabhu megjelenésének évfordulóján.13 Később egy nagyobb templom is épült ugyanott Bhaktivinoda Ṭhākura fia, Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura irányításával. 1934-ben, az építkezések során, amikor az alapokat ásták, találtak egy kis Adhokṣaja-Viṣṇu mūrtit.14 A mūrtiról megállapították, hogy egykor Caitanya Mahāprabhu édesapjának, Jagannātha Miśrának volt a családi mūrtija, s ez újabb megerősítésül szolgált arra vonatkozóan, hogy a hely valóban Caitanya Mahāprabhu születési helye volt. A Yoga-pīṭha templomot 1935-ben, Caitanya Mahāprabhu megjelenési napján avatta fel Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura. A szentélyben ma Caitanya Mahāprabhu és hitvesei, Lakṣmīpriyāa és Viṣṇupriyāa mūrtijai találhatók. Egy közelben álló nīm-fánál felépítették Jagannāthta Miśra házának mását is. Caitanya Mahāprabhu életrajzírói elmondják, hogy mivel az Úr egy nīm-fa alatt született, egyik beceneve Nimāīmai volt. A navadvīpai vidéken Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura és tanítványai még sok templomot építettek a Caitanya Mahāprabhu életéhez kapcsolódó helyszíneken.

Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura azt az utasítást adta egyik tanítványának, Abhay Caraṇāravinda De-nek, hogy terjessze el Caitanya Mahāprabhu tanításait az Indián kívüli világban. De ezt meg is valósította, miután a sannyāsa, azaz a lemondott rendbe lépett, s egyúttal felvette a Bhaktivedanta Swami nevet. Az őt tisztelő tanítványai körében Śrīla A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupādaként ismert tanítómester mozgalmának, a Krisna-tudat Nemzetközi Szervezetének (ISKCON) világközpontját Yoga-pīṭha közelében kezdte el építeni. Az ISKCON-központba a világ minden tájáról odalátogató zarándoktömeg radikálisan átformálta a navadvīpai vidék jellegét, mely immár mint nemzetközi zarándokhely szerepel a térképeken. Az ISKCON Indián belül is igen népszerű, így az ország különböző részeiből is egyre nagyobb számban érkeznek zarándokok Māyāpurba.

Gaura-maṇdala: Māyāpur/Navadvīpa szent földrajza

A vaiṣṇava kozmológia szerint a legfelsőbb lelki bolygót, Kṛṣṇa lakhelyét, Golokának hívják. A földi Vṛndāvana megnyilvánult hasonmása ennek a legfelsőbb lelki lakhelynek, azaz dhāmának. Ezért is nevezik sokszor úgy, hogy Vṛndāvana-dhāma. A gaudīya-vaiṣṇava ācāryák szerint Navadvīpa Goloka egyik része. Bhaktivinoda Ṭhākura erről a következőket írja:

Mily dicsőséges is Śrīmatī Rādhārāṇī, Śrī Kṛṣṇa belső energiájának megtestesülése, s mily dicső az ő fenséges szeretete! Kṛṣṇa is szeretné megtapasztalni, miként élvezi Śrīmatī Rādhārāṇī, ahogyan senki más, az ő csodálatos tulajdonságait, s hogy vajon milyen boldogságot tapasztal, amikor ráébred az ő – Kṛṣṇa – szeretetének édességére. A Legfelsőbb Úr, Śrī Kṛṣṇa, szeretné beteljesíteni ezeket a vágyakat, ezért örök alakjában, Śrī Caitanya Mahāprabhuként, vagyis az audarya, a nagylelkűség Abszolút Istenségeként, számos kedvtelést mutat be, s közben a szeretet megannyi hangulatát éli át Goloka egyik páratlan részében, Śrī Navadvīpa-dhāmában, a legfelsőbb Vaikuṇṭha-bolygón, a Legfelsőbb Úr kedvteléseinek színhelyén.15

Rādhārāṇī maga volt az, aki létrehozta Navadvīpa-dhāmát Golokának ebben a különleges részében.16 Ez a Navadvīpa-dhāma, melynek a szíve Māyāpur, a földön is megjelenik.17 Navadvīpa neve azt jelenti, hogy „kilenc sziget”, s a földi Navadvīpa is valóban kilenc szigetből áll, melyeket eredetileg az ottani folyók csatornái kötöttek össze. A központi sziget neve Antardvīpa, s Māyāpur, Caitanya Mahāprabhu megjelenési helye is itt található. A többi nyolc sziget, azaz dvīpa, lótuszszirmokhoz hasonlóan öleli körül Antardvīpát. A többi szent hely száz további szirom gyanánt külső gyűrűt alkot a kilenc sziget körül. Ennek a Yoga-pīṭha körül húzódó gyűrűnek az átmérője közel száz kilométer, a kerülete pedig mintegy 270 kilométer.18 Caitanya Mahāprabhuval való kapcsolata miatt, akinek az egyik neve Gaura, Navadvīpa-dhāmát olykor Gaura-maṇdalának is nevezik. A maṇdala itt kozmográfiai szempontból is fontos szent kört jelent.

A gaudīya-vaiṣṇava ācāryák szerint a kilenc sziget a Kṛṣṇának végzett odaadó szolgálat kilenc módszerét szimbolizálja.19 E kilenc módszert a Bhāgavata-purāṇa (7.5.23) sorolja fel, melyek a következők szerint kapcsolódnak a kilenc szigethez: (1) śravaṇam (az Úrról való hallás), Sīmantadvīpa; (2) kīrtanam (az Úrról való éneklés), Godrumadvīpa; (3) smaraṇam (az Úrra való emlékezés), Madhyadvīpa; (4) pāda-sevanam (az Úr lótuszlábainak szolgálata), Koladvīpa; (5) arcanam (az Úr mūrti-alakjának templomi imádata), Ṛtudvīpa; (6) vandanam (imák felajánlása az Úrnak), Jambudvīpa; (7) dāsyam (az Úr szerető szolgaként való szolgálata), Modadrumadvīpa; (8) sakhyam (az Úr szerető barátként való szolgálata), Rudradvīpa; és (9) ātma-nivedanam (az Úrnak való teljes meghódolás), Antardvīpa.20

Māyāpur és Vṛndāvana között bensőséges kapcsolat van. Úgy tartják, a kettő nem különbözik egymástól, ugyanúgy, ahogy Kṛṣṇa és Caitanya Mahāprabhu sem.21 Caitanya Mahāprabhuról azonban azt mondják, kegyesebb, mint Kṛṣṇa, s a gaudīya-vaiṣṇavák szerint az ember Caitanya Mahāprabhun keresztül juthat el Kṛṣṇához. Ugyanígy, ha valaki ellátogat Māyāpurba (vagy Navadvīpára), azzal a Vṛndāvanába való belépésre készül fel.22

India szent folyói és városai egytől egyig megtalálhatók Navadvīpa-dhāmában.23 A dhāma azok előtt tárja fel lelki valóját, akik tökéletes lelki látásmódra tettek szert. A folyók, a fák és a föld mind-mind cintāmaṇiból, csodatévő lelki drágakövekből vannak. Akik képesek a megfelelő módon látni, azok előtt a dhāma lakói feltárják lelki alakjukat. Mindez azonban rejtve marad azok előtt, akik még anyagi szemmel látnak.24

A lelki világ földrajza nem változik, átmeneti anyagi borításán keresztül azonban különbözőképpen szűrődik át. Bhaktivinoda Ṭhākura így ír erről: „Az Úr vágyának megfelelően néha patakok száradnak ki, aztán akaratából ismét vízzel telnek meg; az Úr akaratából olykor egyes helyeket ellep a víz, melyek később, szintén az ő akaratából, ismét láthatóvá lesznek. Ily módon a dhāmában vég nélkül folyik a līlā, s ugyanez a dhāma mindig látható marad a szerencsés lelkek számára. Ha egy bhakta hevesen vágyik rá, az összes folyó és sziget feltárul a szeme előtt. Az odaadás hatására a dhāma néha álomban vagy meditációban jelenik meg, sőt olykor szabad szemmel is láthatóvá válik.”25

Jóslatok

Caitanya Mahāprabhu azt mondta, hogy tanításai a világ minden falujában és városában el fognak terjedni.26 Bhaktivinoda Ṭhākura később egy látomásban meg is pillantotta, miként is fog mindez megtörténni. 1885-ben, az általa alapított Sajjana Toṣanī című újság egyik cikkében a következőket írta:

Ó, mikor jön el az a nap, amikor a szerencsés angolok, franciák, oroszok, németek és amerikaiak zászlókkal, mṛdaṅgákkal dobokkal és karatālákkal kis cintányérokkal a kezükben, kīrtanázva Isten neveit énekelve vonulnak majd végig utcáin és falvain! Ó, mikor jön el az a nap, amikor a fehérbőrű emberek csapata hangosan énekli majd: jaya śacīnandana, jaya śacīnandana kī jaya Minden dicsőséget az Úr Caitanyának! Minden dicsőséget az Úr Caitanyának!, s csatlakozik a bengáli bhaktákhoz? Ó, mikor virrad fel az a nap? Akkor majd így szólnak egymáshoz: „Drága testvéreink, mi is elfogadtuk az Úr Caitanya szeretet-óceánjának menedéket; kérünk benneteket, öleljetek magatokhoz minket.”27

Bhaktivinoda Ṭhākura szavaiból két jóslat bontakozik ki világosan: (1) hogy Indián kívüli nemzetek gyermekei csatlakoznak majd Caitanya Mahāprabhu mozgalmához, Isten szent neveinek (különösen a hare kṛṣṇa mantrának) a közös énekléséhez, és (2) hogy ezek az emberek együtt énekelnek majd a bengáli gaudīya-vaiṣṇavákkal, nyilvánvalóan Bengáliában. Mindkét jóslat valóra vált. Ez összefügg Bhaktivinoda Ṭhākura egy másik jóslatával, amit 1896-ban jegyzett le: „Hamarosan megjelenik majd valaki, hogy prédikálja az Úr Caitanya tanítását, s a világon mindenfelé szabadon terjessze üzenetét.”28 1896 volt Śrīla A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupāda születési éve, akinek erőfeszítései nyomán Isten szanszkrit nyelvű szent neveinek éneklése az egész világon elterjedt, a Krisna-tudat Nemzetközi Szervezetének formájában.29

Egy szintén Māyāpurral kapcsolatos másik jóslatról Bhaktivinoda Ṭhākura Navadvīpa-dhāma-māhātmya c. művében olvashatunk. Ebben Nityānanda Prabhu, Caitanya Mahāprabhu egyik legközelebbi társa a következőket mondja a tizenhatodik században:

A Gangesz vize száz évre szinte teljesen ellepi majd Māyāpurt, de aztán a víz újra visszahúzódik. Egy ideig nem lesz ott semmi, egyetlen ház sem. Egy idő múlva azonban az Úr vágyából Māyāpur ismét híres lesz, s emberek fogják lakni, mint azelőtt. A Gangesz-parti fürdőhelyek is mind megjelennek ismét, s a bhakták templomokat fognak emelni az Úr tiszteletére. Felépül egy csodálatos templom is, ahonnan világszerte prédikálják majd Gaurāṅga Caitanya Mahāprabhu örök szolgálatát.30

Egyesek szerint ez a csodálatos templom (adbhuta mandir) a Bhaktisiddhānta Sarasvatī által emelt Yoga-pīṭha templom, mások szerint azonban az a hatalmas templom, amit Śrīla A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupāda álmodott meg, s ami az ISKCON māyāpuri központjának részeként épül majd fel a közeljövőben.

A tizenkilencedik század végén, miután visszavonult az aktív közszolgálattól, Bhaktivinoda Ṭhākura épített egy házat Godrumadvīpán, Navadvīpa területén. Nitāai Dāsa, A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupāda egyik tanítványa, ezt írja erről:

Állítólag Śrīla Bhaktivinoda Ṭhākura, amikor sok-sok évvel ezelőtt egyszer godrumai házának erkélyén állt, elnézett a távolba a Jalāaṅgī folyó túlpartjára, Śrī Caitanya Mahāprabhu születési helyének irányába, és megjósolta, hogy egy napon egy tündöklő város fog ott állni, tele az Úr Caitanya bhaktáival a világ minden részéről. Ha ma elmegyünk Bhaktivinoda Ṭhākura házába, és felmegyünk az erkélyre, mintegy a Ṭhākura jóslatának beteljesüléseként az ISKCON Māyāpura-candrodaya Mandirt fogjuk látni közvetlenül magunk előtt, vagyis az ISKCON világközpontját, Śrī Caitanya Mahāprabhu születési helyén.31

A zarándoklat folyamata

Minden évben, Caitanya Mahāprabhu megjelenési napja környékén a gaudīya-vaiṣṇava zarándokok tömegével érkeznek Māyāpurba, szervezett zarándoklatokra (parikramákra). Tanulmányom témájához kapcsolódóan én most az ISKCON zarándoklattal foglalkozom, melynek általában 2-3000 résztvevője között indiaiakat és külföldieket – észak- és dél-amerikaiakat, európaiakat, afrikaiakat és ázsiaiakat – egyaránt találunk.

Caitanya Mahāprabhu ellenezte a kaszt alapján történő diszkriminációt. Mindenkit szívesen látott a mozgalmában, így alacsonyabb kasztbelieket és nem-hindukat – buddhistákat, muszlimokat – is. A Krisna-tudat Nemzetközi Szervezete, Caitanya Mahāprabhu mozgalmának mai utódjaként szintén ezt a példát követi, s így mindenkit befogad tagjai közé, faji, nemzeti vagy vallási hovatartozástól és társadalmi helyzettől függetlenül.

Noha a modern gaudīya-vaiṣṇavizmus a bhaktit (az istenszeretetet) tartja az élet céljának, és a saṅkīrtanát (Isten szent neveinek éneklését) e cél elérését szolgáló legfőbb eszköznek, nem állítja, hogy ezek kizárólagosak lennének, és más hiteles lelki utak érvényességét is elismeri. Ezzel kapcsolatban Śrīla A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupāda azt mondta:

Mi nem kérjük, hogy énekeld azt, hogy Kṛṣṇa. Csak hogy énekeld Isten szent nevét. Ha az „Allah” Isten hiteles neve, ismételd azt. Nem kérünk mást. Nem kényszerítünk arra, hogy ismételd Kṛṣṇa nevét. Semmi ilyesmit nem mondunk. Ha valaki kijelenti, hogy Jehova Isten neve, az is rendben van, akkor ismételd azt. Mindössze azt kérjük, hogy ismételd Isten szent nevét. Ennyi az egész.32

Ez az Isten szent neveinek minden nyelven való éneklésére vonatkozó program egy olyan platformot teremt, ahol minden valódi, lelki célokat követő közösség között lehetséges a béke és az együttműködés. A gyakorlatban a gaudīya-vaiṣṇavák mindenkit szívesen látnak, hogy csatlakozzon hozzájuk Kṛṣṇa neveinek éneklésében, de ha valakit ez nem vonz, a gaudīya-vaiṣṇavák arra biztatják, hogy akkor énekelje Isten nevét abban a formában, ahogyan a saját tradíciójában megszokta. Miközben sorban körüljárják Navadvīpa-dhāma szent helyeit, az ISKCON soknemzetiségű zarándokai Isten neveit éneklik, s éneküket dobokkal és cintányérokkal kísérik.

A zarándoklat egy héttel Caitanya Mahāprabhu megjelenési napja előtt kezdődik, ami pedig minden évben Phālguṇa havának első teliholdjakor van.33 Ez a telihold általában márciusra esik. Az évnek ebben a szakában az időjárás általában igen kellemes Māyāpurban: az éjszakák hűvösek, a nappalok viszont melegek.

A zarándoklat útvonala a Navadvīpa-dhāma-māhātmyában, Bhaktivinoda Ṭhākura már említett könyvében leírt tizenhatodik századi zarándoklat menetét követi nagyvonalakban.34 A zarándokok általában mezítláb menetelnek, mivel ez fokozza a dhāmával való kontaktust. Mielőtt útnak indulnának, beszerzik a szükséges muníciót az ISKCON központjának boltjaiban. Indulás előtt arról is kapnak felvilágosítást, hogy mi a célja a zarándoklatnak, illetve mi az, amit nem illő tenniük, mert sértő lenne a dhāmára vagy annak lakóira nézve. A zarándoklat első napján a zarándokok az ISKCON területéről indulnak, és körmenetben elmennek a Yoga-pīṭhához. Az elkövetkező hét napban keresztülhaladnak a Gangesz keleti partján fekvő négy szigeten, majd a nyugati part öt dvīpáján, a Navadvīpa-dhāma-māhātmyában leírt sorrendben. Végül visszatérnek a Yoga-pīṭhához Māyāpurban, Antardvīpa szigetén. A zarándoklatot követően megünneplik Caitanya Mahāprabhu megjelenési napját a Yoga-pīṭha közelében lévő ISKCON-központban.

A zarándokok sátortáborban éjszakáznak, vagy iskolákban, āśramákban alszanak. Minden reggel korán kelnek, hogy részt vegyenek az imádaton, a meditációban és a szentírásokból tartott előadáson. A reggeli program után reggeliznek, majd továbbmennek a körmenettel, közben pedig hangszerkísérettel éneklik a Hare Kṛṣṇa mantrát vagy más mantrákat és énekeket. Ha valamilyen templomhoz vagy szent helyhez érnek, megállnak, s valaki ismerteti a hely történetét és jelentőségét. Koradélután letáboroznak a következő állomáshelyen és megebédelnek, majd ki-ki a dolga után néz ­– mos vagy más feladatokat végez. A nap általában színdarabbal vagy zenei előadással zárul, amit a zarándokok mellett a helybeliek is meghallgatnak. Mindennek az a célja, hogy a zarándoklat résztvevői minél lelkibb módon tudjanak a dhāmára tekinteni. A gaudīya-vaiṣṇavák számára ez azt jelenti, hogy megpróbálnak minél mélyebbre hatolni az Úr Caitanya kedvteléseibe, és megpróbálják megérteni, hogy azok nem különböznek Rādhā és Kṛṣṇa vṛndāvanai kedvteléseitől.

Ökológiai szempontok

A dhāma – a földet, a folyókat, a növényeket, az állatokat és az embereket is beleértve – szent. Nem szabad sem anyagi, sem lelki szempontból beszennyezni.

A védikus kozmológiában gyökerező gaudīya-vaiṣṇava kozmológia kedvez az ökológiai értékeknek.35 A modern tudományos kozmológia ezzel szemben nem biztosít szilárd elméleti alapot semmilyen ökológiai állapot fenntartásához. Kérlelhetetlen materializmusa és az intelligens tervezést és irányítást tagadó szemlélete kevés teret hagy arra, hogy az ember kijelenthesse, a környezet ilyen vagy olyan állapota kedvezőbb lenne a többinél. A modern tudományos kozmológia alapján például nincs okunk azt állítani, hogy a földi környezet jelenlegi állapota kedvezőbb lenne egy élet nélküli állapothoz képest, ami a modern tudósok szerint a Holdat, a Szaturnuszt vagy a Jupitert jellemzi, illetve ami nézetük szerint a Földön is uralkodott történetének korai szakaszában. Az életet magát véletlennek tekintik, s a modern tudomány világnézetében nem nagyon van olyasmi, ami alapján azt mondhatnánk, hogy az élet eltűnése sokat számítana, vagy aggodalomra adhatna okot.

A gaudīya-vaiṣṇava kozmológia szerint viszont ez a föld, folyóival és erdőivel, növényeivel és állataival, egy örök lelki valóság tükörképe, ahol szintén vannak folyók és erdők, növények és állatok. Ez alapján elmondhatjuk tehát, hogy a környezet szempontjából igenis létezik kedvező állapot. Érdemes ezt a világot a lehetőségekhez képest minél inkább olyanná tenni, mint a lelki világ. A gaudīya-vaiṣṇava kozmológia szerint az élet nem véletlenül alakult ki. A növények, állatok és emberek különféle testei örök lelkek járműveiül szolgálnak, akiknek az a dolguk, hogy visszatérjenek eredeti lelki otthonukba. Ezért a gaudīya-vaiṣṇavák minden élőlényre egyenlőképpen tekintenek. Magát a földet is egy földistennő testének tartják, ahogy a Gangeszt is a folyó istennője, Gaṅgā Devī megtestesülésének. A gaudīya-vaiṣṇavák éppen ezért minden dolgot úgy látnak, hogy azok lelki személyiségekkel vannak kapcsolatban, akiknek pedig egy legfelsőbb lelki személy a forrása.

A gaudīya-vaiṣṇavák számára az élet végső célja az, hogy visszatérjenek a lelki világba. Amíg tehát ebben a világban vagyunk, olyan egyszerűen és természetesen kell élnünk, ahogy lehet, hogy az élet lelki céljára tudjunk összpontosítani. A modern világi, ipari társadalom nyomasztó materializmusa, mely csak az anyagi termelést és fogyasztást hangsúlyozza, rombolja a környezetet, nem beszélve arról, hogy eltéríti az embereket az élet valódi, lelki céljától. A gaudīya-vaiṣṇavák a Krisna-tudat Nemzetközi Szervezetében éppen ezért gazdálkodó közösségeket hoztak létre a világ számos részén, melyek önkéntes egyszerűségen és a védikus szentírások elvei iránti elkötelezettségen alapulnak.

Amellett, hogy Māyāpurt nemzetközi zarándokhellyé kívánja tenni, az ISKCON māyāpuri létesítménye azt a célt is szolgálja, hogy bemutassa ezt a magas szintű gondolkodással párosuló egyszerű életet.

Konklúzió

A māyāpuri zarándok-központ egy olyan hely, ahol az emberek a világ minden részéből összegyűlhetnek, és méltányolhatják, hogy a lelki szinten mind egyenlőek. Ez a látásmód azonban nem csupán az emberekre, hanem a dhāma minden egyes élőlényére, sőt magára a dhāmára – annak földjére, folyóira – is kiterjed. Amint ez a megbecsülés túllép az egyéni emberi tudat körén, és felöleli az összes emberrel és minden más élőlénnyel, illetve végső soron az Istennel való összetartozás gondolatát, Māyāpur-dhāmában minden szinten egyre inkább megnyilvánul a béke és ökológiai harmónia maṇdalája.


Lábjegzyet

* Elhangzott a Nemzetközi Vallástörténeti Társaság 19. világkongresszusán Tokióban, 2005 márciusában.
1 Lásd a Satsvarūpa dāsa Goswami által írt életrajzot, Śrīla Prabhupāda Līlāmṛta címmel, kiadta a Bhaktivedanta Book Trust, Los Angeles, több kiadásban.
2 Életének és tanításainak részleteiről még többet megtudhatunk két, tizenhatodik századi életrajzából, a Vṛndāvana dāsa Ṭhākura által írt Caitanya- bhāgavatából (angolra fordította Bhūmipati Dāsa, Vrajraj Press, Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura magyarázataival), valamint a Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī által írt Caitanya-caritāmṛtából (angolra fordította és magyarázatokkal ellátta Śrīla A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupāda, Bhaktivedanta Book Trust, több kiadásban).
3 Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī Caitanya-caritāmṛtájában (Ādi-līlā 1.5) a következő verset közli Svarūpa Dāmodara Gosvāmītól:

rādhā kṛṣṇa-praṇaya-vikrtir hlādinī śaktir asmād
ekātmānāv api bhuvi purā deha-bhedam gatau tau
caitanyākhyam prakaṬam adhunā tad-dvayam caikyam āptam
rādhā-bhāva-dyuti-suvalitam naumi kṛṣṇa-svarūpam

Śrīla A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupāda a következőképpen fordítja a verset az általa kiadott Caitanya-caritāmṛtában: „Śrī Rādhā és Kṛṣṇa szerelmi kedvtelései az Úr belső, gyönyöradó energiájának transzcendentális megnyilvánulásai. Noha Rādhā és Kṛṣṇa azonosságukat tekintve egyek, örökre különváltak egymástól. Most e két transzcendentális személyiség újra egyesült Śrī Kṛṣṇa Caitanya formájában. Leborulok Előtte, aki Śrīmatī Rādhārāṇī érzéseivel és testszínében jelent meg, holott ő Kṛṣṇa maga.”
4 Lakṣmīpriyāa a bhū-śakti, Viṣṇupriyāa pedig a śrī-śakti. Lásd Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura magyarázatát Vṛndāvana Dāsa Ṭhākura Caitanya-bhāgavatájához (Ādi-khaṇda 1.2).
5 A 2001-es indiai állami népszámlálás szerint, Nyugat-Bengáliában 58 millió hindu él (a kb. 80 milliós összlakosságból). Ha feltételezzük, hogy a bengáli hinduk 70%-a vaiṣṇava, akkor számuk kb. 40 millió. Vajon közülük hányan vannak a gaudīya-vaiṣṇavák? Becslésem szerint úgy 15 millióan. Bengáliában szerzett személyes tapasztalataim azt mutatták, hogy egyes körzetekben a gaudīya-vaiṣṇavák vannak többségben. Nadia körzetében például, ami Māyāpurt is beleértve a gaudīya-vaiṣṇavizmus legfőbb központja és legszentebb zarándokhelye, az 1991-es népszámlálás szerint 2,8 millió hindu élt. Ha elfogadjuk, hogy 70%-uk vaiṣṇava, akkor az több mint 2 millió főt jelent. Megkockáztatom, hogy Nadiában ebből legalább 1,5 millióan gaudīya-vaiṣṇavák. A szomszédos Barddaman (Burdwan), Murshidabad és Birbhum körzetekben valószínőleg valamivel kevesebb, de még mindig jelentős arányú gaudīya-vaiṣṇava él. Nem láttam a 2001-es népszámlálás bengáli körzetekre lebontott adatait. Az 1991-es adatok alapján azonban e három körzet lakossága 13,2 millió volt, amiből 8,3 millió (63%) a hindu. A 2001-es népszámlálás szerint e körzetek lakossága 15,8 millió. Ha feltételezzük, hogy 63%-uk hindu, az kb. 10 millió hindut jelent, amiből kb. 7 millió a vaiṣṇava. Ha a felük gaudīya-vaiṣṇava, az 3,5 millió. Ez alapján a központi területeken ma élő gaudīya-vaiṣṇavák számát 5 millióra becsülöm. A fennmaradó 35 millió Bengáliában élő vaiṣṇavából kb. 20% gaudīya-vaiṣṇava, azaz 7 millió, s így a Nyugat-Bengálban élő gaudīya-vaiṣṇavák száma 12 millió lesz.
6 Orissza lakossága a 2001-es állami népszámlálás szerint kb. 37 millió, amiből 35 millióan hinduk. Ha feltételezzük, hogy 70%-uk vaiṣṇava, az kb. 25 millió. Egy Orisszában nemrégiben terepmunkán résztvevő kollégám szerint sok a gaudīya-vaiṣṇava falu (személyes közlés, Praṇava Dāsa), és a gaudīya-vaisnavizmus történelmileg is jelentős arányú Orisszában. Óvatos becslés alapján úgy gondolom, a vaiṣṇavák 20%-a gaudīya-vaiṣṇava, azaz kb. 5 millió. Manipur lakossága kb. 2 millió, amiből 1 millióan hinduk. Mivel Manipur a gaudīya-vaiṣṇavizmus egyik védőbástyája volt, úgy vélem, kb. 0,5 millió lehet közülük a gaudīya-vaiṣṇava. Az Indiával szomszédos Banglades lakossága, szintén a 2001-es népszámlálás szerint, kb. 130 millió (http://www.banbeis.org/bd_pro.htm). Ebből kb. 10%, azaz 13 millió a hindu. Ha 70%-uk vaiṣṇava, az 9 millió hindut jelent. Becslésem szerint ebből 4 millióan gaudīya-vaiṣṇavák.
7 Életrajzáról lásd bővebben Rūpa Vilāsa Dāsa: The Seventh Goswami. Washington, New Jaipur Press, 1989.
8 Śrīla Bhaktivinoda Ṭhākura: Svalikhita Jīvani, Calcutta, Lalita Prasad Datta, 1916. Angol fordítása: http://www.bhaktivinoda.co.uk/Svalikhitajivani/.
9 Lásd Van Den Brouck térképvázlatát (1660), melynek másolatát K. N. Mukherjee közli: A Study for Shri Chaitanya’s Birthplace, in: The Indian Journal of Landscape Systems and Ecological Studies, 1984, 2. ábra.
10 Mukherjee (1984, 3. ábra) közli J. Rennell (1780) térképének másolatát is, amelyen Nuddeah immár a Gangesz keleti partján található.
11 The Seventh Goswami, 18. fejezet.
12 A társaság neve Śrī Navadvīpa-Dhāma-Pracarinī-Sabhā volt.
13 The Seventh Goswami, 21. fejezet.
14 Részlet a Gaudīya című újság 1935. március 16.-i számának egyik cikkéből, a Yoga-pīṬha templom nyitóünnepségéről.
15 Bhaktivinoda Ṭhākura: Śrī ŚikṣāṣṬaka, Śrī Sanmoda Bhāṣya, magyarázat a 8. vershez. Angolra fordította Sarvabhāvana Dāsa, 2003, forrás: Bhaktivedanta Vedabase.
16 Hogy Rādhārāṇī hogyan és mikor hozta létre Navadvīpát, azt Śiva meséli el Pārvatīnak, az Ananta-samhitā, Śrī-Caitanya-janma-khaṇda második részének 4. fejezetében. Beszélgetésüket Bhaktivinoda Ṭhākura idézi a Navadvīpa-dhāma-māhātmya, Pramāṇa-khaṇda 2. fejezetében. Rādhārāṇī egyszer hallotta, hogy Kṛṣṇa egy másik lánnyal élvezett kedvteléseket, s hogy eltávolítsa Kṛṣṇát ettől a lánytól, Rādhārāṇī, bizalmas barátnői (sakhījai), többek között Lalitā és Viśākhā társaságában létrehozott egy gyönyörő kertet egy szigeten, melyet a Gangesz és a Yamunā ölelt körül védelmezőn. Amikor Kṛṣṇa eljött oda, le volt nyőgözve, és azt mondta: „Mivel ez a hely olyan, mint egy sziget, azaz dvīpa, a bölcsek Navadvīpának nevezik majd. Parancsomra az összes szent hely itt fog lakozni ezentúl. Mivel az én boldogságomra hoztad létre ezt a helyet, örökké itt fogok maradni.” Śiva ezután azt mondta Pārvatīnak: „Kṛṣṇa… beleolvadt Rādhā testébe, és azóta örökké ott lakozik. Ezt a formát látván – mely kívülről világos színő, belülről azonban Kṛṣṇa maga – Lalitā megvált csodálatos alakjától, hogy Gaurāñgát [Caitanya Mahāprabhut] szolgálhassa. Férfi testet öltött, hogy megfelelőképpen fogadhassa Gaurāṇga szeretetét. Amikor látták Lalitā ilyetén átváltozását, Viśākhā és az összes többi sakhī is nyomban férfialakot öltött. Ekkorra már »Jaya Gaurahari!« kiáltások hangorkánja hallatszott mindenfelől. Ettől fogva a bhakták Kṛṣṇának ezt az alakját Gauraharinak nevezik. Mivel Rādhā gaurī (világos), Kṛṣṇa pedig Hari, amikor egy alakban egyesülnek, Gauraharinak nevezik őket…, Vṛndāvanát pedig Navadvīpának.”
17 A Bhakti-ratnākaṇakārában a következő verset olvashatjuk:

navadvīpa madhye māyāpura nāme sthān
yathāya janmilen gauracandra bhagavān

„Navadvīpa közepén van egy Māyāpura nevő hely. Itt született meg a Legfelsőbb Úr, Gauracandra.” (A fordítás a The Seventh Goswami c. könyv 18. fejezetéből származik.)

18 Bhaktivinoda Ṭhākura: Navadvīpa-dhāma-māhātmya, Parikrama-khaṇda 2. fejezet, „A Dhāma kiterjedése és alakja”, angol fordítás: http://www.salagram.net/BVT-NDM.html.
19 Śrīla A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupāda: Caitanya-caritāmṛta, Ādi-līlā 13.30, magyarázat: „Navadvīpa körzetében különböző szigetek vannak, az odaadó szolgálat e kilenc fajtájának végzésére.” Narahari Dāsa: Bhakti-ratnākaṇakāra, Tizenkettedik hullám, idézi Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura a Caitanya-bhāgavata, Ādi-khaṇda 1.7-hez főzött magyarázatában. Angolra fordította: Pundarika Vidyānidhi, 2003, forrás: Bhaktivedanta Vedabase: „Navadvīpa univerzum-szerte híres, mert ez az a hely, ahol az odaadó szolgálat kilenc fajtája ragyogva tündököl.”
20 Az odaadó szolgálat kilenc folyamatának a kilenc szigettel való kapcsolatát Mañjarī Devī Dāsī írja le könyvében. Gauradeśa: The Place of Gaurāñga Mahāprabhu. A Devotional Guide to Navadvīpa Dhāma. Spiritual Frontiers Publications. A kiadás helye és éve nincs feltőntetve.
21 „A materialista, aki vak a lelki életre, nem látja a mély kapcsolatot Navadvīpa és Vraja [Vṛndāvana] között, melyek egyidejőleg azonosak és különbözőek. Tudd, hogy ugyanez a kapcsolat létezik Gaura [»az aranyszínő«, azaz Caitanya Mahāprabhu] és Kṛṣṇa között is, akik szintén egyidejőleg azonosak és különbözőek.” Nityānanda Prabhu Jīva Gosvāmīnak, Navadvīpa-dhāma-māhātmya, Parikrama-khaṇda, 18. fejezet.
22 „Ha valaki Navadvīpában él, menedéket keres a szent névnél, sértései megsemmisülnek, s így alkalmassá válik a rasára. A Kṛṣṇa iránti szeretet hamarosan felragyog a szívében, s ettől fogva csak a Rādhāról és Kṛṣṇáról szóló történetek érdeklik majd. Ily módon, ha az ember elnyeri Gaurāñga kegyét, beléphet Vṛndāvanába, Rādhā és Kṛṣṇa nektári kedvteléseinek szent hajlékába.” Navadvīpa-dhāma-māhātmya, Parikrama-khaṇda, 17. fejezet. A Gaurāñga („aranytestő”) Caitanya Mahāprabhu egy másik neve.
23 „A Gangesz közelében folyik a gyönyörő Yamunā, a Sarasvatī pedig egy másik folyóban folyik. A Yamunātól keletre található a Tamraparṇī, a Kṛtamālā és a Brahmaputra hosszú folyómedre. A Sarayu, a Narmada, a Sindhu, a Kāverī, a Gomati, és a Godāvarī sebesen folynak Navadvīpa területén. Ezek az egymást keresztező folyók fogják közre Navadvīpa kilenc szigetét… Gauracandra [Caitanya] parancsára, a hét szent város: Ayodhyā, Mathurā, Māyā (Haridvāra), Kāśi, Kāñci, Avanti (Ujjain) és Dvārakā mindig kelen vannak Navadvīpában.” Bhaktivinoda Ṭhākura, Navadvīpa-dhāma-māhātmya, Parikrama-khaṇda, 3. fejezet, „A dhāma körüljárásának folyamata”.
24 Nityānanda Prabhu, Caitanya Mahāprabhu egyik legközelebbi társa, így szól Jīva Gosāmīhoz: „Tudnod kell, hogy ezek a házak, kapuk, folyók, patakok, erdők és udvarok mind egytől egyik lelkiek és végtelenül csodálatosak… Materialista gondolkodású emberek nem léphetnek be a dhāmába, ahol semmilyen anyagi befolyás nem érvényesül. Māyā [Kṛṣṇa illúziókeltő energiája] örökre befedte a dhāmát az anyag burkával. Azok, akiknek nincs kapcsolatuk Kṛṣṇa Caitanyával, egyszerően e burok fölött élnek, mely elfedi előlük az igazságot. Lehet, hogy azt hiszik, Navadvīpában vannak…, Māyā azonban örömmel távol tartja az ilyen embereket a dhāmától. Ha azonban valamilyen különleges kegy folytán valaki elnyeri egy bhakta társaságát, feltárul előtte ez a kapcsolat, azaz sambandha.” Bhaktivinoda Ṭhākura: Navadvīpa-dhāma-māhātmya, Parikrama-khaṇda, 18. fejezet.
25 Bhaktivinoda Ṭhākura: Navadvīpa-dhāma-māhātmya, Parikrama-khaṇda, 3. fejezet, „A dhāma körüljárásának folyamata”.
26
pṛthivite ache yata nagarādi grāma
sarvatra pracara haibe mora nāma

„A világ minden falujában és városában felhangzik majd nevem éneke.” (Caitanya-bhāgavata, Antya-khaṇda 4.126).

27 Az eredeti szöveget Brahmānanda Swami fordította angolra. „Hogyan jutott el az Úr Caitanya tanítása Nyugatra”, második rész, Back to Godhead magazin, 1974, 68. szám.
28 Idézi a The Seventh Goswami, 22. fejezet.
29 Néhány gaudīya-vaiṣṇava prédikátor már a huszadik század elején eljött Nyugatra, de ténykedésük nem vonzott túl sok követőt. Lásd például Baba Premanand Bharati: Sree Krishna: The Lord of Love, New York, The Krishna Samaj, 1904. Miután Śrīla A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupāda világszerte nagyszámú követőt vonzott 1965 és 1977 között, más gaudīya-vaiṣṇava guruk is ellátogattak Nyugatra, és kisebb számban ugyan, de nekik is sikerült követőket toborozniuk.
30 Navadvīpa-dhāma-māhātmya, Parikrama-khaṇda, 5. fejezet.
31 Nitāai Dāsa: „Śrīdhāma Māyāpur dicsősége”, Back to Godhead, 1975, 10. évfolyam 3. szám.
32 Bhaktivedanta Vedabase, szobai beszélgetés egy jóga-tanítvánnyal, 1975. március 14., Teherán. Ezzel a kijelentéssel Śrīla A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupāda egy vers tartalmát foglalta össze, melyet Caitanya Mahāprabhu idézett a Bṛhan-nāradīya-purāṇából, ahogy azt Kṛṣṇadāsa Kavirāja lejegyzi a Caitanya-caritāmṛta, Ādi-līlā 17.21. versében:

harer nāma harer nāma harer nāmaiva kevalam
kalau nāsty eva nāsty eva nāsty eva gatir anyathā

„Ebben a Kali-korszakban nincs más út, nincs más út, nincs más út az önmegvalósításra, mint az Úr Hari szent nevének éneklése, szent nevének éneklése, szent nevének éneklése.”
33 Navadvīpa-dhāma-māhātmya, Parikrama-khaṇda, 3. fejezet.
34 „Māyāpurtól északra fekszik Sīmantadvīpa. A sādhuk és a śāstra lefektették a parikrama szabályait. A tanult bhakták, miután részesültek Māyāpur darśanájában Antardvīpán, Sīmantadvīpára mennek. Onnan Māyāpurtól délre, Godrumadvīpára kell menniük, majd onnan nagy örömmel Madhyadvīpa irányába kell haladniuk. Miután meglátogatták e négy szigetet a keleti parton, tisztelettudóan át kell kelniük a Gangeszen. Miután körüljárták Koladvīpát, következőleg Ṛtudvīpát nézzék meg. S miután megnézték a csodálatos Jahnudvīpát, menjenek és nézzék meg Modadrumadvīpát, végül pedig Rudradvīpát. Ezután megint keljenek át a Gangeszen, és sétáljanak vissza Māyāpurba. Ott aztán tisztelettudóan lépjenek be Jagannātha Miśra és Śacī templomába, hogy ott az Úr darśanájában részesüljenek. Mindig így kell elvégezni a parikramát. Aki követi ezt a gyakorlatot, annak korlátlan boldogságban lesz része.” Navadvīpa-dhāma-māhātmya, Parikrama-khaṇda, 3. fejezet.
35 Lásd Michael A. Cremo és Mukunda Goswami: Divine Nature: A Spiritual Perspective on the Environmental Crisis, Los Angeles, Bhaktivedanta Book Trust, 1995 (megjelent a Föld Napján, április 22-én); valamint Michael A. Cremo: Divine nature: practical application of Vedic principles for solving the environmental crisis, in: Thoughts on Synthesis of Science and Religion, Tudomány és vallás szintézise – Második Világkongresszus, Calcutta, India, 1997. január 4–6, szerk. T. D. Singh és Samaresh Bandyopadhyay, Calcutta, Bhaktivedanta Institute, 2001, 209–221. o.


ISKCON Alapitó Acarya - A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola | Kapcsolat

A www.tattva.hu weboldalon található minden tartalom a Bhaktivedanta Hittudományi Fősikola tulajdona, vagy felhasználói joga alá esik.
Az oldalról minden tartalom átvételéhez az oldal üzemeltetőjének írásos engedélye szükséges. Tartalom átvételének igénylése: info@bhf.hu
© 2017 Bhaktivedanta Hittudományi Fősikola
© 2017 Bhaktivedanta Kulturális és Tudományos Intézet Alapítvány
Minden jog fenntartva!

Hare Kṛṣṇa Hare Kṛṣṇa Kṛṣṇa Kṛṣṇa Hare Hare
Hare Rāma Hare Rāma Rāma Rāma Hare Hare