Görgessen tovább

India története és vallásai - alapfogalmak és elméletek II.
Mi van, ha nincs evolúció?
Kun András

Mi van, ha nincs evolúció?

Ismertetés Tasi István: Mi van, ha nincs evolúció? Intelligens tervezés:
egy életrevaló elmélet (Kornétás Kiadó, 2007) c. könyvéről

A napokban került a kezembe Tasi István új könyve. Az első pillanatban feltűnt, s meg is lepett egyéni címválasztása. A címlapon ugyanis, eléggé szokatlan módon, egy nagy jelentőségű, súlyos kérdés szerepel: Mi van, ha nincs evolúció? Vajon mi motiválhatta a szokatlan címválasztást? Miért annyira fontos ez a kérdés? A magam részéről arra jutottam, hogy minden bizonnyal azért, mert egy rendkívüli jelentőségű, korunk tudományos és társadalmi vitáinak és problémáinak hátterében meghúzódó bizonytalansági tényezőre mutat rá. Ha kiderülne, hogy sem a világ, sem a fajok kialakulása nem magyarázható meg az evolúciós teória alapján, akkor a ma széles körben elfogadott materialista világkép, az erre alapozott tudomány és gondolkodás egyaránt a talaját vesztené. Márpedig az ebben a könyvben bemutatott tények sokasága éppen azt sugallja igen erőteljesen, hogy nincs evolúció. Súlyos tények támasztják alá a megállapítást, hogy a darwini folyamat soha nem létezett. Az elmúlt másfél évszázad intenzív kutatásai alapján nem sikerült igazolni létezését, s az elmélet segédteóriái, a mellettük felsorakoztatott tudományos érvek sem állják meg a helyüket. De ha ez valóban így van, ha nincsen evolúció, akkor mi van helyette? Mi volt az a folyamat, amelynek eredményeképpen ma az élőlények végtelen változatossága vesz körül bennünket? Ez a másik fő kérdés, amivel Tasi István részletesen foglalkozik.
Végigolvasván írását magunk is meggyőződhetünk majd róla, hogy mindezek nem csupán a szerző saját kételyei és elvont válaszai, egyéni útkeresésének állomásai. Megállapításai mindannyiunkra vonatkoznak, s így a legszorosabb értelemben vett közügyek. Hogy miért közügyek? Miért érdemes elolvasni egy címében is vállaltan ellen-könyvet? S egyáltalán, miért kell vitatkozni a tudományban uralkodó evolúciós elmélettel? Olyan sok meddő, értelmetlenségbe fúló vitát hallottunk már, miért éppen ez lesz az, amit végig kellene követnünk?
A tudományos szakirodalmat, illetve a tudományos ismeretterjesztés körébe tartozó könyveket, cikkeket, tankönyveket nézve magunk is láthatjuk, hogy az evolúciós megközelítés szinte kizárólagos. S nemcsak a művek tükrözik ezt a meggyőződést: az azokat olvasó-használó szakemberek, tanárok és a nagyközönség is létező folyamatként fogadja el az evolúciót. Számos hívő, sőt, maga a katolikus egyház is vallja, hogy az evolúciós elmélet igazsága nagyon valószínű. Sokak számára tehát az akár a teremtéssel is összeegyeztethető, hiszen Isten megteremthette az evolúciót mint az anyagi világban működő mechanizmust, ami azután elvégezhette a további „teremtői feladatokat”…
Ám az evolucionizmus látszólagos egyeduralmának idején – s első fejezeteiben éppen ezt dokumentálja Tasi István könyve – a háttérben egy fontos változás is végbement. Az elmúlt harminc évben megerősödött az evolucionizmust elutasító, ám egyúttal a tudományosság igényével is fellépő Intelligens Tervezés (Intelligent Design) mozgalma. Kezdetben, s még eléggé hosszú időn át, az uralkodó eszme hívei igyekeztek tudomást sem venni róla. Azután légből kapottnak, tudománytalannak, vallásosnak stb. bélyegezték. Pellengérre állították mindazokat, akik az Intelligens Tervezés lehetőségét egyáltalán felvetették. Csakhogy, mivel az Intelligens Tervezés (a továbbiakban ID) modern, és a tudomány legszigorúbb kritériumait kielégítő elméleti alapokon áll, immár nem lehet figyelmen kívül hagyni. Mára mindenki belátta vagy kénytelen-kelletlen elfogadta, hogy az ID az evolúciós elmélet egyre erősödő vetélytársa, s közvetlen veszélyt jelent annak hegemóniájára.
Az ID ideológusai jól képzett tudósok, akik hosszú évek kutatói gyakorlata után, a tények alapján jutottak el ahhoz a következtetéshez, hogy sem a DNS, sem a sejtek, sem a fajok nem jöhettek volna létre spontán természeti folyamatok eredményeként. Az ID által követett megismerési folyamat világos, hiszen mindvégig szigorúan a tudomány területén marad. Annak eldöntését, hogy ki és miképpen tervezte, hozta létre az élőlényeket, meghagyja ki-ki személyes hitbéli döntésének. Ez ugyanis nem tudományos, hanem vallási kérdés. Az evolúciós paradigmával ellentétben az ID esetében nincsen arra szükség, hogy bármit is hitelvként fogadjunk el, mielőtt szemügyre vennénk a tényeket. Ily módon objektívebb, vagyis a tudomány önmagáról alkotott definíciójának is jobban megfelel.
A címben szereplő kérdésre korábban csak nem tudományos válaszok születhettek. S ezt az evolúciós eszme hívei alaposan ki is használták. Még ma is gyakran olvashatjuk nyíltan vagy utalásként, hogy „aki nem az evolúciós válaszokat fogadja el, az a sötét és tudománytalan metafizikai spekulációkra hagyatkozik. Aki haladó és modern, az egyben feltétlenül evolucionista.” Nos, mára világossá vált, hogy az ilyesfajta gondolkodás egy hanyatlóban lévő paradigma eszmei mellékterméke, s inkább elfogultságot, mint józan tudatosságot tükröz.
Tasi István kiválóan megírt és érdekfeszítő könyvéből megtudjuk, hogy az elmúlt évtizedekben mi történt a nagy horderejű eredetvitákban, s pontosan megismerhetjük az egymásnak feszülő érveket. A szerző világossá teszi, hogy az ID sikerei nem annak köszönhetők (bár vannak, akik így szeretnék beállítani), hogy követői lobbierejüknél fogva, s az emberi butaságot kihasználva győztek volna. Itt bizony tudósok, egyetemeken képzett kutatók és ott tanító professzorok ismerték fel, hogy az evolúciós megközelítés nem kielégítő, sőt: sok tekintetben hibás. Az ID-paradigma képviselőinek érvei nem metafizikaiak, nem a kinyilatkoztatásra épülnek, hanem tudományos kutatásokon, a hipotézisekre jól tesztelt és elismert módszerek alkalmazásával adott válaszokon alapulnak. Az ID érvei olyan tényekre, kísérleti eredményekre támaszkodnak, amelyek bármely tudományos folyóiratban közölhetők, szükség szerint tesztelhetők és megismételhetők.
Azt hiszem, könnyen belátható, hogy a tudományban jelenleg is folyó változások rendkívüli jelentőséggel bírnak, s nemcsak a természetkutatás, de az emberi gondolkodás szempontjából is. Ebből pedig az következik, hogy Tasi István könyve, amely mindeddig a legteljesebb és legkoherensebb magyar nyelvű bemutatása e jelenleg zajló paradigmaváltási folyamatnak, minden gondolkodó magyar ember számára nélkülözhetetlen olvasmány. Bátran kijelenthetjük, hogy ma már nem nevezhető műveltnek, de még tájékozottnak sem az, aki ezeket a gondolatokat és eredményeket nem ismeri.
E nélkülözhetetlen könyv további meghatározó, s számomra nagyon kedves tulajdonsága, hogy gerincét egy párbeszéd, egy vitasorozat képezi. A dialógus minden korban az új filozófiai nézetek és tudományos eredmények közlésének sikeres eszköze volt. Talán elegendő most csak a platóni dialógusokra, Galilei párbeszédeire, vagy az ökológus Juhász-Nagy, a matematikus Rényi felejthetetlen könyveire utalni. Ez a közlési forma egyszerre operatív és közérthető. A dialógus képes kielégíteni a legmagasabb szintű tudományosság kritériumát, de egyúttal személyessége folytán könnyen el- és befogadható. Tasi István sikerrel alkalmazza ezt a műfajt, sőt, ennél még sokkal többet tesz.
Segítségével az alapoktól kezdve ismerhetjük meg a logika, az érvelés, a tudományos gondolkodás és vita alapvető szabályait. Valójában ezek ismerete nélkül sem tudósoknak, sem másoknak nem szabadna vitára vállalkozniuk. A logika törvényeinek elfogadása jelenti azt a közös alapot, amelyet mindkét félnek el kell fogadnia. Hogyha ez nem valósul meg, akkor a vita inoperatív és ily módon értelmetlen. Hogyha nincsen konklúzió, akkor nem érheti el a célját. Látni fogjuk, hogy a könyv korábbi részeiből megismert evolúciós viták sajnos éppen erre szolgáltatnak példát: tudósaink egy része vagy nem ismeri, vagy nem alkalmazza a logika szabályait. Ez pedig éppen a tudomány legfontosabb céljának elérését, a valóság közös megismerését teszi lehetetlenné.
Mindezekből újra csak az következik, hogy ezt a könyvet minden gondolkodó embernek el kell olvasnia. Nemcsak annak, akit érdekelnek a tudományos viták, vagy a mindinkább kibontakozó ID-paradigma. Annak is el kell olvasnia, aki meg van győződve az evolúciós folyamat valóságáról, hiszen számára is segítséget kínál. Tasi István könyvéből mindkét fél megtanulhatja logikusan, tisztességes vitában megvédeni saját álláspontját. Csak ha már tudunk vitázni, akkor lesz értelme elővenni a tényeket, a tudomány által feltárt légiónyi összefüggést.
A Mi van, ha nincs evolúció? mindezek mellett szemléletesen és igen vonzóan illusztrált könyv. A leleményes alcímekkel tagolt szöveget jól elhelyezett idézetek, utalások és belső kereszthivatkozások teszik még olvasmányosabbá. S ha az olvasás esetleg mégis kifárasztaná az elménket, akkor életbe lép egy eddig nem említett funkció: a könyvnek egyéni arculatot adó képanyag, Tasi intelligens és finom humora, a szó legjobb értelmében el is szórakoztat.
Túlzás nélkül kimondható, hogy Tasi István új könyve fontos állomást jelent a magyar nyelvű tudományos ismeretterjesztésben. Témakörében mindeddig a legteljesebb összefoglalást adja, s tartalma megfelel a legmagasabb szintű tudományos elvárásoknak. A gondosan szerkesztett szöveg nyelvezete jól érthető, s a szerző egyéni gondolkodásmódja, szellemes magyarázatai élvezetes olvasmánnyá teszik. Hogyha egyszer belelapoztunk, akkor nagyon nehéz lesz megállni a további búvárkodásban. Véleményem szerint nem is érdemes ellenállni ennek az erős késztetésnek: gondolkodjunk, vitázzunk, mosolyogjunk együtt a szerzővel!


ISKCON Alapitó Acarya - A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola | Kapcsolat

A www.tattva.hu weboldalon található minden tartalom a Bhaktivedanta Hittudományi Fősikola tulajdona, vagy felhasználói joga alá esik.
Az oldalról minden tartalom átvételéhez az oldal üzemeltetőjének írásos engedélye szükséges. Tartalom átvételének igénylése: info@bhf.hu
© 2017 Bhaktivedanta Hittudományi Fősikola
© 2017 Bhaktivedanta Kulturális és Tudományos Intézet Alapítvány
Minden jog fenntartva!

Hare Kṛṣṇa Hare Kṛṣṇa Kṛṣṇa Kṛṣṇa Hare Hare
Hare Rāma Hare Rāma Rāma Rāma Hare Hare